[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU CSOPORT
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Mist
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9069

Most jelen:
Látogató: 25
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 26

Jelen:
Tagi infók janus Küldhetsz neki privát üzenetet janus janus


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Kaláka
· 2: Hegedűs Csaba honlapja
· 3: Fényfa
· 4: SOmannák
· 5: Sidaversei
· 6: Alkotó.lap.hu
· 7: Olvasás lap.hu
· 8: Péter Erika honlapja
· 9: Janusvers
· 10: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 11: Végh Sándor személyes honlapja
· 12: A Hegy - NeMo blogja
· 13: Wendler Mária portál
· 14: Dezső Ilona Anna honlapja
· 15: Ararát
· 16: vers zene.lap.hu
· 17: Gligorics Teru Versei
· 18: Máté László honlapja
· 19: haiku.lap.hu
· 20: Haász Irén weblapja

cheap cigarettes sorry.
Félúton a Paradicsomba

Első


Szinte álomba ringatnak a gondolatok. Abroncsként feszítik fejem a szavak.

hangtalanná foszlik a szó számon
némán árad feléd minden álmom

Ez nem jó. Backspace-t nyomom, míg üres nem lesz a kicsi monitor.

sikamlós napokon csúszok tova
minden elmúlt perc
a halál menny-asszonya
legyen minden vers
az elmúlás tenger zátonya

Újraolvasom. Megint törlöm a képernyőt. Máskor megnyugtat körülöttem ez a zsongás. Most inkább otthon lennék. Lehunyom szemem, magam elé képzelem Petőfi Pilvaxát. Nem segít az elmélyülésben. Igaz, egyrészt én nem vagyok Petőfi, másrészt ez nem a Pilvax Kávéház, csak egy benzinkút kávézója. Ránézek az apró „v” betűre a billentyűzeten. Vágyakozva lenyomom.
Újra becsukom szemem, eszembe jut a hajnal varázsa, mikor meztelenül kisétáltam a verandára.

Vágyakozás
Csendekbe kúszó hajnalok
foszlatják szürkévé
a csillagok izzását,
fejem felett csókot
nyom a pirkadat az éjszaka
haja tövére…

- Szia Jack! Ráérsz egy perce? – a nagydarab, kopasz tag már húzza is segge alá a széket -, ugye nem zavarlak?
- Hello! – távolról hallom a hangom. Ideje visszacsúszni a kávézó lármás falai közé. Becsukom a Psion-t, kérdően nézek a másikra.
- Miben segíthetek?
- Meghívhatlak valamire? Egy kávét? Igyál még egyet! – mondja látva félig kiürült csészémet.
- Kösz, de többet nem kérek. Mi újság? – próbálom puhatolni a helyzetet.
Általában akkor jönnek oda hozzám, ha valamit akarnak. Egyébként meg mindenki elvan a maga társaságával. Én is az enyémmel. Jó itt a kávé. Segafredo. Megiszom a maradékot.
- Figyelj Jack! Remélem, te tudsz nekem segíteni. Még foglalkozol autókkal, ugye? – bólogatok, mire folytatja. – Na, egy kis pénz állt a házhoz, az asszony nem is tud róla – hehehe, nyögd már ki, mit akarsz - arra gondoltam, hogy lecserélem az öreg verdát. Tudod, azt a fehér hatéves Opel Vectrát.
- És, milyen kocsit szeretnél? – kérdezem kíváncsian, elvégre a beszélgetés átcsapott bizniszbe. Végtére is olyan, mintha a munkahelyemen lennék.
- Egy hatéves forma A6-ra gondoltam – hoppá, hoppá, ebből lehet, hogy üzlet lesz? -, valami sötét, ha lehet, fekete színűre. Az se lenne baj, ha be lenne sötétítve az ablaka. Ja, és kombi kellene mindenképpen legalább 17”-es papucsokkal.
Mivel is foglalkozik ez a srác? Kidobólegény, ha jól emlékszem. Az egyik haveromnál dolgozik. Ezért kell a maffiózó kocsi? Fóliázott ablak, mi?
- Mennyit szánnál rá?
- Három millát. Tudsz segíteni? Már néztem az újságban egy-két Audit, de egyik sem volt nyerő. Meg az a helyzet, hogy elég sürgős lenne. A sógorom megvenné az Opelt, de neki nagyon gyorsan kell, mert addig nem tud dolgozni. Ha meg én adom oda neki, akkor meg én nem tudok menni.
- Szóval, nem kell beszámítani az Opelt? Lehet, hogy tudok segíteni. Tudok egy pont olyan autót, amilyenre vágysz. Találkozzunk holnap reggel nyolckor itt, oké?
- Rendben Jack, és kösz.
Lekezelünk, aztán Hajasincs távozik. Mi is a neve? Valamilyen Tibi, ha jól emlékszem. Túl sok emberrel találkozom, hogy mindenkihez nevet tudjak rendelni. Magamban fantázianeveket keresztelek.
Már csak az a kérdés; hogyan fogok én reggel kilencre utazóképes állapotba kerülni. A fiúk nem fognak örülni, ha kések. Mindegy, amíg nem biztos, addig nem szólok senkinek. A tengerpart megvár.
Kinyitom a Psion-t. a mini számítógép hangtalanul villantja a betűket. A pillanat varázsa elszállt, a szomszéd asztalhoz népes társaság telepszik. Hahotázva röhögnek egyikük éjszakai élménybeszámolóján. Zsebre vágom a Psion-t.

Megroskadt könyvespolcom összekötözöm, a lapok közül ki-kiesik egy szó, hangtalanul ér földet, együtt van Goethe és Allan Ginsberg, könyvtáram hátamra kapva keresem kicsiny világom hőseit, hogy azonosulhassak.

Felpillantok. Barna szempár keresztez egy pillanatra. Gazdája hullámos haja szűk trikójára bodorítva tűri az idő múlását a bárpultnál. Finom mozdulatokkal gesztikulál barátnőjével. Formás e test, Jack, ne légy rest…
- Kérsz még valamit? – lép mellém Bögyös Dögös Szilvi, leszedve kiürült kávéscsészémet.
- Kösz, nem – pillantok fel a mosolygós keblekre. A tálcára helyezek egy kétszázast. Szilvi visszaadja.
- Tibi fizette a kávédat – mondja huncut mosollyal, majd ellibben.
Gömbölyű hátsóján egy cérnaszál vibrál. Követve lecsippentem, miközben a Barnaszemű újra rám pillant. Majd legközelebb édesem, bemutatlak Lomposkának, akkor talán élhetünk az illanó mának, hevünket adva az ágynak, nedvünk meg a buja vágynak…
Kérdőjel Szilvi tekintetén; kezem még mindig a hátsóján leheletnyien legel.
- Bocsika! – mutatom fel a megszédült cérnaszálat, mint egy megrémült állat.
Nevet, miközben lerakja a pultra a tálcát.
- Van még egy sisakod, Jack? Most végzek, nem vinnél haza? Már ha van annyi időd, hogy átöltözzek, és netán a belváros felé mész. Egész éjjel rohantam, nincs kedvem buszozni – darálja egy szuszra.
Nem arra megyek, de ez lényegtelen. Túl jó segge van ahhoz, hogy most busszal menjen haza. Lomposka, légy már laza! Barnaszemű ráér legközelebb, ha lesz legközelebb. Utolsó pillantás, aztán Szilvi zöld szeme melenget.
- Persze, persze. Pont a belváros felé megyek. Hozzál szemüveget!
- Mindjárt jövök – mondja sejtelmesen, eltűnve a pult mögött.
Vajon csak azt akarja, hogy hazavigyem, vagy a fuvarnak az ára, hogy meghívjon egy numerára? Rögvest kiderül. Jackey fiú, nem kéne sietned? Holnap indulsz Horvátországba, készülődés még sehol, ráadásul össze kell hozni ezt az Audi bizniszt. Na mindegy. Hosszú még ez a nap. Megnézem az órát a mobilon. Fél kilenc. Megszólal a kezemben tartott telefon.
Szexpír villog a kijelzőn.
- Hello Jack, minden rendben? Felkészültél lélekben és testben?
- Minden oké Szexpír, reggel indulunk, ahogy megbeszéltük. A többiek?
- Mindenki alig várja a holnapot, hogy vígan köszöntsünk az Útnak jó napot. Bár Pinakkió kissé fáradt, az esti bulitól még ványadt, a Rahan meg ide-oda rohan, Billgeci meg legújabb projektjét tervezi…
- Állj meg Szexpír! Bocs, de erre most nincs időm, este még dumálunk, most rohanásban vagyok én is – látom meg motorom mellett Szilvit.
Miniszoknya maradt. Jól áll neki a melle, meg a sötét napszemüveg is rövid haján, gondolja tán Lomposkám kaján. Kiveszem a bőrtáskából a pótbukót, segítek felvenni. Paripámra pattanok, kényelmesen elhelyezkedek az alacsony ülésen, utasom hozzám simulva megfogja mellemet. Fogdoss csak, én is mindjárt megfogdoslak! Az 1100-es Shadow engedelmesen beröffen, a kéményekből előtörő hangorkán megrezegteti a teret. Töf-töf, gazdi, indulj már! A V2-es lassú hangja mélyen messze száll, mikor kipöfögünk a főútra. Lábam az előretolt lábtartón pihentetem. Kíváncsi tekintetek kísértenek. Egy szűk utcán visszaengedem a gázt. Az el nem égett benzin hangos durrogásokkal jelzi létét. A gyalogosok sokkoltan ugrálnak a járdán. Bárgyú arcokon riadt tekintetek; visszakapott fejeken döbbenet; harckocsi a belvárosban? Tükörben látom; Szilvinek tetszik a móka. Négyemeletes ház előtt állunk meg. Szilvi arca ragyog, mikor miniszoknyája alól bugyija rám mosolyog. Nem egyszerű egy ilyen rövid ruhaszerkezetben méltóságteljesen leszállni e gépmadárról.
- Jack, ez isteni volt! Most már kezdem sejteni, miért szeretsz motorozni.
Na, azért ennyiből még nem sejtheted. A tiszteletkört a motor körül azért lejtheted.
- Komolyan mondom, fantasztikus érzés volt!
Persze, persze. Szelek szárnyán égre szállni… fehér a bugyija.
- Az előbb nem kértél kávét. Most sem gondoltad meg magad?
- E forró feketére való meghívásnak úgy érzem, heves udvariatlanság lenne a részemről, ha ellenállnék a kísértésnek, hogy… szóval menjünk már, ha nem akarod, hogy a szomszédok is az ablakban üssék el a napot – mutatok az üvegnek nyomott orrokra, mire gyorsan eltűnnek. Mi is felszívódunk a lépcsőházban. Szilvi kicsit zavartan keresgéli a kulcsát a harmadik emeleti lakásajtó előtt.
- Két hónapja bérlem ezt a lakást, végül is frankó, csak a kíváncsi szomszédok mennek néha az agyamra – hadarja, majd beljebb tessékel. Tudom, tudom, én is laktam panelban.

A nem kívánt reggelekbe csempészett WC zuhogások megtörik a hajnali köd ablak páráján áttűző napfelkelték bíborvörös csendjét. – Gyere, erre van a konyha.
Megy előttem balra. A fekete mini lebbenve veri formás farán az ütemet. Megkívánom. Konyhaasztalon kávéfőző, letekeri. Most én simulok hozzá hátulról. Nyakára lehelek egy csókot. Nem húzódik. Kitapogatom csípője lágy ívét, majd finoman megmarkolom a melleit. A pompás idomok táncolva feszítenek a melltartóban. Halkan felsóhajt, mikor kiszabadítom őket fogságukból. Masszírozásomtól a bimbók hegyesen meredeznek. Meg akar fordulni, de nem engedem. Derekára sodrom a szűk szoknyát. Egyik kezem mélyíti bugyija vágását. Kellemes nedves melegség fogadja középső ujjam a szőrpamacs alatt. Úgy duzzad a csiklója, mint a Lomposka, akit tomporával döfköd. Nem kell bíztatni, nagyon szűk már a nadrág. Körte alakú félgömbjei mögé nyúlva türelmetlenül gombolni kezdi nadrágom. Ügyetlenebb, mint én voltam a cicifix kapoccsal, no meg övem is megnehezíti a helyzetet. Segítek hozzáférni Lomposkához, bokámig tolom a nadrágot. Hangosan felnyög, mikor ujjam a hüvelybe mélyesztem. Hú! Könnyen becsusszan két, majd három ujjam is. E nedves hely már régen volt szűz, talán ezért nem szűk. Mohón szopja ujjam nedveit, mikor szájába nyomom. Ezt nekem is meg kell kóstolnom! Felsőtestét előrenyomom, míg súlyos mellei el nem érik az asztal lapját. Leguggolva benyalok a forró punciba. Tiszta libabőr ez a nő! Könyörögve néz hátra. Na jó, ha Lomposkát akarod, hát most megkapod! A körtéket szétfeszítve finoman beillesztem a bejárathoz vöröslő makkom. Türelmetlenül lökné hátra csípőjét, de erősen lefogom. Lassan egyre beljebb tolom a kópét. A kávéfőző nagy csattanással landol a járólapon, ahogy Szilvi szétterül az asztalon. Egymásra pillantva felnevetünk. Kicsit remeg széttárt lába. Ki-be, ki-be; dolgozik a csípőm, ideje gyorsítani. Mikor beérek, mindig felhorkan. Aztán egybefüggően sikoltozni kezd a géppuskaütemnél. Szilvi orgazmusától vakolat reped, szomszéd eped. Kíváncsi fülek terülnek a vékony falakra. Minket nem zavar semmi, megszűnik ez a világ.

Álmodó virágok szűz kelyhei a megbomló fényben felém néznek, lehajtott fejű vágyak nedvei, gyönyörünk végső hullámai egybeégnek.

Mielőtt én is elélveznék, kirántom Lomposkát, aki hosszú ívben Szilvi hátára köpi feszített terhét. Hangos zihálásunk zene a konyhában, a panelház megkönnyebbülve folytatja délelőtti megszokott ritmusát. Ondócsepp cseppen a padlón. Szilvi tápászkodik.
- Ez nagyon jó volt. Nem kellett volna kihúznod, szedek gyógyszert.
Eltűnik a fürdő irányába. Én férfi módra megtisztítom magam kéztörlő papírral, magamra húzom farmerom. Ideje lenne menni. Most jönnek a kínos pillanatok, ha nincs szerencsém. Szilvi csak pár hete dolgozik a kávézóban, nem ismerem különösebben. Felveszem a kávéfőzőt. Úgy néz ki, egyben van.
- Nem tört össze? Akkor most már tényleg főzőm azt a kávét – hallom hangját mögöttem. – Gyere, ülj ide – mutat mellé, miközben beönti a vizet. – Isteni ez a mai nap!
Formás lábai még mindig kívánatosan hatnak rám. Kár, hogy már tíz óra van. A fehér blúz és a fekete mini makulátlanul áll rajta. Mintha most érkeztünk volna. Lehet, hogy csak álmodtam?
Közben elélvez a kávéfőző is.
- Figyelj Jack – kezdi, miközben beleszürcsölünk a kávéba. Rágyújt egy cigire.
- Kérsz? – rázom a fejem, mire folytatja, mélyet szívva a füstből. – Hallottam, hogy nem az a típus vagy, aki szereti az állandó barátnőt – milyen finoman fogalmaz. – Ne ijedj meg, nem akarok semmit tőled, sőt arra kérnélek, maradjon kettőnk közt e röpke óra. Tudod, van barátom, a Havasi Feri. Találkoztál már vele? Nem? Kár, jó fej, szeretjük egymást, de mivel ő Sopronban dolgozik, így jó, ha két-három hete hazajön Fehérvárra. Nagyon jó volt veled, de én sem szeretnék kapcsolatot.
Megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Jó fej vagy Szilvi! Kár, hogy nem mindegyik nő ilyen. Megmondom őszintén, hogy utálom a szeretkezések utáni magyarázkodást, ha mindkét fél sejti, hogy csak futó kaland volt, ami megtörtént. Miért kell állandóan bonyolítani az életet? Megvolt, jó volt, kész, mindenki megy tovább a maga útján. Ki tudja, mikor sodor össze újra a sors? Most tényleg mennem kell. Kösz a kávét. Aludjál egy nagyot. Szia.
Puszit nyomok az arcára. Egy csókkal viszonozza.
- Azért, ha újra együtt támad kedved kávézni, szóljál, oké, Jack? – int utánam az ajtóból.
A fekete Honda büszkén vár a ház előtt. Remélem Szilvi, a szomszédok nem árulkodósak, mert akkor hamar le fogsz bukni a barátod előtt.

A 8-as kerülőút felé veszem az irányt. A városszéli autókereskedések békésen terülnek egymás mellett. Megállok az egyik előtt. Színes zászlócskák kifeszített kötélen egy kupola felett. Mindenfelé figyelemfelkeltő reklámok. Autóbeszámítás, csere, hitel. Robi a bejáratnál támaszkodik piros-fehér Suzuki GSX-R 1000-én. Mellette egy 1300-as Hayabusa. Halálmadarak.
- Szépek a mocik, mi? Versenyzünk egyet, Jack? – kérdi büszke felhanggal.
- Én motorozok, nem versenyzek Robi fiú. Albi itt van?
- Ja, bújj be! – mutat az iroda felé.

Bemegyek a könnyűszerkezetes irodába. A polcon serlegek, a falon oklevelek. A sok trófea büszkén hirdeti Solymosi Albert elért előkelő helyezéseit a különböző harcművészeti versenyeken. Albi pénzt számol. Vele szemben pocakos pali izzadtan nézi a köteget. Már nem ég tőle a zsebe.
- Rendben uram, köszönjük a vásárlást. A kollega máris átadja az autót. Robi! Itt van a fehér Renault Mégane kulcsa, meg a papírjai, légy szíves segíts az úrnak! Viszlát!
A pénzköteg eltűnik a páncélban. Albi rám néz, vigyorog, mint Marlon Brando fénykorában. Éles tekintetű, barna szeme állandóan éberen cikázik környezetén. Mint aki folyamatos pörgésben van. Rövid sörtehaját széles állkapocs zárja. Széles vállakon nyugvó izmos kezét nyújtja felém:
- Szevasz Csopper Dzsekk. Mi újság? Hoztál valamit nekem? – rázza meg jobbom.
Mikor rám néz, mindig elkapja fejét, mintha idegesítené ábrázatom, pedig nem az a típusú fickó, aki könnyen zavarba hozható. Állandóan az az érzésem Albi, hogy valamit titkolsz előttem.
- Szia Albi! Most nem hoztam semmit, inkább vinnék, ha van mit. Persze a Golfom még eladó, ha érdekel!
Magához ránt, tréfásan gyomron öklöz. Más ettől hétrét görnyedne.
- Te sem vagy a régi, mi? A Golfért mondtam már, hogy három-felet adok, többet nem. Mi érdekelne?
- Három-félért odaadom motor nélkül, ne röhögtess. Mi van az Audival? Azt mondtad, mára itt lesz.
- Gyere Csopperkém. Csak nem kapásod van? – húz kifelé.
- Dehogy, csak unom már a Golfot – válaszolom közönyösen.
Az épület mögött fekete kombi Audi A6 17”-es kerekekkel. Igyekszem palástolni meglepetésemet. Nem lehet, hogy ilyen szerencsém van!
- Itt a gép. Nemrég hoztuk. Pesti haver számította be. Még arra sem volt időnk, hogy lemossuk. Van törzskönyv, friss eredetvizsga, mintha a szalonból jött volna!
Gyanakodva sétálom körbe az autót. Megvizsgálom a gumikat, a fényezést, az illesztéseket.
- Hiába nézed, nem volt törve. Gyönyörű a gép, ugye? Délután jön Frenki, azt mondta, nagyon érdekli a verda.
Fólia nincs. Még jobb is. Talán nem maffiózók használták. Beülök. Kicsit kopott a kormány, meg a pedálok sarka, de nem veszélyes. A 136 ezer kilométer kicsit kevésnek tűnik. Bőrülés, meg automataváltó nincs, de ezt nem is mondta a srác. Parasztvakító, régi fajta CD táras Blaupunkt magnó. Nem nagy durranás. Legalább gyári zene lenne. Az viszont jó, hogy digit klímás. Beindítom a 140 LE-s motort. Egyenletes a hangja.
Kinyitom a motorháztetőt. Miközben keresem a korábbi sérülések nyomait, és az olajfolyásokat, Albi nyomja a sódert:
- Szép, mi? A haver mondta, az öreg, aki bevitte cserére, majdnem megsiratta. Láttad már az alufelniket? Van benn riasztó, immobiliser, 2 gyári kulcs. Mit akarsz még. Apám, patent a gép. Fabetét, könyöklő…
- Szervizkönyv? – vetem közbe.
- Nincs, de ha neked kell, holnapra lesz. – jön a válasz.
- Mennyi a vége?
- Jack! Ha érdekel, neked odaadom 3 milláért. Frenkinek három-hármat mondtam.
Kibújok a motortérből, leállítom az autót.
- Forgalmi?
- Itt van Jack. Nézd meg, friss zöldkártya, van még másfél év műszaki.
- Festve volt a jobb első sárvédő, az órát átállították, ebben a motorban legalább a duplája van. Van egy kis kartergáz is – sorolom a hibákat, miközben nézem a forgalmit. Majdnem hét éves. - Kopott a kormány, a pedálok, a sebváltó. Kagylós az ülés. A gumik még jók, de sok futásuk már nem lesz. Kápéban fizetek kettő-felet.
- Mi? Ne szívass már Jack! Ilyen gépet sehol sem találsz! Gyere, menjünk egy kört. Itt a kulcs, vezess!
Beülünk, elindulok Várpalota felé, ki a városból. Enyhén megrángatom a kormányt.
- Nem lóg itt semmi Jack, legfeljebb a tökeink. Most volt a gép nagyszervizen, új fékpofák, átnézték az egész futóművet. Te apám, itt mindent vagy kicseréltek, vagy felújítottak. Nézd csak meg majd alulról! Kormányösszekötő, gömbfejek, féltengely-csukló, minden a legnagyobb oké, apám!
- Bal hátsó lengéscsillapítót meg kell nézni, kicsit szól a jobb első csapágy – vágom rá.
- Csak a 235-ös gumikat érzed. Nyomd meg neki, hadd szóljon, figyelj, hogy gyorsul.

Apróbb gondok vannak az autóval, de egyik sem veszélyes. Most jön az alku része.
- Kettő-félért áll az ajánlatom, Albi. Ha kijavítok mindent, három felett leszek.
- Ne szórakozz már velem! Ezt a gépet máshol három-félért sem kapnád meg! Te apám, a három milla is csak neked áll, tekintettel a régi üzleti kapcsolatra.
Persze, így legalább öt kilót keresnél vele, ami nem lenne baj, ha én nem lennék lánca a kereskedelemnek. 180-ig húzom az órát, aztán hírtelen fékezek. Nem mászik ki semerre. Megfordulok. A szervo holtpontban enyhén nyikorog. A telepig alkudozunk.
- Mit szólsz az új Hayabusámhoz? – kérdi, mikor befordulok a telepre. – A városhatár tábláig felnyomom a vasat 3 kilóra.
Igaza van, tényleg szép a metálszürke vasmadár, de a sportmotorok világa távol áll tőlem. A Hayabusa páratlan menetteljesítménye különösen tiszteletreméltó. Becsülöm, ki bátran meglovagolja, az iszonyú sebesség azonban inkább taszít, mint vonz. Valószínű, hogy Albinak és nekem mást-mást jelent a motorozás élménye.
Nem semmi csóka a fickó. Amellett, hogy aktív thai bokszos, aki rendszeresen versenyekre jár, nagy szerencsejátékos. Legalábbis, sokat hallottam arról, hogy képes egy éjszaka alatt mesés összegeket elherdálni. Prominens alakja a szórakozóhelyeknek. Egyszer, mintha azt is mondta volna valaki, hogy narkódíler. Azt beszélik, hogy Albi megrögzött szenvedélye, hogy különböző dolgokra köt fogadásokat. Vajon miből telik arra, hogy időnként milliókat kockáztasson? Most is próbálkozik:
- Figyelj, apám! Van egy ajánlatom. Kapsz kétszáz méter előnyt. Fogadjunk, hogy előbb érek el így is az AGIP kútig. Motor, motor ellen. Na, mit szólsz? Ha megnyered, két milláért viheted az Audit. Ha vesztesz; enyém a motorod.
Számolok. Ez nem jó üzlet nekem. Különben is, Albival ellentétben én utálok fogadni.
- Albi, én jobban szeretem a tiszta üzletet – mondom.
- Be vagy szarva, mi? Na jó, lehet, hogy nem lenne fair, bármekkora előnyt adhatnék neked a gépeddel, a Hayabusa pillanatok alatt utolérne. A múlt héten is megnyertem a gyorsulási versenyt – dicsekszik.

Fél óra múlva 2,8 millióban megállapodunk. Nem enged többet. Majd megpróbálom én emelni az árat. Ha nem sikerül, sem leszek kétségbeesve, két kilót keresni egy nap alatt nekem nem rossz buli. Legalább fedezi a kirándulás költségeit.
A Shadow-val beállok a sportmotorok mellé.
- Robi! Remélem, nem rontja az összhatást – mutatok a chopperre. A VT 1100-es méltóságteljesen dülleszkedik a sportgépek mellett. – Akkor délután hozom a lét. Szevasztok.

Az Audi fürgén ugrik alattam. Besorolok a 8-as forgalmába.
Az út menti házak szürke árnyakként suhannak hátra, átölel az allé, bódító virágillatú a levegő. Nyugodt tempóban kanyarodok az úrhidai útra. Egy mellékútra fordulok, régi fenyőerdő övezi a poros földutat. Pár száz méterrel arrébb újra aszfaltos útra érek. A fák ritkulnak, mikor az utat kapu zárja el. Hazaértem.
A távirányítóval kinyitom a kaput. Cash, az ötéves nápolyi masztiff gyanakodva ugat a kocsi mellett futva. Enyhe domb emelkedik ki a tisztásból. Feltűnik a vadszőlővel befuttatott régi, magas homlokzatú, ódon ház. A bejárati ajtó előtti kiugrót két súlyos oszlop tartja. Felette régi cserepek fedik a kupolát. A hosszú verandát boltíves hajlatok övezik. A kőfalak szimmetrikusan oldalra kiugranak. A szélső szobákon barnára mázolt tágas ablakok, kitárt spalettával. Ahányszor meglátom százéves hangulatú báját, mindig rabjává tesz a látvány. Az épület körötti buja növényzet meseszerűvé varázsolja a helyet.
Cash boldogan nyaldossa kezem. Még körbeszaglássza az autót, aztán játékosan letámad. A bejárati ajtóig birkózom vele, ami sokszor nem egyszerű, a kutya testessége miatt. A távirányító másik gombjával kiiktatom a riasztót. Belépve megcsap a jól ismert provinciális hangulat. A teret uralja a nagy nappaliban középen terpeszkedő kandalló. Majdnem minden több színárnyalatú terméskőből készült, melyet néhol csupasz vörös tégla szakít meg. Fagerendák határolják a mennyezetet.
Gyorsan átöltözöm munkásruhába, menet közben a hűtőből bekapok pár falatot korgó gyomrom csillapítására, aztán hátraviszem a műhelybe az Audit. A hátsó udvaron ott áll a Golf IV-es, amit nemrég vettem, egy beszámított Suzuki, meg egy benzines Passat. Lassan túl kéne adni rajtuk.
Nekiesek az Audinak. A motort Brigéciollal, a kasztnit samponos vízzel alaposan lemosom. Aprólékosan megtisztítom a szennyeződésektől, kipasztázom a karosszériát, kisuvickolom az utasteret. Jó három óra múlva elégedetten szemlélem művemet. Szinte, mint újkorában. Jöhet a vevő.
- Jó napot Józs… Dzsakk! – hallom Joli néni hangját.
- Csókolom Joli néni! Hogy tetszik lenni? – köszönök az öreglányra.
- Köszönöm fiacskám, csak öregesen, öregesen – válaszol. – Hoztam egy kis maradék tökfőzeléket – lóbálja felém az éthordót. – Az uramnak nagyon ízlett. Fiacskám olyan vékony vagy, otthon hallom, hogy zörögnek a csontjaid. Miért nem eszel, mint más rendes ember? Ha nagynénéd ezt megérhette volna…
Joli néni a legközelebbi szomszéd. Úgy száz méterre van a háza a szomszédos telken. A drótkerítésbe vágtam egy kisajtót, hogy ne kelljen kerülnie. Fél éve jár hozzám. Először csak heti egy alkalommal takarítani jött, mára azonban már megeteti Cash-t is, ha nem vagyok itthon. Hétvégén meleg kaját is szokott hozni. Ketten élnek az öreg viskóban szintén nyugdíjas férjével, jól jön az a havi tizenötezer, amit tőlem kap. Egyetlen bajom van Joli nénivel; időnként még a mai napig is le akar „Józsizni”, amit ki nem állhatok. Egyébként szeretem Joli nénit. Ha nem igényel speciális szakembert a munka, időnként én is átmegyek hozzájuk segíteni, helyrepofozni ezt-azt. Ilyenkor Sanyi bával mindig meg kell inni egy pohár vörösbort. Az öregnek Sárszentmihály felé van egy kis szőlője, ahol nagyrészt otellót termel.
- Köszönöm Joli néni, vacsorára megkóstolom a főztjét. Ugye nem felejtette el, hogy egy hétig nem leszek? A riasztót el ne felejtse lekapcsolni, ha bemegy a házba! Tegnap vettem Cash-nek tápot, ott van a kennel melletti bódéban.
- Persze Dzsakk, hogy felejtettem volna el? Csak aztán vigyázz magadra azon a hosszú úton, az ember fia manapság csak a sok balesetről hall. Nagyon veszélyes egy hobbi ez a motorozás. Neked fiacskám, nagyon kell vigyáznod magadra, ugye tudod?
Értem én, mire céloz, de elengedem a fülem mellett a megjegyzést. Mielőtt elkalandoznának gondolataim, megszólal mobilom.
- Igen? – szólok bele.
- Jó napot kívánok! A Mitsubishi után érdeklődnék, amit a Bazárban hirdetett.
- Sajnos már nem tudok segíteni, elkelt az autó.
- Köszönöm, elnézést a zavarásért.
- Visszhallás! – búcsúzom az idegen hangtól.

Fél öt. Sietnem kell. Gyorsan lezuhanyozok, telefonálok öltözés közben.
- Szia Szexpír! Van egy fél órád számomra? El kellene vinned a motoromért.
- Szeva Jack! Ha Pesten van a géped, told ide a képed! De ha Fehérváron van a moci, akkor most nem tudok segíteni, bocsi! Találkozó holnap kilenckor tudod, az Agip kúton! Most egy kicsit bizniszelek, utamat kísérik pénz-szelek, éppen egy haverral rántott húst szeletelek, de ígérem, reggelre ott leszek! Pá!
Néha idegesítő Szexpír rímbeszéde. Hívom Pinakkiót. Nem messze lakik tőlem. Remélem, ráér.
- Jack! Tíz perc múlva ott vagyok érted, csatolhatod a bukódat!
Messziről hallom motorja dübörgését. A Kawasaki VN 1500 Mean Streak, mint egy komótos gőzgép, bepöfög az udvarba. Pinakkió hórihorgas termete jól megfér a testes cruiseren.
- Pattanj fel Jack!

Átszeljük a várost, a meleg szél nyalogatja bőröm. Albi és Robi a kapuban áll, épp zárni készülnek. Széles vigyor terül Albi ábrázatán.
- Már azt hittem, nyakamon marad ez az ócskavas – mutat motoromra. - Mennyit ér ez a gép, Jack?
- Nincs annyi pénzed Albi. Itt a steksz.
Gondosan megszámolja a húszezreseket, majd elteszi.
- Egyel több, de nem baj. Nagy szerencséd volt az Audival, Jack. Jó vásárt csináltál.
Berobbantom a Shadow-t. A hengerek engedelmesen duruzsolnak. Odafordulok Pinakkióhoz.
- Iszunk egy kávét?
Felfelé mutatott hüvelykujjával jelzi, hogy O.K. Kigördülünk az autókereskedésből. Fél perc múlva a két sportmotor úgy húz el mellettünk, mintha állnánk. Vijjú! Oldalba csap légáramlatuk. A következő kereszteződésnél már szemből jönnek. Mikor Robi meglát minket, felkapja egykerékre a GSX-R-t, és a rémült autósok mellett elszáguldva képünkbe vicsorog. Őrült fickók!
Megállunk az Agip kút melletti kávézónál. Pinakkió komótosan leszáll Kawája nyergéről, beslisszolunk a kávézóba. Kit látnak szemeim? Barnaszemű ott ül ábrándos tekintetű barátnőjével a pultnál, mintha reggel óta ott ülnének. Lehet, hogy ott ülnek reggel óta? Ránk nevetnek, mikor melléjük ülünk. Nagyságos Nagysegg Natasa dolgozik. Kérünk két kávét. Miközben háttal főzi, Pinakkióval megcsodáljuk – sokadszorra – jókora hátsóját. Ugyanaz a szabású mini van rajta, mint Szilvin, csak Natasán enyhén groteszkül hat. És mégis van benne egy jó adag erotikus kisugárzás. Natasa azt terjeszti magáról, hogy orosz cári család sarja, viselkedése ezért időnként kissé urizáltnak, vagy inkább kurtizáltnak tűnik. Ennek ellenére az a típus, akit majdnem minden törzsvendég kedvel. Nagyokat lelkizik az éjszakai kuncsaftokkal. Már aki hagyja magát.
Pinakkió közelebb hajol hozzám:
- Te Jack! Ennek a Natasának akkora segge van, hogy az már szép.
Lehet, hogy most tapintott rá az igazságra. A terebélyes hátsót szerencséjére méretes keblek ellensúlyozzák, amit kivágott dekoltázsa erősen látni enged. Talán ez is közrejátszik személyes varázsához, amitől sok férfi beindul.
- Alátennél, Jack?
- Mint az állat! Te nem? – kérdezem vissza feleslegesen. Pinakkió, ha rajta múlna, minden nőt megdugna. Érdekes módon, amilyen szótlan általában a nagydarab fickó, a nők ragadnak rá. A marcona fickó innen kapta ragadványnevét, no, meg onnan is, hogy mérhetetlen nagy orra van, ráadásul fafaragó. Gyerekjátékokat, meg ajándéktárgyakat készít olyan sikerrel, hogy a kereskedők sorba állnak az elkészült fatárgyakért.
- Mit sugdolóztok fiúkák? – dörrent ránk Natasa. – Itt a kávétok!
- Éppen azt tárgyaljuk Pinakkióval, hogy milyen jó nő vagy – mondom a mellét nézve.
- És csak a szátok ilyen nagy, Jack? Tudod, aki egyszer bekukkant Nati néni barlangjába, annak helyt kell állnia rendesen, különben az oroszlán leharapja a fejeteket!
Kíváncsi lennék rád, te vad nőstény te!
Társalgásunkat újabb kuncsaftok zavarják meg. Natasa otthagy minket fellángolt vágyainktól tüzelve. Barnaszemű hirtelen szembefordul velem.
- Bocs fiúk, nem zavarunk? – mondja kicsit selypítve, éneklő hangon. Bodros haja pajkos szájába akad. Megfogom a hajtincset, és lassan oldalra húzom. Heherésznek a lányok. Elég fiatalnak, és kissé becsípettnek látszanak.
- Hogy zavarnátok? Éppen meg akartam kérdezni, hogy reggel óta e széket melengetitek?
- Dehogy! Tudjátok – hukk – ma van a barátnőm szülinapja. Ellógtunk a suliból, hogy megünnepeljük. Egész nap a várost jártuk.
- És, megnéztétek az összes műemléket?
- Hát, ha az angol, meg az ír pub-ot annak lehet nevezni, akkor igen – válaszolja nevetve.
A bodros fürtök alatt meg-megrándul apró, de formás melle a szűk trikóban. Lomposka is rándul egyet, miközben én megiszom a kávé maradékát. Látom, Pinakkió szemez a másik kissé dundi lánnyal.
- Lányok isztok még valamit? – folytatom, próbálva tovább mélyíteni e társalgást.
- Naná! – válaszol Barnaszemű. – Ildikó, mit szólsz még egy Martinihez?
Ildikó melle megremeg, oly hevesen bólogat. Nagysegg Natasának intek. Nemsokára kiteszi a lányok elé a Martiniket, elénk meg két pohár sört.
- Tudjátok fiúk, fogadtunk a barátnőmmel, hogy meg merlek-e kérdezni benneteket, hogy elvinnétek-e egy körre motorozni. Még nem láttunk emberközelből ilyen vad motorosokat, mint amilyenek ti vagytok.
- És azt gondoljátok, hogy mi reggelire fogyasztunk el ilyen fiatal lányokat? Mire értitek a vadságot?
- Hát, ahogy kinéztek, az nem az átlagemberek külseje. Hosszú haj, borostás arc, farmer, meg bőrdzseki… ja, meg hát azok a hangos motorok. Nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen lehet ezeken a motorokon utazni.
- A barátomat Pinakkiónak hívják – röhögés. – Én meg Jack vagyok.
A kézfogós bemutatkozás kölcsönös puszizkodásba fajul. Megtudom, hogy Barnaszemű neve Ibolya.
- Úgy látom, most már semmi akadálya egy röpke körnek. Gyerünk lányok!
Fizetek, kimegyünk, vihorászás, pótbukók elő, motorra fel!
- Merre menjünk? – kérdi Pinakkió.
- Még nem t’om. Gyere utánam! – kiáltok hátra.

Álom koszorút fon fejem köré a csend, törékeny utakon az idő ingája leng. Csókjaim koporsókba zárták a holtak, törmelék szavakba harangok kondulnak. Álom talán minden igézett szó dallam, vágyódó testem csak hazug hatalmam.

Végigdörgünk a várost övező kerülő úton. Hirtelen elhatározással a Velencei-tó felé veszem az irányt. Barnaszemű szemmel láthatóan élvezi a motorozást. Széttárt kézzel kiáltozik. Kicsit visszaveszem a tempót. Le ne essen ez a becsípett lány nekem!
- Ez isteni! Még annál is jobb érzés! Te… Jack! – kiáltja a fülembe. – Ez felér egy orgazmussal!
Na, ehhez a témához remélem még Lomposkának is lesz egy-két keresetlen szava. A mélytorkú dübörgés monoton ritmusa szaggatja az aszfaltcsíkokat. Öblös röfögés, mi a kipufogóból távozik.
Barnaszemű folyamatosan beszél, én meg csak hallgatom. Nem szeretnék úgy kinézni, mint aki mákos tésztát kajált.
Kiérünk a városból a régi 70-es úton. Utasom eufórikus hangulata magával ragad. Kigúvadnak a szemeim, mikor meglátom kezében trikóját pörgetni. Úristen! Ez a csajszi levette a felsőjét! Ritka a forgalom, de az a pár autó, amivel találkozunk, hangos dudálásba kezd a látványtól. Nem semmi ez a csaj! Rendőrök mit szólnának ehhez? Nem motoros felvonuláson vagyunk. Pinakkió mellém gördül. Feltartott hüvelykujjával jelzi Barnaszeműnek pozitív véleményét. Ildikó sem rest. Követi barátnője tettét; lehúzza magáról a pólóját. Neki nem áll annyira jól e félmeztelen állapot, tekintve hullámos pocakját, bár a testes cicik megérnek egy misét. Gyönyörű látvány e két lány. Vajon Pákozd polgárai is így látják? Mindenesetre, aki nem venne észre minket, annak dudálva jelzünk, hogy itt vagyunk az úton. Mozdulatok merevednek a levegőben, mutogató karok, üdvrivalgás övezi mentünket. Csak egy öreg néni rosszalló hangját fújja el a szél. Sukorón hasonló helyzet fogad minket. Elkanyarodok a Meleg-hegy felé. Csigaút visz fel a kilátóig. Mi meg csigatempóban haladunk. Üres a parkoló. Istenem, köszönöm, hogy meghallgattad könyörgésem. Melengetett tervem a Meleg-hegyen kezd révbe érni. Megállok az aszfaltos placc közepén. Sebváltókar behúz, lábam nullába kattint, lábtartó le, gép rádöntve, motor leáll, Barnaszemű leszáll. A szégyenlősség legkisebb jele nélkül fut fel előttünk a két leányzó a kilátó falépcsőin. Mindkettőn szűk farmer. Ildikón a pár kiló plusz a hátsójára csúszott. Barnaszemű nagyon vékony popsiját nézve kölcsönözhetne a barátnőjétől. Mindenesetre a vékony test, izgatóan tekereg felfelé előttem. Tetszik Lomposkának. Nekem meg ennyi elég. A lányok talán 16-17 évesek, ha lehetnek. Kifulladva a sok lépcsőtől, végre felérünk a tetőre. Hát, már ezért megérte. Megkapó körkilátás tárul elénk a Velencei-tóra és környékére, no meg a lányok fenekére, ahogy a korlátnak támaszkodva csodálják a tájat. Puccsitó popsijukról eszembe jut Bögyös Dögös Szilvi reggeli testhelyzete. Az ő segge pont kettőjük közé illene. Úgy látszik, ez a mai nap már csak ilyen. Összenézünk Pinakkióval. Egymás fejébe látunk. Összecsapjuk tenyerünk. Harcra fel, testvér! Most kiderül, hogy a lányok mennyire pajkosak.
Egyszerre lépünk mögéjük.
A pillangók nem reppenek szerte, rezgésük mély vágyak szeretete. Tenyeremben elveszik Barnaszemű melle. Bimbója súgja bőrömnek; kell-e? Úgy mered előre a kemény pöcök, mint a csőrét hegyező búbos vöcsök.
A vékony derék szembepördül velem, forró ajkak mohón kutakodnak. Nyelve kicsit érdes, vajon Lomposka mit szólna hozzá? Mintha gondolatolvasó lenne Barnaszemű, nem teketóriázik, leguggol elém, bonyolult övem egy pillanat alatt kioldja – persze, neki könnyebb, mert nem háttal van, mint Szilvi volt -, farmerom gombjai pattognak szét, ezek a mai fiatal lányok ennyire tapasztaltak? Lomposka úgy meredezik, mint egy gyárkémény, Barnaszemű csak egy rövid „húhával” adja tudtul meglepetését, aztán kezelésbe veszi. Már jó ideje meggyőződésem, hogy a jó szopáshoz nemcsak sok tapasztalatra van szükség, de szükséges a veleszületett őstehetség, érzék is. Ebbéli megállapításom most újra nyugtázom. Nem semmi a lány változatos repertoárja, ahogy Lomposkát kényezteti. Na, mármost. Ez a lány vagy leszopta korosztálya fél nemzedékét, vagy anyja csecsén felnőve kifejlődött egy olyan érzéke, ami nem mindennapi eredményt produkál ezen orális tevékenység kifejtése közben. Elég, ha oldalra nézek. Megakadok Pinakkió terjedelmes méretű farkán – az enyém se giliszta -, de barátom farkából alig egy darab fér be Ildikó kifejezéstelen tekintetű szélesre tátott száján. Viszont – visszatérve az előbbi témához -, a lány szopási technikája abból áll, hogy egyik kezével veri, a fejével meg sűrűn bólogat, mint műanyag kutya a Wartburg ablakban. Na! Ellenben Barnaszeműnek már az arcán olyan átélést mutatnak a rávetülő fények, hogy már attól el lehetne élvezni, ahogy kéjesen nyögdécsel Lomposkámmal gyönyörű ajkában. Eltolom magamtól, mert gyárkémény barátom jelez, hogy még egy perc, és kilövelli füstjét a csábító torokba. Nagy nehezen kihámozom a lányt a feszes farosból, a pirosan rikító tangától is megszabadítom. Szép. Nagyon szép. Így levetkőzve inkább kecsesnek nevezném, mint vékonynak. Mint egy védtelen őzgida, ki remeg a farkas reggeli tányérján. Na, azért Barnaszemű annyira nem látszik elesettnek, fátyolos szeme inkább lángoló vágyaktól tüzelőnek tűnik. Arra gondolok, egy ilyen szopás után nekem is csillogtatnom kell puncinyalási tudományomat. Legalábbis megpróbálok ízelítőt adni. Bőrdzsekim lefektetem a fapallóra, ölembe kapva a könnyű testet - hmm, nincs több 40 kilónál, az tuti -, ráfektetem. Végigcsókolom mindenhol. Minden apró hajlatban kutakodik nyelvem, csak a puncit kerülöm el mindig az utolsó pillanatban. Barnaszemű már nyüszít. Megkegyelmezek neki. Belaffantok a nedvdús résbe a széttárt lábak között. Fél percen belül elélvez. Ez a lány igencsak kiélezett idegvégződésekkel van ellátva, vagy én vagyok ilyen profi. Mivel erős az egom, ezért az utóbbit választom, nagy részét magamnak tulajdonítom a gyors sikernek. Rácsúszok, lédús számban saját ízét kóstolgatja nyelvével. Közben Lomposka akadálytalanul utat tör magának. Szoros bilincsbe fogják a rugalmas hüvelyizmok. Végre. Barnaszemű nem csak istenien tud szopni, de eszményien szűk a puncija. Vállamra emelem lábait, így döfködöm. Lomposka jelzi, hogy elértük a méhet, feje kellemes élményben részesül e dörzsölés végett. Egy pillanat erejéig látom, hogy Pinakkióék misszionárius pózban űzik az ipart, miközben meredten bámulnak minket. Barnaszemű olyan átéléssel kefél, hogy teljesen magával ragad extázisa. Pózt váltok; zazenbe ülök, mint régen edzésen – meditációs testhelyzet -, csípőjét emelgetve fokozom élvezetünket. Rövid vágta után Barnaszemű orgazmusát feltörő démoni sikolya, és izmainak görcsös rángatódzása jelzi. Majdnem megfojtja Lomposkát, de kellemes fojtogatás ez, mely nyomán csak azért nem engedek vágyamnak folyvást utat, mert elhatároztam, hogy Barnaszemű szájában kell, hogy landoljanak orgazmus cseppjeim. Ettől a tudattól tudom szabályozni a kitörni készülő Lomposkát. Parancsba kapta, hogy ezúttal a tudatom döntsön helyette a végső terep megválasztásáról. Szeretném megmutatni ennek az odaadó lánynak, hogy milyen egy igazi kefélés. Felállok, ölemben Barnaszemű, finom fenekét emelgetem kezemmel. Vészesen recseg mögötte a korlát. Lassú táncot jár nyikorogva a kilátó, Pinakkióék is átvették e ritmust. Most törés-dőléspróbát végzünk ezen az öreg faszerkezeten. Hm. Nem biztos, hogy gyalog kell lemennünk. Az elöregedett fakilátó eresztékei egyre veszélyesebben nyikorognak, a kimozdulási amplitúdó mértéke meghaladja azt a szintet, hogy teszem azt, ha favágó lenne a közelben, most biztosan elkiáltaná magát; vigyázz, dől a fa! Azt veszem észre, hogy Pinakkióék vészes iramban, csak úgy pőrén, elhagyják a terepet. Egy pillanatra eszembe jut, hogy mi lenne, ha ölemben Barnaszeművel, én is megkockáztatnám a lépcsőmászást. Aztán elvetem felvetődött tervem, mivel a lány folyamatos katarzisokon megy keresztül kezem között, állapotából azt a következtetést vonom le; talán még azt sem venné észre, ha valóban összedőlne alattunk a kilátó.
Különben is; azzal, hogy Pinakkió már nem dönget velem egy ritmusban, lényegesen javul a helyzet, az építmény ingása kicsit lanyhulni látszik, így én is újból átadom magam a test élvezeteinek. Ölemben ekkor bekövetkezik Barnaszemű következő orgazmusa; megfeszült testéből hangos hörgésekkel távozik a levegő, artikulátlan üvöltése visszhangot ver a távoli hegyeken. A hangrobbanástól megrezdül a tó vize, az apró fodrokban halak lejtenek násztáncot.
Ezt már én sem bírom tovább. Hagyom Barnaszeműt lecsúszni Lomposkához, hogy sebesen heves szopása nyomán hófehér gecifolyam árassza el kiszáradt torkát. Olyan hevesen nyel, mintha az élete függne minden csepptől. Ez igen! Volna mit tanulni egy-két érett asszonynak!

Két okból is örülök ejakulációm ebbéli kiteljesedésének; egyrészt nem kell tartanom a nem kívánt terhességtől, a megtermékenyítés megelőzésének legegyszerűbb módszere, ha megszakítjuk a folyamatot, hogy spermánk nem kívánt helyeken landoljon, kiemelt tekintettel egy futó kapcsolatnál, ahol nem lehet tudni, hogy az általunk nem ismert nőszemély védekezik-e, vagy sem, másrészt egy jó ideje - bevallom őszintén -, különös örömünket leljük Lomposkával abban, ha egy nő szájába, vagy még jobb, ha arcára – ez vizuális jelekkel jár –, élvezhetünk.
Hogy ennek mi ennek a mélyebb, pszichológiai oka? A múltkor Mártival próbáltuk megfejteni e kérdés lelki okát. Arról próbált meggyőzni, hogy túl sokat nézek egy bizonyos szex csatornát a tévében, ahol csakis és kizárólag az említett módon fejeződik be az aktus. Aztán sikerült álláspontomat kifejtve nézetét megváltoztatni. Nem azért, mert nincs otthon tévém. Jó, ha Szexpírnél vagyunk többen, akkor általában pornót sugároz a butító doboz. De nem ebből merítem vágyaim. Szeretek uralkodni a nőkön. Jó érzéssel tölt el, ha valakit megalázhatok, ha tudatom vele, hogy az van, amit én akarok. Egyetlen komoly kapcsolatom volt; Edina. Csúnyán becsapott. Kiirtotta belőlem a daloló hősszerelmest. Azóta egyetlen célom van a női nemre vonatkozóan; megkapni és eldobni.

A nő. Mikor sóvárgó szemében gerjedő fallosz lett a ropogósra sült kifli; a fajtalan nemiség jelképét alig merte megharapni.

Ábrándozásomat Pinakkió és egy távoli sziréna hangja szakítja meg. Mintha rendőrautó közeledne. Lehet, hogy túl feltűnőek voltunk a környék lakosai számára?
Gyorsan magunkra kapkodjuk ruháinkat. Társam és Ildi már a motoron ülnek, mire leérünk. A sziréna egyre erősödik. Ha ezek a barmok valóban miattunk jönnek, leleplezni szemérmetlen viselkedésünket, akkor miért használják a villogójukat?
Megnyomom az önindító gombját, beröffen a motor. Kihagyjuk a csigavonal útját, átlósan átszelve legurulunk a dombon. Leérve befordulok egy mellékútra. Komótos tempóban masírozunk hazafelé. A sziréna egy idő után elhalkul.
Leállítom a motort, mikor megállunk a leánykollégium előtti sarkon. A lányok összesúgnak, aztán Barnaszemű – mint afféle szóvivő -, megszólal:
- Fiúk! – színpadias mosolya komoly. - Köszönjük ezt a csodálatos estét! Azt azért jó, ha tudjátok, hogy nem vagyunk afféle könnyűvérű lányok, mindkettőnknek komoly udvarlója van otthon. Ildivel előre megbeszéltük, hogy szülinapja alkalmából kicsit lazára vesszük a figurát a mai napon. Igen, be akartunk pasizni, és ti erre a szerepre tökéletesen alkalmasak voltatok. Még egyszer; kösz mindent.
Hú, de ismerős e szöveg! Szilvi is valami hasonlót eresztett meg. Ez a mai nap már csak ilyen. Odajönnek a motorokhoz, gyors puszi, aztán mire feleszmélünk, eltűnnek a sarkon.
Pinakkióval egymásra nézünk. Egyszerre robban ki belőlünk a nevetés. Összecsapjuk tenyerünket.
- Haver – harsogja barátom -, bejössz hozzám egy sörre hazafelé?
- Miért ne?
Na most, akkor hogy van ez? Ki szedett fel kit? Mintha mi lennénk az áldozatok. Én ma már másodszor érzem úgy, hogy nem én hajtottam fel a kínálkozó lehetőséget, mások ragadtak meg engem.
Pinakkió egy kilométerrel közelebb lakik a városhoz ugyanazon az úton. Beállunk az udvarba. Barátom hagyományosan épült családi házat örökölt szüleitől. Ő is egyedül él. Az asztalosműhely az apró telek hátsó zugában bújik meg.
- Gyere, mutatok valamit – invitál a műhely felé. Csodálatosan szépen faragott trike-ot tesz kezembe. Minden alkatrésze fából készült a háromkerekű motornak. Aprólékosan kidolgozott, mesteri mű.
- Ez gyönyörű, Pinakkió!
- Tetszik?
- Eddig is tudtam, hogy mestere vagy a fának, de ez tényleg fantasztikus!
Bemegyünk a házba, leülünk a kicsi nappaliba. Kopott szövetű ülőgarnitúra, a polcokon apró fatárgyak, a fal egy részét tapéta helyett együttesek plakátjai takarják. Iron Maden, AC/DC, Nazareth. A másik oldalon apró szentély, elöl egy Buddha szoborral. Felette Masutatsu Oyama, a kyokushinkai karate alapítójának fényképe. Valamikor együtt jártunk karatézni Pinakkióval.
Szisszenve bomlanak a sörös dobozok. Magasra emelve levegőbe koccintunk.
- Igyunk a mai estére! – kiáltja, miközben feltesz egy régi Led Zeppelin bakelitlemezt.
- Igyunk a lányokra! – vágom rá.
Nagyot kortyolunk a hideg Ászokból.
- Te, nem semmi volt ez a két csaj, mi? – fűzi tovább Pinakkió.
- Hát, nem. Ildikó milyen volt? Láttam berezeltetek, mikor nekiállt inogni a kilátó!
- Szó, mi szó, a csaj úgy ugrott ki alólam, mintha géppuskából lőtték volna. Ahogy láttam, benneteket nem nagyon zavart a lehetőség, hogy összedől a tákolmány. Az Ibolyka igencsak belevaló egy csajszi. Megmondom őszintén, bár Ildivel se volt rossz, kicsit úgy éreztem, mintha másodhegedűsök lennénk a zenekarban.
- Ja, a lány volt a prímás, én meg a hegedűjén a vonó!
Nagyot nevetünk, mikor megszólal a telefonom. Úristen, ez Márti! Mit akar ez ilyenkor? Este tíz elmúlt.
- Hello Márti!
- Szia Jack! Nem zavarlak?
- Nem, nem. Mondjad, mi újság? Hogy vagy?
- Kösz, Jack. Mit csinálsz? – bizonytalan a hangja, valami gáz van.
- Egy haverommal sörözünk. Mi a baj Márti? Segíthetek valamit?
- Hát, nem is tudom… Megint itt van a Karcsi. Tökrészegen dörömböl az ajtón. Azt mondja, rám töri az ajtót, ha nem engedem be. Félek. Dávidka nemrég aludt el. A múltkor azt mondtad, ha legközelebb zaklat, szóljak neked, ne hívjam a rendőrséget.
- Figyelj Márti! Mindjárt ott vagyok. Az ajtót semmiképp se nyisd ki, érted? Nagyon sietek.
Zsebre vágom a telefont, felállok.
- Bocs Pinakkió, de mennem kell.
- Segíthetek valamit?
- Kösz, nem kell. Megoldom. Kösz a sört. Reggel találkozunk.
Miközben kikísér, még mondja a magáét.
- Hú, még nekem is össze kell pakolni a holmimat. Ma már nincs sok kedvem, inkább reggel korábban kelek. Te Jack! Biztosan nem kell a segítségem?
- Kösz haver, rendes vagy, ha gáz lesz, úgyis szólok. Na, szeva!
- Csá!
Motoros kézfogással csattan tenyerünk.
Hórihorgas sziluettje int egyet utánam, mikor nagy gázzal kistartolok az útra. A hátsó kerék enyhén kifarol a felhordott kavicsokon.

Fekete leplű angyalok, felettük égető glória ragyog, utam elé világítva, újra elcsábítva, présbe szorítva vezetnek, prédaként lábuk elé vetnek, megtaposnak, lehajolnak, mély kútba dobnak, felettem röhögve harsognak, fejemben izzón harcolnak, míg meg nem rázom magam, víg kedvem ragad, lefosztom áruló szárnyukat, leölve kínzó vágyukat, új utak várnak, nagyok; engedjetek, hisz szabad vagyok!

Beérek a városba. Végigdörgök a piac mellett. A Pláza után balra fordulok, még egy kilométer, és hopp, ott vagyok. Nemrég épült, egyszintes, sárga családi ház, alacsony kerítéssel, ajtajában Karcsi hadonászik egy késsel. Dörömböl az ajtón. Mikor észreveszi, hogy lepattanok a motorról, szembefordulva velem, fenyegetően maga elé emeli kését. Lehet, hogy jobb lenne kihívni a rendőrséget? Nincs időm tépelődni, támadólag közeleg.
- Te mit keresel itt? – mondja emelt hangon. – Takarodj haza, ez az én családom!
- Karcsi. Ez a helyzet már nem a te magánügyed. Ők már nem a te családod. Tedd le azt a kést, ne hadonássz az orrom előtt! Menj haza Karcsi. – Próbálom csitítani.

Jeltelen hangok vagytok, éjszakátlan hónapok. Mint éles ekevas a szikkadt földbe, hasítotok csont életembe.

A szúrófegyver elleni harc mindig kétes kimenetelű. Elég egy rosszul kiszámított mozdulat, és a penge belém marhat. Nem kockáztathatok.
- A kurva anyád, nem értesz a szép szóból? – hallom újra indulattól fröcsögő szavát.
Felém lép, egy lépést hátrálok. Nem vagyok alacsony, de ez a termetes állat egy fél fejjel magasabb nálam. Ekkor Márti köntösben kirohan az utcára.
- Úristen! Karcsi! Mit művelsz?
- Maradj ott! – kiabálok rá.
Egy pillanatra lehunyom szemem, mélyet sóhajtok, kezem magam mellé eresztve ellazulok.
„Uralkodj az érzelmeiden, vagy azok fognak rajtad uralkodni!”
Tudom, hogy győzni fogok. Annyi előnyöm van, hogy ez az állat részeg, remélem a reflexei is eltompultak.
Mikor belép láthatatlan körömbe, mely álló hatótávolságom sugara, villámgyorsan első lábam felemelve egy köríves lendítéssel kirúgom kezéből a kést. A penge rugózva áll bele a fakerítésbe. Sasszézok, hátra került lábammal elindítok egy újabb köríves rúgást, ezúttal a fejét veszem célba. A mawashi geri jodan tökéletes. Fekete bőrcsizmám nagyot csattan halántékán. A nagydarab ember, mint egy rakás szar, csuklik össze. Nem ájult el, az erős szédüléstől fogja fejét összegömbölyödve. Úgy látom, elment a harci kedve. Egykedvűen kihúzom a kést a kerítésből. Elég élesnek tűnik a Linder bicska rostfrei pengéje.
Márti rohan. Hozzám simul. Remeg a teste.
- Most mi lesz? – kérdi. Máskor magabiztos hangja sebzett szárnyú madárként repül az éjszakában.
- Megmondom mi lesz. Ezt a szemetet vigyük be a lakásba, a szomszédok már így is egyre kíváncsiabbak.
- Be? Be a lakásba?
- Igen, jól hallottad. Ne ijedj meg, nem akarom itt altatni. Viszont tudatosítani kellene a volt férjeddel, hogy hasonló eset többé ne forduljon elő.
Becsukom a bicskát, zsebre teszem. Felsegítem a földről Karcsit, bevonszolom az előszobába. Finoman pofozom, míg ki nem tisztul látása. Zavartan néz rám. Mikor felemelem a kezem, ijedten összerándul.
- Ne félj, nem bántalak, ha jól viselkedsz, Karcsi. Most nem szólok a rendőrségnek. Ha még egyszer meghallom, hogy a ház környékén lófrálsz, akkor sem szólok a zsaruknak. Én foglak kezelésbe venni. Ismersz engem? Tudod, ki vagyok, ugye? Igen, most fenyegetni akarlak. Legközelebb kiontom a beled a szaros kis bicskáddal te faszkalap! – odadobom a Lindert. – Most pedig takarodj innét, és még egyszer a város közelébe se lássalak! Hol is laksz most? – kiveszem zsebéből a személyijét. – Miskolc. Az rendicsek. Jó messze van. Azt tudod, hogy ott is vannak haverjaim? Számíthatsz rá, hogy szemmel tartanak.
A férfi könnybe lábadt szemmel nézi Mártit.
- Ne haragudj. Szeretlek. Nem… nem tudok nélkületek élni.
- Karcsi! Pár évvel ezelőtt még le tudtál venni a lábamról ezzel a szöveggel. Sajnos, te nem nélkülünk, hanem az alkohol nélkül nem tudsz élni. Dávidka és én új életet kezdtünk. Nélküled. Nem fogom többé megadni a lehetőséget, hogy kezet emelj ránk! Ne feledkezz meg a bírósági végzésről. Tudod, hogy bevisznek egy időre, ha kitudódik, hogy a közelembe jöttél, ugye? Menj el, távozz az életünkből!

Karcsi feltápászkodik. Meghunyászkodva távozik. Márti keserűen néz utána.
- Ez szörnyű. Szörnyű, hogy mit művelt az alkohol ezzel a nagydarab, korábban vajszívű emberrel. Az évek során teljesen megváltozott. Az alkohol tönkretett minket – a családját -, saját magát, a munkahelyét, mindent. El tudod képzelni, hogy ez az ember valamikor sikeres építészmérnök volt?
- Elég nehezen.
- Remélem, kimegy az állomásra, hogy a reggeli vonattal hazamenjen. Gyere beljebb, ülj le a nappaliban, mindjárt jövök, megnézem Dávidkát, nem ébredt-e fel.

Márti a szeretőm. Kapcsolatunk kötelezettség nélkül, teljesen lazán működik. Talán ezért is tud működni. Márti jól ismer, tudja, hogy ki nem állhatom a kötöttségeket. Túl sűrűn így sem járok hozzá. Nem kérjük számon egymást, néha nagyokat beszélgetünk. Ennyi. Dávidka még nincs négyéves, nagyon aranyos kis fickó. Néha hozok neki meglepetés-ajándékot, versenyzünk az autópályájával. De többnyire, mire Mártihoz keveredek, már alszik. Mint most is.
- Minden rendben. Alszik, mint a bunda.
Leül mellém. Zöld szemével befonja arcom. Márti elmúlt 35, de külsőre versenyezhetne bármelyik huszonéves lánnyal. Tipikusan azok közé a nők közé tartozik, akiket nagy ívben el szoktam kerülni. A sikeres üzletasszony, belvárosi butikkal, szoláriumozott bőrrel, hosszú műkörömmel, gondosan sminkelt, kirúzsozott arccal, a legdivatosabb ruhákkal, az esti fitnesz órákkal. Nehezen tudom követni divatos hóbortjait. Egyszer tai-chizni járt, rá két hónapra már egy jóga guru tanítványa volt. Most, ha jól tudom, olyan ugri-bugri aerobik táncra jár, ahol karate ütéseket és rúgásokat építenek be a mozgásba. Néha tőlem kér tanácsot mozdulatai helyességét illetően. Formás testét pompásan tartja karban.
Egy éve ismerkedtem meg vele, öcsém halála másnapján. Céltalanul bolyongtam délután a belvárosban. Az üzletek rácsai nekicsapódtak a kövezetnek, jelezve a zárórát. Márti is éppen zárni akart, mikor magam sem tudom miért, beestem az üzletébe. Divatos bőrruhákat árul. Emlékszem, mikor szemembe nézett, és azt mondta: „Úgy látom fiatalember, maga nem ruhát akar vásárolni, ugye?” Nem válaszoltam. Egy könnycsepp megtette helyettem. Márti bezárta a boltot, és elvitt a házába, mintha ezer éve ismernénk egymást. Így kezdődött minden.

Mit mondhatnék, mikor gyulladt szemem árnyait lezárja a csend, és a valóság tépi szét a gyengék álmait? Öntelt vigyorral üljek, kezem keresztbe fonva, hogy fülem sükedten keressen menedéket a halál polcain?

- Jack, köszönöm – néz rám hálásan.
- Ugyan már, ne szórakozz! Te vagy az egyetlen, akinek életem végéig hálával tartozom.
Tapogatódzik a csend. A rémület árnyait követve, kúszva lopódzik be magányos, elárvult szívekbe.

Némán öleljük egymást.
- Nagyon jó, Jack. Most csak erre van szükségem.
Mint remegő kiscica, bújik meg az ölemben. Egy idő után hallom egyenletes szuszogását. Elaludt. Nagyon ritkán szoktam csak Mártinál aludni. Egy darabig hallgatom lélegzését. Nem vagyok álmos. Ülök a méla csendben.

Csontos tenyérrel betapasztott fülek hallják kéjes vigyorát arasznyi szádnak; élet. Elárult percek fénytelen gyöngyházbevonatú koporsószeg ajkai ontják ránk a mérget. Világtalanul miért hoztál világra, hófehér bőröd vakító szerelme éget. Bezzeg Te nem tudod meg soha, milyen érzés végleg a földre dőlve érni véget.

Fél órának tűnő idő múlva óvatosan megpróbálom a kanapéra fektetni. Felébred.
- Elaludtam? Ne haragudj! Jack, kérlek, kivételesen most ne menjél el! Tudod, hogy nem kértem még ezt tőled. Nem is attól félek, hogy Karcsi visszajön. Nem akarok egyedül lenni.
- Oké Mártika, nyugi, maradok.

Érdekes lesz a másnapom. Hajnal kettő. Beállítom a telefon ébresztőjét reggel hatra. Betolom a motort az udvarba. Márti ad egy törülközőt. Lezuhanyozok, bebújok mellé a hálóban az ágyba.
Bőre forrón izzik, mikor a sötétben hozzám simul. Szívem szerint aludnék, mégsem akarok elutasító lenni. Lomposka különben is átveszi az irányítást. Az ismerős test buja kipárolgásaitól a feltételes reflexek beindulnak; a barlangos test megtelik vérrel. Márti nem sokat teketóriázik. Magához veszi a kezdeményezést. Rám hajolva lágyan megcsókol, lovagló ülésben elhelyezkedik rajtam. Lomposkának nem kell mutatni az utat -, mint szamuráj kardja vágás után -, könnyen becsusszan hüvelyébe. Márti nagyon lassan mozog. Rugalmas izmaival az elviselhetetlenségig fokozza a gyönyört. Felül, térde az ágyon, derekam mellett. Még mélyebbre süllyeszti magába kedvenc testrészemet. Érzem, hogy teste ívben megfeszül. A punci, mint egy pumpa szívja-szívja magába Lomposkát, aki nemsokára kitörő örömmel locsolja meg az életet adó méhet. Márti saját szájára szorítja kezét. Nyögdécsel. Szinte hangtalan határtalan orgazmusunk. A térrobbanás után élettelenül dől rám, sokáig simogatom a hátát, jó cica módjára ezt nagyon szereti. Hamarosan elalszik.
Én is mély álomba merülök. Hosszú volt ez a nap…

Félénken faggat megtört szavak álom töredéke: testemen s lelkemen a minduntalan feltépett sebek, vajon tényleg az én múltam emléke? Vagy lehet, hogy nem a múlt szemembe fújt, torz lidércei tágítják az űrt, talán csak engem szült megtűrt álom halommá e társadalom, hogy nem tudom igéit hallgatni. Hiába zárom fülem a süketség sötét árnyaiba burkolózva, lehúzzák rólam védő-álmaim, testem résein belémpréselik rongy igazukat, s én még mindig e varázslatos ködbe takarózva nem álltatom magam, s minden felszakadt szavam hozzám tapad, míg a szeretet utolsó lehelete számon el nem apad…



Második

Az álmatlan éjszaka röpke óráit félbeszakítja telefonom ébresztője. Gyorsan elhallgattatom. Kibújok Márti öleléséből. Nem ébred fel. Magamra rántom ruháim. A kialvatlanságtól hasogató fejjel botorkálok kifelé.
Ma reggel megint, a kopaszodó hajnal meg int; újból egy nappal öregebb lettem.

Kitolom a Shadow-t az utcára. Jól jönne már egy kávé. Az önindító lustán teker egyet, mire a két, 45 fokos szöget záró henger nyugodt ütemben munkába kezd. Besorolok a forgalomba.

Az éjszaka utolsó foltjai álmosan húzzák maguk után a hajnali derengést. A kandeláberek sárga fénye elvegyül a siető, szürke emberek között; a hold egy napra nyugatra költözött…

Fél hétre hazaérek. Kávé, zuhany, tiszta ruha. Sietve szórom táskámba a túra legfontosabb kellékeit. Gumipókkal felfogatom a táskát a motorra. Kész vagyok. Idő? Háromnegyed nyolc! Rohanás a kávézóba! Hajasincs Tibivel randevú nyolckor. Fogalmam sincs, kilenckor hogyan fogok találkozni a fiúkkal.
A fekete Audi kisuvickolva vár rám. Csili-vili a gép.
Cash-t nehezen bírom lehűteni. Arra se volt egyszerű rászoktatni, hogy ne ugráljon állandóan rám, és az autókra. Ma különösen játékos kedvű a kutyus. Mintha érezné, hogy elhagyom pár napra. Nyugi blöki, mindjárt jön a gazdi!
Nem rossz ez az Audi. Bár a 140 lóerős turbó dízel motor kicsit lustán kap erőre. Nehéz a kasztni. A 115 lovas dízel Golf kétszer kenterbe verné ezt a masinát. Jó, az újabb konstrukciójú pdTDi, meg könnyebb a karosszéria is. Kinek lehetne elpasszolni a Golfot? Egyre keservesebb az autóeladás. A nepperkedés már nem megy olyan simán, mint pár éve. Régebben úgy jöttek-mentek kezem alatt az autók, hogy sokszor azt sem tudtam, milyen gépek állnak az udvarban. Dőlt a lé is rendesen. Nem volt ritka az olyan hónap, mikor több milliót kerestem. Mindezt adómentesen.
Lassan szakmát kell váltanod, Jackey! De mit? Az Ybl Szakközépben kaptam egy érettségi bizit, meg az autószerelői szakmáról egy papírt. Már a suli alatt is üzleteltem ezzel-azzal, utána meg dolgoznom kellett, nem volt se idő, se pénz a továbbtanulásra. Fiatalon lettem családfő, el kellett tartanom az öcsémet is.
Borús gondolataim félbeszakítva fékezek le a kávézó előtt. Induljon a parasztvakítás!
Hajasincs kirobban az ajtón. Ha akarná, se tudná leplezni meglepetését. Csodálva járja körül az A6-ot. Jackey, most szépen átveszed Albi tegnapi szerepét. Színház az élet!
- Jack, ezt, hogy csináltad? – kérdi, miközben beül a kormány mögé.
- A megrendelt jármű előállt! Amilyet kértél: fekete, kombi, nagy felnik. Patent a gép.
Felsorolom az összes pozitív tulajdonságát. A negatívumokat is felhőtlennek értékelem. Hajasincs arcán látom; beleszerelmesedett az Audiba. Azért a várható ár-alku miatt próbál hibákat keresni, de hozzá nem értése folytán, ez nem igazán sikerül. Ha észrevesz egy apróbb nüánszot, simán leszerelem.
- Kár, hogy nincsen fólia – mondja ábrándozva.
- Örülj neki haver, így jobban hihető, hogy az autót nem gengszterek hajtották szét. Egy öreg fószeré volt a masina, azért sikerült jutányosan megszerezni, mert beszámolták az új Audijába. Egyébként meg, ha fóliázni akarsz, van egy barátom, aki – ha rám hivatkozol -, kedvezményesen lefeketíti neked az ablakot. Ráadásul ad műbizonylatot is, úgy meg be leszel védve a rendőröktől. Azt tudod, hogy harapnak a lesötétített autókra? Én, a helyedben meggondolnám. Másfél év műszakija van, friss zöldkártya.
- Te Jack, és mennyi… mennyi az ára? – mondja derékig belógva a motortérbe.
- Figyelj, így, hogy beszámolt volt, három-kettőért viheted – próbálkozom.
- Az sok most nekem Jack. Komolyan mondom, egy fillérrel sincs több pénzem, mint 3 milla. Különben is, azért te is tudod, hogy az autónak vannak kisebb hibái. A Képes Autóban most láttam egy ugyanilyent kettő-nyolcért.
- Hát, ha hiba nélküli gépet akarsz, vegyél új autót – közben lecsukom a motorháztetőt.
Hajasincs most visszaül, beindítja.
- Hallod, milyen jó hangja van? Gyere, menjünk egy kört – mondom bíztatóan.
Átül az anyósülésre, megröptetem a masinát.
- Figyelj, aludj rá egyet, nem kell elkapkodni, délután jön egy haverom, neki három-felet mondtam, majd meglátjuk – etetem tovább, miközben tudom, hogy nekem délután már a tengerparton a helyem. – Van egy olcsóbb Passatom is, az nem érdekel?
- Jack, nem azért mondtam, nekem kellene ez az autó! Kápéban fizetek. Délben a sógor elviszi az Opelt, nem lesz kocsim. Állapodjunk már meg! Valahogy meghálálom neked…

Megesik a szívem Hajasincsen könyörgő ábrázatát nézve. Nagy kopasz mamlasz.
Közben visszaérünk. A pultnál Szilvi mosolyog rám kisimult arccal. Hajasincs kér két kávét. Leülünk egy asztalhoz.
- Jack, itt a kezem, csapj bele. Három milla, délben hozom a lóvét! Figyelj! Tudom, hogy nem vagy elveszett fickó a motoros haverjaiddal, de ti is kerülhettek bajba. Ha meg tudunk egyezni, ígérem neked, hogy ha a város környékén valakik balhéznak veled, vagy a haverjaiddal, segítünk nektek elsimítani a balhét. Tudom, hogy azt hiszed, hogy a Bélának dolgozom a Starlight night clubban kuverosként, de valójában ez egy kicsit bonyolultabb. Hallottál már Fenyvesiről, ugye? Ő áll a háttérben. Nem akarlak untatni, de jól működő kis csapat a miénk.

Amire én nem vagyok kíváncsi. Már nem olyan mamlasz a képe. Mindig távol tartottam magam az alvilági kapcsolatoktól. A velük való kötelék mindig kétélű fegyver; könnyen visszaüthet. Ennek ellenére nem árthat, ha szerzek egy baráti szálat. Különben is, a két kiló nyereség nekem tökéletesen megfelelő. Az viszont már nem annyira, hogy csak délben lesz lóvé. A fiúk leharapják a fejem.
Megszorítom a felém tartott jobbost.
- Oké. Annyi kérésem volna, hogy a pénzátadással, ha tudsz, siessél. Programom van.
Hajasincs örvendezve vigyorog rám.
- Kösz Jack. Várj, telefonálok.
Hallom, ahogy próbál valakit meggyőzni.
- Sajnos, csak egykor lesz a kezemben a lé. A sógor korábban nem ér rá.
Lemondóan sóhajtok.
- Akkor egykor találkozunk itt.
- Rendben, szia – rázza meg újból kezem. – A kávédat fizetem!

Felülök egy bárszékre a pultnál. Háromnegyed kilenc. Már nincs hová sietnem, megvárom a fiukat.
Bögyös Dögös Szilvi zöld szeme kérdőn méreget:
- Kérsz még valamit? Még egy kávét? – nem mostoha pajkos mosolya.
- Kösz, most nem kérek több kávét! – felelem nevetve.
Hátat fordít a mosogató felé, popóját enyhén kinyomva rám néz:
- Ismerős a szitu, Jack? – incselkedik továbbra is.
- Ja, kívánom, lennék 24 órával fiatalabb.
Abbahagyja a mosogatást. Áthajol a pulton. Dekoltázsa lázba hozza Lomposkát. Nyugi fiú, most nem kefélünk!
- Jack, még mindig megremeg a lábam, ha a tegnap reggelre gondolok – súgja mélyet lélegezve. Enyhén erotikus, ahogy megnyalja szája szélét. Dögös bögyei sóhajával emelkednek, aztán visszaszorulnak a pultra. Vonz a látvány rendesen, nehéz Szilvi szemébe néznem. Kacag tekintetem táncán.

Flörtünket mély dübörgés szakítja meg. Egy pillanatra megszakadnak a mondatok a kávézóban, mindenki az üvegportált bámulja. Két cirkáló áll meg az ajtó előtt: Szexpír 1.8-as Honda VTX-el, és Pinakkió az 1.5-ös VN Kawával. A motorok púposan felmálházva. Alig szállnak le a vasakról, begördül Rahan Suzuki VS 1.4-es GLP Intruderével, mögötte Billgeci Yamaha XV 1.6-os Wild Starral. Irigykedve nézem őket. A Shadow-nak is itt lenne most a helye. Bőrruhás barátaim berontanak. Felső kézfogás motoros módra. Szexpír széles mosolya betölti a kávézót. Szőke fürtjei rakoncátlanul keretezik széles állkapcsát. Szexpír; a mindennel üzletelő, rímbeszélő szex mániákus. Shakespeare újkori utóda, ki ragadványnevét is róla kapta.
- Szevasz haver, nem kell a vaker, mondd meg rögtön, míg el nem döntöm, hogy kávémat rád nem öntöm; hiába nézem e csehót, nem látom sehol a Shadow-t!
A rímeket csak akkor nélkülözi beszédéből, amikor ideges. Olyannak meg, még nem láttam. Válasz nélkül hagyom, üdvözlöm a többieket is; a nagyorrú, tagbaszakadt fafaragó Pinakkiót – aki azért nem Pinokkió, mert különös vonzalmat érez a női nemi szerv iránt -, az inas, szikár testű Rahant, aki maszek dekoratőr amellett, hogy nagyfiú létére képregény mániákus, a vékony, cingár, szemüveges, számítógép programozó zsenikét; Billgecit, aki becenevét a milliárdos Bill Gates nevének átköltéséből kapta Szexpírnek köszönhetően.
Várakozó ábrázattal állnak körül. Szkeptikus sugárzással magyarázom helyzetem:
- Az van srácok, hogy nélkülem fogtok elindulni – feltartom kezem, megtörve a tiltakozó morajokat. - Nyugi. Délután indulok utánatok, a szálláson találkozunk. Sajnálom, de valamit még el kell intéznem. Közbejött egy kis üzlet, amit nem tudok elhalasztani. Ti most szépen útra keltek, én meg kora délután megyek utánatok. Semmi gond.
- Jack! Nem képzeled haver, hogy elindulunk nélküled! – veti közbe Rahan. – Megvárunk, aztán megyünk együtt.
- Úgy van! – szól hozzá Pinakkió. – A tengerpart megvár minket.
- Bocs fiúk, de a part menti apartman, amit a neten foglaltam, nem biztos, hogy szintén megvárna minket - tárja szét kezét Billgeci. - A tulaj délután ötig tartja a szállást.
- És akkor mi van, a tököm kivan, csak az égiek adjanak áldást, keresünk máshol szállást! – nyugtázza Szexpír maga módján a szitut.
- Tartok tőle, hogy olyan helyet nem fogunk helyben találni, ahol a töködet nyaldossák a hullámok napi ötven euróért – vág vissza Billgeci. – Persze, nehogy félreértsetek; tőlem indulhatunk délután is.
- Én nagy ívben leszarom, hogy hol alszom, ott hajtom álomra fejem, hol farkamat kezembe veszem, kiül majd arcomra az öröm, mikor söröm képembe lököm! – rímel tovább Szexpír.
- Jack, együtt sírunk, együtt nevetünk. Megvárunk! – próbálja lezárni a vitát Pinakkió.
Próbálok ellentmondást nem tűrően végignézni barátaimon:
- Rendesek vagytok srácok, de Billgecinek igaza van, lássátok be! – terelem kifelé őket. – Most pedig lóra fiúk, az út vár benneteket! Kárpótlásul este mindenki vendégem egy Jack féle Jack Daniel’s-re!
Nehezen veszik tudomásul tántoríthatatlan tiltakozásom. Billgeci még a motoron ülve elhadarja, merre van a szállás. Aztán sorra bedurrannak a V2-ek, egy öltönyős úrnak látszó figura fülére tapasztott kézzel oldalog Merci kupéja felé, a kávézó üvegportálja meg-megremeg, a felmálházott paripák, nyergükben kalandra és sörre szomjas lovasaikkal, libasorban elhagyják a terepet. Utolsó búcsúintés a távozók után. Jó utat, fiúk!

Kicsit üres lett a reggel. Újra halántékon üt kialvatlan éjszakám perzselő hamuja. Keserű szájízzel ülök vissza a bárszékre. Hogy is mondta Barnaszemű, mikor félmeztelenül ülve mögöttem a motoron, fülembe kiáltott? „Ez felér egy orgazmussal!” Na ja. Csoportban motorozni a barátokkal meg olyan, mint tömeg szexben részt venni. Tobzódó orgia.
Bögyös Dögös Szilvi, elkenődött ábrázatom látva, próbál vigasztalni:
- Itt hagytak a fiúk, Jack? Ne szomorkodj, még a végén késztetést érzek, hogy megvigasztaljalak!
- Szilvike drága! Most kérek még egy kávét! Annyira nem vagyok lelombozódva, délután megyek utánuk.
- Hová mentek, ha nem titok? – mondja, miközben gőzöli a tejet a kávémba.
- Csak leugrunk pár napra az Adriai-tengerhez.
- De jó nektek! Nem viszel magaddal? – kérdi azzal a hangsúllyal, hogy mindketten tudjuk, nem komoly a kérdés. – Már ezer éve nem voltam nyaralni. Igazság szerint még kirándulni se nagyon. A Feri annyit dolgozik. Ha ritkán hazajön, egész hétvégén ki sem mozdulunk.
Dugtok, mint a nyulak, mi?
- Mit dolgozik a barátod? – próbálok érdeklődő lenni.
- Üzletvezető egy osztrák tulajdonú étteremben. Annyit dolgozik szegény!
Meg hülyére keféli a soproni lányokat, míg te aggódsz érte!
- Sokszor hazajön, és csak nézi a tévében a focit, míg el nem alszik.
Mondom én! Már értem Bögyöske, miért volt a tegnapi kóbor numera!
- Na, azért nehogy azt hidd, hogy panaszkodok, Feri jó fej, ősszel lesz az eljegyzésünk.
Hoppá, hoppá! Etet a fickó, ha ritkán hazajön, legyen meleg kaja, meg forró punci!
- Szilvi, biztos, hogy szeret téged ez a Feri? – kérdem őszintén.
- Igen Jack, szeret. Sejtem, mire gondolsz. Feri nem az a típus. Kár, hogy nem ismered.
Senki sem az a típus, mégis mindenki félrekúr.
- Bocs, hogy beleszóltam, mindenesetre, áll az ajánlatom, ha egyszer kedved támad egy röpke kirándulásra, a motoromra és rám számíthatsz.
- Kösz Jack, rendes vagy. Meglásd, szavadon foglak.
Nagyot durranva parkol le egy sötétzöld tojás Chrysler Voyager. Teknőc Ernő és Sancika vitázva jönnek be az ajtón.
- Banyek, mikor csináltatod már meg Sancika azt a lyukas kipufogót?
- Nem a kipufogó a hibás, rossz a gyújtás!
Teknőc Ernő utcai portérajzoló, Sancika tetkóművész. Jó barátok. Észrevesznek.
- Ááá! Jack! Hát te? Ide akartunk jönni, elbúcsúzni a csapattól, de Ernő nem tért magához. Hétalvó. Miért nem mentél el a többiekkel?
- Nem én aludtam el, hanem az óra – húzza fel görbe orrát Teknőc Ernő.
- Megyek én is, csak később indulok – válaszolok Sancikának. Alacsony, csapott vállú figura, kezein mégis dagadnak az izmok. Hézagos trikója alatt kevés a szabad felület; különböző nonfiguratív ábrák borítják bőrét. – Van annyi időtők, hogy hazavisztek?
- Persze. Sietsz, vagy egy gyors kávé még belefér?
- Fogyasszatok csak nyugodtan.
- Banyek, kár, hogy lekéstük az indulást – mondja Teknőc Ernő. Közel két méter magas alakja fölénk magasodik. Amilyen magas, olyan vékony a fiú, minden ruha lóg rajta. Ovális arcát Kleopátra frizura szegélyezi, ettől egész lénye enyhén muris hatást mutat. Közismert lomhasága teszi igazán Teknőc Ernőssé.
- Ki sokat alszik, keveset él – mondom. – Mi újság a Plázában?
Többnyire ott űzi arcképrajzoló tevékenységét.
- Már semmi – válaszol merengve. Vékony, hosszú művészujjai türelmetlenül dobolnak a pulton. Kivesz zsebéből egy ceruzát, tép egy darabot a blokkból. – Holnap utazunk Sancikával a Balatonra. Kibéreltünk a szezonra Keszthelyen egy üzlethelyiséget.
- Tetováló- és portrészalon? – vágom közbe. – Jó ötlet. Miért pont Keszthelyre mentek?
- Nagymuter ott lakik, így a kéró legalább ingyen lesz – mondja Sancika. – Remélem, belecsapunk az élet sűrűjébe – kacsint Teknőc Ernőre. – Megnézzük, milyen a felhozatal a Balaton parton. Jut eszembe; kár, hogy nem találkoztam Pinakkióval. Láttad már az új tetkóját, amit a vádlijára varrtam fel hét elején? Képzelj el egy rombuszt, benne hatalmas orral egy kis fafigurát. Pinakkió kicsiben. Kíváncsi lettem volna, nem gyulladt-e be neki.
- Banyek, Sancika idd már meg a kávéd! Jack papa siet, ne várakoztassuk! – Teknőc Ernő Szilvi elé tolja frissen készült művét.
Szilvi összecsapja a kezét.
- Ez fantasztikus! Ernő nagyon ügyes vagy! – kiált önfeledten, mikor szembesül az apró rajzzal. – Megkapom?
Rápillantok a műre. Kitűnő karikatúra Bögyös Dögösről; nagy szemek repesve felfelé tekintenek, kezei imára kulcsolva támasztják alá felnagyolt kebleit.
- Persze. A tiéd. Neked készült – vigyorog Teknőc Ernő.
- Köszönöm. Fiúk! A vendégeim voltatok! – kapja fel a cetlit Szilvi.
- Ha gondolod, legközelebb rád varrom! – mondja Sancika nevetve, mikor távozunk.

Mire hazavisznek, már majdnem tizenegy óra. Nem jönnek be, sietnek.
Fáradtan huppanok a nappali sarkában elhelyezkedő pamlagra.
Agyam üres, mint hónap végén Joli néni bukszája. Joli néni. Tökfőzelék. Meg kéne kóstolni. Mérges lesz az öreglány, ha érintetlenül találja főztjét a hűtőben. Éhes vagyok, nem is tudom, mikor ettem utoljára.
Lehunyom szemem. Szinte kong most a nagy ház magányomtól. Boldognak kéne lennem; nemsokára pénz áll a házhoz, utána meg vár az Út. Talán a kevés alvástól keserű lelkem.

Néha, mikor megszakított mosolyok vonszolják körbe ráncaikat arcom fakó borostáin; csendjeim felszított rezgése bámul tükörbe, átlépve az idő nedvtelen pocsolyáin. A boldog mosoly ritka vendégem, a kétségbeesés markában kopasz lidércként tépi le a percek parókáját; zavartan megpihen létem egyik eldugott sarkában, magára húzva a magány legkopottabb takaróját.

Mint űzött vad, riadtan ébredek. Mobilom ványadtan berregi szét a csendet.
- Igen?
- Hello Jack! Tibi vagyok. Ugye nem feledkeztél meg rólam? Negyed-kettő! Egyre beszéltük meg. Az Audi itt van, te merre vagy? Nem kell a lóvé? Vagy meggondoltad magad? Alszol? Hahó!
- Bocs, Tibi. Tényleg elaludtam. Mindjárt ott vagyok.
Próbálom összeszedni magam; nem igazán megy. Cash kezem nyalogatva ösztökél egy kis játékra. Közben meg-megbök busa fejével. Foga közé kapja kedvenc kék-fehér pöttyös labdáját, azzal noszogat tovább. Majdnem fellök.
- Bocs pajtás, most a gazdi nem tud labdázni veled.

Kába fejjel támolygok a Shadow-hoz.
A friss szél bele-belekap sörényembe. Mire beérek a városba, kezd helyreállni viszonyom e nappal. Jack! Ébresztő! Szállj le álmaid borús felhőjéről, süt a nap az égen, meríts erőt melegéből!
Hajasincs két másik kopasszal mustrálja az Audit. Az egyikük, mint egy kétajtós szekrény. Balhézni akar Hajasincs, vagy dicsekedni? Szerencsére úgy tűnik, hogy az utóbbiról van szó. A tar tagok barátságosan bemutatkoznak. Nem jegyzem meg a nevük. Pedig még dicsérik is a motorom.
- Nagyon fel vagy pakolva, csak nem világgá mész? – humorkodik Hajasincs.
- Csak egy rövid kirándulás. Bocs, hogy késtem, ráadásul sietek is. Rendezzük le a piszkos anyagiakat.
- Oké Jack, menjünk be.
Szilvi virgoncan mutatja karikatúráját; gombostűvel feltűzte a pult fölé. Szekrényhátú odamutat:
- Négy kávét, légyszí!

Leülünk a kopaszokkal sarki törzsasztalomhoz. Bögyös Dögös Szilvi leteszi a feketéket. Hajasincs leszámolja a 150 darab húszezrest, megírjuk az adásvételit. A két tag letanúzza. Átadom a kulcsokat, meg az eredetiség vizsgálat bizonylatát.
- Erre a cetlire felírom a haverom nevét, akinél fóliáztathatsz. Hivatkozz rám, akkor kapsz kedvezményt. Ha nincs kedved sorban állni, plusz három rugóért elintézem neked az átírást is egy hét múlva, addig nem leszek.
- Kösz, az már késő. Én is meg tudom oldani. Kösz mindent, Jack. Amit mondtam neked, az bármikor áll. Látod, a cimbik se fogpiszkálónak készültek – mondja nevetve.
Felállnak, lekezelünk. Utánuk szólok:
- A kávét én fizetem!
- Ugyan hagyd már! – szól vissza Hajasincs, egy ezrest virítva a pultra.
Ideje lenne indulnom. Már elmúlt kettő. Szilvi még egy puszit dob felém kerek halmai mögül, majdnem eltalál vele. – Jó utat Jack, szerencse kísérjen utadon! -, kiált utánam. A három nehézfiú még a CD-t próbálgatja a fekete Audiban, mikor kiszlalomozok zabolátlan vasammal az autók és kútoszlopok között.

Na! Végre! Úton vagyok! Motor megvan, cuccok oké, lóvé… ennyi pénzzel nem mehetek el! Jól van, az útlevelem sincs nálam! Irány haza, húszezresek ki, ezer euró be, útlevél elrak, Westeles üzleti mobil lekapcsolva pamlagon landol, Pannon mobil bekapcsolva zsebembe bújik, Jack Daniel’s még épp befér az egyik bőrkofferba, eszembe jut, hogy farkaséhes vagyok, tökfőzelék hidegen belapátol, maradék Cash tányérjára, Cash, Cash ne ugrálj, vigyázz a házra, Shadow röffen, a délutánba böffen, elhagyom végre Fehérvárt…
Hamar magam mögött tudom az M7-est. Siófok után megnő a forgalom. Vígan cserélgetem a sávokat. Lellén kiállok a MOL kútnál tankolni. Bedobok egy hideg Coca-colát.
Kanizsa előtt négy-öt motoros jön szembe. Intünk egymásnak. Szexpírék merre lehetnek? Lehet, hogy már a tengerben áztatják megpuhult golyóikat…
Letenyét elhagyva megállok egy CHANGE feliratú rozoga bodegánál. Átváltok száz eurót. Pár perc alatt a határra érek. A hosszú kocsisort kikerülve állok meg az útlevélkezelő előtt. Futólag belepislant útlevelembe, aztán mosolyogva mutatja, hogy húzzam a gázt. Megteszem neki ezt a szívességet. Horvát vámos unottan bélyegez egyet, aztán rám legyint, ne rontsam előtte a levegőt. Kétszáz méterre balra benzinkút, teletankolok. A kunák unottan pörögnek a kútoszlopon. Irány az autópálya!
Furcsa, hogy az első közel harminc kilométeres etapon alig találkozom járművel. Csak a Shadow és én, édes magányunkban hasítjuk az egyhangú útszakaszt. A mérföldóra 100-at mutat. Aztán megérkezem az első autópálya-díjbeszedő kapuhoz. Egy tízkunást tolok a fásult arcú kezelő képébe. Mosolyogj, haver! Nem nevet vissza, a sorompó felemelkedik előttem.
Elég sűrűn húzzák le a bőrt a sorompók az autópálya használóitól.

Jólesik a nyári meleget ontó napsütés. Időnként kézfejemmel próbálom letörölni napszemüvegemről a rákenődött szárnyas állatkákat. Zágráb előtt félreállok tankolni, lemosom összemaszatolt szemüvegem. A SHOP-ban veszek egy kétes állagú szenyót, undorom leküzdve legyűröm. Karlovac után félreállok egy parkolóba. Hosszan csövelve egy bokor tövébe, nézem az elsuhanó autókat. A parkoló túlsó felén vidám magyar család pikniket tart. Kolbász szagot, gyerekkacajt fúj a szél. Intenek, mikor elmegyek mellettük. Nagy hasú apuka tömi magába bicskára tűzött katonáját. Fehér Opel Astrájuk csurig pakolva. Anyuka csitítja a viháncoló kisfiút, kislányt. „Apa, nézd milyen szép motor!” Visszaintek.

Gyönyörű a táj. Végtelennek tűnő hatalmas tölgyerdőket szabdal át az út. Időnként hosszú hidakon vezet át az autópálya. Lenn a mélyben apró házak bújnak meg zöldellő hegyoldalon. Vajon milyen lehet ott lakni?
Változik a vidék. Magasodó hegyeken kopasz sziklák. Az alagutakból kiérve óriás szirtek szegélyezik utamat.
Egy örökzöld után mellbe vág a táj; letarolt egykori erdők helyén kopárosok csúfítják az út menti látványt.
Lassan fogynak a kilométerek. A benzinkutakat meg mintha a föld nyelte volna el. Aggódva nézem a mérföldszámlálót. 110-et mutat, mikor a motor elkezd kihagyni, majd nemsokára leáll. Még száz métert gurulok, míg megállok a leállósávban. Próbálok újraindítani, semmi. Megnézem a benzincsapot. Tartalékra van állítva. Fasza. Azt sem tudom, merre vagyok. Legalább egy térképet hozhattam volna, ha már egyedül kelek útra. Hívjam fel a fiúkat? Na, azt végképp nem várom el senkitől, hogy miattam visszajöjjön. Megszólal a telefon. Ilyen nincs. Működik a gondolatátvitel. Szexpír az.
- Szia Jack! Merre jársz magányos utadon, csak nem elcsábított egy kétes hírű amazon? – röhögés a háttérből. – Itt semmiben sincs hiba, patakokban folyik a pia! Szállásunk a tengerparton, sörből elfogyott már vagy két karton! – hukk – pardon! Na, mi a pálya, túl hosszú az autópálya?
- Örülök, hogy jól érzitek magatokat. Az a helyzet, hogy közbejött egy kis technikai szünet, rögtön megyek tovább. Valahol Karlovac és Rijeka között vagyok.
- Mi az a technikai szünet, csak nem egy kis pinaszüret? – megint nagy röhögés.
- Semmi komoly, csak könnyítek magamon. Ezért is tudtál felhívni.
Nem akarom elmondani, hogy elfogyott a benzinem. Nem azért, mert újabb okot adnék a vidámságra, de attól tartok, valamelyik részeg állat képes lenne kisegíteni. Az ittas motorozáshoz, még kissé messze vagyok. Ezt nekem kell megoldanom.
- Oké Jack! Inkább most hugyozz egy nagyot, mint hogy terméked később gatyádba rakod! Siess, mert a sör melegszik, Pinakkió meg Rahannal azon vetekszik, hogy Billgeci eldobja gépét, s elveszítse szüzességét!

Szívélyes búcsú után hiába rázom a tankot. Nem lötyög egy csepp sem. A közel háromszáz kilós gépet nehéz lenne eltolni a legközelebbi kútig, ami azt sem tudom, milyen messze van.
A délután lassan alkonyba kúszik. Semmi kedvem itt éjszakázni. Magától meg különben sem telik meg a tank. Az USA-ból két éve behozott gépemnek a tankja alig 12 literes, műszer nem jelzi a szintet. Mielőtt nekiállnék szitkozódni, kiállok stoppolni. A fehér Astra a belső sávban húz el. Egy pillanatra megvillan féklámpája, aztán apuka újra a gázra lép. Nem neheztelek rá, horvát rendszámú autók tolják előre.
Rendőrautó fékez. Na, még a végén megbüntetnek, hogy megálltam. Nem szállnak ki. Letekert szélvédő mögül hallgatják egy darabig angol makogásom, aztán az anyósülésen ülő rendőr széttárja kezét, int társának, csikorogva eltépnek.

Öt perc múlva magyar rendszámú, lila kisbusz fékez. Nagydarab sofőr mellett még testesebb, szemüveges fickó baráti mosollyal kérdez:
- Mi a gond haver? Segíthetünk valamit?
- Elfogyott a nafta.
- Gázolajat még csak tudnék adni, de benzinünk az sajna nincs – mondja a köpcös szemüveges. – Gyere, elviszünk a legközelebbi kútig. Majd stoppal visszajössz.
- Kösz, de a mocit nem szívesen hagyom itt.
- Akkor meg tudod mit? - fürgén kiugrik a Mercedes Vitoból. – Van egy kétliteres üres pet palackunk. Odaadom, aztán valamelyik benzines autóból eresztesz le egy kis benzint.
- Kösz.

Nem jut eszembe, hogy nem a legegyszerűbb dolog leereszteni egy kis benzint.
Mikor elhúzza az oldalsó ajtót, három gyönyörű bombázó libben ki nagyot nyújtózva. Gyorsan rágyújtanak.
- Lányok, nem mondtam, hogy cigi szünet! Hol van az üres kólás palack?
Köpcös eltűnik a kocsi belsejében. A lányok nagyon szépek. Kacérkodva néznek felém. Különösen az egyikük ragadja meg figyelmem. Így nézhetett ki húszévesen Gina Lollobrigida. Óriási sötétbarna szemét finom vonalú szemöldök határolja. Dús ajka alatt fitos állán apró gödröcske. Hosszú haja ébenfekete, akár a holdtalan éjszaka. Kreol bőre nem szolárium barna. Tökéletes testén apró sort, és szűk trikó. Nem csodálkoznék, ha olaszul szólalna meg. Vagy cigányul?
- Gina, ne bámuld már azt a motort, a srác még azt hiszi, hogy vele akarsz továbbmeni! – mondja a szőke.
Ezt a lányt tényleg Ginának hívják! Ilyen nincs!
- Tényleg elfogyott a benzined? – együtt érző a mosolya az élénkvörösre festett hajúnak.
- Sajnos, így jártam. Kevés a benzinkút errefelé, nem túl nagy a tankom.
- Hová mész? – érdeklődik újra Szösszenet.
- Rijeka után húsz kilométerre; Lovranba.
- Halljátok, csajok? Lovranba megy! Egyedül indultál el? – kérdi újra Vörösbegy.
- Ja. A barátaim a tengerparton várnak.
A lányok elhalmozott kérdéseire alig bírok válaszolni. Nagyon közvetlenek. Egyedül Gina nem szól semmit. Csak egyszer pillant lopva rám.
- És ti? – Ginára nézve próbálok én is érdeklődni.
Ekkor megjelenik az ajtóban Köpcöske, kezében a flakont lóbálva.
- Na, végre! Tessék, itt a palack! Lányok befelé! Indulnunk kell! Neked meg sok szerencsét, pajtás!
Ellenkezést nem tűrve betereli a lányokat az autóba.
- Pá szépfiú! – kiált ki búcsúzóul Vörösbegy.
Köpcöske visszahúzza a tolóajtót, beszáll. Nagydarab nagy gázzal indít. Lányok integetnek. Gina csak néz óriási szemeivel. Elveszek tükrében.
Már rég eltűnnek, hiába pislogok, szemhéjam mögött még mindig bámul. Ki vagy te, ki megbabonáztál, mint afféle sorsvető jós cigánylány?
Már nem tudom meg talán soha a választ. Legalább lett volna idő megtudni, merre mennek! Ilyen lányokat nem hiszem, hogy fel tudnánk hajtani! Egyáltalán; ki volt a két fickó, akivel utaztak? Nem valószínű, hogy a pasijuk lenne bármelyik. Lehet, hogy a bukszák kurvák, akiket a stricik lehoznak dolgozni a tengerpartra? A lányok külsőjére gondolva nem elképzelhetetlen ez a variáció.
Lemondóan hessentek magam elé, mikor megáll előttem három narancssárga kisteherautó. Pillanatokon belül vagy tucatnyi pályamunkás lepi el a környéket. Még arrébb is kell tolni a motorom, mikor hevesen nekiesnek az út menti tábla kiszedésének.
Megcélzom a vezetőnek kinéző fószert, aki zsebre vágott kézzel magyaráz horvátul a munkásoknak. Német-angol keveréknyelven igyekszem elmagyarázni szorult helyzetem. Megértően néz rám, diskurál a többiekkel, aztán széttárt kézzel mondja, hogy csak dízel üzemanyaguk van, mutat rá az aggregátorra. Most mi a faszt csináljak? A szürkületbe lassan a sötétség ver árnyakat. Motyogva szitkozódom. El kellett volna mennem benzinért Köpcösékkel. Már rég visszaértem volna. Gina szeme sem tűnt volna el a semmiben.
Toporogva vizslatom az utat, nézem a magyar rendszámú autókat. Megáll a szemközti sávban még egy narancssárga kis Ford. Egy munkás rohan át az autópályán, kezében egy ötliteres műanyag ballont lóbálva. Felcsillan szemem. Barátságos mosollyal odahozzák. A kisfőnök magyarázza, hogy benzin van benne, nekem hozták. Ki akarom fizetni, nem engedik. Jóságuk széttöri páncélburkomat. Kiveszik kezemből a műanyag flakont, egy kis flexxel pillanatok alatt tölcsért varázsolnak belőle. Még segítenek tartani is, mikor beöntöm a benzint a kiszáradt tankba. Hiába dugdosom a húsz euróst, senki sem fogadja el. Mosolygó arcok vesznek körül, tudom, ez a jóságos emlék fog maradni bennem a horvát emberekről, bármi történjék is az elkövetkező pár napban. Ezek után jöhet a morcos benzinkutas, az unott arcú pincér; kedvelni fogom őket is.
Három-négy tekerés után életre kel a Shadow. Lecserélem a szemüvegem éjszakaira. Kisfőnök mutatja, harminc kilométerre van egy kút. Do videnja – kiáltják utánam. Hálásan intek vissza segítőimnek.
Végre újra úton vagyok.
A lámpa fénye széles sávot feszít az autópályára. A hűvös esti szél nyugtatóan hat rám.
Tankolás után új erőre kap paripám. Hegyi szerpentinek kanyaraiba dőlve kapaszkodom felfelé. Frissül vérem, ahogy közeledem úti célom felé. Könnyedén előzőm meg a vánszorgó autókonvojokat.
Távoli hegyek bűvös völgyeiben a leszállt, megereszkedett köd, mint áldást hozó, boldog isten, teríti rám szárnyait az éjben.

Mellkasomon többször érzem, hogy rezeg a mobilom. Aggódtok, fiúk? Vagy nem bírtok a sörrel és a nőkkel? Nyugi, mindjárt ott vagyok.
Aztán lejteni kezd az út, Rijeka előtt megérzem a tenger illatát. Alagutak váltják egymást. Jövök már srácok!
Koszos, gyártelep hangulatú az út Rijekán keresztül. Mellettem balra a város, alatta a végtelen tenger. Elhagyottnak tűnő magas panelházakban halvány fények sejtetik; valaki csak lakik ott. A város túlsó végén a 21-es, part menti útra fordulok, Pula felé.
Alig tíz perc múlva megérkezek a hangulatos kisvárosba; Lovranba. A tengerparton hatalmas villák sorakoznak.
Felhívjam őket? Nem, legyek csak meglepetés! Hogy is mondta, Billgeci? Lovrant elhagyva lesz egy kemping, utána az első elágazónál balra, a part mentén jobbra, majd kábé kétszáz méterre a tenger felé sárga kőkerítésű, fehér ház.
A felidézett útmutatót követve könnyen megtalálom a mediterrán hangulatú épületet. Leállítom a motort, betolom a többi gép mellé az udvarba. Zenefoszlányokat fúj a szél felém a ház túlsó oldaláról. Ezért nem hallották meg, hogy jövök! Bukó, szemüveg, ujjatlan kesztyű le, Jack Daniel’s táskából kézbe. Alacsony lugas alatt hátramegyek a fal mellett. Pazar látvány fogad. A hátsó verandáról kisebb-nagyobb teraszok vezetnek le a sziklákat nyaldosó hullámokig. Közelinek látszik Rijeka éjszakai fénye, mellette távolabb Krk, majd jobbra Cres szigete. Apró fénypontok villódznak a sötét vízen. A hátsó kijárati kitárt ajtón Child in Time ömlik ki, az időtlen zene Blackmore-i varázsától, no meg a műanyag asztalon heverő jelentős mennyiségű összehorpasztott sörös dobozok befolyt tartalmától a fiúk szanaszét fetrengenek a fedett terasz alatt.
Szexpír vesz észre először.
- Valaki halkítsa le a Purple-t, az agyam már beletörpült! – üvölti. – Ébresztő fiúk, megjött az eltévedt vándor, ki egyedül útra kelni volt bátor! – Felpattanva átölel. A többiek hasonlóképp lapogatnak meg.
- A csajokat hová dugtátok? – kérdezem.
- Fogott rajtunk az átok, egész délután a parton sétáltunk, de egy jó nőt nem láttunk! – rímeli Szexpír.
- Hogy-hogy ilyen későn érkeztél? – néz rám kérdően Pinakkió, – csak nem Ibolyka akart mégiscsak még egy kört motorozni?
- Nem, nem. Bevallom férfiasan, az autópályán elfogyott a benzinem. Pályamunkások segítettek. Jó fejek voltak. Képzeljétek, nem fogadtak el pénzt a benzinért. Viszont láttam egy olyan gyönyörűséget, hogy ma éjszaka vele fogok álmodni.
Az asztal közepére dobbantom az üveg whiskey-t.
- Úgy látom, van egy kis lemaradásom! – mondom, lecsavarva a kupakot.
Rahan érkezik öt vizespohárral. Jó kétujjnyira töltöm valamennyit. Rahan rátölt az enyémre.
- Pajtás, neked több gyorsító kell.
Szexpír emeli poharát: - Köszöntöm e baráti nexust, ezennel megnyitom a kangresszust!
Koccintunk, iszunk, a poharak üresen koppannak az asztalon. Rahan újra tölt.
- Na, milyen a hely, Jack? Nem semmi, mi? – vereget hátba Billgeci.
- Nagyon pazar.
- Belül semmi extra, de nekünk úgy gondolom; tökéletes. Gyere, nézz körül.
Körbevezet a házban. Két kisebb háló, egy nagyobb, középen nappali konyhával, két fürdő.
- Király a kégli. Nagyon tudsz Billgeci, hogy ilyen kérót tudtál ennyiért szerezni.
- Előszezon van még. Hol akarsz aludni? Én ide vackoltam be magam Rahannal – mutat a nagyobb szobára. – Választhatsz Szexpír és Pinakkió közül – mondja vigyorogva.
Köztudott köztünk, Szexpír éjszakai egetverő horkolása. Lemálházom a motorom, a cuccokat bedobom az üres ágyra Pinakkió szétszórt ruhákkal teli fekhelye mellé. Kifelé menet beteszek a hifibe egy Pink Floyd cd-t Szexpír gyűjteményéből választva.
A The Dark Side of The Moon árad szét a teraszon, a whiskey meg az ereinkben. Hamar kiürül az üveg. Lassú zsibbadás indul el tarkómból. Szexpír, mint egy varázsló, kitámolyog még egy üveg Jack Daniel’s-el.
- Ezt későbbre tartogattam, de most e reményem feladtam. Igyunk a megérkezésre, csak sikerült berúgni estére! – mondja, aztán böfögve lehuppan egy műanyag székbe.
- Te Jack, ha nem titok, áruld már el nekünk, hogy mit üzleteltél ma, amiért külön kellett jönnöd? – kérdi Rahan. – Csak nem sikerült eladnod a Golfot?
- Nem, egy srác kért meg rá, a Novák Tibi, nem tudom, ismeritek-e, kuveros a Starlightban, vagy valami ilyesmi, szóval megkért, hogy sürgősen szerezzek neki egy Audit. Én meg tudtam, hogy az Albi, tudjátok, övé az egyik autókereskedés a 8-as mentén, pont most fog hozni egy ugyanolyan Audit, mint amilyenre a Tibinek szüksége van. Úgy gondoltam, ezt a tiszta üzletet nem szabad kihagynom. Látjátok; összejött a biznisz is, meg én is itt vagyok!
- Semmi közöm hozzá, de máskor is szoktál üzletelni Albival? – érdeklődik Pinakkió.
- Nem túl sűrűn. Miért kérded?
- Tulajdonképpen semmi érdekes, de elég őrült egy fazon, azt tudod, ugye? Azon kívül, hogy a thai boksz versenyeken kíméletlen az ellenfeleivel, és két kézzel szórja a pénzt az éjszakában, engem, ami a legjobban kiakaszt a fazonnal kapcsolatban, hogy időnként teljesen gátlástalanul gyomorfelforgató fogadásokat szokott kötni. Perverz mániája, hogy mindenkivel fogadást kössön. Láttad az új Suzukiját?
- A Hayabusát? – kérdem vissza.
- Ja. Tudjátok, hogy szerezte? A legutóbbi versenyén az öltözőben fogadott az ellenfelével, különdíjként megállapodtak abban, hogy ha a fickó győz, viheti Albi zsír új BMW-jét, de ha veszít, akkor Albié a csávó új motorja. Mondanom se kell, hogy szegény srácot törött állkapoccsal gazdagabban, meg a Hayabusától szegényebben vitték el a ringből.
- Pinakkió, de beszédes kedvedben vagy ma! – kapcsolódik a társalgásba Rahan. – De ha már Albinál tartunk, én azt is hallottam, hogy komoly kábszer elosztóként is működik szerény városunkban.
- Nem mondod! – csodálkozom. – Akkor meg miért kell neki az autókereskedés? Úgy gondolom, a kábítószer elég jól jövedelmező tevékenység lehet.
- Talán ad a látszatra. Talán a hobbija. Autómániás a fickó, meg a sebesség megszállottja. Rendszeresen részt vesz az éjszakai tiltott gyorsulási versenyeken is. Egyébként a fogadásairól már én is hallottam. Úgy hírlik, a kereskedés telkét is úgy nyerte valamikor. Rafkós a fickó, szerintem is vigyázz a közös üzleteléssel! – figyelmeztet Rahan.
- Mára elég a sok pletykából, még kizökkentetek abból az ábrándból, hogy mily csodás e kirándulás, mely a hétköznapok átkaiból szabadulás! Dobjuk el óránk, kapcsoljuk le telefonunk, munkáról többet ne halljunk, különben a sok gonosz gondolatba belehalunk! – rikkant fel Szexpír.

Már a terasz is hullámzik a tengerrel együtt. Kiállok az alsó lépcső szélére, kitárom kezem az ég felé. Elkezdem leszórni ruháim.
- Tudjátok, egyszer kamasz koromban, lehettem vagy tizenhat, mielőtt először megláttam a tengert, megfogadtam, bármilyen későn érünk a bolgár tengerpartra, még aznap mindenképpen megfürdök. Késő éjjel volt, mire a partra értünk. Eleven emlék kísért, ahogy ruháinkat ledobálva meztelen fürödtünk a sós vízben.
- Persze egy csajjal, mi? – élcelődik Rahan.
- Naná! Egy szép huszonéves szőkével, aki ott, a tengerben megfosztott szüzességemtől. Azóta is betartom fogadalmam. Higgyétek el, szerencsét hoz! – kiáltom hátra, aztán egy lapos fejessel beugrom a tengervízbe.
Hamarosan négy meztelen test csobban utánam. Pinakkió hatalmas seggesétől habzik a víz körülöttünk.
- Te tényleg a tengerben keféltél először? – fröcsköl felém hitetlenkedve Rahan.
- Ja. Aztán a parton még párszor megismételtük.
- Én még sohasem szeretkeztem vízben – mondja ábrándozva Billgeci.
- Miért, máshol már igen? – indítja el a szokásos cikizést Rahan.
Billgeci a szex terén kissé visszahúzódó. Ezért sok poén céltáblája.
- Ne bántsátok a magyar Bill Gates-t, különben nem osztja tovább az észt! Attól, hogy kicsit lagymatag a farka, még nem biztos, hogy jó nagy marha, ki mást nem akarna, mint valagat vakarna! Ő akar, na!

Oltári kacaj követi Szexpír legújabb kínrímes beszólását.
Csodálatos az éjszaka. Kimászunk a vízből, sorban kiülünk a terasz utolsó lépcsőjére. Egy darabig megigézetten nézzük, ahogy a védett öböl erősödő hullámai időnként nagyot csattanva törnek át a part menti sziklák között; habos tajtékot zúdítva lábunkra.
- Jó az új tetkód – bökök rá Pinakkió vádlijára. – Jut eszembe, reggel kijött a tiszteletetekre Sancika, meg Teknőc Ernő, csak kicsit megkéstek. Sancika érdeklődött, nem gyulladt-e be az új tetoválásod.
- Á, nem. Minden oké vele – tudatja a maga szűkszavú módján Pinakkió.
Szexpír közelebb hajolva szemléli a művet.
- Ha az a rombusz egy pina akar lenni, akkor már tudom, hová kell Billgeci farkát tenni.
Újabb röhögés. A széltől hamar száradunk. Kicsit vacogva kapjuk magunkra ruháinkat. Szexpír megpöcköli Rahan fütykösét.
- Ennyire nem volt hideg a víz Rahan, hogy farkad vége tövébe apad, ha meg most feláll, akkor ez egy öt centis medál!
- Te hülye, fogd már vissza egy kicsit magad! – reagálja le Rahan.
- Miért, különben farkad hat centisre dagad?
Szexpír beszólásán megint jót vidulunk. Töltök egy kört. Szomjas torkunkon lecsúszik az újabb adag whiskey. A pillanatnyi csendet Rahan töri meg:
- Na, akkor halljuk! Mindenki mesélje el, ki hogy veszítette el férfiúi ártatlanságát. Jack, téged már hallottunk, Billgeci, te most csendben maradhatsz, mivel úgysincs mit mondanod. Pinakkió, kíváncsian várjuk a te sztoridat.
Pinakkió elgondolkozva néz maga elé: - Semmi rendkívüli. Tizenhárom évesen a Mecsekben egy vándortáborban a becsípett matektanárnő az utolsó este rám mászott.
- Semmi rendkívüli? Te nem vagy komplett! Tizenhárom évesen a legtöbbünk még hevesen verte a fürdőben, míg te a matektanárnődet kúrtad! – kel ki Rahan.
- Tudjátok, olyan korán érő típus voltam. Meg különben is, a nőnek olyan lelkiismeret furdalása támadt az eset után, hogy hetedik-nyolcadikban ötös lettem matekből, pedig előtte meg akart húzni. Jól meghúzott, csak nem matekból – mondja röhögve Pinakkió, majd elhallgatva mélyet kortyol poharába, jelezve, hogy végzett az élménybeszámolóval.
- No, és te, Szexpír? Most bőven volt időd versbe szedni élményeid! – fordul Rahan Szexpír felé, akinek szemén enyhe fátyolköd jelzi az alkoholszint jelentős emelkedését.
- Alig múltam tizenhat éves, még nem tudtam, hogy e test mire nem képes, egy korombeli fiatal lánnyal, ki meg volt áldva minden kerek bájjal, izmos testtel, nem hájjal, és hatalmas, szopós szájjal, ott a Dunakanyarban, hírtelen voltam nagyon zavarban, mikor egy kellemes estén, legelészni kezdtem Gizi testén. A puncit úgy nyaltam, mint mikor fagyit faltam, aztán a lány is rábukott, szopni azt nagyon tudott, csak épp, megmaradt bennem e kép; mikor a kárót beraktam volna, hogy megtudja, mi végre a dolga, a bejáratnál mindig felsültem, a végső pillanatban elsültem! Gizi már neheztelt ezért, bevetette hát körmön font cselét, egyik éjjel, mikor szexről álmodtam éppen, rám ült lovagló ülésben szépen, a kemény dákóm puncijába tolta, tudta az jól, hogy mi a dolga, úgy megbasztam a Gizit, hogy többet nem verte ki a hisztit. Eltűnt, mint a kámfor, a nyári tábor nem volt többé mámor. Oly hosszúra nyúlt az álmom, hogy közben elvesztettem ártatlanságom! Mikor felébredtem, Gizinek hűlt helyét leltem. Csak egy év múlva, mikor újra találkoztunk, tudtam meg feldúlva, hogy akkor mekkorát tosztunk! Egész addig abban a hitben éltem, hogy gyarló életemben csak álmomban keféltem! Az idő úgy rohan, te jössz hát, Rahan!

A megszólított is belekezd: - Tizenhat éves voltam én is, mikor a bátyám már nem bírta tovább nézni küszködésem a fiatal lányokkal. Mindegyik csak pettingelni akart. Hiába fűztem az agyukat, egyik sem akart kötélnek, akarom mondani farkamnak, állni. Egyszer a bátyám elvitt egy fergeteges házibuliba. Előkerült egy kis narkó is valahonnét, volt ott hat húsz-harminc körüli csaj, fiúk meg négyen voltunk. A bátyám két haverjával, meg én. Mindenki beszívott. A legidősebb buksza, olyan jó kis csöcsöske, kézen fogva bevezetett a másik szobába. Kétperces se volt az első numera. Aztán mire a hajnal eljött, már mindenki volt mindenkivel. Szétbasztuk a lakás minden szegét-zugát. Reggelre férfi lettem, olyan élményekkel, amivel mások egy egész életen át nem szembesülhetnek. Ennyi.

A csend megtölti háborgó fejünk. Megint kiürült a whiskey-s üveg.
Billgeci nekiáll köszörülni a torkát. Figyelmesen kapjuk felé tekintetünk.
Szexpír emeli poharát: - Halljuk, halljuk a laptopok meg nem értett zsenijét, adja elő ő is a történetét! Még a végén kiderül, hogy Billgeci, valójában egy nagy geci, kinek foltja nemcsak markában landol, hanem csajok ölébe hatol!
- Nyolcéves lehettem, mikor a szüleim elváltak – kezdi Billgeci.
- Kinek nem? – kottyant közbe Rahan.
- Már nem te vagy a soros, kuss legyen! – kiált rá Pinakkió.
- Anyámmal maradtam, aki hamarosan összejött egy szintén elvált pasival. Összeházasodtak. A tagnak volt egy nálam két évvel idősebb lánya, aki igen korán kamaszodni kezdett. Belevaló vadmacska volt a kislány. Emlékszem, a fürdő kulcslyukán keresztül ismerkedtem először gyorsan gömbölyödő idomaival. Mikor szüleink elmentek otthonról moziba, vagy színházba, vagy akárhová - ami elég sűrűn előfordult -, a kis vadmacska bebújt mellém az ágyba, és papás-mamást játszottunk, meg doktor bácsisat. Nem voltam tizenkettő, mikor egyszer addig játszott fütykösömmel, míg megtörtént a dolog. Egyszerre vesztettük el szüzességünket. Kisded játékainkat még többször megismételtük. Egészen addig, míg egyszer korábban hazajöttek a szüleink, és ránk nyitottak. Hatalmas botrányt rendeztek. Attól kezdve egy percre se lehettünk kettesben. Közben az ő viszonyuk is megromlott. Nagyrészt emiatt. Egymást vádolták. Elváltak.

Döbbenten nézünk Billgecire, mikor elhallgat.
- És, mi lett a lánnyal? – kérdezem.
- Nem tudom. Nem találkoztam vele azóta, hogy elköltöztek tőlünk.
- Nahát, nahát. A kis Billgeci! Mi itt állandóan cikizzük a férfiasságával, aztán meg kiderül, hogy ő esett túl elsőnek a tűzkeresztségen – mondja Rahan.
Szexpír feje lágyan koppan az asztalon. Kezében a sörös dobozt továbbra is fogja.
- Gyerekek, Szexpír kidőlt a sorból, akarom mondani a sörből! – kiáltom.
- Erre igyunk! – emeli poharát Pinakkió.
- Igyunk a tengerre! – szól hozzá Billgeci.
- Fiúk! – mondom. – Fogadjuk meg, hogy addig nem nyugszunk, amíg Billgecit meg nem keféltetjük a tengerben!
- Oké! – harsogja egyszerre Rahan és Pinakkió.
Szexpír felemeli fejét. – Úgy legyen, ámen! – mondja réveteg tekintettel, azzal a széles állkapocs újra az asztallapon landol.
- Ne szívassatok már srácok! – fogja könyörgőre Billgeci.
- Pszt! Téma lezárva – hallgattatja el Rahan. – Részemről az este is. Oda nézzetek. Lassan hajnalodik.

Valóban. Az égbolt alsó peremén világosodó fények kúsznak felfelé. Imbolygó léptekkel botorkálunk be az ajtón. Pinakkió öklendezése hallatszik a fürdőből.
Ruháim szétszórva hanyatlok az ágyra. Az alkohol zsibbadt árnyakat varázsol szemhéjam mögé. Minduntalan egy tökéletes test vetül mozivásznamra; az olaszos beütésű lány, Gina forrónadrágos alakja táncol előttem. Megszédülök pörgésétől. Forog a világ körülöttem.



Harmadik

Majdnem dél van, mire felébredek. Hasogat a fejem. A többieket nézve nem irigykedem. Másnapos pofák aznapi arca, szemük tükre fehér foltként hasít a falra.
Egyedül Billgeci tűnik frissnek és üdének. Kávét főz.
- Jó reggelt, Jack? Hogy, s mint?
Legyintve veszem át a poharat. Kisétálok a teraszra. Jótékony napsugár melengeti lelkem.
Jólesően kortyolom a vízparton a gőzölgő nedűt.
Szexpír ül mellém.
- Jól vagy, barátom? Úgy látom, tested rezgése gyomrod másnapos égése. Űzzük el gyorsan a másnapot, találjunk ki valami jó programot!
- Úgy legyen, Szexpír! Szedjük össze magunkat, aztán verjünk életet a mai napba.

Fél óra múlva feldübörögnek a motorok. Egyedül Pinakkiót volt nehéz rábeszélni az indulásra. Bevallása szerint végighányta az éjszakát.
A bukósisakokat a szálláson hagyjuk. Billgeci szerint nem kötelező a sisak.
A part mellett megyünk az Isztriai-félsziget déli csúcsa felé.
Én megyek elöl, a többiek két sorban követnek. Alig pár perc múlva Pinakkió elém hajt, kezével jelzi, hogy azonnal álljunk meg. Strand balról, előtte parkoló. Beállunk. Pinakkió rohanva eltűnik egy közeli bokor mögött.
- Ahogy elnézem Pinakkiót, a mai kirándulásnak lőttek – sóhajt lemondóan Rahan.
- Lehet, hogy isteni jel e hely. Fiúk, ott terül el a sok hüvely! – mutat a strand felé Szexpír.
- Fürödni, napozni a szálláson is tudunk – morgolódik Billgeci.
- Agyad merre pihen? Fürödni, napozni azt igen, de vadászni friss pipi húsra… vagy te hoztál nőt az útra? Tudjuk, kedvenc játékod a zseb hoki, de minket hagyj ki belőle, oké pécé doki?
A száját törölgető Pinakkió is nevet Szexpír beszólásán. Kérdőn nézünk rá.
- Mit bámultok? Irány a strand! Most, hogy újra megkönnyebbültem, lehet, hogy egy hideg sör jót tenne háborgó gyomromnak.
Sokan vannak a kavicsos parton, de könnyen találunk árnyékos helyet, miután a nagydarab Pinakkió elterpeszkedik egy talpalatnyi helyen egy ciprusfa árnyékában, a békésen napozó emberek ijedten arrébb húzódnak. Így már mi is kényelmesen elférünk. Csak nem látták Pinakkió bokor mögötti tevékenységét? Ha jól megnézem, innét pont oda látni. Hm. Meg a motorokra is. Fürdőnadrágra vetkőzünk. Rahan rohan a sörökkel. Az első kortytól még remeg a gyomrom, aztán a második már könnyebben csúszik. A harmadik slukk már kifejezetten kellemes.
Pinakkió hórihorgas orrát felhúzva szimatol körbe a levegőbe.
- Nem érzek vadászni való ivarérett nőstényszagot.
- Te hülye, nézz hátra! – kiáltja neki Rahan.
Százötven kilós elefántfókára emlékeztető hájtömeg folyik szét a köveken pár méterre Pinakkió mögött. Arcát német nyelvű újság takarja. Keze kiterülve, hatalmas mellei mélyen oldalra lógnak. Széttárt lába felénk mutat, burjánzó szőrpamacsok borítják combja belső felét. Egyenletes légzése halk horkolás. Pinakkió riadtan ugrik egyet.
- Fúj, ezt a dagadékot eddig nem is láttam.
- Hát ez nem az a nő, akire vágytam! – kontráz Szexpír. – Srácok, íme az első nőnemű lény, kit Pinakkió nem akar megbaszni. Ez tény.
- Azt azért nem mondtam – néz végig a nőn elgondolkodva Pinakkió –, való igaz, ilyen kövérrel még nem voltam. Lehet, hogy kipróbálnám?
Megremeg az újság hájtömeg fején. Hunyorogva felül. Pinakkió kikerekedett szemmel nézi a nem mindennapian csúf arcot.
- Csak hülyültem, azt tudjátok.
Hájtömeg robosztus elefántléptekkel cammogni kezd a víz felé.
- Menekülés srácok! Nem látjátok, hogy a dagi a tenger felé tart? Ha ez bemegy a vízbe, a szökőártól megszűnik a part! – kiáltja Szexpír.
- Amondó vagyok, hogy sétáljunk egyet – mondom.
Gömbölyű kavicsok égetik talpunkat. Billgeci sziszegve ugrál előttünk. A strand fél kilométer hosszan öleli a tengert. Középen magas vízi csúszda. Szép lányok sehol. Aztán elmegyünk két monokinis mellett, akit két gorilla liheg körbe.
A parton van jetski, motorcsónak kölcsönző. Banán alakú gumicsónakot húz egy motorcsónak. Fiatal pár egyensúlyoz, míg egy kanyarban a vízbe csobbannak. Messzebb egy másik hosszú zsinóron ejtőernyős alakot von maga után. A figura a magasból integet.
Hullámok apró fodra csapdossa lábunk. Szexpír az óriáscsúszdára mutat:
- Na, induljon a verseny, ki lesz az első? Ki utolsónak csúszik, az nem lesz nyerő! Mert a következő kör sört ő fizeti, míg szerény testem hasát a nap sütteti.
Pár lesiklás után Billgeci hozza a söröket.
Szexpír emeli dobozát.
- Öröm a söröm! Dagad a tököm, mikor söröm magamba lököm!
Közben három fiatal szépség telepszik mellénk. Gucci napszemüvegben bámészkodva olaszul gagyognak. Szexpír széles mosolyát felhúzott grimasz töri meg. Keresztülnéznek rajtunk.
- Ezek összekevernek valakivel! Még a víz is kiver, ahogy átnéz rajtam, majdnem hülyét kaptam! Legyetek mű fütyik túsza, nem vagyok én medúza! – néz a lányok felé.
Pinakkió megszólal: - Srácok, nem tudom, ti hogy vagytok e kérdéssel, de nekem megkondult a bendőm.
- Ez azt jelenti, hogy gyógyulsz – mondom neki. – Ti is észrevettétek, hogy az összes jó nő észrevétlen? Vagy fennhordják az orrukat, mint ezek a rinyálos olaszok, vagy pasival vannak. Én legalábbis nem láttam szabad prédát.
- Én sem – legyint Rahan. – Menjünk kajálni, én is éhes vagyok.
Elmegyünk a büfésorra. Az egyik sütődénél két formás popó mosolyog ránk. Kolbászt majszolnak. Megkívánjuk. Mi is veszünk sült kolbászt mustárral. Odatelepszünk a szomszéd pulthoz. Szexpír nem teketóriázik. Pillanatokon belül szóba elegyedik a lányokkal. Folyékonyan beszél németül. A fiatal fruskák heherésznek.
- Te, ez ilyenkor is rímekben beszélhet? – kérdi Pinakkió.
Szexpír hozzánk fordul.
- A jó hír, hogy a csajok itt laknak a kempingben. A rossz, hogy itt jönnek a hapsik is, abban a kék ingben – mutat a két alakra, akik csatlakoznak a lányokhoz.
- Azt mondom, ideje odébbállnunk – veti közbe Billgeci. – Eleget láttunk a strandból. Úgy látom, Pinakkió is összeszedte magát; menjünk egy kört.
Felemeli tenyerét, belecsapunk.
Billgeci fordul ki elsőnek az útra a Wild Starral. Bámuló tekintetek követik karavánunkat. Negyedóra múlva az út a félsziget belseje felé fordul. Pula irányát követjük. Fehérre meszelt régi házak, óriás fújta kőtömbök, zöldellő faligetek között kanyarog az út. Pulán a kikötőben megcsodáljuk a rengeteg kisebb-nagyobb hajót, vitorlást. Megnézzük az óváros valamikori bástyáinak maradványát, melyek régen a városfalat védték. Elsétálunk a háromemeletes kőkolosszushoz; az amfiteátrumhoz. Nem vagyunk jó turisták; rövid lődörgés után továbbállunk. Fél óra alatt érünk Rovinjba. Messziről látjuk a sziklafok tetején magasodó harangtornyot. Furcsa a rengeteg kémény a házakon. Felsétálunk a kikötőből az olaszos hatású sikátorokon, apró üzleteken keresztül a Szt.Eufémia templomhoz. Felejthetetlen hangulatúak a kikövezett apró utcák. Mintha több száz éve nem változott volna semmi az utcai árusok portékáján kívül. Gyors kávé után indulunk tovább. Vrsarban átmegyünk a Limski-fjordon. Festői öböl tárul előttünk. Porec előtt teletankolunk egy benzinska stanicán, majd a régi városba érve megyünk egy kört. Mindenhol érződik a régi római, és az olaszos hangulat. Kiérve Pazin felé fordulunk. Késő délután van, mire az apartmanhoz érünk. Fáradt testek huppannak ágyakra. Pilledten döglődő álmok hajkurásznak. Áthallatszik Szexpír horkolása. Nem tudok aludni. Aztán arra riadok, hogy Pinakkió rázogat.
- Ébresztő testvér! Indul az éjszakai bevetés!
Már mindenki talpon van. Rám várnak. Esti fények csillognak bogár zúzta motorjainkon. Beröffenünk, Lovranban megállunk egy pizzéria előtt. Barokk házacskák szegélyezik a szűk utcát. Gyors pizza után séta. Többnyire nyaraló házaspárok rakoncátlan kölykökkel. Szerelmesek fogják egymás kezét. Néha egy-két lánypáros. Rondák, mint a bűn. A parthoz közel beülünk egy tengerre néző kerthelyiségbe. A sört is tengerparti áron mérik. Azért iszunk két kört. Szomszéd asztalhoz leül három majdnem szépnek mondható lány. Kissé kihívó öltözetük ismerkedésre csábít. Mély dekoltázsok hosszú combokon. Szexpír szeme felcsillan. Nem sokat tököl. Átül. Halk kacajok a német szavakon. Na! Növekvő érdeklődéssel figyeljük hódító barátunkat. Egyre jobban bemelegszik. Egyszer csak Szexpír indulatosan felpattan. Odamegy a pulthoz, fizet.
- Húzzunk innét srácok, ezek ötven eurós lányok – mondja ingerülten.
- Ezek kurvák? – kérdi Billgeci fejét csóválva.
- Akár így is hívhatod ezt a három luvnyát, kik pénzért a szexet maguk mögött tudják. Ezek nem erotikusak, hanem eurotikusak.

Biztosan Gináék is ezt a műfajt űzni jöttek ide. Magam elé képzelem a magyar lányokat, ahogy bájaikat próbálják eladni.
Egyébirányt semmi bajon a kurvasággal, de úgy gondoljuk, egyelőre nem megfizethető örömökre vágyunk.
- Nem tudom, hogy vagytok vele srácok, már másfél napja itt vagyunk, de a felhozataltól nem vagyok elájulva – vonogatja vállát Rahan kifelé menve.
- Azt gondoltad, ide jövünk, aztán az összes csaj az Adrián a lábunk elé omlik? – kérdezem.
- Ja! – válaszol tömören.
- Fiúkák! Tele van a tököm, nem megyünk haza? – kérdi Pinakkió.
- Ne legyetek ennyire elkenődve, ami késik, az nem múlik. Menjünk egy kört a gépekkel – mondom.
Elöl megyek a Shadow-al, Rijeka felé veszem az irányt. Kanyarog az út a part mentén. Hegyoldalba kapaszkodó villák látszanak. Egy hangulatos park mellett megállunk Opatijában.
- Most mi legyen? – bök oldalba Pinakkió.
- Milyen beszédes vagy ma! – válaszolom. – Keresünk valami szórakozóhely félét. Persze, ha nincs ellenedre.
Pinakkió tenyerét dörzsöli. – Akkor menjünk már!
Séta. Elegáns szállodák, gyönyörű villák kelletik a fizetni tudó gazdag turistáknak magukat.
Egy pálmafás sétányt elhagyva, villogó fények egy szálloda oldalában. A Grand Hotel Adriaticban a diszkó, és a bár mellett játékkaszinó is üzemel.
- Na végre, egy kis pezsgés! – kiált fel Rahan.
- Nyomás befelé, lankadtfaszúak! – biztatom őket.
- Itt a sarokban dobok egy pisit, aztán megyek, megnézem a dizsit! – kiált utánunk Szexpír. – Menjetek addig előre, úgyis én akadok rá az első jó nőre.
Nincs nagy tömeg, úgyis fogalmazhatnánk, hogy alig vannak páran. Fluoreszkáló fények rohangálnak körbe. Billgeci – mindannyiunk legnagyobb meglepetésére -, beáll táncolni két lány közé. Több lány nem is igazán van a helyiségben. Na jó, a két felszolgálónő. Látjuk, hogy Billgeci a zenét túlkiabálva igyekszik társalogni. A lányok válasz helyett smárolni kezdenek. Egymással. Billgeci menekülőre fogja a dolgot.
- Úgy látom, te is belecsaptál a lecsóba – közli Rahan. – Ez egy ilyen nap.
- Pedig nem rossz bőr ez a két leszbi hölgy – tűnődik Billgeci. – Szexpír?
- Tényleg. Hol van Szexpír? Még azóta sem jött be – reagál Pinakkió.
- Itt sok keresnivalónk már úgy sincs – mondom. – Menjünk, keressük meg!
Vagy fél tucat ifjonc állja körül a földön fekvő Szexpírt. Hőzöngve kiabálnak a német köcsögök. Éppen az egyik belerúg barátunkba. Ez magyarázza a helyzetet. Pinakkió kikapja a sorból a rugdosót, a falhoz keni. Gyomorszájon rúgja egy mae gerivel, majd a megrogyni készülő alakot földre segíti egy könyökütéssel. Szép volt Pinakkió! Elé állok, mikor hátulról ketten le akarják támadni. Közben Rahan is rohan Szexpír felé. Az első közeledő alakot egy köríves combrúgással állítom meg, a mawashitól megtorpan, én továbblépek a lendületből haverja felé, a megemelkedett adrenalintól ellazulva egyenes rúgással állcsúcson landol csizmám sarka, amitől hátratántorodik. Tovább folytatva a mozdulatok folyamát, visszalépek, és a combost kapott emberemet földre küldöm egy jobb horoggal. Közben megjelenik mellettem Pinakkió hórihorgas termete, aki ráveti magát a többiekre. Látom, hogy Rahan, miközben bevisz egy felütést, hátulról lefogják. Billgeci kap egyet gyomorszájra, amitől összegörnyed. Pinakkió csataüvöltést hallatva ront neki a két tagnak, akik Rahant hátráltatják. Billgeci támadóját tökön rúgom, majd tarkóját megtámasztva térdem arcába robbantom. Ez a hiza ganmen geri kicsit túl erősre sikerült. A szőke német fickó nyüszítve vonaglik a földön. Ez az a pillanat, mikor a bátor legényeknek inába száll a bátorságuk. Hilfézve menekülnek. Futásuk inkább sántikálás. A szőke vérző arcát tenyerébe temeti. Lehet, hogy eltörött az orra? Rahan még seggbe rúgja búcsúzóul. Szerencsére Szexpír talpon van már. Kicsit fájlalja a hasát, enyhén felrepedt a szája széle, de első látszatra nincs komolyabb baja. Billgeci is lassan kiegyenesedik. A gyér bámészkodók láttán javasolom, hogy húzzuk el a csíkot, mielőtt megismerkednénk a helybeli rendőrség turistaszeretetével.
Motorra fel, irány a szállás!
Negyedóra múlva a teraszon ülünk hideg sörrel kezünkben. Szexpír magyaráz:
- Éppen egy szép pálmafát locsoltam, mikor németül beszóltak, én meg válaszoltam, hogy kapd be! Egyik mondta a másiknak, csapd le! Mikor az első bekapta a legyet, megkaptam azt a kegyet, hogy az összes paraszt rám rontott, nem kímélve bőrt és csontot. A legjobbkor jöttetek, mikor megmentettetek. Persze akkor készültem kibontakozni, de ezen most nem fogok vitatkozni. Kösz fiúk!
- Láttátok, gyomrommal mekkorát ütöttem annak a taplónak az öklébe? – tréfálkozik Billgeci.
- Mekkora egy állat vagy te Pinakkió! Látom a karate tudásod hagyott emlékeket – mondja Rahan. – Jackről nem is szólva. Nem szívesen lennék annak a fickónak a helyében, akit fejbe térdeltél. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen magasra lehet ekkora erővel térddel rúgni. Egyszer megtaníthatnád.
- Na, te sem panaszkodhatsz! Láttam azt a nyálas képűt, mikor röptében megcélozta a bokrot.
- Ja, de én ezt az utcán tanultam. De téged kész öröm nézni, ahogy verekedsz. Vagy inkább versz. Látszik a mozdulataidon a beléd vésett harcművészet brutális szépsége, ugyanakkor benned van az utcai csibész vadsága is.
- Ezt olyan szépen mondtad Rahan, hogy erre innunk kell egyet – emeli sörös dobozát Pinakkió.
- Igyunk arra, hogy holnap talán szerencsésebb napunk lesz – lököm én is levegőbe söröm.
- Mondtam én, hogy mentünk volna inkább olaszba, már rég talján nőket húzkodnánk a faszra – vélekedik Szexpír, miután nagyot kortyol.
- Nekem tetszik ez a hely. Egyszer gyerekkoromban – mikor még éltek a szüleim -, elmentünk Vrsarba. Bár sátorban laktunk egy kempingben, de mégis arra emlékeztet – mondja merengve Pinakkió.
- Ne érzelgősködj, mert mindjárt elbőgöm magam – ugratja Rahan. – Meg kell mondanom, hogy alapjában véve én is jól el vagyok itt. Gyönyörű a hely, király a kégli, hideg a sör, ti kis gecik, ti is itt vagytok, az Intruder itt terpeszkedik előttem, mint a világ legszebb gépe, a csajok meg majd jönnek.
- Egyetértek az előttem szólóval. Azt a részt azért kivágnám ollóval, ami az Intruder külső megjelenését illeti. Inkább egy őskövületi jeti. Nézd meg azt a VTX 1.8-at, a tiéd ahhoz képest egy nyolcad – mutat Hondájára Szexpír.
- Nekem a Kawasaki a csúcs – vélekedik Pinakkió egy jóízűt böffentve.
- Az csak egy koppantott húgy – kontráz Szexpír.
- Srácok bármit is mondotok, de a Wild Starnak egyik sem ér nyomába – csatlakozik a vitához Billgeci. – Műszakilag nézve a Yamaha…
- Egy kaka, haha – szakítja félbe Szexpír, miután elereszt egy rottyanós pingvint.
- Úgy látom, témánál vagyunk – mondom. - Javasolom, hogy zárjuk le ezt a meddő vitát. Szerintem mind az öt motor gyönyörű, és mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a sajátunk tetszik a legjobban. Bár az enyém a legkisebb a maga 1100 köbcentijével, de én is büszke vagyok rá, és nem cserélném le senkijével sem. Örüljetek V2-es vasaitoknak, és annak, hogy nem vágytok másra. Mondjuk egy Harleyra.
- Úgy látom, maradunk a témánál. Tudod, mi a véleményem a H-D-kről, ugye? – kérdi Rahan. – Műszakilag nézve a dolgot, ott vannak a béka segge alatt.
- Az régen volt Billgeci – vetek ellent. - Manapság azért már más a helyzet. Szerintem egyikőnk sem tolna a szeméttelepre egy Harleyt. Bárhogy is nézzük, ezek a japán gépek az amerikai nagy szabadságérzés utánozhatatlan hangjának ilyen-olyan koppintásai. Neked, velem együtt inkább a karácsonyfára emlékeztető újgazdag sznobok kicsicsázott hétvégi motorjaival lehetne elvi gondunk, ha foglalkoznánk ezzel a problémával. Ne mondjátok, hogy benneteket nem zavar, mikor egy idegen kíváncsiskodó odamegy hozzátok, és első kérdésként jóindulatúan felteszi, hogy „ugye ez egy Harley-Davidson?” Utána jön csak az ár, meg a végsebesség utáni érdeklődés. Jó a H-D, de lehet, hogy nem nekünk való. Arról nem is szólva, hogy ha veszel egy újat, az se normális dolog, hogy egy kisebb lakás ára. Ez a cég már rég üzletpolitikát váltott: régen akaratukon kívül lettek az amerikai szelíd motorosok, a vadság és a szabadság álmainak a társadalom perifériájára sodródott embereknek a szimbóluma, a Vietnámból hazatért veteránok tiltakozásának jelképe, manapság viszont a gazdag üzletemberek világát célozzák meg, az öltönyből hétvégére bőrruhába öltözött softrockerek magamutogató cirkálása egy bennfentes, zárt körben. Tisztelet a kivételnek. Vannak nálunk is olyan fazonok, akiknek lakása nincs, és a tetkójuk sem lemosható, de esküsznek a Harleyra. Nem tudom, mi lett volna, ha annak idején Sonny Barger, a Hell’s Angels atyjaként valóban Hondákat választ általános motortípusként, ahogy a könyvében írta. Végezetül azt se felejtsétek el, hogy ötünk közül kettőnknek Hondája van, ami bármilyen vita esetén eldönti a mérleg nyelvét.
- Befejezted? – kérdi Rahan. – Elálmosodtam ettől a kimerítő monológtól. Elteszem magam holnapra. További jó mulatást!
Bevonul.
- Ha jól látom, lassan megint pirkad, és az én kedvem is apad – áll fel Szexpír is felduzzadt ajkát nyomogatva. – Inkább a farkam fakadna dalra, mint a szám apadna.
- Srácok, ha aludni akarunk, Szexpír előtt kell megtennünk. Ha megint nekiáll horkolni... – harapja el a mondatot Billgeci.
- Úgy látom nincs más hátra, minthogy ledőljünk az ágyra – szólok Szexpír után. – Jól mondom, haver?
- Vigyázz, nyelved bekever! – kiált vissza.

Kár, hogy otthon hagytam a Psion-t. Nehezen takar le az álom jótékony leple. Szexpír hamar kezd horkolni. Hallom, hogy Pinakkió is csak sóhajtozik az ágyban.
- Jack, neked nem hiányzik a mozgás? Nekem sokszor eszembe jut, hogy milyen jó volt karatézni járni. Emlékszel, mikor megnyerted azt a területi versenyt? Nem volt egy ép csontod sem, mégis boldogan, és büszkén álltál fel a dobogóra. Nem hiányzik az az érzés? Te tehetséges voltál. Keveseknek adatik meg, hogy fiatalon fekete övesek legyenek.
- Nemcsak az érzés hiányzik, sok minden más is. Hiába zsákolok, és gyakorolok otthon, az teljesen más, mint mikor edzés után holtfáradtan, mégis boldogan mentem haza. Ma egy pillanatra elfeledkeztem a Honbu egyik alapszabályáról: „Légy kíméletlen önmagaddal szemben, de légy kíméletes mások iránt!” Az a hőzöngő német fickó talán finomabb bánásmódot érdemelt volna. A karatét meg tudod, hogy nem jó szántamból hagytam abba.
- Hát igen. Tudom, hogy fiatalon szakadt a nyakadba minden, sokat kellett dolgoznod, de most… most hogy már nincs az öcséd, nem gondoltál még arra, hogy újra kezded? Most már van időd, nem?
- Időm? Az talán még lenne Pinakkió – nem folytatom a mondatot.

Nem érzi, hogy szaggatja fel sebeimet: - Szerintem jót tenne neked, ha valamit változtatnál Jack! A barátod vagyok, ne nézz így rám! Tudom, hogy már egy éve, hogy egymás után elvesztetted az öcséd és a nagynénéd... Lassan tovább kéne lépned! Nem állandóan önmagad hibáztatni mindenért! Azt hiszed, nem látszik rajtad az állandó önmarcangolás? Túl sok a levert pillanatod! Mikor rázod meg magad, hogy felébredj végre? Mikor hagyod már abba az önvádat, ami folyton arra ösztönöz, hogy okold magad Ákos öngyilkosságáért?
- Elég! – kiáltom a sötétben. – Elég volt! Ha nem hagyod abba, itt hagylak. Most pedig jó éjszakát!

Fal felé fordulok. Hátamban érzem barátom tekintetét. Csendben marad.

Én találtam meg Ákost. Túllőtte magát. Soha nem felejtem el kifejezéstelen tekintetét. A kiálló tűt a vénából. Mintha vádlón kérdezett volna: Miért nem voltál mellettem, bátyus?

Árnyaltak a szavak, és olyanok, mint a férgek. Mikor külsőnkbe belopóznak, talán még szólni is félek. Süket lett füled, nem hallotta némaságom, arcom könyörgött, de szemed bezárult, mint egy fekete álom. Később sem sikerült szavaid megtalálnom, már nem emlékszem, mikor süllyedt a szürke csendbe élő halálom.



Negyedik

Örülök a reggelnek. Lidérces álmokat fújt a tengerparti szél.
Farkasszemet nézek a tükörben. Gyorsan lezuhanyozom hideg vízben.

Kimegyek a tengerpartra. Sarlósfecskék keringenek a hullámok felett. Távoli hajók apró vitorlái fehérlenek.
Messzire ellátni a tagolt partvonalú öbölben. Rijeka felé hatalmas, tengerjáró hajók látszanak. Milyen más minden, mint éjszaka! A szomszéd villát magas sövény takarja. A két telek közt benyúló stég. A másik oldalon a tengerpart csupasz, fehér mészkőszikláinak egyhangúságát oldja a macchia, az örökzöld bozótos. A tövises bokrokba keskeny gyalogösvényt vágtak. Távolabb fenyők és ciprusok sötétzöld tornyai színesítik a partot.
Lábam előtt a tengervíz áttetszően tiszta. Apró halak rajzanak a moszattal benőtt kövek között. Billgeci feje bukkan elő a víz alól. Kerek fején búvárszemüveg. Nagyot prüszkölve kagyló lenyomatú kavicsot tesz a lépcsőre a többi mellé.
- Anyám imádja a különleges köveket. Egész gyűjteménye van otthon. Ennek biztos örülni fog – magyarázza, majd elmerül a hullámokban.
Kíváncsivá tesz. Megvárom, míg megunja a víz alatti világ kincsei utáni keresést, majd mikor kimászik a partra, kölcsönkérem a szemüveget. Billgeci kavicsaival eloldalog. Körülnézek, sehol senki. Nagyszerű. A fürdőgatyám a házban szárad. Lehet, hogy még vizes. Mindenesetre messze van, ezért megszabadulok rövid szárú farmeremtől, és csupaszon, egy szál búvárszemüvegben, belevetem magam a habokba.
Mintha egy óriási akváriumban lennék; csodálatos világ tárul elém. A sziklás tengerpart mentén lassú tempóban úszom időnként le-lebukva a fenékre. A víz alatti táj folyamatosan változó szépségében gyönyörködöm. A kristálytiszta víz helyenként alig néhány méter, aztán kicsit arrébb hirtelen megnő a mélység, hatalmas, víz alatti barlangmélyedések látszanak. A kavicsos fenéken tengeri sünök, parányi rákok, tengeri csillagok, rengeteg apró hal mozog, mászik, úszik. Ezer ismeretlen élőlény kering körülöttem.
Lomposka is a tenger fenéket stíröli. Aztán nehogy valamelyik rákocska, vagy sünöcske ismerkedni akarjon vele!
Kényelmes karcsapásokkal úszom tovább. Mélyre merülök, a víz alatt mellúszásban követem a sekélyedő partot. Elfogy a levegőm, egy jókora sziklatömb állja utamat. Éppen fel akarom lökni magam a felszínre, mikor egy keskeny hasadékban valami sárgán megcsillan. Kíváncsiságom erősebb légszomjamnál, visszalököm magam a mélybe. Vastag aranyláncot húzok elő a keskeny résből. Dobhártyám feszíti a víznyomás. Mikor elrugaszkodom a köves tengerfenéktől, fájdalom hasít talpamba. Már tudom, miért volt az a gumiszandál Billgecin.
Zihálva szívom tüdőmbe a levegőt, mikor a felszínre érek. Leveszem fejemről a búvárszemüveget, megdörzsölöm szemem. Jól látok. Velem szemben két, harminc körüli nő a néptelen parton. A szőke, göndör hajú, egy sziklán ülve arcába temeti kezét. Hangosan zokog. Széttárt lába közt szőrtelen punci. A másik, a nagyobb mellű barna, valamit keresgél a kövek között. Ő is borotvált. Mindketten meztelenek, barna bőrük csillog a napfényben. Észrevesznek, törülközőt kapnak maguk elé, segélykérően pillantanak körül. Sehol senki, csak egy közelben ringatózó motorcsónak. Gondolom, azzal jöttek.
- Pardon! – kiáltok feléjük, aztán ellököm magam a sziklától.
Éles fájdalom hasít újra a talpamba. Felszisszenek. Kiülök egy kiugró szirtre. A két nő idegen, lágy ritmusban beszél. Ezek franciák! Nem értek semmit. Hallom meglepődő felkiáltásukat, mikor észlelik ruhátlan testem. Szöszike könnyeit törli világoskék szeméről, mikor felsikolt. Kezemre mutogat. El is feledkeztem talált kincsemről. Az aranyláncra nézve magyaráznak. Dúskeblű közelebb jön. – Parlez-vous francais? - Hadarva mondja a magáét. Hiába kérdez, mosolyogva felhúzott vállal jelzem, hogy nem értek semmit. Azért megpróbálom felvenni a kommunikációt.
- I’m Hungarian. Do you speak English? – kérdezem.
Most ők ingatják fejüket. Na, ez érdekes lesz! Lomposka bökdösi combom. Gyerünk haver, munkára fel! Csinálj már valamit, különben elkezdek ágaskodni!
Szöszike szeme felcsillan. – Excusez-moi! - Ledobja törülközőjét, csukafejessel startol a vízbe, pár szabályos csapás után fellendül a lehorgonyzott motorcsónakba. Piszok jó segge van. Táskájában kotorászva elővesz egy digitális fényképezőgépet. Máris le akar fotózni? Biztos jól nézek ki egy szál farokban, ha ilyen hatással vagyok az imént még síró nőre. Megrázom loboncos sörényem, vízcseppek fröccsennek szerte. Óvatosan ereszkedik a vízbe. Kezében magasra tartva a gépet, egy kézzel visszaevickél. Szöszike óvatosan mellém guggol. Nem zavarja, hogy igyekezetében elfelejtette törülközőjét magára tekerni. Engem aztán biztos nem zavar, klasszikusan csodásak a mellei is. Különben is; én is meztelen vagyok. A digitális fényképezőgép apró monitorán fényképet mutogat. Na, már ilyen jóban vagyunk, hogy sor kerül a családi fotóalbumra is? Az első képen egy csapat szebbnél szebb nő integet meztelenül a kamera felé. Szöszike és Dúskeblű is köztük van. Valamit trükköztek a digitális fotóval, mert Szöszikéből kettő van. Mi ez? Valami naturista nőegylet? Aztán egy közelibb képen végre megértem Szöszike lelkesedését. Egyedül van a fotón, a mellképen tisztán látszik nyakában az aranylánc. Kétségtelenül ugyanaz, mint a tenyeremben levő. Arcomon nevető ránccal, ellentmondást nem tűrően felcsatolom nyakára a láncot. Szöszike boldog, ad egy puszit. – Merci bien! - Melle hozzámér. Lomposka megmoccan. Nyugi fiú! Szöszike örömtől repesve csapja össze tenyerét. Formás keblei meglebbennek. Hálásan néz rám. Felállnék, de felszisszenve visszaülök. Dúskeblű segítőkészen megnézi a lábam. Már rajta sincs törülköző. Szemmel láthatóan a nőknek teljesen természetes állapot a meztelenség. Ölébe véve mutatja a tengeri sün beletört tüskéit talpamban. Nagylábujjam vészesen közel kerül először az enyhén szétnyílt puncijához, majd a dinnye nagyságú mellekhez. Egyik kezével melle közé szorítja lábam, a másikkal igyekszik kipiszkálni a tüskéket, miközben én kiszolgáltatott helyzetben hanyatt fekszem a sziklapadon. Időnként vidám voilá-k trilláznak fel ajkáról, mikor kiszed egy újabb tüskét. Nem érzem fájdalmasnak e műveletet, mivel lábam melengető helyen van. Ráadásul Lomposka önálló életre kel. Addig növeszti magát, míg kidugja fejét. Szöszike nevetve hívja fel e tényre barátnője figyelmét, aki addig is fél szemmel - cseppet sem zavartan -, figyelte testem e becses részének állapotváltozását. Szöszike puhatolózóan néz szemembe, mikor megérint. Ujjait végigfuttatja mellkasomon, csípőmön, combom belső felén mintegy véletlen; megáll. Finom cirógatásba kezd a göndör szőrszálakon. Felkönyökölök, magamhoz húzom, csókot lehelek ajkára. Mohón visszacsókol, apró nyelve kutakodón keresi társát. Lomposka olyan merev, és hatalmas, mintha egész testem csak egy nagy farokból állna. Hosszúra nyúlt csókunk közben Dúskeblű befejezhette a tüskék eltávolítását, mert egész testemben megborzongok, mikor forró szájába veszi lábujjam, és lágyan szopogatni kezdi. Szöszike keze feljebb csúszik; golyócskáim simogatása után finoman marokra fogja Lomposkát. Játéka oly művészi, mint maestro ujjai a pianínón. Hangszerem majdnem megszólal, de legalábbis közel van ahhoz, hogy hangjegyeim kottát írjanak a levegőbe. Szöszike kicsit elhúzódva megbabonázott tekintettel figyeli egy darabig Lomposkát, majd nyelvével követi rajtam az utat, melyet nemrég ujjaival simított végig. Nagyot sóhajtok, mikor nyelve Lomposkát veszi kezelésbe. Sokáig nyalogatja a vastag törzset, míg érzékien ajkai közé veszi a makkot. Szívni kezdi, egyre erősítve a hullámzó vákuumhatást. Dúskeblű dús kedvű. Mosolyogva szemezünk, míg lábujjam szopogatja.
Úristen! Itt vagyok ezen a csodálatos tengerparton a tűző napsütésben - ahol az erősödő szél időnként sós vízpermettel hint meg -, miközben két gyönyörű nő kényeztet!
Ha létezik a Paradicsom, azt ilyennek tudnám elképzelni. Ha látnák ezt a fiúk!
Hátradőlök a kőre, Szöszike lábát fejem köré illesztem. Klasszikus 69-es póz egy francia nővel, aki istenien tud franciázni. Kezemmel masszírozom kemény fenekét, végigsimítok a popsija vágásán, összerázkódik, szétfeszítem szeméremajkait. Beillesztem nyelvem a kéjrésbe, lágyan nyalogatom a rejtekéből kiemelkedett megduzzadt csiklót. Jóízű a nedvedző punci. Fejem felemelve nyelvem időnként hátrafuttatom a gáton túli redőzött nyílásba. Szöszike tele szájjal nyögdécsel. A szopással vegyített búgó hangtól Lomposka egy belső idegszálon türelmetlen jelzi, hogy már nem sokáig bírja ezt az intenzív ingerelegyet kitörés nélkül elviselni. Próbálom Szöszike tudtára adni robbanásra készülő testem túlfeszítettségét, de annál erősebb szájmunkába kezd. Középső és gyűrűsujjam bedugom hüvelyébe, kisujjam az ánuszába, nyelvemmel felgyorsítom az iramot klitoriszán. Hevesen megrázkódik, mikor eléri az orgazmus hullám. Magával ránt nemi izgalma beteljesedése, Lomposka olyan kemény, mint a beton, amikor mélyről jövően feltör a spermaláva. Olyan erővel ér utol az ejakuláció, hogy a gyönyörtől egész testemben megfeszülök. Szöszike Lomposkát nem eresztve mohón nyeldesi az ondófolyamot. Szívása lassan gyengül, míg finom nyalogatássá nem csendesedik. Oldalra borulva elnyúlik a meleg kövön, szapora légzése közben sem hagyja magára Lomposkát. Látom, hogy az utolsó kibuggyanó cseppeket is élvezettel nyalja le a lanyhuló, vörös makknyílásról. Meg kell hagyni, ez a francia nő jól leszopott!
Lomposka a kielégültségtől lankadtan pihen.
Dúskeblű már nem dús kedvű. Megfeledkeztünk róla. Mellettünk ülve próbál mosolyogni Szöszikére, aki egy kóbor ondócseppet nyalint le szája széléről.
Hangtalan jelbeszéddel vesszük szemügyre egymást, kacajunk kibuggyan. Szöszike kéjes tekintete Dúskeblűre ragad. Pár szót váltanak egymással. Dúskeblű szeme kérdően fúródik belém. Most azt akarod kérdezni, hogy téged is ki tudlak-e elégíteni? Most mutasd meg Jack, milyen a magyar virtus!
Dúskeblű felé csusszanok. A méretes kebelhalmok közé fúrom fejem. Addig mesterkedek, míg a sápadt udvarban a bimbók feszes pecekké nem nőnek. Finoman harapdálom őket. Végigkalandozok combja belső ívén kezemmel, a nagy szeméremajkakhoz érve elidőzök a bőrredők érzékeny ráncain, majd középső ujjammal kitapintva a csiklót, pajkos játékba kezdek. Hamar benedvesedik a kiéhezett punci. Lejjebb siklok, nyelvemmel körözök a köldökön, megmarkolászom a fölém tornyosuló kerekded dinnyéket. Dúskeblű egyre szaporábban veszi a levegőt, kezével nyomja lefelé követelőzően fejem. Hanyatt fekszik, én meg hason, hogy jobban hozzáférjek, szélesre tárja lábát, öléhez tapaszt. Szorításával jelzi, hogy az erősebb ingereket szereti. Mélyen belaffantok járatába, meglepődve tapasztalom csiklója szokatlan nagyságát. Erősen szívni kezdem. Kéjes nyögéssel adja tudtomra, hogy erre van szüksége. Rajtam nem múlik, Dúskeblű! Úgy leszopom ezt a több centinyi pöcköt, hogy elájulsz! Egyre vehemensebben szorít magához. Csöcsörésző kezemmel érzem mellkasa egyre sűrűbb süllyedését. – Excellent! – kiált fel, majd artikulátlan üvöltéssel élvez el, számat bőszen megöntözve kéjlevével. Aztán csend. Tényleg úgy áll a dolog, mintha elájult volna. Na! Lassan áttérhetnénk komolyabb műfajra a nyali-fali után!
Dúskeblű révetegen csókolja le arcomról a sikamlós, zselészerű nedveket, majd ő is bemutatja nem mindennapi franciatudását. Szöszike könyökére támaszkodva les minket. Lomposka már gerjedten áll, mikor Dúskeblű vastag ajkai kezelésbe veszik. Olyan mohósággal szop, mintha az agyam akarná kiszívni. Egy kicsit kefélhetnénk is már, lányok! Dúskeblű gondolatolvasó, türelmetlenül igazítja magába Lomposkát, mikor lovagló ülésben beleül. Nem sokat tököl, pillanatok alatt olyan vágtába fog, hogy szerelemlovunk utoléri a vágyak beteljesületlenségét. Mikor Dúskeblű hörögve élvez, Lomposka kérdez; válaszom az, hogy nyugi, folytatódjon még a digi-dugi.
Rám hanyatlik, fuldoklom a keblek közt, finoman oldalra tolom a kielégült nőt. Szöszike meglátva harcias kedvem, évődve a hullámok közé veti magát.
Ne menekülj, nem kell a maszlag, téged is jól megbaszlak! Most megtudjátok, milyen a magyarok istene! Annak idején nyilakkal törtünk be a Kárpát-medencébe, most kemény dákóval nyársallak bennetek félbe!
Szöszike után ugrom. Lomposka meredten követ. Addig menekül, míg utol nem érem. Hamar hagyja magát. Derekam köré kulcsolja lábát, élvezi a súlytalanságot, és Lomposka keménységét mélyen benn az ölében. Farpofáin vezénylem az ütemet. Lökésemkor nő a víznyomás, jóleső simogatás a hűs víztömegben a forró punci. Aztán felgyorsulunk, mint az expresszvonat, köröttünk a hullámok mély fodrot fonnak. Szöszike nyögdécselése belefúl a habokba, aléltan omlik karomba.
Pár perc pihi után kisegítem a partra. Dúskeblű megint dús kedvű! Lomposka meglátása szerint nem eléggé. Ő meredten hasítja a levegőt. Szöszike félre, Dúskeblű egy orgazmussal le van maradva. Felállítom, megfordítom, hátát lenyomom egy kiálló szirtre, kezelésbe veszem kitárulkozó hátsóját. Mélyen belököm Lomposkát. Dúskeblű szilaj módon állja döféseim. Sőt. Még rásegít. Hátraveti formás seggét. Nemsokára ismét megtöri a csendet reszkető kiáltása. Kezével hátratol. Rám nevetve magára mutat, majd ágaskodó Lomposkára. Kezével jelzi, hogy nem bírja tovább. Lehuppan a törülközőre. Szöszikére nézek. Ő is kacagva tiltakozik. Na, Lomposka, akkor most mi lesz veled? Aggodalomra nincs ok; a két nő lábamhoz telepedik. Két oldalról kényeztetik legnemesebb szervem. Felváltva veszik szájukba. Szöszike finomabban, érzékibben, Dúskeblű mohóbban, vadabbul szop. Élvezetes e felváltott játék. Megigézetten nézem őket. Zsibbad minden porcikám, remeg a lábam. Kellemes bizsergés indul útjára ágyékomból. Érzem, ahogy testemben kilövésre készen tolakodik az ondóhadsereg. Most! Most kellene megállítani az időt! Elnyújtva végtelen részre, napokig élvezni ezt a pillanatot!
Minden idegszálammal igyekszem e kéjes perceket késleltetni. Ám ekkor Szöszike hirtelen mögém kerülve mélyen bedugja nyelvét végbelembe. Olyan erővel kiáltok fel, hogy Dúskeblű meglepődve hátrahőköl. Szájából kicuppan Lomposka. Ekkor tör rám az orgazmus. Az első löket Dúskeblű szemébe spriccel, aki védekezésül újra bekapja farkam. Látom, hogy sűrűn nyeldekel. Nyugi Lomposka, nehogy megfulladjon! Miután kiszopja a maradék cseppeket is, félszemmel pislog rám. Vihorászva törli ki szeméből a ragadós anyagot, arcán lassan szárad a kéjfolt. Szöszike is előkerül. Összedugjuk arcunk mindhárman, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nincs szükség szavakra. Átléptük a nemzetek határait. A két nő derülten nyom egy puszit arcomra. Megmerítjük felhevült testünk a hűs hullámokban, kiülünk a kősziklára.
Rövid tanácskozás után Szöszike pociján körözve mutatja, hogy éhes. Magukra bök, majd a távolba, jelezve, hogy mennének. Aha! A puncitok már jóllakott, most jöhet a pocakotok! Azt is meg kell tömni. Az enyém is halk korgással jelzi a kaja hiányát. Úristen, hány óra lehet? És egyáltalán, milyen messze kerültem? Arról nem is beszélve, hogy utoljára Billgeci látott a tengerben eltűnni. Lehet, hogy aggódnak értem?
Nem tudom, mennyire értenek, ahogy kézzel-lábbal magyarázom a helyzetem. Intenek, kövessem őket. Meglepődök, milyen nagy a motorcsónak. Ez inkább egy kisebb yacht. Szöszike gyorsan körbevezet. Légkondis kabin, zuhanyzó, vécé. Hiába, élni tudni kell! A műszerfal mellett navigációt is látok. Dúskeblű tréfásan belök egy párnás bőrülésbe. Mikor kigyorsulunk a tenger felé, rájövök miért ültetett le. Olyan erővel tapadok a háttámlához, hogy felkiáltok a csodálkozástól. Szinte repülünk a hullámok felett. Nagyokat csattan a hajó oldalán minden megtört hullám. Sós tengervíz csap arcon egy merész kanyarban. Ez fantasztikus! Azért csak felállok. Tombolni támad kedvem. Követik példámat. Őrjöngő örömünk egymásra átragad. Nagy kört írunk le. Erősen kapaszkodva, Dúskeblűnek magyarázom, merre lehet a szállásom. Bizony, jó pár száz méterre elkószáltam, mikor felfedező utamra indultam. Aztán meglátom a teraszosan vízbe nyúló sziklákat.
A parton integetnek a fiúk. Ahogy közelebb érünk, látom, hogy álluk leesik. Tátott szájjal bámulnak minket. Csak nem irigykedtek? A két gyönyörű nő még mindig meztelen. Én is.
Lomposka büszkén nyújtogatja nyakát a pompás keblek, és a napsütötte guszta pucér puncik között. Nem tagadom, dagad a mellkasom. Vízbefúlt tetem helyett kielégült farkat láthatnak viszont két faszállító bombázóval. Invitálom őket a partra. Tanácstalanul néznek egymásra, aztán Dúskeblű kiveti a horgonyt a stég mellett. Eltűnnek a kabinban, majd egy pillanat múlva leheletnyi fürdőruciban jelennek meg. A fiúk hitetlenkedve néznek.
- Hahó! Ébresztő! Valaki kapja már el ezt a kötelet! – kiáltom feléjük.
Pinakkió segít, kiugrunk a stégre.
Társaimra mutatok: - Rahan, Billgeci, Szexpír és Pinakkió.
Dúskeblű és Szöszike nevetnek. E nevek valamit nekik is jelentenek. Nem is tudom a nevüket! Zavaromat látva kisegítenek. Dúskeblű Salyne és Szöszike Giselle. Magamra kapom a kövön hagyott rövidnadrágomat.
Kiülünk a teraszra. A nők egymást közt beszélgetnek. Szexpír megjelenik egy üveg Jack Daniel’s-el. Már csak apró duzzanat jelzi a tegnapi sebet száján.
- Tudtam én, hogy Jackre valaki vigyáz odafenn, különben is, ismeritek a mondást; chercez la femme. Hölgyeim, a whiskey nyelvén mindenki ért, legyen mindenki, mindenkiért! Emeljük poharunk az égre, igyunk e két csodaszép tündérre!
- Jack! Azt tudod ugye, hogy jól megszívattál minket – mondja Rahan. – Azt hittük, már rég belefulladtál a tengerbe. Az egész öblöt keresztülúsztuk oda-vissza. Erre banyek, te beállítasz ide két angyallal, meg egy yachttal. Mint a mesében. Gondolom, halálra kefélted magad, míg mi hülyére izgultuk magunk.
- Elég volt már Rahan, megjött végre a jó barát, nézd csak meg ennek a szépségnek a jó farát! – csitítja Szexpír.
Billgeci egy darabig csak ül a nők mellett, aztán zavartan megszólal. Franciául töri a szavakat! Dermedten hallgatom, hogy Billgeci társalog. Az ő tudománya hallhatóan mélyre hatóbb a mi „Bonjour mademoiselles!” ismeretünknél. Igaz, hogy gagyog, de kis idő múlva megosztja velünk a hallottakat.
- Ne nézzetek így rám! A franciatudásom csapnivaló! Még az egyetemi évek alatt tanultam két szemesztert. Na! Salyne és Giselle több barátnőjükkel egy apró szigeten nyaralnak Cres mellett. Ha jól értem szavukat, csak nők! Értitek fiúk? Csak nők! Jack! Ezek a nők szuperlatívuszokban beszélnek rólad. Te… te tényleg mind a kettőt megdugtad?
- Aha – mondom szerényen.
- Te rohadt geci! – pattan fel az eddig szótlan Pinakkió. – Hogy lehet neked ilyen szerencséd?
- Tartok tőle, hogy ez nem csak szerencse kérdése – feszítem tovább a hangulatot. – Nézzetek csak meg így oldalról. Látjátok ezt a sármos profilt?
Elnevetem magam.
- Mesélj már Jack, mi történt? Eddig azt hittem, ilyen csak az álmokban történik.
- Majd később, Rahan. A hölgyek éhesek. Meg én is. Mi lenne, ha meghívnánk őket Lovranba ebédelni?
Mindenki bólogat. Billgeci tolmácsol, majd fordít.
- Azt mondják, nagyon köszönik, de most menniük kell. – Csalódott moraj. – Ellenben este ráérnek. – Felhördülés. Sebesen jár az agyam.
- Mondd meg nekik, hogy este kilenckor várjuk őket. Ha tudnak, hozzanak barátnőket is.
Billgeci lelkesen magyaráz a fürdőruhás szépségeknek, majd kikísérjük őket a partig. Az au revoir kiáltások után sokáig integetnek, mikor kifordulnak a nyílt tenger felé. A motorcsónak tajtékzó habot hasít maga után. „V” alakú fodrok keringenek a vízen.
- Na, kíváncsi leszek rá, hogy eljönnek-e este – hitetlenkedik Pinakkió.
- Nyugi, itt lesznek – mondom.
- Mesélj már Jack! – követeli Rahan. – Ha nem vennéd észre, majd megveszünk a kíváncsiságtól.
Röviden elmondom az aranylánc megtalálásának történetét.
- Hihetetlen! Ez nem lehet véletlen – suttogja Szexpír –, ez tuti, hogy a sors karma, máskülönben tőled ez a két szép nő mit akarna? Higgyétek el, ennek lesz folytatása, kirándulásunk megbélyegzi majd e nők hatása!
- Úgy legyen! – zárom le a témát.
Pinakkió hozzám hajol: - Én könnyebbültem meg legjobban Jack, mikor viszontláttalak. Mindenféle rossz gondolatom támadt az éjszakai beszélgetés után. Megszólalt a lelkiismeretem.
- Vigyázz, nehogy az én hibámba ess! – emlékeztetem.
- Már azt hittem, hogy valami hülyeséget csináltál. Bocsáss meg, ha tolakodó voltam.
- Nem, te ne haragudj. Tudom, hogy a barátom vagy. Tulajdonképpen sok igazságot mondtál. Köszönöm. Ma este pedig tomboljon a jókedv. Mit szólnátok, ha rendeznénk a hölgyeknek egy kerti partit?
- Jó ötlet!
- Oké! – hallatszik.
- Akkor irány a bolt, fel kell frissítenünk ital- és ételkészletünket.

Szexpír és Billgeci magára vállalja az ellátmány beszerzését. Mi igyekszünk kicsit otthonosabbá teremteni az apartmant. Ami abból áll, hogy az ágyakról beszórjuk a ruhákat az üres szekrényekbe.
- Biztos, ami biztos – mondja röhögve Rahan –, nem fogok égni szaros alsógatyával.
- Azon gondolkoztatok már, hogy milyen módon társalgunk velük? Nem lesz kínos, hogy Billgeci állandóan fordít? – kérdezi Pinakkió.
Ránézek: - A szex nyelvén mindenki tud barátom. Valószínűnek tartom, hogy ez az este nem arról fog szólni, hogy kellemes bájcsevelyt folytatunk a hússütés közepette, aztán udvariasan és felettébb kimérten taglaljuk a Kvarner-tengerpart ígéretes időjárását. Legyünk lazák, engedjünk utat az elfojtott vágyaknak. Persze, ha látszik a viszonzás. Nekem elhihetitek, nem azért fognak eljönni, hogy unalmaskodjunk egymásnak.
Éhségem csillapítom egy szenyóval, mikor visszaérnek Szexpírék.
- Vettünk három üveg whiskeyt, két karton sört, meg a nőkre gondolva egy fehér Baccardit, egy Cointreaut, meg két Baeileyst, néhány narancslét… - sorolja Billgeci.
- Kaját nem vettetek? – kérdi Rahan.
- Ja, de azt is! Hoztunk kenyeret, meg pácolt húst.

Lassan telik a délután minden perce. Egy darabig döglünk az ágyban, aztán este nyolc felé kiülünk a teraszra. Indul a Jack Daniel’s féle bátorságmerítő hadjárat. Szexpír coca-colával elegyíti a nemes italt.
- Kicsit muszáj hígítanom, különben sűrűbben kell finganom, azt meg nem szeretném, ha a szagot e nők elé tenném – magyarázza.
- Srácok, van egy ötletem! – mondom. - Már mondtam, hogy ez az est akkor fog jól elsülni…
- … ha sikerül a farkam elsütni – szakít meg Szexpír.
- Szóval, akkor lesz fergeteges e buli…
- … ha sikerül valakit megdugni!
- Kicsit egyhangú a gondolkodásod, Szexpír! Ami nem baj, de kezdesz unalmas lenni! Pedig nem áll szándékomban hegyi beszédet mondani, csak azt javaslom, legyünk nagyon lazák!
- Mint asszonyt hajtó atamán kozák! Lányok! Simogassátok meg Szexpírke faszát!
- Éppen ezért, mit szólnátok hozzá, ha a nőket egy szál semmiben várnánk?
- Azt akarod mondani, hogy meztelenül? – kérdi Billgeci.
- Én támogatom az ötletet, főleg, ha kapok még egy-két whiskey öntetet! – mondja házi rím királyunk.
- Én is, én is! – adja áldását Rahan és Pinakkió.
- Na jó – egyezik bele Billgeci is –, nekem csak egy feltételem van. Bevállalom a hússütést abban a konyharuhában! Erre igyunk!
- Billgeci előkével, meg meztelen seggel? – kérdi Rahan. – Már ez a látvány megér egy estét. Proszit!

Levetkőzünk. Telik az idő. Öt meztelen krapek iszogat. Egyre oldottabb a hangulat.
- Azt röhögném srácok, ha nem jönnének a nők, mi meg itt pucéran vedelünk, mint öt buzi! – dől előre a nevetéstől Rahan. – Nem baj, Billgeci, te leszel a kislány, olyan jól festesz abban a helyes kis ruciban, ahogy sütöd a husit, fehér popód világit.
- Én is elkapom Billgecit, seggébe verem a gecit! – kiált Szexpír.
- Gyerekek, fél tíz van – mondja lemondóan Pinakkió. – Ezek már nem jönnek.
- Az ott mi, faszfej? – kérdem a tengerre mutatva.
Távoli fény egyre erősödik, motorzajjal párosulva.
- Gyertek, menjünk eléjük! – harsogom.
Kifutunk a parti sziklákra. Nők integetnek. Sok nő. Ruhában. Hangos kacajuk meztelenségünknek szól? Odakanyarodnak a benyúló stéghez. Szöszike még mindig csodaszép. Kikötöm a kishajót. Rövid tétovaság után követik példánkat. Nyolc ruhátlan nő ugrik mellénk. Szépek és vidámak. Dúskeblű jön utolsónak. Lágyan ringatózik a csónak. Adjunk utat a csóknak! A zavar legkisebb jele nélkül nyomnak arcunkra puszit.
- Te, nézd mennyien vannak! – súgja Rahan.
- Nem ciki ez? – mutat magára Billgeci. Szó, mi szó, elég komikusan fest.
Átölelem Szöszikét és Dúskeblűt. Gyorsan itatni kell még a fiúkat, lazuljanak ők is! Aggodalmam felesleges. Mire beérünk, Szexpír talál két németül beszélőt, akikkel bevonulnak zenét keresni. Rahan italt tölt. Lógó farka súrolja a poharat. Billgeci elhappolja mellőlem Dúskeblűt. Franciául karattyolnak. Cseppet sem vagyok féltékeny. Sőt! Kíváncsian vizslatom a francia nőket. Eddig lekötött Szöszike igéző szeme. Döbbenve veszek észre még egy Szöszikét! Még egy göndör hajú szépség! Ilyen nincs! Jackey fiú, ébresztő! Ezek ikrek! Szöszikettő kicsit talán magasabb? A puncija ugyanolyan simára borotvált, mint a tesónak. Halvány sebhely a nyakán. Igen. Ez jó lesz támpontnak. Bár tulajdonképpen mindegy. Két oldalról ölembe ülnek. Átkarolom őket. Tökéletes a világ. Lomposka tanácstalanul ingatja fejét. Most melyik tojásra nézzek? Még nyakláncuk is egyforma. Beugrik, miért láttam Szöszikéből kettőt a fotón. Az nem trükk volt.
Pinakkió és Rahan három nő között vigyorog. Billgeci leveszi az utolsó flekkent a sütőről. Dúskeblű asszisztál neki. Sting csendül fel, megjelenik Szexpír két belekarolt nővel.
- Könyörgöm, nehogy felébresszetek, ez a legszebb álom, mi valaha velem megtörténhetett!
- Tetszik a móka, Szexpír? – kérdem.
- Ennél szebbet és jobbat nem tudnék kívánni, remélem farkam reggelig fog állni! De jó, hogy nemcsak engem érnek sikerek. Te magasságos! Jack! Ők ikrek! – néz Szöszikre dermedten. – Hadd folyjon a pia, legyen az estéből orgia!
Rahan és Pinakkió kihoz még egy asztalt a nappaliból székekkel, hogy elférjünk. Míg eszünk, a Szöszik mellém ülnek.
- Tetszik ez az arány nagyon. Nyolc nő és öt férfi. Köszönjük neked, Jack! – mondja tele szájjal Rahan.
A nők körbecsodálják a motorokat, majd visszaülünk.
Szorgosan töltögetem a Szösziknek gyorsan ürülő poharukba a Baeileyst. Két oldalról elkezdik harapdálni fülcimpámat. Lejjebb siklanak. Mellbimbóimat szopogatják. Egyszerre. Mintha tükröt tettem volna testközéppontom vonalába. Lomposkának olyan merevedése van, hogy széttöri a képzeletbeli tükröt. Nem zavar, hogy mindenki őt nézi. Büszke vagyok rá, ahogy köldököm verdesi. Szöszike forró ajka tapad a számra, Szöszikettő göndör fürtjei ráomlanak Lomposkára. Franciatudása vetekszik ikertestvérével. Nyelve fürgén kalandoz. Szöszike csatlakozik hozzá. Játékosan évődnek, ki vegye kezelésbe. Sikerül megegyezni; míg egyikük finoman szopva rábukik, addig a másik a törzset, és a golyócskákat nyalogatja. Felváltva. Szöszike szomjas. Megfogja a Baeileys üveget, leültet a lépcsőre, hátradönt. Könyökölve nézem, ahogy mellkasomon végigfolyatja a világosbarna nedűt, majd nyelvével lefetyelve nyeli. Szöszikettő kiveszi kezéből a Baeileyst, Lomposkát is megöntözi.
Tucatnyi ember figyeli mozdulatlanul ténykedésük. A műsornak olyan kisugárzása van, hogy mindenki áhítattal les. Ágyékomból sűrű zsibbadás terjed. Szöszikék nem hagyják abba a szopás-nyalást. Muszáj közbelépnem, különben nagy spriccelésnek lesznek kis tanúi. Kikerekednek a szemeim, mikor meglátom, hogy a két ikertestvér nyelve össze-össze ér, mikor a makkot nyalogatják. Kutakodó nyelvük időnként a másik szájában is eltűnik. Erőtlenül próbálom eltolni őket, de nem tágítanak Lomposka mellől. Rám néznek, mikor bekövetkezik a spermarobbanás. Az első kitörés mellkasomig lövell. Az igazi harc ekkor kezdődik köztük. Szöszikettő győz. Neki sikerül elsőnek szájába venni az utólöketek folyamát, Szöszike a maradékot nyalja le testemről. A nyáltól, Baeileystől, és ondótól kevert ragacsokat mohón takarítja el. Szöszikettő nem hagyja abba a szopást. Szájában Lomposkával továbbra is finoman köröz nyelvével a szívóhatást gyengítve. Egy ideig teljesen befér a szájába, ám olyan odaadással végzi ügyködését, hogy Lomposka újra nőni kezd. Addig mesterkedik a dúsajkú, míg teljesen kemény nem lesz. Hiába igyekszik teljesen elnyelni, muszáj kijjebb eresztenie, másképp édes fulladásba torkollna e remek franciázás. Szöszike eközben édes csókjaival halmoz el. Fura íze van nyálának a Baeileys és a spermakeveréktől.

Gyengéden megfordítom, hátát puszilgatva lassan belecsúsztatom Lomposkába. Csípőmozdulatokkal tekergőzik rajtam. Széttárt ölében ikertesó nyelve vándorol heréimtől csiklójáig.
Ekkor veszem észre, hogy elszabadult körülöttünk a mennyei pokol. Szexpír hátulról dönget egy alacsony vöröskét. Széttárt lábuk alatt egy rövid, barna hajú szájával kényezteti kettőjüket, időnként kihúzza Szexpír farkát, hogy pár slukk intenzív szopás után visszadugja a vulvába. Pinakkió izmos feneke gyorstolattyú módjára jár, derekát hosszú combok övezik. Rahan egy bozontos puncit nyal, miközben vesszejét sűrű nyelvcsapások dédelgetik. Billgeci köténye alatt elbújik Dúskeblű, ütemesen lebeg az előke, majd elfutnak a víz felé. Billgeci túlesik a tenger-tűzkeresztségen?
Szöszike is nézi a többieket. E vizuális látvány fokozza vágyunkat, ahogy az imént a mi előadásunk felkelthette az övéket. Szöszikettő könyörgően pillanthat a tesóre, mert Szöszike jó testvér módjára kicsusszanva átadja helyét, arcomra ül. Nem vagyok rest, apró csiklóját hamar megtalálom. Nyalok, lefetyelek. Iszom a puncilét. Szöszikettő vele szemben belém ül, Lomposka eltűnik a feszes falú hüvelyben. Csókolózva simogatják egymást. Így élveznek el vékony kis sikolyokkal. Egymás arcába lehelik a vágyak feltört légörvényeit. Lomposkának ez még nem elég az újabb boldogsághoz. Karomba omlik a két kielégült nő, mint doromboló macskák, simulnak hozzám. Egy darabig együtt gyönyörködünk az elénk táruló orgiában. Kezükkel csitítgatják Lomposkát. Szexpíren a rövid hajú galoppozik, fejét barátnője öle rejti. Pinakkió vállán formás vádlik, éppen kirántja méretes szerszámát, bőséges ondóját a kidülledt szemű nő melleihez irányítja, aki kéjesen masszírozza kebleibe az éltető testkrémet. Rahan is épp a gyönyörbe rohan, alatta a nő hisztérikus extázisa felülmúl minden egyéb nyögdécselést, kéjes jajgatást. Mellettük hoppon maradt a bozontos puncis, de nem kell félteni; csukott szemmel adja át magát szorgos ujjainak. Egyik kezével szétfeszíti nagyságos nagyajkait, míg a másikkal sebesen köröz a rózsaszín klitoriszon. Gyorsuló üteme, és félig tátott szája sejteti, hogy másodperceken belül célba ér. Pinakkió kezd formába lendülni. Lankadó faszát, ami petyhüdt állapotában is megfelel egy normál méretű felálló pénisznek, a bozontos puncis maszturbálóba dugja. Megtámaszkodik a szék karfáján, és olyan eszeveszett iramba fog, hogy Bozontka átveszi Rahan barátnőjétől a stafétabotot; démoni üvöltözése messze hallatszik. Pinakkió tombolva addig döngöli, amíg Bozontka megadva magát a sorsnak, újból fülhasogatón sikongatva ordít. Azonban Pinakkió továbbra sem lankad, ezért lába elé térdel Bozontka, és sóvárgó tekintettel, torkos szopásnak lát. Hiába igyekszik mélyebbre hatolni; az erektől duzzadt hatalmas fasznak csekély részét tudja benyelni, fulladozva vonul vissza a kiugró peremig, a makkra zárulnak vörös ajkai, míg markával villámgyors farok verést végez. A szívástól behorpad arca. Pinakkió robosztus alakja megfeszül, hörögve az eget kémleli, farizma ritmikus mozgása jelzi kilövellését. Bozontka most nyeldekel igazán, gigája szaporán emelkedik. Mikor végre kicuppan szájából a lankadó hímvessző, nyelvén átlátszó, fogyó foltok mutatják a bőséges termés végét.
Ezt már nem bírom tétlen nézni. Lomposka kielégületlenül meredezik. Az iker cicusok is kipihenték magukat talán. Ideje folytatni a mókát! Az asztalra döntöm őket, hátulról felváltva meghágva. Szöszikettő győz, ő megy el előbb. Halk sóhaja örömkönnyes nyögdécselésbe fullad. Alánk kucorodik, Szöszikét döfködöm tovább, míg ő alattunk nyalogatja kéjszerveinket. Lelassítom az iramot, ki akarom élvezni a helyzet minden pillanatát, Szöszike lyukának összes rejtett zegét-zugát. Elbűvölten nézem, ahogy Szöszikettő sudár nyelvével végigszökken a vastag Lomposka kiálló felén, majd eltűnik a csikló irányába. Szöszike e dupla élvezettől nem sokáig bírja; tomporát egyre hevesebben hátralökve összerázkódik. Hüvelyizmai heves szorításától Lomposka is gerjedő gejzírként útjára bocsátja terhét. Az élvezéskor lábujjhegyre állok. Mosolyom átragad az ikrekre, mikor Szöszikettő a kilaffanó Lomposkáról lenyalja a fehéren fénylő utolsó cseppeket. Fantasztikus az a szempár, ahogy közben szemembe fúrja élveteg igézetét. Az asztalon kiterülve nyúlik el Szöszike. Körötte félig ürült üvegek és poharak alkotják e páratlan csendélet misztikus képét. Az egyik fürtje belelóg egy Baeileys-es pohárba. Nevetve emeli körbe. Kielégült arcok átszellemült pozsgása tesped. Megjelenik kézen fogva Billgeci és Dúskeblű is. Billgecinek fülig ér a szája. Szexpír hangulathoz illő zenét keres. Nemsokára felhangzik Simon & Garfunkeltől a Mrs. Robinson. Felállok.
- Mi lenne, ha megtáncoltatnánk a lányokat? – mondom kezem nyújtva az ikrek felé.
Rövidesen mindenki csatlakozik. Az egyik nő vidáman mutatja a combja belső felén lefolyó áttetsző spermamaradványokat. A következő szám, a Fakin’it langyossága már nem nyeri el senki tetszését, Szexpír cd-t vált, Santana adja a talp alá valót. Lankadt farkak dörgölődznek himbálózva, kisebb-nagyobb cicik szorulnak egymáshoz. Billgeci szinte féltékeny Dúskeblűre, mikor megpaskolom domború hátsóját. Az egyik szám után az ikrek pajkosan kacsintanak a tenger felé. Miért ne? Éjszakai fürdőzés? Ám legyen! Mások is követnek. Egymás után csobbanunk a sós ízű habok közé. Bőrök libabőröznek a sötétben. Tapintással tájékozódunk. Az ikrek beljebb úsznak. A vörös hajút hátulról megcsöcsörészem. Mivel nem húzódik el, hátulról beakasztok neki. Heréimet ringatja a hűsítő víz. Lomposka ma meg van táltosodva. Szexpír arcát nézve is egyértelmű, hogy nem bájcsevelyt folytat a víz alatt partnerével. Vöröske kezébe harapdálva elélvez. Bocsánatkérően néz rám, mikor a part felé tempózik. Szerencsére megjelennek az ikrek. Felváltva buknak le Lomposkához. Míg egyikük szopásba lendül a mélyben, a másik levegőért kapkod idefenn. Nem semmi. Lomposka ma nagyon el van kényeztetve. Most aztán fogalmam sincs, hogy melyik melyikük. Az ikrek bodor haja most rálapul fejükre, mikor légszomjasan fel-felmerülnek. Helyzetüket könnyítve az alsó lépcsőre támaszkodom, csípőmet kiemelve a vízből. Most megint azon perlekednek, ki kapja be. Kár, hogy nincs még egy farkam. Gyertek csak lányok. Komszi, komsza! Irány vissza a szárazföld! Az alsó teraszon Szöszike alá terítek egy törülközőt. A feneke alá egy másikat hajtogatok több rétegben, csípőjét magasra helyezve. Szöszikettőt négykézláb helyezem el ikertesóján, derekánál fogva minél jobban hátrahúzom. Tessék puccsítani! A két punci így egymás alá kerül. Lomposka percenként lyukat cserél. Na! Szöszikék neheztelőn veszik tudomásul, mikor átpártolok a másikhoz. Lomposka egyre veszettebb tempót diktál. Ziháló kis sikkantásokkal először Szöszikettő élvez el. Összekuporodva figyeli, ahogy pár perc múlva Szöszike hangja is szaggatottá válik. Gyengéden eltol magától. Lomposka nyughatatlan. A lányok meg kipurcantak. Szöszike mutatja, igyunk valamit. Fegyverszünet! A felső teraszra érve látjuk, hogy Billgeci nincs túl irigylésre méltó helyzetben. Kiterülve nyúlik el az egyik műanyag székben. Lába között Dúskeblű feje jár le és fel. Mikor elengedi egy pillanatra, rájövök, miért néz rám Billgeci könyörgő tekintettel. Szerszáma kókadtan lötyög a nő kezében, semmilyen rábeszélésre nem hajlandó munkába állni. Dúskeblű azonban elég hajthatatlannak látszik, semmi nem utal arra, hogy feladná a reményt.
- Jack, én ezt nem bírom. Isten az atyám, hogy kétszer már elsültem, szerintem Salyne legalább háromszor. Be akarja bizonyítani, hogy ő újra képes erőt lehelni bele. Segíts már! – mondja síros hangon Billgeci.
Rábasztál haver, pont a legvérmesebb nőt választottad!
Ha harc, hát legyen harc! Hátulról megmarkolom Dúskeblű súlyos farpofáit, Lomposkát beillesztem, pillanatok alatt olyan ütemet diktálok, hogy a Zinger varrógép elmehetne nyugdíjba. Egyik kezemmel félhosszú, barna haját gyeplőnek használva hátrahúzom a fejét. Billgeci hálásan néz rám, az ikrek Dúskeblű lelógó kebleit csipkedik, marcangolják. Testemen patakzik a veríték, csatakos bőrünk kipiroslik a vérbőségtől. Dúskeblű nyüszíteni kezd. Nagyra tátott szájából elfajzott, magánkívüli hangok fakadnak fel. Artikulátlan üvöltése elveri a tengerparti csend hajnali moraját. Hohó! Kefélni akartál? Hát most megkapod! Ajkába harap, kezével próbálja tompítani döngetésemet. Megkönyörülök rajta. Kirántom Lomposkát, Dúskeblűt hanyatt fektetem, mellkasára ülök. A kerek dinnyehalmok közé fektetem a kőkemény Lomposkát. Dúskeblű kezével összezárja kebleit. Nyálammal síkosítom nyirkos bőrét; ráköpök. Dugattyúm elementáris amplitúdóval üzemel. Becsukott szemmel átadom magam heves viharom közelgő zsongásának. Az ikrek Dúskedvű mellé telepednek. Arcuk összeérve várja a vulkánkitörést. Mikor érzem, hogy magom már a kijárat utolsó ajtajánál dörömböl; megmarkolva verem Lomposkát, míg végre az első gecieső nagy ívű röppálya után Dúskeblű arcán landol. Jobbra-balra forgatom, mint valami tűzoltótömlőt. Az egyik ikernek alig jut valami, ezért maradékok után kutatva tapad makkomra. A másik belenyal Dúskeblű arcának színtelenné váló foltjaiba. Pár perc levezető lefetyelés után kimerülten dőlünk hátra. Fáradtan nézzük a napfelkelte első sugarait. Gyönyörű.

Kifacsart citromként, egymás hegyén-hátán pihegnek a testek. Dúskedvű fáradtan feláll, kinyújtózik, mint egy jóllakott tigris. Rövid eszmecsere után búcsúznak. Kikísérjük őket.
A nyolc francia nő libasorban száll be a csónakba. Én tartom a kötelet, így egyenként megcsodálhatom őket alulnézetből. Bozontka megáll egy pillanatra, válla felett visszanéz. Remek kilátást, akarom mondani belátást, nyújt hátulnézetből szétterpesztett lábköze; mintha a szél fodrozna pár szelet bacon szalonnát…
Dúskeblű a csónakból visszaszól Billgecinek.
- Fiúk! A lányok meghívnak minket - viszonzásul a kellemes éjszakát -, egy partira. Salyne azt mondja, ha van kedvünk, szívesen látnak minket – tolmácsol Billgeci.

Lelkesen bólogatunk. – Azt mondja, holnap délután ötkor eljönnek értünk – folytatja.
- Holnap. Az jó, van egy kis időnk a regenerálódásra – sóhajtja Rahan.
Hosszan integetünk a távozó motorcsónak után.
- Srácok, nekem a lábaim, mintha ólomból lennének, a farkamból meg kiszállt minden dicső ének! – mondja befelé menet Szexpír.
- Azt hiszem, erről álmodni sem mertünk volna –, nézek utoljára a tenger felé.
- Úgy gondolom, mi magyar legények helytálltunk a csatamezőn –, dülleszti büszkén mellét Pinakkió.
- Ha jól láttam Billgeci fonnyadt farkát, ő nem dörzsöli örömtől a markát –, tekint Billgecire Szexpír, majd felém fordul. - Haver te jól belecsaptál a lecsóba, hogy farkad verhetted az ikertesókba.
- Ilyen csodaszép, gyönyörre éhes, felkínálkozó nőket még az életben nem láttam! – hűházik Billgeci. – Ez… ez olyan volt, mintha nem is valóság lett volna. Ha létezik mennyország, akkor annak ilyennek kellene lennie.
Ismerős gondolat. Álmot fakaszt a tudat. Ágyamba zuhanva alig hunyom le szemem, máris elalszom.




Ötödik

Sült hús illatára ébredek korgó gyomorral. Pinakkió még húzza a lóbőrt. Billgeci a konyhában ténykedik a maradék flekkenekkel. Kora délután van, ragyog a nap. Sehol egy szellő, tükörsima a tenger. Szexpír és Rahan a teraszon kávézik. Már eltakarították az éjszaka háborús maradványait.
- Jó reggelt barátom! Úgy látom, olyan résnyi a szemed, mintha kínai lenne a neved – köszönt Szexpír, elém tolva egy kávésbögrét. – Rád fér egy kis ébresztő nedű, tán fárasztó volt az esti menü? Kedvem nem egykedvű, nekem tetszett az éji revü!
- Örülök, hogy jó kedved van – válaszolom –, még mindig úgy érzem, mintha álmodtam volna.
Pinakkió csíp belém hátulról álmos hangon: – Akkor ébresztő, mert nem álmodtál haver. Tegnap szétkúrtuk a francia dámákat. Jó reggelt mindenkinek!

Mohón befaljuk a Billgeci által tálalt ínycsiklandozó pecsenyét. – Mit szólnátok egy rövid kiránduláshoz? – kérdi. – Arra gondoltam, megnézhetnénk közelebbről ezt a szigetet velünk szemben.
- Krk? Részemről oké! – mondom.
A többiek is helyeselnek.
Lezuhanyozok, rövid farmert, pólót öltök magamra. Csizma helyett bakancsot veszek fel. Ideje volt már életet lehelni a pihenő vasakba. Lelkesen dohognak fel egymás után. Billgeci után fordulok ki az útra Rijeka felé. Kanyarog az út, a táj lenyűgöző. A házak között néhol az út szinte egysávosra szűkül. Krajlevica után ráfordulunk a fizetős hídra, amely összeköti Krk-et a szárazfölddel. Formabontó ipari létesítményeket gyönyörű sziklás öblök követik. Ahogy dél felé haladunk, egyre dimbes-dombosabb a vidék. Krk városában állunk meg. Itt megint megcsodálhatjuk a szűk, sikátoros utcácskákat az óvárosban. Több százéves épületek közt bolyongunk, sok a műemlék. Egy román stílusú bazilika megtekintése után visszasétálunk a motorokhoz. Irány tovább! Punat kikötőjében a jachtok, vitorlások teljesen ellepik a tengert. Az árbocerdőt elhagyva Baska felé dübörgünk. Megállunk a több kilométer hosszúnak látszó strandon.
- Csobbanunk egyet? – kérdi Billgeci.
- Miért ne? – válaszolom.
Megrohanjuk az apró kavicsokkal borított partot. Megmártózunk a tengerben. Lemerülök a mélybe. Papírpénzeken akad meg a szemem. Felhalászom a tengerfenékről zsákmányomat. Három darab száz kunást találok. Nem kezdek el kiabálni, hogy vajon kié lehetett. Valami hatökör fürdőnadrágja zsebéből eshetett ki. Kifekszünk a partra. Kiteszem a napra száradni a papírpénzeket. A többiek kíváncsian néznek.
- Fiúk, jók vagytok nálam egy vacsorára – mondom. – Talán még egy-két sör is belefér. Van, aki halra pecázik, én lóvéra.
- A vízben találtad? – kérdi Rahan. Bólogatok.
- A mázlista! – irigykedik Billgeci.
- Nyugi, bedobom a közösbe.

Pár méterrel arrébb két monokinis, barnára sült fiatal lány fürkész minket. Egyikük feltűnően nagy mellű, vékony derekú, alacsony szőke, a másik magasabb, hosszú barna hajú. Melle nem túl nagy, de formásan ívelő.
- Hello lányok, mi újság? – kiáltom feléjük tréfásan.
Legnagyobb meglepetésemre magyarul válaszolnak:
- Sziasztok! Bocsi, nem akarunk tolakodóak lenni, de hallottuk, hogy magyarok vagytok.
Vékony, határozott hang, mégis segélykérő a hangsúlya. Megállnak előttünk. Körtemellűn a bimbók izgatóan csúcsosodnak fölfelé. Darázsderék derekára teszi kezét. Testtartása így kicsit kihívóvá válik, átnéz a fejünk felett, mintha azt mondaná; leszállok közétek elefántcsonttornyomból, de ne reménykedjetek, hogy kegyeimből részesültök.
- Segíthetünk valamit? – kérdem, látva, hogy nem a külsőnk ragadta meg figyelmüket.
- Tulajdonképpen igen – válaszolja Körtemell. – Elég kínos a dolog. Barátainkkal jöttünk nyaralni Porecbe, ma meg ide, erre a strandra. Az történt, hogy kisebb affér után a srácok itt hagytak minket, míg mi a tengerben fürödtünk. Azok a szemetek elvitték az összes pénzünket, és ruhánkat.
- Az nem szép dolog! – veti közbe Rahan.
- Hát, a bájgúnárok nem lehetnek túl lovagiasak, ha benneteket így itt hagytak! – így Szexpír.
- Szóval – folytatja Körtemell -, egy szál ciciben mégsem állhatunk ki stoppolni.
- Pedig lehet, hogy sikeretek lenne – vélekedek.
- Hagyd már Szilvi! – duzzog Darázsderék. – Nem látod, hogy szórakoznak velünk?
- Tessék, itt a törülközöm, ha hazáig megfelel felső gyanánt – mondom Körtemellnek. – Ha nem zavar, hogy motorral vagyunk, a hátsó ülésen elfértek. Szerencsétek van. Lassan mi is indulni készültünk volna, ráadásul egy darabig arra megyünk.
- Az elég nagy kerülő Jack! – mondja Billgeci. – Porec az Isztriai-félsziget túlsó felén van. Tudod, ott fordultunk vissza, mikor túráztunk.
- Ha szépen megkérnek a lányok, én szívesen vállalkozom a fuvarra. Ma este úgy sincs más dolgunk. Engem hajt az út szele.
- Beígértél egy vacsorát – erősködik Billgeci.
Úgy látom, elege van egy időre a nőkből. Dúskeblű jól kifacsarta.
- Útközben eszünk valahol – mondom.
- Egy mosolyért én is felajánlom a törülközőmet, meg a hátsó ülésemet – kínálkozik Pinakkió.
- Akkor ezt megbeszéltük – zárom le a témát. – Induljunk.
- Hurrá! Látod Zita? Mondtam, hogy megoldjuk – lelkendezik Körtemell. Ahogy megindul előttem, az apró pántú tanga alatt az izmos popó önálló életre kelve táncot jár, mint egy brazil szambatáncosnőé.
Mögém ül, Pinakkióé Darázsderék. Ő is kap egy törülközőt melle köré. Lassan tudunk menni, nagy a forgalom. Elöl megyek, nincs kedvem előzgetni, élvezem a szabadságérzetet. A V2-es lágyan duruzsol. Körtemellnek is tetszik valami, mert lelkendez:
- Tök jó ez a motorozás! Nem is gondoltam volna! Még sohasem ültem motoron, de mindig kíváncsi lettem volna milyen érzés! Tök jó! Tök rendesek vagytok, hogy elhoztok.
- Ja.
- Hol van a szállásotok?
- Opatija felé.
- De hisz az tök közel van!
- Ja. Ha ennyire szereted a tököt, akkor jó tökös csaj lehetsz – dörmögöm félhangosan.
- Mi?
- Semmi. Nem tartozik rám, de azért megkérdezem; miért vesztetek össze?
- Mit mondtál? Hogy hívnak?
- Nem mondtam semmit. Egyébként Jack vagyok. Te meg Szilvi. Na, ezen túlvagyunk.
- Jack… Ez valami becenév lehet – mondja okosan. – Jack, te hol laksz?
- Fehérváron.
- Jaj, az nagyon közel van Pesthez! Én meg Pesten lakom, Újpalotán. Zitával meg Edinával. Tök jó fejek.
Nem vagy te egy kicsit butácska? A külsőd árnyékot vet agyadra. Butitársam csak mondja a magáét:
- Képzeld el, eljöttünk ilyen messzire Rómeóval, Dolfival, meg Palikával, Palika az én pasim, ő is tök jó fej, aztán mióta itt vagyunk, ez a három behemót állandóan féltékenykedik. Ma azért akadtak ki, mert megint monokiniben akartunk napozni. Mintha kezdenének meghülyülni a melegtől. Tudod, mi táncosnők vagyunk – olyan igazi táncosnők, nem vetkőzősek -, és nagyon fontos, hogy a testünk mindenhol egyenletesen barna legyen.
Ha nem vagy vetkőzős, miért kell a cicidnek is barnának lennie? Ah! De minek keresek én a kánkán is csomót?
- Már nem merünk senkire ránézni, mert belekötnek mindenkibe. Tudod, a fiúk állandóan gyúrnak, meg szteroidokat szednek, elég izmosak, valakire ránéznek, az egyből betojik. Hihi. De azért jó fejek, de ez nem volt szép tőlük, nagy szemétség volt. Nem szóltak semmit, mire kiértünk a vízből, leléptek. Tiszta hülyék, nem?
- Ja.
- Az Edinának szerencséje volt. Reggel fájt a feje, így otthon maradtak Rómeóval. Kíváncsi vagyok, mit csinálnak. Biztos, nagyot néznek majd, ha meglátják, hogy egy szál semmiben, pénz nélkül is boldogultunk nélkülük.
Egy hangulatos, part menti étteremnél megállunk. Majdnem mindenki valami tengeri herkentyűt kér, én wiener sneitzelnél maradok. Darázsderék nem száll le a magas lóról, néha úgy érzem, mintha ők tennének szívességet nekünk. Mire fel ez a nagyképűség? A srácoknak sem tetszik, hogy fennhordja az orrát, elkezdik cikizni. Különösen Rahan nem fér a bőrébe, miután Darázsderék megkérdezi; ugyan már, mi jó van ebben a motorozásban? Csak ketten férnek rá, nagyon hangos, telemegy bogarakkal a szeme, huzatos, meg különben is; úgy nézünk ki, mint akik most jöttek egy Motorhead koncertről.
- Az jó lenne – mondja Rahan. – Abban igazad van, hogy annyi hátránya van az autóval szemben, hogy a magadfajtáknak komoly gondot okoz, hogyan furulyázzanak menet közben a kanjukkal.
- Srácok, ne durvuljatok már! – próbál csitítgatni Körtemell. – Zita te is fogd vissza magad! Tök jó fejek a fiúk, hogy hazavisznek minket.
- Nem azért – erősködik hajthatatlanul Darázsderék -, de ilyen rocker külsővel azt áruljátok el nekem, hogyan tudtok csajozni. Hosszú haj, borosta, szakáll, tetoválás, szakadt farmer, ez mind-mind távol áll tőlem. Akad olyan normális lány, akinek ez bejön?
- Lehet, hogy szakadt a farmerom, de tiszta. Ha gondolod, most rögtön megnézhetjük, hogy az én alsógatyámon van-e barna folt, vagy azon a vékony pánton, ami mélyen a seggedbe vág.
Rahan választ sem várva letolja a gatyáját. Megakad torkomon a rántott hús. Igazándiból hátsóját fordítja Darázsderék felé. Az hátrahőkölve felugrik helyéről. A szomszéd asztalnál megbotránkozva néznek felénk.
- Hogy lehet ilyen bunkó valaki! Én inkább stoppal megyek tovább!
- Te, hogy is hívnak? Plázacicának? Hajts fejet barátom farának! Különben megtapintom melled, valódi-e, vagy szilikonos e szerved? – röhög Szexpír.
- Te sem vagy normális. Te nem is tudsz normálisan beszélni? Képzeld, szilikonos a mellem, de akkor fogod te ezt megfogni, amikor én a te farkad.
Ebben a pillanatban az egyik vendég - aki Rahan csupasz seggét bámulja kifelé menet -, hátulról véletlenül elsodorja Darázsderekat, aki Szexpír ölébe esik. Szexpír megmarkolja a lecsúszott törülköző alól kikandikáló kebleket. A távozó vendég riadtan begyorsítva szól vissza: - I’m sorry. I didn’t mean it.
Szexpír hahotázva mutat a vöröslő Darázsderékra, aki felugrik, rémülten visszacsavarja magára a törülközőt:
- Kisanyám, te nemcsak megfogtad, de majdnem be is kaptad! Ha rajtad múlik, nyelved hímtagomon nyúlik. Olyan táncosnő vagy te, amennyire én kohómunkás, kapd be! Te hülye kis öt eurós ribanc, kapsz egy pofont, aztán nem lesz több gubanc!
Úgy látom, kezd eldurvulni a szitu. Darázsderék kevély hangulata változik; zokogásban tör ki a megaláztatástól. Körtemell átöleli:
- Ezt azért nem kellett volna.
Ideje közbelépni.
- Igazad van. Vége a mókának – mondom. – Hazaviszünk, de azt azért magyarázd meg a barátnődnek, hogy inkább a fiújával kellene így beszélnie, nem pedig azokkal, akik kihúzták a szarból. Elmegyek, kezet fogni a barátnőm legjobb haverjával, aztán olajra lépünk. Ahogy a pincéreket elnézem, nemkívánatos társaság lettünk. Itt a lóvé Billgeci, fizess addig.

Mikor kijövök a férfi vécé ajtaján, Körtemell áll előttem. Könyörgően néz rám.
- Ne haragudj a barátnőmre. Nagyon megviselte, hogy Dolfi képes volt őt otthagyni. Dolfi elég… elég nagy állat. Úgy látom, te vagy itt a főnők. Ne hagyjatok itt, kérlek. A haverjaid le akarnak lépni nélkülünk. Nem tudom, mit csinálnánk itt félmeztelenül, az országút szélén. Ráadásul kezd sötétedni.
Leguggol elém. A meglepetéstől szólni sem tudok, mikor kigombolja sliccem.
- Bármit megteszek a kedvedért.
- Kösz rendes vagy, de erre most semmi szükség – felhúzom. Mondom én, hogy hülye kis kurva! Szánni való. – Ezt az ígéretesnek induló leszopást egy másik alkalommal bepótolhatjuk, de most nincs erre idő. Egyébként nem vagyok főnők. Mi egyenrangúak vagyunk. Megmondtam, hogy hazaviszlek, ne izgulj. Na, gyerünk, mielőtt a barátnőd újabb inzultusnak lesz kitéve. Jól felpaprikázta a srácokat.
Darázsderék a motorok mellett pityereg. Szexpír röhögve mutat kigombolt sliccemre:
- Nagy tehetség a barátnőd, látod Zita, ő is egy fasszopó pina. Mi motorosok így szopatunk, nem kocsiülésen, hanem vécében nyomatunk. Zituska, te nem jössz velem egy körre, ha lecidázol, meghívlak egy sörre. Bár azt nem garantálom, hogy öt perc alatt végzek, mint a barátod fajta vitézek, de inkább hagyjuk, én veled sehol sem égek. Még a sötétben sem, édes kincsem.
- Elég volt Szexpír! Menjünk!
Darázsderék keservesen ül fel Pinakkió mögé. Körtemell egy darabig bírja csak szótlanul.
- Kösz, tök jó fej vagy!
Ezt a tök szót valahogy törölni kéne a lány szótárából.
- Majdnem fázom. Ez a srác mindig versekben beszél? Hogy csinálja?
Nem válaszolok. Igaza van Szexpírnek: öt eurós ribancok. De Körtemellben egyszerűsége ellenére is kedvesség van, amit értékelek. Az a típus lehet, aki nagyon hálás tud lenni az ágyban. Olyan kis butuskán aranyos. Rijeka után a többiek intenek, Opatija felé kanyarodnak, mi egyenesen megyünk tovább. Óvatosan döntöm a motort a kanyarokban, a szembejövő autók elvakítanak. A lányok biztosan fáznak. Érzem, ahogy Körtemell reszket mögöttem. Nekem sincs melegem.
Hosszúnak tűnik az út Porecig. Mikor beérünk a városba, Körtemell mutogatja az utat. Régi, kőfalú épületek mellett kanyargunk. Újabb építésű házak közé érve megállunk egy elegáns, villaszerű, fehér háznál. A parkolóban két fekete magyar rendszámú autó: egy bálnamerci, meg egy Audi S6-os Quattro. A sarokban egy régibb, élénkpiros, BMW 3-as cabrio. Kik ezek a pasik? Körtemell zsibbadtan száll le a hátsó ülésről. Pinakkió is beáll mellém, Darázsderék szeme vörös, ajka keskeny. Tangabugyis lányok a fehér törülközőkben. Mintha éjszakai fürdőzésről jöttünk volna.
- Köszönjük a segítséget – mondja Körtemell.
- Kösz – csatlakozik röviden barátnője. Nem viszi túlzásba a hálálkodást.
- És most, mi lesz, lányok? Segíthetünk még valamiben? Nem lesz semmi baj?
- Áá, nem, kösz – válaszol Körtemell. – Remélem, hogy nem. Bár fogalmam sincs, hogy mi vár ránk. Reméljük, már hiányoztunk, és ma már nem lesz több balhé. Nem hiszem, hogy tanácsos lenne bejönnötök, tudjátok a fiúk elég hírtelen haragúak, meg féltékenyek. A törülközőket mindjárt kihozom.
Beslisszolnak az ajtón. Pinakkió kérdően néz rám:
- Kellenek nekünk azok a törülközők? Láttam már szebbeket is.
- Szerintem meg a világ legszebb darabjai. Nem akarok balhét keresni Pinakkió, tudom, hogy elég gázosak a lányok, de nem szeretnék anélkül hazamenni, hogy ne tudnánk meg a végkifejletet. Gondolkodj; milyen fazonok lehetnek azok, akik képesek voltak olyan messzi otthagyni ezeket a lányokat?
Valami belső erő azt súgja, hogy maradnom kell, amíg kihozzák végre azokat a rohadt törülközőket.
Egy percen belül csörömpölő hangok, sikoltozás. Kirohan vérző szájjal Körtemell. Törülköző, Darázsderék sehol. Már tanga sem. Nem hiszem, hogy önszántából vette le.
- Segítség! Ezek állatok! – menekül felém.
Szépen nyírt a fazonod.
- Hülye kurva, még nem végeztünk! – kiált utána egy dromedális alak, aki alig tudja vállait kipréselni az ajtón. Nagyon alacsony, és hihetetlenül széles vállú. Groteszk törzsén brutális golyófej ül. Ránk szegezi ujját.
- Ti vagytok a motoros köcsögök? Nem volt annyi eszetek, hogy elszeleljetek?
Látványosan fellendíti lábát a levegőbe. Széles körívű fejrúgást mutat be. Az biztos, hogy laza a fickó. Ez most megfélemlíteni akar, vagy magának gyűjti a bátorságot? Nem úgy mutat, mintha kettőnktől egy kicsit is tartana. Felém lép. Én meg oldalra, el a motortól. Megjelenik mögötte egy hústorony. Magassága van vagy két méter, még Pinakkió is eltörpül mellette. Kopasz fején kifejezéstelen tekintet. Azt elhiszem, hogy ezektől az állatoktól beszar mindenki. Félelmet sugárzó a megjelenésük.
- Nyugi srácok, nem kell a balhé – próbálnám oldani a feszült helyzetet, de ekkor Hústorony nekiront Pinakkiónak.
Nincs időm nyomon követni párharcukat, mert Törperős is támadásba lendül. Küzdőtávolságon belülre hatol. Ha az imént nem mutatta volna be lazaságát, engem is meglepetésként érne a villámgyors láblendítés. Valószínűleg ettől az erős rúgástól padlót fogtam volna. Így is alig tudok lehajolni, hajam súrolja a gyors mawashi geri jodan. Belém égetett reflexeim működnek. Az elhajlás közben megindítok az ellenfél tartó lábára egy lábsöprés szerű ellentámadást. Sípcsontom találja el az Achilles-ínt. Törperős arcán látom a kínt. Másodpercek töredéke eldönthet egy küzdelmet. Szerintem már bánja, hogy fejrúgással kezdett. Annyi előnyöm volt, hogy nem tudta, hogy én is tudok valamicskét a harcművészetekről. Nagy arca eltorzul. Saját lendületétől, és a sikeres ashi baraitól magasan a levegőbe emelkedik alteste. Fejjel ér földet. Hallom kopasz fejének koppanását a kövön. Kábán emeli fel a kobakját. Mellélépek egy mély kiba dachiba. Az alacsony terpeszben felhúzom hátsó kezem, és lesújtok egy egyenes ütéssel. A gedan tsuki pontosan talál. Zenkutsu dachiba érkezem a csípőráfordítás után. Szépen kivitelezett technika seikennel. Bütyköm két első ízülete oldalról találja el az orrot. Valami reccsen. Feje megint találkozik a kövezettel. Törperős nem mozdul.
Az egész nem tartott tovább tíz másodpercnél. Vajon mi történt ezalatt Pinakkióval?
Riadtan veszem észre az egyoldalú küzdelmet. Dagadó izmok fogságában barátom vöröslő feje. Pinakkió már alig kap levegőt. Ez az állat még képes megfojtani! Felkapom az ajtó melletti bádog szemetest, és megcélzom vele az elképesztően széles hátat. A kuka behorpadva ér földet. Az óriás megrázza magát, elengedi Pinakkiót, aki földre esve levegőért kapkod torkát masszírozva. Hústorony szembefordul velem. Beszarás! Gonosz vigyor ül az arcán. Egykedvűen veszi tudomásul Törperős mozdulatlan testét. Nekem szegezi mutatóujját: - Most kicsinállak! – felkiáltással rám veti magát. Hátrasasszézok kettőt, Hústorony rendületlenül közelít. Hírtelen – kedvenc rúgásommal – egy ushiro geri chudannal támadok felé. A hátulról indított egyenes rúgás pontosan találja el a gyomorszájat. Bakancsom sarka hatalmas erővel ér célba. Hústorony egy mélyet lélegzik, és lép felém. Hihetetlen, hogy ettől nem fogott padlót! Rákontrázok egy yoko gerit első lábbal. Semmi hatása. Ez az ember vasból van! Talán a feje fogékonyabb! Hátratáncolok, mikor újra küzdőtávolságba kerül, oldalra szökkenek egy iszonyatos ütés elöl, visszatámadok egy mawashi geri chudannal. A hasfala továbbra sem gyengül. Hát igen! Nagyon erős vagy Hústorony, de terjedelmes izmaid lassúak! Dávid és Góliát küzdelme folytatódik. Arra kell ügyelnem, hogy ne kerüljön túl közel. A vasmarkokat nézve, nem szeretnék közéjük kerülni. Megint jön egy parasztlengő. Elhajolok, oldalra szökkenek. Támadás vissza köríves ütéssel a lengőbordákra. Hústoronyba egy pillanatra megreked a levegő, aztán megint felém fordul. Kezd ideges lenni. Ez jó. Furán nézhetünk ki; az óriás előrelép, támad, én oldalra mozdulok, visszatámadok. Ő forog a képzeletbeli kör közepén. Újabb ütés felém, én újra elugrok, most megpróbálkozom a fejét célozni mawashival. Talál, de túl gyenge a rúgás ahhoz, hogy hatása legyen. Vagy a feje is betonból van. Egy biztos; Hústorony arcáról már lefoszlott a gúnyos vigyor, egyre nehezebben veszi a levegőt. Fárad. Ez jó jel. Talán sikerül kimeríteni a dühöngő bikát. Azt biztosan érzi már, hogy nem vagyok olyan egyszerű eset, mint gondolta. Aztán bekövetkezik az, amitől tartottam; az egyik levegőt szakító ütés után, nem eléggé fürgén ugrok félre, így megmarkol. Igyekszem szabadulni, de vasmarokkal magához szorít. Kipréseli a levegőt tüdőmből. Látom, hogy fejét kicsit hátraveti, fejelését nem tudom kivédeni, ezért előre hajtom a fejem, amivel elérem, hogy nem az én orrom törik, hanem az övé. Nem enged el. Düh ül golyónyi szemében. Ennek még szemöldöke sincs. Lapátfüle annál inkább. Orrából ömlik a vér. Ennek ellenére abroncsos szorítása erősödik. Liluló ködfoltokat látok. Az eszméletvesztés határán nagy csattanás. Hústorony halálos ölelése megszűnik, látása homályosul. Mint egy lassított filmben, összenyeklik. Szemben Pinakkió áll, kezében a kerítés egy darabja. Mikor az óriás motyogva elnyúl a földön, barátommal egymás vállát támasztva zihálunk. K.O.tikus állapotok uralkodnak. Pinakkió sincs még magánál. Körtemell motorom túloldalán reszket, mint a nyárfalevél. Látásom lassan tisztul.
- Ki van még odabenn? – kérdem tőle. – Nem akarok több meglepetést.
- A fiúk közül már csak Rómeó – pihegi.
- „Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó? Tagadd meg atyád és dobd el neved!” – idézem Szexpír barátom névrokonát.
Vajon ő miért nem jött ki erősítésnek? Abban bízott valószínűleg, hogy amíg ez a két állat elbánik velünk, addig ő vigyáz a lányokra?
- Pinakkió! Te maradj itt, őrizd ezt a két kopaszt. És kérlek szépen, ha valamelyik megmozdul, légy kíméletlen! Rúgjad tökön, üsd le, mit tudom én, de már nem akarok több meglepetést. Én körülnézek ott bent. Valaki csak odaadja már a törülközőinket – fűzöm hozzá fél mosollyal.
Bemegyek. Körtemell mögöttem. Jobbra vécé. Darázsderék hisztizve püföli belülről az ajtót. Kulcs a zárban. Kinyitom, megyek tovább, befelé. Körtemell sugdosva magyarázza Darázsderéknak a történteket. Hátraszólok.
- Kuss!
Szemben ajtó. Berúgom. Tokostól kiszakad a falból. Gyenge kivitelezés. Rómeó ajtó alatt. A rugósbicskával alaposan megvágta magát. Alkarja piroslik a vértől. A krapek már szerényebb külsővel rendelkezik. Már ami az alakját illeti. Szédülten néz rám, pillantásából félelem sugárzik. Halántékából szivárog a vér. Felém emelné hosszú szúrófegyverét, de kicsavarom kezéből. A bonyodalmak elkerülése végett tenyér éllel tarkón ütöm. Elájul. Körülnézek a szobában. Középen hatalmas franciaágy, kifeszített meztelen test. Végtagjai megbilincselve. Elég megalázó e póz. Széttárt lába között gondosan fazonírozott punci. Valakire emlékeztet. Finom ívű csípő zárul keskenyedő derékban. Mellei még így fekve is formásak. Bal cici alatt halvány anyajegy. Úristen! Babaarc, smaragdzöld szemek, félhosszú, szőke haj terül szét a párnán. Dús ajka tátva a csodálkozástól. Áttetsző szeme rám mered. Egymásba bámulunk. Némaság kopogtat a falakon.
- Jack! – mondja. - Jack, jól látok? Te? Ez hihetetlen! Hogy… hogy kerülsz te ide?
- Igen Edina, én vagyok. Pont erre jártam, gondoltam benézek.
- Ti ismeritek egymást? – rohan be a szobába Darázsderék monoklival szemén. Körtemell is bebújik.
Válasz helyett utasítom.
- Kutasd át Rómeó zsebeit. Gondolom, találsz benne bilincskulcsot. Szabadítsd ki a barátnődet. Öltözzetek fel, pakoljátok össze a cuccaitokat. Villámgyorsan. Kaptok rá öt percet. Útleveleket, pénzt összeszedni. Ezekét is – mutatok rá az eszméletlen fickóra. – Vagy itt akartok maradni?
- Ne hülyéskedj! – hisztizik Darázsderék.
- Szerinted mit tennének velünk, ezek után? – kérdi Körtemell.
- Helyzetemből ítélve, kitalálhatod válaszom – mondja tűnődve Edina –, minél messzebb akarok kerülni ezektől az alakoktól! Jack! Válaszolj már, könyörgöm! Hogy kerülsz te ide? Itt fekszem kikötözve, attól rettegve, hogy mikor fog ez a három állat megerőszakolni, erre te megjelensz! Már vagy öt éve nem láttalak.
- Majd később Edina! Egyébként hat éve nem láthattál. Most nincs ideje a szavaknak. Siessetek!

Gondolkozz Jack! Ha ezek magukhoz térnek, a legkevesebb, hogy apró miszlikben akarnak tudni. Meg kellene nehezíteni a helyzetüket. Egy apró tréfa ráférne a nehézfiúkra. Furfangos terven gondolkozom.
- A piros BMW cabrio a tietek, ugye?
- Az enyém – mondja Edina. Közben Körtemell szöszmötöl a megtalált kulcsokkal.
- Nagyszerű! Akkor pakoljátok be az összes cuccotokat! Addig megnézem Dávid és Góliátot. Ez, egy darabig nem fog magához térni.
Pinakkió motorját támasztja. Éberen figyeli a két mozdulatlan testet. Mikor elmegyek Hústorony mellett, megmarkolja bokám. Állkapcson ütöm. A kificamodott csont iszonyú fájdalmától visszaájul. Biztos, ami biztos, egy horgot még ráküldök másik oldalról. Elcsúszik az ütés a zuhanó fejtől. Legalább két foga reccsen Hústoronynak. Ez nagyon mérges lesz rám, ha magához tér. Törperős törött orrát nézve úgy sejtem, ő is.
Edina jön kifelé két nagy bőrönddel. Mögötte a többi lány táskákkal. Felöltözve. Milyen másként festenek így! Átnézem Hústorony zsebét. Szerencsém van. Benne van a Merci kulcsa.
- Hagyjátok abba a pakolást! – kiáltok rá a lányokra. Eszembe jut egy ötlet. Ördögi terv körvonalazódik bennem. Kicsit megleckéztetjük a nagyfiúkat.
- Gyertek, segítsetek ezeket a behemótokat levetkőztetni. Nektek ebben nagyobb gyakorlatotok van.
- Mi? – néz rám Edina kérdően.
- Jól hallottad, gyertek már! Nincs időm válaszolgatni.
- Teljesen? – kérdi Darázsderék.
- Egészen meztelenre. Na! Húzd már a nadrágját! Ez a disznó vágásérett, közel kétmázsás lehet!
- Dolfi csak százhatvan! – mondja Darázsderék.
- Már ne haragudj, de elég nehéz elképzelni titeket szexelés közben – mondom neki. – Ha ez a pali rád fekszik, kinyomja belőled a szuszt.
- Palikának az enyémet hívják! – mutat Körtemell butuskán Törperősre.
Lemondóan nézünk össze Pinakkióval.
- Gyere, hozzuk ki Rómeót! – intem magam után.
Kicibáljuk az elalélt testet a másik kettő mellé.
- Edina, ehhez a bicskás vagányhoz te kellesz! Vetkőztesd!
Nemsokára előttünk fekszik a három meztelen kopasz tag.
- Ennek a Dolfinak, amilyen nagydarab, olyan csökevényes kukaca van, nem gondolod, Szilvi? A másik kettő se dicsekedhet. Ahogy felfújódnak a szteroidoktól, úgy fonnyad össze a pöcsük?

Nincs válasz. Három köntös övvel hátrakötözzük Pinakkióval a kezeiket, majd betuszkoljuk őket a bálnamercibe. Hústorony majdnem kifog rajtunk. Az összes holmijukat beteszem a csomagtartóba.
- Én most elmegyek a barátaitokkal. Gondolom, lányok, nincs ellenetekre, ha pucéran kiteszem őket valahol? Pinakkió te addig szórakoztasd a hölgyeket. Egy órán belül itt leszek.
Pinakkióra kacsintok: - Majd elmagyarázom. Sietek.
- Ne segítsek?
- Ne, annyira azért nem bízom bennük – súgom a fülébe, a lányok felé bökve.

A szlovén határ előtt pár száz méterrel egy kietlen erdős részen megállok. Kitoloncolom az ájult pacákokat az árokba. Kioldom megkötözött kezeiket. Szerencsére még nem tértek magukhoz. Irány vissza! A Merci fürgén szeli a kilométereket. Visszaérve az Audi S6-ba ültetem Körtemellet, Edina jön utánunk a BMW-vel. A városközpontban megállok a helyi rendőrséggel szemben. Körtemell leparkol mögöttem. A kulcsot bedobom az ülés alá, lenyomom a központi zár gombját, becsapom az ajtót. Az S6-nál ugyanígy. Visszamegyünk a BMW-vel.
- Na, ez megvolna! A golyófejűeket kitettem a határ előtt meztelenül, az autóik cuccostul a rendőrség előtt lezárva, azt hiszem itt az ideje, hogy eltűnjünk a környékről. Azt kellene még tisztáznunk lányok, hogy egyenesen hazamentek-e Magyarországra, vagy… mit szeretnétek?
- Jack, hajnali három van. Kimerültek vagyunk, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most elindulnunk. Majd keresünk valahol szállást – mondja Edina.
- Ilyenkor? – kérdem.
- Csak sikerül…
- Jó, ez az utolsó segítségünk ma. Felajánlom, hogy ma nálunk alhattok, aztán reggel vagy hazamentek, vagy azt csináltok, amit akartok.
- Nem hiszem, hogy a barátaid engem örömmel fogadnak! – sóhajtja Darázsderék.
- Nyugi, szerintem már rég alszanak. Ha meg nem, ígérem, beszélek a fejükkel, feltéve, ha te is stílust változtatsz.
- Persze, ne haragudjatok a viselkedésemért. Őszintén megmondom, hogy gyökeresen megváltozott a véleményem az ilyen lazább fazonokról, mint amilyenek ti is vagytok. Kár volt a külső alapján ítélni. Kösz… köszönünk mindent.
- Menjünk, nem akarom itt megérni a napfelkeltét!

Én megyek elől a Shadow-al, mögöttem Pinakkió a Kawasakival, majd a lányok a BMW-vel.
Elkalandoznak gondolataim. Mostanában elég sűrűn peregnek az események.
Edina. Az enyingi lány, akit Fehérváron ismertem meg. Életem első és utolsó nagy szerelme. Középiskolás voltam, mikor megismertem. Én vettem el a szüzességét. Rajongtunk egymásért. Pedig tűz és víz voltunk. Én a lázadó ifjonc, ő pedig azt a világot képviselte, ami ellen tiltakoztam. Szép ruhákba járt, mikor én farmerban, komolyzenei koncertekre járt, míg én Bécsben voltam Frank Zappán. És mégis kitartottunk egymás mellett. Egészen addig, amíg Pestre nem költözött az érettségi után a nővéréhez, akit mindig utáltam. A nővére tolmácsként dolgozott, én inkább call girlnek hívtam a munkáját. A gazdag német pasiknak szétdobta a lábát, levette a pénzüket, aztán odébbállt, ha már nem tejeltek. Edinából táncosnő lett. Hanyagul megkoreografált műsorokban vetkőzött. Még ekkor is tombolt a szerelmünk. Egészen addig, amíg egyszer véletlenül rájöttem, hogy nővére bevonta kisded játékaiba. Már ketten keresték a pénzes hapsik kegyeit. Én meg rohantam hozzá, mint lelkes szerelmes kölyök. Egyszer túl korán érkeztem, így lebukott. Szemlesütve ismerte be, hogy egy ideje így él. Tetszik neki a pénz csillogó világa. Az utazás, a sportkocsik, divatos ruhák. A táncból sohasem engedhetné meg magának, hogy teljesíthesse vágyait. Én sem tudom neki biztosítani, hogy vagyonos nő legyen belőle. Neki egy nagyon gazdag férjet kell találnia! Akkor miért, akkor miért kellettem én? Megvonta a vállát. Én meg eljöttem. Azóta nem akarok szerelmes lenni. Szar dolog, de jólesik, ha egy nőt megalázhatok. Edina megszerettette velem a futó kapcsolatokat, kemény szívű agglegényt varázsolt belőlem.

Hazaérünk, a fiúk a teraszon dombítanak. Rahan letámad:
- Miért nem vittetek magatokkal egy kibaszott telefont? Már megint, mi történt? És a lányok?
Elmesélem kalandunkat, aztán közlöm, hogy holtfáradt vagyok, aludni szeretnék. Mindenki egyetért ezzel az óhajjal. Kuncogok magamban a gondolaton, hogy furcsamód senkinek sem jut eszébe a csajozás halvány gondolata sem, pedig a három leányzó elég jó kategóriába sorolható. Úgy értékelem, hogy a csapat erőt gyűjt a francia hölgyekkel való viszontlátásra. Billgeci és Rahan szobája a legnagyobb, kihúzható dupla ágy is csak abban van, így kénytelenek bevállalni, hogy az éjszaka hátralevő rövid részét a nappaliban töltik el. A három lány elfoglalja szobájukat, végre nyugalom van. Pinakkió egy percen belül elalszik.
Én is épp lehunyom a szemem, mikor halkan kinyílik az ajtó. Osonó léptek után nesztelen és meztelen test simul hozzám. Elhúzódom.
- Ne haragudj, Jackey – suttogja Edina a fülembe. – Nem bírok elaludni. Évek óta nem találkoztunk, azt sem tudom, mi történt veled. A barátod elég szűkszavú, nem sok mindent sikerült megtudni tőle, amíg vártunk rád. Hogy vagy? Mi történt veled azóta? Írsz még verseket? Még megvan ám mindegyik, amit nekem írtál! Tényleg meghalt az öcséd és a nagynénéd? Annyira sajnálom. Nagyon megbántam ám mindent! – megint hozzám bújik. Mivel nem szólok, tovább beszél: - Ne legyél már morcos mackó! Itt van a kiscicád!
Te jó ég, ott folytatja, ahol abbahagytuk? Nekem már nincsen kiscicám!
- Jackey! Tudom, hogy nem alszol. Látod, nekem nem igazán úgy sikerült az életem, ahogy elképzeltem. Még mindig táncolok, de már nem sokáig tudom ezt csinálni, sok a fiatal, tehetséges lány. Na, ne legyél már ilyen! Olyan furi vagy Jackey! Úgy megváltoztál! Előnyödre. Régen olyan ábrándozó lelkű voltál, olyan romantikus. Tetszik a magabiztosságod, a fellépésed, ahogy Rómeóval is elbántál. Pedig nagy mestere a késnek, láttam már, mit tud vele művelni. A barátod mondta, hogy sikerült megszerezned a fekete övet! Ez fantasztikus! Kicsit félek, mi lesz majd Pesten, szerintem egy időre én is hazaköltözöm. Úgyis elegem van Pestből! Jackey! Már rég megbántam mindent. Többször gondoltam rá, hogy megkereslek, de féltem, hogy elzavarnál. Tudod, a nővérem elköltözött Münchenbe egy gazdag némethez, aztán mikor a Bözsi mellében találtak egy daganatot, a szemét strici kirúgta. Hazaköltözött szüleinkhez Enyingre. Én még Pesten élek, de teljesen céltalan lett az életem. Már rég belefásultam mindenbe. Elegem van az éjszakai életből, a dörgölőző hapsikból. Az albérletből. Hogy van Lomposkánk?
Edina nevezte el legnemesebb testrészem e névre. Rajongott érte.
- Megmondom neked őszintén, hogy ő aztán nagyon hiányzott! Sokáig haragudtam is rá, úgy kitágította a puncikám, hogy a hapsikat csak lötyögni éreztem. Nem volt ám sok hapsim!
Kit érdekel?
- Látom ő még jól emlékszik rám! Te jó ég, ez még hatalmasabb, mint volt! – mondja miután kezébe veszi. Testének illata régi emlékeket fakaszt bennem.

Tiltakoznék, de vágyam erősebb. Edina hanyatt fordít, lábát rám fonja, felül. Testének finom vonású sziluettje sejlik a sötétben. Rám hajolva csókolni kezd. Lomposkát magába irányítja, centiről centire csúsztatva beljebb. Nagyon lassan mozog. Ettől régebben mindig megőrültem. Most is hatással van rám. Edina aprókat liheg fülembe. Szeretkezünk, mintha ez a hat éves szünet nem is lett volna. Kis idő múlva csípője felgyorsul, szaggatottá válik légzése, gerjedő ölét ellepi a beteljesülés szikrázó vágya; elélvez. Sokáig mozdulatlanul fekszik rajtam. Könnycseppet érzek vállamon. Edina mellém bújik, igazi kiscicaként összegömbölyödve. Halkan sír, mikor fülembe suttogja: - Szeretlek Jackey! – Nem válaszolok, kérdően rám néz:
- Neked nem volt jó? Mindjárt folytatjuk, jó? Csak kicsit szusszanok.
- Arra vágyom, hogy leszopjál! – mondom hangulathoz nem illően.
Szavaimnak nyomatékot adva finoman, de határozottan lejjebb nyomom szép fejecskéjét. Ajkaival rátapad Lomposkára. Régen is jól szopott; a színvonalat megőrizte. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy változott-e abban, hogy annak idején Edina nemhogy lenyelni nem volt hajlandó a spermát, de még attól is ódzkodott, hogy a szájába menjen. Azt mondta, ne haragudjak, de undorodik a ragacsos anyagtól.
Jóleső zsibbadás terjed Lomposkában. Régen, mikor éreztem az ejakulációt, a hátát szoktam kaparászni. Ilyenkor már számított rá, hogy időben félrekapja a fejét. Most is egyik kezem a vállát simogatja. Mikor megfeszülök a kitörni készülő vágy közelgő kéj-nedveitől, végigkarmolom a bőrét. Elkapná a fejét, de mindkét kezemmel erősen még jobban Lomposkára húzom fejét. Riadt nyögdécselésbe fullad szava. Elönti száját az ondófolyam, engem meg a kéj. Nem engedem el fejét, hiába tiltakozik.
- Azt szeretném, hogy az utolsó cseppig lenyeld. Érted, Edina? Nem olyan rossz ez, ugye? Már én is kóstoltam.
Végül is engedelmesen tűri erőszakosságom. Akkor lazítok csak szorításomon, mikor Lomposka teljesen megnyugszik.
- Ezt… ezt miért tetted? Tudod, hogy utálom. Azt hitted, már megszerettem? Hát nem! Te vagy az első, aki benyelette velem. Te már nem érzel semmit irántam, ugye Jackey?
- Pszt. Aludjunk, mindjárt reggel. Majd beszélünk, most nagyon álmos vagyok.




Hatodik

Így alszunk el. Mikor délben felébredek, már nincs mellettem. Elmentek a lányok? Kíváncsian megyek ki. A teraszon kávézik az egész társaság. Billgeci nekem is tölt. Körtemell részleteket mesél az esti kalandokból. Edina a nyakamba ugrik. Lelkendezve kérdezi:
- Ugye nem lenne baj fiúk, ha maradnánk még egy napot! Mi már a csajokkal megbeszéltük, hogy ráérünk holnap reggel elindulni.
Lefejtem ölelő kezeit:
- Edina! Vége. Érted? Vége! Valóban megváltoztam, nem akarok még egyszer a múltamba bújni. Köszönöm neked, hogy ilyen lettem. Jól érzem magam a bőrömben, nem akarlak többé. Szívesen segítettünk neked és a barátnőidnek, de most szeretnénk újra gondtalan nyaralásunknak szentelni a hátralevő időt. Nélkületek. Menjetek haza, vagy ahova akartok. A part tele van kiadó apartmanokkal. Lovagjaitok talán még az erdőben bujkálnak pőrén. Ha rám hallgattok, siessetek haza, aztán pár napra tűnjetek el, hátha addig csillapodnak az indulatok. Igazándiból ez már engem nem érdekel. Menjetek.

Csend az asztalnál, csak Edina bőgése hallatszik. A lányok vigasztalni próbálják, aztán csendben bemennek ruháikért. Darázsderék és Körtemell még egyszer megköszönik a segítséget, aztán halk köszönéssel eloldalognak a fal mellett.
Edina a saroknál megáll, visszanéz rám. Könnyes babaarcán fénylenek a smaragdszemek. Vágyakozó tekintete reménytelenséggel keveredve siklik végig rajtam. Elfordítja fejét és eltűnik a fal mögött. Érzem, ha ezután eszembe jut majd néha, ez a kép fog megmaradni bennem.
Mintha egy mázsás kőtől szabadult volna lelkem. Nem elégtétel, amit érzek, hanem határtalan felszabadultság. Féltem, hogy hatással lesz rám, hogy újra a bűvkörébe ejt, hogy rabja leszek hiányának. Már nem kísért becsapott múltam valamikori démona. Sikeresen kiölte belőlem mindazt, amitől most marasztaltam volna. Végtelen nyugalom és boldogság lep el. Itt vagyok a motoros barátaimmal e csodálatos helyen, nemsokára találkozunk a francia szépségekkel; mi kell még?
- Azt meg kell hagyni, ez a lány nagyon gyönyörű. Ő volt a régi szerelmed? – kérdi Rahan visszazökkentve.
- Ja – válaszolom röviden, jelezve, hogy e témáról nem kívánok többet nyilatkozni.

Hosszan zuhanyozva súrolom magamról Edina testének illatát. Felveszek egy fürdőnadrágot. Billgeci összedob pár szendvicset, éhesen majszolva faljuk be.
- Délután ötig még van pár órácskánk. A magam részéről kellemes semmittevéssel szeretném eltölteni az időt – mondom a többieknek.
- Én is hasonlóra gondoltam – vélekedik Szexpír –, mikor az előbb a szobámban voltam. Jót fog tenni egy kis fürdés, meg napozás, aztán jöhet az esti mulatozás!
Pinakkió visszavonul aludni:
- Bocsi, de én még álmos vagyok. Az éjszaka furcsa neszek voltak a szobában. Te nem hallottál semmit, Jack?
- Nem tudom, miről beszélsz. Én kipihentem magam.
- Lehet, hogy az én szemem se lenne karikás, ha hozzád hasonló élményekben lett volna részem.

Kifekszem egy széles kőre. Időnként sós vízpermetet fúj rám a szél. Végigbóbiskolom a délutánt, Szexpír rázogat fel szendergésemből:
- Hé, haver, ébresztő, mindjárt itt az idő, mikor minő, angyalok szállnak le hozzánk az égből, méghozzá avégből, hogy újra elhozzák a paradicsomi gyönyöröket, riaszd hát testedben a kéj-őröket! Üldözzük együtt az örömöket, húzzunk gumiégető köröket!
- Ez kicsit sok volt Szexpír! Látom, megint agymenésed van.

Negyed hat felé felhangzik a motorcsónak hangja. Dúskeblű integet. Egyedül jött értünk. Meztelenül. Na, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? A stég mellé kormányozza a csónakot, beugrunk. Puszika mindenkinek. Dúskeblű szemrehányó tekintetétől illedelmesen megválunk kevéske ruhadarabunktól. Billgeci csodálkozva néz körbe:
- Gyerekek, tudjátok ez milyen gép? Ez egy Bayliner! 5.7-es, V8-as motorral! 250 lóerős! Salyne azt mondja, 30 litert eszik óránként.

Billgeci naprakész motorcsónak ismeret terén is. Rahan megvonja a vállát. Őt a motorokon kívül más műszaki cucc nem igazán érdekli. Hamarosan elérjük Cres sziget csúcsát jobbról, majd végigsiklunk a keskeny öblön Krk és Cres között. Fantasztikus az élmény. Égeti bőröm a nap, kifekszem a csónak orrcsúcsába. Fehér hullámnyalábok fröccsenek rám, mikor oldalról szeljük a tengert. Dúskeblű időnként merész kanyarokkal kápráztat el minket. Integetünk a többi vitorlásnak, hajónak. Vidám mosolyt látok bőrcserzett arcokon. Öreg tengeri medvék drága yachtokon, fiatal lányokkal. Egy idősebb úr fehér tengerészsapkában, egy szál pöcsben lengeti felénk karját. Hajója orrában két barnára sült meztelen lány puszit dob felénk. Fürge motorcsónakban két fiatal pár pucéran élvezi a száguldást. Úgy néz ki, nem vagyunk egyedül naturista viseletünkkel. Valahol Losinj után apró sziget felé közelítünk. A csupa örökzöldből álló kicsinyke sziget szabálytalan szirtjeiből szélcsendes öböl kanyarít ki egy darabot.
A fák közül gótikus boltozatú, kápolnaszerű épület látszik ki.
A parton rövid stég jelzi a gyorsan mélyülő tengert. Kikötünk; sehol senki. Hová tűntek vajon vendéglátóink? Dúskeblű sejtelmes mosollyal az épület felé terel minket. Hatalmas boltívek alatt megyünk befelé. Kétszárnyú ajtó nyílik szét előttünk. A látványtól földbe gyökeredzik a lábam. A többieké is. A terem közepén óriási asztal, roskadásig megrakva tálakon gyümölcsökkel, sült húsokkal. Üvegedényekben vörösbor, mellette kupák. Rengeteg gyertya. Minden színes virágokkal feldíszítve. A falakon túlról sejtelmes, nem evilági zene szól, üsthang adja a ritmust. És a nők! Vagy tucatnyian virágkoszorúba öltözve. A fehér lepel testükön alig takar valamit, inkább még érzékibbé teszi őket. Az asztallal szemközti falon fehér drapériával letakart emelvény, rajta egy nagyobb serleg. Mint valami áldozati rítus kelléke. Pompásan mutatnak a falakon a virághalmok, akár valami római bacchanália díszletei. A falak mellett, körben fehér lepedővel lefedett matracok. Virágszirmokkal telehintett a talaj. Az egésznek olyan hatása van, mintha oltárt emeltek volna a kényelemnek, az élvezeteknek.
Hát, akkor áldozzunk Bacchus isten oltáránál! Mikor belépünk, a félmeztelen nők elénk siklanak, kézen fogva az asztalok melletti jókora faragott székekhez vezetnek. Kíváncsian várom e szent ünnep orgiáját! Annál jobban meglepődök, mikor kezünk hátrabilincselik. Bokánkat a székhez kötözik. Feleszmélni sincs időnk, máris meztelenül, kiszolgáltatott helyzetben fészkelődünk. Több mint két nő jut mindenkire. Oldalról körbevesznek, étellel, itallal kínálnak. Csodálkozom, hogy az ikrek nem mellém kerülnek. Egyre titokzatosabb minden. Remélem, nem mi leszünk az áldozati bárányok. Két hosszú hajú, barna huszonéves teremtés kényeztet. Türelmesen etetnek, itatnak. A vörösbornak egészen különleges aromája van. Mézédes, és sűrű, testes. Itatja magát. Hatásától különös módon ellazulok. Tudatom mélyén vészcsengő; ezek belekevertek valami narkotikumot! Megnyugtat, hogy a nők is sűrűn kortyolgatják a nedűt. Jackey fiú! Már megint hová cseppentél? Jelzem, hogy nem kérek többet a húsokból, egzotikus gyümölcsökből. Egy korty bort még meg kell innom. A szám sarkán kifolyó vörösbort egyikük nevetve nyalintja le. Tálakban vizet hoznak. Puha szivaccsal mosdatják le egész testem. Lomposka eddig is félmereven szemlélte az eseményeket, de ekkor még jobban felágaskodik. Hát, még mikor valamilyen bódító, kellemesen bizsergető, illóolajat masszíroznak belém fürge kezeikkel. Könnyű érzés száll meg, mintha a terem közepén lebegnék, méterekkel a talajtól. A zene ekkor ütemtelen lesz, mint a végtelen tenger, misztikus zörejek szaggatják egy hárfa andalító rezgését. A szirének eltűnnek hátunk mögött. Egy paraván mögül – amelyre eddig fel sem figyeltem -, előlibben egy fiatal lány. Derékig érő égővörös haja alól elővillan hófehér teste. Szinte világít a bőre. Mint márványból faragott antik szobor, méltóságteljesen áll meg velünk szemközt. Haján piros virágokkal ékesített örökzöld dísznövényből készült mirtuszkoszorú. Éles kontrasztként hat fehér bőrén a rózsaszínű lepel, amely öle köré tekerve, és egyik vállán átvetve fedi meztelen testét. Szabadon hagyott keblét félig takarja omlatag hajzuhataga. Mint egy istennő! Vajon mi lesz most? Mirtusz előrelép, kezében homokóra. A többi lány - fehér párnát szorítva magához -, a széksor végén áll libasorban. Végignézek társaimon. Én ülök középen. Jobbról Billgeci és Rahan, balról Pinakkió mellett Szexpír. Elhomályosult tekintettel, szinte tátott szájjal figyelik az eseményeket. A meglepődéstől némák vagyunk, mint a sir. Réveteg szemükben látom a bódító bor elvarázsló hatását. Mirtusz megráz egy vékony hangon csengő kis harangot, az első öt lány előrefut, a párnát elénk helyezve letérdelnek velünk szemközt. Székünk mellé üres kupákat helyeznek. Dúskeblű néz szemembe, majd combomon végigfuttatja kezét; finoman széttárja lábam. Mirtusz megfordítja a homokórát, megint megcsendül a harangocska. Dúskeblű szájába veszi golyómat, szívogatja. Nyelvével felfelé lendül. Lomposka keményen meredezik. Olyan hatalmas, hogy úgy érzem, ha lehajolnék, elérném számmal. Erre szerencsére nincs szükség, mert Dúskeblű a makk külső perifériáján kalandozik éppen. Nyelve fürge táncot lejt a kúp alatti árok és a peremgallér között. Forró nyelve megpihen a vérbő hajlatokban, hogy aztán annál intenzívebben lendüljön mozgásba újra. Mikor megjelenik egy erekciós csepp a tetőnyíláson, Dúskeblű „French Kiss”-je – francia csókja -, beteljesedik; rátapad ajka a makkra. Szokásával ellentétben most nem mohó; szopása gyengéden érzéki, mint Rimbaud verselő esszéi. Élveteg ábrándozásomat harangcsengés szakítja meg. Mirtusz megfordítja a homokórát. A nők felállnak, eggyel jobbra letérdelnek. A Rahantól felálló beáll a sor végére, elől Szexpír felálló farkát friss hús veszi kezelésbe; Szöszike. Mielőtt irigykedve pislantanék társaimra, Lomposkát dús ajak fonja körbe. Tüskehajú gazdája mandulavágású szeme valósággal megbabonáz. Alig szívja a makkot, inkább nyelve pörög sebesen. A homokszemek megint lefolynak, csengés, újra csere. Kék szem, szőke haj szopásba lendül. Olyan tiszta a szeme, mint a tenger. Mintha az időt akarná húzni! Mikor Tengerszemű érzi, hogy kilövelléshez közeli az állapotom, visszavesz a tempóból, nyelve megpihen Lomposka vastag törzsén. Mire megy ki a játék? Mellettem Billgeci nem bírja tovább, hiába hagyja abba a szopást Dúskeblű. Azonban, mielőtt szájába élvezhetne, Dúskeblű felkapja az odakészített kupát, és Billgeci kiáradó magját felfogja vele. Lassú pulzálással csordul ki az ondó, spriccelésnek nehezen nevezhetően. Addig veri a farkát, míg a puhuló testből minden anyag távozik a kupába. Dúskeblű félreáll zsákmányával, az újabb cserekor Billgecit kihagyják a sorból. Egy körrel később Rahan és Szexpír is kiesik. Egyszerre élveznek el, hasonló módon Billgecihez. Mikor a következő homokóra fordítás után Pinakkió is átadja magát az orális szex csúcspontjának, és spermája összegyűl a kupa alján, már csak én maradok magamra. Ágaskodó Lomposkát cserbenhagyja aktuális szőke szopógép. Vagy inkább fejőgép? Mindenki engem néz, izgalmam ettől még ajzottabb. Mirtusz leteszi a harangot és a homokórát, földön levő kupámba vörösbort tölt. Letérdel a párnára. Halványzöld szeme egy pillanatra rám siklik, majd figyelmét Lomposkának szenteli. Keskeny ajka kissé szétnyílik. Arca rózsaszín az izgalomtól. Mint a lepel, melyet visel. Szinte gyermeki ártatlanság sugárzik lényéből. Mennyi idős lehet? Tizenhat, tizenhét? Te jó ég! Fogadni mernék rá, hogy Mirtusz szűz! Úgy érint meg szájával, mintha először tenne ilyet. Kicsit ügyetlenül kezd hozzá, fogaival végigszántja a makk duzzadó peremét. Azonban engem ez a járatlanság még jobban tűzbe hoz. Ráfonja kezét a törzsre, komótosan húzogatja a megfeszült bőrt. Alig fér szájába Lomposka. Nyelve végre kutató kalandra indul. Mikor ezt párosítja a szívással, enyhén horpadó arcocskája mutatja megfeszült akaratát. Érzem, ahogy a sperma beömlik húgycsövembe, a közelgő ejakuláció hatására izmaim görcsös mozgásba kezdenek, elönt a gyönyör, lihegve nézem, ahogy Mirtusz csukott szemmel csak nyel és nyel… A ritmikus rángások megszűnése után, most először, mosolyogva rám néz. A teremben oldódik a feszültség; a nők éltető nevetéssel köszöntik Mirtuszt, mintha valóban most esett volna át az első leszopásán. Megfogja a borral telt kupát, fenékig üríti. Dúskeblű beleönti az összes ondót az emelvényen várakozó serlegbe, egy kis vörösborral elegyíti, majd Mirtusz felé tartja. Ő elveszi a serleget, és megissza! Egy virágkoszorút helyez nyakamba. Én vagyok a kiválasztott, mert én bírtam legtovább? Mi ez? Olyan ez az egész szertartás, mint valami áldozati beavatás, ahol mi csak „mellékszereplők” vagyunk. Remélem, nem mi leszünk a végső áldozatok! E gondolattól kicsit kiver a víz, főleg hogy bilincseink maradnak. Nem tudom eldönteni, hogy rabszolganők szolgálnak-e ki minket, minden titkos vágyunkat lesve, vagy mi vagyunk az áldozati bárányok, akiknek utolsó perceit édesítik meg. Azonban tovább folyik az étellel-itallal történő pajkos-pajzán kínálgatás, így csak arra a következtetésre tudok jutni, hogy kellemesen elszórakoznak velünk. Eddig semmi sem történt az ellenünkre. Sőt! Voltam már egy-két vadabb buliban, de ilyen misztikus hangulatban még nem volt részem. És még nincs vége Jackey! A bódító bor forrón árad szét ereimben. Pezseg minden porcikám. Hátrahőkölök, mikor Szöszikettő – éppen ő az egyik kiszolgálóm -, egy kék pirulával közelit felém. Mi ez? Úristen! Nem elég a narkotikum, még Viagrát is belém tukmálnak? Jelezni próbálom, hogy köszönöm, de erre nincs szükségem, de Szöszikettő gyengéd erőszakkal lenyeleti velem. Ki kell innom a bort is teljesen utána. Nevetve vizsgálja tátott számat; biztosan lenyeltem-e a csodabogyót. A többiek hasonlóképp járnak. Ahogy Billgeci arcát nézem, ő kifejezetten örül a Viagrának. Ezek szerint még komoly terveik vannak velünk. Ami ezután jön, az maga a csoda; az ikrek felvonulnak az emelvényre, és simogatni kezdik egymást. Lefejtik fehér leplüket. Lágy csókokat hintenek egymás arcára, mielőtt elmélyült csókolózásba fognak. Dúskeblű csatlakozik hozzájuk, majd egyre több nő szökken közéjük. Végül Mirtusz kivételével minden nő lázas nyalakodásba vegyül a színpadon. Mirtusz az asztalon ülve szemléli velünk együtt a leszboszi orgiát. Halk sóhajokat egyre hangosabb nyögések követik. Szorgosan dolgoznak a kiéhezett puncik vágyát csillapítani igyekvő nyelvek. Apró sikolyokba fulladó állati hörgések követik egymást. Különösen Bozontka és Dúskeblű hisztérikus kiabálása emelkedik ki a tömegből. A nők egymás hegyén-hátán keresik az örömüket. Teljesen megigézetten bámuljuk őket. Lomposka meg-megrándul, fejét a hempergő nők felé fordítja. Tüskehajú széttárt lábbal hanyatt fekszik, ölét Szöszike bodros fürtjei takarják. Szöszike formás puccsító popójában szorgosan matat egy türkizkék szemű szőke szépség keze, akinek lába közt Dúskeblű ujjaz, míg nuniját egy félhosszú barna szívogatja. Bozontka lába szétvetve áll, alatta Szöszikettő illeti nyelvcsapásaival. És így tovább. Bűvös körbe zárul egynemű szeretkezésük. Sokára csillapodnak. Mozgásuk lágy simogatásba fullad. Alaposan elkényeztették egymás klitoriszát, de – kérdem én -, mi újság a vaginális élvezetekkel? A meztelen nők – mint jóllakott nagymacskák -, gyümölcsöt, bort isznak. Kupával kezükben körém gyűlnek. Mi következik most? Szétnyílik a kör, megjelenik Mirtusz. Kezében éles pengéjű borotva. Úristen! Mit akarnak ezek? Komolyan megijedek. Nem szeretném, ha Lomposka lenne az áldozati bárány. Mirtusz megsimogat. Ne félj, mondja halványzöld szeme. Puha ruhával lemossa altestemet, ollóval körbenyirbál, majd borotvahabbal fújja körbe Lomposkát. Kicsit megkönnyebbülök. Pedig az a borotva mintha kicsit remegne. Mindenesetre ügyes mozdulatokkal szabadít meg szőrzetemtől. Csak egyszer vág belém egy elhibázott mozdulatnál. Lenyalja vérem. Remélem ez nem volt megtervezve! Mirtusz leoldja testéről a lepedőszerű anyagot, amely bokájához csúszik. Vénuszdombja sűrű vörös fanszőrzettel borított. Felfekszik az asztalra, lábát szélesen kitárja. Nagyajka fénylik az izgalomtól. Különösen, mikor Dúskeblű nedves ruhadarabbal végigtisztítja hajlatait. Ollóval megrövidíti a hosszan göndörödő szőrszálakat, aztán kiemelkedő dombocskáját vékonyan befújja a habbal. Dúskeblűn látszik, hogy örömét leli e tevékenységben. Gyakorlottan veszi kézbe a borotvát. A vénuszdomb hamar simává válik. A szeméremajkak mentén is óvatosan körbeborotválja Mirtusz ágyékát. Végezetül újra lemossa a szőrtől megtisztított bőrfelületet. Minden készen áll a szertartáshoz. Ekkor Mirtusz testét tucatnyi kéz lepi el. Már aki hozzáfér. Finom női kezek masszíroznak fénylő illóolajat – amivel minket is bekentek -, testébe. Minden porcikáját alaposan bedörzsölik. Mirtusz szinte tocsog az olajtól. Az izgalomtól remeg a teste. Nemi szervén sokáig időznek felváltva szorgos kezek. Vulvája lüktet. Mikor abbahagyják, Mirtusz vágyakozva emeli csípőjét. Bokámról leoldják a kötelet, a széttárt lábak elé vezetnek. Hirtelen csend lesz, csak Mirtusz zihálása hallatszik. Ölünk egy magasságba kerül. Fejét felemelve kissé riadtan nyugtázza Lomposka irdatlan méretét. Minden szempár ránk szegeződik. A kezem még midig hátrabilincselve. Dúskeblű megfogja Lomposkát, a forrón lüktető párnácskák közé, a sikamlós hüvelybemenethez vezeti. Entrez! Szabad a belépés!
Átveszem a kezdeményezést. Lomposkát finoman tolom befelé, azaz csak tolnám, de akadályba ütközik. Most már biztosan tudom, hogy tényleg szűz! Rugalmas gyűrű gátolja a további bemenetet. Mirtusz szemébe nézek; ijedt a zöld szempár, aztán mikor Lomposkát határozottan beljebb lököm, átszakítva a szűzhártyát, aprót sikolt, ajkába harap. Letöröm a bimbódzó virágot. Nem akarok további fájdalmakat okozni, ezért óvatosan hatolok beljebb az izmos hüvelyfalon. Nagyon szűk a járat, de nem száraz. Érzem, hogy elérem a méhnyakot. Kijjebb csusszanok, majd újra vissza. Meghódítok minden millimétert. Mikor Lomposka makkjával feltolja a hátsó hüvelyboltozatot, Mirtusz újra felsikolt. Ezúttal már nem a fájdalomtól. A kéj hangja tör fel torkából. Pár perc múlva már bátrabban mozgok. Nők tartják a deflorált Mirtusz lábát. Az arcokon látom, hogy mindenkit magával ragad szeretkezésünk feltámadó heve. Dúskeblű leoldja bilincsemet. Végre! Mi van lányok, sikeresen levizsgáztam? Megdörzsölöm kissé gémberedett csuklómat, majd Mirtusz hófehér melleit. Bimbói merészen merednek felfelé. Nagyon szűk ez a friss punci, Lomposka felettébb örömét leli benne. Egyre virgoncabb. Növekednek a löketek, gyorsul légzésünk. Újra visszaveszem a tempót. Mirtusz fejét dobálja. Újra keskeny ajkait harapdálja. Csípőm mélyen előrelököm. Megáll az idő, kitágul a tér. Ez már egy másik dimenzió. Mintha a Mátrixban lennénk, mikor a pisztolygolyó csigalassúsággal szeli át a levegőt meghullámoztatva, így tör elő belőlem a gyönyörfolyam. Mirtusz hevesen megrázkódik a hüvelyét elöntő kéjlávától. A rátörő orgazmustól megfeszül teste, sikolyai repesztik a mennyezetet. Izomszalagjai pulzálva szippantják beljebb Lomposkát. Rádőlök reszkető testére, megpuszilom keblének alsó halmát. Simogatom bőrét. Kezem nyomán libabőrözik. Nem is ismerem ezt a lányt, mégis ahogy magához szorít, mintha régi szerelmespár lennénk; ezeréves szeretők hangtalan jelbeszéde lebeg. Arcán könnycseppek keresnek utat. Mozdulataink bensőségesek, szinte intimek. Felpillantok. Szégyenlős tekintetek peregnek le rólunk. A különös varázst latin amerikai muzsika hangja szakítja meg. Dúskeblű jön elő táncolva a paraván mögül. Oda rejtették a hifit? Időközben a fiúk is szabadulnak. Megcsókolom ujjam, Mirtusz ajkára illesztem. Leszállok róla. Combján halvány vércsík emlékeztet elvesztett ártatlanságára. A lányok friss bort hoznak a kupákba. Úgy értékelem a helyzetet, hogy a beavatási szertartásnak vége; kötetlen program következik. A bacchanália folytatódik. A fiúk hüledezve tárgyalják az eseményeket, stírölik a meztelen női testeket. Mennyei a hangulat, a testes vörösbor gyorsan fogy. Egy-két nő csatlakozik Dúskeblűhöz, majd a fiúkat is elcsábítják táncolni. Megkezdődik az első párkiválasztás. Mirtusz kábán tápászkodik fel az asztaltól. Kézen fogva maga után von a paraván mögé. Meglepetés! Boltíves átjáró mögött medence. Beleugrunk. Hamarosan a többiek is átszivárognak. Az ikrek mellénk csobbannak a vízbe. Játékosan évődnek. Örömmel látják, hogy Mirtusz nem akar kisajátítani magának, mikor megcsókolnak. Tettetett féltékenységgel fröcsköli le őket, aztán csatlakozik a víz alatti tapizáshoz. Dúskeblű is megjelenik az átjáróban, benyom egy gombot a falon, erre nagy erejű légbuborékok tőrnek fel a medence aljáról, több helyen magasra bugyog a víz. Azon hadakozunk, kinek sikerül ráülni az egyik buborékoló pezsgésre. Egy darabig élvezem a fenekemnek és golyóimnak feszülő impulzív nyomást, aztán Szöszike arrébb lökve átveszi helyemet. Kitaláljuk, hogy aki középen van, azt szorgos kézimunkával kényeztetjük. Egy darabig így cserélődünk, míg Szöszikettő felspannolt állapotban a medence széléhez von. A két lány jön utánunk. Szöszikettő a keskeny víz alatti kiugrón ülve széttárja lábát, Lomposkát magába vezeti. Pont alattunk tör fel egy levegőbuborék-forrás; kellemes e többszörös élvezet. Szétnézve látom, hogy társaim is áhítattal áldoznak a szerelem oltárán. Tekintve, hogy egy hímneműre majdnem három kiéhezett nőszemély jut, egész jó az arány. Szöszikettő becsukott szemmel élvez. Tesója és Mirtusz kétoldalt ülve simogatják. Hamarosan cserélek, Szöszikén a sor, hogy részesüljön egy kis vaginális gyönyörben. Lomposka egykedvűen dolgozik; már túl van a vágy mohó sürgetésén; vágtája megnyugodott bika szilaj döngetése. Úgy érzem, akár reggelig is bírnám a tempót. Lehet, hogy a kék pirula mégsem volt hülyeség. Miközben Szöszikét gyömöszölöm, mellettünk Mirtusz a medence szélén ülve hátraveti fejét; Szöszikettő lázasan lefetyel ölében. Jó a buli. Az indulatok kezdenek elszabadulni. Fürkésző szemekben gátlástalanul vadászó, zsákmányra éhes vadmacskákat látok. Szabad prédára várnak türelmetlenül. Billgeci eltűnik az átjáróban, két nő követi. Mintha menekülne. Pinakkió körül magasra csapnak a hullámok; látom, hogy formában van. Szexpírt sem kell félteni, a medence mellett, hanyatt fekve utasítja a nőket, mikor cserélhetnek pózt ágaskodó fütykösén. Révetegen rám néz:
- Jack, engem meg ne büntess, de az imént majdnem beszóltam, hogy szüzet szüntess!

Rahan megjelenik a boltíves ajtóban. Farka félárbocra eresztve. Felemeli kezét.
- Figyelem! Attention! – kiáltva próbálja felhívni magára a figyelmet, de Szöszike sikoltása megszakítja. Kénytelen megvárni, míg elhalkulnak a sóhajok. – Gyertek velem! Kitaláltam egy kis meglepit, viszonozni szeretnénk fogadtatásunkat! Please come on every body! Come on Ladie’s! Follow me! Alló! Mademoiselles! Nyomás fiúk, folytassuk a szelíd amazon, kontra szelíd motoros párbajt!
Vajon mit tervez ez az őrült? Szemei kéjben forognak. Kisvártatva összegyűlünk a nagyasztal körül. Rahan a bilincseket zörgeti kezében. Egymással szembehajoltatja a nőket a széles asztalon, kezüknél fogva összebilincseli őket. Ezáltal most ők kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Billgeci lelkesen segít Rahannak. Hat pár nő hasal egymással szemben tomporuk felkínálva. Mirtuszt a homokórával és a haranggal kezében az asztalfőre ülteti. A nők izgalommal telt nevető hangon sugdosnak egymásnak. Úgy tűnik, felettébb tetszik nekik az események alakulása.
- Pszt! Szilenció! – kiáltja határozott hangon Rahan. – Fiúk, fokozzuk mi is az est hangulatát, az első körben kövessetek nemes cselekedetemben, a harangzúgás után mindig eggyel jobbra csere, a következő körtől szabad program!
Vibráló a hangja, kicsit talán dülöngél is. Kezébe önt egy adagot a jól ismert olajból, aztán elkezdi masszírozni Dúskeblű altestét.
- Mindent a szemnek és a kéznek! Farkatok kordában tartsátok! – harsogja.
Lelkesen követjük barátunk utasítását; nem spórolunk az olajjal. Tüskehajú jut nekem elsőnek, gömbölyű fenekén tocsogtatom kezem, majd paskolás után széthúzom farpofáit, és bőségesen bekenem rejtettebb járatait is. Mirtusz zengő harangozásánál cserélünk. Mire Dúskeblűhöz érek, kicsit már zsibbad a kezem. A termet betöltik a női sóhajok. Mintegy véletlen, segglyukába dugom kisujjam utolsó perecét; meglepődésemre Dúskeblű felhördül, mélyebbre nyomja farát. Nehezen veszi tudomásul szabadulni akaró ujjamat a harangszónál. Szabály, az szabály! Nyugi kislány, megkapod még a magadét! Mire körbe érünk, többen elélveznek a kitartó simogatásoktól.
- Fiúk! Úgy gondolom, itt az ideje, hogy komolyabb munkába fogjunk. Hajrá magyarok! – üvölti Rahan, majd Dúskeblűbe mártja felálló szerszámát. Mellettem Szexpír hágja Bozontkát, jobbról Billgeci szöszmötöl Szöszikettőn. Tüskehajú vágyakozva néz hátra. Szeme kérlelő. Nahát, Lomposkának nem kell könyörögni! Úgy alávágok, hogy felhorkant! Élvezettel keféljük körbe a nőket. Szegény Billgeci a harmadik homokóra forgatás után kidől a sorból. Van benne annyi lojalitás, hogy nem a hüvelybe élvez bele, hanem lélekszakadva odarohan Mirtuszhoz, és az arcára csurgat, majd szinte hálából, befészkeli magát lába közé, és megismerteti orális repertoárjával Mirtuszt. Szexpír bekiabál:
- A hitványa kidől a sorból, maradunk négyen, keféljünk szilajul fiúk, ne érjen minket szégyen!
Dúskeblű kitágult orrlyukkal és puncival vár. Mint egy sárló kanca! Miközben Lomposka döngöli punciját, nagyujjam bedugom a fenekébe. A hatás frenetikus, ezért egy kis olajozás után Lomposka fejét is becserkészem a popsijába. Végbélizmai szorosan gyűrűznek össze a makkon. Dúskeblű hörög a kéjtől, tomporát nyüszítve tolja felém. Húha! Lehet, hogy rátapintottam a gyenge pontjára? Mikor beljebb nyomom csípőmet, hevesen rázkódva elélvez. Vakolatrepesztő az üvöltése. Kezdenek még jobban elszabadulni a vadabb indulatok. Mirtusz kezéből kiesik a homokóra, nagyot csattanva eltörik a padlón. Fejét hátravetve szorítja lába közé Billgecit, akiből csak verejtékező homloka látszik. Egy hosszú, barna hajút dug seggbe éppen Szexpír, mikor kirántja falloszát, és ráélvez a domború popóra.
- Bocs fiúk, de ezt már én sem bírom, bíz isten, ha még egy nő hozzám ér; kinyírom! – pilledezik elnyúlva egy széken.
Aztán felcsillan szeme, mondatával ellentétesen cselekszik; bekap egy Viagrát a sarokban talált dobozból. Szöszikének fáj, mikor popsijába illesztem Lomposkát, ezért békén hagyom análnyílását, hagyományos módon kényeztetem. Pinakkió ekkor leoldja a bilincseket, és a köré gyűlt nők felett az asztalon állva hevesen verni kezdi hatalmas farkát, majd a kitöréskor igyekszik minél több arcra juttatni maradék magjából. Rahan Bozontkával külön műsorszámot ad elő; olyan féktelen vágtába fognak, hogy a hamarosan bekövetkező végkimenetelnél szinte lidércesen elfajult, túlvilági a hangjuk.
- Testem súlytalan lebegő, farkamból mi jő, az már csak levegő! – mondja révedező szemekkel Szexpír két előtte guggoló szépségnek.
Szó, mi szó, én is elég furcsán érzem magam. Lomposka egyfolytában meredezik. A baj az, hogy már képtelen vagyok elélvezni, viszont e fokozott igénybevételtől időnként már fáj e vérrel telítődött állapot. Lomposka mintha begörcsölt volna. Elnyúlok egy matracon a fal mellett, tehetetlenül nézem, ahogy e bacchanáliát féktelenül élvező nők egymásnak adva használják testem saját gyönyörük kielégítésére. Valószínű, hogy már az összes nőt megbasztam az összes lehetséges testnyílásán többször is. Egy idő után már csak összemosódott körvonalakat sejtek vibrálni a levegőben. Nem tudom, ki kicsoda. Azt sem tudom, hogy hol vagyok. És egyáltalán; ki vagyok én? Tudatom tudattalanná foszlik. Ébren álmodom, vagy elájultam? Forog körülöttem minden; a nők a farkamon, a faltalan terem, mint vég nélküli mély verem, zuhanok le a mélybe, kapaszkodnék a foghatatlan szélbe, a sötét tenger parttalan óceán, arcok néznek vádlón talán, meghalt szeretteim sosem sárguló fényképe, mint reinkarnálódott testbe költözött félelmeim jelképe…

Szétrohadt vaginák bűzlő húscafatjai
kergetnek az ópium szagú éjszakában
üszkös romként merednek fölém
a letört nyakú borosüvegek
szilánkjuk átjárja testem
vérem a föld nedvével egyesült
röhögő dús ajkú száj mered elém
kilógó nyelve lila fagylaltot fröcsög
rám s a nikotintól sárga fogak zúzdaként
morzsolnak és köpködnek egy vénasszony
ősz hajszálait s mindez a nyakamba
fejem lelóg már borszagú az asztal lapja
a marihuánás cigaretta ráégett összenőtt ujjamra
talán el kéne menni innét gondolom hírtelen
tudatomból kisiklik a tér s hogy az idő végtelen
elfelejtem gyorsan mi ez a katarzis
farkasok ordítják fülembe nem menekülsz
nem te vagy az első ki végleg elmerülsz
fejem felkapom érzem a szilánkot
ahogy húsomba mélyed és ez a mocskos
éjszaka röhög rajtam most kell most
kell menekülni tör ki belőlem és rohanok
menekülök összeszorított ajkamon keresztül
préselem ki magamból az éjszaka szörnyű ízeit
elég volt elég volt már
gyűlölt múltam akar visszahúzni
a hajnalig tartó részeg orgiák
vajon ki lesz az erősebb lépteim fáradnak
el tudok-e jutni a hajnal gyógyító fényeibe?!




Hetedik

Kamaszkori emlékek megnevezhetetlen látomása gyötör. Lázas álmaim messzire repítenek. Valaki megfogja kapkodó fejem.
- Bocs Jack, de olyan hangosan kiabáltál álmodban. Gondoltam, jót teszek, ha felébresztelek.
Billgeci ül felettem. Kába a fejem és hasogat, mikor felemelem. Körben a matracokon meztelen testek alszanak. Mellettem Szexpír húzza hangosan a lóbőrt.
- Mi van? Hol vagyok? – motyogom magam elé, aztán megrázom fejem, aminek újabb hasítás a következménye. Óvatosan a hirtelen mozdulatokkal Jackey fiú! Lassan visszatérnek az emlékeim az elmúlt éjszaka vad történéseiről. Billgeci felsegít. Felszisszenek. Ölemben kínzó fájdalom. Lomposka még mindig ágaskodik! Egy lepedőt tekerek magam köré.
- Hány óra van ilyenkor? – suttogom. – Az elmúlt időben teljesen megszűnt az időérzékem. Sokszor azt sem tudom, délelőtt van-e, vagy délután.
- Ja, mióta itt vagyunk, én is hasonlóan vagyok e kérdéssel – válaszol Billgeci. Elmegyünk a medence mögötti konyhába. Dúskeblű ül egy széken, kezében gőzölgő kávé. Meglepődve felkiált, mikor meglát. Ágyékomra mutogat, mely valóban olybá tűnik, mint vitorlát büszkén feszítő árboc. Esdeklően simítja végig. Gyengéden eltolom magamtól. A kávéra mutatok. Miközben a széken ülve – állva – iszom a forró feketét, Billgeci franciául társalog Dúskeblűvel. Időnként halkan nevetnek. Gondolom, tárgyalják a nem mindennapi eseményeket. Égetően fáj Lomposka. Állandó merevedése kezd aggasztani. Vérszagra gyűl az éji vad. Vagy kávéra? Megjelenik Rahan. Fáradtan ül mellém.
- Te Jack! Emlékszel, mit műveltél az éjjel?
- Ha emlékeznék, lehet, hogy már elmenekültem volna.
- Elég állat voltál. Le a kalappal előtted. Mind kidőltünk a sorból, de körülötted meg egyre nőtt a nők száma. Banyek, te úgy húztad nyársra őket, hogy szép lassan kifogytak mellőled. Ennyi Viagrát bevettél?
- Hülye vagy. Nem tudom, mi van velem, de úgy begörcsöltem, hogy… nézz ide – mutatok Lomposkára –, még mindig olyan, mint a beton. Fáj.
- Az anyját! Azt tudod, hogy ebből komoly bajod is lehet, ugye? Volt egyszer egy haverom, az járt így; olyan hévvel kefélte a csajt, hogy félrecsúszott a gát csontba a dákója, mire szikrázó szemekkel ugrott le a nőről, de a merevedése később sem szűnt meg, orvoshoz kellett mennie, ott kapott valamilyen injekciót.
- Kösz, jókkal bíztatsz.
- De komolyan, ez nem tréfa Jack!
Legyintek. Elmegyek a vécére. A csövelés komoly gondokat okoz. Annyira feszít e vérbő testrész, hogy képtelen vagyok normálisan vizelni. Mikor visszaérek, Billgeci beszél:
- … hogy hazavisz minket.
- Miről van, szó? Velem is megosztanád? – kérdem.
- Dúskeblű azt mondja, hogy maradjunk, amíg jólesik, ők holnap utaznak haza, addig szívesen látott vendégek vagyunk. Amikor szeretnénk hazamenni, elvisz a ladikon.
- Otthon mi lenne a program? – tűnődik Rahan. – Egész nap döglenénk. Szerintem használjuk ki ezt a rövid kis időt, e csodálatos teremtések között.
- Nekem már elegem van – mondja Billgeci. – Én őszintén beismerem fiúk, hogy borsódzik a hátam, ha arra gondolok, hogy még egyszer kefélnem kell. Regenerálódásra van szükségem.
- Majd otthon pihenhetsz eleget Billgeci – jön be Szexpír –, ha már nincs több geci, élvezd a napsütést a parton, hátha előkerül még egy tartalék patron. Vigyázz, mert annyi itt a sellő, mint eső előtt égen a felhő!

Abban maradunk, hogy rábízzuk magunk a sors szeszélyére. Dúskeblű sajnálkozva nézi legnemesebb testrészem. Aztán szeme felcsillan, magával húz. Tiltakoznék, de Billgeci fordít:
- Azt mondja Salyne, hogy nyugi, csak segíteni szeretne rajtad. Nem akar rád ugrani, csak szeretne megnyugtatni. Lazítsál Jack!
Megmártózunk a medencében. Izmaim tovább görcsölnek. Odavezet egy ágyhoz a sarokban, hanyatt felfektet. Testápolót folyat kezére, becsukom szemem. Jólesik a masszírozás. Talpammal kezdi, majd apránként halad felfelé. Mint egy rutinos masszőr, próbálja ellazítani az izmaimat. Lomposkát elkerülve siklik feljebb. Halántékom sokáig dörzsöli, majd hasra fordít. Hátamon folytatja a kényeztetést. Bőröm vibrál a felgyülemlett feszültségtől. Újra hátamra fordít. Titkos csakrákat keresve nyomkodja talpam. Lehunyom szemem, különös érzés kerít hatalmába; érintése nyomán izmaim hirtelen ellazulnak. Érzéki gyönyör nélküli megkönnyebbülés vihara fut át rajtam. Felkönyökölök. Dúskeblű mosolyogva hasamra mutat. S’il vous plait! Átlátszó, fehér foltok folynak rajtam. Lomposka terhétől megszabadulva húzódik össze. Megszűnt a feszítő görcs! Tapsvihar körülöttünk. Most veszem észre, hogy jelentős nézősereg szemlélte Dúskeblű áldásos talpmasszázs tevékenységét. Míg a nők átveszik a konyhában az irányítást, elmerülünk a medence pezsgésében. Nemsokára ínycsiklandozó illatok csábítanak asztalhoz. Stílusosan francia hagymaleves az előétel, majd fondüföző edényt tesznek az asztalra. Fenséges a Calvadossal ízesített fondü, élvezettel mártogatjuk a franciakenyérből vágott kockákat az alma zamatú sajtételbe. Könnyű, fehérbort iszunk hozzá. Ebéd közben Billgeci lelkesen fordít:
- Nem fogjátok elhinni, de képzeljétek el, hogy ez a rengeteg nő egy-két kivétel nélkül lelkes családanya hazájukban. Sokuknak gyerekei vannak; egyszóval tisztességes feleségek. Kivéve ezt az egy hetet, amit itt töltenek. Szinte kivétel nélkül jómódúak, akiknek férje ilyenkor azt hiszi, hogy az asszony eljött kikapcsolódni az egész éves rabszolgamunka után a barátnőivel. Mint észrevehettük, a natúrizmus lelkes hívei, és mint tudjuk, a szexet sem vetik meg. Nehéz elképzelni e vérmes perszónákról, hogy hazaérve eljátsszák az odaadó feleséget, de állítólag, így van. Salyne férje menő ügyvéd, ő bérelte ki ezt a szigetet. Ráadásul nem is egy helyen laknak, Franciaország különböző vidékeiről jöttek. Interneten tartják a kapcsolatot, ez a harmadik ilyen laza nyaralásuk, de Salyne szerint a velünk való kapcsolat messze felülmúlta eddigi nyaralásaikat. – Billgeci megdörzsöli a kezét. – Szereztem egy-pár e-mail címet!
- Kíváncsi lennék, hogy korábban milyenek voltak a kanok, aktívabbak voltak-e, vagy kappanok – kuncog Szexpír.
- Azt mondják, tavaly egy olasz focicsapattal jöttek össze, de azok közel sem értek a nyomunkba – adja meg a választ Billgeci.
- Persze, jövőre meg majd mi leszünk a rossz emlékű motoros banda! – vélekedik Rahan.
- Azért ennyire ne legyen gyenge az önbizalmad, Rahan! – válaszol Billgeci. – Ahogy hallom a véleményeket, a lányok nagyon különleges élménynek vélik a tegnapot. Nincs okunk szégyenkezni. Nem mindennapi teljesítményt nyújtottunk, különösen köszönhető minden Jack barátunk begörcsölt farkának. Te úgy szétkefélted ezt a sok francia dámát, hogy többen panaszkodnak enyhe alhasi fájdalmakról. Arról nem is szólva, hogy az a szépség, akinek elvetted a szüzességét, szerintem holt szerelmes lett beléd. Egyébként ő új a csapatban, titkolt vágya teljesült, hogy extrém körülmények között szabaduljon meg ártatlanságától. Vagy nézz rá a gyönyörű ikrekre; le se veszik a szemüket rólad. Egy a biztos, és most figyeljetek; Salyne megbeszélte a lányokkal, hogy szívesen randiznának velünk jövőre is, ha nekünk is lenne kedvünk hozzá.
- Lenne-e kedvünk? – hitetlenkedek. – Kérdezd meg tőle, ki nem szereti a mennyországot?
- Akkor jó, mert e-mailen tudjuk tartani a kapcsolatot.
- Azt hiszem, ha hazaértünk, elmegyek egy francia nyelvtanfolyamra – mélázik Pinakkió.
- Miért, nem kaptál elég francia nyelvleckét? – fordulok hozzá. Röhögés.
- Milyen lehet az a férfi, akinek ilyen gyönyörű felesége van, mint például Salyne? El tudjátok képzelni, hogy nyugodt szívvel elengedi egy hétre kiruccanni ilyen távolra? – kérdi Rahan.
- Én megőrülnék a féltékenységtől – véleményez Pinakkió –, ezért is, jobban érzem magam állandó barátnő nélkül.
- Az én nézetem se pártolja a házasság és a tartós együttélés intézményét – mondom. – Az egész csak szokás kérdése. Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy ők boldog házaséletet élnek. Idejönnek a lányok, leeresztik a felesleges gőzt, aztán egy évig megint élik jól megszokott életüket, ami korántsem biztos, hogy olyan rossz lehet. Legfeljebb nem ennyire kicsapongó. Nézd meg őket; gazdagok és szépek!
- Azt mondja Salyne, szívesen menne valakivel egy kört motorral! – tolmácsol Billgeci.
- Mondd meg neki, hogy erről még nincs lekésve! Ha hazavisz minket, gurulhatunk egyet.
- Kérdezd meg a többiektől Billgeci, hogy másoknak nincs-e kedve motorozni – mondja Rahan. - Részemről felajánlom szolgálataimat.
Billgeci fordítása után nagy a túljelentkezés.
- Nem azért mondom srácok – nézek Dúskeblűre -, de szerintem őnekik a motorcsónakozás hasonló élményt jelent, mint nekünk a motor.
- Ja - tűnődik el Pinakkió -, egy közös dolog biztos van benne; a szárazföld partja, ahol a mi szabadságunk véget ér, ott az övék is…
- Milyen filozofikus gondolatod támadt, az agyad látom még nem túl bágyadt – így Szexpír.
Ebéd után még egy kicsit pancsolunk a medencében, majd fájdalmas búcsú következik. A nők kisorsolják, hogy ki az a négy szerencsés, aki még szűkösen befér a motorcsónakba Dúskeblű és mellénk. Mirtusz, Bozontka, Tüskehajú és Tengerszemű a kiválasztottak. Az ikrek nem akarnak elengedni, zokognak rajtam. Na, erre nem voltam felkészülve. Szöszike nekem akarja adni nyakláncát emlékbe. A nyakláncot, aminek köszönhetjük ezt a kölcsönösen gyümölcsözően alakult, felejthetetlen kalandot. Nem akarom elfogadni, de annyira erőszakos, hogy nem akarom megbántani. Cserébe odaadom két ezüstgyűrűmet az ikreknek. Lelkendezve szorítják keblük édes halmához az ajándékot. Merci, merci! – hallom sztereóban. Nem az a bajom, hogy sárgaarany a kapott ajándékom, amit nem szívesen hordok, hanem, hogy nem szeretem az emlékeket. Nem szeretek emlékezni, ezért az erre utaló tárgyaktól is ódzkodom. Örömük határtalan, mikor nyakamra csatolják a vastag láncot. Kisírt szemmel integetnek még sokáig. Au revoir! Bon voyage! – hangjuk messzire száll a hullámokon. Barnára sült meztelen alakjuk kiemelkedik a többiek mellől. Inkább ezt a képet fogom elraktározni agyamban, ha eszembe jutnak.
Szexpír elgondolkozva mormolja maga elé:
- A nap pányvázza sugarakkal ott a fák ligetét, szexpediciónk elhagyja a Szirének Szigetét!

Mirtusz felszabadultan lebzsel körülöttem, hogy eltűnnek a vetélytársak. Dúskeblű Billgecivel társalog, Rahant Bozontka kerülgeti. A többiek a kabinnal ismerkednek. Dúskeblű büszkén feszít a kormány mögött. Jól néz ki. Formás fenekéhez a gesztikulálások közben néha hozzáér Billgeci. Vigyázz haver, a tűzzel játszol! Újra lenyűgöz a száguldás a vízen. Többnyire nyugodt tempóban siklunk, időnként azonban Dúskeblű megismerteti velünk a száguldás nehezen feledhető élményét. Mikor oldalról megtörünk egy hullámot, a nyugalmát bontó tenger fehér habú, csípős permettel támad vissza. Hosszú az út, mégis úgy tűnik, mintha nemrég szálltunk volna be, mikor kikötünk az apartmannál. Felnyalábolom ruháimat, mikor eszembe jut valami:
- Van egy kis probléma. Nem látom, hogy a lányok hoztak volna ruhát.
- Hú, banyek! – kiált fel Rahan. – Biztosan lent vannak a cuccaik a kabinban.
Mint kiderül, a nagy sietségben valóban elfeledkeztek erről az apróságról.
- Egy dolog egy lakatlan szigeten, és egy száguldó motorcsónakon pucérkodni, de a motoron ez már kicsit durva lenne, nem gondoljátok? – vélekedik Rahan.
Pinakkióval összenevetünk. Barnaszemű és Ildikó jut eszünkbe, mikor a Velencei-tó felé, a kilátóba vettük az irányt a motorokkal, a két lány meg levetette felsőjét. Azért az kicsit más volt.
- Mi legyen, hogy kedvünk továbbra is jó legyen? – tárja szét kezét tanácstalanul Szexpír.
Patt helyzet lenne, ha nagy sóhajtással nem lépnék előre.
- Először is; igyunk egy kis Jack Daniel’s-t. Másodszor pedig a következő a nem mindennapi javaslatom…
- Jaj, ne! – kiált közbe rémülten Billgeci.
- Szolidaridáljunk a lányokkal; legyünk meztelenek mi is!
- Jack, te nem vagy normális! – fakad ki újra Billgeci. – A helyi zsernyákok úgy bevarrnak minket, hogy jövőre se érünk haza!
- Feltéve, ha találkozunk velük, vagy ha elkapnak! Én amondó vagyok, hogy egyszer élünk, menjünk egy kört! Volna szíved motorozás nélkül hazaküldeni e szépségeket? Szavazzunk! – mondom.
- Részemről oké! – emeli kezét Rahan.
- Ismertek. Fütykös lóbálásra bármikor benevezek. Polgárpukkasztásra meg még inkább – csatlakozik Pinakkió.
- Ha választani kell e kérdésben, menjünk pucéran, lépésben! – adja tudtunkra véleményét Szexpír.
Billgeci lemondóan legyint:
- Nem vagytok normálisak. De ha menni kell, hát menjünk!
Az öt nő egy cseppet sem tétovázik, mikor közöljük velük ötletünket. Az eszükbe se jut, hogy vajon férjük mit szólna egy rendőrségi jelentéshez, amelyben az szerepelne, hogy öt vad motorossal ruhátlanul szelték az országutat.
Nehéz megszoknom, hogy szőrtelen Lomposka. Mi van haver, te is beálltál a kopaszok közé? A lábtartó miatt felveszem a napszemüveg mellé a bakancsomat is. Így talán még jobban nézek ki, mikor kiengedett hajjal megindulunk a tengerparti úton. Jack, nehezen tagadhatnád le, hogy nincs benned egy jó adag exhibicionista hajlam! Gyerünk, rock and roll! Mirtusz két kézzel integet boldog-boldogtalannak, sikoltozik a többi lánnyal; szemmel láthatóan tetszik a lányoknak az önfeledt motorozás.
A fojtás nélküli kipufogókból hangos durranásokkal távozik az el nem égett benzin, mikor visszavesszük a gázt. Szilaj és vad a dübörgésünk, talán még a tenger is visszahúzódik egy röpke pillanatra. Mi szelíden mosolygunk zabolátlan vasunkon.
Konvojunk hatása enyhén szólva frenetikus. Az autók félrehúzódnak az út padkára, a szembejövők lépésre lassítanak. A gyalogosok első reakciója a döbbenet, aztán a lelkes kézlengetés. Kis idő múlva hosszú kocsisor követ minket. Bár lassú a tempónk, mégsem akar senki sem megelőzni minket. Egy fiatal lányokból álló csapat felrántja pólóját; fedetlen keblek nevetnek vissza ránk. Egy part menti étteremből kitódulnak a vendégek; idegen szavak kavalkádjának pozitív csengése árad felénk. Partról jövő srácok futnak egy darabig mellettünk. Az egész kezd átalakulni egy őrült, spontán felvonulássá. Az autósok jókedvűen dudálnak; érdekes, hogy most nem siet senki. Kis idő múlva megfordulunk, a hosszú kocsisor nehezen szűnik. Újra mögöttünk alakul ki torlódás. Előttem püspöklila Mercedes Vito. Ismerős. Magyar rendszám. Az ablakból három lány integet hevesen. Úristen! Ilyen nincs, és mégis van! Lehúzzák az ablakot. Szösszenet és Vörösbegy kiabálnak. – Hello, vagány a szerkód! Látjuk szépfiú, nem vesztegetted az idődet!
Mellettük Gina. Csak néz rám hatalmas sötétbarna szemeivel. Tekintete szinte beszél: tetszel nekem motoros fiú, kár hogy nem én ülök mögötted! Hidd el, jobban örülnél nekem! Lomposka is mintha pont őt nézné. Kinyújtják tenyerüket. Belecsapok. Jobbról rendőr kismotorral. Kikerekedett szemmel bámulja a pucér menetet. Aztán rádiójához kap. Rendes a Vito sofőrje; mintegy véletlen, ráhúzza a kormányt, a kismotoros rendőr kénytelen kelletlen letér egy mellékútra. Azt már nem várom meg, míg utánunk jön; felgyorsítok. Visszafelé szinte már tombolnak az emberek. Mintha egy verseny utolsó méterein mennénk a cél előtt. Szemből rendőrautó érkezik. A dugóban képtelen megfordulni, úgy látom, az autósok nem sietnek szabad utat engedni. Mikor befordulunk az apartmanhoz, és becsukjuk a kaput, akkor húz el az úton szirénázva. A Mercedes Vito eltűnt, nem látom sehol.
- Ezt éppen megúsztuk! – sóhajt fel Billgeci.
- Erre a kellemes kirándulásra muszáj inni, különben is, kezdek újra az emberekben hinni! – kiált fel Szexpír.
- Ja, jó fejek voltak. Úgy láttam, nagy sikerünk volt – mondja Rahan.
A francia ladyk el vannak ragadtatva. Mirtusz csókot dob az arcomra.
- Kösönom! – selypíti.
- Látom Jack, te már adtál egy kis magyar nyelvórát is – hallom Pinakkiót.
Irány a terasz, Rahan piát tölt, Pinakkió Döglégy Zolit tesz be a hifibe. A magyar rapkirály fennkölt gondolatait bár nem értik a nők, a szuggesztív ritmusra dobálják fejüket.
- Mi van, megint buli van? – összegzi a hangulatot Szexpír. – Úgy látom trendkívüli a hangulat, ha mindenki ily esztelenül mulat! Ez nem szesztelen, hanem szeszméletlen!
Koccintunk, rajtam kívül mindenki whiskey-colát iszik, én tisztán döntöm magamba a nemes italt. A nők felpattannak, önfeledten rázzák magukat a zene ütemére. Heves csípőmozgásuk olyan erotikus, hogy Lomposka megmoccan. Én is táncolni kezdek, majd a fiúk is csatlakoznak. Mirtusz kerek popójával dörgölődzik Lomposkához, aminek az eredményeképp Lomposka beáll az izgató farpofák közé. Mirtusz nevetve combja közé szorítja. Addig mesterkedünk, amíg benedvesedik. Úgy látom, megint én indítom a műsort. Lomposka nehezen fér be a járatba, de azért apránként meghódítja a kéj-odút. Mellbögyörészés közben élvezem a parti szél feltámadó fuvallatát. Hírtelen sötét felhők gyűlnek fölénk, a szél egyre erősödik. Kövér esőcseppek koppannak bőrünkön. Míg mi tovább szeretkezünk az esőben, egyre terjengőbb vággyal, addig a többiek bemenekülnek a fedett terasz alá. Két pár eltűnik az ajtó mögött. Dúskeblű reménytelenül furulyázik Billgecin. Csak annyira telik tőle, hogy félmerev állapotban apró szusszanásokkal beleélvez Dúskeblű szájába, aki csalódottan húzogatja tovább Billgeci petyhüdt vesszejét. Pinakkió visszaszerzi a becsületet; miután Tüskehajút gyors vágtára kényszerítve kielégíti az ölébe ültetve, gigászi falloszát hátulról Dúskeblűbe meríti, aki felhorkan e váratlan tettől. Békén hagyja végre Billgeci fonnyadt kakasát, és hálásan tekint Pinakkió férfiasságára. Ez az a pillanat, mikor Mirtusszal felérünk a gyönyör hullámtetejére. Szűk punciját elárasztom magommal. Mirtusz remegve dől előre, majd letérdelve sokáig nyalogatja, nyugtatgatja a nehezen csituló Lomposkát. Csuromvizesen futunk be a házba. Igéző látvány szemtanúi lehetünk. Rahan hanyatt fekszik az ágyon, rajta Tüskehajú lovagló ülésben, aki mögött Szexpír szorgoskodik. Ez igen! Tetszik a szendvics figura. Egyszerre kényeztetik a lányt vaginális és anális örömökkel. Rahan fején Tengerszemű nyalatja magát, míg melleit Tüskehajú csókolgatja. Kéz a kézben állunk az ajtóban Mirtusszal. Arról is megfeledkezünk, hogy törülközőért jöttünk be. A négyes szeretkező ember halom hangosan nyögdécsel. Tüskehajú gügyögése veszett ordítássá fejlődik. Megjelenik mögöttünk Dúskeblű és Pinakkió. Mi van, ti is fáztok, vagy csak a kíváncsiság hajtott be benneteket? Pinakkió szerszáma még mindig üzemkészen áll. Dúskeblű halkan kérdez valamit Mirtusztól, mire az kicsit szomorúan, de bólint. Dúskeblűnek tüzel a vágy szemében, szerintem akkor is megvalósítaná tervét, ha Mirtusz ellenkezne. Itt senki sem tulajdona senkinek. Minden szabad akaratból történik. Nincsenek párok és megkötések. Ki nem mondott szabálytalan szabályok vezetnek minket. Tudom, mit akar Dúskeblű. Azt már tudom, hogy szereti az análszexet. Dúskeblű ránéz Lomposkára, aki a látvány és a rá váró új gyönyörök hatására újra páncélosodik. Odafekszünk hasonló alakzatban a szeretkező négyes mellé. Pinakkió van alul, tekintettel nagyobb méretére, Dúskeblű vágyakozva beleül, én meg szép finoman hátulról beléhatolok. Mirtusz egy darabig félrehúzódva néz minket, mint aki nem akar részt venni e mókában, majd hátulról simogatni kezdi fenekemet. Mellettünk szétfonódik a négyes, elbűvölten szuszogva legeltetik szemüket rajtunk. Pinakkió diktálja a ritmust, én hozzá alkalmazkodva döngetem Dúskeblű táguló segglyukát. Lábunk néha összeér. Jó ideig tart már a menet, kicsit zsibbad a lábam, mikor megérzem Mirtusz nyelvét a fenekemben. Lomposka abban a pillanatban pumpálni kezdi a forró spermát. Dúskeblű vihog, szörcsög, egyre hangosabbak a oui!, oui! kiáltások, egész testében megremegve üvölt, attól tartok fejemre szakad a csillár. Pinakkió is követ minket az orgazmusba, a vékony izmokon keresztül érzem farka pulzálását, ahogy mélyen a hüvelybe ereszti terhét. Reszketve dőlünk az ágyra. Simogató kezek óvják az idő lüktetését. Talán el is bóbiskolunk. Dúskeblű áll fel elsőként. Elbúcsúznak a lányok. Most tényleg feláldozzuk a törülközőinket, hűvös van; az öt nő fázósan tekeri magára őket. Puszi-puszi, Mirtusz szeme szomorú, Dúskeblű úgy magyaráz, mintha érteném.
- Azt mondja, nagyon köszönnek mindent, és valóban nagyon szeretnének jövőre is találkozni velünk – fordít Billgeci.
Még mindig esik az eső. Ennek ellenére kifutunk velük a stégig. Integetős búcsú után irány be a házba. A francia dámák elhagyták a szárazföldet, magunkra maradunk. Üres vagyok, mint visszaváltásra váró pet palack.
A fiúk elfekszenek. Testük őrzi az átélt órák parázs varázsát. Billgeci elgondolkodva nézi a plafont:
- El sem hiszem, hogy mindez velem történt meg.
- Mintha minden arról szólna, mi vágyaink megvalósulása volna… - mélázik Szexpír is.
- Ezek után, mit fogunk csinálni holnap? – sóhajt Rahan.
- Annyi volt a sok zsötem, hogy mára már nincs több ötletem – fejezi be részéről a társalgást Szexpír.
- Elért minket a femme fatale – sóhajt Pinakkió.
- Ca va comme cela. Jó ez így – zárja le az érzelgős dumát Billgeci.

Terveink szerint holnapután lesz a hazautazás napja.
Az ablakból nézem az egyre jobban ömlő esőt. Kisétálok a szabad ég alá.

Sír a felhő – egy szellő kupolán csorgatja végig festék lemaró könnycsepp fájdalmán keresztül – szürke jelenléte megfeszül – nedves kőarcunkon menekül; csírátlan földbe maródva tenyérnyi boldogtalanságát kiáltja reményhegyeinknek: Nézd, nézd, milyen eszményi!

Talán, ez nem is valóság, hanem egy gondtalan álom? Lehet, hogy otthon fekszem az ágyacskámban, nemsokára felébredek? Nem! Ilyen kövér esőcseppeket nem fakaszthat más, csak a valóság, behunyt szemhéjamon át is érzem a tenger sós illatát, próbálom ízlelni e perc áhított pillanatát…
Sokáig állok az enyhülő esőben. Eszembe jut a pár nappal ezelőtti hangulat, amikor érkezés után néztem a tenger éjszakai fényeit. Azon kívül, hogy akkor nem esett; milyen másként láttam e tájat. Az élménydús heppening után másnak látok mindent. Kellemes emlékek kísértenek. Mást jelent a tenger csillogása, Lomposka kopasz ragyogása…
Hirtelen, mintha nem is lett volna, eláll az eső. Páradús illatok csapnak fel. Megtisztultan megyek vissza az épületbe. Mindenki alszik. Szexpír szokás szerint horkol. Lefekszem. Nem jön álom a szememre. Valami megmagyarázhatatlan erő vonzását érzem. Jackey, mi van veled? Egy idő után megunom a fal bámulását. Mikor nagyon zsong az agyam, csak egy orvosság van; egy kis céltalan motorozás mindig megnyugtat. Felöltözöm, kitolom a motort az útra. Nem akarom felébreszteni a többieket. Magam sem tudom, merre menjek, de ebben ez a legszebb. Találomra jobbra, Rijeka felé veszem az irányt. Az eső utáni pocsolyákban kandeláberek sárga fénye tükröződik. A Shadow engedelmesen dől a kanyarokban. Nem sietek, egyre jobban érzem magam. Ahogy nőnek mögöttem a kilométerek, egyre tisztultabb a fejem. Hangulatváltozásom szívderítő. Lassan megint más színben látom e világot. Mintha kiszellőzném bukótlan fejemből az elmúlt napok paradicsomi emlékét. Úgy érzem, másfajta élmények várnak rám az elkövetkező napokban. Rijeka előtt megállok egy éjjel-nappali benzinkúton. Csurig tankolom motorom, fizetek a shopban. Kimegyek, felülök a motorra. Tudom, ha most visszaérek, könnyű álmot fog sodorni felém a tenger. Valami mégis azt súgja, mielőtt elindulnék, hogy várj, várj még Jackey! Na jó! Rajtam nem múlik, engedek az érzésnek! Arra gondolok, bemegyek a benzinkút presszójába, iszom egy üdítőt, hátha attól elmúlik a belsőmet marcangoló delejes erő vonzása. Benyitok, éppen leülnék egy asztalhoz, mikor a hatodik érzék megszólal; valaki néz Jackey!
Két asztallal odébb ott ül húszéves kiadásban Gina Lollobrigida. Óriási barna szemeivel szomorkásan bámul, majd elkapja tekintetét, mint aki nem akar tolakodó lenni. Gina! Ő meg hogy kerül ide? Akár azt is megtehetném, hogy tudomást se veszek róla. De az a figura nem én lennék. Napok óta ábrándozom ezekről a szemekről. Mióta megláttam az autópálya mellett, nem tudom kiheverni a látványt. Pedig a lány nem az én stílusom; róla nem azt mondanák, hogy lezserül vagány a megjelenése, hanem azt, hogy elegánsan csinos. Ráadásul érzékien gyönyörű. Pedig az elmúlt napokban sem akármilyen hölgyekkel volt dolgom, de a francia mademoiselle-k szépségük ellenére is mások voltak. Ennek a lánynak olyan mágneses kisugárzása van, hogy ide vonzott olyan messziről! Még, hogy nincs telepátia! Mikor felállok, tudom, hogy sorsunk azt akarta, hogy végre találkozzunk ma.
- Szia! – köszönök rá. – Emlékszel rám?
- Szia Jack – válaszol mosolyogva. Győzelem, még a nevemet se felejtette el. Lehet, hogy beszédtéma voltam a barátnőivel, a meztelen motorozós találkozás után?
- Hát te? Bejön az ember gyanútlanul ebbe az isten háta mögötti benzinkútra, aztán találkozik álmai hölgyével? Hogy lehet ez? Szabad ez a szék, nem vársz senkit?
- Csüccs le. Hosszú történet. És te, mit keresel itt? Hol hagytad a vörös hajú barátnődet? Most mintha jobban öltözött lennél, mióta utoljára láttalak. Elkaptak a rendőrök?
- Nem tudtam aludni, és most már tudom az okát. Csodás véletlen, hogy végre megtaláltalak.
Mosoly elillan.
- Mindenkinek ezt a szöveget tolod a képébe? Nekem ez a tempó túl gyors. Visszavehetnél egy kicsit. Szóval, hol hagytad a barátnődet?
- Miatta nem kell aggódnod, ha ezért vagy elutasító velem szemben. De ha gondolod, egy perc alatt lelépek, bár nem szívesen tenném. Nem is ismerlek, mégis tudom, hogy hiányoznál.
- Ne haragudj. Ha nincs más dolgod, nem szeretném, ha elmennél.
- Na jó, kezdjük elölről, oké? Van valami benned, ami őszinteségre késztet.
- Ezt már mások is mondták. Sokan szeretnek visszaélni ezzel az érzéssel.
- Nem tudom, de mióta megláttalak az országút mentén, nem tudlak kiverni a fejemből. Pedig hidd el, próbálkoztam vele. Erre, mikor már kezdem feladni az utolsó reményt, bejövök ide, te meg itt ülsz egyedül az éjszaka közepén. Most mit gondoljak, ha nem azt, hogy rám vártál, ugye?
Megint kacag. Fitos állán az apró gödröcske mélyül.
- És sikerült benzint szerezned? – tereli el a szót. – A lányokkal sokat találgattuk, hogy mi lett veled.
- Na, figyi, Gina. Én is emlékszem ám a nevedre. Azt javaslom, mindenki mesélje el, hogy mi történt vele, mióta kifogyott a benzinem. Oké? – Bólint. – Én rövid leszek. Pályamunkások adtak akkor naftát. A barátaimmal a tengerparton lakunk Lovran mellett. Az elmúlt pár napunk kellemesen telt el, mint azt te is észrevehetted, időnként némi hölgy társasággal is sikerült fűszereznünk az időtlen percek édes ízét. A zsaruk meg szerencsére nem kaptak el, hála ez a nagydarab barátodnak is, aki elzárta a motoros rendőr útját. Ennyi. Jelenleg a fiúk magányosan pihenik ki az elmúlt napok fáradalmait. Ha gondolod, beavatlak a részletekbe, de most te következel.
- Ja – mondja elgondolkozva. – Bob nem a barátom, hanem a főnököm volt.
Mégiscsak kurva. Ahhoz túl nyílt ez a tekintet. A múlt idő mindenesetre jó jel.
- Volt? És mit dolgoztatok? – lemondóan várom a választ. Sóhajt.
- Nem is értem magam. Itt ül velem szemben egy idegen motoros fazon, én meg arra készülök, hogy kitárjam előtte az életem. Nem nonszensz ez egy kicsit?
- Ne felejtsd el, az se hétköznapi, ahogy találkoztunk. Egyébként se szeretem a normális dolgokat.
- Azt mindjárt gondoltam. Aki anyaszült esztelenül motorozik az országúton… Nem annak a típusú turistának gondollak, aki a tengerparti nyaralást egész napos napozással tölti el.
- Ebben igazad van. Szeretem a polgárpuffasztó dolgokat. És még mindig nem tudok semmit rólad, pedig majd elégek a kíváncsiságtól. Gina. Nagyon szép neved van, és illik hozzád.
- Hm. Jack. Meg sem merem kérdezni, mi a valódi neved. Tudod, a férfiak úgy vannak velem, hogy nem mernek megszólítani. Tudom, hogy nem vagyok csúnya, de mivel roma származású vagyok, sokszor arra gondolok, hogy az miatt.
- Hát, én először inkább olasznak néztelek. Roma? Ne ijedj meg, nem vagyok rasszista!
- Bene. Maradjunk a cigánylánynál. És tudod mit? Igazad van, nem normális e helyzet, beszéljünk hát őszintén. A szüleim Tatabányán laknak, nagyon jómódúak. Anyám magyar származású, apám echte roma, színesfém kereskedő, akinek különleges elvei vannak. Például, hogy anyámat nem engedte soha dolgozni. Egyébként nagyon szeretik egymást a mai napig, pedig most lesz a huszonötödik házassági évfordulójuk. Óriási házban laknak a négy testvéremmel együtt. Azok közé a cigányok közé tartoznak, akik ápolják a hagyományaikat, de igyekeznek beolvadni a magyarok közé. Talán kicsit furcsa, hogy apám legnagyobb szenvedélye a pecázás. Van egy hétvégi vityillójuk Tihanyban, apám képes éjszakákat eltölteni a vízparton. Persze legtöbbször nem fog semmit. De, ahogy ő mondja, itt születnek a magvas gondolatai. Valószínű, hogy azt is itt találta ki, hogy középiskola után kinézett nekem egy roma gádzsót egy szintén gazdag roma családból. Nem nagyon akart törődni vele, hogy az én gyomrom nem veszi be a házasságnak ezt a formáját, ezért elmenekültem otthonról. Pestre mentem albérletbe, amit a szüleim nagyon nehezményeznek. Több helyen dolgoztam, de egy idő után azt tapasztaltam, hogy az aktuális főnököm vagy mézes-mázosan, vagy fekete-fehéren megmondta, hogy ha nem fekszem le vele; utcára fogok kerülni, vagy jobb esetben életem végéig tologathatom a poros aktákat egy ablaktalan irodában. Ehhez nekem nem volt gyomrom, így elég sűrűn váltogattam a munkahelyeket. Mígnem egy új albérletbe költözve megismertem Lilit, és Petrát, akik a pornóiparban dolgoztak. Kiröhögtek, mikor megtudták, hogy mennyit keresek a munkahelyen. Hazaérve szemem előtt lóbálták a húszezreseket, amit aznap kerestek. Túl büszke voltam ahhoz, hogy szüleimtől anyagi segítséget fogadjak el. Főleg így, hogy én hagytam ott őket. Biztosak voltak benne, hogy nem sokáig bírom a fővárosi élet szennyes légkörét. Apámnak a pesti emberekről is sajátságos véleménye van; nagyképűnek, pénzhajszolónak bélyegez mindenkit. Szerinte egy nagy húsdaráló Budapest, ami magába szippantja az elveszett lelkeket, hogy átpofozva beálljanak a nekik kirendelt rabszolgaútba. Talán azért is mentem oda, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. Mindenesetre a lányok addig győzködtek, amíg egy piás este után sor került arra, amit korábban soha nem hittem volna el magamról: lefeküdtem velük. Mi lányok, hárman szeretkeztünk. Ráadásul jó volt. Figyelmesek voltak.
- Na, ez érdekes, mesélj még egy kicsit a szex részéről!
- Bolond vagy! Azt mondták, a kamerák előtt sem kéne mást tennem, csak ugyanezt. Bár a fiú-lány közösülésért jobban fizetnek, de én nem tudok közösülni, csak szeretkezni. Nekem szükség van érzelmi töltésre is ahhoz, hogy egy férfi testet magamba fogadjak.
- Ez egyre izgalmasabb. Mesélj még!
- Ezt fejezd be! Okos legyél, mert beszüntetem a mesedélutánt!
- Na jó, bocs! Folytasd, nem szólok közbe!
- Szóval belementem abba, hogy leszbikus jeleneteket forgassak. A lányok bemutattak Bobnak, akinek nagyon megtetszettem. Hiába voltam tapasztalatlan, állítólag nagyon fotogén vagyok, a kamera operatőr nélkül is működik, ha a közelében vagyok. Legalábbis Bob ilyenekkel etetett. Mindenáron rá akart venni, hogy fiúkkal is szerepeljek, de nem mentem bele, hiába ígért a megszokott gázsinál magasabb pénzt. Általában úgy szokott kezdődni a lányok pályafutása, hogy először egy fickó leteszteli az alanyokat, rövidke filmet – castingot - készít, aztán ha megtetszett valamelyik producernek a hölgyike, akkor az ügynöksége kiközvetíti. Nekem ilyen szempontból szerencsém volt, hogy beajánlottak a barátnőim. Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de rövidke pornószínésznői pályafutásom alatt nem feküdtem le senkivel! Persze a barátnőimen kívül. El kellett mennem vizsgálatra dokihoz, végeztek egy AIDS tesztet, aztán hajrá! Egy leszbi jelenetben vettem részt eddig Pesten, aztán jött a tengerparti forgatás. Váratlanul alakult így, nem én jöttem volna, de a kiszemelt leányzó az utolsó pillanatban beteget jelentett. Itt laktunk egy apartmanban, Rijekában. Hát itt történt egy kis bibi. Bobnak elszállt az agya, mikor Lili közölte, hogy váratlanul korábban megjött a mensije. Őrjöngeni kezdett. Rá akart venni, hogy ugorjak be Lili helyére, aki fiúkkal is forgatott, méghozzá elég hardcore-os jeleneteket. Mivel nem egyeztem bele, csúnyán összevesztünk. Bob még azt sem hagyta, hogy összepakoljak. Tudja, hogy vissza fogok menni. Azt várja, hogy én könyörögjek. Nála van az útlevelem, a pénzem.
- Hűha! Ez elég kacifántos ügy! Még az útleveled, meg a pénzed sem adta oda?
- Nem.
- Ez szemétség – mondom elgondolkozva. Utálom, ha másokat kihasználnak. Gyűlölöm a lehúzós, számító embereket. - És most, mik a szándékaid a jövődet illetően?
Gina maga elé néz, egy könnycsepp csillan a szemében.
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Arra gondoltam, hogy reggel visszamegyek az útlevelemért, stoppal hazamegyek, aztán nem tudom, hogyan tovább. Nem akarok visszamenni a szüleimhez. Apám megfutamodásnak gondolná.
- Gina! Volna egy javaslatom. Szépen eljössz most velem a mi szállásunkra. Nem kell senkitől sem tartanod, egyikőnk sem az a fajta, aki az erőszakban örömét leli. Lassan mi is megyünk haza, ha elviseled motorom hátsó ülését, nagyon szívesen felajánlom neked, eljössz Fehérvárra, aztán addigra hátha okosabbak leszünk. Oké?
- Kösz. Rendes vagy, de igazán nem akarok a terhedre lenni. Nem hinném, hogy neked most pont egy ilyen problémás lányra van szükséged, aki nem fog az ágyadba bújni.
- Ezt bízd csak rám. Ne kéresd magad.
- Na jó, de azt sem tudom, hogy hívnak. Én Horváth Georgina vagyok – nyújtja felém kezét.
- Essünk túl rajta; Jakab József a becsületes nevem, de továbbra sem szeretném, ha leJózsiznál!
Kuncog.
- Jó, akkor maradjunk a Jacknél, ugye?
Azon gondolkozom kifelé menet, hogy megint, milyen hülyeséget fogok tenni. Mert, hogy valamire készülök, az biztos. Jackey, ki vagy te, hogy megint Robin Hoodnak képzeled magad? Egyszer még jól rábaszol, az biztos. Lehet hogy most?
Felülünk a motorra. Gina belém kapaszkodik.
- Hol van a szállásotok? – érdeklődöm.
- Ne hülyülj már! Ilyenkor oda akarsz menni? Bobot sem faragták puhafából, de Fred, aki sofőr és testőr is egyben, elég durva egy figura. Majd holnap én visszajövök, és elkérem a holmimat.
- Nem jó ötlet. Ha ma nem sikerült, holnap csak rosszabb lesz. Meg kell mutatni Köpcöskének, hogy a hatásköre csak a forgatásig terjed.
- Kinek? Köpcöskének?
- Ja, azaz Bobnak. Tudod, van egy olyan szokásom, hogy az embereket becenévvel illetem magamban. Megbocsátható bűn, remélem. Ne izgulj; te Gina maradtál lángoló lelkemben.
- Na jó, de Jack, ígérd meg, hogy okos leszel. Nem szeretném, ha végképp balul sülne el ez az éjszaka.
- Csak bízd rám, mondd az utat.
Nem kell messzire mennünk. Lapos tetős sárga épület, különálló lakrészekkel.
- Abban lakik egy szobában Bob, és Fred. Megpróbálok beosonni a másik szobába, ahol Lilivel és Petrával laktam. Te várj meg itt. Csendben kell lennünk, a többi szobában a fiúk alszanak.
- Csendben? Ha nem ébredtek fel a motordübörgésre, jó mélyen horpasztanak – dörmögöm magam elé, miközben Gina halkan bekopog a szobába.
Vörösbegy nyit ajtót álmos szemekkel. Nem hallom mit beszélnek, csak hogy Köpcöske szobája felé mutogat. Leszállok a motorról, miközben feléjük tartok, felpattan a szomszéd ajtó, kitüremkedik rajta trikóban és alsógatyában Köpcöske. Szemüvegét igazgatja.
- Hiába keresed a cuccaidat, nálunk van – mutat hátra. – Vagy megjött végre az eszed, és bocsánatot akarsz kérni? Gina drága, te nagyon sok pénzembe kerülsz nekem. Már rég megbántam, hogy felvettelek! Ez a forgatás rengeteg lóvét elemészt, te még tetőzöd a kiadásaimat az állandó engedetlenségeddel. Tudod, mennyibe kerül egy nap kiesés nekem?
- Bob, nem ebben állapodtunk meg! Megmondtam, hogy nem vállalok mást, csak leszbit.
- Aztán nem mindegy neked, hogy megdugnak-e vagy sem? Ne játszd meg magad! Te is épp olyan kurva vagy, mint a többi! Nem tudom, mit képzelsz magadról! Hol kereshetnél ennyi pénzt? Hol utazhatnál ennyit úgy, hogy még fizetnek is érte? Nekem ne kellesd magad! Neked is arra lett volna szükséged, hogy előtte felpróbáljalak, mi?
- Én nem hinném – vetem közbe szerényen –, ahogy hallom Gina mást akar. Nem ebben állapodtatok meg. Add oda a cuccait, az útlevelét, a pénzét, amit elvettél tőle, még azt is, ami járt volna a munkáért, mert te követtél el szerződésszegést. Ha mindez megvan, akkor mi elhúzunk innét, és szépen elfelejtjük egymást.
- Hát te meg hogy kerülsz ide? És mi közöd hozzá? Nem mondták még, hogy ne pofázz bele mások dolgába? Azt hittem, még mindig a lerobbant motorod mellett dekkolsz!
- Igazán sajnálom, hogy ilyen körülmények között találkozunk újra, és egyben köszönöm a múltkori segítő szándékot, de nem szeretném, ha túl sokáig húznánk egymás drága idejét. Gina most velem van, és nem hagyom, hogy egy ilyen szarházi alak kihasználja. Megjelenik Nagydarab Fred. Fenyegetően felém lép.
- Mondtam neked Bob a múltkor is, hogy minek segítünk egy nyikhaj motorosnak. Látod, csak baj lett belőle. Na idefigyelj, kishaver! Pattanj fel a motorodra, aztán csavarj el innét, amíg jó dolgod van. Ne akard, hogy kirázzam a szememből az álmot, belőled meg a szuszt.
- Értékelem a humorod, és minden erőmmel azon vagyok, hogy kívánságodat teljesítsem. De ennek a feltételeit az imént elmondtam. Srácok, én nem akarok balhét, de azt most mondom, hogy addig nem fogok elmenni, amíg Gina itt van. Márpedig, ő nem fog itt maradni.
Hangom halk, és határozott. Nagydarab Fred nem alkudozik tovább. Jön. Mielőtt megkaparinthatna öles kezeivel, iszonyatos erővel gyomorszájon rúgom. Hátsó lábam lendül, első lábfejem kifordítom, csípőmből indul a villámgyors mozdulat, mikor combom előre egyenesen felrántva kicsapódik alsó lábszáram. Jól időzített a mae geri chudan. Váratlan akciómnak van látszata; összegörnyed a harmatos fűben. Nyögdécselve elterül.
- Ne haragudj haver, de ezt muszáj volt megtennem. Egyébként meg kösz a múltkoriért. Igazán rendes volt tőled, ahogy azt a motoros rendőrt leszorítottad – nézek le rá együtt érzően.

Erre mondom azt, hogy néha egy szépen kivitelezett mozdulatnak olyan hatása van, ami feleslegessé teszi a további harcot. Szerencsére most nem profikkal van dolgom. Köpcöske beijed.
- Ki… ki az isten vagy te? – szegezi rám ujját, miközben a falig hátrál.
- Igen, jól mondtad, én vagyok az isten, aki mindjárt rád is lesújt. Ne tojj be, nem bántalak, ha jó fiú leszel. Gina, szedd össze a cumódat.
Gina beslisszol, kisvártatva kijön két utazótáskával.
- Minden megvan? Ruhák, útlevelek, pénz? – kérdem. Bólint. – Apropó! Hadd kérdezzem meg, mennyi lett volna a szerződés szerinti járandóságod?
- 1500 euró.
- Bobby fiú számold le a lóvét, aztán itt se vagyunk.
- De…
- Nincs de. Fizesd ki, ami jár.
Köpcöske izzadva számolja Gina kezébe a pénzt. Közben megjelennek a pornó dicső férfi színészei is. A földön fekvő Nagydarabról és Gináról sejthetik a szituációt, de csendesen állnak a fal mellett. Gina felpattan mögém, táskáit magához szorítva.
- Most pedig további jó munkát fiúk, lányok! Élvezzétek az életet és egymást… nélkülünk! – kiáltom feléjük, aztán egy gázfröccsel megrezegtetem az ablakokat.
Szösszenet és Vörösbegy bátortalanul utánunk int.
A szállásig csak egy erőtlen köszönömöt súg fülembe Gina. Hamar odaérünk. A motorhangra kibotorkál elénk résnyire nyílt szemekkel Pinakkió.
- Hát te… ti? – kérdi. – Már meg sem kérdezem, hogy megint merre jártál Jack. Szia, én Pinakkió vagyok. – Fordul Ginához. - Átmegyek a nappaliba aludni. Úgyis mindjárt reggel.
- Jól hallom? Pinakkió? Szia, én Gina vagyok. Miattam nem kell átszervezni az alvást, elalszom bárhol.
Pinakkió meg se hallva, ágyneműjét hóna alá kapva eltűnik. Míg Gina elmegy zuhanyozni, megágyazok neki a helyén. Mikor visszajön egy fehér trikóban, bevackolja magát az ágyba.
- Jó fej a barátod. Abban a presszóban nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki. Jack, köszönöm. Nem néztem ki belőled ezt a keménységet. Hol tanultál verekedni? Azon a rúgáson látszott, hogy nem egy egyszerű lábemelés volt. Nem hinném, hogy Fred örült neki, hogy beleadtál apait-anyait. Bob viszont kellően megrettent. Köszönöm. Arra álmomban se gondoltam volna, hogy még a gázsim is megkapom.
- Elég a hálálkodásból, nálam a jóság veleszületett tulajdonság. A szerénytelenségem is. Nem fázol? Ha gondolod, szívesen felmelegítelek.
- Jack, te tényleg összekeversz engem valakivel! Ha arra gondolsz, hogy a testemmel kell megfizetnem a segítségért; sajnos csalódást kell okoznom. Inkább elmegyek.
- Nem, nem! Bocs, ez csak ösztönszerű bepróbálkozás volt. Képzeld el, ha neked leghőbb vágyad, hogy bebújj mellém az ágyba, én meg csak bénán fekszem itt, milyen ciki lenne. Nagyon vonzó vagy számomra Gina, de tiszteletben tartom az érzéseidet; miszerint nincs itt az ideje az összebújásnak.
- Oké, ezt megbeszéltük. Okos legyél. Én már elmeséltem neked a fél életemet, de még nem tudok semmit rólad. Adósom vagy az őszinte beszélgetés rád eső részével.
- Na jó. Dióhéjban; tizenkettő voltam, mikor autóbalesetben a szüleim, huszonöt éves koromban az öcsém, rá két hónapra a minket felnevelő nagynéném halt meg. Ennek kábé egy éve. Egyedül élek egy nagy házban Székesfehérváron. A becsületesebb autónepperek közé sorolom magam, abból élek, hogy adom-veszem az autókat. Élvezem az életet, miközben keresem az értelmét. Igazi hangulatember vagyok, tudod; egyszer fenn, egyszer lenn. Ennyi.
- Hogy… hogy halt meg az öcséd? Ne haragudj, ha nem akarsz, ne válaszolj.
- Jó, essünk túl rajta! Túllőtte magát. Öngyilkos lett. Igazából nem tudom, miért. Pontosabban, valószínűleg a narkó miatt. Máig úgy érzem, hogy felelős vagyok a haláláért. Nem voltam mellette… Tudod, középiskola óta keményen sefteltem mindennel, hogy megéljünk. Később felvették az orvosi egyetemre. Pestre járt, ritkábban találkoztunk. Furcsa volt, hogy milyen sokba kerül az egyetem. Én finanszíroztam a tanulmányait. Nagyon szeretett volna orvos lenni. Aztán, mint kiderült, a narkó került sokba. Nem tudom, ki volt az, aki rászoktatta. Én találtam rá otthon, miután kaptam tőle egy sms-t. Amikor valaki megérti, hogy az élete értelmetlen, vagy az öngyilkosságot választja, vagy az utazást. Utálok utazni, bátyus. Vigyázz magadra! Nahát, ő hernyóval, azaz heroinnal utazott el az öngyilkosságba. Bocs, Gina, de most lemerült az akkumulátorom. Jó éjszakát.
- Jó éjt, Jack.
A fal felé fordulva hallgatom a csend néma izzását. Gina néha nagyokat sóhajt, ebből gondolom, hogy nem jön álom a szemére. Pedig lassan hajnalodik…

Konok vagy; szádon a ránc, mint elfásult szerelmi románc, száműzött idegenként mosolyog. Mosolyod esőtlen felhőként gomolyog. Néma vagy; ajkadon gyász, örök vonalként vigyáz, - hallgatni egyszerű dolog. Szádon a ránc összenőtt hályog. Mint a hal, némán tátog. Rád hull minden átok. Te vagy a szádon a ránc, mely megvadult, őrült egy tánc. Ajkad megrezdül végre a kicsordult, bugyogó vérre, megtalált barátra mosolyog. Mosolyod vörös felhőként gomolyog.



Nyolcadik

Szexpír trillázó telefonja szakítja meg álmom. Hosszan beszél valakivel. Felkelek. Gina még alszik. Billgeci üldögél gondterhelten laptopja előtt. Szexpír bosszúsan dobja a kanapéra mobilját:
- Fiúk, van egy kis probléma. Mégpedig az, hogy hazautazok én ma. Közbejött estére egy fontos üzletem, melyre el kell mennem, nincs jobb ötletem.
- Az időjárás előrejelzés holnapra újabb esőt jósol megspékelve viharos széllel – néz fel Billgeci. – Szerintem menjünk együtt haza. Ma.
- Mi van skacok? – bújik elő álmosan Rahan. – Ha engem kérdeztek, szerintem is elhúzhatjuk a csíkot. Amit meg lehetett élni, azt már megéltük itt.
- Hát ez fasza, akkor vár minket a haza! – örvendezik Szexpír.
- Finomabban fogalmazz, egy ifjú hölgy is van köztünk – bök Pinakkió a megjelenő Gina felé. Reggel is gyönyörű. Törülközőt tekert dereka köré. – Sziasztok, Gina vagyok.
Bemutatom a fiúkat, akik leesett állal elismerően néznek rá, majd rám.
- Megint tanúbizonyságot tett barátunk a pernahajder, akarom mondani a lepedőakrobata párnahajder! Vagy legyen egyszerűen csak spermahajder? – hajol meg Szexpír előttünk.
- Jack, te nagyon tudsz valamit. Egyszer elárulhatnád a titkod – mondja Rahan.
Röviden elmesélem a rijekai kalandot, miközben kávénkat szürcsöljük.
Amíg bepakolunk, Billgeci elmegy kifizetni a szállást. Gina cuccait elosztjuk, felmálházzuk a motorokat. Miután minden gumipók a helyére kerül, elindulunk. Szexpír megy elől, mi másodikként, a többiek cikk-cakk alakzatban követnek.
Az út eseménytelenül telik, Gina élvezi a motorozást. Gondosan ügyelek arra, hogy időben megtankoljak. A napsütés a hegyekbe érve megszűnik, ködössé válik az idő. Egy rövid szakaszon szemeregni kezd az eső. Aztán Zágráb felé ritkulnak a felhők, újra melengetni kezd a napfény. Monoton fogynak a kilométerek. Az én agyam annál gyorsabban pörög. Távoli emléknek hat az ikrek aranyos, odaadó mosolya, Mirtusz forró, szűk puncija, Dúskeblű mohó vágyakozása… Gina cikáz gondolataimban. Tudom, hogy nem azért, mert első éjszaka nem kaptam meg. A pozitív kisugárzása, ami felém árad, az tesz a rabjává. Hosszú évek óta nem éreztem hasonlót, pedig még alig ismerem. A legszimpatikusabb számomra az egészben az, ahogy találkozásaink során milyen hatással volt rám. Érzek valamit, ami nemcsak Lomposkát mozdítja meg. Valamit, ami elől eddig menekülni szoktam.
Ahogy közeledünk a határ felé, fásult hangulatunk egyre mosolygósabb lesz. Gyorsabb tempóra váltunk. A határon nem sokat tökölnek velünk. Másfél óra múlva elsuhanunk az ismerős várostábla mellett. Végre hazaérünk. Az előre megbeszéltek szerint megállunk a kúton. A késő délutáni nap erőtlenül melegít, de hangulatunk újra felcsap magasabb régiókba. A bejárat előtt letámasztva szürke Hayabusa. Benyomulunk a kávézóba, Nagysegg Natasa üdvözöl minket:
- Megkerültek az elveszett lelkek szabad vándorai! Már nagyon hiányoztatok fiúkák! Merre jártatok, hogy nem láttalak benneteket? Látom, jól fel vagytok pakolva! Mit isztok? A szokásos kávé?
- Ja – mondom. – Csak egy kis tengerparti kiruccanáson voltunk. És mi újság a városban? Mesélj valamit, le vagyunk maradva a hírekről!
- Itt nem történt semmi olyan, ami említést érdemelne.
- Egy jó kemény lőcs azért ide elkelne… - súgja fülembe Szexpír.
Az egyik asztalnál Albi ül. Felénk int, mintha gúnyos mosoly futna át ábrázatán. Lehet, hogy már én is beleképzelem a rosszindulatot? Telefonál, majd odajön.
- Szevasz Csopper Dzsekk! Hazatalált az Ízirájder! – lekezelünk. – Örömmel látlak végre. Már kerestelek, de a telefonod le volt kapcsolva. – Ja, az üzleti mobil otthon pihen. – Megvan még a Golfod?
- Meg, persze. Miért? Tudsz rá vevőt talán?
- Te apám, egy nagyon komoly palit tudok a gépre. Pont olyant keres, mint a tiéd. – Na, megint szerencsém lesz, mint az Audival? – Bocsánat, még be se mutattál a gyönyörű barátnődnek! – Bemutatom őket egymásnak.
- Üljünk már le! Szóval tudok egy tuti vevőt, csak az a bibi, hogy az illető eléggé elfoglalt ember. Tudom, hogy te sem szereted az ilyet, de fel kéne vinni a kocsit Pestre. Az ipse kápéban fizet, szinte biztos az üzlet. Na, mit szólsz hozzá?
Ginára nézek. – Neked úgyis fel kell menni a cuccaidért az albérletbe, nem? – Bólint.
- Rendben Albi, nekünk is van Pesten dolgunk. Mikor és hol találkozzunk?
- Várj, telefonálok. – Rövid mobilozás után visszafordul. – Holnap este kilenckor megfelel? – Este kilenckor autót vesz valaki? Tényleg elfoglalt lehet. – Mindent a vevőért – mondom. – Oké.
- Nagyszerű! Nekem is van egy kis üzleti ügyem, úgyhogy nyugi, én is ott leszek. Tiszta üzlet, aggodalomra semmi ok. Én majd hazahozlak benneteket, ha elkel a verda.
Miért nyugtatgat vajon? Elmagyarázza a helyet, aztán elköszön. Rahan ver hátba.
- Úgy fel van pörögve mindenki, hogy megbeszéltük, elfogadjuk Teknőc Ernő és Sancika meghívását Keszthelyre. Most telefonáltak, hogy szeretettel várnak minket. Na, mit szóltok? Holnap délután háromkor indulás!
- Nem tétlenkedtek. Nekünk van egy kis elintéznivalónk srácok. Gina holmijait el kell hozni Pestről, van egy vevőm a Golfra, meg el kell döntenünk, hogy hogyan tovább – nézek Ginára. – De szerintem hamarosan megyünk utánatok, oké?
- Rendben, én most lelépek, csá! – Rahan elviharzik.
Szexpír már korábban megtette. Pinakkió és Billgeci is elköszön.
Gina rám veti óriási szemét. Bűvkörébe ejt, elvarázsol.
- Jack, ez olyan kellemetlen. Nem akarok a nyakadon lógni, nem is ismerjük egymást.
- Pszt! Rég nem voltam ilyen felszabadult, az lenne terhes számomra, ha lelépnél. Egyébként meg úgy vagyok veled, mintha ezer éve ismernélek.
- Aranyos vagy, hogy ezt mondod, de nekem ez túl gyors. Idegen, bár szimpatikus emberek közé kerültem egyik pillanatról a másikra. Hidd el, hogy megoldom a problémáimat. Ha nem tudok jobbat kitalálni, hazaköltözöm a szüleimhez.
- Na, most én mondom, hogy vegyél vissza! Örülök a társaságodnak. De ha te nem, akkor most mondd meg!
- Nem erről van szó, én is jól érzem melletted magam, de…
- Akkor meg, nincs de! Maradjunk annyiban, hogy ma nálam alszol tisztes távolságban. Megígérem neked lovagi becsületszavamra, hogy nem fogom rád vetni magam. Holnap elmegyünk Pestre, elhozzuk a cuccaidat, megmutatjuk az autómat annak az idegen Golf mániás úrnak, utána eldöntjük, hogy mi legyen. Ha akarod, elviszlek Tatabányára a szüleidhez, és elfelejtesz engem, de ha gondolod, keresünk neked állást Fehérváron albérlettel. Oké?
- Oké!

Ebben maradunk. Miközben hazafelé tartunk; magamon gondolkozom. Nem tudom megmagyarázni viselkedésem. Jackey, talán túl régóta élsz egyedül? Bár nem lehet nevezni státusomat nőnkívületi állapotnak, de a testi mesékkel igazándiból kifújt a további kapcsolatom a nőnemű lényekkel. Mi vagy te Jackey, egy bókhálót szövő kalandféreg?

Cash örömmel fogad minket. Muszáj vele kicsit játszani. Gina hamar összebarátkozik vele.
- Fantasztikus ez a ház, Jack! – mondja, miközben beljebb megyünk. – Ahogy nézem az otthonod, rólad is megváltozik a véleményem. Biztos jó lehet itt élni. Lehet, hogy nem megfelelő a kifejezés, de akkor is kimondom; ez a múlt századi hangulat romantikus érzéseket kelt. Mintha megállt volna az idő. Ebben a rohanó világban jólesik a nyugalom. Itt minden olyan békésnek tűnik. Ez a hatalmas nappali a gerendákkal meg a kandallóval; mintha egy Mikszáth könyvbe cseppentem volna…
- Ha ezt dicséretnek szánod, akkor köszönöm.
- Olyan paradicsomi a hangulat. Vadregényes miliőt sugároz ez a sok kő és fa, a növénnyel befuttatott falak. Te építetted?
- Részben igen. A nagynénémtől örököltem.
- Mondtad, hogy ő is meghalt. Ne haragudj, nem akarok tolakodó lenni, de még mindig úgy vagyok veled, hogy szinte semmit nem tudok rólad. Csupa rejtély vagy számomra. Látom, hogy nem vagy az a közlékeny típus, de ha azt szeretnéd, hogy egy kicsit megismerjük egymást; muszáj lesz kibújnod befalazott bástyáid mögül.
- Hm. Szerinted túl zárkózott vagyok? A nagynénémet nagyon szerettük az öcsémmel. Rajongtunk Julcsiért, és nemcsak azért, mert ő nevelt fel minket szüleink korai halála miatt. Ő olyan jóságos volt, mosolygós, állandóan jókedvű. Látod ezeket a festményeket a falon? Mind ő festette. Mikor öcsém meghalt, teljesen megváltozott, magába fordult. Ákos volt a szeme fénye. Nem tudott többé nevetni. Két hónapra rá, egyik reggel hiába szólongattam, nem kelt fel többé az ágyból. Tényleg megszakadt a szíve.
- Ez nagyon szomorú. Igazán sajnálom.
- Na, jó. Beszéljünk másról. Gyere, körbevezetlek.
Megfogom kezét. – Arra van a fürdő, meg a slozi, ez itt a vendégszoba, ha megfelel, itt is alhatsz éjszaka, de ha félős vagy felajánlom a franciaágyamat, amelyen nagyságából eredően akár egy család is alhatna.
Bevezetem a hálószobámba. Gina álmélkodva nézi az ágyat, mellette egy boltívvel leválasztott kisebb helyiséget, ahol a dolgozószobám van. Végigsimítja kezével a kőrisből faragott íróasztalt.
- Furcsa, hogy nem látok sehol tévét, csak ez a rengeteg könyv…
- Igen, megtartottam nagynéném szokását; tévé helyett inkább olvasok.
Nézi a könyveket a polcon.
- Van itt minden: Villontól Csehovig. Na, ezek már inkább rád vallanak: Corso, Ginsberg, Kerouac.
- Nem gondoltam volna, hogy már hallottál róluk.
- Tudod azért, mert roma családból származom, és más a stílusom, mint neked, még nem jelenti azt, hogy buta liba vagyok. Az igazság az, hogy középiskolában nagyon jó magyartanárom volt, aki megszerettette velem az irodalmat. Különösen a verseket. „A semmi ágán ül szívem,”…
- …”kis teste hangtalan vacog”
- „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”
- „Légy egy fűszálon a pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
- Ebben egyforma az ízlésünk; nekem is nagy kedvencem József Attila.
- És ez? – kap fel egy papírlapot az íróasztalról Gina.
- Azt hagyd. Kérlek.
- Már elkéstél. Sajnálom. Ha jól látom, ez Jack újabb arca. Te írsz is verseket?
- Nagyképűség lenne ezeket versnek nevezni.
Gina – kicsit színpadiasan -, szavalni kezd:
- Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat. Ébren kell lennem, s valamit tennem, mert álmaim, mint lidérces vágyaim; lüktetnek bennem. Kevés a szó, s mi jó, nem kimondható. Úgy látom, fázom. Szememben a sűrű patak arcomra ragad. Könnyű e csepp nedvem. Meghalni sincs kedvem. Szerettem megtette helyettem. Mikor kopogás nélkül jön a fekete rém, a vég követekén addig nem békül, míg valakit elragad, s kezéhez vér tapad. Benyit közös szobánkba, szívünk nyíllal, ahogy ránk rivall; pecket töm szánkba. Soros lehet, kinek az öregség terhes ínség, s már eleget félt. De ki alig élt húszegynéhány telet, az nem lehet, hogy megfagyjon e szájban az utolsó lehelet, s egy fiatal lélek árva magánya utolsó vágya, hogy másokat félrelökve, kezünket béklyóba kötve, megfogja a halál kezét, s magára húzza fekete mezét. Közben mi némán állunk, szemünk lehunyva, karunk bénulva sorunkra várunk. S szobánk falai repednek. Kik elől állnak hátulra epednek, váll a vállnak feszül. Feszüljön a feszület! Ki gyermeket szül, annak kijárjon a tisztelet; hogy éltében gyermeke magányát, s halálát ne érje meg! Imádkozz, vagy átkozz, Istenhez kiáltozz! Vétkezz és gyónjál! Higgy és tagadjál! Kapj és adjál! Kövesd a hívő utat, ha valamerre mutat. De ne akard, hogy másokat olyanról meggyőzz, kiktől elvették az álmukat. Sorsunk a sorban állás, nehogy megelőzz, rád sem vár más, kezed hiába teszed össze, hogy másokat lefőzve imitáld imád. Hagyd, hogy szerelmeddel ajkad összeérjen, álnok félelmeddel szád meg ne égjen! Higgy Istennek, vagy másnak; a testnek, az oszlásnak. Én hiszek önmagamban, kimondott szavamban leszek testem lelke. Így megbékél hitem. Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat.

Mikor elhallgat, a csend ránk teríti szárnyait.
- Ezt öcséd halála után írtad, ugye? – töri meg a némaságot.
- Igen. Most pedig, amíg csemegézel a könyvespolcomon, én elmegyek lezuhanyozni.
Mikor visszaérek, Gina az ágy szélén ül.
- Ne haragudj! Nem akarlak semmivel felkavarni. Azt azonban jó, ha tudod, úgy látom, rád férne egy kis hangulatváltás. Jack! Te nagyon be vagy zárkózva a saját kis világodba. Ha megengeded, én is feltérképezem a fürdőt.
Leülök az íróasztalhoz, félresöpröm irományaim. Igen! Igaza van, akkor érzem legjobban magam, mikor egyedül vagyok.
Gina vidám hangulatban tér vissza. Kék trikója takarja bugyiját.
- Nagyon jó, hogy száműzted a világodból a tévét! Az albérletben a lányok állandóan rá voltak tapadva az unalmas sorozatokra. Velem sikerült megutáltatni a kereskedelmi csatornák népbutító műsorait. Felháborító, hogy teljesen hülyének nézik az embert. Persze ez is olyan, mint a média többi része; csak az eladható, ahol vér folyik, vagy ha az emberek élőben nézhetik más jelentéktelen figurák „tizenöt perces” hírnevét.
- Gina, bocs, de fáradt vagyok. Légy szíves világosítsál fel, hogy hol szeretnél aludni.
Én lepődök meg legjobban a válaszon:
- Hol, hol? Hát itt, ezen a nagy ágyon, ha nincs ellene kifogásod!
- Itt?
- Igen, csak nem félsz tőlem?
- Nem erről van szó, csak kicsit megleptél.
Lomposka nyugtalankodik, mikor az ágy két túlsó szegletét elfoglaljuk. Az lesz a legnagyobb kínzás, ha Gina valóban csak aludni akar mellettem. Majdnem zavarban vagyok. Félszeg mozdulattokkal közelítek. Úristen! Mintha kamasz lennék, úgy izgulok. Vajon elküld melegebb éghajlatra? Először csak hozzáérek kezéhez, mintha egy véletlen mozdulat lenne. Nem húzódik el. Hohó! Lomposka nyugi! Ez még nem jelent semmit! Vagy igen? Gina felkönyököl. Gyengéden megsimogatja arcom, lassan közelít dús ajka az apró, nyalogatni való gödröcskével az állán. Jackey! Ez a nő átveszi a kezdeményezést! Elveszek barna szemeiben. Finoman megcsókol. Megpezsdül vérem. Lágyan fogadom kíváncsi nyelvét. Hosszan játszadozunk így, kezem a hátát simogatja, majd a feszes popókhoz vándorol. Megőrjítenek a formás ívek, hajlatok a testén. Ide egy hullámvasutat lehetne építeni! Hamvas a bőre, mint egy csecsemőnek. Áthúzom fején a vékony trikót, további geográfiai felfedezésekbe kezdek. Megpuszilom fülcimpáját, sokáig csókolgatom nyakát, vállára vándorolok, majd lejjebb merészkedek. Gyönyörű a melle, kihívóan mered felém. Miközben körbepuszilom a mellbimbó udvarát, Gina keze is kutakodik. Mellkasomról hasamra, majd combomra csúszik. Rövid tiki-taki golyó játék után végre Lomposkához ér. Egy „hú, mekkora ez a lompos kopaszka!” felkiáltással összegzi véleményét. Gyengéden szívogatom a duzzadó bimbókat; majd tovább keresem az érzékeny pontokat e pazar testen. Rövid köldöklegelészés után alig fél centis, gondosan rombuszra fazonírozott fanszőrzet csiklandozza állam. A combok belső felületét részesítem ezután kiemelt figyelmemmel, nyelvemmel. Gina türelme hamarabb fogy el, fejemet puncijához húzza. Csodás ez a testrés is! Igyekszem továbbra is csigázni izgalmát; a nagyajkakat nyalogatom. Aztán megkegyelmezek, játékos nyelvcsapásokkal halmozom el kitüremkedő csiklóját. Libabőrös teste megremeg. Sajnos, nem enged mélyrehatóbban elmélyülni orális ténykedésemmel; magához húzva megcsókol. Homályosodó szemein úgy látom, lassan lebegő állapotba ér. Révetegen bukik rá Lomposkára. Egy darabig csak szájában tartja, mintha ismerkedne a méretével, majd gyengéd szívásokkal fel-le mozdul feje. Érzem nyelvének ördögi, vad táncát. Horpadó pofikáján a gödröcske is mélyül, ahogy egyre intenzívebben belemerül a szopásba. Lomposka vészharangot kongat, most én vonom magamhoz. Hanyatt fektetem, combjait felhúzva közé fekszem. Kezdjük csak a hagyományos misszionárius pózzal! Ekkor Gina tiltakozóan puncija elé fogja kezét:
- Már ne haragudj meg, nem akarok ünneprontó lenni, de van itthon gumid?
- Gumim? Ha kotonra gondolsz, akkor lehet, hogy nincs.
- Márpedig, anélkül nem fogok veled szeretkezni! Én fel vagyok készülve a váratlan helyzetekre. – Táskájában matatva elővesz egy csomag kondomot. – Meglátod, éppolyan jó lesz, ezek a mai gumik már olyan leheletvékonyak, hogy nem is fogjuk érezni. – Kérdő tekintetem láttán még hozzáteszi: - Ne haragudj Jack, de én óvatos duhaj vagyok, félek a fertőzésektől, betegségektől. Az is tiszta véletlen, hogy még egyáltalán szedek fogamzásgátló gyógyszert. Most fogy el az utolsó doboz. Gondolom, hogy nem vagy AIDS-es, de érzésem szerint te az elmúlt héten végigdugtad a fél Balkánt, már megbocsáss, a jelekből ítélve mindenféle védekezés nélkül.
- Oké. Próbáljuk meg – egyezek bele.
Lomposka megütközve tűri, ahogy Gina gyengéden, de határozottan ráhúzza az óvszert.
- Még jó, hogy nagy méret is van nálam – mondja Gina. – Erre a fütyire ez is alig fér rá! Jack, már ne növeszd tovább, mert megijedek. Na, gyere, mielőtt elszáll feltüzelt vágyunk!
Magába illeszti a felöltöztetett Lomposkát. Hát nem olyan, mint gumi nélkül, de valóban alig érezni, hogy kettőnk testét és nedveit elválasztja az a vékony, elasztikus anyag. Mindenesetre így is érzem puncija forróságát, bár a gumi némileg csökkenti Lomposka felfokozott kedvét. Mozgásunk, mit a tenger hullámzása; szinkronban nő ütemünk sürgető, mohó óhaja, testünk vad paripák szilaj párzása. Egy idő után elfeledkezek a kondomról is, zihálásunk ösvényén kéz a kézben ugrunk a tajtékzó vízesésbe. Mikor magamhoz térek, Gina nyakán pihegek. Finoman mellé dőlök, testünk még mindig összefonódva piheni az orgazmus utolsó rengéseit. Szótlanul simogatjuk egymást, becéző kezeink lassan csillapodnak. Így alszunk el; egymást ölelő karunkba öltve az éjszaka nyugodt csendjét.






Kilencedik

Gina mozgolódására ébredek. Világosság szűrődik be a szobába. Finoman kibontakozom öleléséből. Átfordul, tovább szuszmákol. Megütközve észlelem, hogy a kotongumi rám ragadva jön utánam. Úgy rám száradt, hogy alig bírok megszabadulni tőle. Irány a mosdó. Zuhanyozás után főzők két kávét, a csészéket egyensúlyozva megyek vissza a hálóba. A finom illatra Gina szeme kipattan, beleszippant a levegőbe, a vékony takarót magára szorítva felül.
- Jó reggelt! Isteni ébredés!
- Üdvözöllek a Paradicsomban! Cukrot, tejet? – nyújtom felé a csészét.
- Kösz, én natúrban iszom a kávét. Hogy vagy?
- Perfekt hangulatban ért e reggel, a rám ragadt, elhasznált kotongumit leszámítva.
- Annyira azért nem volt rossz, ugye?
- Igazad van, egy idő után, ha bemelegszik az ember; képes akár elfelejteni e védőöltözéket.
- Soha nem szoktál védekezni?
- De, ha eszembe jut. A baj az, hogy többnyire eszetlen vagyok. Gina, azt azért jó, ha tudod, hogy te vagy az első nő, aki itt aludt nálam. Nem szoktam senkit sem idehozni.
- Megtisztelve érzem magam. Te Jack! – réved a szemközti falra a tekintete. - Már az este is akartam kérdezni, hogy azok a szamuráj kardok valódiak?
- Nem Japánból származnak, de edzett pengéjűek. Egy pesti mesteremberrel készíttettem valamikor.
- És tudsz is velük bánni?
- A magam módján. Régen az edzőmmel sokat gyakoroltuk a japán kardforgatást, a ken-jutsut.
- És az oklevél a sarokban a sok japán írásjellel? Ha jól nézem az angol szöveget, akkor te kiérdemesültél arra, hogy a kyokushin karatéban az 1.dan fokozatot viseld. Most már értem, miért van a karodra tetoválva az a zord tekintetű szamuráj. Nem ismerem túlzottan a harcművészeteket. Egy barátom járt egyszer shotokan karatéra. Mi a különbség a kettő között?
- Mindegyik stílus másfajta irányzatot képvisel. A kyokushin nem tartozik a tradicionális japán ágazatok közé, inkább erőkaraténak szokták hívni. A különböző technikák célja nem a jelzés, és a bemutatás, hanem a teljes erővel, hatékonysággal végrehajtott küzdelem. A karaténak ez az irányzata valódi harcosokat nevel. A versenyek általában full contact rendszerűek, tehát az győz, aki talpon marad.
- Az elég kemény lehet. Most már értem, hogy Fred miért harapott olyan gyorsan fűbe.
- Én igyekszem kerülni az erőszakot, de mostanában megtalálnak az erős emberek. Tudod, annak idején, kiskamasz koromban, elég korán kezdtem élni az életet. Lehetett valami a fizimiskámban, amitől állandó jelleggel belém kötött boldog-boldogtalan. Arra gondoltam, ha elkezdek karatézni, ez megszűnik. Valóban, ahogy múlt az idő, és teltek az évek, egyre ritkábban került sor utcai verekedésre. Mióta abbahagytam, újra van egy-két kalandom.
- Miért hagytad abba, Jack?
- Hú, te lány, túl sokat kérdezel! Volt egy sérülésem; egy versenyen szétrúgták a térdem. Mire helyrejött, annyira belemerültem a bizniszbe, hogy hétről-hétre halasztottam a visszatérést. Aztán, mikor meghaltak szeretteim, kicsit szétesett minden körülöttem. Időnként itthon szoktam edzeni. Ez teljesen más, mint edzésen, de arra jó, hogy kondiban tartsam magam.
Gina önfeledten kinyújtózik, kebléről lehull a takaró.
- Gondolom, unod, ha olyant mondanak neked, hogy szép vagy.
- Bármilyen furcsa, de tévedsz. Lehet, hogy eddig nem volt szerencsém a hapsikkal, de az a kevés, aki volt, az inkább magával volt elfoglalva.
- Nem vagyok az a bókolós fajta, de ha rád nézek, az első gondolatom az, hogy gyönyörű vagy!
- És, mi a második?
- Hogy de jó lenne megdugni!
- Bolond vagy, de aranyos bolond! Na gyere, kapsz egy jó reggelt puszit!
Arcommal közelítek, de bohókásan ellöki fejem.
- Nem te! Őt akarom megpuszilni – mutat Lomposkára, aztán hanyatt dönt.
Művészi finomsággal kezelésbe veszi legnemesebb szervem.
- Szeretném kárpótolni ezt a drágaságot, amiért az éjjel ráhúztam azt a csúnya gumiköpenyt! – mondja mindezt úgy, hogy közben ajka súrolja Lomposka vörösödő makkját. Átengedem magam a kényeztetésnek, széttárom combom. Nem tudom, hogy a lányokkal folytatott leszbikus élvezeteknek köszönhető-e, de az orális tevékenységet meglehetősen tökéletes készséggel űzi. Felettébb ingerlően hat rám, ahogy dús ajkai körbefonnak. Nem esik bele abba a csapdába - ami sok nő szopását egyhangúvá teszi -, hogy mozdulatai monoton gépiesek, hanem taktikája - ha lehet ezt annak nevezni -, abból áll, hogy váltogatja a különböző helyszíneket, és technikákat. A makk után a törzset, majd a golyóimat részesíti figyelemben. Mindezt más-másfajta kivitelezési variációk változtatásával műveli. Egyszer finoman szop, aztán nyelve indul játékos hadra, majd újra szopni kezd, ekkor erősebb, intenzívebb a hatás, hogy aztán a szívást megszüntetve csak a nyelvkörzést érzem növekvő feszültségtől terhes, zsibbadó, ötödik végtagomon. Kezdem elveszíteni kapcsolatom e világgal. Hiába próbálom Ginán tartani tekintetem; tetszik a látvány - bár rakoncátlan hajzuhataga időnként eltakarja bájos pofijának érzéki játékát -, mikor érzem a kitörést, fejem hátravetem, lecsukott szemmel adom át magam a gyönyör feltörő öröm-orgiájának. Meglepődve észlelem, hogy a spermalövedékek nem a torkát, hanem a levegőt ágyúzzák; az utolsó pillanatban félrerántotta fejét. Melegség folyik hasamon, majdnem mellkasomig spriccelt fel a vágytenger első hulláma. Kezével feji ki a maradék cseppeket.
- Jó volt? – kérdi bátortalanul. – Ja, ez felért egy kárpótlással – válaszolom erőtlenül.
Gina kezéről letörli egy papírzsepivel a fehér foltokat, majd az ajtó felé indul. – Bocs, de mindjárt bepisilek! – kiáltja vissza, majd kiiramodik.
Törülközőbe csavarva tér vissza. Alig bírom kihámozni. Le vagyok nyűgözve e testtől. Kábulatba ejt bronzszínű, szappantól frissen illatozó, hamvas bőre. Pajzán gondolatom támad; számmal oltanám a vágyat! Én az ágy szélén ülök, ő előttem áll meztelenül. Egyik lábát felhúzom az ágyra, hogy hozzáférjek varázslatos kelyhéhez. Szinte hozzáragad nyelvem, az izgató mézesköcsög teljesen lázba hoz. A gyorsuló sóhajokat hallva úgy konstatálom, hogy őt is. Mohón nyeldesem kéjnedvét. Hamar kitapasztalom, hogy Gina csiklója jobban szereti a finom nyalakodást, mint az erősebb szopogatást. Mikor két ujjam feldugom hüvelyébe, hátradönt az ágyon, ágyéka rám nehezül. Rövid birkózás után alám kerülve folytatom a puncinyalást. Érzékenyen reagálok reakcióira, e testszínjáték eléri célját; Gina csípőjét magasra emelve elélvez. Nem kiabál; vibráló hangja érzéki szusszanásokkal jelzi a csúcspontot. Ujjaim vastagon vajazva a punci nedvekkel kicsusszannak. Apró csókokkal csitítom leszálló rezgéseit. Mélyen magamba szívom a csodás illatot, mielőtt keblére von. Gina csendesen piheg fejemet simogatva.
- Mi volt ez? Majdnem elvesztettem az eszméletem – suttogja.
- Egy földre szállt angyal széttárta előttem szárnyait, nehezen titkolta előlem viharos vágyait. Szerető mosolya simogatta arcomat, mikor hűsítő nedvével oltottam szomjomat.
- Egy költő lakozik benned.
Lomposka meg ágaskodik. Mintegy véletlenül hozzáér combjához.
- Jól érzem, hogy ez a drágaság megint tettre kész?
- Hát, ha van még abból a kotonból, lehet, hogy hasznát vennénk - mondom, miközben elemelek egyet az éjjeliszekrényről. Kibontom, szétfeszítem, ráhúzom, legörgetem. Harcra kész vagyok.
- Látom, már nem kell segítség, megy ez neked, mint purdénak a cigánykerék.
- Jó hasonlataid vannak.
E tárgyilagos párbeszéd közepette beillesztem Lomposkát az átnedvesedett vágásba. Elhatározom, hogy kiteszek magamért. Végül is; egy orgazmuson már túlvagyok, Lomposkán meg úgyis rajtavan a magömlést késleltető gumi, így bőven van lehetőségem arra, hogy Ginával kipróbáljam a szeretkezés pózainak legszélesebb repertoárját kettőnk testének fizikai határának tűrőképessége vizsgálatában. Először nyakamba veszem lábait, majd ötperces csiki-csuki után Ginát eléri a hüvelyi orgazmus gyönyöre, de nem hagyok sok időt lazításra, kispárnát teszek feneke alá, melléhez tolom combját, míg én szorosan térdepelve újra felszítom vágyát, aztán lábait leeresztve popsija alá nyúlva emelgetem csípőjét. Felém nyújtja kezét, magamhoz húzom, ölembe ülve lovagoltatom. A szaporodó iram végén újabb rázkódás fut át testén. Halkan vonít. Nyakamba fúrja fejét, könnycseppet érzek vállamon. – Nincs semmi baj, ugye? – kérdezem, de csak annyit válaszol: - Annyira jó, Jack, ez fantasztikus! Miket művelsz velem?

Hú! Pedig még bele se melegedtünk! Milyen pasikkal volt dolga eddig? Hagyom, hogy leomoljon az ágyra, oldalhelyzetben van, ebben az embrió pózban lepem meg, majd anélkül, hogy kihúznám Lomposkát, hasra fordítom. Összezárt lábakkal fekszik alattam. Megbűvölten nézem formás farát e tünemény testnek, míg fekvőtámaszszerű mozdulatokat végzek rajta hátulról. Aztán lassan hátrébb vonom, négykézlábra kényszerítve tornázunk tovább. Gina egész testében remeg. Csatakosak vagyunk. Az ágy széléhez húzom, egyik lábam a talajon, a másik az ágyon, így járom a virtustáncot ki-be ütemesen. Ezúttal hangosabban élvez el. Mikor megfordítom, nevetése könyörgő:
- Ne haragudj, de én kidőltem a sorból. Nem bírom tovább. Gyere csak nyugodtan, azt szeretném, ha neked is jó lenne, de én már nem tudok megmoccanni. Nagyon szégyellem magam, de kikészültem. Gyere, gyere Jack, csináld még, vagy mondd, hogy mit szeretnél!

Nem válaszolok. Folytatom a násztáncot e megfáradt nőn, aki már nem viszonozza, csak tűri csípőm lökdösését. Nem baj, majd szorgos edzéssel formábba hozzuk! Lomposka kezd begerjedni. Mikor érzem, hogy feltörekvő érzelmeim küszöbén állok; kirántom Lomposkát, a kotont félredobva Gina ölébe verem magom. Látom, hogy meglepődik e mutatványon, ahogy meglocsolom köldökét. Melléhuppanok. Kezeink nyugtatják egymást.
Elérzékenyítő ez az idilli szeretetburok. Nyúzott lelkem tépdesi ez a gyengéd, időtlenné váló összegabalyodás. Ellustul a pillanat is, elszenderedünk…
Gina korgó pocijára riadok fel.
- Nem mertem megmozdulni, olyan édesen aludtál – törli le kicsordult nyálam melléről.
- Te éhes vagy! Ha jól belegondolok én is. Mennyi idő lehet?
- Ha jól jár az óra, akkor délután kettő.
- Nem hiszem el!
- De bizony! Te Jack! Olyan fura ezt kimondani, de nekem még sohasem volt ilyen jó. Azt sem tudom, hány orgazmusom volt. Ez… ez elképesztő volt. Azt eddig is tudtam, hogy jó fej vagy, de most már azt is tudom, hogy csodálatos szerető. Bármilyen furcsa is, de olyan régen volt szexuális kapcsolatom fiúval, hogy már-már az volt az érzésem, hogy régészeti feltárásokat kell végezni rajtam. A lányokkal is jó volt, de az teljesen más. Azon azért meglepődtem, hogy borotválod magad. Nem gondoltam volna rólad, hogy alul egy csupasz pisztollyal kell szembesülnöm. Ez rendszeres nálad, vagy csak egy hóbortos ötlet volt? Ne haragudj, de a te egyéniségedről kialakult képhez olyan furcsán passzol.
- Bevallom, hogy csak szereplője voltam egy játékos rituálénak, nem ragaszkodom hozzá, hogy te is kopasz nuni legyél! Neked így gyönyörű a finoman fazonírozott, édes kis puncikád!
- Mindjárt elvörösödök! Így is szégyellem, hogy olyan szavakat váltasz ki belőlem, amiknek nincs még itt az ideje.
- Mint például?
- Ne kíváncsiskodj, visszafogom magam.
- Gina, én meg azt szeretném, ha továbbra is kimondanánk azt, amit gondolunk.
- Csatlakozom hozzád az őszinteségi mozgalmat támogatva, de most nézzünk körül, van-e valami harapnivaló a konyhádban.
- Kétlem, hogy kutyakonzerven kívül találnánk bármit, ezért azt javaslom, hogy szedjük össze magunkat, aztán meghívlak ebédelni.

Fekete famert és pólót kapok magamra. Vállamra vetem bőrmellényem. Felhúzom mexikói, csapott orrú csizmám.
- De jól nézel ki – mondja Gina.
- Te beszélsz? Ma mindenki engem fog irigyelni.
Valóban szemet gyönyörködtető, pedig egyszerű az öltözéke; khaki színű, popsiban passzentos, lábszárra bővülő nadrág, és azonos színű laza felső van rajta. Elég vadító a kivillanó poci, és a mélyülő dekoltázs. Sminkeletlen arca tökéletesen illeszkedik a ruházatához. Az benne a különleges, hogy egyszerre olyan, mint egy ártatlan nagyra nőtt baba, és egy vérlázító bombázó. E kettős keveredés hatására akár bűbájos boszi is lehetne. Elég elmélázva nézhetem, mert rám szól:
- Mi a baj? Öltözzek át?
- Isten ments te boszorkány! Megbabonáztál! Nem szeretném, ha megátkoznál valami rontással!
- Olyan cigánylányos vagyok? – néz rám kacéran.
- Nem, nem… habár a kisugárzásod… - elnevetem magam.
Jókedvűen szállunk be a Golfba. Ginának a cd-k között böngészve Herbie Hancockra esik a választása. Megrökönyödöm.
- Te is mindig megleped az embert. Nem mondod komolyan, hogy szereted a jazzt?
- Nem bánnám, ha már lassan száműznénk a plázacica effektust a kapcsolatunkból. Egyébként az egyik bátyám egy jazz zenekarban nagybőgőzik.
- Ez fantasztikus. Mikor kezdem azt hinni, hogy lassan megismerlek, mindig új aspektusból mutatod a pofidat. Még a végén beléd szerelmesedek… Csak vicceltem.
- Kár – mondja. Szinte belezuhanok óriási szemeibe.
A zenére koncentrálva, csendben haladunk, míg megállok a Velence étteremnél.
A pincér javaslatára, és kiéhezett gyomrunk csillapítására egy kétszemélyes sülttálat rendelünk, amit viszonylag hamar kihoznak. Gina férfi módjára pusztítja el a rántott húsokat, és sülteket.
- Azt hiszem, anyám génjeinek köszönhetem, hogy nem tudok elhízni.
- A szépséget is tőle örökölted?
- Nagyon vonzó, szemrevaló lány volt. Szeretem nézegetni a régi fényképeket. Anyám tehetséges vándorszínész volt. Annak idején a debreceni társulat éppen Tatabányán adott elő egy zenés-táncos darabot, amelyben cigánylányt játszott. Apámat annyira megigézte, hogy még aznap éjjel elrabolta! Azt mondják, igazi szerelem volt első látásra, amely a mai napig is tart. Pedig milyen két külön világból valók! Anyám képes volt feladni a színészéletet, szembeszállni a saját családjával, akik kezdetben nem repestek a gondolattól, hogy cigánycsaládba megy férjhez.
- Szép történet – mondom, miközben intek a pincérnek. Fizetek.
- Jack, valami baj van? – kérdi látva bezáruló tekintetemet. - Bocsánat, ha untattalak itt e régi történettel.
Beülünk az autóba, megfogom Gina kezét.
- Ne haragudj. Nagyon érdekel minden, ami veled kapcsolatos. Éppen azon dolgozom, hogy ledöntsem bástyáim utolsó pilléreit. Nem erről van szó. Ma van egy éve, hogy Ákos – az öcsém -, meghalt. Szeretnék kimenni a temetőbe, mielőtt elindulunk Pestre. Megvársz valahol, vagy eljössz velem?
- Ha nem veszed tolakodásnak, szeretnék veled tartani.
- Rendben, örülök neki, ha mellettem vagy. Gina, valóban szeretnék kitörni abból a bűvkörből, ami azóta negatív energiát sugároz belőlem.
Gina magához húz, ölelése meghitt.
- Néha az, az érzésem, olyan vagy, mint egy szeretetre vágyó, magányos kisfiú. Te szelíd motoros, engedd, hogy segítsek neked.
Csókunkból nehezen bontakozok ki. Furcsa, hogy egyre kevésbé akarok menekülni. Jackey, szedd már össze magad, te nem vagy ez az elérzékenyülős fajta! Visszatérek a magányos farkas szerephez, kezembe veszem az irányítást. Már ami a vezetést illeti. Egyébként meg azt érzem, hogy a sors új utakra sodor. Nem küszködök az árral, lesz, ami lesz.
Veszek két csokor virágot a temető bejárata melletti bódéban. Szótlanul sétálunk a sírok felé. Egymás mellett van a két sírhalom. Elhelyezem a csokrokat. Két fakereszt jelzi nagynéném és öcsém végső nyughelyét.

Donáth Julianna (1944-2002), Jakab Ákos (1981-2002).

Meggyújtok két gyertyát. Gina mögöttem áll, nem akar zavarni. Aztán egyszer csak bátortalanul megfogja kezem. Megszorítom. – Ideje mennünk.
Nem engedi el kezem, amíg a kocsiig nem érünk. Én meg nem rántom el, ahogy szoktam. Még Edinának sem engedtem meg, hogy megfogja. A kéz a kézben való sétálást nem nekem találták ki. Mindig az, az érzetem, hogy ezáltal a másik, tulajdonosi jogokat gyakorolhat felettem. Hogy ez egy hirdetés a külvilág felé; nézzetek emberek, mi összetartozunk!
Beülünk, az M7-es felé veszem az irányt.
- Indul a taxi, hölgyem! Merre lesz a fuvar? Ha gondolja, nálam természetben is lehet fizetni!
- Rendben. Mit szeretne uram? Igézést, bájolást, vagy rontást, átkozást, vagy netán jóslást?
- Nem egészen erre gondoltam, de nem bánom cigánylány; jósolhatsz nekem!
- Na jó, add ide a tenyered! – mondja, mire egyik kezemmel eleresztem a kormányt, ő meg gondosan tanulmányozza tenyerem.
- Nasul biuzho t aves mardo, e bengesko vortakoro, me sastyarav tyiro trupo, tye dyos me dav hodinipos! – susogja szellemidéző hangon.
- Ez meg mi volt?
- Ne ijedj meg, öreganyámtól tanultam egy-két ráolvasást. Ez elűzi a gonosz szellemet, meggyógyítja tested-lelked! Most pedig, nézzük e tenyeret: a jileski vuna, a szívvonalad azt jelzi, hogy boldog leszel a szerelemben. A trajovski vuna, az életvonalad szerint hosszú életed lesz. A shavorengi vuna, a gyerekek vonala azt mutatja, hogy három gyermeked lesz. A legrejtélyesebb a trushulengi vuna, a keresztvonal, a nem várható akadályokat jelenti. Itt van egy kis kuszaság, ami az élet és a szerencsevonal kereszteződését mutatja, de sorsod véletlen alakulása akár szerencsés is lehet. Nagy út áll előtted, ahol még sok megpróbáltatás ér. Látom a gonoszt is, de ha kitartó leszel, le fogod győzni.
- Még a végén tényleg megbabonázol! – finoman visszahúzom kezem a kormányra. – Nagy vajákos lehet öreganyád!
- Az bizony! Mondtam már, hogy merre kell menni? Óbudán laktam, a Flórián téren.
- Oké. A többiek mikor jönnek haza?
- Elméletileg még két napig forgatnak. De Bobnál ezt sose lehet tudni.
Furcsamód, aránylag gyér a forgalom, nemsokára megállok a kiszemelt panelház előtt. Felkísérem Ginát, nehogy újabb meglepetés érje. A lakás üres, ruhák szanaszét dobálva, egyedül Gina szobája rendezett. Gyorsan összepakolja holmiját, ami három bőröndbe belefér. Ír egy pár sort búcsúzóul a lányoknak, egy húszezres kíséretében a falra tűzi a cetlit. Utoljára körülnéz, aztán lecipekedünk.
- Idővel hogy állunk? – kérdezi, miután elindulunk.
- Hét lesz, még van két óránk. Addig meghívlak egy sütire, meg egy bambira.
- Lenyűgöző! Mondtam már, hogy milyen édes szájú vagyok?
- Hát, édes kis szád van!
Átmegyek az Árpád hídon, lehajtok a Pesti alsó rakpartra. A Lánchíd és az Erzsébet híd között leparkolok. Elsétálunk a Vígadó mellett. Gina most belém karol. Férfiak irigykedő pillantásai kísérnek a Duna-korzón. Rég nem jártam erre. A Váci utca üzlet kavalkádja teli bámészkodó emberekkel. Divatszalonok, díszműáruboltok színes kirakata vonzza a tekinteteket. Sajátos hangulata van a belvárosnak, a magas épületekhez képest folyosószerűen, régi alaprajzok hajlásait követi az út. A Vörösmarty téren beülünk a Gerbeaud cukrászdába. Gina kér egy franciakrémest cola-lighttal, én egy Rigó Jancsit választok ásványvízzel. Elgondolkodva néz rám:
- Furcsa, pont annyi idős vagyok, amennyi az öcséd volt, mikor meghalt. Te mennyi idős vagy Jack?
- Öt év van köztünk. Nem mondom meg, kinek a javára.
- Mondjuk azt, hogy ezentúl engem kell óvnod, jó? Vigyázz a cigánylányra, vagy megkeseríti az életed!
- Rendben. Most, hogy így belemelegedtünk, ideje beszélnünk a szexről.
- A szexről? Mire vagy kíváncsi? Tudtam én, hogy nem volt jó velem…
- Félreértesz. Számomra ez nem tabutéma. Szeretem tisztázni a dolgokat. Nagyon jó volt veled, de érdekel a véleményed.
- Éspedig?
- Gina, én úgy vagyok a szexualitással, hogy ennek a gyönyörszerző tevékenységnek szeretem kitolni a határait. Mindent szabad, ami a másiknak is örömet szerez.
- Amennyiben a kakiszexre akarsz rábeszélni, nincs szerencséd; másnál kell bepróbálkoznod ferde vágyaiddal.
- Az anyagcsere folyamataimat én sem szeretem megosztani másokkal. Nem erre gondoltam. De tudod, mit? Játsszunk kérdezz-felelek-et. Mondd el, mi a legvadabb szexuális álmod!
- Egy lakatlan szigeten fél tucat hapsi vágjon kenterbe.
Egy pillanatra megrémülök. Nemrég én is egy szigeten voltam, majdnem féltucatnyi barátommal.
- Ne hülyülj már! Én komolyan kérdeztem!
- Na, jó. Lássuk csak. Látom én, mire megy ki a játék, ezért szeretném elejét venni az idióta kérdéseidnek. Amennyiben karót nyelt, merev, prűd és gátlásos leányzónak gondolsz; ki kell, hogy ábrándítsalak.
- Nem ezért… - próbálok beleszólni.
- Ne szakíts félbe. Most én beszélek. Arról van szó, hogy nem vagyok az a típus, aki az első éjszaka bedob mindent, mint mondtam már, nekem idő kell. Te vagy az első, akivel ennyi idő után lefeküdtem. Mit gondolsz, miért nem vállaltam keményebb pornót? Azt se vette be egyszerűen a gyomrom, hogy lányokkal nyali-falizzak kamera előtt. Áldom az istent és téged, hogy nem merültem mélyebbre ebben a szakmában. Nem ítélem el volt kolléganőimet, de nekem ez nem megy. Ilyen egyszerű az egész. Bár fogalmam sincs, hogy mi lesz velem holnap, de annak örülök, hogy vége rövid karrieremnek ebben a szakmában. Visszatérve a szexre; akár hiszed, akár nem, egy kézen meg tudnám számolni az eddigi fiúimat. A sorsom balfintora, hogy mint már mondtam, egyikük se volt túl kedves velem. Önzőek voltak, és tegnap estig igazándiból ezt sem tudtam. Valamit megmutattál nekem egy számomra még fehér foltokkal teli világból, amiért hálás vagyok. Egyébként meg úgy alakultak a kapcsolataim, hogy eddig még nem dugott senki seggbe, nem nyeltem le senki spermáját, és több fiúval sem voltam egyszerre. Mindez nem jelenti azt, hogy az említettek elől elzárkózom, de eddig nem volt rá mód, és megfelelő partner, hogy szexuális fantáziám kiszélesítsem a gyakorlatban. Igen, és én is nyúltam már magamhoz, és ilyenkor szabadjára engedem gondolataim. Ja, és mielőtt megkérdeznéd; a cicim szilikonmentes, valódi. Kíváncsi vagy még valamire?
Az őszinte szavak letaglózó döbbenetétől alig bírok megszólalni:
- Hát nem semmi nőszemély vagy te! Te vajákos cigánylány, kezdesz megőrjíteni. Megjegyzem; az fel sem merült bennem, hogy voltál már műtőasztalon. Te természetes szépség vagy. Mesélj még, én már kezdek felizgulni.
- Okos legyél! Ahhoz egy kicsit sokan vagyunk itt, hogy rám vesd magad! Miről meséljek? Na jó, voltál már pornóforgatáson?
- Nem. Szexpír mániája, hogy betegyen egy ilyen témájú kazettát, ha társasága van a lakásán. Ő matiné helyett is pornófilmet néz.
- Szexpír, ő a rímekben beszélő. Szimpatikus a srác, akárcsak a többi barátod. Kivéve az Albi, akivel most kell találkoznunk. Van valami sunyiság a tekintetében.
- Igazad van, de ő csak üzleti haver, és különben is; eltértünk a témától.
- Sokat mesélhetnék a fiúkról és lányokról, akiket a pár nap forgatás során megismertem. Nekem az a legnagyobb bajom a pornóval, hogy túl sablonos mindegyik forgatókönyv. Szopás, nyalás, dugás, anál, arcra verés. Bob szerint erre van igény. Nálunk alig egy tucat fiú viszi a prímet, ők a profik, sztár gázsival. Sokan gyógyszerezik, injekciózzák magukat. Így is rengeteg a levegőjárat, meg a sikertelen forgatás. Valaki mindig hiányzik, megbetegszik, a lányok hisztisek. Rengeteg türelem kell hozzá, míg egy jelenet összeáll. Kevés ember képes arra, hogy produkáljon valamit, miközben őt lesi a rendező, világosító, operatőr, sminkes, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Véletlenül megakad a szemem a faliórán.
- Te jó ég! – kiáltok fel. – Bocs, hogy félbeszakítalak, de fél kilenc van, ideje indulnunk. Repül veled az idő.
- Nem baj, amúgy se szerettem volna jobban belemélyedni e szakma kulisszatitkaiba.

Fizetek, megszaporázzuk lépteinket. Éppen kilenc óra, mire megtalálom a Budaörsi úton az autókereskedést. Rossz érzés kerít hatalmába. Lassítva elmegyek a kereskedés bezárt kapuja előtt. A sötétben alig veszem észre Albit, aki egy oszlopnak dőlve támaszkodik. M5-ös BMW-je a kerítés mellett. Kicsit arrébb megállok.
- Gina, te itt várj meg, beszélek a taggal, aztán kijövök.
- Vigyázz magadra Jack! Nem furcsa, hogy nincs kivilágítva?
- Nem egy krimiben vagyunk, zárva vannak, semmi gond, mindjárt jövök.

Kiszállok, felkapom bőrmellényem, visszasétálok a bejárathoz. Albi megkönnyebbülten üdvözöl:
- Szeva Ízirájder! Már azt hittem, nem jössz. Minden oké, a vevő rögtön itt lesz. Gyere, menjünk be addig az irodába. Hát a Golf?
- Itt van – válaszolok röviden. Kelletlenül észlelem, hogy bezárja a kaput mögöttünk. Mi ez? Hogy jön be a vevő, ha kulcsra zárja a bejáratot? Mielőtt hosszabban töprengenék, beérünk a belső udvarra, ahol hirtelen fényszórók gyúlnak ki. Négy-öt, sötét alak vesz körbe. Ez csapda! Menekülj Jackey, itt komoly gáz van! Vajon kinek ártottam, hogy így megszervezték? Albi? Soha nem tettem keresztbe neki. Legalábbis úgy tudom.
Aztán leesik a tantusz; három figurát vélek felfedezni: Törperős, Hústorony, és Rómeó. Kicsipkézett képük felébreszti bennem a horvát emlékeket. Mit keresnek ezek itt? És mi közük Albihoz? Úgy látom, nem vették jó néven a viccemet! Elképzelni sem tudom, mi lett velük, mióta meztelenül kitettem őket az elhagyott országúton.
Kérdéseimre Albi hamar megadja a választ:
- Bocs, Ízirájder öcsém, de ezek a fiúk a pesti haverjaim, akik égre-földre kerestek téged. Miután nekünk is van egy régi elszámolnivalónk az öcséddel kapcsolatban, szívesen segítettem nekik, miután megkerestek Fehérváron. A volt barátnőd – az Edina -, sokat mesélt rólad Rómeónak!
- Miről beszélsz? – kérdem Albitól. – Mi van az öcsémmel?
Mielőtt válaszolhatna, két általam ismeretlen kopasz, baseballütőkkel felszerelkezve közelít.
Ennek fele se tréfa! Megcélzom a kör szélét, amelyet Albi zár le. Tudom, hogy felkészült fighter, előrelép küzdőállásba. Én azonban ahelyett, hogy megtámadnám, az utolsó pillanatban oldalra ugorva kibújok mellette a vészterhes halálkörből. Inaszakadtából futok a kerítés felé. Nem kínlódom a mászással, akkora energia van bennem, hogy a magas kerítésen egy felugrással átlendítem magam. A bőrmellény nyakamba esik. Valami csörren. Nincs időm keresgélni, hallom mögöttem a kiabálást. Kapjátok el, nehogy meglógjon, meg hasonlókat.
Bevetem magam a Golfba, indítok, nagy gázzal kiperdülök az útra. Az M7-es felé veszem az irányt. – Gáz van – mondom Ginának. Röviden elmesélem neki a horvátországi kalandomat a kopaszokkal, meg az iménti fogadtatást. – Talán nem követnek – nézek a tükörbe, ám ekkor a fekete M5-ös BMW megjelenik a belső sávban, nem messze mögöttem. Mellette az Audi S6-os, amit utoljára Porecben láttam. Ezek elől a benzines, sok száz lóerős monstrumoktól nem tudok meglógni! Nyugi Jackey! Olyan könnyen nem fogod adni magad! Visszakapcsolok harmadikba, padlóig nyomom a gázt. A Golf turbó dízel motorja fürgén megugrik. Szlalomozok az autók között. Le kell térnem a főútvonalról, itt nincs esélyem a menekülésre! A két autó szorosan a nyomomban. És mi lesz, ha utolérnek? Leszorítanak az útról? Ez már krimi. Gina riadtan kapaszkodik a műszerfalba. Alig bírja bekötni a biztonsági övet. Mögöttünk az autósok riadtan húzódnak félre. Üldözőink reflektorra kapcsolnak. Mielőtt rámennék az autópályára, az utolsó pillanatban jobbra rántom a kormányt, tovább a Budaörsi úton. A trükk nem jön be; tovább követnek, egyre szorosabban a nyomomban. A következő elágazásnál balra fordulok. A kerekek nyikorognak, az autó a megcsúszás határán. A BMW teljesen a sarkamban, ezért a Balatoni útról szinte egyből újra balra váltok, éles kézifékes kanyarodással. A BMW nem tudja bevenni az útgörbületet, egyenesen elszáguld, de kár reménykednem; az Audi átveszi a helyét. Szűk utcán kerülöm a parkoló autókat. Tudom, hogy az utca végén balra kellene fordulnom, hogy véletlenül se tudjanak bekeríteni, de egy balról érkező Renault megakadályoz ebbéli szándékomban. Így is centimétereken múlik, hogy nem rohanok bele. Ha nem fékez a koma az autóban, összemennénk. Látom halálra vált arcát. Gina felsikolt a félelemtől. Éppen ki tudok jobbra csúszni a járda sarkán. Mögöttem az Audi feldobbant a járdára, a hátsó lökhárítója eléri a Renault elejét. Persze nem áll meg betétlapot osztogatni, még jobban rám tapad. Hiába nyomom tövig a gázt, másodikból harmadikba, majd negyedikbe kacsolva, az Audi alig centiméterekkel van lemaradva. Megmarkolom a kormányt, várom az ütközést hátulról. Százhatvannal száguldunk, mikor megjelenik látóteremben a BMW M5-ös. Alig száz méterrel előttünk jön ki egy mellékutcából, megáll az út közepén. Arra esély sincs, hogy kikerüljem. – Gina kapaszkodj! – kiáltom. Hirtelen berántom a kéziféket, ütközésig balra tekerem a kormányt, visszakapcsolok másodikba, és megtaposom a gázpedált. Mögöttem az Audi kétségbeesetten fékez. Az én manőverem felemásra sikeredik, a filmekben nem egészen így csinálják, de azért meg vagyok elégedve, mert az első 360°-os fordulat után még 180°-ot pörgünk. Nyikorognak, füstölnek a gumik. A hátsó kerék nekicsapódik a járdaszegélynek, az úton keresztben álló BMW alig egy méterrel van mögöttünk, a Golf első kerekei kikaparnak, mikor előreszökkenünk, abban a minutumban az Audi becsapódik a BMW-be. Szenzációs! Arra már nincs időm, hogy felmérjük a kár nagyságát, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Gina hatalmasat sóhajt. Remeg minden porcikája. Mit mondjak? Nekem is. Nem tudom mire vélni, mikor felnevet. Talán az elmúlt percek pattanásig feszített idegtépésétől meglágyult az agya? Aztán rájövök a vidámság okára, mikor rámutat egy utcanév táblára: - Egérút! – mondja kacagva. – Látod, ez megint a sors fintora; egérutat kaptunk az Egérúton!
Érzem, hogy kezem remeg a kormányon. Visszafordulok a Balatoni útra. A felgyülemlett feszültségtől alig bírok az útra koncentrálni. Kicsit visszaveszek a sebességből, úgy értékelem, hogy a pillanatnyi veszély megszűnt. Keresztezzük az M0-ást, megyünk tovább a régi 7-en.
- James Bond kalapot emelhetne előtted – mondja Gina. – Filmbe illő volt az üldözéses jelenet. Ezt a megfordulást hol tanultad? Amellett, hogy majd kiesik a szívem a helyéről; le vagyok nyűgözve.
- Nagyképűség lenne részemről, ha azt mondanám, hogy rutinból történt. Szerencsénk volt Gina, maradjunk ennyiben. Most csak azt nem tudom, hogyan tovább?
- Szerinted tovább üldöznek?
- Fogalmam sincs. Te sem láttad, mekkora volt a karambol, ahogy a nehézfiúk összementek?
- Nem, a pörgéstől teljesen megszédültem. Jó, hogy nem dobtam ki a taccsot. A Golfnak nem lett semmi baja?
- Szerintem felni sérülésen és gumikopáson kívül eddig szerencsésen megúsztuk.
- Jack, helyzetünk egyre kuszálódik. Mi lesz most, ha ránk szállnak ezek a fickók?
- Nem tudom. Mit szólnál hozzá, ha hazavinnélek Tatabányára a szüleidhez? Nem szeretnélek még jobban belekeverni ebbe a bosszúhadjáratba. Nehogy félreérts, örülök neki, hogy mellettem vagy, de szeretnélek megóvni.
- Ha azt akarod, hogy biztonságban érezzem magam, akkor nem viszel haza. Melletted a helyem.
- Jó, akkor kitalálunk valami okosat.
Gondolkozz Jackey! A fiúk Keszthelyen heppáznak, ebbe az ügybe különben sem keverném bele őket. Nem is baj, ha nincsenek most Fehérváron.
A Velencei-tónál visszafordulok az M7-re. A sárbogárdi elágazónál lehajtok a város felé. Beérünk Székesfehérvárra. Megtankolok a MOL kúton, bőrmellényembe nyúlva keresem tárcám. Hoppá! Nincs a zsebemben. A kulcsom úgyszintén hiányzik. Hirtelen megvilágosodik a csörgő hang, amit akkor hallottam, amikor Albiék elől menekülve átlendültem a magas kerítésen.
- Baj van! Nagy a valószínűsége, hogy az autókereskedésben kiesett a zsebemből az iratom, pénzem, meg a kulcsaim. Ha ezek a szemetek megtalálták, már tudják a címem is. Ráadásul a távirányító- és riasztó kulcsom is elvesztettem.
Gina ad egy húszezrest. Fizetek, félreállok a parkolóba.
- A következő a tervem – fordulok Ginához. – Most elmegyünk hozzám, bepakolunk pár napra való ruhát, aztán elmegyünk a srácok után Keszthelyre. Lazítunk egy kicsit, hátha csillapodnak a kedélyek.
- Az nem lehet, hogy ezek már a házadnál várnak, ugye?
- Nem tudom, különben is; ennyi idő alatt kizárt, hogy előbb odaérjenek, mint mi. Gina, muszáj hazamenni, ha másért nem, a riasztót át kell kódolnom.
- Hogy jutsz be a házba?
- A szomszédnál, Joli néninél vannak pótkulcsok.
Hírtelen beugrik Hajasincs ígérete; talán ki kellene használni, hogy felajánlotta a védelmét. Vesztenivalóm nincs, felhívom:
- Szia Tibi, Jack vagyok.
- Hello! Príma az Audi, ha ezt akarod kérdezni. – Hála istennek!
- Örülök neki. Bevallom férfiasan, hogy nem ezért hívtalak. A múltkor felajánlottad a segítségedet.
- Mi a baj, Jack? Amit mondtam, az természetesen áll. Mi a gondod?
- Ismered az autókereskedő Albit?
- Ismerni ismerem, de nem egy körben mozgunk. Vele van probléma?
- Igen. Pár haverjával rám szállt egy apró tréfa miatt. Tudnánk találkozni nálam?
- Persze. Hányan vannak?
- Öten, vagy hatan, talán.
- Oké, odamegyek egy órán belül pár barátommal, aztán megbeszéljük. Nyugi, ha nem az ukrán maffia támadott be; simán megoldjuk az ügyet.
Hogy ez pontosan mit jelent, arról fogalmam sincs. Megmondom a címem, próbálom magyarázni a kacifántos utat, aztán abban maradunk, ha eltévednek, felhív.
- Na, ezzel megvolnánk. Akkor most hazamegyünk.
Gina szótlanul bólint. Feszültségem csak fokozódik, ahogy otthonom felé közelítünk. Nyugodtnak kellene lennem, de a vészharang megint megkondul. A házhoz vezető bekötőút előtt félreállok a fák közé, úgy ha valaki később jön, se vegye észre a Golfot.
- Gina, én előremegyek gyalog körülnézni, hogy valóban tiszta-e a terep. Egyetlen kérésem van; az autót zárd be belülről, ülj a volán mögé, ha bármi gyanúsat észlelsz, tűzzél el innét. Ha tíz percen belül nem érek vissza, szintén húzd el a csíkot, érted? Az autóból ne szállj ki! Elég hülyén érzem magam, ez már tényleg olyan, mint a James Bond filmekben, lehet, hogy csak én fújom fel ezt az egészet, de biztos, ami biztos; nem tudjuk, hogy igazándiból kikkel állunk szemben.
- Jól van 007-es, gyere, adok egy bátorító puszit – próbál viccelni, de hangja feszültségtől terhesen megremeg. A puszi azért egy rövid csók formájában elcsattan, mielőtt bevetem magam a sűrűbe. Az úttal párhuzamosan osonok a fák között. Odaérek a kapuhoz. A fák takarásából kikémlelek. Első látásra úgy tűnik; minden rendben. A bejárati kapu a helyén, bezárva. Majdnem kilépek, mikor eszembe ötlik, mi a furcsa; a nagy csend. Cashnek nagyon jó szimata van, kitűnő házőrző. Meg kellett volna éreznie, hogy itt vagyok. Lehet, hogy nem létező démonokat kergetek. Lassan skizofréniás leszek. A szemem már hozzászokott a sötét árnyakhoz. Torkomban dobog a szívem. Jackey! Lazulj el, lehet, hogy ez az üldözési mánia, a képzeleted felfokozott szüleménye!
Lehunyom szemem. Kizárom magamból az erdő neszeit. Ahogy mélyen belélegzem, elárasztom testemben a Mushint – kitörlöm bensőmből az „én”-tudatot -, megtisztítom magam minden haszontalan gondolattól. Nincsenek érzelmeim, félelmem, nincsenek vágyaim, hagyom, hogy a szellemem vezessen a tudat csendjében. Előhívom a Zanshint, ami az éberség, megérzés hatodik érzéke. Érzem, hogy erősödik az aurám, körülvesz a láthatatlan energiamező; a Ki. Mély levegőt veszek orromon át, amely először megtölti tüdőmet, majd lefelé préselem a középvonal mentén a gyomromba, a Harába. Ahogy kifújom a levegőt számon keresztül, érzem, hogy az energia szétáramlik a testemben. Kész vagyok a harcra.
Kilesek a fa mögül. Nem látok mozgást a sötét udvaron. A kerítés mentén végiglopódzok a hátsó udvarig. Ott áll a BMW és az Audi! Innét nem látom a sérüléseket, de ezek szerint működésképesek maradtak az autók. Átmászok a kerítésen, a garázs mögött érek földet. A józanész azt diktálná, hogy várjam meg Hajasincset. Én meg, mint egy nindzsa, becserkészem a házam. Nem tudok senkire várni, ez az én házam, ahová idegenek hatoltak be. Már tudom, hogy Cash-el történt valami. Aztán az autók között észreveszek egy guggoló alakot. Pajti, ide parancsoltak őrt állni, akarom mondani; ülni? Elég fegyelmezetten viseli megfigyelő posztját. Nem ad ki hangot, mikor mögé kerülve nyaka köré kulcsolódik kezem. Simán eltörhetném a nyakcsigolyáját, de a gyilkolás nagyon messze áll tőlem. Addig fojtom, amíg el nem ájul. Elengedem a magatehetetlen testet, a bejárat felé osonok. Az ajtó melletti oszlopok mögött két baseballütővel felfegyverkezett nagydarab fickó. Ezért nem láttalak benneteket! A többiek? Bent vannak a házamban? Ejnye-bejnye, ez nem szép dolog. Kiegyenesedek, hangtalanul közelítek. A távolabbi vesz észre először, de addigra rácsimpaszkodok a másik nyakára. Ezzel nincs olyan szerencsém, fogásom nem sikerül. Különben is; szorításom alatt érzem, hogy bivalyerős a nyaka. A hátán pörgök körbe a levegőben. A másik felém suhint a baseballütővel, de hátrarántva fejem, orrom súrolva csattan a kemény fa az általam szorongatott tag gyűrött fültövén. Én a pörgés lendületét kihasználva elengedem az elaléló figura fejét, és frenetikus erővel fejbe rúgom a baseballütőst. Feje nagyot csattan az oszlopnak; pillanatnyilag ő is befejezte erősember pályafutását. Lehuppanok a földre, benyitok az ajtón, belépek. Valaki felkapcsolja a villanyt mellettem. Nem tudom, ki lepődik meg jobban; én, vagy ők? Csupa ismerős arc vesz körül. Mögém lép, elállva a menekülés útját Hústorony, Törperős szintén baseballütővel fegyverkezett fel. Albi kényelmesen ül a fotelemben a kandalló előtt. Mellette áll Rómeó a katanámmal. Támaszkodik a hosszú szamurájkardon. Szépen ívelt pengéje megcsillan a rávetülő fényben. Odalépek a fogashoz. Hosszú bőrkabátom mögött az esernyőtartóból lassan kihúzom a rugalmas bambuszrostokból összeerősített shinait. A fickók meglepődnek, hogy az esernyőtartóból előkerül a kendosok gyakorlókardja. Aki ismeri; tudja, hogy félelmetes fegyver lehet. Egy kézzel fogva lazán magam elé eresztem. Tompa hegye koppan a járólapon. Albi megtöri a csendet:
- Lám, lám, megjött a szamuráj Ízirájder. Őszintén szólva, arra számítottunk, hogy a srácok hoznak be, de így legalább személyesen kiélvezhetjük e meghitt pillanatokat. Rossz lóra tettél Csopper Dzsekk. Régóta vártam erre a percre. Nekem nagyon kapóra jött, hogy a pesti haverokkal akaszkodtál össze; nem vagy tisztában vele, hogy milyen darázsfészekbe nyúltál. A barátaim nagyon rossz néven vették a horvát csínytevésedet. Ők nem kispályás játékosok. Ennél kisebb ballépés miatt is kitörték már valakinek a nyakát.
- Áruld el, mi közöd az öcsémhez? Milyen elszámolnivalóról beszéltél? Azt is tudni szeretném, mi ez a hirtelenül kiváltott mély gyűlölet, ami sugárzik belőled?
Megkoccantom a padlón a shinait, ellenfeleim összerezzennek. Na, azért valamennyire tartanak tőlem! Albi összehúzott szemmel válaszol:
- Mi közöm az öcsédhez? Mit gondolsz, kitől kapta az a taknyos a narkót? A kis szemét tartozott nekem másfél millával! Te nem is tudtad, hogy az öcsikéd, a leendő doki, hozzám járt anyagért, mi? Egy éve várok erre a pillanatra! Eddig arra gondoltam, hogy behajtom rajtad, de most jobban tetszene, ha felgyújtanám ezt az egész kócerájt veled együtt! Senki nem fog csodálkozni, hogy öngyilkos lettél bánatodban az öcsike halálának egyéves évfordulóján, no meg a nagynénién! Nem a szaros pénz érdekel, hanem az, hogy eddig nem mondhattam el neked. Hogy tetszett, mikor megtaláltad belőve? Gondolod, hogy valóban öngyilkos lett?
- Elég Albi! – szól közbe mély hangon Hústorony foghíjasan. Állkapcsa nehezen mozog. Lila a fél arca. – Arról volt szó, hogy alaposan helybenhagyjuk, megverjük. Olyan dolgokról beszélsz, ami gyilkolásba torkollhat.
- Ez igaz – csatlakozik Törperős is -, nem ölni, hanem verni jöttünk. Meg egy kis anyagi kárpótlásért. Essünk túl a dolgon, aztán húzzunk innét.
Most veszem észre Törperős homlokán a jókora vörös duzzadást.
- Én úgy látom, a fickó komolyabb balhét akar – forgatja meg a katanát kezében Rómeó.
Mozdulatából úgy ítélem meg, hogy nem először van kard a kezében. Vele kell legjobban vigyáznom. Albira nézek. Hirtelen megvilágosodik előttem sok minden. Ákos egyre több pénzt kért különböző ürüggyel. Miért nem tudtam én erről?
- Eddig azt hittem, hogy a haverom vagy, most meg kiderül, hogy a halálos ellenségem. Te szoktattad rá a kábítószerre, ugye? - Albi nem válaszol, csak mosolyog. – Csak nem te lőtted be neki a halálos adagot? – Továbbhúzza száján a vigyort, elborul az elmém.
Valamit észlelhet, hogy túllőtt a célon, mert arckifejezésem láttán hátraugrik Rómeó mögé.
- Na mi lesz srácok, csináljátok már ki! – üvölti a többiek felé.
Törperős ront rám baseballütőstől. Átlósan csap lefelé, félreugrani nincs időm, ezért a shinai-al kivédem csapását, és előreszökkenve fentről indítva térdén ér célba kardom. Reccsenek a térdizületek, felüvölt a fájdalomtól, elejti a baseballütőt, a talajra roskad. Hústorony tanácstalan, annyira már tart tőlem, hogy csupasz kézzel nem mer támadni. Nem úgy Rómeó. Becsületére legyen mondva, hogy nem Törperőssel egyszerre rohant le, bár lehet, hogy attól félt, hogy az éles karddal saját társában tesz kárt. Most két kézzel fogja a katanát, maga elé tartva. Mikor derekamon megszólal a mobilom, előreszökken, felém szúr. Megzavar a telefoncsengetés, késve ugrok hátra. Mozdulata amúgy is villámgyors; a penge hegye pólóm felhasítva mellkasomon megsebez. Visszaszökken alapállásba. Majdnem az életembe került, hogy elfelejtettem levenni a hangot! Telefonom elnémul. Diadalittasan néz rám, kibuggyant véremet látva felbátorodik:
- Na mi van, ennyi a tudományod?
- A kard a szamuráj lelke. Halálos bűnt követtél el azzal, hogy megérintetted a kardomat. Srácok, ez már nem játék. Kicsit túllőttetek a célon! Imádkozzatok, hogy könyörületes legyek.
Előnyömre kell fordítani, hogy a bambuszkardot könnyebb mozdítani, mint a katanát. Viszont nagyon nagy hátrány, hogy nem tudok védekezni. A bambusz nem állna ellent az éles pengének. Vajon valóban képes lenne arra, hogy levágjon? Megadja a választ. Rómeó feje fölé emeli a kardot, és haránt irányú vágással szökken felém. Kiszámítható volt mozdulata, így most könnyedén ugrok oldalra, a katana a levegőt szántja. A kezemben tartott shinai lesújt kardot tartó kézfejére, mielőtt visszalépne. A fájdalomtól felszisszen, a kard kiesik kezéből, kettőnk között koppanva a talajra. Továbbviszem mozdulatom; erőteljesen gyomorszájon szúrom, majd oldalsó csapással eltöröm térdkalácsát. Hasonló sorsa jut, mint Törperős. Már ketten vonaglanak a földön. Tudom, hogy milyen fájdalmakban van részük. Gyógyulásuk lassú lesz, és kínkeserves, de legalább élnek. Mikor felveszem a földről a katanát, Albi arca falfehérre vált. Úgy érzem, képes vagyok megtenni ebben a pillanatban, hogy elválasszam fejét a testétől. Nem érdekelnek a következmények. Hústorony termete ellenére lapít a sarokban. A másik sarokban Albi. Könyörgőre veszi a figurát:
- Jack, ugyan már, csak nem gondoltad komolyan, amiket mondtam! Ne hülyülj már azzal a karddal.
Felé lépek a kard a fejem felett lesújtásra készen, mikor kivágódik az ajtó.
Gina botlik előre, keze hátracsavarva. Mögötte az általam fojtogatott ipse, akit a haverja tett ártalmatlanná. Úgy látszik, nem eléggé. Így bízzon meg az ember az ellenségeiben. Azért birkózó stílusú füléből ömlik a vér. Gina zokog. Gyűrtfülű látva a helyzetet, kést szorít barátnőm nyakához.
- Ezt az olasz luvnyát kint találtuk. Izgató kis vadmacska, nem gondoljátok?
Durvul a helyzet. Érdekes módon Hústorony továbbra is passzív. Sőt, kommentál:
- Ez már sok nekem srácok. Hagyjuk abba az egészet. Nem akarok sittre kerülni. Menjünk innét.
Albi azonban másképp látja a megoldást. Nyeregben érezve magát, gyűlöletbe vált arckifejezése:
- Azt már nem. Ezt nem hagyom megtorolatlanul. Végezzünk mindkettőjükkel, aztán gyújtsuk rájuk a házat. Senki nem fogja megtudni.
- Nem egészen. Én már megtudnám – lép be Hajasincs három nagydarab kopasszal. – Mi a fészkes fene folyik itt? Megmondanátok mi e perpatvar tárgya? Ti kik vagytok? Jack, tedd le azt a kardot! Alig találtunk ide, de azt már értem, hogy miért nem vetted fel a telefont.

Mindeközben kiszabadítják Ginát. Albi, Hústorony és Gyűrtfülű egymás mellé tömörülnek. Hústorony előtt fetreng kínjában Törperős, és Rómeó. Most veszem észre, hogy Hústorony biceg, fájdalmas grimasszal vonszolja lábát. Csak nem a balesetben sérült meg? Csalódnom kell; nem is a jó szíve miatt volt inaktív! Azért az elég komikus, hogy e három verő-, erőember egyformán a jobb lábán sérült meg. Olyan szépen néznek ki egy brancsba tömörülve, hogy kedvem támadna egy csoportképet készíteni róluk.
Tetszik Hajasincs Tibi határozottsága; nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen jó problémamegoldó képességgel rendelkezik. Leeresztem a katanát. Gina hozzám bújik. Átölelem. Hajasincs újra kérdez:
- Ki a főnök?
- Én – Rómeó hangját alig hallani.
- Hová valósiak vagytok, kihez tartoztok?
- Pestiek vagyunk, a Fenyvesi a főgóré – hangzik az engedelmes válasz.
- A főnök tudja, hogy itt vagytok? Ez nem a ti területetek!
- Nem tudja.
Hajasincs telefonál, kimegy a házból. Rómeót és Törperőst társaik felsegítik a pamlagra. Helytelenítve nézem. Hajasincs visszatér. A kezében levő mobilt Rómeónak nyújtja:
- Valaki beszélni akar veled.
Pattogó, parancsoló hang hallatszik ki a telefonból. Rómeó szemlesütve bólogat, sűrű igenezések közepette. Elnézésfélét makog, mikor megszakad a vonal.
Hajasincs továbbra is kezében tartja az irányítást:
- Megmondom, mi fog történni. Ti, pesti legények, összeszeditek magatokat, és visszahúztok a fővárosba. Legközelebb csak engedéllyel jöhettek városunk közelébe. Nem ismeritek a játékszabályokat? Maszekban nem dolgozunk, a főnök engedélye nélkül meg végképp nem. Nem tudom, milyen behajtásra, vagy leszámolásra készültetek itt, de semmi sem klappol az ügyetekben. Nem irigyellek benneteket. Na, tűnés innét. Albi, te is húzd el az irhádat, eddig szemet hunytunk, hogy sok mindenbe belerondítasz, de mától megszűnt a jó világod. Ezentúl azért is fizetned kell, ha levegőt akarsz venni ebben a városban.
Libasorban távoznak.
- Egy pillanatra álljatok már meg! - kiáltok utánuk. - Szeretném visszakapni az irataim, a pénzem, és a kulcsom. Hol van a kutyám?
Albi leteszi az asztalra az elvesztett dolgaimat. – A kutyád túl agresszív volt – mutat Gyűrtfülű vérző karjára, amit eddig észre sem vettem. – Megöltétek Casht? – kérdezem, de senki sem válaszol. Kikullognak az ajtón. Utánunk megyek, Hajasincsék mögöttem, mint afféle békefenntartók. Hústorony az oszlop mellől felnyalábolja az egyik elájult szarcsimbókot. A másikkal együtt beteszik az autókba. Kihajtanak. Hajasincs kinyitja a kaput a távirányítóval. A BMW-ben utazók, azért úszhatták meg komolyabb sérülés nélkül, mert a középső oszlopot érte a karambol. Elég szépen be van horpadva a kocsi oldala. A mögötte jövő Audi eleje rendesen fel van gyűrődve, azon csodálkozom, hogyan maradt üzemképes a motor. A szélvédő a jobb oldali ülés felöl berepedve. Ezek szerint ott ült Törperős. Első ránézésre is látszik, hogy jelentős károk keletkeztek a járművekben. Vajon mekkora lehetett az agresszió ezekben a fickókban a baleset után? Milyen mély a gyűlöletük?
A BMW megáll mellettem; az elektromos ablakemelő még működik. A légzsák eldurranva hever a vezető Albi ölében. Összehúzott szemmel mered rám:
- Ezzel még nincs vége, ne reménykedj. A pofád meg tartsad, ha nem szeretnéd, hogy legközelebb a kutyád sorsára jusson a barátnőd…
Beletapos a gázba, mikor felé lépek. A szemétláda! Még van képe fenyegetni? Azt gondolja, hogy rohanok a rendőrségre?
Gina átölel. – Ne haragudj, hogy nem maradtam a kocsiban, de annyira aggódtam érted.
Észreveszem egy tiszafa tövében Cash élettelen testét. Odarohanok. A kutya feje felismerhetetlenül amorf, mint egy véres húsdarab. A rohadékok! Agyonverték baseballütővel. Nekem is ezt a sorsot szánták? Hajasincs vállamra teszi kezét.
- Részvétem Jack. Egyszer az én kutyámmal is ezt tette valaki. Gyere, segítünk eltemetni. Meglátod, az megnyugtat. Egy kicsit még maradunk, bár nem hinném, hogy visszajönnek.
Némán hantoljuk el Cash földi maradványait. Az ásástól kicsit valóban megnyugszom.
Bemegyünk a házba. Miközben Gina ellátja sebemet, Hajasincs Tibihez fordulok:
- Köszönöm a segítséget. Nem tudom, mi lett volna, ha nem jöttök. Jövök neked eggyel.
- Nem mondom azt, hogy szóra sem érdemes. Ha jól látom a sebed, nem sokon múlt az életed. Nekünk ez elég kellemetlen szituáció. Mintha a saját karodba harapnál bele. A pesti alvilági fickóktól nem kell tartanod. Még beszélek a főnökkel. Az Albival való konfliktust azonban neked kell megoldanod. Eddig is sejtettem, hogy sunyi gazember. Az a gond, hogy vannak egyéb kapcsolatai is. Ezt az ügyet nem tudom telefonon elintézni. Azt azért elmesélhetnéd, hogy mivel váltottad ki ennyire az unszimpátiájukat.
Röviden elmondom a horvát kalandot. Albiról és az öcsémről nem teszek említést. Hajasincs jót vidul társaival.
- Most mik a szándékaitok? Itthon maradtok?
Megrázom fejem. Nem akarok most a házban maradni. Szerencse, hogy a berendezés gallyra vágásához nem volt idejük. Vagy kedvük.
Hajnali fél kettő. Hírtelen rám nehezedik ennek a tébolyult estének a súlya; iszonyatos fáradságot érzek. Menni, vagy nem menni? Ez itt a kérdés. Döntök.
- Ma éjszaka itt alszunk, aztán pár napra lelépünk a városból.
- Jól teszitek. Mi most elmegyünk, még dolgunk van. Nyugodt éjszakát!
- Jó éjt fiúk, és még egyszer köszönöm – mondom, miközben kikísérem őket.
Bemegyek a hálóba, leülök az ágy szélére. Üres tekintettel bámulok magam elé.
- Dőlj hátra, szeretném alaposabban bekötni sebedet - szól gyengéden Gina. - Azt tudod ugye, hogy két centivel mélyebben már a szívecskéd van! Nem kellene ezzel orvoshoz mennünk?
Ruhástól elterülök. Egyre távolibbnak hallom hangom: – Dehogy. Ez csak egy kis karcolás. És te? Nem sérültél meg?
Hiába vagyok kíváncsi, a választ már nem érzékelem; álomba ájulok.

Álmodni vágyom; örök lélekre múljon majd halálom. Eszméljen más ébredésre, nekem ne kelljen ragasztott álca fátylakat feltépve, szemekbe néznem – s látni holtakat, elzüllött, megtört, megtiport sorsokat… hogy hírtelen a tükröt, melybe eddig néztem; kelljen összetörnöm, majd őrült felismerésben saját síromra ülnöm egy megkésett temetésen. Álmodnék hát, testetlenül innám a lélek álom borát, elbódulva örök szeretetben, Istentől vennék órákat; felejtve szétporladt testemen fennakadt ideológiákat…




Tizedik

Kipattan szemem, hírtelen felülök, felszisszenek mellkasomhoz kapva; leragasztott sebem alatt megfeszül a bőr. Meztelen vagyok, ruháim gondosan összehajtva a széken. Gina mélyen alszik, óvatosan felkelek, kimegyek a nappaliba. Mintha rémálom lett volna az éjszaka, tökéletes rend uralkodik. Gina még a katanát is visszatette a helyére. Leveszem, lassan kihúzom a hüvelyből, gondosan megtisztítom az éles acélt egy puha ronggyal a szennyeződésektől. Lezuhanyozok, felöltözök. Cseng a mobilom.
- Hahó, merre van az ifjú pár? Itt Keszthelyen mindenki rátok vár! – hallom Szexpír vidám hangját. – Mi újság Fehérváron, válaszod epedve várom!
- Szia Szexpír! Ne örülj, nemsokára indulunk!
- Úgy készüljetek, hogy hosszú időre jöjjetek!
- Oké. Nincs ott melletted Pinakkió?
- Mindjárt szólok neki, épp a kártyát veti.
Kis szünet után meghallom Pinakkió hangját: - Halló Jack! Mi újság?
- Szia. Figyelj, emlékszel a nehézfiúkra Porecben?
- Aha. Miért, csak nem azt akarod mondani, hogy megtaláltak?
- De. Kiderült, hogy az Albival spanban vannak. Tegnap csapdát állítottak nekünk. Volt egy kis ramazuri, de már túl vagyunk rajta, minden rendben. Tudom, hogy Keszthelyen vagytok, de azért tartsd nyitva a szemed. Arra utal egy-két dolog, hogy Albinak köze van öcsém halálához.
- Jack, ne menjünk haza, nem kell segítség?
- Ne, semmi esetre sem, inkább mi megyünk el hozzátok. Mindjárt indulunk. Szia!
Nem hagyom, hogy további kérdésekkel elárasszon. Ráérek kielégíteni kíváncsiságát, ha odaérünk. Gina megjelenik a fürdőajtóban, mint egy buja istennő, olyan izgatóan néz ki.
- Jó reggelt cigánylány! – kiáltással lerohanom.
- Vissza az agyarakkal, te szamár szamuráj! – tol el magától. – Na jó, ha okosan viselkedsz, adhatsz egy puszikát, de semmi több. Arra vágyom, hogy mihamarabb elmenjünk innét messzire, alaposan kibeszéljük a tegnap estét, hogy aztán végképp kitöröljük az emlékét is!
- Rendben úrnőm, kívánságod parancs. Úgy készülj, hogy motorral megyünk, és több napra hozz ruhát!
Gyorsan összepakolunk, a Shadowra rápókozom a táskánkat, Joli néninek írok egy rövid levelet, melyben azt is tudatom, hogy ne keresse Casht, baleset történt vele…
Gina is farmerszerelésben ül mögém a motorra. Lassan gurulunk a fák között. Óvatosan kémlelem az utat; gyanakvó vagyok. Aggodalmam alaptalan, sehol egy gonosz lélek. A főútra kiérve már a motor is bemelegszik, húzok egy kövér gázt, elsuhanunk az autók mellett.
- Mit szólnál egy finom kávéhoz? – kiáltom hátra.
- Azt, hogy gondolatolvasó vagy! – búgja fülembe.
Ohó! Megint dolgozik a tudatalattim! Ahhoz, hogy a szokott helyemen kávézzunk – márpedig miért ne a kedvenc törzshelyén igya meg az ember az első kávéját -, el kell haladnunk Albi autókereskedése mellett. Miközben átszeljük a várost, arra gondolok, hogy mi lesz, ha most elmegyünk innét. A saját városomból, ahol felnőttem, ahol ezer ismerősöm van, és barátaim. Ahol ezer emlék kísért minden sarkon. Valóban megfutamodás lenne, vagy csak a józanész diktálta realitás abban bízva, hogy mire visszatérünk, rendeződik magától minden. Tudok-e felszabadult lenni egy pillanatig is, ha messze leszünk? Egyszer; holnap, két nap, vagy egy hét múlva, úgyis vissza kell térni ide. Nem menekülhetek örökké!
Nagyot sóhajtok. Ideje lezárni magamban az önvádat is, ami egy éve szaggatja lelkem védtelen bugyrait. Megtettem mindent, hogy Ákos sorsa jóra forduljon. Jobbra, mint az enyém. Elvetettem a továbbtanulás lehetőségét, hogy neki meglegyen rá az esélye. Abbahagytam a sportolást, hogy esténként is tudjak seftelni, megteremtve a módot arra, hogy elvégezze az orvosi egyetemet. Julcsival mindig mellette álltunk. Talán nem bírta a rá nehezedő nyomást? Hogy történhetett meg, hogy nem vettem észre, hogy valami baj van. Tudnom kellett volna, zavart viselkedéséből. Egyre ritkábban jött haza. Aznap tudta, hogy motoros túrán vagyok, a nagynénénk meg látogatóba ment vidéki barátnőjéhez. Lidércnyomásként űz, hajszol az a pillanat, mikor hazaérve megláttam a fotelban. Vékony karja gumival elszorítva, az injekciós tű kiáll a vénából. Arcán kifejezéstelen tekintettel bámult rám, vagy inkább keresztül rajtam. Azonnal telefonáltam a mentőknek, de már nem tudták visszahozni.
Az utolsó sms, ami miatt halálos iramban, lélekszakadva tekertem haza. Amikor valaki megérti, hogy az élete értelmetlen, vagy az öngyilkosságot választja, vagy az utazást. Utálok utazni, bátyus. Vigyázz magadra!
Megrázom magam. Azért sem hagyom, hogy úrrá legyen rajtam az önmarcangolás! Gina itt ül mögöttem a motoron, szorosan átölel, a szeretet melegítő fátyla lengi körül. Hosszú évek óta nem akartam, hogy valaki ennyire közel kerüljön hozzám. Most akarom. Végre itt a lehetőség, hogy Edina hazug béklyóit lerázva szembenézhessek önmagammal.
Újra szárnyalni érzem magam a felhők között. Az autókereskedésnél azért leszállok a földre. Látom, hogy a két sportmotor ott áll az épület előtt. Itt van Albi? Vajon észrevett? Tovább dübörgök a kétsávos úttesten. Befordulok a benzinkúthoz, megállok a kávézó ajtaja előtt. Odabent Bögyös Dögös Szilvi üdvözöl széles mosollyal, ami kicsit lekanyul Gina láttán. Mikor kérek két kávét, a pultra passzírozva terjedelmes kebleit, a fülembe súgja: - Nagyon csinos barátnőd van Jack! – Bólintással jelzem egyetértésemet.
Leülünk egy asztalhoz, hatodik érzékem megint nyugtalanságra ösztönöz. Nem akarok vaklármát szítani, Ginára mosolygok kényszeredetten: - Üldözési mániám van, alig várom, hogy elhagyjuk a várost.
- Te Jack, nem kellene szólnunk a rendőröknek?
- Nekem is eszembe jutott ez a lehetőség. És, mit mondanánk nekik? Bizonyítani nem tudunk semmit, akkor meg minek? Megvédeni nem fognak. Egyébként magam sem tudom, hogy mi vagyok; üldözött-e, vagy támadó? Legszívesebben megkeresném Albit, és … hát, jobb nem belegondolni a lehetőségek széles tárházába.
- Te képes lennél arra, hogy megöld, Jack? – Gina komoly arccal teszi fel a kérdést.
- Nem tudom, Gina… Ez az ember tudatta velem, hogy szerves részese Ákos halálának. Lehet, hogy csak kiprovokált válaszok voltak, de amikor megkérdeztem, hogy ő szoktatta-e rá a kábítószerre, és a halálos adaghoz is van-e köze; gonosz vigyorral bólogatott. Nem tudom… Nem tudok mit kezdeni ezzel a tömény gyűlölettel. Albi azt mondta, hogy az öcsém sok pénzzel tartozott neki a narkó miatt. El tudod képzelni, hogy egy éven keresztül jópofáskodik velem, miközben a hátam mögött állandóan azon jár az esze; hogyan húzzon le? Ah… - Bosszúsan legyintek. – Azt tudom, hogy nem menekülhetek állandóan. Előbb, vagy utóbb le kell zárni ezt az ügyet. Menjünk.
Gyorsan megisszuk a kávét, fizetek. Szilvi jó utat kívánva huncutul rám kacsint búcsúzóul.

Kifordulok a 8-asra, úgy döntök, hogy Veszprém felé megyek Keszthelyre. Majd valahol lefordulok a Balaton felé…
Belepillantok a tükörbe, a távolban egy fényszóró tűnik fel. Rohamosan közeledik, másodpercek múlva a belső sávban megjelenik egy piros-fehér színű Suzuki GSX-R. Ez Robi sportmotorja! Egy vonalba érve velem, lelassít. Két „szkafanderbe” öltözött, zárt sisakos az ülésen. Rikító bőrruházatuk bárkit takarhat, de az a gyanúm, hogy a két fazon nem lehet más, mint Robi és Albi. Vajon mire készülnek? A hátsó ülésen ülő – mint valami újkori lovag -, felemeli sisakrostélyát. A sötét plexi mögül Albi vigyorog rám. Az útpadka felé mutogat. Versenyezni nincs értelme, meg különben is; eszem ágában sincs menekülni. Essünk túl rajta. Félreállok, megállnak előttem. Albi lepattan a motorról, egyik keze lezserül zsebben. Valami kidudorodik a szűk kabátból. Jó háromlépésnyire megáll tőlem.
- Hová ilyen sietősen, Jack? – kérdi. – Van egy komoly ajánlatom neked. Arra kérlek; hallgass végig, ne szakíts félbe. Sokat gondolkoztam, hogy ezek után mit kezdjek veled. Arra jutottam, hogy nem csinállak ki. Sokkal jobb ötletem támadt. Szerintem egyikőnk sem akar börtönbe kerülni, ugye? Úgy gondolom, hogy ez a város túl kicsi ahhoz, hogy ketten elférjünk benne. Valakinek távoznia kell. Na, nem csak így, ahogy most készülsz. Hanem örökre. Felajánlok neked egy fogadást. Megküzdünk egymással; csak te meg én, test a test ellen. Szabályok nélküli, pusztakezes harc, idő és megkötések, védőfelszerelés nélkül. Az győz, aki nem adja fel. A tét az, hogy a vesztesnek el kell hagynia a várost. El kell költöznie azonnal, mondjuk legalább száz kilométerre. Tiszta ügy, nem gondolod? Ezen kívül, hogy legyen még valami extra tétje is a dolognak, a vesztes átíratja a győztes nevére az ingatlanát. Tegnap nagyon megtetszett a házad. Ma reggel az ügyvédemmel kikérettem egy pár tulajdoni lapot a Földhivatalból. Már elkészíttettem vele a papírokat. Minden hivatalosan történik. Te felajánlod a házadat, ami szerintem ér vagy harminc- negyvenmilliót, én meg felajánlom a kereskedést az összes autóval együtt, ami a telepen, a nevemen van. Hidd el, hogy te jobban jársz. Már maga a kereskedésért kapnál annyit, mint a házad. Szóval ez a korrekt ajánlatom a fogadásra. Az ügyvéd úr mindent elkészít előre adásvételi szerződéseken. Nekünk nincs más dolgunk, csak aláírni. A küzdelem után a győztes megsemmisíti a nem kívánt példányt, a vesztes új életet kezd valahol máshol. Mindez úgy, hogy örökre a mi kis titkunk marad. Az ügyvédem nagyon diszkrét és becsületes úriember. Na, mit szólsz hozzá?
- Azt, hogy te nem vagy normális. Nem fogok veled sem fogadni, sem megküzdeni.
- Látom, nem értesz – változik élesebbre Albi hangsúlya. Egy forgótáras, rövidcsövű revolvert húz elő a zsebéből. A Smith & Wessont szorosan teste mellett tartja, hogy az út felöl takarásban legyen.
- Jelenleg nincs választási lehetőséged. Ha a saját életedet nem is, de a helyes barátnődét legalább félted, ugye? Hidd el, nem akarlak becsapni. Ez a pisztoly csak arra kell, hogy most kövess engem, és ne csinálj semmi butaságot. Elmegyünk az ügyvéd úrhoz, aki megnyugtat majd, hogy fogadási feltételeim teljesen korrektek. Kövessetek. Jack, ha eszedbe jutna lelépni, ne felejtsd el, hogy a GSX-R-nek nem okoz nehézséget utolérni a lomha ócskavasadat. Nem szívesen használom a stukkert, de ha rákényszerítesz, isten engem úgy segéljen, lelőlek mindkettőtöket. Ja. Még valami. Dobd ide a telefonotokat. Nem szeretnék meglepetéseket.

Túl messze áll tőlem ahhoz, hogy a motorról leugorva bármilyen esélyem legyen arra, hogy lefegyverezzem. Ráadásul itt van Gina, akinek az életét végképp nem kockáztathatom. Azt is jól tudom, hogy Albi felkészült harcművész. Jelenleg nincs jobb ötletem, hozzáhajítom a mobilokat, megfordulunk a város felé; követem a Suzukit. Lázasan jár az agyam. Vajon tényleg lelőne, ha megpróbálnám felvenni a nyúlcipőt? Azt kell, hogy gondoljam; igen. Húznom kell az időt, amíg nem lesz lehetőségem arra, hogy valamit cselekedjek. Tudom, hogy Albi fő motivációja a fogadás. Abban már nem vagyok olyan biztos, hogy az ügyvédje teljesen tiszta feltételeket biztosít. Albi mindenképpen bízik magában; tudja, hogy ha legyőz, megszabadul ellenfelétől, és megszerzi a házam. Hogyan juthat valakinek eszébe ilyen morbid terv?
Végigmegyünk a kerülő úton, az egyik leágazásnál elfordulunk az ipari negyed felé. Kopott házak, kihalt utak mentén követem a Suzukit. Egy elhagyottnak tűnő gyártelep néptelen kapuján befordulunk. Mi ez? Talán a régi KÖFÉM? Még nem jártam erre. Behajtunk egy hatalmas csarnokba. Fejünk felett rég nem használt daruk lógnak. Rozsdás, félig szétlopott gépek jelzik, hogy itt nem mostanában történt termelőmunka. A sarokban elszeparált üvegkalitkából fény szűrődik ki. Robi, és Albi leszállnak a motorról, leveszik sisakjukat. Mi is.
- Nyugi Jack. Csak semmi meggondolatlanság. Mindjárt jön az ügyvéd úr, hogy tájékoztasson a feltételekről. Gyere, addig mutatok valamit.
Egy ajtón rövid folyosó, majd lépcső vezet lefelé a sötétbe. Albi előremutat. Most talán lesz lehetőségem, hogy megtámadjam. Gina nem engedi el kezem, mikor belépünk a folyosóra. Összenézünk, szeméből riadalmat látok, ahogy mögém pillant. Felsikolt, aztán tompa koppanás után elsötétül előttem minden.

Dohos, penészfoltos pincében térek magamhoz. Sajog a tarkóm. Egy apró, rácsos bányalámpa világít halvány fénnyel. A sarokban fekszem a nyirkos földön, ruhám koszos, mintha úgy húztak volna idáig. Egyik csuklómon szoros bilincs. A rövid lánc vége a falból kiálló vasdarabra van hegesztve. Gina a másik sarokban, hasonló helyzetben. Összekuporodva dől a falnak. Te jó ég, már csak a patkányok hiányoznak! Fáj a fejem az ütéstől.
- Gina, jól vagy? Téged nem bántottak?
- Nem, de nagyon félek, Jack! El sem hiszem, hogy ez velem történik meg. Ez hihetetlen, hogy valaki erre képes! Annyira megijedtem, mikor Albi leütött téged! Mi lesz velünk?
- Nyugodj meg, látod, még élünk.
- Nem tudom, mi történik még velünk Jack, de egyre rosszabb érzéseim vannak. Nem tudom, lesz-e rá alkalmam később, hogy elmondjak neked valamit. Szeretlek Jack. Úgy szeretlek, mint még soha senkit. Szerelmes vagyok beléd. Én, akinek időre van szüksége. Mintha évek óta ismernélek. Jól esik hozzád bújni, biztonságban érzem magam melletted. Még most is. Pedig tudom, hogy milyen kiszolgáltatott a helyzetünk.
- Gina… én is szeretlek. – Teljesen természetesen törnek elő belőlem a szavak.
Burjánzik a romantika a félhomályban. Hiába nyújtjuk egymás felé kezünk, túl messze vagyunk.
Hirtelen kivágódik a vasajtó. Albi jön be, egy kopaszodó, aktatáskás ürgével.
- Bocsánat Jack, a kellemetlenségért, de valahogy úgy éreztem, hogy nem bízhatok meg benned. Itt van az ügyvéd úr, aki roppant rugalmas, és hozzá van szokva az extrém helyzetekhez, ugye?
- Igen… - válaszol szemüvegét megigazítva az ügyvédnek nevezett. A hideg, nyirkos levegő ellenére izzadságtól gyöngyözik homloka. Ezt a palit vajon mivel tartja Albi a markában?
- Nem tudom, hogy maga kicsoda, de tisztában van vele, hogy bűncselekményt követ el? – próbálom megfélemlíteni.
- Kuss legyen Jack! – fojtja belém a szót Albi. – Neked most más a szereped. Ügyvéd úr, kérlek, tájékoztasd az ügyfelet a szerződésekről.
- Igen, nos aláírják az adásvételi szerződéseket, amiket már gondosan elkészítettem. Aztán a harcuk után, amihez nekem semmi közöm sincs ugyebár, a győztes odajön hozzám, tehát vagy te Solymosi Albert, vagy ön Jakab József, és érvényesítjük a számára kedvező szerződést, a másikat pedig megsemmisítjük. Ilyen egyszerű az egész. Az átírást, és a földhivatali bejegyzést én intézem. A többi a maguk dolga. Itt vannak a papírok, József, olvassa el őket.
- Figyelmeztetlek Jack, hogy amennyiben összetéped, vagy bármi egyéb disznóságra készülsz; a barátnőd issza meg a levét.
Miközben a hivatalosnak tűnő papírokat tanulmányozom, megkérdem Albitól: - Mi a biztosítékom arra nézve, hogy miután aláírom ezeket, nem rohantok-e el a szerződéseket érvényesíteni.
- Hát, ez jó kérdés. Maradjunk annyiban, hogy ez egy lehetőség neked Jack! Meg kell bíznod bennem. Egyébiránt az ügyvéd úr a legnagyobb garancia. Nézd, én felajánlottam neked ezt a fogadást, mert szeretek fogadni. Izgalomba hoz. Ha ki akartalak volna nyírni, már rég megtehettem volna. Nekem az sokkal érdekesebb lesz, ha elnyerem tőled a házad, és neked el kell menni a környékről. Megjegyzem, erre neked is éppúgy megvan az esélyed.

Aláírom a papírokat, ami annyira azért nem egyszerű így, hogy az aláíró bal kezem bilincsben van. Az ügyvéd tartja elém a paksamétát. Mikor végzünk, táskájába teszi.
- Látja kérem, minden a legnagyobb rendben. Viszlát, este.
Ezek szerint ma lesz a nagy nap. Az ügyvéd távozik. Albi hozzám hajol. – Csopper Dzsekk, most pihenjél, nemsokára eljön a nagy pillanat. Ja! Még van egy kis elintéznivalónk! Itt várj, rögtön visszajövök, csak kikísérem az ügyvéd urat – mondja ördögi nevetéssel.
Kimegy az ajtón. Pár perc múlva megjelenik. Rettegve veszem észre kezében a baseballütőt.
- Tudod, a pesti barátaim bár nem érnek rá eljönni, de üdvözletüket küldik. Külön megkértek rá, hogy egyengessem meg a jobb térded. Na, mit szólsz hozzá? Ne ijedj meg, én gyengéd szívű vagyok, különben sem szeretnék annyira egyoldalú küzdelmet. Nem az én stílusom, hogy helyzeti előnyhöz juttassam magam, így is hazai pályán leszek. Sajnos, arra számíthatsz, hogy a szurkolótábor nem érted fog szorítani. Azt mondják, gyors kezű vagy a harcban. Arra kérlek meg, hogy saját érdekedben ne mozogj, nem szeretném, ha ez a könnyű pálcika túl nagy kárt tenne benned azáltal, hogy célt téveszt. Pont szerencse, hogy a bal kezednél bilincseltelek meg, láttam, hogy azzal írsz alá. Egy balkezes ember! Tudod, hogy én is az vagyok? Szeretem a rokon lelkeket. Tudod, hány híres balkezes ember van? Da Vinci, Picasso, Klee, Dürer, Chaplin, hogy csak pár régit említsek, de a színészek között is van jó néhány, például a Kojak Telly Savalas, vagy a kedvencem; Robert De Niro. Meg fogsz lepődni, de Einstein mellett balkezes volt még a Bostoni Fojtogató, és Hasfelmetsző Jack, a mondvacsinált névrokonod is. Szerinted kettőnk közül lesz valakiből híres balkezes ember?

Miközben beszél, felemeli a félelmetes baseballütőt. A mondat végére váratlanul lesújt. Elrántanám kezem, de a lánc megfeszül. Kézfejemen csattan az ütés. A fájdalomtól belém reked a levegő. Gina felsikolt helyettem.
- Na, ezzel megvolnánk! – nyugtázza elégedetten sérülésemet vizslatva biztos távolságból Albi. – Mit gondolsz, szükség van még ilyen nevelő célzatú paskolásra? Még gondolkozom rajta. Addig pihenj csak nyugodtan.
- Rohadt szemétláda! – búcsúzom tőle e szívélyes szavakkal, mire ránk vágja a vasajtót.
Ránézek dagadó kézfejemre. Vörös duzzanat középső ujjam vonalában. Megpróbálom ökölbe szorítani. Nem megy. Zsibbad a fájdalomtól. Nem tudom megállapítani, hogy mekkora a baj. Vajon hány csontom törött el? A kesztyű nélküli harc egyébként is veszélyes; nincs, ami tompítaná az ütés erejét, elég egy rossz kéztartás, és könnyen megsérülhet az ököl. Arra gondolok, hogy jobban jártam, mintha a térdemre ütött volna. A rám váró harc esélyegyenlősége így is felborult Albi javára.
- Jack, jól vagy? – kérdi Gina. – Ez szörnyű!
- Ha arra gondolok, amit az imént mondtál nekem, akkor nem érdekel semmi. Egyébként meg átkozom magam. Még az éjjel el kellett volna vinnem téged valami biztonságos helyre. Ne haragudj! Mégiscsak a zsaruknak kellett volna szólni.
- Ugyan már Jack! Lehet, hogy akkor éjjel kaptak volna el. Ne hibáztasd folyton magad. Én nagyon büszke vagyok rád. Te szamár szamuráj!
Ahogy múlik az idő; kézfejemen egyre nő a lobos daganat. Bőröm feszül a gyulladástól. Lassan elveszítem az időérzékem. Éhesek, szomjasak vagyunk. Valamikor bejön Albi. Egy nagy pohár vizet tesz le Gina elé.
- Először adj Jacknek! – mondja Albinak.
- Idd meg, aztán kap ő is a pohárból.
Persze, elfelejt visszajönni.
- A gyáva féreg – kiált fel Gina. – Ezt nevezi sportszerűségnek? Próbálj meg pihenni Jack, még szükség lesz az erődre.

Kiszárad a szám a szomjúságtól, gyomrom éhség mardossa, fájdalmasan lüktet kezem. Időnként ájulásszerűen elbóbiskolok. Fogalmam sincs, mennyi idő lehet, mikor újra nyílik az ajtó. Négy kigyúrt alak jön be Albival. Leveszik rólam a bilincset.
- A lány marad, ti ketten itt maradtok vele, értitek? Senki se ki, se be, világos? – utasítgat Albi.
Búcsúzóul összenézünk Ginával. Bátorító mosolyt küld felém. Szédülök, arra is alig van erőm, hogy feltámolyogjak a lépcsőn, nemhogy kísérletet tegyek a kitörésre. Tudom, hogy nem lenne esélyem. Albi izmos teste csillog a rákent bemelegítő szerektől. Messziről bűzlik az izomlazítóktól. Fehér, rövid gatya van rajta. Úgy látom, kellően bemelegített. Nem bírja ki, hogy nekem ne osztogasson tanácsot:
- Miheztartás végett mondom; ha hülyeségen járna az eszed, vagy nem akarsz megküzdeni, szólok a fiúknak, hogy szórakozzanak el a barátnőddel. Szerintem örülnének neki.
- Adj egy kis vizet, te szemét – mondom neki kedvesen a gorillák gyűrűjében. Bevezetnek a mosdóba. Megnyitom a csapot. Nem iszom tele magam, két apró korty után sokáig öblögetem a számat. Megmosakszom. A hideg víztől kissé felfrissülök. Az egyik fickó odadob egy fekete, csillogó, félhosszú boxeralsót. – Öltözz át bajnok – mondja gúnyosan. Addig folyatom a hűsítő vizet sérült öklömre, míg ki nem lökdösnek.
A csarnok hangulata megváltozott. Középen kötelekből rögtönözve kifeszített szorító. Körben vagy harminc ember. Kik ezek? Egy-két ismerős arc bukkan fel. Vannak itt thai bokszosok, fekvenyomó bajnokok, többnyire olyan emberek, akik idejük nagy részét súlyzók társaságában töltik. Az éjszakai élet nyomorúságos vámszedői várnak a kivégzésemre. Meglepetésemre kicsit hátrébb meglátom az ügyvédet is; egy asztalnál ül két tagbaszakadt taggal. A sok kopasz felhördül, mikor megjelenünk. Albi beugrik a kötelek közé, felemelt kezével csendre int.
- Üdvözlök mindenkit ezen a fantasztikus estén, amelyben mai ellenfelem; Jack, a motoros ronin. – Huhogás. – A mai küzdelemre, aki még nem tett tétet, az pár percig még megteheti az ügyvéd úrnál. Ünnepélyesen kijelentem, hogy mi ketten is fogadtunk ellenfelemmel. A tét nem kisebb, mint az, hogy aki ma este veszít, az elhagyja a várost! Ti vagytok a tanúim, hogy aki megszegi ezt a fogadást, az a leggaládabb módon lakoljon meg! Ma este megküzd előttetek két különböző harcművészeti stílus prominens képviselője. Vajon melyik harcág győz szabad küzdelemben, a karate, vagy a thai boksz? A szabályok a következők: nincsenek szabályok! – megint huhognak, mint a Fender erősítőre kötött baglyok. – Nincs bíró, nincs szünet, nincs időmérés! A küzdelem akkor ér véget, ha a vesztes jól láthatóan feladja a harcot. És most, kezdődjön a kumite! A fogadást ezennel lezárom!

Kierőszakolt fogadásunk másik tétjéről elfelejtett beszélni a nagyfiú! Bemászok a szorítóba. Albi küzdőállást vesz fel, kezével integet maga felé. Nem sietek letámadni. Jackey, ez érdekes lesz! Nemcsak szabályok nincsenek, de bemelegítés, lazítás sem. Már ami engem illet. Van viszont összeszűkült gyomrom, meg sérült kézfejem. Egy gyors ibuki légzéssel próbálom bemelegíteni magam, de Albi letámad. Mivel ő is balkezes, azonos az alapállásunk. Egyenes rúgása elől elvetődök, rövid bukfenc után állok újra szembe vele. Aprókat rúgózom a talajon, Albi a thai bokszosok jellegzetes testtartásával himbálózva araszol előre. Tudom, hogy legfélelmetesebb fegyvereire; a könyökére és a térdére különösen figyelnem kell. Mégis sikerül meglepnie, mikor első lábbal combrúgással indít, amire én felhúzom lábam, erre megpördülve könyökkel járomcsonton talál. Megszédülök, hátratántorodok. Jön utánam; csak egyre tudok koncentrálni, hogy körkörös mozgással kitérjek előle. Úgy látom; Albi biztos a győzelmében, mert annyira most sem siet, érzi, hogy nyert ügye van, ezért a közönséget is szórakoztatni akarja. Időnként kimutat szurkolótáborába, ezzel hergeli a lelkes közönséget. E közjáték közben valamelyest sikerül összeszedni széteső testem morzsáit. Könyöke nyomán, arcomon nő a puffadás. Megint egyenes rúgással támad gyomorszájra. Kezemmel elsöpröm, majd a leérkező lábra beviszek egy köríves combost. Ezzel egy időben ösztönösen elindítok egy felütést a szabadon maradt lengőbordákra. Csak arról feledkezem meg, hogy mindezt a bal kezemmel teszem. Fájdalmasan rántom vissza. Albi vigyorogva leckéztet viszont; térdét felrántja gyomromba, majd egy sasszé után ráfog fejemre azzal a céllal, hogy képembe térdeljen. Jobb alkarommal tudom blokkolni a rúgást, azonban az olyan erős, hogy kezem így is arcomba vágódik. Mielőtt még egyszer rákontrázna, kirántom magam a szorításból, hátratáncolok. Tudom, hogy szaporodó sérüléseim miatt egyre nehezebb ösztönből cselekednem. Annak örülök, hogy ellenfelem sem törekszik közelharcra, vagy birkózásra. Így tárgyilagosan megállapítom, hogy bal kezes támadóállásban jobb kézzel nem fogok tudni megrendítő erejű ütést bevinni, a bal kezem meg béna, így a rúgásokra kell koncentrálnom. Albi betalál egy combossal. Meglepem, mikor visszatámadok bal kézzel, azonban ezúttal oldalról viszek be a gyomrába egy könyököst. Hallom, hogy váratlanul érte az ütés, próbálja a bennrekedt levegőt kipréselni. Elterelésként egy köríves rúgást lendít fejem felé. Elhajolok, kihasználom a pillanatnyi megingást, rúgok egy belső combost a tartó lábára, ami olyan jól sikerül, hogy Albi elesik. Nem ugrok rá, hagyom, hogy fájdalmas arccal felkeljen. Tekintete elsötétül, már nem akar bókolni a nézőseregnek. Szerintem átkozza magát, hogy nem a térdem csapta szét a baseballütővel. Előreszökken, első kézzel egy könyök mozdulattal beijeszt, én beveszem a cselt, a hátsó ökle szemöldökömön landol. Megint körbemenekülök a szorítóban, Albi ádázan csépeli a levegőt. Néha eltalál. Mintha kezdene kivetkőzni harcos mivoltából. A szurkolók skandálják, hogy „üsd ki!, üsd ki!”; csak távolról hallom a hangjukat. A szemöldököm felrepedt sebéből lassan szivárog a vér, látásom elhomályosítva. A kumite kezd átalakulni utcai verekedéssé. Albit egyre jobban dühíti, hogy ütései, rúgásai rendre célt tévesztenek. Jól bevált trükköt alkalmaz: tökön rúg. A közönség nemtetszésének ad hangot fujjolással. Én levegőt se kapok a sportszerűtlen támadástól, úgy érzem, itt a vég. Lomposka fájdalmasan megrándul, a golyóim parázstáncot járnak. Összegörnyedek, Albi letaglózni készül könyökével, mielőtt azonban elérné tarkómat, hátrasasszézok. Kezem magam elé tartom védekezésképpen, de ő győzelemittasan, mint egy fújtató bika, végső rohamára készül. Ekkor valami történik a csarnokban, amitől egy másodpercnyi csend lesz. Mintha tankok, traktorok hadserege közeledne. A meglepetéstől szünetel a küzdelem is. Albi kíváncsian néz a bejárat felé. Egyre erősödik a dübörgés, majd hírtelen megjelenik Pinakkió a Kawasakival. Egy motornak nem lehet ilyen hangja! Nincs is egyedül. Mögötte jönnek sorban a fiúk; Szexpír, Rahan és Billgeci. Mielőtt sóhajtanék, hogy kár volt jönnötök az oroszlán barlangjába, további motorosok özönlenek be. Csodálkozva nézem, hogy nincs vége a sornak. A beáramló chopperek, cruiserek fülsiketítő benzindurrogtatásba kezdenek. Körbeveszik a ringet. A kopasz kobakok között szaporodnak a hosszú hajú, tetovált figurák. Megrázom összegumizott sörényem, égnek emelem karom; van Isten! Az adrenalin szint megemelkedésétől nem érzem fájdalmaimat. Boldogan mosolygok körbe. Albi tekintetébe félelem költözik; látom, hogy menekülési útvonalat keres. Érdekes módon a közönség szimpatizálni igyekszik a motorosokkal, nincs tömegverekedés kialakulására utaló jel. Talán az erőfölény miatt? Egy-két alakot látok sürgősen távozni. Örömöm akkor válik teljessé, amikor Pinakkió megjelenik Ginával. Mögöttük pár bőrszerkós fazon lökdösi Albi embereit. Pinakkió megtalál szemével:
- Remélem haver, nem jöttünk későn. – Odajön a ring mellé, összecsapjuk tenyerünket.
Gina átölel a kötelek felett: - Hogy nézel ki Jack? Csupa vér vagy! Gyere már ki!
- Nem bántottak? – kérdezem. Rázza a fejét. Szerencséjük. – Gina, még van egy kis elintéznivalóm, aztán csak a tiéd vagyok, ígérem! – Albi felé sandítok, aki a szorító sarkában áll. Mintha összement volna a csávó.
Lehet idebenn vagy ötven motor. Pinakkió intésére leállnak a gépek. Szoros gyűrűt vontak a küzdőtér köré.
- Pinakkió, légy szíves arra az ügyvédnek titulált öltönyös úrra kiemelt figyelmet fordítsatok, nehogy meglógjon.
Jókor szólok, mert emberünk éppen el akart oldalogni. Visszatoloncolják az asztalhoz.

Szembefordulok Albival, felé bököm ujjam a levegőbe. A síri csendben visszhangzik hangom:
- Gyere, fejezzük be, amit elkezdtünk. Még mindig te vagy előnyben. Ígérem, ha legyőzöl, bántatlanul távozhatsz az általad megálmodott és kikényszerített feltételek szerint. Tiéd lehet a házam, én pedig elmegyek a városból. Jól tudom, ugye ezt akartad? De ha veszítesz, te mész el, az ügyvéd úr pedig érvényesíti az ebben az esetben fennálló szerződést. Ugye jól mondom, ügyvéd úr?
- Igen, akkor az öné lesz Solymosi úr telephelye mindenestől.
- Na, akkor jó. Aki nem tudná, ez a szemétláda – mutatok Albira – tegnap betört a saját házamba a pesti haverjaival abból a célból, hogy kicsinál. Mivel ez nem sikerült, ma reggel stukkerrel rabolt el minket a barátnőmmel. Azzal fenyegetett, ha nem fogadom el a feltételeit a fogadásra, kinyírja a barátnőmet. Még azt is jó, ha tudjátok, hogy a siker érdekében ma egy baseballütővel eltörte a kezem – mutatom fel az öklöm. Felhördülés a tömegben. Lassan sikerül megutáltatnom Albit még a saját haverjaival is. Szükségesnek tartom ebben a pillanatban mindenki előtt felfedni az igazságot a későbbi galibák elkerülése végett. – Most pedig gyere, rendezzük el nézeteltérésünket.
Albi szemei vérben forognak a dühtől. Kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Gyűlölete iszonyatos hullámokba csap, hogy ellene fordítom e társaságot.
- Te… te! – fröcsög a nyála az indulattól, a ring közepébe lép.
Lehet, hogy mégsem kellett volna ennyire felhergelni? De jól tudom, hogy a harag rossz tanácsadó. Különösen érvényes ez a harcra. Dühből nem lehet küzdeni. Magam mellé eresztett kézzel várom a támadást. Mikor lerohan, hirtelen félreszökkenek, és kontrázok egy köríves combrúgással. Ezt a harcmodort még kétszer eljátsszuk. Mindig ugyanazt a lábát veszem célba. A harmadik találat után már húzza a lábát. Megtörik a lendülete, én megyek felé. Úgy teszek, mintha megint a combját céloznám, azonban a köríves rúgást felrántom fejmagasságba. Lábfejem nagyot csattan pofacsontján. Nem esik el, de kicsit meginog. Hátsó lábas mawashi geri gedanom újra a combra indítom, de Albi elég szerencsétlenül próbálja elhúzni lábát; a rúgás tompán koppan térdkalácsán. A térdtalálatnak mindig egyedi hangja van, én becsukott szemmel is érzékelem. Korábbi versenyzői pályafutásom során volt részem egy-két elcsúszott rúgásban, a sérülésem is így szereztem. Szinte hallani lehet a lágy porckorongok elmozdulását, a tartó szalagok megnyúlását. Albi felüvölt, bénán húzza a lábát, igyekszik minél messzebbre kerülni tőlem.
- Feladod? – kérdem. Talán a tét súlya jár eszében, mikor kifordult szemmel fejét rázza.
- Nem! Soha nem adom fel! – hörgi. Én ebben nem vagyok olyan biztos. Ez már macska-egér harc. Vele ellentétben nekem nem jelent örömet az ilyen küzdelem. Szeretném mihamarább megadó belátásra bírni. Ennek érdekében jobb kézzel támadok gyomorra. Mikor védekezésképp lerántja kezét, felegyenesedek, csípőből indítva bal könyökkel egy pörölyszerű csapást mérek arcára. A beállt csendben tisztán hallani az orrporcok, és csontok repedő, recsegő hangját. Felspriccel vére. Aztán mindent betölt az üvöltése. Hátraesik a padlóra, orrára tapasztja kezét, könnyek folynak arcán a fájdalomtól, másik kezét felém tartja, mintha így távol tudna tartani. – Elég! Elég volt, feladom, győztél! – kiáltja félelemtől átitatott hangon.
- Elismered-e Solymosi Albert, a jelenlévő tanúk előtt, hogy elveszítetted a fogadást?
- Igen – motyogja alig érthetően.
- Nem hallom rendesen. Ti halljátok? – A „nem”-ek biztosítanak arról, hogy nem az én fülemmel van a baj.
- Igen! – kiáltja síró hangon. Nem akarom tovább alázni.
- Na, ez már jobb volt. Holnaptól nem szeretnélek meglátni a városban. Ügyvéd úr, legyen szíves ratifikálni a megfelelő szerződéseket. A házamról készített adásvételi szerződések minden példányát saját kezűleg szeretném megsemmisíteni. Továbbá kérem, hogy fizesse ki az uraknak a fogadási összegeket. A műsornak ezzel vége.
Utoljára ránézek a földön fetrengő Albira. Csak remélni tudom, hogy ezzel tényleg vége.

Kiugrok a szorítóból, Gina átölel, ahogy a többiek is. Az ügyvéddel elrendezem a dolgot; a házam adásvételijét, mint rossz lidércet; elégetem. Billgeci kiemeli az ügyvéd kezéből a többi papírt:
- Nekem van egy nagyon jó, tényleg becsületes ügyvéd barátom. Ha hozzájárulásodat adod Jack, ígérem ő gond nélkül elrendezi a továbbiakat. – Bólintok. – Oké, akkor most ügyvéd úr, adja át az autókereskedés kulcsait. Ügyfele a továbbiakban csak személyes felügyelet mellett pakolhatja ki személyes tárgyait. Mondja meg a Solymosi barátjának, hogy holnap tíz órakor elviheti a cuccait, aztán költözhet is, amerre akar a városból.
Ismeretlen és ismerős motorosok vernek hátba, gratulálnak. Én meg nem győzők hálálkodni. Még Teknőc Ernő, és Sancika is eljött a fiúkkal Keszthelyről. Nem értem, hogyan találtak meg. Egyáltalán miből gondolták, hogy komoly gáz van?
- Pinakkió! Köszönöm, amit értünk tettetek. Volnál szíves magyarázatot adni?
- Belém raktad a kisördögöt azzal, amit reggel mondtál. Aztán, hogy nem jelentkeztetek, a telefonod meg nem vetted fel, az elmondottak alapján is rosszra gondoltunk. Felkerekedtünk, és hazajöttünk. Albi autókereskedésében – amely immár a tied -, ott találtuk Robit, akit nem volt nehéz kifaggatni. Egy kis győzködéssel nagyon beszédes tud lenni az a csávó. Elmondta, hogy Albi hová rejtett benneteket, és azt is, hogy mire készül.
- És ez a rengeteg motoros, hogy került ide?
- Csak szóltunk pár havernak, azok meg szóltak az ő haverjaiknak… Tudod, hogy van ez! Pont neked magyarázzam?
- Csá Jackey csóka! – robban közénk Szexpír. – Na, mit szólsz, hogy megjelent itt ez a sok motoros fóka? Most, hogy az Albi a földön sunyít, rendezhetnénk egy spontán bulit!
- Ahogy elnézem a hangulatot, nem kell itt már semmit szervezni; áll a bál! – szól hozzá Rahan.
- Banyek, viszont téged sürgősen be kell vinni az ügyeletre – vizslat Teknőc Ernő.
Rahan is előkerül. Az irodában megtalálta a telefonjainkat.
- Jack, öltözz fel, beviszlek a kórházba – utasít Pinakkió.
- És velem, mi lesz? – háborog Gina. – Én is vele akarok menni.
- Ha szépen rám mosolyogsz te földiekkel játszó égi tünemény, talán nem leszel Istenségnek látszó, csalfa vak remény, hogy motorom hátsó ülésén ülve, együtt lehessetek majd sülve és főve – ajánlja fel szolgálatait Szexpír.
- Srácok, merre van az est negatív főhőse, Albi? – kérdi Rahan.
Albi nyomtalanul eltűnt, a tömegben felszívódott. Bízom benne, hogy örökre.

Pinakkióék elvisznek a kórházba. Mikor elbúcsúzunk, Szexpír utánunk szól:
- Ilyen bombázó popó még nem melegítette mögöttem az ülést, az aksimnak okoztál majdnem kisülést. Jack, a motorod miatt ne aggódj túl sokat, hisszük, hogy hazavisszük, nektek meg a kórház után nyugodt álmokat…

Bemegyünk az ügyeletre. Ismerős doki üdvözöl. Simon doktor ötven körüli, borzas hajú szemüveges orvos, akivel első találkozásunkkor egyből közös témát találtunk. Tőlem készült autót vásárolni, mikor megpillantotta a kesztyűtartóban felejtett Jimi Hendrix, Janis Joplin, és Jim Morrison cd-ket, akikről kiderült, hogy mindkettőnk kedvencei. Az alku végén csak úgy volt hajlandó megvenni az autót, hogy a cd-ket is oda kellett adnom.
- Áá! Jakab úr. Mi újság, fiatalember? Megvan még az a szép motorja? Nem fogja elhinni, de én is azon gondolkozom, hogy veszek egy kétkerekűt. Maga úgy néz ki, mint akin átment az úthenger. Nem lesz egyszerű látleletet venni önről. Meg sem merem kérdezni, hogy mi történt magával. Lesz az ügyből rendőrségi feljelentés? Nem? Csak nem újra kezdte a versenyzést, mert akkor én nyugdíjaztatom magam! Hehe. Vagy csak egy natúr utcai verekedés? Ha maga így néz ki, milyen passzban lehet az ellenfele? – Tényleg, mi lenne, ha Albi is megjelenne? A dokiból ömlik a szó, válaszomat meg sem várva, ugrik a következő témára. – Nagyon csinos barátnője van. Bemutatna neki? Kár, hogy nem a hölgyet kell vizsgálnom. Hehehe. Csak vicceltem. A múlt héten kerestem éppen. Emlékszik a Renault Lagunára, amit tavaly szerzett nekem? Ez fáj? – Felszisszenek, mikor az arcomon levő huplit tanulmányozza. – Felrepedt a szemöldöke, ezt össze kell varrni, az arcán levő sebet kitisztítjuk, az ajakrepedése nem veszélyes, nézzük lejjebb, huhu, szúrt seb a mellkason, ez már nem is friss… bordák, ah, azzal úgysem tudunk mit tenni, majd holnap megröntgenezzük, hohó, magán több folt van, mint a magyar tarkán. Maga akkor se nézett így ki, amikor aktívan versenyzett! Kivel harcolt? A japán jakuzával? Hehehe. Maga nem lázas? Na, nézzük a kezét. Ezt eddig hová dugta? Hú… ez elég csúnyán néz ki. Fiatalember, meg kell kérdeznem, ezt hogyan szerezte?
- Ráesett egy baseballütő.
- Aha. Szóval ráesett. És, hányadik emeletről? Nálunk nincsenek felhőkarcolók! Sajnos, most nem tudjuk megröntgenezni. Pedig elég szépen be van dagadva. Most kap egy szurit, nem fog fájni, így ni. Ezzel megelőzzük a csúnya fertőzéseket, meg van benn egy kis fájdalomcsillapító is. Jakab úr, magát bent kell, hogy tartsuk éjszakára megfigyelésre, reggel elküldöm röntgenre, aztán a többit majd meglátjuk. A szép barátnőjét, ha gondolja, szívesen hazaviszem. Hehe. Csak vicceltem. Egész éjjel ügyeletben vagyok. Ne tiltakozzon Jakab úr, ma itt marad.
- De…
- Nincs semmi de. Ha gondolja, a kis hölgyet is befektetjük maga mellé ma éjszakára. Van egy kétszemélyes szabad kórtermünk. Majd róla is felveszek egy kartont, mondjuk akut szerelmi állapot diagnózissal, ha megfelel. Hehe. Szóval ott tartottam, hogy amit tavaly vettem magától Renault, sikerült úgy eladnom, hogy még kerestem is vele. Hehe. Jó vásárt csináltam magával, ezért, ha van valami fürge, fiatalabb dízel autója, talán újra tudunk üzletelni. – Miután lefertőtlenítette sebeimet, lassan végez a szemöldököm öltögetésével.
- Doktor úr, van egy eladó dízel Golfom, ha érdekli, megbeszélhetjük.
- Rendben, most mennem kell, holnap visszatérünk a Golfra. Mindjárt küldöm az ügyeletes nővért, megmutatja, hol kapnak szállást. Aztán semmi etye-petye, nehogy szégyenbe hozzon valami botránnyal! Hehe. Viszlát!
- Doktor úr!
- Iiigen? – fordul vissza.
- Volna egy személyes kérésem. Ha már úgyis itt vagyunk, tudna nekem segíteni abban, hogy soron kívül vegyenek tőlünk vért?
- Vért akarnak adni? Most?
- Nem erről van szó. Tudja, egy HIV tesztet szeretnénk végeztetni a barátnőmmel. Már, ha van rá lehetőség.
- Tombolnak a hormonok, mi? Hehehe. Nagyon helyes. Én se szeretek esőköpenyt hordani. Hehe. AIDS teszt? Miért ne? Magától amúgy is vennénk egy kis vérmintát. Holnap reggel odaszólok a laborba. Abban tudok segíteni, hogy az eredményt soron kívül közlik magukkal. Örülök, hogy személyes közreműködésemmel segíthetek azon, hogy minél előbb gondtalanul áldozhassanak a szerelem oltárán. Hehe. Aztán majd leszámoljuk a Golf árából. Hehe. Csak vicceltem. Vagy mégse? Na minden jót!

Elég furcsa a doki bizalmaskodó, heherészős stílusa. Ezen túlmenően, remek orvos, és jó fej. Valóban kapunk egy kétszemélyes kórtermet, meg két alaktalan hálóruhát. A nővérke kedvessége szinte már túlzott, nem is igazán értem a megkülönböztetett figyelmet.
Megméri a lázam; 37,3. Szerencsére csak hőemelkedés. Kis dobozkában két bogyót hoz, megvárja, míg lenyelem a tablettákat, majd távozik.
Ginával kettesben maradunk. Bebújik mellém a keskeny ágyba, arra alszom el, hogy az arcomat simogatja.
Álmomban Albival hadakozom. Szörnyű, hogy olyan érzetem van, hogy nem tudok ütni. Mozdulataim erőtlenek, bénák. Albi meg gonosz vigyorral közeledik felém…



Tizenegyedik

Az éjszakai nővér ébreszt fel. Gina felöltözve ül ágya szélén. Gyönyörű az édes kis pofija, ahogy rávetül az ablakon beszűrődő reggeli napfény. Nővérke lázat mér, majd utasít, hogy irány a labor, meg a röntgen. Sehol sem kell sorban állnunk, a doki tényleg tudatta érkezésünket. Gyorsan leveszik a vért, majd átmegyünk a röntgenbe.
Miután visszatérünk a kórterembe, nővérke reggelit hoz, amiről eszünkbe jut, hogy tegnap böjtöltünk. Mohón befaljuk a szerény kórházi kosztot.
Valamikor délelőtt előkerül Simon doktor. Kezében a vérkép eredmény, a fekete, műanyag röntgen lapot tanulmányozza az ablak felé tartva.
- Áá! Jó reggelt! Hogy aludt a szerelmespár? Meg vannak elégedve a nászutas lakosztállyal? Észrevették már ezt a páratlan kilátást? – A szoba ablakából sivár látvány tárul; a szomszédos épület viseltes tűzfala látszik. – Van egy jó, meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? – Teszi fel a közhelyes poént.
A doki tudja az AIDS teszt eredményét!
- Rendben, kezdem a jó hírrel. A kézfején két csont van megrepedve, nagy szerencséje van. Azért kap egy rögzítő gipszet. A motorozást egy pár hétig elfelejtheti.
- És, mi a rossz hír, doktor úr? – kérdem, miközben érzem, hogy a növekvő feszültségtől feláll a hátamon a szőr. AIDS-es vagyok!
- A rossz hír az, hogy ma reggel az asszony nem akart megállni előttem azzal a kifogással, hogy megjött a havibaja. Erre én megkérdeztem tőle, hogy a torkod remélem, nem vérzett be drágám? Hehehe. Csak vicceltem. Minden rendben Jakab úr, begipszeljük a kezét, aztán szabadon engedem önöket.
- Doktor úr! Nem tudja a HIV vizsgálat eredményét?
- Mi? Ja, azt csak személyesen közlik önökkel. Tudják, ez bizalmas információ!
Közelebb hajol: - Látom milyen feszült, nem tudom, miért izgul ennyire, meséljen, milyen izgalmas orgián vett részt, hogy ilyen kíváncsi? Na jó, mivel régi barátok vagyunk, megsúgom, hogy nyugodtan egymásnak eshetnek, ha hazaértek. Már amennyiben képes ebben az állapotban valamire. Hehe. Mindkettejük eredménye arra utal, hogy semmilyen gonosz kis vírussal nem fertőződtek. Hogy vannak a sérülései?
Alig hallom szavait. Mázsás kő gördül le rólam. Ha jól belegondolok, hogy mennyi nővel volt felelőtlen kapcsolatom; akár szerencsésnek is nevezhetem magam.
- Teljesen jól vagyok. – Ez nem igaz, így szó szerint, de el akarok már menni erről a nyomasztó helyről.
- Rendben, jöjjön velem.
Átkísér a gipszelőbe, miközben gipszeli a kezemet, kifaggat a Golfról. Megbeszélünk egy délutáni időpontot, amikor meg tudja nézni. Nagyon rendes; még azt is felajánlja, hogy nem kell megvárnunk a zárójelentést, most úgysincs ideje elkészíteni, majd estére elkészíti. Vigyorogva távozik: - Azért a laborba ne felejtsenek el elmenni a hivatalos eredményért, még a végén kitudódna, hogy megszegtem az orvosi etika szabályait. Viszlát!

Szót fogadunk, majd elhagyjuk a kórházat, taxival hazamegyünk. Útközben azon gondolkozom, hogy csak az elmúlt napok eseménydús élményének köszönhető-e, hogy nem jelentkeznek rajtam azok a taszító reakciók, amik más esetben elkezdenek uralkodni rajtam, ha egy lány huzamosabb ideig mellettem van. Furcsa, hogy nemhogy nem idegesít Gina jelenléte, hanem örülök a társaságának. Pedig, már jó ideje, hogy sülve-főve együtt vagyunk. Tudom, hogy nemcsak tetszetős küllemétől van ez így, hanem a lényéből áradó sugárzásnak, amely misztikus varázzsal bódítja lelkem. Mi van Jackey, csak nem szerelmes vagy? Azt is érzem, hogy nem azt a szerepet tölti be nálam – öcsém „megüresedett” helyét átvéve -, hogy ő a védtelen, gyenge lélek, akit pátyolgatni kell, én meg az oltalmazó hős, aki vigyáz gyámoltalan madárkájára. Nem. Gina olyan izgalmas egyéniség, aki lehet, hogy segít megtalálni utamat. Vagy ki tudja; közös utunkat…
Szexpírék betartották ígéretüket; hazahozták motorom. A Shadow kissé porosan, de büszkén dülleszkedik a kerítés mellett.
Hiányzik Cash ugatása, kéznyalogató haverkodása. A tiszafa melletti dombocska jelzi csak földi létét. Szomorúan megyünk be a házba. Telefonon megköszönöm Szexpíréknek a segítséget. Beszámol az éjszakai fejleményekről:
- Képzeld Jack, akkora ramazurit csaptunk, hogy még a kopaszokkal is hajba kaptunk! – röhög a telefonba. – Olyan spontán buli kerekedett, hála isten, hogy senki nem verekedett. Összehaverkodtunk a sok izomaggyal, sörversenyt rendeztünk a sok taggal! Igazi kanmuriban feltámadt a baráti remény, együtt mulatott motoros, meg verőlegény! Egész jó fej volt a sok thai bokszos, pedig egyikük se volt kokszos! Mi megmutattuk, milyen a motoros becsület, hajnalra üres sörös dobozokból terült mellünkön a feszület. És neked, mit mondtak a kórházban? Ég-e tested fájó lázban?
- Kösz, jól vagyok, csak a kezem gipszelték be.
- És hogy van Ginácska, az aranyos kis árva?
- Szexpír! Mindenki remekül van.
- Bocs, nem akarok tolakodó lenni, csupán kedvetekre szeretnék tenni! További jó mulatást, gyógyulást, meg merevedő állást! Ha nem zavarunk, délután meglátogatunk.
- Annak örülnék, várunk benneteket! – búcsúzom el.

Gina tanácstalan képpel ül le a kanapéra.
- Akkor most mi legyen? Hogyan tovább? Kezdem szégyellni magam, miket mondtam neked a pincében tegnap. Lehet, hogy mégiscsak az lenne a legjobb, ha hazamennék a szüleimhez. Igazán nem akarok tovább a terhedre lenni. Tudom, hogy megszoktad az egyedüllétet. Így is szerencsésnek érzem magam, hogy bepillantást nyerhettem egy kivételes ember zárt világába. Nagyon érdekes, és értékes ember vagy Jack.
- Akkor meg miért fújsz visszavonulást? Én nem szívom vissza a tegnapi szavaim. – Letérdelek elé, megcsókolom.
- Látod, kezem megreszket, ájult látomás ez az óra, a csend hangtalan jeleket aggat számon e szóra; szeretlek.
Kicsordul egy könnye: - Ez… ez nagyon szép volt. Még soha, senki nem mondott nekem ilyen gyönyörűt. Én is szeretlek, Jack.
Némán szóródnak szét a szőnyegen ruháink, ahogy egymást megszabadítjuk öltözékünktől. Helyet cserélünk; leültet. Tökéletes gránitteste fölém magasodik. Hívogatóan rám mosolyog a kicsi rombusz lába között. Gina belém ül, csípőjét milliméterről milliméterre engedi lejjebb, miközben barna szemével megigéz. Átnedvesedett öle szorosan fogad magába. Szinte nem is mozog, csak hüvelyizmai pulzálását érzem. Olyan sokáig vagyunk ebben az állapotban, hogy időtlenné válik a percek múlása. Valahol nagyon mélyről érzem feltörni orgazmusom hullámát. Egyszerre érünk a csúcsra, Gina zokogással vegyes sóhajokkal adja át magát a testén átsöprő gyönyörnek. Megrázkódik, körme hátamat szántja. Sokáig pihegünk így. Egy idő után nekiállok simogatni, kapargatni a hátát. Azt veszem észre, hogy kéjesen felnyög.
- Nagyon jól csinálod, csak még egy kicsit balra, jó, most lejjebb, ott-ott vakard még egy kicsit!
- Ez után következik egymás pattanásainak nyomkodása? – nevetek rá.
- Éhes vagyok! – mondja válasz helyett.
- Jól lakott a punci, megéhezett a poci. Mivel megint nem voltunk boltban, így az a javaslatom, hogy látogassunk meg egy éttermet, aztán megmutatjuk a doktor bácsinak a Golfot. Később meg jönnek hozzánk beteglátogatóba a fiúk. Ez a mai program, ha megfelel.
- Nagyszerű. Így meg főleg, hogy az első, be nem tervezett napirendi ponton túlvagyunk. Jó ötlet volt, hogy eszedbe jutott az AIDS teszt. Én sem rajongok az óvszerhasználatért.

A régi Hágit mára patinás angol sörözővé alakították át, de talán a sok emlék hatására, bennem a régi neve maradt meg.
Beülünk, rendelünk.
- Szerinted, elmegy a városból Albi? – kérdezi Gina.
- Nem tudom, de az valószínű, hogy a helyzete eléggé ellehetetlenített lett az este után. Az ismerősei nagy részének meg akarta mutatni, hogy milyen fasza gyerek, ezzel szemben úgy lejáratta magát, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ezek után valaki szóba állna vele.

Az udvarias pincérek hamar kihozzák a megrendelt olasz tésztát, amit kértünk. Ginával azon szórakozunk evés közben, hogy begipszelt bal kezemmel milyen cselekményekben leszek hátráltatva. A villa is elég bénán áll a kezemben.
- A motorozással mi lesz most Jack? Gondolom, azt sajnálod legjobban.
- Várd ki a végét. – Mutatom Ginának, hogy az ujjaim végét egész jól tudom hajlítani a középső ujjperectől.
- Nem gondolod komolyan, hogy így is motorozni akarsz?
- De igen, méghozzá veled, cigánylány! – nevetek rá.
Fizetés után elmegyünk Simon doki házához. Megkér, hogy álljak be az udvarba. A hátsó részen elkerített kennelben hat kölyökkutya hancúrozik. Az egyikük – a legdundibb -, játékosan nekiugrik kezemnek. Nagyon aranyos. Ginának is tetszik: - Milyen édes vagy! -, mondja a blökinek, aki nekiáll nyaldosni kezét.
- Áá. Látom, már egymásra találtak! – jön felém a doki. – Aramis a magának való kutyus. Cane corso. Kicsit a masztiffhoz hasonló. Eladó, ha jó házőrzőre vágyik! Törzskönyvezett. Tudja mit? Belealkusszuk az autó árába!
A doki a Golfot vizslatja, amíg mi tovább barátkozunk a kiskutyával. Tetszik neki a Golf, tettetett szakértelemmel járja körül. Mikor megjelenik a felesége is, akinek felcsillan a szeme az autót látva; sejtem, hogy nyert ügyem van. Kétszázezret engedek az irányárból, tekintettel az egyik enyhén sérült felnire, így négymillió forintban állapodunk meg, amihez még jár Aramis is. Így is keresek rajta három kilót. Megrökönyödök, mikor a doki elkezdi számolni a nappaliban a pénzt. Arra nem gondoltam, hogy máris meg akarja venni.
- Doktor úr! Ki se próbálja?
- Minek? Nem olyannak ismertem meg magát, aki becsapja az embert.
Így aztán a doki visz haza minket. Útközben megbeszéljük, hogy egy hét múlva elvihetem a kutyust. Élvezi a fürge dízelautó dinamikáját, boldog mosollyal tesz ki minket a házamnál.
Be se érünk, mikor erősödő motordübörgést hallok. Megjelenik a négy motoros barát.
- Látom, már kutya bajod sincsen! – mondja Szexpír, aztán Ginához fordul: - Téged is üdvözöllek, drága kincsem!
Beterelem őket. Furcsamód senki sem kér sört.
- Csak nem másnap van, fiúk? – kérdem.
- Elhatároztuk, hogy jó útra térünk. Holnapután lesz két napja, hogy nem iszunk – viccelődik Rahan.
- Hogy van a kezed? – kérdezi Pinakkió. – Ha jól látom, egy darabig nélkülöznünk kell a túrákról.
- Nélkülem nem mentek sehova! – Ginára nézek. – Bocsánat, nélkülünk.
- Végül is, autóval is el tudtok jönni Alsóőrsre, nem? – vélekedik Billgeci.
- Alsóőrsre? Csak nem most lesz a H.O.G.?
- De igen, most van a fesztivál. 100 éves a Harley-Davidson, ezért nagy népünnepély lesz. Sörsátrak, zenekarok, lányok, mondjam még? Fellép a Creedence is. Lemegyünk, bulizunk, amíg jól érezzük magunkat, aztán eljövünk. A vasárnapi Boney M.-et nem kötelező megvárni.
- Hát, azt valahogy nem is szeretném. Emlékeztek, hogy első évben kik voltak ott? Lagzi Lajcsi és társai.
- Jack, jól tudod, hogy ez nem olyan, mint egy hazai motorostalálkozó! A nevével is jelzi, hogy ez egy fesztivál, sok programmal.
- Műcicis lányokkal, és újgazdag, sznobszagú motorosokkal – vitázom Billgecivel. - Még csak azt se mondom, hogy ingyen cirkusz! De állítsuk le a vitát, mielőtt azt hinnétek, hogy nem akarok elmenni. Örülök, ha egy pár napra eltűzünk innét. Tudom, hogy Alsóőrsöt nem lehet összehasonlítani Faaker See-vel, ahol tavaly voltunk. Mindössze akkor megy fel bennem a pumpa, mikor azt érzem, hogy kirekesztett vagyok, mert nem Harley-m van, és nem úgy nézek ki, mint egy feldíszített karácsonyfa. Sátorban alszunk?
- Igen. Találkozó délben a kúton.
Még kicsit beszélgetünk az előző estéről, aztán elmennek.

- Tudod, mire van most szükségünk? – kérdem Ginától. - Egy forró fürdőre.
- Támogatom az előttem szólót! Mindössze egy apró kifogást emelek; hogy akarsz begipszelt kézzel fürödni?
- Majd kikötjük a fregolira.
Teleengedem a kádat, beleöntök egy marék habfürdőt. Gina magas kontyba tűzi a haját. Mikor beleülünk egymással szemben, a rengeteg hab kifolyik a járólapra. Sokáig áztatjuk magunkat.
- Úgy ellazultam, hogy mindjárt szétesek – sóhajt Gina. – Te hogy bírod? És ő? – Megmarkolja Lomposkát, aki hevesen reagál a szorításra. Addig húzza, amíg a vége kikandikál a vízből. Arrébb fújja a maradék habot, majd nyelve hegyével megbirizgálja. – Hallom, hogy bántott téged az a csúnya bácsi? – becézgeti tovább. Vastag ajka olyan vizuális látványt produkál önmagában is, hogy amikor ehhez párosulva bekapja a makkot, és érzékien rám villantja bűbájos pillantását, legszívesebben azon nyomban telespriccelném nagyra tátott száját. Mielőtt ez bekövetkezne, felültetem a kád szélére, és finoman beléhatolok. Begipszelt kezemmel vállába kapaszkodom, miközben egyre növekvő ritmust diktálok. Annyira belemerülök ebbe az elementárisan terjedő, egész testemen gerjedő élvezetbe, hogy nem veszem észre, mikor Gina elveszíti egyensúlyát. Egy pillanat múlva a fürdőszoba szőnyegen landolunk, ahol rövid összekacagás után folytatjuk szenvedélyes szeretkezésünket. A habos víz fehér foltokkal borítja testünk. Mikor hallom, hogy Gina egyre szaggatottabban veszi a levegőt, közeledve az extázis végső fázisához, nem hagyom magam elragadtatni. Sikolyai megtöltik a fürdőt. Lassuló mozgással vezetem le a gyönyör égbe kúszó hegyéről.
Miután légzése megnyugszik, felültet a kád szélére, és minden átmenet nélkül torkára ereszti Lomposkát. Két ütemben dolgozik; felváltva szop és nyal. Éppen szívóütemben van, mikor eszem vesztve elszabadul a pokol, kitárva a mennyország kapuját. Most nem rántja el édes kis fejét! Undor nélkül, odaadással nyeli le a torkára adagolt spermát. Mindezt úgy, hogy közben nem veszi le a szemét rólam. Észveszejtő a nő! Magamhoz húzom; szájában még érzem a fanyarú ízt. Felkapom ölembe, ami a begipszelt kézzel nem egyszerű, és beviszem a hálóba. Elterülünk az ágyon, gondosan betakargatom, némán nézzük egymást a sötétben, míg el nem alszunk.




Tizenkettedik

Friss kávéillat csiklandozza orrom. Kinyitom szemem, Gina meztelenül áll az ajtófélfának dőlve, egyik keze gömbölyű csípőjén, a másikban tálca a gőzölgő feketékkel. Kihívó tartása izgatóan gyönyörű. Egész lényéből érzéki bujaság árad.
- Felébredt az én hősöm! Jó reggelt!
- Neked is! Te tényleg hidegen szereted a kávét?
- Miért? – kérdezi előre lépve. Járása direkte riszált, mint a manökeneké. – Ez még forró, most főztem! – hangja ingerlően duruzsol.
Kipattanok az ágyból, Lomposka a plafont kémleli. Ginát a falhoz szorítom.
- Hé! Okos legyél! – próbál védekezni.
Szenvedélyesen csókolom végig nyakát, kezem türelmetlenül siklik végig a hátán, a mellén, és a popsiján. A tálca megbillen kezében, kis híján rám önti a tartalmát. Csörömpölve leteszi az asztalkára. A csészékből kilöttyen a kávé. Feneke vágásán siklik kezem lejjebb. Puncija vágytól nedves. Megujjazom. Gina felhördül. Megmarkolom izmos farpofáit, rám nehezedve felhúzza combját. Lomposka akadálytalanul becsusszan a szűk kéj-odúba. Szeretkezésünk heves, előjáték és sallang nélküli állatias párzás. Igazi „durr bele”, gyors, ösztönök irányította, vad közösülés. – Tudod, mit csinálunk most? – kérdem, választ sem várva folytatom: - Baszunk, mint a nyulak. Most jól megbaszlak. – Jó, jó, gyere, basszál meg! Basszál meg! – kiabálja. E szavak után szinte azonnal feljut a csúcsra. Szomszédriasztó sikolyokkal éli meg az orgazmust. Lecsúszik elém, nem hagyom, hogy hozzámérjen; ütemesen verni kezdem Lomposkát. Megint egymást nézzük, elveszek szemében, mikor kéjesen megnyalja szája szélét, és azt suttogja: - Élvezz az arcomra -, nem bírom tovább; eldurranok. Az ondó első sugara fellő a szeméig, Gina riadtan csukja be. A fehér csík szájáig vezet. A második löket maradék magjával melleit locsolom meg. Remeg a testünk a vágy elszálló utórezgéseitől. Gina sűrűn pislog, nevetve törli ki szeméből a spermát.
- Még a végén megvakítasz, te bolond! Majdnem kilőtted a szemem.
- Én… én mondtam, hogy hideg lesz a kávé – lihegek.
- Ráadásul a fele kifolyt.
Gina felkapja a tálcát, kislisszol. Kisvártatva visszajön megmosakodva, a kávék gőzölögnek.
- Voilá! Parancsoljon uram, remélem most már sikerül felszolgálnom.
- Köszönöm.

Rendbe szedjük magunkat, bepakolunk egy táskába, előbányászom a sátort, és a hálózsákokat.
Kimegyek a Shadowhoz. Beindítom. Ki kell próbálnom, hogy tudok-e gipszes kézzel motorozni. Tudok. A kuplungozáshoz épp elég, hogy ujjam végével be tudom húzni a kart. Gond nélkül tudom váltani a sebességet. Ha már próbakörön vagyok, elmegyek a közeli boltból reggelit hozni. Gina megörül a zsemlének és a felvágottnak, amiatt viszont aggódik, hogy nem veszélyes-e így motorra ülni. Megnyugtatom, miközben szendvicseket készít. Gyorsan befaljuk a szenyókat, felpakolok, indulás.
Mi érkezünk utolsónak a találkahelyre. A srácokon kívül itt van Teknőc Ernő és Sancika is.
Nagyságos Nagysegg Natasa incselkedik a kávézóban a fiúkkal:
- Fiúkák, már megint merre mentek? Ti állandóan úton vagytok.
Pinakkió szeme felcsillan: - Mögöttem van egy szabad hely, ha gondolod, kipróbálhatod a hátsó ülést.
- Persze, könnyen beszélsz, amikor dolgozom, de majd egyszer szavadon foglak, ne félj…
Szexpír örömmel nyugtázza, hogy motorral jöttünk:
- Stramm fickó a mi Jack barátunk, fél kézzel is motorra ül, szia Gina, jó hogy látunk!
Kis csapatunk összekapja magát, elindulunk.
Szexpír megy elöl, a hátsó ülésén Teknőc Ernő magasodik. Veszprém felé vesszük az útirányt, Litérnél elfordulunk a Balaton felé. A vízpart mellett – a 71-esen -, rengeteg motoros jön szembe, nem győzünk integetni. Gina hajol fülemhez:
- Őket mind ismered?
- Nem, de mi motorosok így köszöntjük társunkat az úton.
A fesztivál helyszínéhez közeledve egyre nő a motorosok száma. Alsóőrsön befordulunk a kemping felé, mindenhol rendőr járőr biztosítja a közlekedést. Növekvő tömeg az út szélén. Barátságosan integetnek. A bejárathoz érve megvesszük a jegyeket, a szigorú biztonsági őrök figyelmesen ellenőrzik a csuklóra erősített műanyag szalagokat. Tényleg fesztiváli a hangulat, a színes kavalkádban jönnek, mennek a Harleyk. Egy idő után az az érzésem, hogy még vécére is a vasparipával mennek. A tábor területén belül szabad csak a sisak nélküli motorozás. Balra nagy füves terület; a kijelölt sátorverő hely. Miközben sátrunk felállításával bajlódunk, Billgeci meséli jól értesülten, hogy a rendőrök különösen szigorúak, mert történt egy sajnálatos baleset. Csütörtökön Akalinál meghalt két motoros, egy lány még kómában van.
Szomjunk oltjuk a bejárat melletti tűzoltóautóból csapolt sörrel, majd körbesétálunk. Van itt minden, ami az amerikai álmot sugallja: nagy cadillac kiállítva, félmeztelen, gyönyörű lányok Harley-Davidson testfestéssel, épített motorok garmadája, trike-ok, árusok tömkelege. A hőségben muszáj újabb sörrel hűtenünk magunk az egyik sörsátorban. Gina is sört iszik. Tovább sétálunk a „folyékony kenyér” elfogyasztása után. Árulnak itt minden csecsebecsét, van csizma, bőrruha, póló mindenféle felirattal, kitűzők, ezüstök. Sancika kíváncsian pillant be a tetováló sátorba. Szakmai ártalom. A sátrak előtt ügyességi vetélkedő zajlik; pár motoros bóják között szlalomozik. Igazi „Happy Birthday Harley-Davidson!”-os a hangulat. Kezdek örülni, hogy eljöttünk, annak ellenére, hogy egy-két csili-vilis H-D-s úr átnéz rajtunk, mintha külön térsíkban mozogna ő és a drága motorja.
Egyébként mindenki mosolygós, hömpölyög a vidám tömeg. Lezárják a forgalmat, egy vékony, izmos srác fantasztikus kaszkadőr bemutatót produkál társaival.
Ginát a legtöbb férfi megbámulja. Még egy-két nő is. Elbűvölően néz ki rövid farmer sortjában, és feszülő trikójában. Egy riporter jön oda hozzánk interjút készíteni, oldalán kameramannal. Poénkodva válaszolunk okos kérdéseire.
A bejárattól nem messze lehetőség van szervezett tesztmotorozásra. A Harley-Davidson Budapest Bázisának munkatársainál lehet feliratkozni. Van lehetőség választani: Sportster, Softail Heritage, Fat Boy, Buell mellett egy V-Rod is csábítja a leendő vásárlókat. Billgeci kíváncsian nézegeti a V-ROD-ot, de egy copfba kötött hajú, ideges munkatárs ingerülten lelombozza tesztmotorozási vágyát. Vagy rosszkor vagyunk itt, vagy ez is a kiváltságosok privilégiuma. Úgy látom, ebben a pillanatban véglegesen eldől, hogy Billgeci nem lesz Harley tulajdonos.

A H.O.G., a Harley Owners Group rövidítése. A Harley Tulajdonosok Csapata - tagjait gondosan elszeparált kordon, mintha egy külön kasztot képeznének - biztonsági őrökkel megerősítve -, választja el az egyszerű köznéptől. Médiából ismert arcok bőrbe verve korzóznak. Mindenféle náció felvonultatja egyedi báját. Nagyon sok motoros külföldről érkezett. Olyan is akad, aki kivikszolt gépét utánfutón hozza. Egy terjedelmes pocakkal rendelkező nagybajszú fazon sört csapol háromkerekű trike-jából. Nagyon népszerű a mutatványa. Van itt igazi békebeli, karcsú chopper, amerikai zászló tankfestéssel, a gazdája az alacsony ülésen lobogó hajjal köröz az egyik járdasziget körül, a hosszan döntött villa miatt úgy néz ki, mintha a kanyarban eldőlne, de aztán mégsem. Rutinos vezetője, mintha a Szelíd Motorosokból elevenedett volna meg Denis Hopper személyében. Úgy tudom, e kultuszfilm jeles szereplője utálta a motorokat.
Látok egy szakállas pofát, aki egy 1929-es – klasszikus korszakból való -, 1200 JD büszke tulajdonosa. Ikonja mellől még akkor sem távozik, ha rátör a sörtúltengés. Elpöfög mellettünk egy 1948-as amerikai rendszámú Panhead, nyergében ötvenes napcserzett nő, karján H-D tetoválással. Amúgy is, sok női motorost látni. A tűző napfényben mindenfelé csillognak a krómtartozékok. Egy sörhasú, fejpántos tag olyan amplitúdóval közlekedik meg-megbotolva, hogy tántorgó útján lelkes szurkolók kísérik figyelemmel azon igyekezetét, hogy a kezében tartott műanyag pohárban maradjon valami habzó söréből. Egy Low Rideren negyvenes, kopasz, televarrt pasas mögött húszéves forma, trikót átbökő didijű lány integet. Terebélyes hátsóját nem szégyelli; vékony pántú tanga védi csupán a kíváncsi tekintetektől.
El kell ismernem, hogy van jó pár gyönyörű motor. A Harley-Davidsonok közül az Electra Glide látványával nem tudok megbarátkozni. Tetszenek a Springer Softailek, a Heritage-ből átalakított vasak. Az épített motorok közül távol áll tőlem az új stílus; a minél szélesebb hátsó kerék, a hosszú váz, a szinte vízszintes csepp-tankkal, és egyenes kormánnyal. Ezek csak showbike-ok, amelyek az én nézetem szerint nem alkalmasak arra, hogy hosszabb távon kényelmesen lehessen utazni nyeregnek alig nevezhető ülésükön. El tudom képzelni, hogy egy tengerparti, ötszáz kilométeres túra után milyen hátfájással lehet lekászálódni egy ilyen motorról. Nekem jobban tetszik, ha a döntött első villához magas kormány is párosul. De hát, ízlések és pofonok különbözők. Nem mondom, hogy nem fogok egy szép napon felébredni arra, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzek rá, hogy „hitvány rizsfőzőmet” lecseréljem egy Harleyra. Talán még nem értem meg rá. Büszke vagyok a Honda Shadow-ra, amellyel sok ezer kilométert szeltem már át. Mi sok motorostalálkozóra is járunk, ahol nem nézik, hogy milyen márkájú géppel vagy, csak az számít, hogy érzed jól magad, happy legyen minden. Egyelőre nem akarok úgy járni, mint egy szombathelyi barátom, aki azt meséli, hogy neki milyen fontos a túrái során a motorjának éjszakai elhelyezése, mert nem tud nyugodtan aludni a gondolattól, hogy valaki „pofáncsapja” hétmilliós Harley-ét, amíg ő édesdeden alussza az igazak álmát. Ha kirándulni megyek, nem görcsölni akarok, hanem lazítani.

A Harley-k mellett szép számmal megtalálható mindenféle típus a motorfajták színes palettájáról. Kisebb csődület vesz körül egy 8200cm3-es, Chevrolet V-8-as motorhajtású Boss Hoss-t. Az elképesztő forgatónyomatékú kövér cirkáló valóban Amerika végtelen útjaira termett. Mellette egy fekete-sárga Indian Chef, ami szintén igazi ritkaság. Gazdája rikító törzsfőnöki díszekbe öltözve dülleszti széles mellkasát paripájának támaszkodva.
A chopperek mellett van itt hatalmas, full extrás cirkáló, túragép, sport-, terepmotor, sőt még robogók is előfordulnak.
Egy-két emberről messziről lerí, hogy igazi műmájerek, frissen vásárolt, rikító színektől hemzsegő, halálfejes pólójukban tettetett lazaságot játszva igyekeznek beleolvadni az „easyrider”-ek közé.
„Keményebb magnak” látszó figurák is lézengenek, vigyorgó, szárnyas-koponyás colorjuk Hell’s Angels-i „törvényen kívüliséget” sugall. A hosszú hajú, szakállas, agyontetovált marcona fickókról nehezen lehet cserkészfiúk gyülekezetére asszociálni. Rólam is hasonló benyomás alakulhat ki, azt leszámítva, hogy nem vagyok védjeggyel ellátott?
A sok bőrmellényre varrt, csoportonként különböző embléma jelzi, hogy milyen sok helyről gyűlt össze e jeles eseményre a motoros társadalom.
Vajon mi hogy festünk ebben a színes kavalkádban? Rajtunk nincs az összetartozást jelző color, mi nem egy motoros klub vagyunk, csupán egy baráti társaság, akiknek feltűnően hasonló a beállítottsága, és az érdeklődési köre. Mindig úgy éreztük, hogy felesleges keretek közé határolni barátságunkat; jobb a kötöttségekkel nem járó közös motorozásban megtalálni az örömet, mint hivatalos pecséttel ellátott papírral büszkén hirdetni, hogy létezünk. Tiszteletben tartunk másokat, mindenkivel barátkozunk, de nem akarunk sehová sem tartozni; mi így érezzük magunkat jól. Amúgy sem szimpatikus az a konfrontáció, az időnként jelentkező heves ellenségesség, ami manapság jellemzi a hazai motoros klubokat. Mindenki döntse el saját maga, hogy mit akar a motorozástól. Az agyamra megy a Wildban olvasott magvas gondolatokkal teli sok olvasói hozzászólás, amelynek fő tárgya, hogy ki az igazi motoros. Igazi, hamis? Mire jó ez? Az a motoros, aki motorozik! Valószínű, hogy a motorosok individualista társadalmában is gyakori jelenség az intolerancia, a mások beskatulyázására való hajlam. Mindenki úgy cselekedjen, ahogy jól érzi magát. Egy dolog a fontos, hogy ne sértsük mások köreit, megjelenésünkkel, tettünkkel ne szaggassuk fel azt az aurát, ami szubjektívvé tenné azt a hajlamot, hogy valaki neki tetsző távolságból szemlélhessen bizonyos dolgokat. Alapvetően semmi bajom azokkal, akik egész héten keményen dolgoznak, hogy hétvégén felülhessenek bőrszerkóban motorjukra. Hogy ők hétvégi motorosok? És? Akkor mi van? A motorozás egy életforma? Kinek? Az állandó lázban égő rockernek, aki a hétvégi koncert után hétfőn elindul üzletkötői munkájára? A társadalom perifériájára szorult dacoló kisebbségnek, aki lakás helyett is Harleyt vásárol utolsó pénzén, hogy így kergesse az amerikai mítosz szülte bezárt képzeleteket felszabadító, tovagördülő végtelen ÚT szinkópált ritmusú száguldását? A csavargó életmódot folytató, konvenciókat semmibe vevő, mindent tagadó „szabadságharcosnak”, aki a motorizált élet békés gyümölcseit ropogtatva élvezi a csoportos motorozást? Hol? Talán Amerikában, ahonnét elindult ez az őrület, ahol erős hazafias köntösbe öltöztetve a szelíd motoros mindazt képviselheti, ami a halandó, motortalan ember számára a szabadságot jelképezi. Az amerikai kultúra világszerte elismert képviselője a Levi’s mellett a Harley.
Egy dolog biztos; a motor, és ez főleg a chopperekre jellemző, nemcsak a tengerentúlon, hanem nálunk is olyan szimbólummá vált motorosok és nem motorosok körében is, amely híven tükrözi a szürke életből kitörni vágyó szabadságvágyat. A motor, az egyéniség kifejezése, amely akaratlanul is együtt jár bizonyos magatartásformákkal. Irigylésre méltó az a kisebbség, aki elmondhatja magáról, hogy neki valóban egy életstílust képvisel a motor, és minden, ami ezzel együtt jár. A motor, amely a személyiség szerves tartozéka, egy halálosan guruló, dübörgő gépmadár. Azzal, hogy a gazdag, megfáradt üzletemberek új hobbit találtak maguknak a méregdrága Harleyk megvásárlásával, hogy a szomszéd megcsodálhatja a nappaliban dülleszkedő csillogó csodát; kihúzták a szálkát is a tisztességes társadalom szeméből.

Vajon mi volt az én motivációm, a legfőbb mozgatórugóm, mikor megvettem első motoromat? Van egy éles emlékem gyermekkoromból, mikor apám betett az oldalkocsis Pannónia gömbölyű orrú, engem rakétára emlékeztető ülésébe a sárga plexiüveg mögé, milyen büszkén néztem fel rá, ahogy kemény bőrdzsekijében feszítve elindultunk a nagy Útra!
Korai halálukkal hamar szembesültem azzal, hogy az élet nem egy habos torta. Hiába volt nagynéném szerető gondoskodása, lázadó kamaszkorom korán jelentkezett, a bensőmet hevítő, világmegváltó érzések a mai napig is kísértenek. Érzékenyen reagáltam környezetem rezdüléseire. Emlékszem a hatalmas botrányra, amely az általános iskolában tört ki egy szavalóversenyen – a rendszerváltás előtt pár hónappal -, mikor elszavaltam egyik első költeményemet:
Ébren és álmatagon
Mondd, mondd, hogy a jelen az igazság, s nem gyermekbetegen űzzük, hajtjuk egymást, mint kiéhezett hiéna kutyák. Mondd, mondd; ébren vagyunk-e, vagy álmodunk? Megtöltjük-e testünkkel a Kárpátok ölét, s ahogy szerelmünknek halmozzuk csókokkal lágy ölét, úgy örülünk-e még a pirkadatnak mi, mi tízmilliónyi magyar. Mondd, lesz-e még bátor, ki a Talpra magyar-t elszavalja, s nem lesz-e később bebörtönzött sírja? Ébren vagyunk, vagy álmodunk? Most felelj magyar; halálunk után fel nem támadunk. Van-e még erőd az utcára menni, tüntetésben kiűzni a megszállót az Ural felé? Talán nem kéne tovább örök rettegésben nézni a jövő felé, s Petőfi, Kossuth szabad országát alapítanánk meg mi, magunk; magyarok!

Ilyen apró élményekkel kezdődött, hogy képtelen voltam azonosulni azzal, amit a társadalom íratlan szabályai diktáltak. Állandó én-kereső életmódom tagadta, hogy szimbiózisban éljek környezetemmel. Nem akartam a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozást”. Kötetlenségre törekedtem. Állandó lázongásom nem segített megtalálni utamat. Hiába kerestem a nagy választ, a „tulajdonképpen miért is vagyok én ezen a kibaszott világon” kérdésre, nem kaptam meg. Értelmetlennek láttam mindent, ezért úgy viselkedtem, ahogy nem várták el; öltöny helyett szakadt farmerben jelentem meg az érettségi banketten, Freud, Sartre, és társai műveibe mélyedve próbáltam boncolni az emberi élet rejtelmes bugyrait. Innét már csak egy lépés volt „Az utolsó gengszter Üvöltése az Úton”. A lányok jöttek-mentek az életemben, Edina majdnem megszelídített, hogy aztán hazugságával még jobban elvadítson. Öcsém és nagynéném halála sem járult hozzá ahhoz, hogy megnyugodjak. A sportolás; a keleti harcművészet titkaiba való bepillantás sokat segített kettős életem ellensúlyozásán.
A motorozás, a hosszú haj, és az egyéni, divathullámot kerülő öltözködés, mint külsőségek szerepelnek azon a listán, amelyek éppúgy hozzám tartoznak, mint a mérhetetlen szabadságvágy, a művészetek iránti vonzódás, az olvasás szeretete ebben a rohanó világban, ahol mindennek egy a központja, a legfőbb értékmérője; a PÉNZ mérhetetlen eufóriája. Anyagtalanul akarok élni ebben az anyagias világban! Tudom, hogy sokszor álmok közt lebegek ábrándozva.
Elmélázom azon a fickón, akit egy ruhabutik kitett tükrében látok. Ki vagy te Jack, ki mit sem törődve, élsz a mának, éjjeli lázas álmaidban életed értelmét keresve? Mikor van értelme az életednek; ha boldog vagy. Mikor vagy boldog; ha szeretsz, és szeretnek. Ilyen egyszerű a képlet.
Hirtelen belép a tükörképbe Gina. Úgy néz rám, mint aki szerelmes. Jack, lehet, hogy megláttad a választ kérdéseidre? Felriadok szótlan merengésemből, átölelem.

Körülnézünk; a nagy nézelődésben lemaradtunk a többiektől. Sebaj, valamelyik sörsátorban úgyis keresztezzük utunkat.
Egy biztos: Bill Harley és Walter Davidson szelleme körbelengi Alsóőrsöt.
Lépten-nyomon ismerősökbe ütközöm. Az egyik sátor mellett éppen egy rég nem látott sárvári barátommal futok össze. Meglapogatjuk egymást. Szomorúan meséli el az Akalinál történt, szörnyű motoros balesetet. Neki szerencséje volt, csak a motorja törött össze, kisebb karcolásokkal megúszta. Látszik, hogy még mindig az események hatása alatt van, csak muszájból maradt a fesztiválon; résztulajdonos egy H-D üzletben.
Két angolul beszélő, laza fickó szólítja meg Ginát. Mielőtt rájuk kattannék, kiderül, hogy csak közös fotót szeretnének a barátnőmmel. Büszkén hozzájárulok. Segítek fényképezni. Hálásan köszönnek el.
Közben a fiúk ránk találnak.
Egy portrérajzoló elmélyülten tanulmányoz egy előtte ülő, helyes lányt. Keze szorgosan jár a fehér lapon. Teknőc Ernő nem tököl; egy darab papírra pár perc alatt karikatúrát készít a mesterről, amire az elismeréseképpen elrohan két sörért.
Fokozódik a hangulat, ahogy a délután estébe vált. Ginát teljesen magával ragadja a fesztiváli forgatag hömpölygő folyamának extatikus hangulata. Az elfogyasztott sörökkel párhuzamosan növekszik jókedvünk is. Élvezzük az emberek és a gépek csodás forgatagát.

A nagyszínpadot messzire elkerüljük; Delhusa Gjon negédes dallamait fújja felénk a szél. Úgy látszik, a szervezők is fejlődnek. Ez már egy fokkal jobb, mint a Lagzi Lajcsi. Neki legalább van motorja. Bár, Gjoni érdemére legyen mondva, valakitől azt hallottam a múltkor, hogy kizárták a H.O.G. tagjai sorából, mert túl sokat motorozott.
Bekeveredünk az egyik sörsátorba, ahol fergeteges a légkör. A színpadon vékony, szuggesztív srác Freddie Mercury dalát énekli. Egy pillanatig eltűnődöm, nem támadt-e fel az énekes, a We are The Champions” olyan élethűen hangzik el, hogy meglepődve akad meg tekintetünk az előadón. Tombol a jókedv, folyik a sör. Veszprémi haverokkal találkozunk, velük megint inni kell. Mesélik, hogy ők szervezik az ügyességi játékokat, meg ennek a sátornak a programját. Leülünk egy asztalhoz, összebarátkozunk egy szimpatikus párral, később négyesben táncolunk Danival és Virággal.
Gina egyre jobban elereszti magát. Elképedek, amikor egy rock and roll számnál kiszúrja az énekes Gina látványos, szinte koreografáltnak tűnő mozdulatait, és felrántja a színpad előtti kifutóra, ahol folytatja önfeledt táncát. Úgy vélem, sokan a műsor részének vélik, a közönség tapsviharral jutalmazza frenetikus előadását. Mintha centiméterekkel nőnék, mikor ölembe ugrik. Figyelem, ez az én nőm!
„Mercury” után lányok érkeznek a kifutóra. Lenge öltözékben erotikus táncot lejtenek. Legalábbis erre szerződtették őket. Mert amit előadnak, az legalább annyira izgató, mint Riska tehén kérődző tánca a bikátlan legelőn. Pedig itt aztán vannak bikák, akiknek minden gondolata a meghágás körül forog. Mivel az első öt perc után már unalmasan ugyanazokat a mozdulatokat ismétlik, odébbállunk.
A nagyszínpad felöl a Kiss Forever Band ütemei rezegtetik a levegőt, de mi úgy döntünk, mielőtt közelebbről megnéznénk, körülnézünk a többi helyszínen is.
Egy másik, nagyobb sátorban is tetőfokán van a hangulat. Nemcsak Berry húzza a talp alá, és fül mögé valót. Rahan sörökért nyargal, mi letelepszünk egy széles asztalhoz.
A szomszédból átkiabál Pedro, egy ajkai autókereskedő, és motoros cimbora. Átül hozzánk, iszunk a rég nem látás örömére. Egy másik asztalnál négy „gazdátlan” lány bólogat a zene ütemére. Szexpír ismerkedni indul. Ezúttal szerencséje van, nemsokára együtt nevetgélnek. A fiúk közül is csatlakoznak páran. Ginával sétálni indulunk, aminek az lesz a vége, hogy a sátorban kötünk ki. Türelmetlenül rángatjuk le egymásról a ruhadarabokat. Gina türelmetlen; nem hagy időt az előjátékra, mohón vezeti magába Lomposkát. Sokáig szeretkezünk, a sátor jótékony takarása nem fedi hangunk fel-feltörő, érzéki moraját. Hosszú orgazmusban élvezünk el, már nincs erőnk, se kedvünk visszatérni a többiekhez. Összebújva alszunk el, simogató kezünk elhaló mozdulatai belevesznek az alsóőrsi éjszakába.





Tizenharmadik

Iszonyú hőségre ébredünk. Patakokban folyik a verejték rólunk. Alig kapok levegőt a fojtogató melegben. Ginát kevésbé viseli meg a sátor páratlanul párátlan szaunája.
- Jó reggelt, Jack! Hogy aludtál?
- Édesdeden. És te?
- Mint egy jóllakott cicus. Nézd, még mindig folyik belőlem! – mutat a lába közül kiserkenő színtelen foltokra. – Elmegyünk együtt a mosdóba?
- Persze. A hólyagom rögtön szétreped.
Kitámolygunk a sátorból, a perzselő napsütés mellbecsap. A fiúk még alszanak. Vagy érzéketlenek a dögmelegre, vagy másnapos létük kialvatlansága okozza, hogy még húzzák a lóbőrt.
A fürdő állapota enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után. Undorodva megyek be a vécébe. A motorostalálkozók gyenge pontja a szememben, hogy a legtöbb helyen a zuhanyzók, vécék állapota kritikusan tragikus. Ez alól Alsóőrs se kivétel.
A tusolóban egy gombot kell nyomogatni, hogy előtörjön a vízsugár. Ezt kell ismételgetni kb. 15 másodpercenként ahhoz, hogy folyamatos zuhanyban legyen részem. Így is épphogy csordogál. Miután beszappanozom magam, hiába küzdök a gombbal, nem jön többé az áhított víz. Átmegyek rövid sorban állás után egy másik kabinba, ahol végre sikerül eltávolítani testemről a rászáradt szappant. Gina már vár a női szektor végén.
- Mit szólnál egy kiadós reggelihez, és egy forró capuccinóhoz? – kérdem tőle.
- Azt, hogy remek ötlet.
Könnyű ruhát kapunk magunkra, kijjebb tolom a motort, nehogy felébresszem a többieket, aztán beröffentek, elhagyjuk az ébredező tábort. Balatonalmádiban megállunk a McDonald’s-nél, kiülünk a teraszra. A Shadow velünk szemben támaszkodik az út szélén.
- Mondtam már, hogy tetszik a motorod? – mondja Gina. - Igazán nagyon szép. Illetek egymáshoz. Egyszerre vagytok szelídek és vadak.
- Igen?
- Egyszer volt egy barátom Tatabányán, akinek volt egy sportmotorja. Apám szigorúan megtiltotta, hogy felüljek mögé, de egyszer titokban vitt egy kört. Bevallom őszintén, hogy nagyon féltem, alig vártam, hogy leszálljak. A te motorodon – mögötted -, viszont egészen másfajta érzések szállnak meg. Biztonságban tudom magam, és élvezem a szelíd száguldást a dübörgő masina erőt sugárzó miliőjében. Érzem a szél simogatását, a hangok szűretlen zörejét, az illatok pompás burjánzását. Olyan szabadságérzet tölt el azzal, hogy közelebb kerülök a környezethez, mint ami soha máskor és máshol.
- Ez fantasztikus Gina! Te pár szóban tökéletesen elmondtad a motorozás lényegét. Sokszor előfordul, hogy csak úgy céltalanul elindulok a világba. Vigyorogva húzok egy kövér gázt, aztán átengedem magam az élménynek és a kalandvágynak. Nekem a motorozás sokszor terápia is; mikor mérhetetlen feszültség tombol bennem, elég, ha megyek egy nagy kört a motorral, és máris elsimul háborgó lelkem.
- Valld be őszintén, hány csajt vettél le a lábáról a motoroddal? El tudom képzelni, mikor elmész valahová céltalan körútjaidon; úgy ragadnak rád a nők, mint döglegyek a légyfogó papírra! Gyere bébi, menjünk egy kört, hátha összejön egy laza flört! – ahogy Szexpír mondaná.
- Látom, magadból indulsz ki. Nálad így volt a tatabányai barátoddal?
- Ő csak barátom volt! Ne térj ki a kérdés elől!
- Rendben. Nem tagadom, előfordult már, hogy a motorozás kapcsán közelebbi ismeretségbe is kerültem valakivel, de nem erről szól a történet.
- Jó, nem bánom, váltsunk témát!
- Miért, unod már a sémát?
- Oké, menjünk, mielőtt e Szexpír-láz elhatalmasodna rajtunk.
- Megijedtél, hogy végzetes rím-fertőzést kaptunk?
Mire visszaérünk, másnapos pofák sápadt arca, „hányjak, vagy ne hányjak harca” fogad minket. Billgeci éppen futva távozik a mosdó felé. Sancika nem vesz, vagy nem tud ekkora fáradtságot venni, egy közeli bokor felé veszi gyors útját. Rahan és Teknőc Ernő a fűben elnyúlva sörrel próbálják elűzni a rontó szellemeket. Szexpír és Pinakkió éjszakai kalandjukat elemezgetik.
- Te Pinakkió, pajzán pajtás, milyen volt az éji hajtás? Hány kört húztál a szőke bigébe, miért rohant oly gyorsan a bidébe?
- Ne szólj semmit, póruljártam, mikor meglátta a csaj a farkam, felpattant, és mint akit puskából lőttek ki, rémült csatakiáltással eliszkolt. Azt mondta, sürgősen slozira kell mennie, de biztos elérte a hasmars, mert azóta se láttam. Így sajna, nem jött össze a móka.
- Ne sajnáld, az a nő úgy nézett ki, mint egy vemhes fóka! Látod, így jár, kinek túl nagy a bránere, megijed tőle partnere, ritkán akad csak rátermett zsánere! Hogy megnyugtassalak, az enyém sem volt egyszerű falat. Épp kezdtem belemelegedni a témába, lebirkóztam magam alá két vállra, mikor lába közé dugtam leghosszabb ujjam, s méretes csecseit még nagyobbra fújtam, tiltakozott, azt mondta, hogy beteg, én meg szóltam; nem baj, vitaminokat szedek, szóval ujjam tolom, tolom, aztán piros stoptábla, pardon, amibe beleütköztem, az egy véres tampon! – Észrevesz minket. – Áá! Megjött a szerencsés pár, kiknek a szex alanyi jogon jár! Ez ám a különbség, ágyban gyümölcsöző a hűség! Ti frissek vagytok és harmatosak, mi meg nyúzottak, és másnaposak! Hogy aludtatok kedveseim? Hú, mennem kell, szólnak a beleim.
A sápadtan visszatérő Billgecitől stafétabotként marja el Szexpír a vécépapírt. Gyorsított léptekkel elinal.
- Gyere Jack, sétáljunk egyet – mondja Gina. – Szeretnélek meglepni valamivel!
- Kíváncsivá tettél.
Elsétálunk az árusok felé. Gina odamegy az egyik sátorhoz. Rövid pusmogás után kezét hátradugva elém áll.
- Fogadd ezt tőlem sok szeretettel, mondjuk az elmúlt napok felejthetetlen élményeinek emlékére! Kívánom, hogy legyen neked ez az ajándék életmentő, tudod, mint lavinában rekedt embernek a bernáthegyi nyakában lógó itóka!
Kétdecis krómozott fémflaskát nyújt át. Meglepődve veszem észre az oldalán a gravírozást; egy V2-es motorblokkot ábrázol, amelynek kontúrjai sejthetően egy szívet formáznak. A két hengeren apró betűk; az egyiken Gina, a másikon Jack.
Valami lötyög benne, letekerem a kupakot, jól ismert illat csapja meg az orrom; Jack Daniel’s.
- Köszönöm szépen. Bár a lavinaveszélyt egyelőre távolinak gondolom, de ki tudja, lehet, hogy megyünk mi még télen síelni! Egészségünkre!
Áldomásként meghúzzuk a flaskát.
- Gyere velem, bevallom őszintén, én is kinéztem neked valamit – húzom magammal Ginát.
Elmegyünk egy airbrush festő standja mellett, aki egy Chrysler PT Cruisert állít ki, amely kék-fehér színekben pompázva hozza testközelbe Amerika végtelen vadonját az oldalára festett indiánnal, bölényekkel, sassal…
Sült hús szagát fújja a szél. Jókora nyárson hatalmas ökröt sütnek az egyik büfé oldalában. Megállunk egy ezüstösnél. Gina ujjára húzok egy hosszúkás, kerekded ezüstgyűrűt, amelyen nonfiguratív cirádák keresztezik egymást. A gyűrű nem hivalkodó, ízléses, kiemeli Gina vékony, hosszú ujjának kecsességét.
- Hogy tetszik?
- Nagyon szép! Megérdemlem én ezt? – kérdezi. Válasz helyett fizetek.

Lassan mindenki készülődni kezd a motoros felvonulásra. Mi is beállunk a sorba, ami a döglesztő hőségben elég megviselő. A fiúk lassan visszanyerik eredeti arcszínüket. Vánszorognak a percek a tikkasztó melegben. Aztán jó félórás várakozás után sorban felbrümmögnek a motorok. A tömött sor megindul. Ameddig ellátni, mindenhol motor. Maga a sor több kilométeres, a motorok száma több ezer lehet. Rengeteg a rendőr, mindenhol biztosítják a felvonulás útvonalát. A kijelölt útszakaszokat gondosan lezárják. Próbálnak felügyelni a bukósisak használatára, de nem sok sikerrel. A 71-esen Füred felé fordulunk. Az út szélén tomboló embertömeg. Integetnek, kiabálnak, utunk során mosolyt és jókedvet váltunk ki. A színes kavalkádban uralkodó a narancssárga Harley szín, de van itt mindenféle kétkerekű. Sőt három is. Trike-ok, oldalkocsis BMW-k. Balatonfürednél Veszprém felé fordulunk. A jobbos kanyarban egy oldalkocsis gép őrült sofőrje két kerékre kapja járművét, nagy tetszést váltva ki ezzel az út menti bámészkodókból. Fülsüketítő a sportmotorok gumiégetése, a V2-ek meg lelkesen durrogtatnak. Mindenki élvezi a felvonulás eufóriáját. Előttem pár robogós eregeti bűzös kétüteműjének kipufogófüstjét. Tizenéves srácok egykerekeznek KTM-en. Ginát is egyre jobban elragadja a hév; pólóját levéve integet vele önfeledten. Lopva hátrapillantok. Melltartó azért maradt rajta.
- Ez isteni! – kiáltja. – Fantasztikus a hangulat, ez a rengeteg örvendő ember!
Igen, valóban felemelő a motoros felvonulás semmihez sem hasonlítható hangulata. Teknőc Ernő Rahan mögött ülve átdob egy dobozos sört. Szomjasan kortyoljuk a hűsítő nedűt. Veszprémben végigmegyünk a városon. Rengeteg a kezét lóbáló, bámészkodó ember. Közel megyek a járdához, Gina belecsap a feltartott tenyerekbe. Mellettem az este megismert pár tűnik fel; Virág egy Sportster-en, mögötte Dani egy gyönyörűen átalakított H-D Softail nyergében dübörög el mellettünk.
Balatonalmádiban, a McDonald’s mellett fordulunk vissza, Alsóőrs felé. Kitikkadtan érkezünk meg a fesztivál helyszínére. Ginával elmegyünk zuhanyozni, mivel teljesen átizzadtunk. Pajzán mosollyal bújunk be a sátorba, de rá kell jönnünk, hogy muszáj elhalasztanunk a szerelmi légyottot, ha nem akarunk hőgutát kapni. Maradunk a sörözésnél. Ahogy múlik a délután, egyre nagyobb a tömeg. Rengeteg látogató kíváncsi arra, hogyan ünnepli a Harley-Davidson a márka fennállásának 100. évfordulóját. Sokan már az esti Creedence Clearwater Revisited koncertre jönnek. Elmenekülünk a vízpartra, kifekszünk a napra. Innét nézzük végig a parádés légibemutatót.
- Jól érzed magad? – kérdezem Ginától.
- Istenien! Még sohasem voltam ilyen helyen, de fantasztikus ez a fesztivál! A többi motorostalálkozó is ilyen?
- Nem egészen. Egy mezei motorostalálkozó hangulata sokkal naturálisabb. Közvetlenebb minden, barátibban viszonyulnak hozzád, még ha nem is ismernek. A meghívott zenekarok keményebb zenét játszanak. Sok a laza program, vetélkedő, ami által könnyen szerezhet az ember új barátokat. Kívülállók véleménye szerint, van, aki csak a balhé miatt megy motorostalálkozóra. Szerintem ez hülyeség. Oda sem csak rockerek járnak, a cél az, hogy jó legyen a buli, ha el tudod lazítani magad; nyert ügyed van. Ez egy jól szervezett fesztivál a Harley sajátos jegyeivel.
- Elviszel majd máshová is?
- Csak rajtad múlik…
Egy idő után megunjuk a gondtalan pihenést, sétára indulunk. Elmegyünk a nagyszínpad mellett, ahol Harley divatbemutató zajlik. Sátrunk felé megyünk tovább. A keskeny úton egy fiatal fickó füstöli gumiját vakolatrepesztő hangon. Kicsit arrébb szexis lányok fürdőruhában motormosó vállalkozást űznek. Tevékenységük felettébb népszerű. Kíváncsi tekintetek legelésznek domború hajlataikon. Hömpölyög a sok ember. Az áradat szinte sodor magával minket az árusok sátrai között.
A fiúk szalonnát sütnek. Mi is csatlakozunk. Gina is fiúsítva lett, már ami a sörivást illeti. Úgy látom, befogadta a csapat. Leszáll az este, melegebb ruhát veszünk fel. Kezembe akad a fémflaska. Éppen dobnám be a sátorba, mikor Gina rám szól:
- Hozd csak el, jó lesz még az, ha hajnalban whiskey-re szomjazunk!
Szót fogadok.
Mikor rákezd a Creedence, felkerekedünk, keresünk egy szabad placcot, a fűben elterülve hallgatjuk a zenét. Gina az ölemben fekszik. Szerelmesen néz rám. Két zeneszám között megszólal:
- Tudod, mit kívánnék most, ha megtehetném? Szeretném megállítani az időt. Olyan jó itt, jó hozzád bújni. Félek a holnaptól. Nem tudom, mi vár ránk Fehérváron, de rossz érzésem van. Valami azt súgja, Albitól nem szabadultunk meg végleg. Ugye, ezt te is tudod? Az a fickó egy őrült. Egy bosszúálló, eszelős őrült, aki nem fogja ennyiben hagyni.
- Csak rémeket látsz. Szerintem, már árkon-bokron túl van – próbálom nyugtatni, de belül én is érzem, hogy igaza van.

A többiek élvezettel adják át magukat a zene lüktetésének. Rahan feláll, képzeletbeli gitárján húrokat penget. Billgeci az aktuális sörfelelős, Sancika segít neki a poharakat egyensúlyozni. Szexpír és Pinakkió élénken vizslatja a mellettünk elterülő csajokat. Egészen addig, míg meg nem jönnek a kanjaik. Csalódottan legyintenek. Fel vannak ajzva a fiúk.
Mikor véget ér a koncert, nehezen tápászkodunk fel. Bemegyünk egy sörsátorba, ahol a Mystery Gang nyomatja a rock and rollt. A tömegből áporodott szag áramlik, ezért kis idő múlva Szexpír javaslatára elmegyünk friss levegőt szívni.
- Azt javaslom, tegyünk egy kört, hátha látunk végre egy-két jó bőrt – mondja, majd bocsánatkérően Ginára néz. – Persze, ez rád nem vonatkozik gyönyörű hölgyemény, megindítóbb látvány vagy, mint bármely költemény!
- Köszönöm a bókot, Jacknek adom a csókot! – kontráz Gina.
Úgy is tesz. Kicsit lemaradunk a többiektől. Örömittasan szorítom magamhoz, Lomposka megbolydul. Gina szenvedélyesen csókol, elragad minket a pillanat varázsa, nem törődünk az emberekkel, a zsongó fesztiváli hangulat megszűnik körülöttünk; csak ő és én vagyunk. Auránk összefonódva zárja ki környezetünk.
- Szeretlek Jack! – suttogja fülembe. – Nem tudom, mi lesz velünk, de levettél a lábamról, te szamár szamuráj!
- Ha így van, akkor megmondom, mi lesz velünk, te vajákos cigánylány. – Kicsit elhúzódok tőle, szemeit fürkészem. - Mivel elméletileg már van egy telephelyünk; mit szólnál hozzá, ha nyitnánk egy autókereskedést! Én ehhez értek legjobban, te meg segíthetnél adminisztrálni, hiteleket intézni. Mivel úgyis mindenkit megbabonázol, úgy gondolom, ilyen dekoratív külsejű boszorkány láttán mindenki használt autót akar majd venni. Hozzám költözöl, és élünk, mint a mesében.
- Aha. Szóval csak arra kellek neked, hogy fellendítsem a forgalmat, este meg melegítsem az ágyadat, mi? Ennyi?
- És még annyi mondanivalóm van, hogy… én is.
- Mit te is?
- Én is szeretlek Gina. Veled akarok élni.
Nyakamba ugrik. Szerelmes évődésünket taps szakítja meg.
- Éljen az ifjú pár! – hallom Pinakkió hangját. – Éljen, éljen! – hangzik innét-onnét.
A többiek pár lépés távolságból figyelik románcunkat.
- Mit bámultok, nem voltatok még szerelmesek? Irigykedtek, mi? Legközelebb majd jegyeket árulunk.
- Hurrá! Ezt meg kell ünnepelnünk! Fiúk! Csoda történt! Jack szerelmes! – Pinakkió tőle szókatlan módon lelkendezik. – Irány a legközelebbi kocsma!
Elhagyjuk a fesztivál területét, átsétálunk a kemping előtti büfésorra, ahol e pár napra szintén Harley hangulatú minden, még a felszolgálók pólója is. Az éttermek motoros menüket ajánlanak megállító táblákon. Betérünk az elsőbe, leülünk a legnagyobb asztalhoz a teraszon. Alacsony korlát választ el az utcától, ahol időnként mámoros motorosok húznak el.
Boldogan nézek körül barátaimon. Itt van Pinakkió, Szexpír, Rahan, Billgeci, Teknőc Ernő és Sancika. Na és mi is, Ginával.
Pinakkió komoly arccal fordul Ginához, mintha ott se lennék:
- Szeretném megköszönni neked, hogy Jack barátunkat kivezetted abból a sötét alagútból, amiben már jó ideje topogott egyhelyben megbújva. Ezennel ünnepélyesen befogadunk a csapatba! Emelem poharam Ginára, háborgó lelkű Jack barátunk megmentőjére!
- Igyunk a fesztivál legszebb nőjére! – csatlakozik Szexpír is a dicshimnuszhoz. – Fenékig igyuk e sört, Gina, te kezd a kört!
Éppen számhoz emelem a habzó italt, amikor ismerősnek tűnő árnyalak lebeg el szemem előtt. Biztosan rosszul láttam. Jack, nem vagy te az a hallucináló fajta! Valami vészriadót fúj bennem. Aztán betölti látómezőmet a sátáni kacaj. Albi speed-motorján áll az úton, egyik lábán támaszkodva, színes, protektoros felszerelésben. Zárt sisakja felhajtott ellenzője mögül vigyorog rám. Végre megtaláltalak! – súgja arckifejezése diadalittasan. Elég csúf az ábrázata, már ami kilátszik belőle. Szemei lila foltokkal tarkítottan, véreresen merednek rám, orra feldagadva, kissé megferdültnek hat.
Olyan hírtelen pattanok fel, hogy a szék eldől mögöttem. A forgótáras stukker Albi kezében. Az ismerős, rövidcsövű Smith & Wesson. Farkasszemet nézek a pisztolycsővel. Átúszom a levegőt. Hatalmas ugrással szelem át a kettőnk közötti távolságot. Tervem szerint yoko tobi gerivel szándékozom ártalmatlanná tenni, magasra szökkenek, testem oldalsó helyzetben, alsó lábam magam alá húzom, a másikkal készülök az oldalrúgásra, mikor dörrenést hallok. Mintha kamion söpörne keresztül rajtam, akkora ütést érzek mellkasomon, lendületem elhallva landolok a Hayabusán. Lábaim a levegőben, a hátamra esve érek földet. Egy pillanatra elsötétül előttem a világ, iszonyú fájdalmat érzek. Albi zuhanásomtól enyhén megbillen a motorral. Felegyenesedik, Gina felé céloz. A földön fekve elrugaszkodom, pisztolyt tartó kezébe rúgok. Az, a lövés pillanatában fellendül. Barátaim felé nézek, úgy látom, nem sérült meg senki. Dermedten ugranak hátrébb. Többen elesnek az igyekezettől. Gina a félelemtől megbénulva, mozdulatlanul ül a székben, keze kifehéredve markolja a karfát. Pinakkió elé vetődik. Sikoltozás tör ki, a vendégek pánikszerűen menekülnek befelé. A pincérnő tálcáját elejtve guggol le egy asztal mögé. Eszembe jut, hogy a küzdelem során szétrúgtam Albi jobb térdét. Ezúttal nem tekintem sportszerűtlennek, hogy minden erőmet összeszedve belerúgok a sérült testrészbe. A kíntól felkiált, motorjára hasal. Könyökömön és fenekemen csúszva hátrálok. Csodálkozom, hogy egyáltalán meg bírok mozdulni. Kiesik zsebemből a Ginától kapott fémflaska. Jack Daniel’s illat terjeng. Oldalán jókora horpadás utal a lövedék becsapódására. A golyó a rágravírozott hengerek közé talált. Rájövök, hogy az életemet mentette meg.
El kell terelnem Albi figyelmét a többiektől! Felállok. Éles fájdalom nyíllal mellkasomba. Alig kapok levegőt. Újabb bordatörés? Albi kezd magához térni. Dühtől kifordult szemmel mered rám.
- Most kinyírlak!
- Gyere, gyere te rohadék! – kiáltom vissza.
Futni kezdek az utca vége felé. El, el innét minél messzebb! Velem szemben egy rendőr fut felénk. Keze a pisztolytáskán matat. Végre előkapja szolgálati fegyverét. Attól félek, félreérti a helyzetet. Úgy is van. A pisztolyt rám szegezi a fiatal rendőr.
- Állj, vagy lövők! – Az ég felé tarja a pisztolyt, gondolom, figyelmeztető lövésnek szánja, az azonban nem sül el. Elfelejtette csőre tölteni! Hallom mögöttem, hogy a Suzuki Hayabusa megindul. Elszáguldok a rendőr mellett. Az út szélén letámasztva a rendőrmotor, kulcs a gyújtáselosztóban. Egy pillanat alatt beindítom, sebességbe teszem, hátranézek. A rendőr akkor repül az út menti bokrok felé Albi kinyújtott bal csizmája nyomán. Vészjósló Albi tekintete, mint akinek végképp elment a maradék esze, fegyverét foga közé szorítva közelit felém. Csutkára húzom a gázkart, teljesen kihúzatom a gépet. A kanyarban kiperdül a hátsó kerék, kevésen múlik, hogy egyenesbe tudom újra hozni a motort. Erősen sajog begipszelt bal karom is, ahogy a kormányra nehezedek. Kettesbe lököm a váltót, találomra benyomok egy gombot, mire megszólal a sziréna. Tudom, hogy nemsokára kiérünk a 71-esre, ahol nagyobb forgalom várható. Ami azt illeti, itt a bekötőúton is még keveregnek a motorosok a késő éjszakai óra ellenére. Valahol a hátam mögött nagy durranásokat hallok. Önkéntelenül lehúzom fejem, de aztán hátrapillantva észlelem, hogy csak a tűzijáték veszi kezdetét. Albi a nyomomban. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a lepukkant géppel nem tudok sokáig versenyre kelni vele. Az út végén riadtan veszem észre a keresztbeállított rendőrautót. 120-al megyek el mellette. Látom a rendőrök hitetlenkedő arcát. Fékezés nélkül hajtok ki a főútvonalra. A hátsó kerék kifelé indul alólam, mikor bedöntöm a gépet. Visszakapcsolok, egy gyors gázzal kihúzok a veszélyesre sikeredett kanyarból. Albi jobban veszi a kanyart, de átsodródik a szemközti forgalomba. A Csopak előtti elterelő szigetnél a bal oldalra kerülve egy vonalba ér velem, de egy szembejövő autóval majdnem ütközik. Annyit látok, hogy az autó visszapillantó tükre nagyot reccsenve távozik helyéről. Ezzel egy kis időt nyerek. Az autók a szirénát hallva lehúzódnak. Nem tudom, mire vélik, hogy a rendőrmotor menekül. A veszprémi elágazóban Füred felé megyek tovább. Az emelkedőn újra utolér üldözőm. 180-al száguldunk, mikor kiveszi bal kezével szájából a pisztolyt, és felém szegezi. Satufék, a lövés a levegőt szaggatja. Durván visszaváltok, recseg a sebváltó, Albi is kénytelen újra szájába venni fegyverét, mint kutya a csontját, hogy váltani tudjon. Elhúzok mellette balról, szlalomozok az autók között. Ez sem egyszerű, mert a rémült autósok későn vesznek észre minket, így sokan az orrom előtt fékeznek le. Nem baj, legalább addig sem tudja használni a stukkert, amíg döntögetjük a motorokat. Eszeveszettként suhanunk át a piros lámpán Balatonfüreden. Az út menti rendőrőrsről két gyalogos rendőr fut ki az útra, hogy aztán félreugorjanak. Megnézem a sebességmérőt: majdnem 200-al repesztünk át az áruház menti kereszteződésnél. Nem mintha számítana, de zöld a lámpa, a kanyarban éleset fékezek, a motor kifarol, kacsázva billegni kezd. Csak azért nem esek el, mert a hátsó kerék nekiütközik a padkának, így folytathatom száguldásomat a lejtőn. Szinte hallom, ahogy Albi a fülembe liheg. A Hayabusa hangja fülsüketítő, úgy vélem a fordulatszámmérő ritkán megy lejjebb a közel tízezres, piros tartományból. Az újabb kanyarban én sodródom át az út túloldalára, egy szembejövő autós felszalad a járdára, hogy elkerüljük a frontális ütközést. Eltépek a halálra vált sofőr mellett a külső sávban, miközben szembejön egy kamion. Bedöntöm a motort, visszatérek a négysávos úttest engem megillető helyére. Döbbenten látok meg egy újabb fakabát barikádot. Valószínűleg a benzinkúton traffipaxozhattak, mikor értesültek rádión a jövetelünkről, mert a kék színű Skoda Fabia kétségbeesetten igyekszik elzárni útvonalunkat. Én simán elszáguldok mellettük, döbbentem látom, hogy mögöttem Albi egy kerékre kapja a Suzukit. A Fabia csikorogva fékez, ahogy a Hayabusa elseper, szinte centiméterekkel a rendőrautótól. A város végi körforgalomnál látom, hogy két autó elfoglalja a félkör jobb oldalát, ezért balra dőlve veszem az akadályt. Hátrapillantva észlelem, hogy Albi későn ereszti le az első kereket, majdnem nekicsapódik a körforgalomnak. Sajnos ura motorjának, de a két autó hátráltatja. Igyekszem kihasználni előnyömet, ütközésig húzom a gázt, szorgosan váltok felfelé. Bal kezem egyre jobban fáj, a gipsz hátráltat a mozgásban. 240-ig sikerül feltornásznom a kilométerórát. Félelmetes az éjszakát így hasítani, alig látok valamit; hiányzik a szemüveg. Olyan hírtelen ér mellém, hogy alig veszem észre a tihanyi elágazásnál az újabb rendőrautót. Ráfékezek, balra fordulok a félsziget felé. Albi elsuhan egyenesen a rendőrautó mellett, de a szembejövő forgalom számára kialakított sávba sikerül visszafordulnia. Hamarosan újra hallom a Hayabusa szívrepesztő vinnyogását. Keskeny és kanyargós az út, egyre életveszélyesebbek a kanyarok. Balról a Balatont csak alacsony kőkerítés választja el. A másik oldalon fák. Semmi sem belátható, ennyi erővel akár egy betonfalnak is rohanhatnék. Egy rövid, egyenes szakaszon durranás után éles fájdalom hasít bensőmbe. Megint rám lőtt. Ezúttal talált is. Elgyengülök. Szúr az oldalam. Egyik kanyar követi a másikat, mikor Albi jobbról mellém ér. Rám szegezi a pisztolyt. Arcán a sátáni kacaj. Itt a vég! Az éles fordulóból lakóautó fényszórója vetül ránk. Ösztönösen balra rántom a kormányt. A vezető kinyújtott karokkal kapaszkodik a kormányba. Arca halálsápadt. Arra sincs már ideje, hogy fékezzen.
Hatalmas a csattanás. Fémek csikorgó hangja. Én könyökömmel súrolom végig a lakóautó oldalát. Végleg elveszítem az egyensúlyom. A következő kanyart már én sem tudom bevenni. Szerencsém, hogy a pár méteres szakaszon, ahol áttörök a járdán, nincs kőkerítés. Egy kiugró stégen éjszakai horgász várja pikkelyes zsákmányát. Talán én akadok horogra? Ez az utolsó gondolatom, mikor felkaptatok a padkára, és a rövid betonstéget elhagyva a levegőbe emelkedem. A levegőben a motor továbbsuhan alólam. Akkor veszítem el az eszméletem, amikor belecsobbanok a vízbe.





Epilógus

Hófehér minden. Hófehér ágy, hófehér lepedő, hófehér falak, hófehér plafon.
Ez a mennyország? A pokol nem lehet, ahhoz túl világos minden. Paradicsomszínű ruhaszerű foltokat látok. Alig hallom az ismerősnek tűnő női hang kiáltását:
- Doktor úr, doktor úr! Felébredt!
- Hol… hol vagyok? – alig bírom kiejteni a szavakat. Erőtlenül hagyják el számat. Óriási barna szemek hajolnak fölém. Egy könnycsepp cseppem arcomra. Apró gödröcske mélyül az állon. Valaki megfogja arcom. Érintése nyugtató.
- Hogy hol vagy? Félúton a Paradicsomba! Hurrá! Doktor úr! Magához tért! Nem hall senki? Jack, én vagyok az, Gina, megismersz?
Hát persze, hogy megismerlek. Te vagy a vajákos cigánylány. Visszaájulok.

Látom a holnapi álmom; tejfehér ködben kell szállnom, vagyok egy apró homokszem, így a széllel repülve öregszem. Alattam végtelen sivatag, mellettem repül egy másik tag. Kérdezem, - Te ki vagy? – Homokszem vagyok -, feleli, mint a nagyok, pedig ő is egy apró homok, ki ráadásul roppant konok: - Mit gondolsz barátom, én innét fentről úgy látom, leszállnunk most nem szabad, elnyel minket e sivatag. Valóban. Felfordul a gyomor, mi ott lenn van, az tömegnyomor. Igazat adok a társnak, látszunk mi egy kicsit másnak, ne legyünk prédája zaklatásnak. Így aztán, míg fúj a szél, lelkünk szebb jövőről mesél, kalapunk egy felhő, hóna alá kap egy szellő, játszadozva újra és újra fellő.

Szemüveges, borzas hajú arc mered fölém. Isten nem így nézhet ki.
- Halló, ébresztő fiatalember! Hall engem? – Talán bólintok.
- Mondja meg, hogy hívják magát?
- Jack vagyok, alias Jakab József, ha így jobban tetszik.
- Na, ez jó jel. Gratulálok fiatalember. Magának hihetetlenül erős szervezete van.
- Mi… mi történt velem?
- Túl sok minden ahhoz, hogy életben maradjon. De úgy látszik, a Teremtő úgy gondolta, hogy van még dolga ezen a földi világon. Engem megismer?
- Ha emlékezetem nem csal, Simon doktor úrhoz van szerencsém.
- Nagyszerű. Most pihenjen fiatalember.
- Úgy érzem, mintha egy éve aludnék. Volna szíves felvilágosítani, mi történt, és mióta vagyok itt?
- Hát, egy éve nincs itt, de három hétig kómában nyomta ezt az ágyat. A kórházban van, gondolom erre rájött.
- Három hétig kómában?
- Igen. Helikopterrel hozták be hozzánk egy súlyos hasi lövéssel, amely csak milliméterekkel került egy el főütőeret. Nagy szerencséje van. Valakivel tényleg nagyon jóban lehet odafent. Én meg elmegyek szakmát változtatni. Miután magát összeraktam, inkább szatócsnak éreztem magam, mint sebésznek. Az előző sérüléseihez még beszerzett két törött bordát, meg egy kéztörést. A golyó elkerülte a létfontosságú szerveket.
A golyó… Hírtelen kezdenek felszakadni az emlékek. Eszembe jut az utolsó másodperc, aztán az ütközés. Visszafelé pörög le minden az agyamban.
- Hol van Gina?
- A csodálatos hölgyemény rögtön jön, szerintem a büfébe ment, vagy telefonálni. Tudja Jakab úr… Jack, magának fantasztikus barátnője van. Becsülje meg ezt a lányt. Mindennap itt volt maga mellett. Mikor mi már nem reménykedtünk, ő akkor sem adta fel. Már azon gondolkoztam, hogy felveszem ápolónőnek. Hehe. Azt mondtam, hogy meg vagyok elégedve a Golffal? Úgy látom, fel kell adnom a reményt, hogy új gazdit keressek Aramisnak!
Belép Gina. Kezében telefon. Mikor meglát, hozzám rohan. Átölel. Sír. Nekem is előbuggyan a könnyem. Váratlanul tör rám az érzelmi hullám. Az emlékek feszültségének nem volt ideje távozni.
A doki tanácstalanul álldogál.
- Na, kedvesem, azért ne ilyen hevesen szorongassa azt a fiatalembert, nem akarom újra a gipszelőbe vinni. Na jó, egy kicsit magára hagyom magukat, de aztán semmi szex!
Diszkréten eloldalog.
- El sem hiszem Jack! Nem baj, hogy szóltam a fiúknak, ugye?
- Köszönöm. Elmesélnéd, hogy mi történt?
- Az, hogy még mindig szerelmes vagyok!
- Még mindig? Nem viszed túlzásba?
- Nem mondok nagy okosságot azzal, ha azt mondom, hogy most kezdődik életünk hátralevő része, ugye? Szóval, arra vagy kíváncsi, hogy mi történt? Hol kezdjem? Majd be fog jönni hozzád egy nyomozó, hogy vallomást tégy, ami igazándiból csak formalitás lesz. Nem emelnek vádat ellened hatósági jármű eltulajdonítása, és „gallyra vágása” miatt. A fiúkkal már alaposan kifaggattak minket. Úgy néz ki, még a pesti srácokat is hűvösre teszik egy időre – Gina nagyot sóhajt.
- Albi szörnyethalt, úgy kenődött fel a lakóautóra, mint egy légypiszok. Azzal a különbséggel, hogy az ütközésnek akkora ereje volt, hogy szinte leszelte a lakóautó jobb oldalát. Csoda, hogy a vezető életben maradt. Te annak a horgásznak köszönheted az életed, aki utánad ugorva a partra húzott. Tartozol neki egy köszönettel.
- Amint kiengednek innét, első dolgom lesz megkeresni.
- Akkor majd be kell, hogy mutassalak az apámnak.
- Az apádnak?
- Emlékszel rá, amikor meséltem, hogy apám szenvedélyes horgász? Mondtam, hogy képes fél éjszakákat a parton tölteni…
Eszembe jut, mikor Gina mesélt tihanyi nyaralójukról. Ez hihetetlen…
- Azt akarod mondani, hogy az apád mentett meg?
Gina szótlanul bólint.
- Tudod, annyi pikantéria van még e dologban, hogy az elmúlt három hét alatt többször voltak itt a szüleim is. Órákon keresztül beszélgettünk az ágyad mellett ülve. Úgy néz ki, hogy rendeződik a kapcsolatunk. Nagyon szeretnék, ha hazaköltöznék…
- Gina! Szeretlek, és azt szeretném, ha velem maradnál. De természetesen, ha úgy gondolod…
- Pszt. Okos legyél! – Számra teszi ujját. – Mondtam nekik, hogy már van állásom. Autókereskedésben fogok dolgozni. Persze, ha nem felejtetted el…
Ebben a pillanatban beözönlenek a barátaim. Simon doki nem tudja megakadályozni őket abban, hogy kitörő örömmel ne ünnepelnék gyógyulásom. Pinakkió belső zsebéből elővesz egy krómos csillogású laposüveget. Éppen olyan, mint amit Ginától kaptam! A gravírozás is ugyanaz! – Mit nézel? Csináltattunk még egyet! – mondja. Letekeri az apró kupakot. A doki próbál tiltakozni:
- Na de fiúk! Ez kórház! Nem a kocsmában vannak! Már azon gondolkoztam, hogy tanácsot kérek maguktól, milyen motort vásároljak, erre előveszik ezt az itókát! Jack még beteg! Szigorúan tilos innia!
- Elnézést doktor úr, de ezt most muszáj – mondja ellentmondást nem tűrően Pinakkió. – Ha gondolja, forduljon el.
- Mi arra gondoltunk, ha már egyszer e flaska életet mentett, legyen örökké emlékezetes e tett! – Szexpír hangja ünnepélyes, mintha vérszerződést kötnénk.
- Igyál barátom! – nyújtja felém Pinakkió.
Nagyot húzok az italból. A Jack Daniel’s kellemesen égeti a torkom. Átadom Ginának, aki szintén iszik egy slukkot. Így megy körbe a flaska. Mikor Szexpírre kerül a sor, megjegyzi:
- Most, hogy ezt iszom, mintha itt lenne a Paradicsom…
Pinakkió megkínálja a dokit. Az feladva tiltakozását, nagyot kortyol.
- Szóval, hol is tartottam? Hehe. Azon gondolkozom, hogy veszek egy motort magamnak. Nem tudnának tanácsot adni, hogy…

Nem hallom tovább szavait. Ginával szemezünk. Fénylő tekintete mindent elhomályosít körülötte.
- Akkor miben maradunk, te szamár szamuráj? – kérdezi.
- Majd megjósolod nekem a jövőt, te vajákos cigánylány…






Szentbékkálla, 2005. február




Cím: Félúton a Paradicsomba
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Somogyi Ottó
Beküldve: February 20th 2006
Elolvasva: 6963 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


soman 2007-12-12 15:40:22
Top of All
Ez igen Rien! Mindenki előtt mélyre hajolok (nem azért!) és kalapot emelek (nem azt!), aki képes ilyen terjedelmet elolvasni gépről. Már ez önmagában megtisztelő.

Persze, valószínűleg olyan olvasmányos, hogy lehetetlenség abbahagyni, ugye? :-)

Lassan három éve, hogy ezt megírtam. Ma is felvállalom minden mondatát, de valószínűleg most másképp írnám meg. Nem is jól mondom, most más megközelítéssel venném birtokba e témát, mert itt a stílus, a környezet ezt követelte meg.

Próbáltam teljes empátiával a szereplők bőre alá bújni - nem volt nehéz -, hogy bepillantást nyújthassak ebbe a világba, amiről nekem is van bőven tapasztalatom motoros fickó lévén. A nyers szókimondás finomítása hiteltelenné tette volna a történetet.
Ha szeretnél még hasonló jellegűt olvasni, ajánlom figyelmedbe a prózák között található Dübörgő utakon-t, de a honlapomon van egyéb regényféleség is még.
www.soman.gportal.hu

Még egyszer köszönöm az olvasást!
Ottó


Rien25 2007-12-11 10:35:30
Top of All
Nekem, Soman nagyon bejött.
Igazi, szókimondó regény, nem finomkodik sehol.
Mondhatni: tökös egy alkotás :)
Most döbbentem rá, mennyire máshogy írnak a nők a szex témáról. De nekem a férfiak ilyen témában való nyers őszintesége nagyon bejön. Gratula, kérek egy újabbat!
:)
Rien


gyopa 2007-05-14 06:59:02
Top of All
Mégegyszer elolvastam, mert a múlthéten részedről felvetődött, hogy írásod által most jutottam el a paradicsomba. Tetszett, olyan férfias írás. Gratulálok hozzá: "Küzdőtér"-ről a Győző


soman 2006-04-30 21:19:44
Top of All
Kedves Anna! Teljesen reálisan értékelted regényemet. Mondjuk kitalálok most egy kategóriát, legyen pornó-ponyva. Olvastam már ilyen jellegű műveket, és az bosszantott fel, hogy csupa csili-vili világban játszódnak, a legdrágább szállodákban, a legsikeresebb emberekkel, a legszebb nőkkel, a legsemmitmondóbb történetekben. Általánosságban persze, mert egy pornóregény is lehet jó.
Valóban törekedtem az olvashatóságra.
Néhol talán akad irodalmilag értékelhető megfogalmazás, de én elsősorban egy sajátos stílusban kívántam előadni ezt a szegmenst. Ez a reális és egyszerre irreális írás abban kívánt eltérni mástól, hogy ne álljon meg a "jóízlés" kedvéért egy ágyjelenet, vagy akár egy bunyó előtt. Hozzátartozik a szex is mindennapjainkhoz, ki így, ki úgy éli meg, de egyvalami biztos; egy kicsit mindenki kíváncsi, más hogyan és miképp műveli. Az irodalom többnyire átugorja a kényesebb részeket. Én nem.
A szexuális jeleneteket túlságosan eltúloztam. Ez akkor, részben célom volt, de azért szerettem volna mást is nyújtani.
Örülök, hogy tetszett. Szeretettel; Ottó :-)


Anna1955 2006-04-30 20:48:35
Top of All
Nos, végig olvastam. Meggyőződésem, hogy kategóriájában, nagyon jó regényt írtál. Nem rendelkezem ebben a műfajban sok tapasztalattal, de művedet kimondottan olvasható stílusban írtad. Sok résznél a műfajra nem jellemző, irodalmi szintű megfogalmazást és gondolatokat olvashattam. Az extrém szex jeleneteket időnként elképzelhetetlennek tartottam, de ez nem von le az értékéből, mert aki szereti ezt a műfajt, szerintem igényli is az extrém dolgok jelenlétét egy erről szóló regényben. Összességében tetszett, egy érdekes világot jelenítettél meg számomra. Gratulálok....Szeretettel Anna...:)))))


soman 2006-04-06 14:37:44
Top of All
Köszönöm Cirmi őszinte véleményedet. Az olvasottságból úgy tűnik, másokat is érdekel valamiért ez a történet. Hogy lesz-e folytatás, még nem tudom. Azt igen, hogy kissé eltolódott a hangsúly bizonyos irányba.

Örülnék, ha mások is megírnák a véleményüket.

Somogyi Ottó


Cirmi 2006-03-18 03:55:19
Top of All
"Óh, ha én is köztetek lehetnék!"
Akarom mondani, lehettem volna. Lehet, hogy kevesen merik bevallani, de nekem tetszett. Egy, számomra ismeretlen életet hoztál közelebb hozzám a regényeddel. Nem bánnám, ha legközelebb olvashatnám a folytatását, egy igazi romantikus regényben a cigány csajjal. Gratulálok az íráshoz is és a bátorságodhoz nem kevésbé.


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online