Gréti a monitort nézve módszeresen, szinte sorról sorra haladt a halálozottak listáján. Letöltötte az adatokat, és megpróbálta abc-sorrendbe állítva kiszűrni belőlük a csecsemőkorúakat. Lehangoló volt ez a munka. Most szembesült vele a legmélyebben, hogy milyen sok szülő szenvedhet hozzá hasonlóan.
A válogatást csak egy szűk időintervallumra kérte, mégis több mint száz baba nevét adta meg a gép. Nem is gondolta, hogy ilyen nagy a csecsemőhalandóság. Ahogy nézte a képernyőn megjelenő sorokat, egy meglepő gondolata támadt.
- Mi lenne, ha erről is írnék egy cikksorozatot? Megpróbálnám az okokat feltárni, az orvosok segítségével. Hátha együttesen rá tudunk világítani egy-két olyan problémára, amely esetleg elkerülhetővé tehetné a kisbabák halálát. Mondjuk a környezetkárosító hatásokra, vagy éppen a kismamák helytelen táplálkozására, a dohányzás veszélyeire, a különböző tabletták mellékhatásaira…stb. Talán egy-két esetben még a szülők is megszólalhatnának. Ez olyan volna, mint egy oknyomozó riport.
Minél többet gondolkodott a témán, annál jobban izgatta. Biztos volt benne, hogy sokakat érdekelné, és nem csak azokat, akik sajnos személyesen is érintve vannak. Ahogy gördítette lefelé a képernyőn a szomorú névsort, meglátta a Hart nevet.
Izgatottan olvasta az adatokat.
ROBIN HART
Született: 2002. 08. 08.
Elhalálozott: 2002. 08. 10.
Halál oka: természetes
Még hogy természetes! – botránkozott meg a kifejezésen. Persze tudta, hogy mást nem igen írhattak ide, mert nyilván valóan arra gondoltak, hogy a baleset, a gyilkosság vagy egyéb ok mellett a betegség, valóban egy természetesebb halál. Ebben a megközelítésben mégis nagyon rosszul esett neki, hiszen akaratlanul is saját kisfiára gondolt. Rákattintott a névre, és ekkor egy külön oldalon megjelentek a közelebbi adatok is.
Anyja neve: Liliana Monti
Gréti elégedetten vette elő a noteszét, hogy a lakcímet is felírhassa. - Így lényegesen könnyebb dolgom lesz. – gondolta.
A cím alapján kikereste a telefonkönyvből a számot, és már nyúlt is a kagyló felé, amikor félszemmel rásandított a faliórára.
- Nem, ma már nem zaklathatom a kéréseimmel Lilit, hiszen már majdnem éjfél. – állapította meg csüggedten. - Holnap reggel viszont ez lesz az első dolgom, miután beértem az irodába. – zárta le magában a gondolatot.
Másnap korareggel, az elsők között érkezett az irodaházba. A takarítószemélyzet még nem végzett, ezért várnia kellett a földszinti előtérben. Leült az egyik kényelmes kanapéra, és szórakozottan lapozgatni kezdte a reggeli újságokat. Szemével csak átfutotta az érdekesnek ígérkező cikkek címeit, amikor döbbenten olvasta: „Éretlen szexualitás – életképtelen magzatok”.
Izgatottan mélyült el cikk olvasásában. Egy szülészorvos fogalmazta meg szakvéleményét a témával kapcsolatban, alátámasztva érveit az elmúlt évek tapasztalataival. Szerinte a korai, felelőtlen szexuális élet az egyik oka, hogy a kellő védekezés hiányában bekövetkező terhességek jelentős hányadában a fiatal anyák nem tudják kihordani, vagy gyengén, betegen szülik meg csecsemőjüket, akiknek az életben maradási esélyük jóval kisebb, mint az érett, felnőtt nők esetében.
Gréti kotorászni kezdett a táskájában. Noteszébe azonnal felírta a cikkben szereplő orvos és klinika nevét. Elhatározta, hogy felkeresi ezt az orvost, hogy kellő ismeretanyaggal rendelkezhessen az íráshoz. Tisztában volt vele, hogy nagy felelősség olyan dolgokról írni, amelyeknek komoly tudományos háttere van, hiszen ő ezekről igen keveset tud.
A lift halkan surrogva emelkedett mind feljebb, az irodaház legfelső szintjét célba véve. A 24. emeletre érve, aprót csengetett, és kitárta ajtaját Gréti előtt. Sietős léptekkel vágott át a tágas előcsarnokon. Szemével Gabrielt kereste.
Valószínűleg később szokott beérkezni, mert hiába nézelődött, sehol sem látta. Égett a vágytól, hogy megbeszélhesse vele az ötleteit. Csalódottan nyitott be az irodájába. Korán érkezett, de így legalább maradt ideje nyugodtan telefonálni. Nem kellett sokáig várnia, és már fel is vették a kagylót.
- Jó reggelt kívánok! Gréti Hogan vagyok a Life Magazintól. Liliana Montival szeretnék beszélni. Az egyik ismerőse vagyok. – mutatkozott be.
A vonal másik végén egy pillanatra csend támadt.
- Halló! Ott van még, kérem?
- Igen. Én Lili édesanyja vagyok. Mit akar a lányomtól? Nem hiszem, hogy most beszélgetős kedvében volna.
- Tudok a tragédiájukról. A temetőben találkoztunk. Az én kisfiam is meghalt. – próbálta megenyhíteni a nyers hangon válaszoló nőt, - de nem ezért keresem.
- Rendben, akkor szólok neki. – adta meg magát az anya.
Halk kattanás jelezte, hogy a kagylót mellétették. Lassan teltek a másodpercek, mire végre meghallotta Lili ismerős, fiatal hangját.
- Lili vagyok. Te vagy az? Gréti?
- Igen. Szia Lili. Szeretnék veled találkozni, és beszélgetni, ha lehet. Lenne egy-két kérdésem, és Te biztosan tudsz majd nekem segíteni. Egy cikksorozaton dolgozom.
A fiatal lány göndör kacagásban tört ki.
- Gréti, én nem is tudok jól fogalmazni.
- Félre értesz, nem a cikk megírására kérlek, hanem hogy segíts az információgyűjtésben. Egy olyan cikket kell írnom, amely orvosokról szól. Lenne kedved ma délután eljönni hozzám?
Nagyon remélte, hogy a lány igent mond.
- Magántanárhoz járok, és készülök a vizsgáimra. Tudod, a terhesség miatt kimaradtam az iskolából. Ha anya elenged, akkor jövök. Várj! Megbeszélem vele.
Lili gyorsan válaszolt. Gréti megígérte, hogy a munkaidő végén kocsival érte megy, és miután beszélgettek, haza is viszi, hogy ne kelljen sok időt elvenni a tanulástól.
Elégedetten tette le a telefont.
- Remélem, Lili tényleg tud majd nekem segíteni. Már csak Gabriellel szeretném megvitatni a másik témát. – gondolta.
Leült a számítógépe elé, és megpróbálta rendszerezni azokat a kérdéseket, gondolatokat, amelyek megfogalmazódtak benne.
- Mi okozhatja a csecsemőhalálozások magas számát? Van-e köze az anyák életkorához? Hány százaléka vezethető vissza genetikai örökletességre? Az előző évekhez képest nőtt vagy csökkent-e a számuk? A környezetszennyeződés kihat-e a születendő magzat egészségére? Földrajzilag melyik az a terület, ahol sűrűbben fordulnak elő? A különböző gyógyszerek mellékhatásai közrejátszhatnak-e? Az anya életmódja mennyire befolyásoló tényező?
Kérdések és kérdések…
Gréti tudta, hogy ezek megválaszolásához nagyon széles ismeretanyagra lesz szüksége, rengeteg lexikális adatot kell majd felkutatnia, szakemberek segítségét igénybe véve. Természetesen az érintett nők eseteit is tanulmányoznia kell mindehhez.
- Nem lesz könnyű! – állapította meg magában.
A lány szerette a kihívásokat. Talán éppen ezért érezte újra, a téma iránti megszállottságot.
- Csak higgadtan. – mondta ki félhangosan. – Sylviának most még nem szabad megtudnia, hogy nemcsak az általa kijelölt riportsorozaton dolgozom. Ha minden jól megy, biztosan nem fog ellenkezni, hogy a másikat is megjelentesse. Még le sem zárta gondolatait magában, amikor nyílt az ajtó, és Gabriel lépett be rajta.
Kisfiús vigyorral arcán kérdezte:
- Na, ma melyik lábaddal keltél? Merészkedhetek közelebb, vagy már mehetek is? – próbált az előző napi ismerkedésük első pillanataira utalni.
- Szia Gabirel! Gyere nyugodtan. Azt hiszem, ma nem is léptem, hanem egyenesen kiugrottam az ágyból, mert eddig egész jó a napom. – összegezte reggeli hangulatát. – Alig vártam, hogy megérkezz, mert nagyon sok mindent szeretnék megbeszélni veled.
- Igen, azt látom, hogy kellően fel vagy villanyozódva, csak azt sajnálom, hogy ez a varázslatos hangulat nem a személyemnek szól, ha jól sejtem. Történt valami érdekes tegnap este óta?
- Mi az hogy! Tegnap este, ahogy tanácsoltad, megkerestem
az Interneten az Anyakönyvi oldalt, és sikerült Lili nevét megtudva, beszélnem vele. De nem csak ez villanyozott fel.
Sejtelmesen nézett kollégájára, ahogy folytatta:
- A „Herkuleses” cikkek mellett szeretnék – egyelőre titokban – egy másik sorozatot is elindítani.
Gabriel kérdőn nézett vissza rá. Kíváncsian várta a lány beszámolóját.
- Tudod, amikor lehívtam a halálozási listát, megdöbbentem. Nagyon sok kisbaba halt meg az elmúlt időszakban. Nem is gondoltam volna, hogy a XXI. Században még mindig ilyen magas a csecsemőhalandóság. Mivel nem a fejlődő országok egyikében élünk, ezért nagyon érdekel, hogy mindez miért van. Arra gondoltam, hogy ennek a témának is utánajárok. Kíváncsi vagyok, mi okozhatja még napjainkban is mindezt. Szerinted, érdekelné az olvasókat az ilyen szomorú téma? Vagy hagyjam az egészet?
Gabriel elgondolkodva nézett a lányra.
- A saját tragédiád miatt szeretnél csak írni róla? Mert ha igen, akkor hagyd! – válaszolta csendesen.
- Nem tudom. Lehet, hogy csak jóval érzékenyebben érintett ez a megdöbbentő adat. Eddig hasonlóval nem foglalkoztam. Szeretnék egy orvossal is beszélni róla. Amikor bejöttem, a kezembe került egy újságcikk, amely a fiatal anyák meggondolatlan gyerekvállalásáról szólt. Az orvos kifejtette benne a véleményét arról, hogy a tizenéves korosztály esetében milyen káros a terhesség, hiszen még ők is gyerekek, a szervezetük még nem készült fel az anyaságra. Megpróbálok időpontot kérni a nyilatkozó orvostól, és beszélek vele a témáról.
A férfi egyet értően bólintott.
- Igen, azt hiszem jobb, ha előbb szakembertől szerzel megbízható információkat, mielőtt még belevetnéd magad a cikkek megírásába. Lehet, hogy ez a számodra nagy szám, nem is az, hiszen egy többmilliós városban élünk. Sajnos, vagy éppen természetes, hogy a természetes kiválasztódás napjainkban is megvan. Gondold csak el! Ezek a babák azért halnak meg már születésükkor, mert életképtelenek, betegek. Biztosan nem csak örökletes génhiba miatt történik mindez. De ha több olyan eset is akad, amely bizonyíthatóan elkerülhetővé tette volna a halálukat, akkor fel kell tárni az okokat, és akkor érdemes belefognod.
Lili mosolyogva lépett ki családi házuk ajtaján, amikor meglátta Gréti kocsiját megállni a parkolóban. Örült, hogy egy kis időre elszakadhat a kötelező tanulástól, és kikapcsolódásként újdonsült barátnőjénél töltheti a délutánt. Arcán már nyoma sem volt az előző napok szomorúságának. Fiatal lelke gyorsan regenerálódott, maga mögé utasítva a múlt fájó történéseit. Sötét színű ruháját is halványkék, apróvirágos mintájúra cserélte. Csillogó szemekkel, kíváncsian nézett Grétire, ahogy beült a kocsiba.
- Úgy örülök, hogy meghívtál magadhoz. Már nagyon untam az állandó tanulást. – csivitelt vidáman.
- Ejnye, Lili! Az iskoládat be kell fejezned, ezt te is tudod. – korholta játékosan kis barátnőjét. – Édesanyádnak teljesen igaza van, hogy nem hagyja az idődet hasztalanul elmúlni.
- Jaj, Gréti! Ne beszélj te is úgy, mint anya! Teljesen elmegy a kedvem a beszélgetéstől, ha te is folyton ezt mondogatod! – húzta el a száját méltatlankodva.
- Jó-jó! Erről egy szót se szólok többet. – nevetett fel Gréti, látva Lili gyerekes ajkbiggyesztését.
Pár perc múlva már az újságírónő szobájában ültek, a szokásos forró gyümölcsteával a kezükben.
- Lili! Mesélj nekem az orvos ismerősötökről! Milyen szakterületen dolgozik? Milyen neves külföldi ösztöndíjat nyert el? Szeretnék róla minél többet megtudni, mert ha lehet, vele kezdem a cikksorozatot.
A lány visszatette a bögrét az asztalra, és egy pillanatnyi csend után, mintha a gondolatait szedte volna össze, megszólalt:
- Daniel Michell a neve, és a pszichológia a szakterülete. Úgy tudom, leginkább olyan párokkal foglalkozik, akiknek valami miatt válságba jutott a kapcsolatuk. A Nemzetközi Családjogi Szervezet pályázatát nyerte el. Floridába utazik, és az ottani egyetemen fog oktatni, és közben kutatja az ott élő emberek életét. Én csak ennyit halottam a nevelőapámtól. Furcsa egy figura. – fintorgott gyerekesen.
- Nem szeretek beszélgetni vele, mert folyton az az érzésem támad, hogy belém lát. Valahogy mindig kitalálja, hogy éppen mi jár a fejemben.
- Lili! Ilyen egy jó pszichológus, ennyi az egész.
- Nem csak erről van szó. – rázta meg a fejét, lófarokba kötött hajából kiszabadult tincseit igazgatva.
- Szerintem elég misztikus tulajdonságokkal rendelkezik.
- Ezt miből gondolod? – kérdezte meglepetten Gréti.
Lili lábait maga alá húzta a fotelben, és szinte suttogva válaszolt:
- Olyan dolgokat szedett ki belőlem, - kérdések nélkül -, amit senkinek sem mondtam volna el. Szinte kényszerített a teljes kitárulkozásra. Mintha különleges képessége lenne, hogy az agyamat rávegye a közlésre.
- Ez érdekes. Konkrétan mit mondtál el neki, amit senkivel sem szerettél volna megosztani?
- Például a Viktorral történteket. Az titok volt a családom előtt, és az is maradt, hiszen attól függetlenül, hogy ő végül is mindenről tudott tőlem, nem adta tovább.
- Még szép, hiszen az orvosi titoktartás rá is vonatkozik. – válaszolt Gréti, aki ebben nem látott semmi rendkívülit. – Sőt, egy pszichológusra még jobban, hiszen a legapróbb titkaidat is ismeri. Hol beszélgettetek, hogy senki sem hallotta? Te mentél el a rendelésére?
- Dehogy, eszembe sem jutott volna. Akkor beszélgettünk, amikor éppen nem volt otthon rajtunk kívül senki.
- Csak meghallgatott, vagy tanácsokat is adott?
- Először csak semleges témákról beszélgettünk, az iskoláról, a barátaimról, aztán megkérdezte, hogy a szerelem dolgában mi a helyzet. Hát itt követtem el az első hibát, mert önkéntelenül is eldicsekedtem Viktorral. – válaszolt pirulva. – Pedig hidd el, egyáltalán nem akartam róla beszélni, de mintha delejezne a pillantásával, egyszerűen kényszert éreztem a beszédre. Ráadásul olyan érzésem támadt, mintha már mindenről tudott volna, mert olyan dolgokra is rákérdezett, amit addig el sem mondtam.
Lili még most is értetlenül állt a történések előtt, látszott, hogy nem tudott túllépni rajta, mint ahogy a férfivel való szakításán sem.
Grétinek is azonnal eszébe jutott saját félresikerült kapcsolata.
- Vajon mi lehet most Patrikkal? Gondol-e még rám néha? – mélázott el gondolatban a múlton.
A beszélgetésben beállt pillanatnyi szünet kizökkentette a jelen problémáiból.
- Attól függetlenül, hogy nem szeretsz beszélgetni vele, milyen embernek tartod? – próbálta felvenni újra a megrekedt beszélgetés elejtett fonalát Gréti.
- Nem is tudom. Elsőre nagyon szimpatikus volt, bár mint férfi, nem érdekelne. – hunyorgott szemeivel gyerekesen.
- Miért? Csúnya?
- Nem, de van valami a viselkedésében, a szemeiben, amitől libabőrös leszek.
A lány hirtelen megborzongott a kiejtett szavak, vagy a megélt emlékek hatására. Kétség sem fért hozzá, hogy negatív hatással volt rá az orvos. Még az említésére is zaklatott lett. Idegesen igazgatta a hajtincseit.
- Lili! Miért van ilyen rossz érzésed vele kapcsolatban? Csak azért, mert ismeri a titkaidat, hiszen ezekről már nyíltan beszélhetsz, édesanyád is tud mindent?
Nem értette kis barátnője megváltozott viselkedését.
- Ugye nem nevetsz ki azért, amit most mondani fogok! – kérte szinte esdeklő hangon – Félek tőle.
Ez a vallomás meglepte Grétit.
- Miért? Bántott, vagy erőszakoskodott veled?
- Nem, egyiket sem. Mégis félek vele egyedül maradni. Olvas a gondolataimban, és ez rosszabb, mintha meztelenül látna. Ugye érted, mire gondolok?
Gréti döbbenten hallgatott. Érezte, valami olyan dolog áll a kiejtett szavak mögött, amit ki kell derítenie. Nézte a lányt. Lili arcvonásai teljesen megváltoztak. A vidám mosolyt felváltotta a zavarodottság, a bizonytalanság, és a rettegés. Nem értette. Miért fél tőle, ha csak beszélgettek, ha nem tett semmi olyat, ami ilyen intenzív félelmet váltana ki belőle?
- Ezt magyarázd meg jobban! Meséld el, miért és mióta érzed ezt a félelmet?
Lili nem nézett fel. Kezeit tördelve nézett a semmibe. Hosszú másodpercek teltek el így, mire megszólalt:
- Valamit akart tőlem, de nem tudom, hogy mit. Az utóbbi hónapokban szinte állandóvá vált a jelenléte. Mindenről tudni akart, még a terhességemről, a baba állapotáról is. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot velem, még akkor is, amikor én kijelentettem, hogy nem akarok vele találkozni, és beszélgetni.
- Lehet, hogy a szüleid kérték meg, hogy mint pszichológus figyeljen rád, hiszen nem mindennapi helyzetben voltál. Féltettek. Nem lehet, hogy csak ez áll a figyelme mögött? – kérdezte Gréti.
- Nem. Anyától én is megkérdeztem, hogy ők kérték-e meg Danielt, hogy szemmel tartson, de ő azt mondta, hogy ilyen szóba sem került, bár azt hiszem, örült neki. Nagyra tartja őt. Én viszont nagyon félek tőle. Lehet, hogy üldözési mániám van? – nézett fel zavarodottan Grétire. – Lehet, hogy tényleg csak megsajnált, mint orvos, és félt, hogy ebben a helyzetben esetleg kárt teszek magamban, vagy a születendő gyermekemben?
- Igen, ez nagyon is kézenfekvő, hiszen nehéz helyzetben voltál. Szerintem inkább hálát kellene érezned iránta, mint félelmet.
Gréti számára világos volt az orvos cselekedete. Valószínűleg ő is ezt tette volna a lány szülei helyében. Csak azt nem értette, miért tagadták le a lány előtt.
