[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 209
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 209


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Értelemmel vagy értelem nélkül

Értelem nélkül

Érzed-e úgy, hogy vallanod kell,
Értelem nélkül csak mondani el,
Akár ha kevéssé, de mégis csak áltat,
Akár ha sokan fogják a vállad

Csak mondani, két izzó szemmel,
Hogy menekül belőled az ember,
Hogyan mélyül az értelem gödre,
Hogyan keringsz csak körbe-körbe

És csont és jég marad csak belőled,
Kérdések, mik a csöndbe beleöltek,
Vonzódás a tudattalanhoz,
Fájdalom, mi föl-föllapoz

Így keseregj, hogy tudod a végét,
A világgal robbansz majd szét,
Leszel a porból csak hitvány porrá,
S hamudat magad is szétrúgnád

2003.01.28.


Csíki András költészetében megvan az az önmagával incselkledő tulajdonság, amit nem osztanak azoknak akik egyszerű testrészekért állnak sorba a születendő gyermekeiknek. Mint szegény édesanyám apja - Isten nyugosztalja békében őket - öt-hatszor is biztos sorbaállt a lánya egy-egy lépéséért. Mert szegénykém akkorákat tudott lépni a kicsi lábaival, hogy az egész család csak stafétában tudott vele lépést tartani. Nem. Csíki András költészetét csak Csíki András tudja osztani. Csak legyünk elegen akik észrevesszük, hogy milyen megtiszteltetésben van részünk, hogy olvashatjuk.
Persze jöhet egyetemeken kitanult, vérmesszemű kritikus s lelőheti amit mondok, mert azt őneki úgy tanították az egyetemeken. Hanem semmilyen egyetem, nem tanít semmilyen kritikust, hogy engem arról győzzön meg, hogy nekem ki és mi tetszik, s ha már itt tartunk akkor ki és mi a jó.
Mert a mai magyar, úgynevezett hivatásos költészet szem elől téveszt olyan időtálló igazságokat amilyeneket a már irodalomórákon tanított nagyjaink nem győztek eleget ismételni. S ezek az igazságok nem csak azért időtállók mert igazak . . .
"Az igazat mondd ne csak a valódit"
"Anyám szájából édes volt az étel
Apám szájából szép volt az igaz. "
Igen, mondhatnám tovább, hogy "a költő az legyen mi népe" de milyen példát állítanék Csíki Andrásék elé most, amikor két szónyi elismerésért, a hét nemzetből alakult népünket tízfelé szaggatják dilettáns tinták? Így hát inkább nem adok semmilyen tanácsot, hanem megígérem, hogy azt az őszinteséget amit ezekbe a gyöngyszemekbe töltött, ki fogom belőlük olvasni.
Ilyen hatalmas őszinteség az ami hiányzik a mai irodalomból, nem a technikailag tökéletes hexaméterek, s hibátlan verslábak könnyedén simuló rímekkel. Akik azt képzelik azok számára van egy újságom: azokat a kisiskolásoknak tanítják már. Amit nem tanítanak az miatt áll a világ ilyen síralmas állapotban. Csíki András egy bögre kávéval elmélázik mindezen, s a tőle lassan már megszokott öszinteséggel olyan látványban részesíti az olvasót amit nem lehet, nem szabad szó nélkül hagyni.

Egy bögre kávéval

Egy bögre kávéval ülök a tudomány felett
És kérdezem, mit tehetsz a hallatlan dolgok ellen,

Mint ólomgolyók fúrják át húsodat,
Szellemed is összeroskad,
A képlékeny anyagtalant így rombolja az anyag,
Összeszabdal egy ügyes kéz és
Darabjaid, mint egy szétszórt mozaik,
Mindig mássá és mássá állnak össze,
És tehetsz-e pontot a mondatok végére?

- Talán soha.....folytatódnak a korcs éjszakák,
A holt eszmék újra kikukucskálnak a láthatatlanság mögül

- És téged mi véd? Önzésed egyedül, hogy magadba szerelmesedsz,
Tudomásaid szerény hajlékában éldegélsz,
Ablakodon nem bámulsz ki és a leselkedőket elzavarod,
Magadban írod és magadba fojtod a gyermeki látomás kincseit,
A tetten nem érhető mozdulatokat, a színek szerelmes fényét,
Ahogy visszaverődnek a reggelek kristály törmelékén

- Lehet-e jobb és értelmesebb válasz a hallgatásnál,
Amit nem cáfol meg és nem helyesel senki,
Amibe nem ragasztom bele a hízelgés leszakított pillangó-szárnyait,
Hogy a legolcsóbban enyhítsem szükségemet,
Vagy, hogy megkóstoljam a gyönyört, ami lehet a pusztulás gyönyöre,
Amibe nekem is meg kell válnom önmagamtól

- Hogyan szólítasz hát meg, hogy védfalaim ne omoljanak le,
Mint ócska tákolmány, legyek és maradjak
S az már mindegy, hogy porosodom,
Hogy kergetnek az évek véremet szívó denevérjei

- Hogyan találsz rám a vihar sötétségében,
Ha a villámok sem villantanak fel,
Ha háborúznom kell az égi és földi mindenséggel
S szuronyaim végén a hegy kicsorbult helyén,
Egy-egy versem néhány legrosszabb sora áll

- Hogyan próbálsz ki, ha nem is láthatjuk egymást,
Sejtésünk az egyetlen vezérfonal, egy formátlan űr határtalan terében,
Ujjbegyeink sem rajzolhatják körül másikunkat
S lebegésünk tűrhetetlen fájdalom, ami szétrepeszti koponyánkat

- Hogyan értesz meg, ha jelbeszédem négy jelét ismételgetem,
Semmilyen indulat nélkül,
Ha megformálom és összekuszálom, akármi is kerül kezeim közé,
Elferdült számon sírás és nevetés ütközik és kínzóimba szeretek folyton

- Hogyan és hogyan megannyiszor kérdezem,
Magam fölé tartva érzékeim esernyőjét,
Mennyire vigyázok az elejtett szavakra,
Elharapom mondataimat és jajgatok helyettük,
Hogy lepaktáltam elleneimmel, s magamat mennyire magam alá helyeztem,
Hogy csak az alantasabb erőkkel viaskodhassak.....


Alantasabb erőkkel. Legalább a helyét tudja a költő. És miért is ne tudná, amikor képes "fület zúgató" patyolat szerelmét testbe önteni, és képes anélkül hogy a szabólőrinci "idegen húsok ajkai között" is, és "piszkos lábakkal" is, szerelmét szeplőtlenül leírja.


Hajdanán



egy kert sarkán
átcsókolt délután
pokróc-szerelem
nem emlékszem
de hajdanán
nekünk sem volt
tilos tán
az ilyen fület zúgató
talpig-tisztaság
ami homlokegyenest
vezetett át a mennybe
fiatal-játék
a vágy igyekezete
mit hajdanán
nekünk sem volt
tilos tán
piszkos lábakkal ölelkezni
egy velejéig szerelmes orgián
ontani egymást
egy kertsarkán
átölelt délután
tán valótlanul
de beteljesülten
suhogó lombok alatt
csiklandó füveken
pokrócról lelógó élvezet
megvezetett üdvözülés
kergetett
mert hajdanán
nekünk sem volt
tilos tán
ott hagyni lomjaink
ahonnan menekül
ki ép ésszel bír
az a csöppnyi pír az arcodon
de gyönyörű hír
mikor kivágtuk
megfestett világunk
kézen-fogott-papírembereit
amit még hajdanán
nekünk sem volt
tilos tán
egy kertsarkán
átölelt délután
gyökeret ereszteni
csak az nem sikerült

Ahol a szerelem tanyázik ott a költő valaha otthon lehettett, ha már nincs. Ahol barátság van ott van a költészet. Mivel mással ecsetelhetné Csíki András költői palettájának sziporkázását, mint barátság leírásával. Mert a barátságban és nem a szerelemben rezdülnek igazon létünk meghatározó érzelmei. A szerelem a költészetben mint egy ostorcsapás, mint egy dézsából kiloccsintott virágcsokor, hatalmas. A barátság finom, nem tolakodó, csendes, aláhúzott ugyan, de nagyon érzékeny tollal. Oly sok színű a barátság, hogy ha abba a dézsába kerülne s összekeveredne, kiloccsintva kristálytiszta lenne.
Szerintem sokkal könnyebb szerelmes verset írni mint egyet a barátságról. Tanúim rá a világon mindenütt különböző nyelveken megjelenő szerelmes versek antológiái. Jártomban-keltemben - s megfordultam pár helyen - nem emlékszem, hogy barátságról láttam volna antológiát.
De hagyjuk, hogy Csíki András mondja el:



Leszek a barátod


Leszek a barátod,
játszom játékaid,
elnyúlok és elnémulok veled,
sírom bánataid,
örülöm örömeid,
mindenem megosztom veled.

Ahogy fordulsz, fordulok én is,
amit tudsz, még megtanulom,
ahová állsz, oda húzok én is,
amennyit bírsz, azt én is kibírom,
ha szeretsz, szeretek veled,
ha gyűlölsz, gyűlölök híven,
úgy nézek, ahogy te is nézel,
megyek, ha elmész innen.

Jegyben a sötétséggel járunk,
ha énekelsz, dúdolom veled,
"de szép esők hullanak ránk,
s már szeret aki szeret......"

S hajnalban ébredsz, én is felkelek,
ha koldulsz, én is megteszem,
ha elszégyelled árvaságodat,
én is lesütöm fejem,

ha zászlódra sorsodat húzod,
bizton én is aláállok,
s ha vágányra fekszel, melléd tolakszom,
hogy láthassam gyönyörű halálod,

aztán elnémulok én is veled,
mint egy éjfél utáni állomás,
és reggel csak üres üléseken ülünk,
és folytatódik ez az utazás.......

csak sodródunk merre az ég vezet,
egy beláthatatlan pusztaság felé,
hol egy kóró a legszebb virágunk,
ahol mindenünk a másiké,

de onnan már nem megyünk tovább,
leszállunk és végső helyünkre lépünk,
és egyszer még összekacsintunk,
és már nem mondjuk el mennyire félünk.


A szimbolizmus sem kerülte el Csíki Andrást, hanem a fricska, a játékos szilágyidomokosos "én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan", a szimbolizmusból - amit hatalmas és politikai mondanivalók medrének ismernek sokan - a kéj ruháját varrja.



Kéj


csak Trükk és Ösztön,
szeretni ennyi csupán,
a Kéj hatalom, színes
Varázslat, mi körbejár, körbevesz,
eltitkolja Lényedet,
Fény oszlopok dőlnek rád,
Sugárrá válsz, önmagad átható Pillantása vagy,
ahogy egybefonod Eszméletlenséged az Eszmélettel,
ahogy Tested egy másik Testtel - ami nem Anyag,
csak Üzenet, halk szavak- Emberfeletti Erővel ölelkezik,
egy Világnak képzelt Föld felett,
ahol elfolyunk, mint a Víz,
és elfogyunk, mint az Étel,
ahol a Levegő ritka,
enged a Gravitáció,
és Mi jól esünk Egymásnak,
mi, az angyalokból csak a szárnyak,
kik a Nap felé szállunk,
és Hamuvá válnak,
egy Örök Időben,
gondtalanul, boldogan



(meztelen válladon ébredek,
és csapzott vagyok,
és jól esett)




Csíki András szűkszavúsága is imponáló. Az ébredés, a felpattanó "eszmélet súlyos födele" is a világra csodálkozó költő története. Saját magához méri a mindeséget, fittyet hányva a "mindenséghez mérd magad" elődjének a tanácsára.


Kevésből

kevésből értem a világot:
a porszemből- míg megcsillan visszaemlékszem minden fogantatásra,
a verskezdő sorból- mit elolvasván zsákba lépek és talpam alá törpül a horizont,
a reggel legelső percéből- mikor megidézem önmagamat és fölpattintom az eszmélet súlyos födelét,
kevésből értem a világot, s a sokaságban elvesztődöm- érthetetlen fordulat


Végül is szinte rángatózik a kezem, hogy Csíki Andrást a csendes belenyugvás költőjének nevezzem. S az is lett volna belőle, ha ennek az életnek a perceiben számára több is lett volna mint "kényszer és kétség". De az elmúlásban rejlő megváltást lát, amikor a tél többé nem neveti ki, s mi ez ha nem bíztatás?:

"De nem lesz ez soká, ne félj,"


A tavasz elé

Aztán félelem és álmosság,
Jön a hatalmas Élet,
Percekbe záródsz, s nem találsz mást,
Csak kényszert meg kétséget,

Havas teleken át vársz,
Lanyha szél lengette májust,
S éppúgy kerget az tovább,
Mint egy koldus a koldust,

Szép rendezett menetben álmodsz,
Sorsod tél, tavasz, nyár meg ősz,
S szüret után behavazik álmod,
Aztán összetörpülsz, aztán újra n?sz

De nem lesz ez soká, ne félj,
Mert eljön a hatalmas Óra,
Még vagy harmincszor ha kinevet a tél,
S megtérsz majd csöndes nyugovódra


Értékeinket legtöbbször úgy herdáljuk el, hogy észre sem vesszük. Ha szabad kérnem, akkor ha úgyis elkallódna akkor a legkevesebb amit tehetünk az, hogy tudjunk róla . . . Megérdemli!



A kritika szerzője: Jánosi András




Cím: Értelemmel vagy értelem nélkül
Kategória: Kritika
Alkategória:
Szerző: Jánosi András
Beküldve: March 21st 2004
Elolvasva: 1495 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Kritika főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds