MÁSODIK FEJEZET:
A BOLDOGSÁG SZIGETE
1.
Indul a kis karaván az idegenbe... Elől a bútorszállító, mögötte sorban az
ezredes Csillával, őket követik Tünde és Levente, sereghajtóként Ákos
Judittal. Amíg Ákos zárta a kaput, Tünde fájó szívvel nézi a házat, az udvart,
ami eddig az otthona volt... Levente gyengéden a kezére tette a kezét:
- Mit ígértél nekem fenn a szobádban? Ugye azt, hogy nem fogsz sírni?
- Igen... Ne haragudj... De olyan nehéz - mondta már sírós hangon.
- Nem haragszom, ha teljesíted a másik ígéreted - simította meg az arcát - ugye,
sírás helyett megpróbálsz arra gondolni, amivel én vigasztalom magam? Nászútra
megyünk. Lehet, hogy hosszabb időre, mint szokásos, de együtt leszünk.
Tünde nagyot sóhajtott, a férjére nézett, és megadóan szólalt meg:
- Igazad van, drága... végiggondoltam én is. Vonzó a gondolat, de mit tegyek,
ilyen lehetetlen a természetem, nehezen fogadom el a változást. Az jár a
fejemben: itt hagyjuk a megszokott környezetet talán örökre, ami annyit
jelent, meg kell válnunk a gondtalan ifjúságunktól. Dini bácsival nem csak az
ismeretlenbe indulunk, de beautózunk az idegen felnőttkorba, ahol ki tudja,
milyen feladatok várnak ránk.
- Éppen ezért ne gondolkodj, mesélj nekem, mit olvastál a környékről, ami egy
ideig az otthonunk lesz?
- Jó, vigasztalódom apu szavaival,és vigyázni fogunk erre a szép szerelemre,
mert a boldogságunk nem eshet áldozatul a körülményeinknek... Valóban okosabb,
ha mesélek. Szóval... Liget-gyöngyéről sajnos semmiféle leírást nem találtam,
csak azt tudom elmondani, amit Dini bácsi mesélt régebben anyuéknak. Eszerint:
ősi emlékek, ősi táj, varázslatos természet,
kitűnő klíma... Ez mind a hegyekkel ölelt völgyben elhelyezkedő Lillafüred,
aminek Liget-gyöngye egy bájosan romantikus szöglete. Dini bácsi szavai
szerint, méltóságteljesen húzódnak fel a hatalmas parkkal övezett kastélyszerű
villák a lankás domboldalra... Két utcányi mindössze, de ne rendezett utcákra
gondolj, mert a terepviszonyoknak megfelelően építkeztek, ebből adódóan
konkrét utcák nincsenek, ill. a két szélén megy fel autóút, a többi helyen a
telkek között kell kacskaringózni. Eszter néni kis birodalma középtájon van,
szemben a főúttal. Széles, kavicsos út visz fel két villa között. A közvetlen
lakóhelyünkről ennyit tudok, de mesélek neked Lillafüredről, amit az 1890-es
évek hajnalán gróf Bethlen András - a Wekerle-kormány földművelési minisztere
- fedezte fel egy vadászat alkalmából, és hozta létre 1892-ben. Apropó, te mit
fogsz rólam elnevezni? - nézett hamiskás mosollyal Leventére.
Levente egy pillanatra meglepetten nézett Tündére, majd elmosolyodva mondta:
- Én?... A házat vagy lakást, ahol élni fogunk, fogom "Tündérlak"-nak nevezni.
Mit szólsz hozzá?
- Meg vagyok hatva... Nem tudok úgy kérdést feltenni neked magammal kapcsolatban,
amire azonnal ne lenne feleleted. Olyan édesen tudsz udvarolni... Soha nem
fogsz ráunni?
- Soha életkém! Az én életem mindig rólad szólt, szól és nagy boldogságomra, már
fog is szólni. De ez most hogy jutott eszedbe?
- Úgy, hogy a legenda szerint gróf Bethlen András a feleségéről, báró Vay
Lilláról nevezte el Lillafüredet, amikor még udvarolt neki. Bár sántít az
állítás, mert Bethlen felesége nem báró Vay Lilla, mintahogy ezt már csaknem
100 éve egymástól a szerzők átveszik, hanem Mocsonyi Lívia. Mindenesetre a
Miskolci panoráma - Magyar városok sorozat 1982-es kiadásában, ahol olvastam,
még az első variáció van írva. Szóval, ebben a varázslatos bükk-fensíki
mesevilágban úgy nyílnak meg a völgyek, mintha kapun lépnénk át. A völgyekben
húzódó túristautak a Bükk-hegység legszebb tájaira visznek.
Tünde hangja elcsuklott, elhallgatott, arcán peregtek a könnyei. Levente
ránézett, részvéttel sóhajtott fel:
- Igen, kincsem, ebben a pillanatban hagytuk el Szőlő-kertest.
Megfogta Tünde kezét, némán nézte hol őt, hol az utat. A kocsiban csak a motor
halk duruzsolása hallatszott. Tünde mélyen lélegzett, hogy tovább mesélhessen.
Pár halk köhintés után rekedt hangon szólalt meg:
- A csendes üdülőhely Miskolc város része, pontosabban: a Bükk-fennsík keleti
szélén, 350 m tengerszint magasságban, a Szinva völgyében, a meredek
hegyoldalakkal határolt Hámori-tó mellett van.
A tó az 1300-as évek elején már létezett. Írásos emlék igazolja, hogy a
diósgyőri pálosok halastóként hasznosították a mai elődjét, a feltót, amit
természetes mésztufagát zárt el a folyótól. A valódi gát 1810-1813 között
épült, Fasola Henrik tervei alapján, a Garadna és Szinva patak torkolatában. A
zsilipekkel ellátott gát a felső-hámori vasverők vízellátását biztosította.
A tó 1,5 km hosszú, fürdésre nem alkalmas a hideg vize miatt, legmélyebb
pontja 9 m. Alja sziklás terület. A tó egyik partján Bánkútra vezető autóút, a
másikon festői sétány található.
Levente gyengéden megszorítva Tünde kezét, halkan felnevetett:
- Bocsáss meg, de ahogy hallgatlak, úgy tűnik, mintha iskolai órán felelnél.
- Mert a szöveg is olyan iskolás - nevette el ő is magát - mesélés közben -
vizuális alkat lévén - előttem a könyv, és magam előtt látom, az oldalnak
melyik részén tartok pontosan... Ami most következik, egy csodálatos kép alatt
van: ide, erre a festői tájra épült 1927-30 között a Palota Szálló.
Tünde elhallgatott, elmélázva nézte pár másodpercig Leventét:
- Annyi szépet olvastam erről a szállóról, kedvem lenne pár hetet eltölteni
benne.
- Mivel csaknem mellette fogunk élni, kissé furcsa lenne ígéretet tennem rá,
hogy teljesülni fog a vágyad, de azt ígérem neked, kárpótoljuk magunkat. Még
nem tudom, mikor, de lesz igazi nászutunk is.
- Nekem az lesz melletted az egész életem - mosolygott rá szerelmesen Tünde.
Majd folytatta:
- A szálló gondolata Bethlen István fejében született meg, a 20-as évek derekán.
Sok támadás érte, mert az 1929-33-as világgazdasági válság hazánk iparát is
megrendítette. Mivel azonban a szálló létrejöttét megszavazták, Bethlen a kor
neves építészét, Lux Ádámot bízta meg a nagyszabású beruházással, aki
neoreneszánsz stílusú szállodát tervezett, amivel a Mátyás korabeli
vadászkastély hangulatát idézi vissza. Ezt mintázza a hatalmas függőkert,
amit hatalmas ősfák, gyep és virágágyások díszítenek. A szálló meredek
emelkedőre épült. Megerősítésére hozta létre a támfalakkal tagolt
lépcsőzetes sétányrendszert. A meredek függőkert várfalszerű bástyáival,
tornyaival, felvonóhidat idéző kapujával hangsúlyozza a középkori hangulatot.
Romantikussá varázsolja a két oldalán csörgedező Szinva és Garadna patakok,
valamint a Palota elhelyezése, ami a gyönyörű Szinva-völgyére és a Hámori-tóra
néz. Elbűvölő látvány az ország legnagyobb (20 m) vízesése. A 3 szakaszban
leomló zuhatag nemcsak nyáron, de a befagyott vízesés jégpalotája télen is
magával ragadó. A függőleges támfalakból nyílik az Anna-mésztufabarlang is.
A Palotaszállót belülről is meg kell néznünk... Fényképeket láttam róluk, még
azokon is csodálatos. A Palota történetéről megvan a könyvem, majd elolvasod.
Az 1974-77 között felújított szálloda jelenleg egycsillagos.
A Szinva patakról illik tudnunk, hogy a Bükk-hegységben ered, és a Sajó
folyóba torkollik. Kb. 30 km hosszú, Miskolcot kelet-nyugati irányban szeli
át, mintegy 20 km-es szakaszon. Több, mint 70 hídat építettek fölé, sőt, a
belvárosi részén több száz méteren teljesen lefedték. Forrásai Lillafüred
végében a Hollós-tető felé vezető úton találhatók, ahova sokan járnak
forrásvízért. Mivel a Szinva bővizű forrásait bekapcsolták Miskolc
ivóvízellátó rendszerébe, a patak felső szakasza csapadékszegény időszakokban
kiszárad, ilyenkor a tóból szivattyúznak vizet a vízesés életben tartásához.
Tünde elhallgatott, Leventére nézett:
- Látom, kicsit elgondolkodtál... Mi foglalkoztat?
- Figyeltem rád, de valóban nehéz volt a gondolataimat összpontosítani. Nagyon
jólesett, hogy Dini bácsi beavatott Gabi másik életébe, ami a rendőrséghez
köti őt. Azóta jobban értem a viselkedését, amit eddig bogarasságnak hittem.
Elgondolkodtató furcsaságokat produkál az élet... Évekig járunk ugyanazokkal a
személyekkel iskolába, egyetemre, akikről szinte nem tudunk semmit. Még az
úgymond barátaink is ilyen súlyos titkokkal élnek köztünk. Nem bántom Gabeszt,
nem lehet neki könnyű a furcsa, kettős életet élni. Még előttünk is csak az
egyik arcát mutathatja. Most világosodik előttem a nyári váratlan felbukkanása
a nyaralóban, az ott feltett, témához nem illő kérdései... Milyen kapcsolatunk
van a szomszédainkkal?... Ki tud róla, hogy én a nyaralóban tartózkodom?...
Arról már nem is beszélve, úgy tartott terepszemlét, hogy észre sem vettem.
Ezért is lepett meg annyira Dini bácsi tájékozottsága - elhallgatott, Tündére
nézett: Annyira zaklatott vagyok, össze-vissza ugrálnak a gondolataim. Most
meg az villant át az agyamon, nincs miért keseregjünk... Olyan gyönyörű
vidékre megyünk, nem lesz se időnk, se kedvünk szomorkodni. Hatalmas sétákkal
fogjuk vigasztalni magunkat.
- Miért térünk le a főútról? Csak nem ezen a meredek szerpentinen megyünk fel?
- De igen... Erre rövidebb is, meg kár lenne a gyönyörű élményt nyújtó látványt
kihagyni. Csak nem félsz?
- Melletted nem, de nagyon éles kanyarokkal megy fel a hegyre a szerpentin.
- Meglátod, a csodálatos táj feledteti majd veled a kanyarokat.
Tünde a férje kezére tette a kezét, tekintetével már kifelé kémlelt:
- Valóban mesébe illő a látvány. Minden kanyar után más és más település.
Elhallgattak. Levente félszemmel az utat, féllel a tájban gyönyörködő Tündét
nézte. Közben az járt a fejében, most üt vissza, hogy Tünde csak napokat volt
távol a szüleitől, nehéz lesz hozzászoknia a távollétükhöz.
- Amint látom, mindjárt megérkezünk - szólalt meg Tünde - a vadregényes tájba
úgy ékelődnek bele a házak, mintha onnan nőttek volna ki. Tessék! Itt van a
kiszáradt Szinva-patak! Hmm! ... Nem értem, hogy volt szívük a város
vezetőinek így tönkretenni a gyönyörű természetet!
- Nézd, már át is értünk Liget-gyöngyére! Csodálatos a ház előtti hatalmas park
a sárga kaviccsal leszórt úttal - terelte Tünde figyelmét vidámabb témára.
Az ezredes kiszállt a kocsiból, és nyitotta a tekintélyes kétszárnyú, tömör
vaskaput. A két fiatal figyelmét már a ház két oldalán lévő kovácsoltvas kapu
kötötte le. Olyan sűrű mintázatúak voltak, hogy a mögöttük emelkedő
lépcsősorokat csak sejteni lehetett. Közben nyílott előttük a hatalmas garázs,
ahol 8 személyautó fért el kényelmesen. Szemben, az udvarra nyílott a hasonló
kétszárnyú ajtó, oldalt, középen ugyancsak egymással szemben, a két lépcsőház
ajtóhoz vitt fel 6 lépcső. Velük párhuzamosan lefelé a pincébe mentek a
lépcsősorok. Az ezredes a bal oldali lépcsőház felé indult Eszter néni lakásába.
- Csakhogy ideértetek, már annyira vártalak benneteket! Olyan örömet szereztél
drága kisfiam, hogy mégsem kell szociális otthonba mennem! Mióta tudom, sokkal
jobb a kedvem. Örülök, hogy ismét élet lesz a házban - fogadta kedvesen a
vendégeket.
Betessékelve a nappaliba, hellyel kínálta őket.
- Mindenekelőtt szeretném bemutatni neked az új lakóidat, akik reményeim szerint
nem átmeneti állapotnak tekintik majd az ittlétüket... A magam részéről
mindent elkövetek, hogy megkedveljék, és felfedezzék maguknak a rengeteg
titkot rejtő Bükk-hegységet, amitől nincs menekvés - nézett sejtelmes
mosollyal Tündére, Leventére.
- Ej, Dinikém! Annak idején elkövettem én is veled mindezt, mégis visszarohantál
a nyugodt biztonságból a nyüzsgő bizonytalanságba - mondta szerény mosollyal
megsimítva unokaöccse karját Eszter néni.
- Igen, igazad van, de én még gyerek voltam... Mindössze 15 éves. Bizton tudom,
nem így alakul az életem, ha rád hallgatok, és itt kezdek továbbtanulni valami
polgári hivatást választva a rendőri helyett, mert már akkor is nehéz szívvel
váltam meg tőled. De hogy igazoljam a szavamat, épp arra készülök, hogy
visszajöjjek ide, ha találok megfelelő állást. Szeretném a leendő gyermekeimet
itt felnevelni.
- Ez az igazi öröm számomra, kisfiam... Ne haragudj, de nekem már csak kisfiam
maradsz - mondta elpirulva.
- Szeretem, ha így szólítasz... Az itt töltött négy év gyönyörű élményeit idézed
vissza bennem. Akkor ismerkedj meg a fiatalokkal - nézett Tündére.
Tünde a nénihez lépett, átölelve, megpuszilva mondta a nevét. Levente követte
őt, majd a szülei.
- Nagyon örülök, gyerekeim. Jó emberismerőnek vallom magamat, első pillantásra
megállapítom, jól ki fogunk jönni egymással. Tudnotok kell, aki itt él, minden
nehézségen könnyen átvergődik, mert jó szellemek szállták meg a házat, akik
valaha ugyanolyan lakói voltak, mint én, és remélem, amilyenek lesztek ti. Ne
higgyétek, hogy egy babonás vénasszony szavait halljátok, mert azokban a
butaságokban soha nem hittem, de azt biztosan érzem: a romantikus környezet, a
ház összetartó ereje elvarázsol minden itt lakót. Higgyetek benne, és
meglátjátok, felhőtlen boldogság vár rátok... A hitnek óriási ereje van.
Tünde a nénit hallgatva úgy érezte, szuggesztív egyénisége magával ragadó,
amiben lehet hinni, kitűnő kapaszkodó. Máris kicsit otthonosabban kezdte érezni
magát. Vigaszt keresett és talált a néni szavaiban. Leventére nézett, vajon őrá
hogy hat Eszter néni egyénisége, lebilincselő szavai. Megnyugodva állapította
meg, legalább olyan komolyan veszi, mint ő.
- Juditkám, fáradjanak beljebb - hallotta a néni kedves invitálását.
- Ne tessék minket magázni, korban csaknem a nagymamánk lehetne, Eszter néni.
- Nénikém, édes, most nem érünk rá leülni. Szeretném, ha kicsit otthonosabban
érezhetnék magukat a kedves hóhányó barátaim - nézett mosolyogva Ákosra -
körbe mutogatom a legfontosabbakat.
Majd Tündéékre szegezve tekintetét folytatta:
- Nem járjuk körbe a helyiségeket, lesz rá időtök, hogy mindent megismerjetek,
megtaláljatok. A ház három fő részből áll. A középső rész a garázs fölötti, a
központi helyiségeket: családi ebédlőt, társalgót, és fölöttük, a nagy családi
könyvtárat foglalja magába, ahonnan lépcsősor visz fel a tetőteraszra. A
központi részt két oldalról egy-egy lépcsőház köti össze a két-két lakással. A
lakások tükörképei egymásnak. A lépcsőházakba a parkból közvetlenül vezet fel
lépcsősor, amit egy-egy kovácsoltvas kapu zár le. Így a vendégeket nem kell
feltétlenül a lakásokban fogadni.
Kinyitotta a lépcsőház bejárata melletti ajtót, ami egy három oldalról zárt
lépcsősorra nyílott.
- Ezt láttuk az autóból? - kérdezte Tünde.
- Igen ezt. Lefelé a hat lépcsőfok a parkba, felfelé a lépcsőház első emeletére
visz, ahonnan balra a felső lakás alsó szintjére, jobbra a családi ebédlőbe,
azon át a társalgóba juthatunk. Értelemszerűen a ház másik felében a
lépcsőházból a társalgóba, majd onnan az ebédlőbe... Mindkét helyiség a garázs
fölötti teraszra nyílik. A lépcsőházakból közvetlenül is kijuthatunk ide. Az
első emeleti lakások kétszintesek. Alul vannak a kiszolgáló helyiségek.
Beosztásuk nagyjából megegyezik a földszintiekével. A második emeleten a
családi könyvtáron kívül csak szobák vannak. Ha megfordultok a konyha felé, a
hosszú előszoba bal oldali végében van Eszter néni lakrésze, ami hálófülkéből,
és nagyszobából, fürdőszobából áll. Az első emeleti lakások szobái azonos
méretűek, területük a lépcsősor szélességével nagyobb. Az előszoba másik
végéből nyílik a nappali, a belőle nyíló háloszobával és fürdőszobával. Amint
látjátok, a konyha erkélyén át a kilátás festői. Mintha a terasz túlsó széle a
közeli hegyoldalba ékelődne. A látvány évszakonként változik.
Tünde belefeledkezett a csodálatos őszi domboldal látványába, ami karnyújtásnyi
távolságnak tűnt. Levente átfogva a vállát, szerelmesen nézte.
- Gyertek, kimegyünk a teraszra, körbejárjuk a házat, így nagyjából a telekkel
is megismerkedhettek. A kiképzése nem szokványos - magyarázott kilépve a
konyhából - a kétharmad részt meg kellett emelni az alatta húzódó patak miatt.
A hat magas lépcsőfok kitűnően lezárja az utcáról a lakást és az alsó
teraszrészt. A lépcső előtt húzódó, ráccsal fedett mélyedés vezeti le az
esővizet és a hólét. A patak mesterséges kiképzésű, ami a romantikus lelkű
rokonaim szorgalmazására készült nagy összefogással. Ennek a rövid története:
velem egykorú lenne Lidike, az unokahúgom, aki ötéves korában belezuhant egy
víznyelőbe. Ha jobbra néztek, látható a lankásan emelkedő hegy, ahol a baleset
történt. A szülők az ő emlékének megőrzésére kötötték össze a hegyet a
Szinva-patakkal, és róla nevezték el. Amint látjátok, az oldala természetesen
van kialakítva. Sorsa azonos a Szinva-patakéval, csak nagy esőzések idején és
hóolvadáskor van benne víz.
Ákos figyelmét már a nyolc szépen kidolgozott hatalmas oszlop kötötte le, melyek
közül négy a ház felől, négy a patak túloldaláról tartotta a tekintélyes méretű
teraszt. Az ezredes mosolyogva nézte barátja átszellemült arcát:
- Látom, téged már vajmi keveset érdekel a mondókám - jegyezte meg.
- Hogyne érdekelne? Hiszen folyamatosan az jár a fejemben, mire nem képes
az emberi elme a saját lelkiismerete megnyugtatásáért.
- Mehetünk tovább? - nézett körbe a társaságon az ezredes.
- Természetesen - lépett Ákos a barátja mellé.
Megindultak vissza, a ház udvar felőli sarkához.
- Az alsó lakásokhoz tartozó teraszokat köti össze a keskeny folyosó - mondta
elfordulva az ezredes -, a bejárat pedig a nappaliba nyílik.
Megállt középen:
- Innen belátható az udvar és a hatalmas kert. Az "U" alakú épület száraiban két
négyszobás lakás van kialakítva. Az egyikben a kertész, a másikban amolyan
gondnokféle lakott, ma üres mindkettő. A lakások bejárata a telket
határoló Liget utcára nyílik. Alattuk tüzelőtároló és raktárhelyiségek
vannak. De innen is bejuthatunk a lakásokba - mutatott a hálószobák ablakaival
csaknem szemközti ajtókra. Itt a vas hazájában vagyunk, ez látható a
kerítéseken, kapukon, lépcsőházak korlátain. Körülbelül ennyi a mondanivalóm,
a többit majd menet közben - nézett a két fiatalra, és belépett a nappaliba:
- Foglaljatok helyet, amíg Csillukával elszaladunk a közeli étterembe valami
ebédet prezentálni.
- Csak nem megéheztél? - kérdezte Judit mosolyogva.
- Ha most olyan választ vársz Juditkám, hogy áh, dehogy, akkor csalódást kell
okoznom.
- Megmentelek a vendéglői kínálattól. Még választékról is gondoskodtam. Hozzátok
fel a hűtőtáskákat! - nézett a férjére, vejére, akik lesiettek a garázsba.
2.
Marosi Gábor az egyetemről egyenesen a kórházba sietett. Felment a kilencedik
emeletre. A liftből kilépve az osztályos doktornő jött vele szembe.
- Kezét csókolom, doktornő! - mosolygott kedvesen a kissé szigorú tekintetű,
középkorú doktornőre.
- Jó napot kívánok, fiatalember. Szabó Szilviához jön?
- Igen, hozzá. Szeretném megkérdezni, milyen állapotban van Szilvi?
- Nagyon rossz. Hiába adjuk neki a nyugtatókat, nem használ semmit. Délelőtt
pszichológust hívtunk hozzá, de ő is tehetetlen. Milyen megrázkódtatás érte?
- Albérletekben tengeti az életét, megviseli a bizonytalanság. Mostanában pedig
belekeveredett egy kellemetlen ügybe, ami végképp felmorzsolta az idegeit.
Beszélni lehet vele?
- Lehetne, ha érdekelné bármi vagy bárki. Teljesen mélyponton van. Ha nem tudja
kizökkenteni, egyetlen lehetőségünk marad, az altatás.
- Megpróbálok beszélni vele.
- Menjen, sok szerencsét. Mielőtt elmegy, keressen meg.
- Természetesen, doktornő. Csókolom a kezét! - Gyors léptekkel indult a
kórterembe.
Benyitott, Szilvi hátat fordítva feküdt az ajtónak. Most is zokogás rázta a
testét. Odament az ágyhoz, leült. Gyengéden megfogta a lány vállát:
- Szia, kiscica. Mondd, Szilvikém, mit csinálsz?
Szilvi megfordult, próbálta abbahagyni a sírást, de nem tudta. Gábor a válla alá
csúsztatta a kezét, felültette. Kicsit magához ölelte, mélyen a szemébe nézett:
- Mit ígértél nekem, Szilvikém? Ugye azt, hogy erős leszel, végigcsinálod?
A sápadt, reszkető lány mélyen lélegzett, hogy meg tudjon szólalni. Félkézzel
átölelte a fiút:
- Hidd el, én akartam... De annyira féltem, hogy soha többé nem látlak... Már
minden jó lesz... Ha magadhoz ölelsz, még az sem fáj annyira, hogy apa nem
tudhat rólam semmit.
- Figyelj rám, Szilvikém. Az édesapád valóban nem tudhat rólad semmit, ezt a
biztonságod érdekében komolyan kell vennünk, de bennem mindenáron bíznod kell!
Ha megígérek neked valamit, arra mérget vehetsz, be fogom tartani. Tegnap este
muszáj volt hazamennem, mert majdnem összeestem a fáradtságtól. Két nap és két
éjjel nem aludtam. Ha jönni nem tudok, hívlak. De neked is meg kell ígérned,
erős leszel, nem sírsz, vársz engem. Megígéred?
- Ígérem, Ga-bi-kám. Ha akarod, esküvel fogadom. Szeretném megmosni az arcomat,
légy szíves, segíts!
- Fel tudsz kelni, drága?
- Ha segítesz, talán igen.
Gábor átfogta a derekát, felhajtotta a paplanát. Erősen tartva segített neki
belelépni a papucsába, majd a köntösét segítette rá.
- Úgy látom, az öltöztetőnőddé avanzsálom magamat - mondta kedvesen mosolyogva
a lányra - tegnapelőtt vetkőztettelek, most öltöztetlek... Tessék kicsit rám
mosolyogni! Nem szeretem hiába koptatni a számat! - állította talpra a
reszkető lányt.
Mélyen a szemébe nézett:
- Nos, hölgyem, hol a jutalmam?
Szilvi nézte egy ideig, majd valami mosolyfélét erőltetett az arcára.
- Elsőre nem rossz, ha jól megerőltetem a fantáziámat, még a mosolyt is bele
tudom képzelni ebbe a kis fintorba - megcsókolta, gyengéden megsimogatta őt.
- Kimegyünk, kiscica?
- Igen, a mosdóba lenne jó.
Gábor erősen tartva a tántorgó lányt, lassan kikísérte. Még arra is rávette,
hogy pár percet sétáljanak a folyosón.
- Bízhatok benne, hogy nem engeded legyőzni magadat a gyengeségeddel? - ültek le
az ágyra.
- Ígérem. Higgy nekem! Már biztosan érzem, nem hagysz el engem.
- Érezned kell, hogy fontos vagy nekem. Ugye Cicamicám, tudod, hogy a kishúgom, a
beteg édesapám és közted kell megosztanom magam?
Szilvi hozzásimulva bólintott.
- Az előadásokról nem szeretnék hiányozni, de az egyetemről, hacsak tehetem,
ide jövök hozzád.
- Tudom, és nagyon boldog vagyok, hogy számíthatok rád! Nem fogok több csalódást
okozni neked. Lekötöm magam, és nem kesergek.
Gábor gyengéden simogatta. Látta, hogy az ebédje ott van érintetlenül az
éjjeliszekrényén.
- Ugye drága, ha megmelegíttetem az ebédedet, eszel belőle a kedvemért?
Szilvi alig észrevehetően bólintott. Gábor fogta a tálcát, elment, és pár perc
múlva hozta a gőzölgő ebédet. Leült mellé, és miközben beszélgettek, elfogyott a
fele. Magához ölelte, megcsókolta.
- Köszönöm, édeske, aranyos vagy. Már elhiszem, hogy meg akarsz gyógyulni. Lenne
pár dolog, amit meg kéne beszélnünk. Beszéltem az ezredes úrral, aki
kihallgatott, minden szavad ellenőrizhető volt. Azt üzeni neked, gyógyulj meg
minél előbb. Már keresi a megoldást az életed folytatására.
- Az már biztos, hogy börtönben nem kell lennem?
- Az egyértelmű. A másik téma, a doktornő úgy látná jónak, ha altatna. Szerinte
gyorsabban gyógyulnál.
- Nem, drága. Minden utasítást betartok, minden gyógyszert beveszek, de azt az
egyet nem szeretném, hogy altassanak.
- Rendben van, kiscica, bízom benned, és így beszélem meg vele a továbbiakat.
Hogy érzed magad?
- Azt leszámítva, hogy alig tudok levegőt venni, annyira fájnak a bordáim, a
közérzetem egészen jó. Fáradt vagyok és egy kis félelem van bennem, hogy el
kell menned, de tudom, amint tudsz, jössz hozzám.
- A bordáid sajnos indokoltan fájnak. Nagyon sajnáltalak, mikor a börtönorvos
mesterséges légzéssel élesztgetett. Holnap hozok neked valami olvasnivalót,
mondd, mit szeretnél?
- Angol irodalmat. A komoly dolgok le tudják kötni teljesen a figyelmemet.
- Most el kell mennem. Holnap jövök, hozok neked könyveket. Mit ennél szívesen?
- Ne hozz, édeském, semmit, meg fogom enni, amit itt adnak. Elég lesz az nekem.
Nagyon foglak várni, és meglátod, nem lesz rám panaszod.
- Most az lenne jó, ha egy nagyot aludnál.
Segített levenni a köntösét, gyengéden lefektette.
- Nem lesz nehéz eleget tenni a kérésednek - mondta már félálomban.
Gábor fogta a kezét, teljesen álomba simogatta őt. Amikor kisimultak a vonásai,
óvatosan felállt, leheletnyi csókot adott az arcára, és lábujjhegyen hagyta el a
kórtermet. A folyosón ismét szemben találta magát a doktornővel. Beszámolt neki
a történtekről. A doktornő hitetlenkedve nézte a mélyen alvó lányt, és
megegyeztek, hogy pár nap türelmi idő után dönti el, szükséges-e az altatás.
- Az ájulás veszélye még fennáll?
- Ma még nem ájult el. De mi lesz, ha maga nem jön hozzá?
- Megbeszéltem Szilvikével, hacsak tudok, jövök, ha jönni nem tudok, telefonon
hívom őt. Semmiképpen nem hagyom magára.
- Rendben van, köszönöm, hogy kizökkentette Szilvikét a holtpontról,
viszontlátásra!
- Csókolom a kezét, doktornő!
Még egyszer benézett a kórterembe, és megnyugodva indult haza.
- Szia, kedvenc főnököm! - üdvözölte Gaál százados Szilágyi ezredest.
- Szia, Gyurikám! Már nyugtalankodtam, olyan régen hívtál. Mi van veletek?
- Ritkán vagyok telefonközelben... A berlini jelentés megerősíti, hogy jelenleg
csak Vidor és Nadina tartózkodik kis hazánk területén. Bár tűvé tettük a
környéket, de senki nem látott idegeneket a budaörsi szőlőhegyen. Logikátlan
is lenne ilyen primitíven átlátható megoldás. Blombáltuk a Dimitrov téri
lakást, az eredmény nulla. Megbízom Sasvári Tibi szakértelmében, de nem ártana
még egy vizitet tartani. A kihallgatások rendben mennek. Ma kaptam egy fülest,
hogy Müller úr nem nyugszik, újabb delikvenseket küld szimatolni. Ennek
szellemében intézkedtem... A Margit-szigeten mától kezdve minden vendéget
szigorúan ellenőriztetek. Postán kaptam egy videófelvételt, aminek a tartalmát
még nem ismerem. Ennyi lenne! Ezért nem zavartam meg a nyugalmadat.
- Mit mondjak?... valóban nem sok... Ismét ez a helyben topogás. Remélem,
tanulod a szakmát, mert konkretizálódik a jövőm... Biztos ígéretem van rá,
hogy a nyugdíjba vonuló kolléga helyét én kapom meg Liget-gyöngyén.
- Ennél rosszabb hírt nem mondhattál volna! Persze, hogy nem áll meg az élet
nélküled, de nem vagyok főnök-típus. Sokkal szívesebben hallottam volna tőled,
hogy nem tudsz nélkülünk létezni, és maradsz!
- Nem kenyerem az érzékenykedés, de nehezen válok meg tőletek... Vannak azonban
kényszerítő körülmények, amik döntésre késztetnek.
- Igen, sajnos tudom... Az egészséged, ami mindennél fontosabb! Ez az egy,
amivel lekenyerezhető vagyok.
- Szóval: vállalod?
- Nagyon csúnyán hangzik, Dinibá', de ha nem kedvelnélek annyira, akkor is
lekötelezetted vagyok. Neked köszönhetem a két diplomámat, a karrieremet.
- Saját magadnak, Gyurikám! Igaz, ha elgyengültél, kellett a biztatásom, de
végigcsinálni a kilenc év felsőfokú iskolát a kemény munka mellett, neked
kellett. Az iskolai végzettségeden kívül a rátermettséged, a gyakorlati
tapasztalatod, a két éves külszolgálatod téged tesz alkalmassá a feladatra.
Ennyi pozitívum mellett nehéz lesz ellenérvet találnia a magasságos főnök
úrnak. A tekintélytartással vannak még gondjaid, de ha élesben mennek a
dolgok, hamar beletanulsz majd... Jó döntéseid vannak, gyorsan kombinálsz. A
hivatásunknak ezek a fő kritériumai. Örülök, hogy számíthatok rád... Nem
örültem volna neki, ha helyetted egy kezdőre, vagy még rosszabb esetben valami
tehetségtelen karrieristára kellett volna hagynom a sok éves munkám
gyümölcsét. A döntésed birtokában azonnal intézkedem, hogy mihamarabb
körbefuthasson a kérelmem. Az alezredesi rendfokozatod napokon belül a
vállapodon viríthat, a kinevezésedet pedig január egytől fogom kérni.
- Ambivalens érzések dúlnak bennem! Nagyon szorít a muszáj, de úgy látom, nincs
más hátra, irány előre! Kicsit összeszedem magamat, és igyekszem méltó
utódoddá válni! Gerivel jól össze tudok dolgozni, de bizton számíthatok Fenyő
Rolira... Összebarátkoztam a két fiatal kiszemelteddel: Kézdi Kálmánnal és
Dobó Fábiánnal. Egyezik a véleményünk, remek nyomozó-karakterek. Klassz
csapatot hozhatok belőlük össze, de nagyon fogsz hiányozni!
- Elhiheted, hogy ti is nekem.
- Apropó! Mit tudsz Ádámról? Nagyon hiányzik a srác.
- A napokban jön haza a párizsi rokonoktól. Rolinak sikerült elérnie nála, hogy
elkötelezettség nélkül bár, de a számítástechnikai szaktudására számíthatunk.
- Egy pillanat, Dinibá'! Csörög a másik telcsi, felveszem, de várj meg!
- Oké, várok!
Gyuri nevetve szólt ismét a telefonba:
- Berlinből hívott Kázmér. Este érkezik a Nyugati pályaudvarra Sólyom fedőnevű
díszpéldány, ha minden igaz, ő lesz az "orr". Ádám anyagából tudom, egy éve
végzett a Közgázon, azóta él Berlinben. Tímár Tamás polgári névre hallgat.
- Levente, ismertél Tímár Tamást a Közgázon? - kérdezte halkan az ezredes.
- Igen. Tavaly végzett. Jó fej lenne, ha nem linkeskedte volna végig az egyetemi
éveit. Kitűnő memoriája van, ennek ellenére uv-kkal végezte a tanulmányait. Az
életfilozófiája, sok pénzt keresni kevés munkával... Rajmi cimborája volt.
- Itt vagyok, Gyurikám, csak Sólyomról tájékozódtam Leventétől.
- Hallottam. Ádám is hasonlóan vélekedett a kinti munkájáról. Az áll az
értékelésében, szabadulni akarnak tőle. Müller úr döntéséből arra
következtetek, lebukni küldték ide."Bízd csak rám a bujkáló személyeket
pajtikám, nem fogsz csalódni. Egy Columbo veszett el bennem. Vannak adataim,
információim. Egy hónapon belül Berlinben lesz a két Borbíró, Nadina, de
előkerítem Rajmi havert is. Neked meghagyom Szilvia úrhölgyet, tudom, nagyon
rágerjedtél, amikor kinn volt kiképzésen. Nem mondom, szívesen eljátszadoznék
én is vele az ágyban, de nem vagyok szemét a haverjaimmal" - Ha nem lettem
volna egyértelmű, Sólyom madarat idéztem.
- Sejtettem, de jobb hangulatom nem lett tőle. Amint hallom, lehetnek
információi.
- Lehetnek, de azok már idejétmúltak, mint a dédapám pipája - nevette el magát a
százados - Szabó kisasszonyra viszont vigyáznunk kell, veszélyes területté
vált számára Budapest. A videó anyagából Sólymot ismerhetjük meg, amit
hamarosan meg is teszünk Gerivel.
- Oké! Szabó kisasszonyra vonatkozóan pedig tessék, bizonyíthatsz magadnak! A
páncélszekrényemből vedd magadhoz az új személyi okmányait, menj be a kórházba,
és intézkedj! Ha kiengedik, hozd ide, ha további kezelésre van szüksége,
keresnünk kell számára egy biztonságos vidéki szanatóriumot. Várom a
jelentésedet, szia!
- Rendben van, indulok, majd hívlak, szia!
3.
- Szia, Gyuszibá'! - köszönt Vidor a nagybátyjának a telefonban.
- Szia, öcskös! Mi van veled, nagyon eltűntél?
- Berlinben nagy a felfordulás, nem hagyhattam magára a főnököt. Mi van a
madárkámmal, hogy viseli a kalitkáját?
- Ne izgulj, Nadina jól van. Éjjel-nappal mellette vagyok. Naponta 2-3 órát
sétálunk, jól kifárad, ami meghozta az étvágyát. Mutattam neki a lovaimat,
mindenáron lovagolni akar. Mit szólsz hozzá?
- Szó nem lehet róla! Nem kockáztatok! Azt mondja a professzor, az újabb vizelet-
vizsgálatból már egyértelműen kimutatható, hogy ikreim lesznek. Tudom, hogy
nem kapom vissza érintetlenül, de vigyázz rá!
- Vigyázok, nem vagyok vadállat. Kezdetben nagyon vadóc volt, de úgy tűnik, a
távolléteddel sikerült kiéheztetni. Igaz, a betörése csak csellel sikerült, de
megtaláltam a módját. Alvás közben játszadozom vele, mire felébred, önként
tárja elém gyönyörű bájait. Isteni teste van... Öcsém, rám sem fogsz ismerni,
teljesen megfiatalodom mellette. Úgy dobálja magát élvezés közben, majdnem
fejest ugrok róla - mondta harsányan nevetve - ha nem úgy teljesít, ahogy
várom, a csúcs előtt megszakítom az aktust, ezzel aztán kezesbáránnyá válik.
Két hetembe került, de már szót értek őmakacsságával. A tornára még nem tudtam
rávenni, de Editke szerint kielégítő, amit szex közben művel... Akkor mozogja
ki magát igazán, amikor megszakítom az aktust. Jár keze-lába őrjöngés közben.
Öcskös, ez a nő csupa temperamentum... Nem csodálom, hogy odavagy érte. Mikor
jössz hozzá? Egyre gyakrabban érdeklődik utánad.
- Már útban vagyok. Elintéztem, ezentúl csak addig leszek Berlinben, amíg
hivatalos ügyeimet intézem. Szeretem őt, de a kis utódok fejlődését
mindenképpen figyelemmel akarom kísérni.
- Azt nem tanácsolom, hogy elszóld magad a bébikről. Ráér megtudni a harmadik
hónap betöltése után... Akkor már nem árthat nekik, mert azzal a saját életét
kockáztatná.
- Hogy szólnám el magamat? Ismerem a céget! Most mit csinál a drága?
- Editke van benn vele, amíg veled beszélek. Most ébredt, épphogy elkezdhettük a
szextornát, mikor megszólalt a telefon. Nagyon morcos volt, hogy le kellett
róla szállnom. Nem baj, odaadóbb lesz a beszélgetésünk után - mondta ismét
harsány nevetés közben.
- Várj egy kicsit, keresnek Berlinből.
Gyorsan befejezte a beszélgetést:
- A rohadt hétszentségit! Gyuszibá', baj van! Azonnal csomagold össze Nadit,
negyedórán belül ott vagyok, a nyomunkban vannak!
- Hova akarod vinni?
- Egyelőre anyámékhoz, amíg megfelelő helyet találok... Az apóshoz nem viszem,
nem engedem ki a kezemből az irányítást!
- Akkor ne kapkodj! Mire ideérsz, intézkedem, és elkísérlek egy darabig, hogy
fedezzem a meneküléseteket!
- Mi történt, kiscica, nagyon rossz a hangulatod? - kérdezte Gábor aggódva, a
lányt nézve.
- Már nem sokáig sétálgathatsz velem itt a kertben. Azt mondta a doktornő, egy
hét, és hazamehetek.
- Ez olyan nagyon rossz hír?
- Igen, Gabikám, mert ez azt jelenti, hogy el kell válnunk, ki tudja, talán ...
Hatalmas könnycseppek gördültek az arcán végig. Gábor megszorította a fogva
tartott kezét, rámosolygott bátorítóan:
- Ha az meg tud nyugtatni, tőlem már nem szakíthat el senki! De ebben
mindkettőnknek hinni kell! Tudom, közhely, de nagyon igaz: a szerelem mindent
legyőz! Bárhova kerülj is, ha csak az időm engedi, meglátogatlak. Ezt az évet
kell kiböjtölnünk... Vedd úgy, ez lesz a szerelmünk puding-próbája. Ha
időtálló a kapcsolatunk, ott fogok állást keresni, ahol élned kell, és
összeházasodunk. Most pedig felmegyünk, mert pihenned kell!
- Nem vagyok fáradt. Annyira jó veled. Nagyon kell sietned?
- Kellene, de nekem sem akaródzik itt hagyni téged. Jól van, maradok még, de le
kell pihenned! - indultak a lifthez.
Beléptek, miután becsukódott az ajtaja, összeölelkeztek, szenvedélyesen
csókolóztak. Gábor hevesen simogatta a lesoványodott lányt.
- Már csak ez a régi rajtad - fogta meg a gömbölyű fenekét - megparancsolom,
szedd vissza a kilóidat, mert lesz irgum-burgum! Nézd, nincs mit fogjak rajtad!
- csúsztatta a melleire a kezét.
Szilvi beleborzongott az érintésébe, szorosan hozzásimult, hevesen csókolta.
- Mindent elkövetek, hogy hízzak, mielőtt kiábrándulnál belőlem.
- Őrülten vágyom rá, hogy megismételhessük az első tébolyult délutánt. Milyen
fénysebességgel megy ez a nyavalyás lift, mindjárt felérünk ... Nem gondoltam,
hogy ennyire lázba tudlak hozni... Még legalább egy komisz hét böjt... Féltem
tőle, hogy az idegösszeomlás, a depresszió kiöli belőled a szenvedélyed...
Megőrülök érted, te... te ronda férfi-kínzó boszorka! Nyújtózkodj csak, hadd
rángatózzanak testemen az izmaid... Megeszlek! Magamba olvasztalak! -
szorította magához hevesen - érzed a csőretöltött fegyverem?
- Kár, hogy nem dughatod a hüvelyébe...
- Kár... Nagy kár... Összetörlek! Történjen csoda, álljon már meg ez a dög lift!
Szinte parancsszóra zökkent egyet, és megállt.
- Nem volt nagy kívánság, mostanában sokan ragadtak benn, mégsem jönnek ki
javítani - mondta elmosolyodva Szilvi.
- Helló! Helló! Van valaki a liftben?
Hallották valahonnan lentről a hangot.
- Igen, a kilencedikre mennénk... Valahol az ötödiknél lehetünk - kiáltott
vissza Szilvi.
- Várjanak nyugodtan, elrohanok a karbantartóért!
- Igen, várunk!
- Addig villámgyorsan kézimunkázzunk! - adta Gábor Szilvi kezébe az óvszert.
Kitámasztott lábának döntötte Szilvit, hogy átadhassák magukat egymás játékának.
Gábor éppcsak megérintette a csiklót, mikor Szilvi halk sikollyal adta tudtára, ő
már más dimenzióban van. Szilvi gyengéd szorító simogatása is gyorsan megtette
hatását. Mire odaért a karbantartó, ők már ismét csókolóztak.
- Huhh, de hosszú lesz ez a hét! - suttogta Gábor, miközben a lift megindult
lefelé.
- Nincs semmi baj? - kérdezte a fiatal doktornő, mikor leértek.
- Nincs - válaszolt mosolyogva Szilvi.
- Jöjjenek, felviszem magukat teherlifttel - indult meg a folyosó másik vége
felé.
Gaál százados jött velük szemben, mikor kiléptek a liftből. Szilvi halálsápadt
lett. Gábor próbálta nyugtatni, de rajta is erőt vett az idegesség.
- Szia! Csókolom a kezét, hölgyem! Épp keresésetekre indultam - nézett Gáborra,
miközben gyengéden megszorította Szilvi feléje nyújtott kezét.
Szia, Gyuri. Mi történt?
Pár szóval tájékoztatta őket a helyzetről, miközben bementek a kórterembe.
- Hogy érzi magát, kislány? - nézte komoly tekintettel a sápadt lányt.
- Kicsit meg vagyok ijedve, de egészségileg köszönöm jól.
- Valóban? Értsem ezt úgy, hogy ha megvizsgálja önt az igazgató főorvos, neki is
ez lesz a véleménye?
- Szerintem igen. Tegnap ő mondta a nagyviziten, hogy maradjak még egy hétig,
de ez már csak utókezelés.
- Mit mond ez a név: Tímár Tamás? - nézett Gáborra kérdőn.
- Gazember! Csibész! Kelt ki magából dühösen Szilvi.
- Miért van ennyire felháborodva? Ismeri őt közelebbről is? - nézett a lányra
fürkésző tekintettel a százados.
- Halálos ellenségem a piszok. Tavaly nyáron kiszemelt magának, mivel
visszautasítottam, megesküdött rá, hogy bosszút áll! Azt mondta fenyegető
hangon, majd ő megmutatja nekem, mit szokott tenni az ilyen megjátszós
- bocsánat, őt idézem - spinékkel, mint én vagyok - mondta remegve.
- Nyugi drága, nyugi. Azért jött a százados úr érted, hogy ez elő ne
fordulhasson! Ha most összeroppansz, minden erőlködésünk hiába való!
- Ne aggódj, Gabikám, nincs semmi baj, csak egy kicsit ideges lettem - kezdte
rámolgatni a holmiját igazolásképpen.
- Ha végzett, indulhatunk az igazgató főorvoshoz.
A százados elővette Szilvi új személyi okmányait, és nyújtotta feléje:
- Tessék, kisasszony, barátkozzon az új személyével.
Szilvi átvette a feléje nyújtott okmányokat, és belepillantott: Ligeti Melinda,
született, 1964. augusztus 10. ... - szemével a foglalkozás rovatot kereste:
pedagógus - közben Gáborék beszélgetését figyelte.
- Ha Dini bácsi engedélyt ad rá, veletek megyek. Hol állsz a kocsival?
- Két utcával északabbra. Tessék, a másik sluszkulcs - nyújtotta feléje.
- Köszönöm - vette át a kulcsot mosolyogva.
