A szobában csend van, egyedül vagyok. A megterített asztalon pezsgő, vacsora, és váza a virágnak, amit majd hozol. A félhomályban álmodozva meggyújtom a gyertyát, és kényelmesen hátradőlve leülök az ágyra. Nézem a pislákoló gyertyafényt, és Rád gondolok. Várlak.
Tudom hogy nem jössz, mégis várlak. Oly jó álmodozni rólad!
Elképzelem ahogy jössz, virágot hozol, és szerelmesen megcsókolsz mielőtt átnyújtod nekem. Boldog vagyok, és látom rajtad: örülsz hogy itt lehetsz. Eltakarom a kezemmel az orrod, a szád, és csak a szemeidet nézem. Nézem, nézem, és gyengéd borzongással egyre mélyebben elmerülök benne. Átölellek, odabújok hozzád, és már nem látok semmit; csak csókollak, csókollak, csókollak, miközben szeretlek nagyon. A mellkasodra borulva szorosan átölelve tartalak. Úgy érzem soha többé nem eresztelek el, miközben egy mély sóhajtással beszippantom a rózsák illatát. Amíg vízbe teszem, gyönyörködöm bennük. Te leveszed a kabátod, felteszel egy lemezt, majd mögém állva kedvesen átölelsz. Amikor megszólal a lágy halk zene; felédfordítasz, és egy elegáns meghajlással szótlanul táncra kérsz. Szerelmi mámorban úszva, földöntúli érzéseket érzek, ahogy táncolunk. Már nem is a szobában vagyok, hanem csak úgy lebegek a boldogságban-Veled! Amikor elnémulnak a dallamok, az öledbe kapsz, és megpörgetsz. Nevetünk. Olyan jó minden! Pezsgőt bontasz, majd a halvány gyertyafényben a boldogságra koccintasz velem.
Egy mély sóhajtással visszatérek a valóságba, és szomorúan tudomásul veszem, hogy ez csak álom. Egyedül a gyertyaláng, és a díszletek valódiak. Meg még persze én, egyedül-nélküled! Vágyom rá, hogy velem legyél,-de nem lehet! Soha nem fogunk egymást átölelve sétálni az utcán, s Te soha nem fogsz udvarolni nekem. Mi soha nem tehetjük meg, amit más szerelmesek... Szeretnék veled táncolni a bálban... sétálni csillagfényes éjjelen... Fáj, hogy nem lehet, hogy nem szabad. Néha beszélgetünk, és amikor elköszönünk, csak a szemünk villanása árulja el; valami lehetne...Mert egy kimondatlan érzés, egy futó gondolat ott motoszkál közöttünk. Ilyenkor boldog vagyok, és álmodom. Elképzelem hogy jössz, hogy vársz, hogy szeretsz engem. Mint most is. Közben elfogyasztom a kettőnknek készített vacsorát, iszom egy pohár bort,/mert a pezsgőt Neked tartogatom/, majd visszatérek az álmaim világába s lefekszem aludni-Veled!
1998
