MÓKUSKERÉK -2
4.
Az újgazdagok doaenjénél Sumák Arisztid tollkereskedőnél,a pehelypárnák és pehelypaplanok gyártásából megtollasodott nagykereskedőnél vagyunk. Szokásos hétvégi partiját adja. A vedégkör házi orvosából, házügyvédjéből, a gyerek házitanítójából, az asszony házibarátjából, néhány újgazdag vállalakozóból áll. A menüt egyenesen a pesti Vörös Sárkány kínai étteremből hozatta fondé edényekben. Soffőrje fehér köpenyt húzva háziszolgaként átvette a pincér és felszolgáló szerepkörét. Az asztalfőn a hatalmas termetű,pocakos, tar fejű nagy bajszú házigazda trónol.A vacsora utáni , kötetlen , beszélgetésekkel tarkított békés szivarozás,cigarettázás folyik éppen. Sumák úr viszi a szót.
– Uraim, fontos megbeszélésre jöttünk össze nálam. Megmondom őszintén, szeretném összefogni ezt a társaságot, különösen így a választások előtt. Meg egyébként is. Átadom a szót az ügyvédemnek. Tekintett Szívós úrra, a keszeg, szemüveges zugügyvédre.– vezesse elő a témát ügyvéd úr! Uraim, nyílt titok, hogy az elmúlt évek alatt mi, akik itt ülünk,a város krémje,olyan gazdasági potentátokká nőttük ki magunkat , hogy összefogva erőinket beleszólhatunk a város fejlődésébe. A választásokon megragadva a hatalmat, le tudnánk nyúlni az állami pénzeket, a gazdasági segélyeket,sőt egy pénzmosodát is be tudnánk indítani valamilyen papíron létező vállalkozás által. Ideje megkötnünk a véd és dacszövetséget egymással.
–Mire gondol konkrétan az ügyvéd úr, hiszen félig-meddig már így is véd, és dacszövetségben vagyunk néhányan?– veti fel a kérdést Pupák úr. Sumák elégetten megszívja szivarját, füstkarikákat fúj a levegőbe, böffent egyet és rókamosollyal az ajkán megszólal. – Ezt kell szorosabbra fűznünk. Mindanyuinknak van felhalmozott tőkéje. Ha kartellba tömörülve létrehoznánk pár álkft-ét, amit akár pénzmosodának is tudnánk használni, akkor le tudnánk fejni az államot. Az egyikben felhalmoznánk a több százmilliós újrakezdési, vállalkozói kölcsön tartozást, azt becsődöltetnénk, miközben a másikba átvinnénk a pénzt.– ki vinné el a balhét? És ha a kft vezetőjét leültetnék!– veti közbe Dimák a táska és cipő nagykereskedő. .Az ügyvéd róka mosollyal megadta a választ.– ugyan már uraim, hát olyan nehéz egy hajléktalant pár tízezer Ft-ért rávenni, hogy adja a nevét ügyvezetőként? Annak aztán bottal üthetik a lábnyomát…
– Nem kockázatos ez kicsit?– veti közbe félénken Dimák, de az ügyvéd leinti és folytatja a téma elővezetését.– Lenne itt egy projekt uraim, meg lehetne csípni! Egy Ausztrál-magyar közös vállalatot tudnánk létrehozni Emerich von Bakfitty úrral. Így öt évre adómentesekké válnánk.– Miről szólna a mese? – veti közbe Pupák a hentes és húsáru kereskedő, nagyvágó – Közös kutyakonzerv gyárat hoznánk létre, nyesedék húsokra, és más hulladékra építve . Gondolok itt a csirkefejre,csirkelábra,far-hátra…– És mi lesz akkor, uraim,hogyha a nyugdíjasok fellázadnak,forradalmat csinálnak,mert mi felvásároljuk előlük a csirkefejet,lábat…?– veti közbe aggódva Sumák úr,de erre meg van a válasz. – Dehogynem uraim. Saját bolthálózatot hozunk létre és mélyhűtőkben, ötkilós csomagokban árusítjuk a nyesedéket, húsos csontokat, mint kutyaeledelt. Viszik majd a nyugdíjasok, mint a cukrot, maguknak, nem a kutyáknak…
– Ki lehetne alakítani vámszabad területet is és Off-Short cégeken, keresztül eláraszthatnánk az országot csempészett kínai árudömpinggel! Létrehoznánk egy Kínai Divatáru hálózatot…– vetette fel Dimák Jenő nagykereskedő. Ez is életre való ötletnek számított. Aztán ott volt a kikötő, kihasználatlanul állt mióta a vasgyár haldoklott,s megszűnt a Krivojrogi vasérc uszályokban való szállítása a Szovjetunióból.
– Emerich von Bakfitty úr, van itt– hajolt Sumák úr füléhez a lakáj.– vezesd be gyorsan Gyulám! Ne várakoztassuk az illusztris vendéget! – adta ki a parancsot sofőrlakájának, aki bevezette a vendéget. A magas, deresedő hajú, karakteres arcú magabiztos, sármos, elegáns öltönyt viselő férfiút Sumák úr a kebelére ölelte, majd így mutatta be társainak.– uraim, bemutatom vendégünket, régi iskolatársamat, idegenbe szakadt hazánk fiát: Emerich von Bakfitty urat! Hallgassák meg figyelemmel ajánlásait, mert nagy lehetőségeket látok benne!– mondta Emerichez fordulva és így szólt hozzá– drága barátom, Imruskám, egyél, igyál, utána ráérünk témázni! Örülök, hogy körünkben üdvözölhetünk!– miután étellel, itallal jól eltelt, szólásra emelkedett Emerich. Igy beszélt hallgatóihoz.
– Üdvözletem az uraknak, szerbusztok. Tegeződjünk, így könyebb. Tudjátok az angol nyelvterületen tegeződés, van… Köszönöm! Harmincöt évnyi kényszerű emigráció után remélem, hogy egy szabad, fejlődés előtt álló országba tértem haza. Hamarosan hatalmas örökséghez jutok. Visszakapjuk két pesti bérházunkat, kárpótolnak ez elkobzott Fekete Zacc kávéházért, és stb és stb… célom édesanyámat kiemelni a fertőből ahová a kommunisták suvasztották be. Remélem, hamarosan elfoglalhatja az őt megillető helyét a társadalomban. Sumákné felajzva ugrott oda Emerichez és hirtelen felindulásában arcon csókolta!– ó drága barátom, pompás, éppen azon tipródtunk, hogy ki legyen az Úriasszonyok Körének elnöke. Nem kell tovább keresgélnünk. Megvan a célszemély, az édesmama! Neki aztán tiszta a pedigréje!– áradozott.– hogy szólíthatjuk a nagyságosasszonyt?– fordult Emerichez.– Irma von Bakfitty báróné, csókolom a kisztihandodat, vagy másként a csapos Irma az Egyujjasból–
Adta meg a meglepő választ, melytől a jelenlévő nők meghökkentek és egyszerre hördültek fel.– csak nem, hogy a csaposnő, a kocsmából… ez hihetetlen, hogy eltitkolta!
–Igen, én a csapos Irma fia vagyok. De ez már a múlté, kilépünk az illegalitásból a fényre. Most intézem, hogy visszakaphassuk a nemesi címünket, egyenesen Svájcból, a nemzetközi levéltárból –, Egy kékvér!– sopánkodtak irigykedve az újgazdagnék, és Imrét méregették, hogy jó lenne – e szeretőnek – Édesanyámat rehabilitáltatom, visszakapja a tánc és illemtanári diploma engedélyét, a francia nyelvtanári képesítését és megnyitjuk az Illemtanodát. – Erre Sumákné azonnal lecsapott és negédesen így fordult Emerichez.– drága báró úr, éppen ez hiányzott az Úriasszonyok Köréből, egy tánc és illemtanár! Azonnal szerződtetjük sztárgázsiért. Na, de ne is tartsuk fel a férfiakat, vonuljunk át a női szalonba, és ott beszéljük meg a továbbiakat!– mondta és az úriasszonyokkal átvonultak a női szalonba.
Emerich úr pedig belekezdett a nagy rábeszélő Shaw-ba.
– Eljáróban is szeretném hálámat kifejezni önök által a város lakosságának, hogy anyámat élni hagyták, felkarolták, biztos álláshoz juttatták, hogy túlélje ezt a negyvenévnyi apokalipszist. Melegséggel tölti el a szívemet, hogy a város hetedik kerülete független jelöltként indította a polgármester választáson.
– Uraim, tálcán nyújtom át önöknek a jövendőt. Egy kutya és macskaeledel gyártó vertikumot szeretnénk létrehozni a szigeten. Erre alapítanánk egy vegyes vállalatot. Egyrészről jómagam, mint külföldi partner, másrészről önök, mint magyar partnerek alkotnánk a KFT magját. Összeköttetéseim által fillérekért hozzájutnánk a szövöde hatalmas csarnokaihoz. A gépeket, gyártósorokat komplexen szállítatnám Ausztráliából. Fél év alatt ontjuk a kutya és macskakonzerveket. Ellátjuk vele egész Európát…
– Talán még Amerikát is!–jegyezte meg Pupák a nagyvágó.– mit nekünk Amerika, Kína az igazi piac, a harmadik világ! Abban lesz a pénz. Viszik, mint a cukrot az éhező millióknak! –tódította a nagykereskedő,Dimák. Miután így felajzódtak az ügyvédet bevonva rátértek a részletek megbeszélésére, és az alapító okirat megszerkesztéséhez fogtak. Remélem, hogy az urak a józan eszükre hallgatva vállvetve korteskednek édesanyám megválasztása mellet, hogy minden állami támogatást be tudjunk pumpálni a kft-be! És, ha a polgármester szentesíti a sziget el, vagy bérbeadását 99 évre, akkor már nyert ügyünk van.
– És ha nem választják meg?– aggodalmaskodott Lopkovics a Tanácsháza főkönyvelője.–erre ne is gondoljunk uraim. Vakhittel kell a sürejibe vágni és az már kész győzelem! Napóleon is a zsebében hordta a marsallbotot és a vakmerősége győzelemre, vitte az ügyet Mi ebből a tanulság uraim? Az, hogy nem az eszünket kell a zsebünkben hordani, hanem a marsallbotot! Hajrá Magyarország! Előre!– szavalta Emerich s fenékig ürítette a pezsgőspoharat.– Nem korai előre inni a medve bőrére uraim,– aggodalmaskodott újfent Lopkovics, de lehurrogták. Míg az ügyvéd az alapító okirat megszerkesztésével volt elfoglalva a leendő tulajdonosok a jövőt kezdték körvonalazni.
– Pupák, a nagyvágó a következő tervezettel állt elő. A fajtiszta kutyáknak, macskáknak az egészséges, szín marha, sertés, baromfi és birkahúst dolgozhatjuk be, mert az Uniós szabvány mást nem enged. És itt jön a svédcsavar. Csinálunk egy második vonalat, ahol bedolgozzuk a bőrkét, copákákat, nyesedéket, csirkefejet, lábat, farhátat és ezt jó áron eladjuk a karitatív szerveknek, a Vöröskeresztnek majd azok kiküldik az éhező páriáknak a harmadik világba. – na, erre igyunk uraim!– emelte poharát Sumák a toll nagykereskedő. Miután kiitták poharaik tartalmát magához ragadva a szót, ravaszkásan megszólalt. – fenomenális gondolatom támadt a választások előtti kampájnokban a karitatív csomagokat ingyen osztogatjuk a nyugdíjasoknak, ezzel beetetjük őket, s nyomatékosítjuk nekik, ha nem ránk fognak szavazni, megvonjuk tőlük a fejadagot…– zseniális!– lelkesedtek mindannyian és alig várták, hogy aláírhassák az alapító okiratot.
Közben a női szalonban is folyt a munka. Kezdték kimunkálni az Úriasszonyok Körének alapszabályát. Sumákné vitte a szót.– megvásároljuk a hetes óvodát és megnyitjuk benne a gazdasszonyok, a nőnevelő és az úriasszonyok körét. Meglátjátok mekkora sikerünk lesz. Bálokat, zsúrokat rendezünk. Lesz foltvarró, kézimunka, korongozó, szőnyegszövő szakkőr. Hagy, élje ki a pórnép a kreativitását!
Hogy ilyen szépen elrendeztek mindent átmentek a férfiakhoz, jelen lenni az ünnepélyes alapító okirat aláírásnál. Miután megtörtént az aktus megitták a pezsgőt és a pezsgőspoharakat a falhoz vágva, befejezték az összejövetelt.
5
Az Egyújjasban összesűrűsödtek az események. Irma jelenléte felkavarta az állóvizet.A WC előterét körfüggöny válassza el a kocsma ivójától.A körfüggöny fölött nagybetűs tábla hirdeti: POLGÁRMESTER.
Félfogadás minden nap l8 órától.
A két WC helység előterében a szokásos kellékek polcokon elhelyezve: WC papírok, kéztörlő, szappan, szivacs, fogkefék, gumióvszerek stb. sorakoznak katonás rendben. Középen agy hatalmas karosszékben Irma trónol, fején hatalmas turbán, ölében Belfegor. Irma installációja a miliőhöz illő. Arca rikítóra festve szamöldökei feketeszénnel kihúzva, valaha lila ajkai vastagon kirúzsozva, füleiben hatalmas fülkarikák lógnak. Testét a negyven évvel ezelőtti legutolsó divat szerint készített zsákruha fedi. Olyan az egész sziluettje mintha a farsangi bálból szalasztották volna. Léptek zaja hallatszik. Valaki félre húzza a függönyt, és a belépőben dr. Szívós ügyvédurat ismerjük fel, mögötte Sumák tolat a fogadóhelység felé.
– Parancsolnak az urak: gumi óvszer, WC papír, vagy meghallgatás?– Sumák idegesen topogva zavartan dütrrögi.– Kérni jöttünk a nagyságos bárónéhoz. Most elsősorban nem a polgármesterhez, hanem a mi Irmuska bárónénkhoz jöttünk meghallgatásra.– hallgatom önöket– mondja Irma, és fixírozni kezdi a két jómadarat, vajon miben sántikálnak megint. Éppenezért kitüntető óvatossággal fogadta minden szavukat.
–Mi elsősorban a nagyságos bárónénak szeretnénk ajánlatot tenni, vezette elő a kérdés a zugügyvéd.– csak tisztességes ajánlatokat fogadok el!– figyelmeztette őket ridegen Irma.– Ó, ugyan báróné, hova gondol! Tudhatná mindig úriemberként, viselkedtem Önnel és Imrével szemben. Betartottam ígéreteimet, sőt még meg is dupláztam a jattot.– na, ki vele, miben sántikáltok? Hagy hallom, essünk túl rajta!
– Egy kis segítséget kérnénk nagyságos báróné. A sziget eladása ügyében szeretnénk a protekcióját kérni. Jó lenne áron alul hozzájutni. A város nem törődik vele, felverte a gaz. Az elhagyott épületek pusztulnak. Többe kerül az őrzés, mint amit érnek az objektumok… szóval a város is jobban járna, ha megszabadulna ettől az elfekvő készlettől… Az új befektető munkahely teremtési lehetőséget kínál a városnak. Hatalmas, sőt grandiózus beruházást hajtana végre. Irma megállítván a tirádát, hirtelen közbevág.– konkrétan? – dr. Szívós azonnal kész a válasszal.– háromezer munkahelyet hoznánk létre és tisztes iparűzési adó, ütné a város markát.– ezt már ismerjük uraim, valami más? – Sumák reszketve az idegtől– kell ennél jobb ajánlat drága báróné?
– Kevés.
– Létrehozzunk egy alapítványt a hátrányos helyzetű gyerekek javára?– nocsak, lassan kibújik a szög a zsákból. Meg akartok venni kilóra, zsebrevágni a becsületemet? Maffiózók! Idefigyeljetek, amíg nem utaljátok az alapítvány számlájára a beígért nyolcmillát, addig nincs miről beszélnünk.– holnap a számlájukon lesz a beígért összeg. Kezeskedem érte–, jelentette ki halálos komolysággal Szívós, de Irmát ez nem hatotta meg. Erőszakosan és szisztematikusan nyomult előre. – Ide, bele, a markomba a csekket! Nincs átutalás, Kes, vagy csekk! – Sumák kitölti a csekket, és remegő kézzel nyújtja át Irmának. Irma, beteszi a csekket az asztal alatt levő cipődobozba és így szól az előtte hajlongókhoz.– nos uraim, egy tyúklépéssel megint közelebb jutottunk a végkifejlethez.– Az audencia végetért, lejárt az ötperc! Sumákék kihátrálnak az előtérből. Sarkukat taposva Pupák nyomakodik be az előtérbe.
–Szép napot Báróné, csókolom a kisztihandját, hogy megy az üzlet? –Irma szó nélkül kezébe nyomja a kellékeket, Pupák leszurkolja a kétszázast, és várakozóan toporog. Irma vizslató szemmel végigméri és rákérdez.– kis dolog vagy nagydolog? – Pupák bizalmasan–nagy, nagyon nagydolog méltóságos asszonyom.– ki vele, hagy hallom! Nem jó benn tartani, mert még magába sül, azt, bélcsavarodást kap! Na okádja ki a lelke mocskát ide, bele a pofámba kisfiam, mi fáj? – Jaj, Irmuska, az élet, az fáj, ami itt megy mostanában. Belebetegedtem a jólétbe, a pénz utáni hajszába, ebbe a vitustáncba. Mindig többet és többet markolni, azt lesni mikor vágnak át, és én kit s hogyan vághatnák át. Tudja, elgondolkodom, hogy ezek a kommunisták még a jelszavaikat is a kapitalistáktól lopták. Emlékszik még az úttörő köszönésre?–„légy résen, mindig résen!”–vágta rá Irma fejből.– Hát ebbe, a nagy résen levésbe döglök bele. Hamarosan, megüt a guta!
–Na, csillapodjék már le! Kuc-kuc!–veregeti hátha a behemót nagydarab hentesből lett nagyvágót. Mivel az csak nem csillapodik erősebben, rá szól–, na, rázd meg magad Lajos, most nem a hivatalba vagy, hanem a mamánál! Az Irmánál, a sörpatikában, küldjem fel hozzád a nagycsöcsű Rézit, hogy lecsillapítson, nehogy eret keljen vágni rajtad? – Nem nő kell mama!– bőgte el magát Pupák, mint egy marha.– hanem?
– Küldöttségbe jöttem hozzád mama. Csak oly nehéz elkezdeni, hiába nem tudok én csak úgy egyszerre kicsiszolódni. Magas nekem ez az új rend, mint nyúlnak a lóágy. Nem tudok kiigazodni benne. Elveszek a hamisságok útvesztőjében.– vágjunk bele, egyenesen a közepébe, mit óhajtasz? –Írja alá a sziget bérbeadását, vagy eladását! Ha aláírja akkor ingyen élelemmel, látom el a hajléktalan szállót, amíg szükség lesz rá. A felajánlást köszönettel vesszük, de nem írhatom alá. – de hát miért, van valami akadálya, ugorjuk át hamar! Befizetted már az apportodat a Hátrányos helyzetű gyerekek alapítványába? – Még nem, éppen most gondoltam, hogy, majd…– ne godolkozz rajta, ide a tenyerembe várom a csekkedet: kétmillió, banki átutalással, megértettük egymást?– nézett rá Irma röngen szemeivel, mitől Pupákot elöntötte valami ellenállhatatlan adakozási kényszer, és izzadva kiállította a csekket. Irma pedig lehajolva kivette a cipődobozt az asztal alól, és hanyag eleganciával behajította a csekket a többi közé. – most már aláírja, biztos, hogy aláírja, mama? Persze, majd… egyszer, talán. Igyekezzél fiam, mert másnak is kell a reterát!
– Sumákné és Pupákné a függönyt félrehajtva Irma elé járulnak. Pukedlit csinálnak és kisztihandra eléje térdelve kezeit csókokkal, illetik. Mi járatban hölgyeim? Szappant, törölközőt? Egy kulcsot, vagy két kulcsot? – ugyan, hova gondolsz drágám, a fogadóórára jöttünk! Méltóztatnál pár percet ránk pazarolni, megköszönnénk!– parancsoljatok, a polgármester szíve mindenki előtt nyitva áll. Drága bárónénk, ezennel szeretennénk a hétvégén rendezendő rongyosbálunkon bálanyának felkérni.– természetesen elfogadom, csak egyet áruljatok el, mitől lesz jótékony célú ez a buli? A Bangladesi árvízkárosultaknak gyűjtünk….– Irma nagy szemeket meresztett.
– Mér, itthon nem volt árvíz?– de, volt itt is, csak az nem olyan blikkfangos, valahogy jobban hangzik, hogy a „Bangladesieknek”, nem gondolod drágám? – Hát, nem. Itthon is van elég baj, gondoljatok a Tiszaháti nyomorúttakra akiket, mint az ürgéket, úgy kiöntött a folyó a tavaszon. Azoknak adjatok inkább, azok közelebb is vannak! – meggondoljuk drágám, minden t úgy teszünk, ahogy te akarod! Van itt még valami. Szeretnénk neked a bálon átadni a kékharisnya rendet! Maga az üdvhadsereg tábornoka köti a térdedre,,,, szeretnénk méretet venni a bokádról? – mért éppen a bokámról?– azért, mert a szoknyából a hölgyeknek csak a bokája villanhat ki a középkori etikett szerint, és akkor láthatóvá válik a kékszalag, különben mi értelme lenne, ha a kutya se látná! Nemigaz Sárikám? De, igaz, helyeselt Pupákné és lehajolt, hogy mintát vegyen Irma bokájáról. Az egyik tartotta Irma felemelt bokáját, míg másikuk egy szalagot igyekezett a bokájára tekerni, majd gombostűvel megtűzni. Eközben Pupák és Sumák látva a háttal guggoló Irmát tapogató két nőszemélyt Irma segítségére sietvén nyakon csípik őket, miközben valamennyien a földre esnek, és ott hempergőznek. Irma karosszékestől felborul, ő is kapálódzik… Pupákné az őket ért inzultus hatására visítani kezd.–segítség,szatííír!
– Pillanatokon belül megérkezik a segitség. Elsötétül az előtér és a letépett függönyből, kibontakozik Samu, a nagyfejű kazánkovács alakja. Felemeli a két úriembert a grabancuknál fogva, kiviszi őket az ivóba, majd talpraállitja és két hatalmas pofonnal helyre teszi az önbizalmukat. Ekkor felismerik a szatírokban férjeiket az asszonyok és elkezdenek sipákolni.– juj! Mi a fenét kerestek ti egy kocsma nyilvános WC-jében ketten egy WC-ben?
– Ne bántástok őket, fogadóórán voltak nálam.– ja, az más,akkor meg van bocsátva!– lihegik lenyugodva a feleségek. Majd mintha mi sem történt volna, folytatják, ahol abbahagyták. Így fordulnak Irmához.– Drága jótevőnk, városunk védőangyala, Irma! Szeretnénk önnek átnyújtani egy meghívót a Kóbor macskák és Ebek karitatív szerveződésének alakuló ülésére. Egyben felajánlanánk önnek az egyesület díszelnöki tisztét.–
Irma meghatódva elfogadta a felkérést és az ügy, halasztást nem tűrő fontosságát kihangsúlyozandó az asztal alól elővéve a cipődoboznyi csekkeket gründolásnak átnyújtotta a küldöttségnek.–fogadjátok el ezt a kis szerény felajánlásomat– hálásan, köszönjük, mindig is tudtuk, hogy mily nemes szív lakozik a mi bárónénkban! Hátha még a sziget eladását is előmozdítaná, ezzel biztosan feltenné jóságára a koronát. Felterjesztenénk Nobel Béke díjra, akár a Mária Terézia valagrendre is…. – Irma a meghatottságtól se köpni,se nyelni nem tudott,de azért a józan paraszti eszét sem veszítve el így szólt a felajzott hölgyekhez.– nyugodjatok meg drágáim,a sziget el lesz adva!
A kihátráló hölgyekbe belebotlik a kezében hatalmas kutyabőrt cipelő Emerich, alias Imre. Irma előtt megáll, s kis hatásszünet után karjait fiúi ölelésre tárva egy lépést tesz felé.–Anyám!– Emerich, te itt? – Emerich lekuporodva anyja elé, térdeit átölelve, arcát ölébe fúrva így szónokol.– anyám, most a te kis Imikéd jött hozzád, nem az Ausztráliába szakadt rokon.
– Ha te úgy jöttél hozzám, mint a tékozló fiú, akkor mért nem az otthonomban kerestél fel?– Anya, annyi a teendőm, hogy még nem jutottam el hozzád. Sok a szervezni való. – mióta is vagy itthon? – három, vagy négy hete….– szép dolog közel egy hónapja,hogy megjött és bujkál az anyja elől. Nem mer a szeme elé kerülni, miért? Mi vagyok én leprás? A hivatalból kell megtudnom, hogy itthon vagy és áldásos tevékenységeddel ügyködsz. Mibe akarod belerángatni ezeket, a balfácánokat? – anya ez nagyszerű üzlet, mindenki jól jár vele.–
De, fiam, ha eladogatjuk a város tartalék földjeit, akkor később mit adunk el egy nagy horderejű vállalkozásnak,a Suzuki is érdeklődik a sziget iránt…hússzor annyit ígér érte, mint ti. Akkor most kinek az érdekét nézzem? Természetesen a városét fiam. Ne is haragudj rám, de én már csak ilyen vagyok, megkeményedett szívű vénasszony, de azért hűje én sem vagyok.
– Anya nagyon eltávolodtunk egymástól. Tégedet megmételyezett a szocializmus. Gyógykezelésre lenne szükséged, kiviszlek magammal Ausztráliába. El, innen ebből a fertőből.– igazad van fiam, fényévnyire vagyunk egymástól. Mig te az egzisztenciádat, addig én a szocializmust építgettem, de így van ez jól. Spongyát a múltra Mit akarsz még tőlem?– anya most az egyszer segíts nekem, nekünk: add el a szigetet a kft-nek! Itt írd alá az adás-vételiszerződést! Nézd, mit kapsz tőlem cserébe ajándékul?– mondja esdeklőn, és anyja kezébe nyomja a nemességét igazoló kutyabőrös dokumetumot. Irma átveszi és elindul befelé a női WC-be. Emerich kétségbeesetten szól utána.
– Hova mégy anya?
– Hova mennék, bemegyek a szemüvegemért…– nyugtatta meg Emerichet és behúzva maga mögött az ajtót kettesben maradt a kutyabőrrel. Rámeredt, megsimogatta, és suttogva megszólalt.– bocsájs meg nekem Dolfikám!– majd gyors, határozott mozdulatokkal miszlikekre tépte és lehúzta a WC-én. Aztán kilépett. Emerich megütközve néz rá.– mit tettél anyám? – én semmit. Csak lehúztam a WC-én azt, papirost. Nem mondom jó vastag volt, alig tudtam széjjel tépni.– Emerichet az ájulás kerülgette. Igy siránkozott.– tudod te, mit tettél, a múltunkat dobtad el magadtól. Dicső őseinket eresztetted le a WC-én! Megtagadtad a Bakfittyeket! Áruló, vén marha! Elárultad az osztályodat, tetves kommunista!-üvöltötte magából kikelve Emerich, amikor hatalmas, nagy lapát tenyerek ragadták meg vállainál. Két csárdás pofonnal helyre billentették a lelki egyensúlyát, majd a levegőbe emelve kidobták a
nyitott kocsmaajtón.
6.
Újra Balambér nyolcadik emeleti panelcellájában vagyunk. A konyhaasztalon elnyúlva hever Maffia, a fekete kandúrmacska. Balambér főzi a kávét, amikor kopognak. Az ajtóban a vállán egyensúlyozó Belfegorral Irma áll. Lila ajkai közt egy féligszívott Kossuth cigaretta remeg.– Szép jó reggelt! – recsegi reszelős, agyoncigarettázott hangján és koszlott papucsaiba bujtatott lábain, becsoszog az előszobába. Onnan a konyhába mennek, a macska leugrik vállairól és a konyhaasztalon elnyúlva heverő Maffia mellé telepszik. Irma kihúz egy hokedlit, a konyhaasztal másik végére telepszik. Zsebéből előhalássza a fél doboz cigarettát, gyufát és magaelé rakja az asztalra. Balambér pedig elé teszi a kávéscsészét, majd megkérdi. – még mindig sok cukorral– Irma bólint. Kitölti neki és magának is a kávékat, leül szembe vele, és várakozóan rátekint.
– Mi újság a nagyvilágban Balambér úr?
– Mi legyen, nemzetes asszonyom? Élem a munkanélküliek sanyarú életét. Lassan kiputyulok. Rajtam már csak a csoda segíthetne. A tétlenkedés megöli az embert. Jó, kell a pihenés, de ennyi? A jóból is megárt a sok, hát még a rosszból! De, ne beszéljünk rólam, magánál mi újság, van? Indul a következő ciklusban?
– Hát madár vagyok én? Elég volt két ciklusban. Felhoztam a várost. Egyenesben van a költségvetés. Idetelepítettük Emerich segítségével azt a kutya-macska üzemet. Hozza a pénzt. A Suzuki is letelepült. Hagyom a továbbiakat a fiataloknak! Hetvenévesen már nekem is kijár a pihenés. Elég volt az állandó streszből. Hatvanezer ember létéről gondoskodni!
– Több ideje marad rám. Hátha lesz valami munkám, és átveszi tőlem megint a takarítást.– azért nem eszik ilyen forrón a kását! Lazításul visszamegyek csaposnak az Egyújjasba. Magát meg beajánlom a Polgármesteri Hivatalba Emerich mellé táskavivőnek.
– Mér, csak tán nem, hogy csere lesz? Az anyák helyébe a fiak lépnek alapon az Imre indul a polgármesteri választásokon? – fején találta a szöget. Indul. Vannak érdemei. Végülis fellendítette a várost. Kétezer embernek ad munkát a kft-je.– Hát akkor, ha megtenné Irmuska, hogy beajánl, akkor még a korteskedésben is tudnék segíteni, szavazatokat venni, agitálni… Tudja mit, Irmuska ezt megünnepeljük! Előveszem a jóféle akasztói lófingatót, azt megisszuk az áldomást! – mondta lelkesen Balambér és kivéve a hűtőből az eszméletlenül büdös bundapálinkát, és egyenként telitöltötte az egy decis poharat. Alighogy lehúzták a nedűt berregve megszólalt az előszobacsengő. A postásnő állt az ajtóban.
– Ajánlott leveled van!– Balambér izgatottan tépte fel a borítékot. Hirtelen akkorát ugrott örömében, hogy majdnem beverte a fejét a plafonba.– Győzelem, Irmuska, reaktivizáltak! Újra kezdjük a Nagymarosi vízierőművet építeni! Köszönettel visszautasítom a táskavivői ajánlatot, mégiscsak első a szakma! Na, igyunk a reaktivizálásomra! – rikkantotta, és újra telitöltötte a poharakat. Lehúzták, kidülledt szemekkel egymásra meredtek, majd nagy komolyan megszólalt Irma. Szűzmária Uramisten, visszajöttek a kommunisták! Hirtelen felugrottak, egymásba kapaszkodtak és felszabadultan, boldogan rázendítettek:”… sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják! Sej az van arra írva, éljen a szabadság! Hely szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok, holnapra felforgatjuk az egész világot!
