[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: AndrisF
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9077

Most jelen:
Látogató: 18
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 18


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Gligorics Teru Versei
· 2: Kaláka
· 3: Egy lélek csillan
· 4: magyarirodalom.lap.hu
· 5: kortársirodalom.lap.hu
· 6: Wendler Mária portál
· 7: Máté László honlapja
· 8: SOmannák
· 9: Alkotó.lap.hu
· 10: Olvasás lap.hu
· 11: Zsefy Zsanett
· 12: Ararát
· 13: Hegedűs Csaba honlapja
· 14: vers zene.lap.hu
· 15: Végh Sándor személyes honlapja
· 16: haiku.lap.hu
· 17: A Hegy - NeMo blogja
· 18: Péter Erika honlapja
· 19: Dezső Ilona Anna honlapja
· 20: Haász Irén weblapja

cheap cigarettes sorry.
Idegenek

Megrezzent az ablaküveg. Mi az..? Mi volt az..? A madarak kint..? A könyv lapjain túl, a látómező vaksi peremén mintha árnyak mozdultak volna... Még mindig a jelentésüket vesztett mondatsorokat bámulta.

Már neszeket is hallott a kerítés felől. Odapillantott. Mintha megállna a szíve: csend lett belül, és csak ült, rémülten, értetlenül. Mint egy idegen. Egy percig..?

Most arra eszmél, hogy kezében már a telefonkagyló. A konok búgásra. Mit is akar..? Leteszi, az asztalra, majd egy tétova mozdulattal vissza, a készülékre.
A kerítésen két férfi ugrott be az. Most egy harmadik is átlendül a rács tetején, és társai után iramodik. Errefelé futnak. Feléje, a portásfülkében. Horpad-feszül, lobog rajtuk a nadrág... Istenem, mi ez..? Megtámadtak..? Nem ismeri őket. Ezek nem itt dolgoznak... Idegenek..! Megtámadtak..?! Hisz mindjárt ide érnek...
Hátrakerülnek, az ajtóhoz. Dermedten ül. Leejti öléből a könyvet. Visszafelé peregnek a lapok, értelmét veszti az a történet. Hol is... hol is hagytam abba..? Görcs áll a gyomrába. Nem emlékszik a mesére. Hol hagytam abba..? Fontos ez most..? Nem, nem. mégiscsak telefonál. Megmozdul végre. Felemeli a kagylót. Segítséget hívni... De mit mondjon..? Illetéktelenek hatoltak... Illetéktelen behatolás történt... Illetéktelenek hatoltak az üzem területére, vagyis... nem! Igen, az idegenek, a kerítésen át, és... Megtámadtak..! Kérem..! A szemük..? A szemük mandulavágású... Ismertetőjegy..? Különleges..? Hát fontos ez..? Jöjjenek, kérem, siessenek..! Mégsem szól, csak szorítja a búgó kagylót: elfelejtett minden listát, nevet... Minden számot kitörölt a rémület.

Reccsenést hall, éles, száraz farost-szakadást. Megperdül a széken, talpra ugrik és felsikolt, vértelen, gyermeki hangon. Rátörték az ajtót. Befelé nyomul már a három férfi. Sápadtan hátrál előlük. Üveg csikorog a padlón, szilánkok szórják a fényt. Az egyik támadó kitépi kezéből a telefont, és visszakézből arcul csapja. Nem esik el. Megered az orra vére. Eltorzul a vérmaszatos arc. Tekintetében a szétroncsolt világ darabkái rezegnek, mint megannyi savmarta, málló kép. Betört ajtó. Üvegcserép a padlón. Falból kitépett telefonzsinór. Három izmos fiatalember. Suhogó öltönyeik. Párducmozdulataik. Jelek, melyekből már kiolvasható a kegyetlen koreográfia... A jelenet középpontja most egy reá szegezett revolver. Fekete, súlyosnak tűnő, tompa vas-fényű. Automata. Zastava héthatvankettes... Vagy Beretta..? Zbrojovka..? Hát miért vagyok én itt – rándul meg az ajka az alvadó vér alatt –, miért, ha még ezt sem tudom..!?

Szörcsögő orral lélegzik. A vér vasszagán átszűrődik az idegenek párája: arcbalzsam, mosott haj, tusfürdő illata, hajzselé, óvszer és pamutfehérnemű-illat lobog a szűk térben, mint valami diadalmas zászló... Fülledt a levegő. Verejtékcseppek tűfénye rezeg a revolveres ajka fölött. Letörli, és mintha őt hibáztatná: újra üt, visszakézből. Elesne, de a revolveres utána nyúl, magához rántja, a gyomrába térdel és kilöki az udvarra. A hársfához tántorodik, míg gyomrán, fején, mellén ütik. Leroskad. Vörös fényt lát, perzselő karikákat; ide-oda verődő visszhang csapkodja belül koponyája falát. Felhördül. Friss levegő zúdul a tüdejébe: mintha tüzet szívna be. Értelmet kapnak a zajok, kitisztul a tekintete. Felemeli súlyos, duzzadt arcát. Támadóira hunyorog. Mint tisztára törölt nagyítón át, élesen látja az olajozott nyugalmú szemgolyókat, az orrlyukak szabatos oválisát, a járomcsontokra feszülő bőrt, a tiszta, metszett vonásokat, a viaszos-opálfényű ajkakat... Istenem, hisz ezek még egy szót sem szóltak...

Szél lendül. Napfény csorran a hárs lombján át. Méz-sűrű. Könnyeitől szivárványos. Szabadulna a káprázattól: lehajtja a fejét. Tekintete átsiklik a revolveres fényesre kefélt cipőjén. Mint talajvíz a pincébe ha felbugyog: csontjait, zsigereit hideg halálfélelem árasztja el. Megölnek. ezek megölnek. Istenem, ezek..!

Ha most felpattanna..! Ha áttörné a pillanat jegeces hártyáját..! Ha felmagasodna, húst zúzna öklével, csontot a csonttal..! Ha ügyesen perdülne, hogy szertepermetezze a vért, a nyálat, és Ő – a győztes! – felragyogna, és elrohanna, messze lehagyva támadóit..! Ha tudná ezt... Ha kiismerné magát... Ha tudna kalibert, fegyvertípust, telefonszámot... Neveket... Ha rendbe tudná szedni e darabokat... ha ki tudná számítani, mikor lel a koreográfiába illő mozdulatra..! A kiáltás és a mozdulat értelme e kacatok között ha megcsillanna..!

Rugó pendül, fém csetteg: a revolveres csőre töltötte a fegyvert, és most őrá céloz. A szeme közé, a homlokára. A másik két idegen az irodaajtót feszegeti. Enged a zár. Egyikük megfordul, rövid szót kiált. Nem érti. A revolveres alig észlelhető mosollyal biccent. Felmosolyog hát ő is, remeg a szája, behasad a seben az alvadt vér máza, de felmosolyog, bíztatón, át a fegyvert tartó marok fölött. Vigyetek mindent, mondaná, vigyetek mindent, csak ne... Látja a ravaszra feszülő, elfehéredő ujjperecet. Láng csap arca előtt, lomhán lobbanva. a revolvercsőről hátracsúszik a szán, mintha acélpéniszként maga a cső türemkedne feléje, s mikor ismét a helyére siklik, fenn, a résen lassan, nagyon lassan üres hüvely pörög ki.
Átdördül a lövés a homlokán. Rostos ropogással szakadnak benn a fájdalom kötelei. Még egyszer kicsap a láng, feléje döf a cső, újabb üres hüvely lebeg... Feldől a világ. Elfekszenek a fák. szürke, szemcsés betont lát, kinagyítva, közel. Óriási cipőt, tükörfényeset. Lelőtt, gondolja. Ízlelné a szót. Nem találja újra. Beton, gondolja. Nem érti. Nincs kapcsolata a szóval. Fekszem. Cipő. Be-ton. Szem-len-cse. Rez-gő-kép...

Léptek döreje zúzza darabokra az udvart. Az ég is megreped: morzsánként hullik a pupillák mélyére.





Cím: Idegenek
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Fehér István
Beküldve: August 14th 2005
Elolvasva: 1099 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.10 Seconds
pharmacy online