BUJKÁL A VALÓSÁG
MÁSODIK RÉSZ:
ÉLET A KASTÉLYBAN
ELSŐ FEJEZET:
FURCSA RANDEVÚ
1.
Ezen az őszön a vénasszonyok nyara lehangolóan vette kezdetét. Egy hétig
zuhogott az eső, majd napokig tartó szélvihar tombolt. A zord időjárás csaknem
kopárrá vetkőztette a fákat, bokrokat. A késő őszre emlékeztető hideget nyárias
meleg váltotta fel, ami barátságosabbá varázsolta a tájat, feledtette a földön
heverő avart, a csupasz fák sivár látványát. Ilyen avarillatú, enyhe este volt,
amikor Marosi Gábor már negyed órája figyelte a 154-es buszmegállóban várakozó
Szabó Szilvit. Viselkedésében semmi gyanúsat nem észlelt, a járókelők
folyamatosan váltották egymást a járdaszigeteken, így amikor a forgalom zaja
engedte, halkan, többször ismételgette:
- Bárókisasszonyka...
Szilvi a negyedik ismétlésnél figyelt fel Gábor hangjára. Óvatosan körülnézve
kereste, honnan szólíthatja őt. Mikor felmérte az irányt, letörölve könnyeit,
indult a hang irányába. A bódéhoz érve Gábor tagolva adta a további utasítást:
- Egészen lassan menj az Üllői útra, sétálj a Kossuth tér felé.
Lassú sétatempóban ment el mellette, az aluljáró előtt jobbra kanyarodva, követte
az utasítást. Gábor ekkor lépett ki a bódé mögül, szapora léptekkel indult
ellenkező irányba a zebrához. Nagy sietségében majdnem egy kanyarodó kocsi elé
lépett. Az autóvezető nagyot fékezve súrolta a nyitott zakóját:
- Hova a francba nézel, a szentségedet, te hülye baromarcú! Ha öngyilkos akarsz
lenni, szemelj ki magadnak mást!
- Bocsásson meg uram, igaza van, nagyon sietek, kérem, ne haragudjon! - mondta
kedvesen rámosolyogva.
A dühöngő férfi ütésre lendülő ökle megállt a levegőben, meglepetten mosolyodott
el. Miután továbbment, Gábor gyors léptekkel ment át az úttesten. A járdára érve
felgyorsította lépteit, majd lélekszakadva futni kezdett, hogy az előre
kiszámított időt - a pár másodperc veszteség ellenére - tartani tudja, és megelőzve
a lányt, odaérjen az Üllői úthoz. Bár jól kifutotta magát, de ő várt Szilvire.
Csabi - a taxis barátja nagyon pontos volt, épp akkor tűnt fel, amikor a sarokra
ért. Kezét kicsit megemelve, óvatosan intett neki, hogy kanyarodjon be mellé a
keresztutcába. Szilvi ekkor ért oda. Megpillantva Gábort, kissé felgyorsította
lépteit. Gábor tetetett meglepetéssel lépett ki elé:
- Szia, kislány... Háát te mit keresel erre? - kérdezte rámosolyogva.
- Szia! Szent ég, Gabi!... - játszotta tovább a szerepet - Te hogy kerülsz ide?
- Erre volt dolgom... De örülök, hogy összefutottunk, már rég szeretném veled
befejezni a ki tudja mikor megkezdett témánkat... Nagyon sietsz? Szeretném, ha
rám érnél legalább fél órát.
- Rád érek - nevette el magát Szilvi - nincs dolgom, csak sétálgatok.
Gábor Csabához fordulva kérdezte:
- Uram, vár valakit?
- Nem, csak kicsit kifújom magam a hülye forgalom után - válaszolt vállrándítva.
- Oké, bevisz minket a belvárosba?
- Onnan jövök, de mindegy, üljenek be!
- Gyere, pattanj be, kocsikázunk egyet! - kacsintott Szilvire, és maga elé
engedte a nyitott hátsó ajtóhoz.
Mikor beült mellé, Csabi szó nélkül kerülte meg a tömböt, és kanyarodott vissza
az Üllői útra.
- Nem mondhatnám, hogy megkönnyíted a helyzetemet. Négy évig hittem, hogy gőgös,
rátarti lány vagy, aki a magamfajtát észre sem veszi. Örülök, hogy immáron
harmadszor cáfolsz rá erre - kezdte a társalgást Gábor.
- Úgy látom, két hónapja nem voltam eléggé meggyőző... Hiába téptem a számat
órákig, nem hittél nekem... pedig most sem mondhatok mást, jófejnek tartalak.
Kezdjek mindent elölről?
- Ó, kislány, imádom, ha szép hölgyek győzködnek... Állok elébe! A múzeumkertben
adnék erre módot, ha elfogadod.
- Természetesen benne vagyok! De mintha Kispesten lett volna dolgod... - nézett rá
kérdőn.
- Halasztható egy-két órát - mosolygott rá csibészes mosollyal, majd előreszólt:
- Uram, akkor a Kálvin térnél csináljunk egy jobbost!
- Oké, de csak a Bródy Sándor utcában állhatok meg.
- Mindegy, talán nyitva lesz az a kapu is - gondolkodott hangosan Gábor.
Szerencséjük volt, miután Csaba kitette őket, besétálhattak a múzeumkertbe.
Gábor gyengéden átfogva a lány vállát, a Múzeum utca felé vette az irányt.
- Ragyogóan játszottál, cicamica! - csúsztatta derekára a kezét.
Átérve a túloldalra, Gábor örömmel állapította meg, ketten vannak a kertben.
Elsétáltak a múzeum mellett, és egyenesen a bokrokkal védett padhoz tartottak.
Gábor egészen behúzódva a sűrűbe, ült le a reszkető lánnyal az ölében. Szilvin
egyre jobban elhatalmasodott a rosszkedve.
- Szeretném a bennem uralkodó káoszban kiismerni magamat. Hova tűnt a mindig
mosolygós, már-már flegmatikus lány, akit a személyedben hétfőig ismertem? Ki
ez a változó hangulatú, félénk, reszkető kislány, akit az ölemben tartok?
Melyik az igazi Szabó Szilvi?
- El kell hinned, hogy az igazi ül az öledben - pityeredett el.
- Mivel érhettem el ekkora változást?
- Az túl kevés lenne, hogy neked köszönhetően megismerhettem a szeretkezés
művészetét, hogy bár nem vagy belém szerelmes, mégis számíthatok rád...
Gabikám, hinned kell nekem, őszintén érzem, végzetesen beléd szerettem!
Mindennél és mindenkinél fontosabbá váltál számomra - húzta magát össze a fiú
karjaiban.
- Akkor hidd el te is, őrülten vágyom rá, hogy a szavaid mögött tartalom legyen!
De a felemás viselkedésed kételyt kelt folyamatosan bennem.
- Ha a kezdeti időszakot jellemzed, tökéletesen igazad van, de ekkor még te is
szerepet játszottál előttem. Bár nagyon kedves és gyengéd voltál velem, mégis
pontosan éreztem, az ellenállhatatlan, lenyűgöző rohamodat valami konkrét
céllal indítod ellenem, amit egy káprázatos szeretkezéssel akarsz leplezni,
azért próbálkoztam veled időről-időre, de később azt is megbántam. Igyekeztem
kiigazodni a viselkedéseden, de homlokegyenest ellentétben volt a szavaiddal.
A szemeidből, mozdulataidból, sóhajaidból arra következtettem, ugyanúgy érzel
irántam, mint én irántad. De jött a hidegzuhany... Hogy ez nem szerelem...
Csak gyönyörű varázs... meg mit tudom én, még miket hordtál össze, hogy
teljesen elbizonytalaníts! Sikerült! Gabikám, meg kell értened, engem annyi
csalódás ért már, annyian átvágtak, ösztönösen alakult ki bennem a védekező
reflex. Éjszaka százszor, ezerszer gondoltam végig a viselkedésed, a szavaid,
de nem jutottam előbbre. Rettenetesen fáj, hogy az átszeretkezett hét után az
ambivalens viselkedésed miatt még nagyobb bennem a bizonytalanság, mint az
első napon. Még ennél is borzalmasabb, hogy a gyengédségeddel magadhoz
láncoltál. Őrült szerelmet érzek irántad, amivel az egyoldalúság miatt nem
tudok mit kezdeni... Hidd el, a telefonban nem túloztam, az érzéseim őrületbe
fognak kergetni, vagy véget vetek mindennek! Egyetlen dologban vagyok
eltökélt, el akarok neked mindent mondani! Szépen kérlek, ez egyszer feltétel
nélkül higgy nekem! Az őszinteségem elsősorban nem azért fontos, mert már
nincs tétje a hallgatásomnak, és nem azért, mert életveszélybe kerültem, ez
mind mellékes... Kizárólag az vezérel, hogy tudj rólam mindent, mert tisztán
akarok... - sírásba fulladt hangon folytatta: ...előtted állni, legyen bármi a
döntésed... Nekem nincs választási lehetőségem.
Gábor részvéttel ölelte magához, hallgatott, majd elgondolkodva szólalt meg:
- Nem tudom, mi lehet a titkod, de nyugtalanítanak a szavaid... Hogyne lenne
választási lehetőséged? Szeretnék segíteni rajtad, de ezt csak a
közreműködéseddel, a tények ismeretében tehetem meg. Mindenre kérlek, most ne
sírj, nem borulhatsz ki! Szilvikém, a kettőnk további sorsa múlik rajtad -
simogatta gyengéden.
- Bármire képes vagyok érted! Gabikám, csókolj meg!
- Angyalka, ha teljesítem a kérésed, abból nem csókolózás lesz...
Sokkal többre vágyom annál, te pedig itt nem akarsz mást.
- A karodban nincs akaratom... Édesem, talán ez az utolsó lehetőség, ne hagyjuk
ki, kéérlek! Ha nincs nálad óvszer, boldogan vállalom a következményét, a
babánk még adhatna értelmet az életemnek.
- Szilvikém, bennünket csak igaz szerelem köthet össze! Gyereket csak a
feleségemtől akarok majd - adta a kezébe az óvszert.
A Kékesi házban alábbhagyott az esküvői hangulat. Miután Szilágyi Dénes
ezredes kocsiba ült Borbíró Ádámmal, Fenyő Rolanddal és Marosi Gáborral,
elköszöntek a barátok is. Éjszakára a rokonságon kívül csak Péterffy Csilla - az
ezredes jövendőbelije maradt ott. Kékesi Tünde - az ifjú asszonyka - próbálta őt
nyugtatni, miközben tekintetét nem vette le az erősen töprengő férjéről,
Borbíró Leventéről.
- Tudom, Tündikém, hogy igazad van, Dini nagyon megfontolt, előre kidolgoz
magában minden apró részletet, most mégis nagyon nyugtalan vagyok. A berliniek
mindent egy lapra tesznek fel! Ha erősítést küldtek, komoly lépésre szánták el
magukat.
- Én maximálisan bízom Dini bácsi bölcsességében. Nagy dologra nem készülhetnek,
hiszen az ütőképes mag felmorzsolódott.
- Amíg nem lesz mellettem, nem fogok tudni megnyugodni. Ti hogy élitek meg, ami
veletek történik?
- Elég nehezen. Tudomásul vesszük, hogy Dini bácsi a biztonságunk érdekében
cselekszik, de félünk a bizonytalanságtól. Holnapután reggel útrakelünk, és
bele az ismeretlenbe...tele vagyunk kétellyel, vajon meg tudunk felelni a ránk
váró feladatnak? Elfogad minket Eszter néni? 89 éves, nem lesz neki sem
egyszerű, két vadidegen embert befogadni a házába. Gondot okoz az anyagi
kiszolgáltatottságunk. Teljesen a szüleinkre leszünk utalva. Én ugyan
vigasztalom Levit, lesz még rá módunk, hogy mindezt viszonozzuk nekik, de
látom rajta, bár szeretné elfogadni a helyzetet, nem tud megbirkózni a
bizonytalansággal, állandóan megoldáson töri a fejét. Nagyon fájó végignéznem
a kínlódását. Szokatlan, tőle idegen kérdéseket tesz fel nekem. Tegnap este
például azt, nem bántam meg, hogy mellé ... jaj! Még végigmondani sincs erőm.
Kicsi korunk óta összetartozunk, tavasszal szerelemmé fejlődött bennünk az
óvodáskori vonzalom, és egy nappal az esküvőnk előtt torpan meg, bizonytalan
az érzéseimben. Saját magát teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Nem a
szerelmünket, őt féltem. Fáj, hogy meg kellett ismernem ezt a fegyelmezett,
magábaforduló Leventét. Nézd, most is mosolyogva néz rám, de a szemében ott
van a bizonytalan szomorúság. Nem tudom, sikerült érzékeltetnem az érzéseinket,
félelmeinket?
- Tökéletesen. Pontosan értelek benneteket. Menj, vigasztald meg.
Tünde kedvesen rámosolygott, megsimította a kezét, és Leventéhez sietett:
- Mi történt, édesem? Mire gondolsz?
- Nincs semmi baj, kicsikém. Csilla szomorúsága ejtett egy kicsit gondolkodóba.
- Nagyon félti Dini bácsit. Próbáltam vigasztalni, de amint látom, nem nagy
sikerrel.
- Mi történt, ifjú pár, miért vagytok ilyen komolyak? - ment a két fiatalhoz
Ákos, mosolyt erőltetve az arcára.
- A helyzet kényszerít minket komolyságra, Ákos apu - viszonozta kényszeredetten
az apósa mosolyát Levente.
- Tegyétek félre a gondokat, gyerekeim! Ezt a gyönyörű napot nem szabad
beárnyékolnia semminek. Erre 50 év múlva is úgy kell visszaemlékeznetek, mint
az életetek legszebb napjára.
- Igazad van, ha nem is a legszebb, de az biztos, hogy a legboldogabb - mondta
Levente, Tünde vállát átfogva.
- Szerintem azt teszitek a legokosabban, ha most angolosan leléptek.
Kis hallgatás után Leventére nézett:
- Hallgassatok rám, és spuri!
A két fiatal megölelte, és indultak fel az emeletre.
2.
- Hogy megérts, kicsit messziről, a gyerekkoromtól kell kezdenem - kezdett a
lelke legféltettebb titkainak feltárásába Szilvi - 6 éves voltam, amikor az
édesanyám rákban meghalt. Apukám nevel azóta. Szeret engem, anyagilag mindent
megkapok tőle, hiszen neki köszönhetem, hogy veletek járok, de az életét
mindig a nők töltötték ki. Két-három évig bírják mellette, így 18 éves koromig
jó pár nő rigojáját kellett elviselnem. Nagyon belefáradtam, és a papám
tiltakozása ellenére eljöttem otthonról. Azóta egyik albérletből költöztem a
másikba. Mindig oda, ahol olcsóbban lakhattam. Az ösztöndíjamból és az aputól
kapott pénzből tartottam el magam. Utáltam, ha sajnálkoztak rajtam, ezért
akartam többet mutatni a valóságnál. Mivel pénzem nem volt a legújabb divat
szerint öltözködni, a kreativitásomnak és hatalmas energiabefektetésemnek
köszönhetően mindig új frizurával és változatos sminkkel értem el, hogy pl. te
minden reggel azt a gőgös, rátarti lányt lásd, akiről beszélsz. Ehhez minden
nap fél ötkor kelek.
- Rendkívül jók a színészi adottságaid. Hihetetlen, hogy minden gyanút kizárva
tudj évekig szerepet játszani. Ez az, ami időről-időre elbizonytalanít.
- El kell hinned, hogy előtted többé nincs szerepjáték! Gabikám, egyedüli
személy vagy, aki láthatott engem tréningruhában, frizura, smink nélkül.
- Nem értem...hiszen együtt éltél a partnereiddel - szólt közbe Gabi.
Szilvi megborzongott.
- Fázol, kicsikém?
- Nem, az öledben hogy fázhatnék? Csak az emlékek...
- Beszélj ki magadból minden keserűséget - csókolta meg Gábor forrón - Szeretném
megérteni, miért borulsz ki időről-időre?
- Együtt éltem... Na igen... Arról már meséltem neked, előtted nem ismertem a
szeretkezés fogalmát... Velem szexeltek az úgymond hódolóim. Magamban úgy
fogalmaztam meg, használtak. Szóval, használat előtt jó órára bevonultam a
fürdőszobába, és úgy léptem ki onnan, mintha akkor jöttem volna a fodrásztól.
Utána kezdtem mindent elölről.
- Ők mit csináltak ezidő alatt?
- Melyik mit... Újságot olvastak, meccset néztek. Szex után ledöglöttek, és
szunya. Előfordult nem egyszer, hogy a másnap talált az ágyban, mert miután
lefekvéshez kikészítettem magamat, kedvet kapott rám ismét az úr. Ilyenkor
dünnyögte el: jó bőr vagy, kisanyám, na gyere, dobjunk egy hátast. Beletúrt a
frissen fésült hajamba, és már döntött is hanyatt.
Szilvi elhallgatott. Gábor magához ölelte, gyengéden simogatta. Nagyot sóhajtva
szólalt meg ismét:
- Mit gondolsz, mikor veszítettem el a szűzességemet?
- Ha két héttel ezelőtt kérdezed meg tőlem, kapásból vágom rá, zsenge
kislánykorodban... Most fogalmam nincs.
- 20 éves voltam, de hogy megérts, elmondom, miért láttál egy ideje a gazdag
fickók társaságában. Azt már mondtam, szinte két havonként költöztem egyik
albérletből a másikba. Belefáradtam, hogy semmi állandóság nincs az életemben.
Teljes fásultság, letargia lett úrrá rajtam, már a tanulás sem kötött le. Ez
rémített meg. Van egy barátnőm, aki két kanállal habzsolja az életet. Neki
valahogy mindig olyan fickó akad horogra, aki kényezteti, elhalmozza drága
ruhákkal, ékszerekkel, egyebekkel. Ő vett rá, hogy mielőtt diliházba kerülök,
kövessem a példáját. Különben is egy 20 éves lánynak már szégyen szűzen élni. A
férfiak a gyakorlott nőkre buknak. Azt fogják hinni rólam, valami nagy gond
lehet velem, ha nem kellek senkinek. Harmadik évet kezdtük, amikor egy ötödéves
kezdett kerülgetni. Luxuskocsija van, egyébként is jó fej. Meglehetősen
rámenős volt, már a második héten lakásra vitt. Meglepődtem, amikor közölte
velem, menjek fürödni, a hálószobában vár rám. Ott őt érte meglepetés, hogy
szűz vagyok. Két alkalommal nagyon gyengéd volt, de harmadnap közölte velem,
rettenetesen rám van gerjedve. Amikor teljes díszben megjelentem előtte,
magához rántott, hevesen csókolt, szinte letépte rólam a ruháimat. Mire észbe
kaptam, már rajtam volt. Az erőteljes mozdulataitól úgy éreztem, szanaszét
szakad az altestem. Felsikítottam, elsírtam magamat. Nyugodt, rideg hangon
próbált csitítani, és elmagyarázni, hogy ha csak babusgat, soha az életben nem
fogom élvezni a szexet. Elhiszi nekem, hogy nagyon fáj, de tűrjek egy kicsit.
Megígéri nekem, egy-két alkalom, és minden jó lesz. Végül rám ordított, hogy
elég a hisztiből, mozogjak, ne feküdjek alatta, mint egy darab fa! Legalább ő
hadd élvezze az együttlétünket! Nem kíváncsi a nyafogásomra. Amikor végre
szabadultam alóla, szinte menekültem a lakásból. Egy hétig feküdtem magas
lázban. Lelkileg teljesen összetörtem. Undorral fordultam el a férfiaktól. Egy
szép tavaszi nap Soós Rajmi várt meg a kapuban. Kért, sétáljak vele, olyan
szép idő van. Egész délután a Margit-szigeten lógtunk. Nagyon tetszett, hogy
még a kezemet sem akarta megfogni. Este hatalmas veszekedésre értem haza. A
főbérlő épp akkor csapta rá az ajtót a feleségére. Amint beléptem, lerohant,
alig tudtam szabadulni a kezei közül. Másnap Rajmi ismét sétálni hívott. újból
a szigetre mentünk. Már nem telt olyan ártatlanul a délután, minden alkalmat
megragadott rá, hogy csókolózzunk. Elpanaszoltam neki a történteket, azonnal
felajánlotta, költözzem hozzá. Nem sokat gondolkodtam, igent mondtam.
Elmentünk a cuccomért, az éjszakát nála töltöttem. Fél évig éltünk együtt. Én
végig úgy éreztem, szeretem őt. Nagy csalódásként éltem meg, amikor dobott egy
bombázó szőkéért. Később értettem meg, érzéki csalódás volt, nem szerelem. Sok
volt bennünk a közös vonás. Egyformán hányatott gyerekkorunk volt. Két éves
volt, amikor ő is elveszítette az édesanyját. A papája szereti őt, de többre
becsüli a kocsmát, ezért 10 éves korától nevelőotthonban élt érettségiig.
Mindkettőnkre igaz volt, hogy ki akartunk törni a nyomorból, a
bizonytalanságból. Nem tudom... Talán ezért alakult ki bennünk a nagyravágyás.
A harmadik partnerem értette meg velem, a pénzes fickók nem nősülni akarnak,
csupán szórakozni. Ha észreveszik, hogy valaki többet várna tőlük,
elmenekülnek. Elhatároztam, egyedül fogom élni az életemet... Erre jöttél te,
és érzelmileg kavartál fel bennem mindent. Egy hete vagyok egyre zaklatottabb,
kétségbeesettebb. Hogy miért? Belevágok a közepébe, aztán majd elmondom a
részleteket is. 10 napig voltam Berlinben, ahol kiképzést kaptam egy új
életre, amibe nem fér bele a tiszta szerelem. Az egyik feladatom ugyanis, hogy
adott személyeket kell magamba bolondítanom annyira, hogy feltétel nélkül
jöjjön velem Berlinbe, ahol aztán már ők foglalkoztatják a továbbiakban. Ezért
kaptam lakást, és olyan magas jövedelmet, amiből luxuskörülmények között
élhetek. Elgondolkodtatott, vajon miért éri meg nekik azért fizetni engem,
hogy én jól érezhessem magamat? Itthon aztán hamar megértettem, a feladataim
kellemetlenebb részét itt közölték velem. A Budapesten tartózkodó összekötőket
nekem kell elszállásolnom, vendégül látnom a saját lakásomban. Köteles vagyok
az itt tartózkodása alatt testestől-lelkestől a szolgálatára állni. Vasárnap
volt az első vendégem. Amikor hazaértünk a repülőtérről, kényelembe helyezte
magát, és az ölébe vonva azt mondta, rövid az idő, estig ki akar használni
minden pillanatot. Tiltakozásomra elmagyarázta, megfizetik busásan a
szépségemet, a reprezentatív megjelenésemet, ezért igazán csekély elvárás
tőlem, hogy testi gyönyörben részesítsem a vendégeimet. Ha gyengéd és odaadó
szerető leszek, jó dolgom lesz mellette. Miközben magyarázott, villámgyorsan
tüntette el rólam a ruháimat. Amikor látta, hogy majdnem elsírom magamat,
próbált meggyőzni, legyek okos, mert Berlinben nem szeretik a vonakodó
hölgyeket. A lakás és a pénz kell, hogy meggyőzzön engem, miért fizetnek. Nekik
van épp elég dolguk, nem érnek rá a lelkemmel bíbelődni. Szépen kér, ne
játsszam el én is a makrancos hölgy szerepét, mert akkor úgy járok, mint az
elődöm, akit kórházban ápolnak a makacsságáért. Higgyem el, utál
erőszakoskodni, neki is úgy jobb, ha én is élvezem az együttlétünket. Eléggé
meggyőző volt számomra, jobbnak láttam fizetőeszköznek tekinteni a testemet.
Undorítóan lihegte a fülembe, imádnivaló ékszer vagyok, nagyon illik rám a
Gyémánt név. Nem kapkodta el a dolgot, pontról pontra kélyelegve vette
birtokba a testemet. Olyan közömbösen még nem ültem fickó ölében, mint az
övében, de mindent elkövettem, hogy palástoljam. Hogy előbb szabaduljak,
kezelésbe vettem én is. Közben halk, érzelgős hangon kaptam az instrukcióit,
mit csináljak. Aktus közben mondta el a további feladataimat. A szerepjátékom
sajnos nagyon jól sikerült, mert egyik aktust követte a másik. Mire kidöglött
a piszok, már tökéletesen programozott gépnek éreztem magamat, ami
gombnyomásra kélyeleg, rángatózik, sikongat. Úgy köszönt el Ferihegyen, két
hét múlva, azaz a jövő héten csütörtökön számíthatok rá. Addig elintézi, hogy
a hét nagyobbik részét itt, a másikat Berlinben tölthesse. Ha csillogó ékszer
leszek az oldalán, mindenhova magával visz, mert imád reprezentálni. Végig az
járt a fejemben, még egy ilyen tortúrát nem élek túl.
Elhallgatott, görcsösen átölelte Gábort, elsírta magát.
- Akkor még csak ezt éreztem... Nagyon meglepődtem, amikor egy strapás vasárnap
után, hétfőn leküzdhetetlen vágyat gerjesztettél bennem a játékaiddal, a
gyengédségeddel, az őszinte közeledéseddel... Azzal, hogy nem eszköz voltam
számodra, hanem partner. Ezzel érted el, hogy azonnal beléd szerettem. Én
halálosan komolyan mondtam és gondolom, ezentúl rajtad kívül nem érhet más a
testemhez... Inkább...
- Nyugodj meg... Ha így döntesz, többé nem kell az úr rendelkezésére állnod! A
buta gondolataidat pedig száműzzed a fejedből! - csókolta meg forrón.
Szilvi keserűen felsóhajtott:
- Mit értettél meg abból, amiket elmondtam neked?
- Azt hiszem, kapisgálok mindent...
- Akkor értened kell azt is, hogy számomra nincs kiút! Neked fogalmad nincs,
kiknek a markába kerültem. Vidor úr volt olyan aranyos, hogy vázolja az
előttem álló perspektívát... Ha nem engedelmeskedek mindenben feltétel nélkül,
örökre el kell hagynom az országot. Ha érdekel, elmondom, hogy kevert bele
ebbe az egészbe Rajmi.
- Természetesen érdekel.
- A tél folyamán környékezett meg ismét. Akkor avatott be a berlini életébe.
Olyan meggyőzően érvelt az anyagi helyzetével, az egyetem utáni lehetőségeivel,
hogy lassan elhitettem magammal, ez lehetne számomra is a megoldás. Ekkoriban
történt, hogy a főbérlőm harmadszor akarta emelni a lakbéremet, és hiába
kerestem más lehetőséget, nem találtam a pénztárcámnak megfelelőt. A magasabb
lakbért már nem tudtam volna kigazdálkodni, ezért engedtem Rajmi unszolásának.
Berlinből elégedetten jöttem haza, de csakhamar ürömmé változott az örömöm. Az
eddig elmondottakon kívül feladatom lett: naponta kétszeri jelentést adni a felső
kapcsolatomnak... Állandó rádió-összekötő lettem, ami annyit jelent, hogy
délután 3-tól másnap reggel 7-ig kell készenlétben lennem. Csak az előadások
idejére vagyok felmentve. Vendéget nem fogadhatok, a lakást engedély nélkül
nem hagyhatom el. Ezt ma közölték velem.
- Engem hogy mertél fogadni? Azzal eddig is tisztában kellett lenned, hogy a
lakásod a munkatered, ahol vannak dolgok, amik nem publikusak.
- Rajmi mindenbe részletesen bevezetett. A lakásban lévő berendezés csak akkor
működik, ha kulcsra van zárva az ajtó, és rá van tolva a retesz. Tehát
értelemszerűen, ha az egyik feltétel hiányzik, nincs berendezés. Érted már?
- Érteni értem, de ezzel vissza lehet élni, és ezt Berlinben is jól tudják.
- Eddig élhettem viszonylag szabadon... Még a papámat is meglátogathattam.
Amikor hétfőn rám startoltál, és láttam, milyen hőfokon működik nálad a
szédítésem, délelőtt felhívtam Berlinben a megadott számot, és bejelentettem,
beteg az édesapám és a délutánjaimat nagy valószínűséggel nála kell töltenem.
- Mit tettél volna, ha közben váratlan ellenőrzést kapsz?
Szilvi meglepetten nézett rá:
- Háát... Őszintén szólva, erre nem voltam felkészülve... De egy biztos, a
lakásba az én jóvoltomból be nem jött volna. Amikor csütörtökön este jöttél
hozzám, legalizáltam az éjszakát is, annak ellenére, hogy nem voltam benne
biztos, maradásra tudlak-e bírni.
- Ó, te ronda csábító! - szorította magához - Hogy döntenél, ha válaszút elé
állítanálak: a feladat vagy én? - kérdezte Gabi.
- Feltétel nélkül te.
- Köszönöm, de jól meggondoltad? - szorította ajkát a lány forró ajkára.
- Ha nem lennék beléd őrülten szerelmes, akkor is a segítségedet választanám.
- Mondd, kicsim, Rajmiról mit tudsz? Szerinted hol lehet most?
Szilvi megborzongott.
- Fázol? - kérdezte Gábor.
Kigombolva a zakóját, alábújtatta Szilvit.
- Jaj, de jó meleg vagy - húzta egészen össze magát, majd kicsit vacogva
folytatta: - Hogy hol van, azt nem tudom, de a csoportól meglépett. Vasárnap
egy hete láttam utoljára. Reggel jött át hozzám, mert tudta, hogy a papámhoz
készülök. Amikor ajtót nyitottam, nem engedte a reteszt ráhúzni. Leült,
hosszan nézett, majd minden átmenet nélkül megkérdezte, leszek-e a felesége.
Bár nem először hangzott el a kérdés, mégis bambán nézhettem rá, mert egy
pillanatra elmosolyodott, majd nagyon komolyan megismételte a kérdését. Amikor
határozott nemleges választ kapott, odajött hozzám, magához ölelt, hosszan
csókolt, és annyit mondott szomorúan, nagyon sajnálja. Akkor még nem tudtam,
hogy utoljára látom. Reggel meglepődve vettem tudomásul, hogy nem jött
előadásokra.
- Jelentenéd, ha hívna? - vágott közbe Gábor.
- Nem. Már hívott az egyetemen szerda délelőtt.
Gabi csalódottan dőlt hátra. Szilvi átölelve szorosan hozzásimult:
- Igen, amikor elhívtak tőled, vele beszéltem. Kéérlek, ölelj át!
- Nincs kedvem!
- De legyen, mert semmi rossz nem következik. Kért, hogy ne haragudjak rá, nem
volt más választása. Sajnálta, hogy ennyire elhidegültem tőle, mert velem
képzelte el az életét. Naa, Gabikám kéérlek?!
- Ó, te hízelgő kiscica! Csak ne lennél annyira fontos számomra... - ölelte át.
- Mindig az szeretnék lenni... Azt mondta még, hagyott nekem egy vaskos levelet
a könyvespolcon, valamelyik könyvben megtalálom. Abban minden fontos kérdésre
megkapom a választ. Kétszer is átnéztem mindent, de nem találom sehol.
A táskájából elővett egy négyrétre hajtott A4-es lapot:
- Mielőtt elment, ezt a listát adta, kiket kell megfigyelnem, róluk adatokat
gyűjtenem, és az összekötőmnek átadnom - adta Gabi kezébe - láthatod, az
egyetemen én lennék az egyik spicli! - sírta el magát.
- Kicsikém, kértelek, ezt ne! Most nagyon erősnek kell lenned! Kit ismersz a
beavatottak közül?
- Sajnos senkit! Mindenki a saját feladatával van tisztában, az összekötőt - aki
az adatokért jön majd - is csak jelszóval engedhetem be.
- Kik vannak a listán?
- Borbíró Levente, te, Radó Zoli, Hámori Roland, Féjja Zsiga, Csiki Zsuzsa a
csoportunkból, a többieket nem ismerem, lejjebb járnak. Levente lenne nekik a
legfontosabb. Te érted, miért?
- Nem. Szerinted Rajminak lehetett köze az eltűnéséhez?
- Vele sem beszéltünk soha a feladatainkról. Ennek ellenére nem hiszem. Rólatok
mindig legekben beszélt. Csókolj meg, és el kell búcsúznom tőled! Nem leszek
áruló! Inkább... - mondta hirtelen elsírva magát.
Gabi magához szorította, szenvedélyesen csókolta.
- Az imént azt mondtad, feltétel nélkül engem választanál... Amire azt
válaszoltam, ha nem akarsz a berlini fickók játékszere lenni, nem leszel
többé! De ehhez együtt kell működnöd velem.
- Mondd, mit tegyek?
- Elmondanál mindent a rendőrségnek, ha megtehetnéd?
- Mindenkinél fontosabb vagy nekem... De a rendőrségtől nagyon félek.
- Akkor sajnálom, cicamica, nem tehetek érted semmit! - engedte el ismét, és fel
akart állni a lánnyal.
- Ne! Gabikám, ne hagyj magamra! Édesem, bármit megteszek, csak ne! - tört ki
belőle a sírás.
Gábor magához ölelte, simogatta:
- Nem bizonytalanodhatsz el időről-időre. A helyzetedben egyedül a rendőrség tud
védelmet nyújtani. Félned nem kell, melletted leszek.
- Nem fogok elbizonytalanodni, csókolj meg, és induljunk! - ölelte át Gábort.
Kiérve az utcára, Gábor megrémült Szilvi halálsápadt arcát látva.
- Mire gondolsz most? - kezdeményezett beszélgetést.
- Jó lenne már túllenni mindenen, nagyon féltelek, hogy bajba keverlek... De
félek a jövőtől is, mert látom, még mindig nem bízol bennem.
- Nem tagadhatom, féltékeny vagyok a múltadra, de hidd el, a hűségeddel, az
állhatatos szerelmeddel feledtetni tudod majd velem, mert senkit nem éreztem
még ilyen közel magamhoz, mint téged. Semmi túlzás nincs benne, melletted
éltem meg a szerelem mennyei magasságát éppúgy, mint a poklok mélységét.
Ennél pontosabban nem tudom megfogalmazni az érzéseimet.
- Köszönöm. Őszintén mondom, én is melletted. Ha a karodban lehettem, és
érezhettem az odaadó, gyengéd szerelmedet, az életemet adtam volna érted, de
hihetetlen boldogtalannak éreztem magam, mikor szembesülnöm kellett a rólam
alkotott véleményeddel. Azt hittem, belehalok a megalázottságba, a
reménytelenségbe. Ha módot adsz rá, bizonyítani fogom neked a kitartó
hűségemet, a szerelmemet.
- Egyre inkább érzem, nem tehetek mást, módod lesz rá - az órájára nézett - Fél
tíz van, most én kérem, tegyünk egy körsétát - ölelte át a lány vállát.
3.
Vidor, miután az elaltatott Nadinával elhagyta a klinikát, egyik utcából a
másikba fordult. Arra volt kíváncsi, követik-e. Nem tévedett, egy szürke BMV
állandóan a nyomában volt. Addig-addig kacskaringózott ide-oda, amíg a körtérre
ért. Csikorgó fékkel kanyarodott a 40-es busz vonalára, és padlógázzal robogott át
Budaörsre. Az első lehetőségnél felment a szőlőhegyre. Nem kímélte a kocsit,
éles kanyarokkal cikázott ide-oda a hegyi utakon, amíg le nem rázta magáról a
követőjét. Az emelkedőről nyugodt tempóban ereszkedett le Budakeszi főútjára,
ahol átadhatta nagybátyjának a mélyen alvó nejét. Gyuszi bácsi a vidéki kúriába,
ő meg vissza a városba indult. Nyugodtan hagyta az öregre, szavát adta, vigyáz
Nadira... Ért hozzá, hogy kell betörni az elkényeztetett úri csemetéket. Arra
persze számítania kell, amíg nála lesz, osztoznia kell a nején, de hát valamit
valamiért. Legalább szívesebben fogadja majd a közeledését egy 63 éves csont
után - mosolyodott el gúnyosan - azt már biztosra veheti, Nadi terhes. Nem
lehetnek később sem kételyei, a gyerekek, akik Nadiban fejlődnek, az övéi.
Mutatta a prof a felvételeket, túlságosan duzzadtnak találta a gomolyagot,
amiből arra következtet, hogy ikrek lesznek. Hmm!... Miből lesz a cserebogár. Ő
is olyan gomolyag lett volna valamikor? Az órájára pillantott, megnyugodva
állapította meg, tíz órára Gyémántnál lehet akkor is, ha a Zsíl utca környékén
parkolja le a kocsit, és sétálva közelíti meg a házat. Óvatosnak kell lennie,
mostanában több összekötő bukott le... Azt sem tudja pontosan, kik dolgoznak még.
Eddig nem volt rá ideje, hogy körbejárja őket. Holnap ez lesz a feladata, de ma
fel kell töltődnie a lánnyal... Vasárnap óta nem tud másra gondolni, mint az
izgalmas testére. Az orrában érzi a parfümje finom illatát. Holnap magával kell
vinnie Berlinbe, de ma még kiszórakozza magát vele - gondolta végig, és egyre
izgatottabban szaporázta lépteit. Fáradhatatlan a drága. Okos lány, egy szavára
engedelmes szeretővé válik a karjában. Ilyen gyönyörű nőt még életében nem
látott. A vérforraló idomaival, tökéletes alakjával, bársonyosan puha, finom
parfümillatú bőrével hatalmába kerítené a legelvadultabb férfit is. Felöltözve
is izgalmas jelenség... Ruha nélkül egyszerűen vadító! Alig van türelme fékezni
ösztöneit, hogy egy kicsit gyönyörködhessen is a bájaiban. Tündéri, ahogy óramű
pontossággal működik alatta. Édesen tud játszani a kicsi finom ujjaival az
ágyékán. Ilyenkor azonnal elszáll az agya, és képtelen az aktust késleltetni.
Negyed óra, és a karjaiban tarthatja! Amennyire rá van gerjedve, hajnalig kell
szolgálatban lennie - elmosolyodott - Ő fogalmazott így... "Nem gondoltam, hogy
egésznapos szolgálat vár rám". Meg kell vele beszélnie, hogy Berlinben csak őt
engedje magához. Féltett kincsként óvja majd mindentől. Sokáig szüksége lesz rá,
hiszen Nadina le lesz foglalva az utódok biztosításával talán évekig. Gyerekek
csak tőle kellenek, egyetlen módszer, hogy Müller úrnál megtarthassa a nehezen
kiharcolt pozícióját. Jó fiú lesz az apósa előtt, kímélni fogja a kislányát. Meg
is kell tennie az egészséges babákért. Gyémántnak sportolnia kell, hogy sokáig
megtarthassa a tökéletes karcsúságát, a gyönyörű formás melleinek rugalmasságát.
Mindennel elhalmozva kényezteti majd, akkor megmaradhat a bájos arcocskája
üdesége is. Külföldi útjain vele akar reprezentálni. A legdrágább ruhákba
öltözteti, finom ékszerekkel látja el, hogy csilloghasson-villoghasson
mellette. Sokba fog ez neki kerülni, de hát valamit valamiért ugyebár!
Gáborék a Pipa utcából a Nagycsarnok mögé kanyarodva sétáltak a Duna felé. Rossz érzés
kerítette hatalmába, amint a reszkető lány vállát átölelve mentek némán
egymás mellett. Szilvi hirtelen elsírta magát, szembefordult Gabival, átölelte,
forrón megcsókolta. Megfordult, és ahogy a lábai bírták, rohant a víz felé. Jó
futó lévén, utána akarta vetni magát, de lebénultak az izmai, mozdulni sem bírt.
Kétségbeesve szólt utána:
- Szilvi, állj meg! Hallod? Azonnal állj meg! Nem ebben egyeztünk meg!
Végre engedelmeskedtek a lábai, mint egy eszelős, rohant utána. Szilvi a víz
előtt megbotlott, hasraesett. Ennyi elég volt Gábornak, hogy utolérje. Leguggolt
mellé:
- Nagyon megütötted magad? - kérdezte, miközben talpra állította őt.
- Nem, nem. Bocsáss meg! - mondta a sírástól fuldokolva.
- Mi volt ez, kicsike? Meggondoltad magad? - kérdezte sóhajtva.
- Nem! Ha Berlinre, a feladatra gondolsz, soha! Beláttam, hogy ekkora terhet nem
róhatok rád. Ennél sokkal jobban szeretlek! Mindenre kérlek, engedj el!
Számomra nincs tovább!
- Ha szeretsz, végigcsinálod értem, magadért, értünk - nézte a karjában szorosan
tartott reszkető lányt - Így lesz, drága?
- Annyira félek, hogy bajba sodorlak - törtek ki szaggatottan a torkából a
szavak.
- Engem ne félts, tudok magamra vigyázni! Ettől a pillanattól kezdve, ha
engeded, szeretnék rád is. Hallani szeretném a döntésedet!
- Nem fogod megbánni, hogy ekkora terhet vállalsz magadra miattam?
- Ha végigcsinálod, édes teher lesz számomra, nem lesz mit megbánnom!
- Menjünk, végigcsinálom!
- Nem fogsz ismét kiborulni, elgyengülni?
- Csak annyit ígérhetek, nem akarok! Mindennél fontosabb nekem, hogy akarj
engem!
Lassan elindult a tántorgó lánnyal. Amikor átértek a világítóudvaron, Gábor
megállt a sötét átjáró folyosón. Szembe fordulva a lánnyal, magához ölelte, halk,
gyengéd hangon beszélt hozzá:
- Figyelj rám, kiscica! Innen külön-külön megyünk fel a lakásba. Csak a
hangulatvilágítást kapcsold fel, ha szükséges. Én a szekrényedet ürítem ki, te
a többi holmidat szedd össze. Ha végeztünk, amilyen csöndben csak lehet,
elhagyjuk a lakást. Rázárod az ajtót, a kulcsot ideadod nekem. A benzinkútnál
hívunk taxit. Nem fogsz kiborulni?
- Nem, már nem félek semmitől.
Gábor az órájára nézett, kissé meglepődött, hogy öt perc múlva tíz óra lesz.
- Akkor indulj, drága, nagyon késő van már - ölelte magához, forrón megcsókolta:
- Gondolj arra, innentől új időszámítás kezdődik az életünkben - simította
végig a lány karcsú alakját.
Szilvi hozzásimult, visszacsókolta, és kilépett a lépcsőházba. Nesztelenül ment
fel a lépcsőkön. A telihold bevilágította a szobát, otthonosan mozgott a
lakásban. Amíg Gábor követte őt, villámgyorsan átcserélte az áldozatul esett
szoknyáját.
Vidor a tömböt megkerülve megnyugodott, csak a benzinkútnál van valami élet,
máshol nyugalom van, Gyémánt még szabad, holnap meg már bottal üthetik a
nyomukat. A Molnár utcai bejárónál ment be a házba. Az órájára nézett, kicsit
késett, mindjárt fél tizenegy, már biztosan ébresztenie kell a lányt. Hülye
magasra építették ezeket a századelő házakat... Mire a másodikra ér, teljesen
kidöglik! Az tartotta benne a lelket, minél feljebb ér, annál erősebben érezte a
lány parfümjének bódító illatát.
Amikor Gábor kirakta a hatalmas bőröndöt és útitáskát a bejárati ajtóhoz,
magához ölelte szilvit:
- Indítom az életünk időkerekét, és elindulunk az ismeretlen ösvényen.
Megcsókolták egymást. Ebben a pillanatban valaki kulcsot tett kívülről a zárba.
Szilvi halálsápadt lett, majdnem összeesett rémületében. Gábor csak a száját
mozgatva beszélt hozzá:
- Ne félj, rá van tolva a retesz. Vártál valakit?
Szilvi határozottan nemet intett a fejével. Tisztán hallották, amint a váratlan
idegen erősen szuszog az ajtó előtt. "Mi az ördög ez? Az ajtó nincs kulcsra
zárva..." - morogta már ingerült hangon. Rossz érzés kerítette hatalmába... - Mi
van, ha már lefülelték Gyémántot is? - morfondírozott - csak nem fog a
csapdájukba sétálni? Majd nappal szemügyre veszi az ablakokat, most jobban
teszi, ha minél előbb elhúzza a csíkot. Megfordult, és egy szökkenéssel
termett a lépcsőnél. Kettesével szedte felfelé a fokokat, hogy a padláson át a
tetőre jutva tűnjön el. A létrát el kell löknie, ezzel is időt nyerhet. A
szerencse a kezére játszott, akadály nélkül jutott vissza a kocsihoz. Maga sem
tudta, hogyan... Már csak arra eszmélt, hogy a körúton robog.
Gábor erősen fülelt, de a lépcsőházban néma csönd lett. A lányt ölelve bementek
a szobába, látta, hogy a benzinkútnál nagy a mozgolódás. Szilvihez fordult:
- Adóvevő van nálam, megpróbálok kocsit szerezni, hol beszélhetek?
- A fürdőszoba steril - mondta szinte hangtalanul.
Gábor kisietett, elővette az urh-készülékét, a benzin1-et kereste.
- Benzin1, vételen vagyok.
- Itt tanonc, mi történt?
- Szabad a pálya, kijöhettek.
Gábor az ajtóban várakozó lányhoz lépett:
- Várj, körülnézek, szabad-e a pálya - suttogta.
- Gabikám, ne! Őrülten féltelek!
- Ne félj, nem lesz baj - csókolta meg, és óvatosan lépett ki a lakásból.
Felhívta a liftet, és visszament a lányért. A táskát a hátára, bőröndöt a kezébe
fogva átfogta a vállát.
- A benzinkútnál kell taxit hívnunk - suttogta, és nekivágtak az ismeretlennek.
Egyenesen a benzinkutashoz mentek:
- Szeretnék kocsit rendelni, ha lehet - mondta Gábor köszönés után udvariasan.
- Természetesen lehet. Parancsoljon - kísérte a helyiség másik felébe, ahol a
telefon volt.
Gábor észrevétlenül adta át menet közben a lakáskulcsot.
- Gáz van, a fickó kicsúszott a kezünkből. Az ezredesnek már jelentettem, kocsit
küld értetek. Húzódj be a kisasszonnyal a pihenőbe, amíg ideérnek, nekem fel
kell mennem a lakásba.
- A szerkentyűt ismered? - kérdezte Gábor.
- Volt már ilyennel dolgom - bólintott Sasvári hadnagy - megyek, várnak rám!
Szia, sok sikert Gabeszkám!
- Köszi, nektek is a melóhoz, szia! - mondta, és visszament Szilvihez.
Átfogta a vállát:
- Gyere, drága, leülünk, amíg kocsi jön értünk - ment be vele a priccshez - Nagyon féltelek, látom megviselnek az események. Nagyon erősnek kell lenned,
ha engem választasz. Nem szeretnék melletted rettegésben élni, mikor követsz
el ismét valami butaságot - mondta egészen közel húzódva Szilvihez.
- Kérlek, bocsáss meg. Bánt, hogy gyenge voltam. Igazad van, nem futamodhatok
meg magam és a felelősség elől. Meglátod, nem fogsz bennem csalódni!
- Ez már felér egy fogadalommal, de vigyázz, mert az ilyesmit rendkívül
komolyan veszem, és szigorúan betartatom! Gyere, ne várakoztassuk a fiúkat -
állt fel a lánnyal, mikor meghallotta, hogy autó fékez a benzinkút előtt.
- Csókolom a kezét, hölgyem, szia, Gabikám - üdvözölte Szilágyi ezredes az
irodájába lépő két fiatalt.
Gaál százados is kezet fogott mindkettőjükkel. Visszaültek az íróasztal mögé,
Gábor az oldalfalnál elhelyezett fotelbe ült.
- Kérem az igazolványait, hölgyem - nézett az állva maradt lányra.
Szilvi remegő kézzel nyúlt a táskájába, és adta át a személyi igazolványát.
- Szabó Szilvia, született 1964. október 11-én, Budapesten.
Miközben az adatokat olvasta az ezredes, folyamatosan a lányt figyelte.
- Hallgatom, ha van számomra mondanivalója.
A sápadt lánynak minden erejére szüksége volt, hogy tartani tudja magát. Gabira
nézett, mintha belőle akarna erőt meríteni. A fiatalember bátorítóan mosolygott
rá. Majd egyenesen az ezredes szemébe nézve kezdte a vallomását. Nagy vonalakban
vázolta az életét, az indítékokról beszélt, amik arra késztették, hogy letérjen
az egyenes útról. Ezt követően részletezte Soós Rajmonddal kialakult
kapcsolatát.
- Mekkora a lakás, amit közösen kellett használniuk? - kérdezett közbe az
ezredes.
- A pontos méretét nem tudom, öt helyiségből áll, egy szoba összkonfortnak van
nyilvánítva. Egy házaspár részére kényelmesnek mondható.
- Soós Rajmond eltűnéséről mit tud?
- Vasárnap volt egy hete, hogy utoljára találkoztam vele. Most szerdán délelőtt
az egyetemen hívott telefonon, de hogy honnan, azt nem mondta.
- Mit tud róla?
Elmondta azt a keveset, amit előzőleg Gabinak is.
- Semmi gyanúsat nem tapasztalt Soós Rajmond viselkedésében?
- Rajminak mindig voltak furcsa, megmagyarázhatatlan dolgai, tehát eleinte nem
foglalkoztam vele, mit miért csinál. Utólag persze szépen összeáll a kép.
Minden nap sétálni hívott, és a veszélyekre hívta fel a figyelmemet. Azt
kérte, vegyem hitelesnek a szavait, hiszen a saját tapasztalatai alapján
próbál védeni. Legfontosabb az lenne, ha a munkámat óvatos körültekintéssel
végezném. Tartsam magam mindenkitől távol, ha nem akarok folyton
magyarázkodni a viselkedésem miatt. Felhívta a figyelmemet, hogy feladatot
soha ne utasítsak vissza, segítséget ne a feletteseimtől kérjek, mert azzal
kiszolgáltatnám magam.
Az ezredes figyelmesen hallgatta az elszántan beszélő lányt. Látszott rajta,
nagy erőfeszítésébe kerül a koncentrált beszéd. Elhallgatott, mélyen lélegzett.
- Rosszul van, kislány? - kérdezte részvéttel.
- Nem, nem. Mindent el akarok mondani.
- Beszéljen a listáról - vette a kezébe az A4-es lapot, és fél szemmel azt, féllel
a lányt nézte.
- Borbíró Levente, Marosi Gábor, Radó Zoltán, Hámori Roland, Féjja Zsiga, Csiki
Zsuzsa a csoporttársaink - nézett Gabira - a többieket nem ismerem, lejjebb
járnak. Ennél többet nem tudok mondani, mert minél világosabb lett számomra,
mit várnak tőlem, annál biztosabb voltam benne, hogy nem fogok adatokat
gyűjteni, és jelentést adni a csoporttársaimról.
- Tegnap este kapta meg a berlini akcióval kapcsolatos feladatát, mi volt a
szándéka?
- Egész éjjel ébren voltam, volt időm mérlegelni. Engem csúnyán átvágtak
Berlinben. Ott még csak arról volt szó, hogy az általuk kijelölt személyt
magamba kell bolondítanom, és Berlinbe csalnom. Nem szeretnék mentséget
keresni, mert azzal tisztában voltam, hogy nem becsületes dolog, amit
vállaltam, de azt nem láttam át, hogy kémkedésre kell embereket beszerveznem,
és engem is hasonlóra kényszeríthetnek. Ezt nem vállaltam volna tízszer ennyi
pénzért sem!
- Mire gondolt Berlinben, miért akarják kicsalni az ön által elcsábított
személyeket?
- Valami olyasmi járt a fejemben, hogy szükség van a diplomásokra. Agyelszívás,
vagy ilyesmi. Úgy gondolkodtam, a becsületes embereket úgysem tudják
elcsábítani, akit pedig igen, előbb-utóbb saját maga keresi meg a lehetőséget a
külföldre szökéshez. Sajnos későn jöttem rá, hogy egy lakásért és jó
fizetésért majdnem eladtam nekik a lelkemet.
Elsorolta, mi minden feladata lett volna még a Berlinben kapott mellett.
- A helyzetemet bonyolította Gabi felbukkanása az életemben - nézett a fiúra,
aki mosolyával biztatta, beszéljen bátran.
Szilvi vázolta a rövid kapcsolatukat.
- Ha ő nincs, ma már nem élek, két deci konyak és egy doboz altató átsegített
volna egy békésebb világba, de nem tudtam úgy megtenni, hogy Gabinak fel ne
fedjem a titkomat, és el ne kösz...
Hirtelen megtántorodott, széttárt karokkal imbolyogni kezdett, és ha Gabi el nem
kapja, végigvágódik a parketten.
- Vidd be őt, fiacskám a pihenőbe, fektesd le - intézkedett az ezredes, és már
tárcsázta a börtönorvost.
Gabi a lány élettelen testét óvatosan fektette a díványra. Melléült,
élesztgette, de hiába, Szilvi semmi életjelet nem mutatott.
