Ígérted, világot nyitsz nekem,
benne alhatok majd, s szeliden,
karoddal átfonva ébredhetek,
s magamat láthatom szemedben.
Ígérted, örökké harmat cseppen
a virágoszirmokon kint a kertben,
együtt lépünk át minden törvényt,
s ússzuk át a veszélyes örvényt.
Ígérted, hogy mellettem ülsz majd,
nyugtatod ziháló lelkem, s bajt
elűzöl egy egyszerű mosollyal,
s fülembe súgsz kibontott hajjal.
Ígérted mind, mégis csak árnyékom ölel,
a tükörben saját, buta mosolyom öl meg
csak az illatod emléke leng körbe,
meg a hazugságaid fájdalmas köde.
