| Küzdőtér |
|
|
|
Néha még
Néha még eszembe jutsz.
Néha még felém hoz a szél egy illatot
A Margit-sziget felől,
Néha felidézi talpam a rakpart köveinek
Nyári melegét,
Vagy elmormolok egy-egy igét, mit a te szádból
szerettem hallani.
Néha még látni véllek a busz ablakából,
Vagy fogva tart egy ismerős tekintet,
Olykor azon kapom magam,
Teszem a dolgom, miközben
Időről időre a múltban élek.
Néha elkap valami, valami vágy,
Hogy lássalak, hogy tudjalak téged,
De elsodort tőlem e mihaszna élet.
Vagy én küldtelek el?
Már nem is tudom.
De nem, sosem hazudom az érzést,
Mi egykor az enyém volt,
S már csak gyönge folt botor szívemen.
Halványul egyre, de el sosem múlik,
Hiszen az igaz örökké igaz marad.
S ha néha még eszedbe jutok,
Lásd majd az én szemeimmel magad.
2004. július 12.
Cím: Néha még
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Sárhelyi Erika
Beküldve: February 4th 2007
Elolvasva: 1353 Alkalommal
Pont:
Beállítások: 
[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]
|
|
|
|
|
Captnemo 2007-02-15 19:30:16
Jó volt kicsit elrévedezni itt versed alatt. A Sziget...Köszönöm, hogy olvashattam.
|
|
|
|
|
Netelka 2007-02-07 11:48:23
Köszönöm szépen :)
|
|
|
|
|
hori 2007-02-06 22:13:13
És a férfiaknak is vannak ilyen emlékei, bár nekem nem a Margit-sziget és nem a rakpart kövei, de azért mégis... Szép vers ez Era! Nagyon is!
|
|
|
|
|
Netelka 2007-02-04 23:05:24
Igen, tudom, mindannyinunknak vannak ilyen emlékei. Örültem neked, Jodie :) Köszönöm!
|
|
|
|
|
Jodieline 2007-02-04 22:50:22
Már semmin sem csodálkozom... asszonysors. Ez a versed is olyan, hogy minden sora visszhangzik bennem. Szinte kipipálom... igen, ezt érzem, éreztem én is.
Nagyon tetszett, mint minden versed.
|
|
|
|
|
|
