Előttem az idő Amazonasz,
hátam mögött búvó patak,
előttem az áthatolhatatlan,
mögöttem mint kés a vajban,
előttem az áldott perc is fényév,
mögöttem füstölgő kémény,
előttem ökrösszekér az óra,
mögöttem pattanok a lóra,
előttem haldokló csiga a nap,
mögöttem egy áthajtott lap,
előttem a soha az éjszaka,
mögöttem álmaim otthona.
És a tér, a csillagok köze,
ahol az úr a ’semmise’,
tér, az a három dimenzió,
benn halkan szól a rádió,
tér, száguldhat Föld a Nap körül,
hol bolond ki sír s örül,
tér, hol játszanak a gyerekek,
s nem határolják fellegek,
tér, mely elválaszt és összeköt
zsinóron két köldököt,
tér, hol a mi időnk összefut,
hol találtunk egy Kiskaput.