[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 324
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 324


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Élet a kastélyban 07

HETEDIK FEJEZET:

CSAPDA NADINA MÜLLERNEK

1.

Tünde fáradtan, kedvetlenül vasalt. Levente az íróasztalnál
ült, és már jó ideje őt nézte. Felállt, hozzálépett:
- Tedd félre a vasalást, üljünk le kicsit beszélgetni - fogta
át gyengéden a vállát.
- Nem tehetem félre, holnapra nincs nadrágod, nekem szoknyám.
- Ebben a pillanatban nem érdekel sem a szoknya, sem a nadrág -
húzta ki a konnektorból a vasaló dugóját.
- Szépen kérlek, mondd el, mi bajod van! Napok óta figyellek,
hol fásultan végzed a dolgodat, hol idegesen, kapkodva.
Gyengéd erőszakkal ültette maga mellé a kanapéra. Tünde nagyot
sóhajtott, pár pillanatig hallgatott, Leventét nézte, majd
beszélni kezdett:
- Kellemetlen helyzetbe kerültem. Úgy tűnik, nem tudok
megbirkózni a két idegen nyelvvel. A francia még csak-csak, de
a némettel egyre több a problémám. Be kell látnom, a tanításhoz
kevés a középfokú nyelvvizsga. A hatodikosok között van három
nyelvtehetség, akik igen könnyen padlóra tudnak küldeni a
kérdéseikkel. Kettőnek ráadásul német anyanyelvű nagyszülei
vannak. Eddig azt hittem, boldogulok a segítségeddel, de
látom, az nem megoldás, hogy egy-két leckével járok előbbre,
mint a gyerekek.
- Emiatt kár tönkretenni magadat. Emlékezz rá, mit mondott Andor,
amikor náluk voltunk. Bemész hozzá, megbeszélitek, biztosan van
megoldás. Ha tartasz tőle, bemegyek veled én is.
- Nem tartok... Utálok meghátrálni. Különben pedig rém ciki Andor
előtt. Nincs egy hónapja, hogy tanítok, és máris... -
elhallgatott, rosszkedvűen nézett maga elé.
- Édeském, ebben nincs semmi ciki... Neked tanítói diplomád van,
első lépésre túl sokat vállaltál. Meglátod, ha leadod a németet,
minden gondod megoldódik. Andor meg fog érteni.
- Ő lehet, de már hallottam elmarasztaló megjegyzéseket a
tanáriban.
- Erre nem mondhatok mást, ne törődj vele, életkém! Csinálja
utánad, akinek kifogása van a munkád ellen. Kritizálni a
legkönnyebb! De az nagyon fontos szabály, sikerélmény nélkül
nem szabad gyerekekkel foglalkozni, mert annak elsősorban ők
isszák meg a levét.
- Tudom. Pontosan emiatt érzem kellemetlen helyzetben magamat.
- Hallgass rám, kincsem! Lépj minél előbb!
- Most, hogy beszéltünk róla, minden sokkal könnyebb. Érlelődött
bennem a döntés, nem halogatom tovább, ha holnap tud fogadni
Andor, beszélek vele.
- Rendben van, de szépen kérlek, ne meghátrálásként, kudarcként
éld meg a változtatást, mert nem erről van szó. Ha németből is
lenne gyakorlatod, mint franciából, nem fogna ki rajtad a
három tantárgy. Az idegen nyelveket állandóan gyakorolni kell,
különben elhalnak bennünk. Ezentúl kettesben mindig franciául
fogunk beszélgetni - váltott át magyarról franciára.
Tünde rámosolygott, átölelte, és forrón megcsókolta.

Levente reggel furcsa világosságra ébredt. Felült, hosszan
nézett kifelé, de nem értette mitől olyan világos a szoba.
Felkelt megnézni. Meglepődött a hatalmas hó láttán. Tünde
kinyitotta a szemét, álmosan nézte a férjét.
- Tündikém, hihetetlen, nem hiszek a szememnek, akkora hó van
odakinn, és még mindig szakad. Az utcák kihaltak, pedig
mindjárt hat óra van.
Tünde kiugrott az ágyból, elhűlve nézte a fehérbe öltözött
tájat.
- Hogy megyünk a suliba, Levikém?
- Nem tudom, kincsem. Gyere lemegyünk lent körülnézni, milyen
állapotok vannak.
Magukra kapták a köntösüket, lementek. Alighogy beléptek a
lakásba, megszólalt a telefon:
- Tessék, Szilágyi lakás! - Vette fel Levente.
- Adj isten, fiatal úr! A kertész vagyok.
- Jó reggelt, Pista bácsi.
- Csak azért híttam hajnalok hajnalán, mert nem lehet a házat
megközelítni. Elmék hókotrót kerítni valahun, addig ne
moccanjanak itthonrú'!
- Mennyi esély van rá, hogy ma eljutunk az iskolába?
- Arra semmi! Nekem combtőjig ér a hó, otóva' nem áhat ki, a
busz nem mén. A hókotrók először bent a városban csinyának
rendet, majd csak osztá' gyün ide.
- Értem... - mondta Levente elgondolkodva - ez mit jelent
számunkra?
- Ha nem esik több hó, akkor tán két nap, de ha ránk szakad az
ég, mint ájtalába télen mindig, akko' tuggy isten.
- Köszönjük szépen, Pista bácsi az intézkedését! Türelmesen
várunk.
- Ne aggóggyanak, kenyérű', tejrű' gondúkszom. Ha kifogy a bót,
kenyeret süt az asszon, tejet meg ád a Manci. Ecce' legalább
megízlelik az igazi házi kenyeret, frissen fejt tejet.
- Igazán hálásan köszönjük az előrelátó gondoskodását. Azért jól
gondolja meg Pista bácsi, mennyire kényeztet bennünket,
nehogy nagyon rákapjunk a jóra - nevette el magát Levente.
- Megógyjuk, ha rákapnának... Sárival lehet beszéni - nevetett a
kertész is.
- Még egyszer köszönünk mindent, és türelmesen várunk.
- Ugyan mán fiatal úr, ne köszönnyön nekem semmit... Ebben a pár
hétben nagyon megkedvűtem magát, nekem ez semmiség. Na, adj
isten!
- Minden jót, Pista bácsi! - tette a helyére a kézibeszélőt.
Marosi Gábor jött ki álmosan Eszter néni volt szobájából.
- Mi történt, Ventikém?
- Fogságba estünk, fiú.
- Mibe? Hogyan? Nem értem - nézett pislogva az álmosságtól.
- Nézz ki az ablakon, azonnal megértesz mindent.
Gábor az ablakhoz lépett, döbbenten nézte a hatalmas havat.
- Hogy jutok ki az állomásra szerinted?
- Mostanában sehogy. Várjuk a tavaszt, addigra csak elolvad -
kacsintott a barátjára mosolyogva.
Látta, hogy Gabi jelenleg nem vevő a humorára, elkomolyodva
folytatta:
- Pista bácsi hókotró után néz, de az valóban igaz, hogy egy-két
napig nem valószínű, hogy bejutsz a vasútállomásra.
- Ez nem lehet igaz! A szentségit a hülye fejemnek! Miért
maradtam itt?! Kingi kétségbe lesz esve, ha nem megyek haza!
- Hívjad fel telefonon, ha tudja hol vagy, talán nem fog sírni.
Gábor idegesen járkált le-föl az előszobában.
- Hogy értessem meg egy hétéves kisgyerekkel, hogy itt kell
maradnom?
- Nem értelek, Gabesz. Nincs Kingi egyedül, miért ne értené meg?
- Ezt elég nehéz még nekem is megérteni, aki benne élek.
Megpróbálom elmondani, mi a szitu, bár nagyon rösi.
Röviden vázolta az otthoni állapotokat.
- Ez borzasztó! - mondta lehangoltan Levente. - Érthetetlen...
Kingi édes, szeretni való kislány...
- Valóban az, anyu mégsem állhatja őt. El kell vinnem otthonról
szegénykémet. Amíg nem találok jobb megoldást, a szombathelyi
nagyszüleimhez viszem, szerencsére vállalják. Nagy nehezen
meggyőztem Kingit is, a hétvégén realizálhattam volna... de
hogy ezek után mihez kezdek, fogalmam nincs!
- Hány éves a nagymamád?
- 80.
- Egyedül élnek?
- Igen.
- Akkor oda nem viheted. Elég neki magukat ellátni. De nem
viheted hozzájuk Kingi miatt sem. Gondold végig, milyen
helyzetbe hozod a nagyszüleidet. Idősek ők már egy hétéves
kisgyerekhez...de Kingi is nagyon magányos lenne mellettük.
Beszélj inkább Dini bácsival, ha beleegyezik, hozd ide. Csak
elbírunk ennyien egy kisgyerekkel - mosolygott rá bátorítóan.
- Volt nektek már elég problémátok Melcsi miatt - mondta
kedvetlenül.
- Honnan tudsz erről?
- Melcsitől.
- Igazad van, felkészületlenül, hirtelen szakadt ránk a sok
gond, de megoldottuk... Kingi nem borítaná fel az életünket.
Kis csend támadt köztük. Majd Tünde szólalt meg szomorúan:
- Egyszerűen nem tudok magamhoz térni. Hogy lehet egy anya ilyen
kegyetlen a saját gyerekével? Az nem lehet kérdés, hogy
vállaljuk-e... Hát persze, hogy vállaljuk!
- Kingi értelmes, okos kislány, meg fogja érteni, hogy amint
mehetsz, azonnal mész haza, csak magyarázd el neki pontosan -
mondta Levente.
Gábor a barátját nézve kezdett megnyugodni.
- Mi lesz ezzel a rengeteg hóval? - nézett ki a teraszra Tünde.
- Amíg elkészül a reggeli, Gabesszel kerítünk lapátokat, és
leszórjuk a patakmederbe.
- Akkor megyek öltözni... Kingit csak egy óra múlva hívhatom,
még javában alszik - fordult meg Gábor, és indult a szobába.
Levente átfogta Tünde vállát, úgy mentek fel az emeletre.

- Én hívom fel Andort, ha módomban áll, még most megbeszélem vele
a problémámat - mondta Tünde eltökélten.
- Csak üdvözölni tudom a szándékod. Tündérkém, miért nem
beszélünk meg mindent azonnal frissiben? Miért várod meg, hogy
én szedjem ki belőled a gondod?
- Ne haragudj, nincs benne szándékosság. Ilyen vagyok... Nehezen
adom fel, amit vállalok. Beszélni pedig csak akkor tudok róla,
amikor már pontosan körvonalazódik, megfogalmazódik bennem mi
a probléma.
- Jobban fogok rád figyelni, és nem várom meg, hogy a
hangulatváltozásod tűnjön fel. Fél hét van, szerintem hívhatod
is - nézett az órájára Levente belépve a lakásba.

Tünde a telefonhoz lépett, tárcsázott:
- Tessék, Réti lakás! - hallotta a komoly férfi hangot.
- Jó reggelt kívánok, Borbíróné Kékesi Tünde vagyok.
- Szia Tündike, Andor vagyok. El sem kell mondanod a gondotokat,
vártam a hívásodat. Remélem nem ijedtetek meg a hegyek fehér
mumusától?
- Bizony meglepődtünk, mikor felébredtünk. Ilyenkor mi a teendő?
- Azon túl, hogy várjuk a járható utakat, nem sok. A gyerekek
nagy része távolról jár, ekkora hó leküzdhetetlen a legtöbb
családnak. Annak viszont nagyon örülök, hogy végre nyugodt
körülmények között beszélhetek veled. A napokban nagyon
gondterheltnek, megviseltnek látlak. Vártam, hogy bejösz
hozzám, és megbeszéljük. Mivel nem tetted, Beától érdeklődtem
felőled. Válaszként behívott párszor a tanáriba, hogy lássam
mivel töltöd az óraközi szüneteket. Úgy lefoglaltad
magadat a tanulással, tudomást sem vettél rólunk pedig percekig
álltunk melletted. Kértelek annak idején benneteket, hogy
szóljatok, ha túl sok, amiben megegyeztünk ...
- Bocsáss meg, hogy közbevágok, de Leventétől is épp most kaptam
fejmosást emiatt. Neked sem mondhatok mást, utálok meghátrálni!
Csak akkor adom fel, ha végképp ellehetetlenül a helyzetem. Most
kerültem ebbe a stádiumba. Belátom, a középfokú nyelvvizsga
kevés a tanításhoz.
- Melyik nyelvvel van gondod?
- A némettel. Abból ugyanis gyakorlatom nincs. Gyorstalpalón
készültem fel belőle. A franciát tizenhárom évig tanultam,
kétszer voltam Franciaországban: tíz napot Párizsban, három
hetet a Pireneusokban. Ez volt a komolyabb, mert itt egyedül
voltam egy nagyon intelligens családnál, akik szívügyüknek
tartották a célt, hogy gyakoroljam a nyelvet. Rengeteget
beszélgettek velem, meséltettek. De a tanáraimra sem lehet
panaszom, mindent elkövettek, hogy belénk súlykolják a
nyelvtant, gyarapítsák a szókincsünket.
- Ha csak a némettel van gondod, megkönnyíted a helyzetemet.
Fischer kolléga német anyanyelvű, boldogan átvenné tőled az
osztályaidat. Ő a magyarral küzd, úgy, mint te a némettel, de
erre könnyebb megoldást találnom.
- Máris megtaláltad. A magyar a kedvenc tantárgyam. Eredetiben
magyar-francia szakra akartam jelentkezni, anyu tanácsára
mentem tanítóképzőbe, amit nem bántam meg, igazán a kicsiket
kedvelem, velük tudok szót érteni. Nagy kihívás nekem a felső
tagozat, de megbirkózom vele. Tehát boldogan cserélek Fischer
kollégával. Az irodalmat és történelmet szépen egymásra lehet
építeni.
- Akkor a következő felállást ajánlanám: ahol eddig németet
tanítottál, átveszed az irodalmat. A nyelvtant felső
tagozatban külön tanár tanítja. Ez nem szokványos, de nálunk
jól bevált. Az óraszám miatt még le kell adnod valamit.
- Ha muszáj, hatodikban a franciát.
- Rendben van, akkor egyelőre maradjunk ebben... De nyomatékkal
kérem, ha még mindig nem ez a végleges megoldás, szólj, ne
várd meg, amíg teljesen kiborulsz. Tisztában vagyok vele,
tanítói diplomával komoly próbatétel, amit vállaltál.
- Ígéretet teszek neked is... Bár Levente is ezt várja tőlem.
- Ha nincs más, elköszönök. Hívnak a kollégák az időjárás miatt.
Remélem, egy-két napnál nem tart tovább fogságban benneteket a
hó, és jöhettek. Addig pihend ki magad, sziasztok!
- Rendben van, köszönök mindent! Levivel együtt jó pihenést
kívánunk, szia!


2.

Beáta nagy elhatározással lépett a telefonhoz, tárcsázott:
- Tessék, Szilágyi villa! - hallotta Tünde vidám hangját.
- Szia, Tündikém! Olyan jó téged vidámnak hallani! Réti Beáta
vagyok.
- Szia Beácska, én is megismertem a jellegzetes hangod.
Parancsolj velem!
- Parancsolni nem szoktam - nevette el magát - Azért
bátorkodtalak felhívni, mert szeretném kérni tőled, ha tudsz,
a holnapi értekezletre gyere be kicsit előbb! Szeretném
megragadni az alkalmat, hogy nincsenek gyerekek, egyikünknek sem
kell a dolga után rohangálni, kicsit dumcsizhatnánk. Mióta
nálunk vagy, készülök erre a beszélgetésre.
- Nem látom akadályát. Őszintén szólva, amikor nálatok voltunk,
én sem gondoltam, hogy olyan fába vágom a fejszémet, amibe
csakhamar beletörik. Mindegy, apukád segítségével és jó
indulatával sikerül kilábalni a gödörből, ahova a
túlvállalásommal csúsztam. Remélem, ezután több időnk jut a
beszélgetésekre, barátkozásra.
- Örülök, ha te is így gondolod, nagyon jó lenne megvalósítani.
Nem zavarlak tovább, holnap reggel nagyon várlak, szia!
- Oké Beácska, ott leszek, szia !
Levente hallva a beszélgetést, várakozóan nézett Tündére.
- Nem tudom, mi lehet Beának az a fontos, de jó lenne legalább
egy órával előbb indulnunk.
- Oké, kicsim. Amíg beszélgettek, én beülök a könyvtárba
anyagot vadászni.

- Köszi Tündikém, nagyon örülök neked - puszilta meg Bea amint
belépett a tanáriba.
- Apu megengedte, hogy beülhetünk az irodájába - nyitotta az
ajtót - Foglalj helyet! Nem szeret reprezentálni, de ebből a
kevésből, ami itt van, szívesen megkínállak - töltötte tele
a poharakat rostos üdítővel.
- Készültem én is - vett elő szerény mosollyal a táskájából két
ételes dobozt.
Az egyikben étvágygerjesztő szendvicsek, a másikban különböző
sütemények voltak.
- A mindenit, ennyi finomság! - nézte Bea a kinyitott dobozokat.
- A krémes sütiket anyukám, a diósat én sütöttem.
- Akkor lemeózlak, milyen szakácsnő lenne belőled - vett ki egy
szeletet Bea nevetve.
- Remélem, pedagógusként felülmúlom a sütéstudományom.
Szerencsére Levinek ízlik, ő nagyon süteményes.
- Nekem is nagyon ízlik, úgyhogy egyforma az ízlésünk - mondta
kuncogva Bea, kivéve a második szeletet.
- Bevallom neked, utálom az udvariaskodó körmondatokat, úgyhogy
ezeket messze kikerülöm. Nem szeretném, ha panaszládának
éreznéd magad, de a barátságunkat egy komoly kitárulkozással
kezdem. Nincs kivel megbeszéljem a problémáim, és már
elviselhetetlen súllyal nehezednek rám.
- Köszönöm, ha megtisztelsz a bizalmaddal. Azt nem tudom, mennyit
tudok majd segíteni, de együttgondolkodni feltétlenül fogok
veled.
- Bevezetésként kicsit beszélek magamról. Kedvelem magam körül a
nyüzsgést, szeretek a társaság középpontjában lenni. Mivel
velem hasonló korú nőismerőseim nincsenek, jobbára srácokkal
barátkozom... De ezt értsd a szó legszorosabb értelmében. Őket
még főiskolás koromból örököltem. Amíg suliba jártam, voltak
barátnőim. Közülük egyet sajnálok igazán, Gerdát, akivel
csoporttársak voltunk. Amíg Miskolcon élt, sülve-főve együtt
voltunk. De szerelmes lett, férjhez ment, és elköltözött
férjével az ország másik felébe. A földrajzi távolság, a
megváltozott élete mára már teljesen szétválasztott minket.
Eredetiben Gerda tartozott a társasághoz, ő csalt engem maguk
közé. A férjével itt jöttek össze. Na szóval, Gerda elment, de
a srácok maradtak. Addig nem is volt ebből semmi gondom, amíg
barátként lehettem velük, mert jókat buliztunk, csavarogtunk.
Egy ideje ketten is kiszemeltek maguknak, és mind gyakrabban
ostromolnak külön találkozókért. Nekem, mint férfi egyikük sem
tetszik.
- Meg tudod fogalmazni, miért nem? - kérdezett közbe Tünde.
- Igen. Ők mind vidéki származásúak, ami csak annyiban gond, hogy
más az érdeklődésük. Robi anyukája például nyíltan beszél
mindenkinek arról, hogy alig várja már, hogy Robi feleségül
vegyen, mert nagyon elkel a segítségem a gazdaságukban. Bár
biológia-földrajz tanár vagyok, a gazdaság egyáltalán nem
érdekel... Nem is értek semmi ilyesmihez. A kertünkben is csak
a virágokkal foglalkozom, mert azokkal elbibelődhetek a
magam bugyuta módján. Fecó pedig arról beszél, hogy amint
megnősül, az orrát sem dugja ki a falujából. A szüleivel él
együtt a kétszobás parasztházukban, ahol messze nincs meg az
a komfort, amihez én szokva vagyok. Nem nézem én le egyiket
sem, hiszen gyerekkoromban éltünk mi is szűkösen a nagymamámék
parasztházában, de már elszoktam tőle, és nem is vagyok
rákényszerülve, hogy ott éljek.
- Milyennek képzeled el a férfit, akivel el tudnád képzelni az
életed?
- Elképzelésem eddig is volt, de pár hete konkrét személy
valósítja meg a férfiideálom. Kirándulni voltunk a srácokkal.
Hazafelé lepihentünk egy közeli tisztáson. Egyszer csak
feltűnt, hogy az erdő szélén egy jólöltözött srác ás valamit.
Figyelni kezdtem, és láttam, hogy különleges növényeket szed
ki gyökerestől a földből, és egy ládikába rakja kecses
mozdulatokkal. Szemben voltunk egymással, nem volt nehéz
észrevennem milyen jóképű, intelligens arca van. Mégsem
azzal vonta magára a figyelmemet, hanem a végtelen szomorú
tekintetével. Azóta nem tudom őt kiverni a fejemből... Minden
éjjel ott van az álmaimban. Ha ő akarna megközelíteni, őt nem
tudnám visszautasítani. Azóta hatványozottan idegesítenek a
srácok, Robi levakarhatatlan bogáncskodása, Fecó nyájas
udvariaskodása. Fáraszt a hetenkénti bulizás, mert nincs egy
perc szabadidőm, amikor kipihenhetném magamat, foglalkozhatnék
a saját dolgaimmal. Nem lenne gond változtatnom, ha Robi nem
talált volna jó szövetségesre anyukámban a behálózásomra.
Neki tetszene mind a két srác. Egyik beszélgetésünk alkalmával
kifejtette, hogy ideje lenne komolyabban vennem az életet, a
srácokat nem pajtásnak tekinteni. A korombeliek már
családanyák, gyerekeket nevelnek. Eleinte próbáltam humorral
elütni, hogy nem tudok közülük választani, egyenként pedig
mégsem próbálhatom ki őket, de anyukám nem volt vevő a
humoromra. Azóta hárítom a témát, ennek ellenére két hete
csúnyán összevesztünk, mert nem száll le a dologról.
Lépten-nyomon a férjhezmenéssel nyúz. Ha nincs más érve,
előveszi a régi nótát: el vagyok kényeztetve, mert tálcán
kínál nekem mindent az élet, semmiért nem kell megküzdenem,
ezért nem veszem komolyan az életet. Sok mindenben igaza van,
de hát ők neveltek ilyennek. Nagyon ideges lettem, és dühömben
azt mondtam, ha útjában vagyok, elköltözöm otthonról, de
férjhez akkor sem megyek! Azonnal megbántam a ronda
kitörésem, de meghátrálni nem fogok! Azóta mosolyszünet van
köztünk. Az már eltökélt szándékom, hogy a srácokkal szakítok,
legalább tőlük legyen nyugtom. Kezdek egyre magányosabbá
válni. Apukámmal kicsi korom óta jó a kapcsolatom, de vannak
témák, amiket nem merek vele megbeszélni. A bátyám rühell
engem, mert lánynak születtem. Szerinte a nők csecsebecse
játékszerek, akik csak arra valók, hogy a férfiak vágyait,
egyéb igényeit kielégítsék. Soha nem ismert el, pedig mindig
lefölöztem tanulásban. Gúnyból elnevezett okostojásnak.
Néha már azt hiszem, a nevemet sem tudja. Négy évvel idősebb
nálam, de komoly kapcsolata még nem volt. Követhetetlen, ahogy
a lányokat váltogatja. Anyukám üdvöskéje. Már két éve dolgozik,
de még mindig pénzeli.
- Ezek bizony nagyon súlyos gondok. Mit szól apukád a kialakult
helyzethez?
- Amint látom, csendes szemlélője az eseményeknek. Igaz, nem a
témában, de sokszor mondta már, felnőtt vagyok, megvan az
intelligenciám az érdekeim védelméhez, harcoljam ki az
igazamat. Gondolom, jelenleg is hasonló lehet a véleménye. A
bátyám miatt pedig sokat vitatkoznak, veszekszenek.
- Az említett srácot azóta sem láttad?
- Nem, pedig érdekelne, hol, merre élhet?
- Akkor merd kivárni, amíg egy ilyen rádtalál. Ne engedj semmiféle
befolyásoltságnak.
- Te szembe mernél anyukáddal szállni hasonló esetben?
- Szerencsémre, ilyesmivel nem kell foglalkoznom... Nehéz
beleélni magam a szituációba, de amilyen makacs tudok lenni,
szerintem igen. Úgy gondolom, ha a boldogságomról van szó, a
véleményét meghallgatnám, de beleszólni nem engednék.
Andor lépett be az irodába.
- Örülök, hogy meghallgattál. A véleményeddel megerősítettél a
hitemben. Máris sokkal jobban érzem magamat - mondta egészen
halkan Beáta.
Az édesapjához fordult:
- Megérkezett mindenki?
- Igen, lehetne kezdeni.
Tünde megkínálta Andort is, és gyorsan összepakolt. Beáta a
poharakat mosta el.

Ádám nyugtalan izgatottsággal sétált Levente szülei lakásában.
Drukkolt, hogy ne idegent rendeljen mellé az ezredes pesti
tartózkodása idejére. Még öt perc, és itt kell lennie!
Csengettek. Egy lépéssel termett az ajtónál.
- Szia, Landi! Jaj, de örülök, hogy te jöttél! Gyere, foglalj
helyet - tette a táskáját az előszobafalra, amíg Fenyő Roland
(nyomozótiszt, az újdonsült unokabátyja) kabátját a fogasra
akasztotta.
- Szia, tesó. Örülök én is, de nem egyszerű a történet. Dinibának
más elképzelése volt. Gyuri segítségére volt szükségem a
meggyőzésére. Maximálisan bízik bennem, de a rokoni szálak
mégiscsak zavarják őt. Bántott volna, ha nem rám bízza az
őrzésedet, mert különben nem lett volna rád időm, pedig
szeretnék veled nagyokat dumálni, mint Párizsban. Fájlalom,
hogy ilyen távol kerültél. Hogy tetszik az új életed?
- Tetszik. Apával jól kijövünk, a környék gyönyörű, egy utca
távolságra laknak Leviék, valóban már csak te hiányzol. Főzök
egy kávét, addig is mesélj!
- Apukád hogy van?
- Erre elég nehéz egyértelmű választ adnom... Nagyon
megváltozott. Úgy látom, valami lelki problémája van, amit
nem tudok kiszedni belőle.
- Mit gondolsz, nem lehet összefüggésben anyu megváltozott
viselkedésével?
- Mire gondolsz? - kérdezte meglepetten.
- A mindig mosolygós anyukám elmélázó, sokszor elborul a
tekintete, az óráját nézi idegesen. Ha megszólal a telefon,
azonnal utána kap, ami régen soha nem volt rá jellemző...
Mindig utálta a telefont.
- Hm! ... Furcsa ... - gondolkodott el Ádám - ... röstellem, de
nem tudok semmi konkrétumot. Ezentúl jobban figyelek majd.
- Oké! Most úgysem ez a feladatunk. Nem hibázhatunk! Dini bácsit
meg kell győznünk!
- Meg fogjuk győzni, ne aggódj! Keresztapától, remélem, nem
tartasz? Mondtam neked, nincs miért, nagyon jó fej.
- Nem komoly, bár kicsit zavar, hogy csak fényképről ismerem.
Attól viszont tartok, hogy az esetleges késő éjszakai
érkezésemmel felbolygatom az életüket.
- Nem fogod, mert én mindig megvárlak. A kulcsom rendelkezésedre
bocsátom - mondta, miközben adagolta a kávét.
- Neked is a munkád a szenvedélyed? - kérdezte Rolandra nézve.
- Igen. Kicsikölyök korom óta erre a pályára készültem. Tíz
évesen már csak a krimik érdekeltek, filmekben, mozikban,
könyvekben egyaránt. Pontról-pontra elemeztem ki a nyomozók
gondolatmenetét, tevékenységét. Gimnazista koromra akkora
gyakorlatra tettem szert, hogy azonnal észrevettem, ha valami
fontos tényezőt kifelejtettek vagy figyelmen kívül hagytak.
Ugyanilyen kritikusan figyeltem a bűnözők viselkedését, a
bűntény előkészületeit. Rendkívül büszke voltam magamra, ha
hibát fedeztem fel, vagy előbb jöttem rá a tettes személyére,
mint ahogy az a filmekből, könyvekből kiderült volna. Mióta
szakmabeli vagyok, persze látom, hogy élesben nem olyan
egyszerű, mert csak a bűntény adott, a többi tényezőt nekünk
kell kibogoznunk: megtalálni a forró nyomot, felismerni a
típusmódszereket, bűntényeket, amikből következtetni lehet az
elkövető személyére... Felismerni a buktatókat, amik
vakvágányra vihetik a munkánkat. A rendőrtisztin még utáltam a
tucatszámra megoldandó logikai feladatokat. Most már persze
nagy hasznukat veszem. Ezeknek köszönhetem, hogy egyből átlátom
a feladat lényegét, de sokat fejlődött általuk a kombinatív és
koncentráló képességem.
Elhallgatott, pár másodpercig némán nézte Ádámot:
- Rátérve a feladatunkra, miben van benned bizonytalanság?
- Talán semmiben... Betartom Dini bácsi utasításait, rengeteget
gyakoroltam tükör előtt a lezser mozgást... a fegyelmezett
arckifejezést. De az igazi bizonyítás nekem is élesben történik
majd. Mit szólsz az új külsőmhöz - fordult el a tükörtől Roland
felé.
- Remek! Bizisten nem ismertelek fel a videófelvételen, amikor
Dinibá' rákérdezett, melyik lehetsz te. Különben ha Mónira
figyelsz, minden rendben lesz. Fiatalkora ellenére sok kényes
feladatot oldott már meg bravúrosan. Vigyázz, mert nagyon
csinos, intelligens lány, könnyű beleszeretni, de vőlegénye
van.
- Engem ez a veszély nem fenyeget. Egyhamar nem érhet ilyen
baleset. Már a szerepjátéktól is a hideg ráz. Ha nem Leviről
lenne szó, a világ minden kincséért sem vállaltam volna -
elnevette magát, a szekrényhez lépett: - Nézd, ezen a babán
gyakoroltam - emelt ki egy hatalmas hajasbabát - hogy kell
mímelni a csókolózást, hogy öleljem úgy át, hogy éppen csak
hozzáérjek. Azért izgulnod nem kell, nem hagylak cserben...
Mindent el fogok követni, hogy meggyőző legyen, nem a
haverommal bolyongok a romantikus környezetben.
- Nana! Lélegzetelállítóan gyönyörű Sárosi Mónika a középkék
kabátjában, fehér sállal, vajszínű kalappal, csizmával,
leheletnyi vékony kesztyűvel, amint a vállára gyűrűznek
aranyszínű hajfürtjei.
- Lehet, de gyönyörködni gyönyörködöm én Tündikében is, szerelmes
mégsem vagyok bele.
- Akkor harcra fel! Elmúlott két óra, a lányokat nem illik
várakoztatni!


3.

Eszter néni lakása Kingi vidám csacsogásától volt hangos.
Gábor a nyitott ajtókon át figyelte mosolyogva.
- Olyan jó ilyen vidámnak hallani. Otthon rengeteget sír
szegénykém.
- Örülök, hogy Dini bácsi engedélyével végre magaddal hozhattad.
- Kicsit féltem tőle, egyszerre sok ismeretlen emberrel kellett
megbarátkoznia, hiszen rajtam kívül csak Ventit ismeri.
- Nagyon szeretheti őt, olyan boldogan ugrott a nyakába - mondta
elmosolyodva Szilvi.
- Féltékenykedtem is kicsit, mert egyből az ölébe fészkelte
magát, onnan nézte a társaságot megszeppenve. Nem tudom, Venti
milyen varázsszót súghatott a fülébe, amitől elmosolyodott, és
mintha elvágták volna az ijedtségét, Eszter nénit szemelte ki
társaságának. Azóta is vele van legtöbbet.
- Nem csodálom, Eszter néni nagyon ért a kisgyerekek nyelvén, de
Ventit honnan ismeri ennyire?
- A négy év alatt volt nálunk jópárszor, nagyon összebarátkoztak.
Hallották, hogy lihegve szalad át a hosszú előszobán, egyenesen
Szilvihez.
- Melcsike! Nézd, mit csináltam! Ezt már én egyedül.
A lány rámosolyogva az ölébe emelte:
- Mutasd, Kingikém - simogatta az izgatott gyereket.
- Ezt, nézd! Papírzsebkendőből van, és csak olló kellett hozzá.
- Nagyon szépre sikerült, ügyes vagy! - puszilta meg.
- Eszterke nénike csak egyszer mutatta meg, hogyan kell. De nézd
csak, nem ám csak egy ollóval kell ilyet csinálni, mert ez a
rózsa például olyan cikkcakkossal van, amit már én is annyira
szeretnék kapni, de itt Eszterke néninek van mindene. Meg azt
is mondta még, hogy sok mindent fog nekem tanítani, mert
tudod, én csak keveset jártam oviba, és még sok mindent nem
tudtam ott megtanulni...
Hirtelen elhallgatott, a bátyjára nézett:
- Bocsánat, Gabcsikám, bocsánat! Tudom, megint hadarok, amit nem
szabad, de hidd el, muszáj, mert egyszerre van itt minden a
fejemben, és nem tudom mindet kimondani.
- De ki tudnád, csöpikém. Ha nem hadarnál, lenne időd rá, hogy
meggondold, mi minden van a fejedben - mondta mosolyogva, majd
elkomolyodva nézte a kipirult gyereket, és minden átmenet nélkül
megkérdezte:- Jól érzed magad itt?
- Igen! Nagyon! - válaszolt csillogó tekintettel.
Majd gyors puszit adott Szilvinek, lecsúszott az öléből, és a
bátyjához ment. Átölelte a nyakát, és az ölébe fészkelte magát:
- Azért mégiscsak haragszol rám? - kérdezte megszeppenve.
- Dehogy, csipetkém! Miért haragudnék, nem csináltál semmi
rosszat.
- Igen, de mégis úgy nézel, mintha haragudnál.
- Nincs semmi baj, Törpikém. Szeretnék valami nagyon komoly
dolgot kérdezni tőled, azért komolyodtam el. Mondd, kiscsillag,
gondolkodtál azon, amiről esténként beszélgetni szoktunk?
- Arról, hogy mit szólnék hozzá, ha mindig itt aludnék, itt
járnék iskolába?
- Igen, angyalka, erről.
- Jó lenne. Csak az jutott eszembe, hogy Zsolti meg Zsuzsi nem
jöhetnének ide.
- Ez igaz, de már sokszor megbeszéltük, hogy miért nem.
- Tudom. Azt sem felejtettem el, hogy Melcsike tanulna velem,
Eszterke néni játszana, meg sokat beszélgetnénk vele, hogy ne
legyen egyedül.
- Igen, drága. Nos, törpikém mi a válaszod?
Kinga hosszan nézett Gabi szemébe.
- Nem szeretnéd? - simogatta a kislány haját.
- Nem tudom. Anyutól félek, mert mindig kiabál velem, lökdös
engem, meg még pofont is ad. Apucikámnak pedig mindig a
kórházban kell lennie, és nem tud engem megvédeni, de téged
nagyon szeretlek. Mindig alig tudom kivárni, hogy értem gyere.
A leckémet is mosolyogva kérdezed meg tőlem, és soha nem
haragszol, ha véletlenül nem ötöst viszek neked. De azt sem
tudom, ki fog velem sétálni, játszani. Te mindig elvittél a
játszóra, vettél nekem Rigó Jancsit, amit annyira szeretek. De
még ott van az is, hogy Zsolti feleségül akar venni, ha nagy
leszek. De hogyan, ha nem fog megtalálni? Zsuzsi meg nem fogja
tudni a matekot. A tornát is mindig rólam nézi le. Azt még el
lehetne intézni, hogy Anikóról nézze, de ... nem is tudom -
pityeredett el - akkor már soha többé nem láthatom Zsoltikát?
- Hogyne láthatnád, Kingikém, hiszen elviszlek meglátogatni
apucit, anyut. Akkor felhívhatod Zsoltit, és ha akarja,
elviszlek hozzájuk, így jó lesz?
- Igen! Igen! Ha akarja meglátogatjuk! - hirtelen elhallgatott,
maga elé nézett: - Csak ha akarja? - kérdezte halk, bizonytalan
hangon.
- Igen, csipetkém, csak ha akarja.
- Majd megbeszélem vele, hogy akarja - ölelte át Gábor nyakát.
- Mikor is jövök ide? - kérdezte hirtelen.
- Arra gondoltam, megkapod a félévi bizonyítványt, és utána. Az
iskolában így lenne egyszerűbb.
- Mennyit alszok addig még?
- Karácsonyig három hetet, és utána is körülbelül annyit.
- Megkérdezem dédikét, nem sír-e, ha ilyen nagyon sokára jövök?
- Nem, Törpikém! Ezt neked kell eldöntened, mert a te véleményedre
vagyok kíváncsi.
- Nem tudom. Még azt se tudom, hogy fogják hívni a tanítónénimet?
Milyen is lesz? Nem kiabálós-e? Szeretni fog engem vagy nem?
Milyen feladatokat ad majd fel? Haragudni fog rám, ha nem tudom
megcsinálni?
- Ezeket mind csak akkor tudhatod meg, ha már hozzá jársz. Berni
nénit sem ismerted, amíg nem tanított.
- Tudom, tudom. Beszéld meg az új tanítónénivel, hogy ne kelljen
nekem olyan sokáig Pesten lennem már. Sok-sok jegyem van,
amiből megtudhatja, hogy mindenből tudom a leckémet.
- Ezt akarod?
- Igen, mert akkor már soha többet nem kell félnem anyutól, mert
már nem tud nekem pofont adni.
- Ha beszélek vele, és beleegyezik, hogy idejöhetsz, nem fogsz
sírni?
- Ki visz az iskolába? Még nem is tudom, hol az iskola? Hogy
találom meg ezt a házat?
- Kingikém, Pesten is mindig elintéztem, hogy menjen érted
valaki, itt sem kell egyedül menned.
- Jó, de légyszíves, szeretném megismerni az új tanító nénimet.
- Ha egészen biztosra megígéred, hogy nem fogsz sírni, akkor
elintézem azt is, hogy megismerhesd a tanítónénidet, még
mielőtt idejönnél.
- Nem fogok sírni. Vagyis nem sokat. Ugye az jó, ha nem sokat?
- Igen, az jó. Tudod, Törpikém, mondtam már neked, ha idejösz, itt
is kell maradnod, mert nem vihetlek minden hónapban másik
iskolába. De nagyon nem szeretném, ha sokat szomorkodnál
Zsuzsi, meg Zsolti után.
- Akkor te sírnál?
- Lehet, hogy igen, bár tudod, hogy egy fiúnak nem illik
sírdogálni.
- Inkább megígérem, egy picit sem sírok, még akkor sem, ha
akarnék. Nagyon szeretlek, és nem akarom, hogy te szomorkodj.
Így elintézel mindent?
- Igen, kicsi hugicám! - ölelte magához, puszilgatta.
- Olyan jó, hogy örülsz. Megyek, elmesélem Eszterke néninek ezt
a sokmindent, amit beszélgettünk, de legjobban azt, hogy te
örülsz - megpuszilta Gábort, megsimogatta Szilvit, és kiszaladt
a szobából.
- Úgy látom, Kingit elég könnyű meggyőzni dolgokról.
- Ezt nem mondhatnám. Hallhattad, ezer kérdés fogalmazódik meg
benne, és nem nyugszik, amíg megnyugtató választ nem kap rájuk.
Mostanában rengeteget beszélgetek vele róla, hogy elhozom
otthonról, és még mindig a kérdések halmaza foglalkoztatja.
Gyere, menjünk át Ventiékhez, szeretném, ha az ő sulijukba
járhatna. Akkor biztosan nem szomorkodna, no meg a kísérete is
meg lenne oldva.

A tanáriban ment a sustorgás, hitetlenkedés. Gazsi féltékenyen
figyelte fiatal kollégáját, hogy varázsol kezes bárányokat a
komisz, fegyelmezetlen kamaszokból. A gyerekek már teljesen
elfordultak tőle, minden gondjukkal, bajukkal Leventéhez mentek.
Mindez arra sarkallta őt, hogy átértékelje a helyzetét.
Egyik reggel azzal állt Levente elé:
- Nem szeretnék hosszú magyarázkodásba kezdeni, a helyzetet
ismerjük mind a ketten. Mivel nekem már nem sok közöm van az
osztályomhoz, bábszerepben utálok tetszelegni, az lenne a
javaslatom, menjünk be Andorhoz, bejelentem neki, hogy átadom
neked hivatalosan is az osztályt.
Levente meglepetten hallgatta Gazsit. Semmi rosszindulatot,
haragot nem érzett a hangjában, mégsem tetszett neki a hirtelen
bejelentése.
- Ezt hogy gondolod?
- Olyan egyszerűen, mint ahogy mondtam. Nem tudom, mivel sikerült
megbabonáznod őket, de engem levegőnek néznek, érted pedig
rajonganak. Nem volt egyszerű feldolgoznom, mert három és fél
évig kínlódtam velük, kérlek, ne nehezítsd meg a dolgomat
fölösleges magyarázkodással, menjünk be Andorhoz, és
intézzük el a formaságokat.
- Nagyon kedvelem a srácokat, de nem áll szándékomban a helyedre
törni. Nyolcadik félév előtt ennek egyébként sincs reális
alapja.
- Van abban igazság, amit mondasz, de az élet sokszor cáfol rá a
realitásra. Hidd el, nem sértődöttségből döntöttem, kizárólag a
srácok érdekeit nézem, amikor félreállok. Te is tudod, hogy ez
az egyetlen jó megoldás.
- Beszélek a srácokkal, és háttérbe vonulok - erősködött Levente.
- Ez nem pedagógia! Ráadásul igazságtalan lennék, hiszen mindenki
tisztában van vele, hogy a megváltozott magatartásuk, jó
tanulmányi eredményük kizárólag a te érdemed. Ne lelkizz,
fiatal barátom, rendezzük le a cserét, és el van intézve.
- Ha ennyire komolyan gondolod, mindenképpen a srácokkal
beszélek előbb.
- Én már döntöttem! Marhaság az időt húzni, az osztály rajong
érted.
- Mikor akarod, hogy Andorhoz bemenjünk? - kérdezte, miközben az
asztalon pakolgatta a naplót, történelmi atlaszt.
- Óra után megkérdezem, mikor ér rá fogadni bennünket, ha nem
futnánk össze, itt hagyok értesítést a helyeden.
- Oké, de jobban szeretném, ha meggondolnád magad.
Becsengettek. Levente gyors léptekkel indult a 8.b-be.

- Fél órával ezelőtt járt nálam Gazsi - mondta mosolyogva
Andor.
- Sajnos tudom... Reggel nem így beszéltük meg - mondta Levente
lehangoltan.
- Ne vedd a lelkedre. Nem könnyű dolog szembenézni a tényekkel.
Gazsi közel az ötvenhez nehezen fogadja el a megváltozott
körülményt. Eddig jó pedagógusnak tartotta magát, ezzel az
osztállyal valami okból kifolyólag kudarcot vallott, és ezt
képtelen feldolgozni. Próbáltam jobb belátásra bírni, de
hajthatatlan. Őszintén szólva én sem értem, mivel sikerült
a kezed alá szelídíteni az iskola rémeit. A kollégák rettegve
mentek be hozzájuk órát tartani, mióta te tanítod őket,
majdnemhogy mintaosztály lett belőlük. Hetek óta hallom a
sustorgást. Igyekeztem háttérből figyelni az eseményeket.
Várható volt a kialakult helyzet, beavatnál, hogy csináltad?
- Valójában magam sem tudom. Igyekszem felnőttként kezelni
őket... Mindent megbeszélünk. Ha valami komoly elvárásom van
velük szemben, megszavaztatom, ha döntő többség elfogadja,
keményen behajtom rajtuk.
Példaképpen elmondta, milyen feltételekkel kezdte történelemből a
tananyagot elölről.
- Őszintén szólva magam sem hittem benne, hogy beválik a
módszerem, de eddig minden elképzelésem bejött. Látom, hogy
szívesen dolgoznak velem, én is örömmel megyek az osztályba.
Ennél többet nem igen tudnék a módszeremről mondani...
mindenesetre komoly sikerélményként élem meg, hogy nem csak a
tudatukat, de a lelküket is sikerül formálnom. Öröm nézni,
ahogy segítenek egymásnak. Behozom neked a felmérőjüket,
magad is meggyőződhetsz róla, némelyik komoly tanulmány.
Őszintén mondom neked, engem is meglepett, hogy ilyen jó
képességű osztály lett belőlük. Azért be kell vallanom, az
eredményhez nekem is keményen oda kellett tennem magam. A
másfél hónap alatt komoly erőpróba volt lazítás nélkül
következetesnek lennem, hajtanom. Úgy akartam átismételni velük
az anyagot, hogy félévre ne legyen lemaradásunk. Már látom,
sikerülni fog. Ez csak közös akarattal valósulhat meg, de
becsülettel teljesítenek.
- Merész vállalkozásba kezdtél. Őszintén drukkolok neked, hogy
eredményesen zárjátok az évet. Remélem, kitart a lelkesedésed
egy-két kudarc esetén is.
- Természetesen, ezzel számoltam, valamennyi belefér.
- Rendben van, Levente, vedd át az osztályt! Élmény volt
hallgatni téged, őszintén örülök az eredményességednek.
További jó munkát kívánok, az értekezleten találkozunk!
- Visszamegyek a srácokhoz, nagyon várják a döntésünket, és
rohanok a tanáriba.
- Még van negyed órád - mosolygott kedvesen az igazgató.


4.

- Láttam, mennyire meglepődtél, mikor kiderült, hogy üres lakás
fogadott bennünket. Madarat lehetett volna velem fogatni,
amikor megtaláltuk Melcsi levelét. Kaptunk ajándékba egy egész
délutánt. Szép tőlük, hogy Eszter nénit magukkal vitték -
dőlt végig a heverőn Levente Tündével.
- Azért lepődtem meg, mert fel voltam készülve rá, hogy nagy
nyüzsi lesz nálunk. Kingi odavan érted, Gabeszék pedig el
lesznek foglalva a rámolással.
- Milyen szerencse, hogy nem így történt. Gyere ide hozzám
bátran, végre nem kell az ajtót figyelni, mikor nyitja ránk
valaki. Nagyon elfáradtál?
- Nagyon, de isteni a karjaidban pihenve beszélgetni.
- A Dáriusz kincséért sem adnám oda ezt a délutánt. Az benne a
legszebb, hogy mindenkivel a számára legjobb dolog történik. El
tudom képzelni, Melcsi milyen boldog lehet, hiszen, mióta itt
él, most hagyta el először a házat. Erika meddig lesz benn a
suliban?
- Azt mondta, megvárja Gabeszékat, úgyis rengeteg az elmaradása az
adminisztrációval. Nagyon kíváncsi Kingire. Sokat meséltem neki
róla. Drukkolok, hogy jól érezze itt magát.
- Jól fogja. Ennyi felnőttnek nem lesz terhére, legyen bármilyen
virgonc. Értelmes kislány, könnyű őt lekötni.
- Nem árt egy kis előgyakorlat... Jó fél év, és már a miénk
rosszalkodik nekünk - simult szerelmesen Leventéhez.
- Alig várom, hogy valóság lehessen végre, és a karomban
tarthassam őt.
- Addig viszont be kell érned velem, és elmesélned, miért nem
tudsz megbékélni Gazsi döntésével?
Megszólalt a telefon.
- Na, ezt aztán nem! Senki, semmi nem érdekel! Végre van egy
szabad délutánunk, mindenki menjen a csudába! - húzta ki a
telefon dugóját Levente.
- Jól van, nyugodj meg te, kis méregzsák - puszilta meg Tünde.
- Válaszolj a kérdésemre!
- Nem tudok újat mondani. Képtelen vagyok feldolgozni Gazsi
kudarcát.
- Miért nem fogadod el, hogy nem tehetsz róla? Nem csábítottad
el az osztályát, csak a dolgodat végezted lelkiismeretesen.
Heti hét órát vagy a srácokkal, kétszer annyit, mint Gazsi. De
igaz az is, hogy te pályakezdő vagy, ő pedig esetleg már
belefáradhatott kicsit.
- Tudom, kicsim, mindenben igazad van. Százszor, ezerszer
gondoltam már végig, de mindig oda lyukadok ki, nem szeretnék a
helyében lenni.
- Ezt, látod, elhiszem. Ha átgondolod a másik oldalról, biztosan
meg tudsz vigasztalódni. Hiszen huszonhét gyereknek teszel jót
a jelenléteddel. Huszonhét gyerek bízik benned, imád téged. Ők
a segítségeddel lesznek boldog, sikeres felnőttek. Ha nem
kerülsz hozzájuk, legtöbbjük elkallódik, mert beléjük lett
súlykolva, hogy értéktelenek, semmirekellők. Ez pedig Gazsi
bűne is.
- Erre igazán nem tudok mit mondani... Látod, ebből az
aspektusból sokkal derűsebb a helyzet. Édes vagy, hogy segítesz
feldolgozni. Valójában nincs min keseregnem, hiszen olyan
boldog vagyok, mert kész történésszé avanzsálod magad
mellettem, és hidd el, ez az, ami minden körülmények között
megvigasztalna.
- Vigasztalhat is! Ez kizárólag a te érdemed! A történelem soha
nem tartozott a kedvenceim közé. Különös izgalom fog el,
amikor leülök az anyagot összeállítani. Még mindig meglepődöm,
hogy sokkal szorosabb az összefonódás a két tantárgy között,
mint gondoltam. Igazad van abban is, hogy sikerélmény kell a
tanításhoz. Mióta leadtam a németet, visszatért az életkedvem,
örömmel megyek az óráimra. Isteni érzés, hogy a gyerekek
szívesen dolgoznak velem, nincs egyetlen unatkozó arc sem.
Minden óra meglepetéssel kezdődik, mert olyan szemelvényeket,
irodalmi, történelmi tárgyú könyveket hoznak be, amik az én
figyelmemet elkerülték, pedig klasszul felhasználhatóak.
Sikereim vannak az ötödikesekkel is francia órán. Mióta
jeleneteket írok az olvasmányokból, beépítve a nyelvtan példa
mondatait, sokkal könnyebben sajátítják el az anyagot, jegyzik
meg. A szókincsük is jobban gyarapszik. Tóth Kati jött oda
hozzám tegnap, és mosolyogva közölte, mióta én tanítom a
franciát, soha nem kell otthon tanulnia, mert ha valami nem
jut eszébe, csak a szerepére kell gondolnia, és már tudja is.
Sejtelmesen mondta, készít nekem meglepetést. Amikor azt
válaszoltam, izgalommal várom, csak kibuggyant belőle, hogy
egy másik jelenetet ír az olvasmányból, mert eszébe jutott egy
kassi sztori. Megígértem neki, ha a többiek benne lesznek, és
tetszik nekik, előadhatják valamelyik iskolai ünnepélyen.
Röpködött örömében. Kezdem átérezni azt a csodálatos érzést,
amiről Beáta mesélt megismerkedésünkkor, milyen jó magamon
tudni az érdeklődő tekinteteket.
- Büszke vagyok rád! - szorította magához a lelkesen mesélő
Tündét Levente.
- A tananyag feldolgozása közben engem is ért pár meglepetés.
Meséltem neked, hogy az összefüggéseken át magyarázom az
anyagot. A különböző történelmi korok összehasonlíthatóak a
sajátosságaik megfigyelésével. Az okok, okozatok tényezői jól
kimutathatóak, összevethetőek egymással. Ezeken keresztül
könnyű átlátni, megérteni a hibás döntések következményeit.
Felismerésemhez te adtad az apropót. Érveket gyűjtögettem az
I. világháború következményeinek megértéséhez. Közben a
tekintetem a nyitott könyvedre tévedt, ahol a tananyag éppen
Mátyás korát követő főúri viszályokat taglalta. Ennek kapcsán
gondoltam végig pontról-pontra, milyen logikusan következnek
egymásból az események. Ha az országot irányító csoport nem
tartja erősen kézben a belső negatív folyamatokat, a külső
fenyegetettséget nem veszi komolyan, könnyen sodorhatja bajba
hazáját. A főurak viszálykodása például a török hódoltsághoz,
amíg az I. világháború hibás döntései területvesztéshez,
Trianonhoz vezettek. Ha minden ország a saját belügyeinek
rendezésével foglalkozott volna, talán nem lett volna elég
egy őrült hatalmi vágya egy újabb világégéshez. Mióta tanítok,
jöttem rá, milyen szerencse, hogy általános iskolában kezdtem,
nem gimnáziumban. Bőven van még itt is pótolnivalóm.
- Ilyenekre mondom én mindig, véletlenek pedig nincsenek -
puszilta meg Tünde Leventét - Nem vagy éhes?
- Ó, szent ég! Még nem is ebédeltünk. Nem vagy rosszul?
- Nem, csak a kis trónörökös nyugtalankodik odabent.
- visszadugom a telefont, és máris megnézzük, nem vagyunk-e a
konyhában? Melcsi rengeteg finomságot készített.

- Már kezdtem aggódni, mi történt veletek? Egész délután
hívogattalak - mondta Ádám belépve a lakásba.
- Ma hozta el Kingit Gabesz, ebéd után elvitték őt kicsit
körülnézni, bemutatni az új tanítónéninek. Végre volt egy
szabad délutánunk. Kizártam a külvilágot. Most készülünk a
vacsorához, gyere, tarts velünk!
Leültek, és vacsora közben Ádám mesélni kezdett.
- Egy hétbe került, de csak előcsalogattam Nadinát. A stratégia
szerint azon a hétvégén, amikor Pestre utaztam, megjelent a
napi lapokban, hogy szabadultam a börtönből, és a szüleimnél
fogok lakni. Dini bácsi ettől kezdve őrzőszolgálatot tartott a
házunk körül. Jól számított. Zsuzsa - akit közben beszerveztek
a berliniek - hazajött. Napközben órákat töltött a házatok
körül. Gondolom, arra számított, hogy keresztapuékhoz biztosan
elmegyek. A Margit-sziget két bejárójához is odarendelt két
repülőpilótát - ahogy Dini bácsi a követő nyomozókat hívja.
Rám Landi vigyázott éjjel-nappal, de készenlétben állt Gyuri
és Gergő, nehogy szem elől veszítsék Nadinát, ha felbukkan.
- Ha Zsuzsa állandóan ott ólálkodott, te hogy tudtál közlekedni?
- Látod, milyen hebrencs vagyok? Annyira össze vagyok keveredve,
alig tudom rendezni a gondolataimat. Szóval miután kiderült,
hogy Zsuzsa Pesten van, átköltöztünk Landiékhoz. Ennyi
bevezető után halljátok a történetet kronológiai sorrendben!
Tegnapig csak randevúzgattunk Mónikával. Nem szívesen idézem
vissza ezeket a napokat. A sok-sok együtt töltött idő alatt
rengeteget beszélgettünk. Eleinte csak általános dolgokról,
aztán azt hiszem aazzal tértünk át magánszférába, hogy
megkérdeztem tőle, a vőlegénye hogy engedheti meg neki ezt a
veszélyes foglalkozást? Azt mondta, megígérte neki, amint a
legkisebb jelét érzi, hogy a rábízott személyben nem a
feladatot látja, azonnal abbahagyja. Mónika nem csak gyönyörű,
de rendkívül intelligens, szórakoztató lány. A kisugárzásában
lehet valami ellenállhatatlanul lenyűgöző. Így kell lennie, ha
a kiábrándult lelkemben is képes volt megmozdítani valamit. A
kellemetlen az volt, hogy minden nap ki voltunk téve a
kísértésnek. Minél többet tudtunk egymásról, annál meghittebbé
vált köztünk a légkör, és hol az egyikünk, hol a másikunk
csúszott át intimszférába. Nehezítette a helyzetünket a
metsző, jeges szél, a nagy hó, a rossz útviszonyok. Szerelmes
párként kellett viselkednünk. Ráadásul az étteremben is el
kellett töltenünk egy-másfél órát, amit vehetünk úgy, hogy
meghitt kettesben, mert Landi diszkréten háttal ült, a pincér
pedig csak addig volt jelen, amíg felszolgálta, amit kértünk.
Ilyen körülmények között nehéz volt kordában tartani az egyre
fokozódó szimpátiánkat. Jó, hogy vége.
A történet izgalmasabb része tegnapelőtt kezdődött, amikor
először jelent meg Nadina. Már séta közben gyanakodtam rá, de
ő is elváltoztatta erőteljesen a külsejét. Mondtam Mónikának,
a középső asztaltól balra üljünk le, mert Nadina automatikusan
megy a középső asztalhoz. Annyira ösztönösen cselekszik, még
azt sem veszi észre, ha foglalt az asztal. Mivel ő mindig a
bejárattal szemben ül, hogy jól láthassuk egymást, én a
szomszéd asztal szemközti székét választottam. Amíg megkaptuk
a forró teánkat, körülnéztem. Meglepetten fedeztem fel
Gyurit és Gergőt egy-egy szép hölgy társaságában. Sok időm nem
volt gondolkodni, hogy kerülhettek oda, mert megérkeztek
Nadiék. Nem tévedtem, körül sem nézett, egyenesen a szokott
helyére ült. A kísérője ült mellettem. Mónika a bal oldalamon
mindkét személyt pontosan láthatta. Miután megbeszélték, mit
rendelnek, Nadina hátradőlt, tekintete rám tévedt. Alaposan
szemügyre vett, ami nem volt számomra furcsa, hiszen nem
egyszer volt nézeteltérésünk amiatt, hogy mindenkit tüzetesen
megnéz. Álltam a tekintetét, bár egyedül a szemem maradt
rajtam változatlan. Egyre kitartóbban figyelt. Mónika felé
fordultam, aki elővett a táskájából egy fényképet, és élénk
magyarázásba kezdett. Mindketten egészen az asztal sarkához
húzódtunk, átöleltem a vállát, és odaadóan hallgattam őt.
Őrült izgalom fogott el, féltem a következő percektől, mert
vonzott a közelsége, de tudtam, hogy tilosban járok. Annyira
édes volt, mire észbekaptam, már hevesen udvaroltam neki. A
szemem sarkából láttam, hogy Nadi egyre izgatottabb. A kísérője
ekkor odaintette a pincért, fizetett, és erélyes, kemény
hangon közölte, indulhatnak. Nem voltam boldog, mert ez azt is
jelentette, még egy nap idegjáték az érzéseinkkel. A feladatunk
ugyanis az volt, hogy minden kétséget kizárva kell bizonyítani
Nadina Müller valódi voltát. Tegnap hagytuk, hogy ők menjenek
be az étterembe, és a jobb oldali asztalhoz ültünk. Dini bácsi
utasítása szerint rá kellett kapcsolnom, aminek a vége
számunkra életveszélyes csók lett. Szorosan öleltük egymást,
hevesen csókolóztunk. Az idillnek Nadina vetett véget, aki
az asztalunkhoz ugrott, és magánkívül ordított rám: "Ádi elég!"
Összerezzentünk, de alig tudtuk elengedni egymást. Ő mit sem
törődve a körülményekkel, mondta a magáét: jó színészi
adottságaim vannak, de ezer férfi közül is felismerne engem!
Vegyem tudomásul, a gyerekeimet hordja a szíve alatt! A
kísérője ekkor hozzá lépett, erélyesen belekarolt, és
kivonszolta az étteremből. Láttam, hogy Gergő URH-rádióval a
kezében utánuk siet. Mielőtt hozzátok jöttem volna, hívott
Dini bácsi, és újságolta, hogy a nagy hónak köszönhetően csak
a főúton menekülhettek, így egészen a svájci otthonukig
kísérhették őket. Gergő beszélt Vidorral - ő volt a kísérő -
közölte vele, ha még egyszer Magyarországra jönnek, nem
ússzák meg szárazon. Vidor annyit mondott, nyugodjon meg,
ezek után azt is elfelejti, hogy magyarnak született.
Miután elhagyták az éttermet, mi is fizettünk, és elindultunk
utolsó közös utunkra. A Blaha Lujza téren az aluljárónál akartam
elbúcsúzni Mónikától, de láttam, hogy könnyek csillognak a
szemében, ezért beültünk a közeli presszóba. Mivel elsírta
magát, össze kellett szednem magamat, hogy kijózanítsam.
Megfogtam a csuklóját, és nagyon komolyan szólaltam meg. Valami
ilyesmit mondhattam: Mónika, a feladatnak vége! Három év komoly
kapcsolat és jegyesség áll mögötted, nem veszíthetjük el a
fejünket... Tisztában vagyok vele, hogy csak megszédültél, és
Szabolcsot szereted - így hívják a vőlegényét -, kérlek, ne
nehezítsük egymás helyzetét. Megtörölte a szemét, rám nézett, és
meghatott hangon mondta: "Köszönöm, Ádám! Nagyon hálás vagyok
neked. Igazad van, Szabolcsot nem tudnám soha elfelejteni.
Remek srác vagy! Boldog lehet majd a lány, akinek sikerül a
lelkedet meggyógyítani. Ebben a pillanatban nyílott az ajtó.
Mivel már egyszer volt szerencsém Szabolcsot látni, egyből
felismertem. "Nézd csak, Mónika, ki jön ott!" - mondtam, és
megkönnyebbülten láttam, hogy Móni megfordult, boldogan rohant
Szabolcs széttárt karjaiba. Odajöttek hozzám, Szabolcs kezet
nyújtott, és megköszönte, hogy a csaknem két hét alatt
egyetlenegyszer nem kellett rettegnie Móniért. Én bambán
nézhettem rá, mert elmosolyodott, átölelte Mónit. Mielőtt
elhagyták volna a presszót, Móni rám, majd Szabolcsra nézve
mondta: "Igazad van, drágám, de ha az ezredes úr nem ad más
beosztást, holnap elköszönök a rendőrségtől". Szabolcs
megpuszilta, lassan megfordultak, és indultak az ajtó felé.
Nem tudom, mennyi időre lesz szükségem hozzá, hogy elfelejtsem
őt, de az fog segíteni, hogy Móni csak így lehet boldog.
- Örülök, hogy túl vagy a nehezén - mondta együttérzéssel
Levente - Jó gyógyír lesz lelkednek a ránk váró fizikai munka.
A hétvégén át kell rámolnunk az egész házat. Számítunk a
segítségedre, sőt, erősítésnek magaddal hívhatnád keresztaput
is - mondta nevetve.





Cím: Élet a kastélyban 07
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: V. Pócsay Rozika
Beküldve: April 9th 2006
Elolvasva: 1596 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds