Talán túl tétova mozdulatod,
ahogyan kezeden lendül felém,
ujjbegyeiddel bőröm kutatod;
libabőrben futkos-e a remény?

Szótlan hűs meredten várakozva
delejezlek mélyülő szememmel,
zsenge hús lelkedre vágyakozva;
játszhatunk-e még a szerelemmel?

Ne simogass; marj mélyebben belém!
Szagass csak, tépj fel körmöddel bátran,
így hasíts le szívemig könnyedén;
tán' emberöltőt e percre vártam?

Igen! Remény-szerelemmel vártam,
hogy felizzón vöröslő szenvedély,
lemeztelenítve tested jártam,
amíg végre megleltem kedved; én!

Cím: Hasíts belém!
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Somogyi Ottó
Beküldve: March 15th 2006
Elolvasva: 1308 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]