Odakinnt fagy, de a lelkemben állandóan egy kandalló mellett ülök. Miért? Mert szeretek!
Igen. Ebben az őrült világban merem őt szeretni. Abban a világban, amiben olyan sok változás van. (Mármint ami a kapcsolatokat illeti.) Szóval szeretek.
Első szerelem. Nem tudtam, hogy kell kezelni. Csupa kérdés voltam.Mit engedhetek meg? Mikor? Biztosan akarom én ezt az egészet? Hogyan lehetek kedves vele? Meg még egy sor hasonló kérdés, amire már nem is emlékeszem. És vártam a gebaszt! Vártam mikor jelenti be, hogy megcsal, mint az előző (1 hétig tartó) barátom, vagy jelenti be, hogy mást szeret. (Mint a másik 2! hetes kapcsolatom tette)
De nem ez történt. Telt az idő (1 hónap) és megint nem értettem hol kell várnom a bajt. Közben mindenki mondta, hogy ne féljek. Egy jó barátnőm még azt is mondta, hogy, ha valaki, hát én megérdemlem a boldogságot. Nem hittem neki. De lassan elhiszem. Talán jár egy csipetnyi öröm is nekem. Lassan eljön a két hónap. De még mindig szeret és én is szeretem. Egyre jobban! Már nem várom a gebaszt. Lazítottam. Hagyom, hogy a dobbanó, kandalló mellet velem üldögélő segítőm irányítson.
Elvégre Ő a szakértő...

Cím: Szakértőre bízva
Kategória: Besorolás nélkül
Alkategória:
Szerző: Molnár virginia olim
Beküldve: January 15th 2005
Elolvasva: 1120 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Besorolás nélkül főoldalára | Megjegyzés küldése ]