Úr: Én az Úr vagyok, a te Istened
bízva bízz, s veled leszek
ha a Mást hiszed, a zilált szajkót, az képzeted,
az bárki is, egoját belőlem veszed,
tudd, világodban Ember csak értem lehetsz
Rajtam kívül ne legyen más istened
csak akkor szólíts, ha jajgat a holnapod,
de hívj, mikor lopják, tépik szellemed,
kiálts, ha romjából faragod újjá az Embert
Istennek nevét szádra hiába ne vedd
virágzáskor áhítsd az életet, a magot,
aratáskor köszöntsd az áldott Napot,
világnak gyermekkel szenteld a holnapot
Szenteld meg az ünnepnapot
Magjából szült Tulipán, világot virágnak,
törjön le szél, csapjon villám vagy balsors,
Ők a világi, szellemi, s lelki irgalom
Tiszteld atyádat és anyádat
nem vagy az Isten, a mindenség, a legfelsőbb,
nem teremthetsz Embert, sem életet,
Ő is én vagyok, hát vigyázz engem, meg
Ne ölj
kéjbe ne dobd, ne fetrengjen tiszta virágod,
s ne hörögd magadévá a látszat világot,
mert a kusza élv búja szellemi keserv, ezért
Ne paráználkodj
ha nappal rossz arccal, sunyin görnyedsz,
kilesed a kincset, pénzt, kenyeret, a másét,
tudd, rongy, fehér gallér és éjszaka sem takar
Ne lopj, tiszta maradj
ne lopakodj, bizony ne, hamis vágyad kötelét
gáncs-szóval más nyakára ne tekerd,
mert kutyák vonyítják majd szagod az égre
Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellenére
kívánd a munkát, s téglát minden napodra,
neved égesd abba, legyen házad mások temploma,
értem és érte építsd, a közös imára, áldozásra
Házát ne kívánd, az felebarátod áldott temploma
Ember asszonyt, feleséget csak emberséggel,
jószágot, s egyebet csak munkájával érdemel,
ezért becsüld más ember érdemét, munkáját
Ne kívánd felebarátod feleségét, s tulajdonát
Úr: bízva bízz, s veled leszek,
Én az Úr vagyok, a te Istened
(2006.)
