ha én lehetnék az úton egyre sűrűbben emelgetett hétmérföldes csizmában
s ha csúcsos kalapom teteje verné a csillagos egeket
ha lépteimhez igazodna minden óra ráérősen feleselő ingája ebben a halott délutánban
s ha a vízről beáramló fehérlő gomolyag ködök alá fekve szürcsölhetném a mélység ízeit
ha berepülő pilóták nyugodt vendéglátók lennének ebben az égő évszázadban
s minden másra terelt figyelemmel egy-egy könnycseppet csomagolnának vele
nincs többé 0.00-dik állampolgára valaminek, de kozmopolitája még te is lehetsz
minden odaértett írásjel elhagyásáért egy napot a hűsben tölthetnék
csak ettől a hőségtől ne fújná szemembe a csípős izzadtságot a legyező
ez az egyetlen idő amikor az átlagember nem panaszkodik, hogy egy bankban sorba kell álljon, sőt egyből a tűrés erénye ver tanyát arcán
tanyát mert naponta kifosztják mindenképp
vacak torturó palik – politó túrók – Artúró Uik, Brechtek Bertoltjai, Benitók unokái
vigyázz csak Adolfónak ne hívjanak mert a Levente is Leonardó,
s mi lenne a vége ennek, mi is lehetne a vége ennek!
vigyázz mert MihályAngyal bérelt állványról festett s a szemében a mésztől
szemésztől, szemcséstől látta Ádám kisújjánál is kisebb lett a TEREMTÉS
s ugráljanak a szülészek mert a Pieta apró lett s hatalmas
s sírdogálva s sírdog ülve mindenki láthatja, hogy könnyebb volt
a gyásznak rózsaszínű márványt lopni mint feketét
de miért húznak a bíborosok fehéret mikor a szentatya a mennyek felé sétál?
ó álom, ha nem vagy is rém, miért zörögsz csendjeim falán?
jóllehet meghívtalak, mert csak eltakarni tudom a kifosztást, elfelejteni sosem
mert már megkülönböztetni sem tudom az ébrenlét kínjait az álométól
a bor nem forrott ki s a gazda igen
s pont emiatt a gazdáné hamarabb a nyaklevesbe kóstolt mint ami a kályhán rotyogott
szerelmes ég miért is a kínhoz kötöttem magam
szerelmes kín miért is az égen jár az eszem ha fájok
lábújjhegyen ….................ó én édes
megyen megyen..........................ó én édes
mindenegyen..........................................ó én édes
fiodum...............................................................ó én édes
apja rakja..........................................................ó én édes
rossz a napja..........................................ó én édes
rajtakapja.....................................ó én édes
urodum...............................ó én édes
ilyen egy golyóbis, muskéta hányása, hosszúpuska okádéka, magában ártalmatlan,
ártalmában magányos, szerelmes egekhez mért szándék, ingerült megnyugvás
milyen szép a napnyugta a ha vérszíne van az égnek
milyen szép az ég ha sok vér omlott a napon aminek a nyugta van
el akarok menekülni ettől az egésztől, magamtól, tőletek, a minednnapok virágbaborulásától, attól, hogy minden virág gyümölcsöt feltételez, de nem mindig teljesedik ki a feltétel, el akarok menekülni a golyóktól, de azt mondták, hogy nem tudok elszaladni előle, csak magam elől, s onnan is kétes, hogy valaha . . .
A csizmának mind a hét mérföldjébe BELEÍZZADT A LÁBAM!
2005. július 29., Oronó
