[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 363
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 363


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
A kard élén

A kard élén





- 1 -



A törékeny testalkatú, apró termetû fiú rohant, ahogy csak az erejébõl tellett, úgy érezte, már közel jár az ájuláshoz. Teljesen kimerítette ez a pár száz méter menekülés. Üldözõi úgylátszik nem adják fel, ott rohannak a nyomában. Könnyû nekik, hisz kiváló futók mindannyian. Ráadásul, akit üldöznek, mindig az fárad el a legjobban, hiszen annak minden energiáját bele kell adni a menekülésbe. Az üldözöttnek van a legtöbb vesztenivalója, fõleg akkor, ha hároman üldözik és õ csak egyedül van. Az üldözõknek csak annyi a dolguk, hogy pár méterrõl kövessék az üldözöttet és kényelmesen megvárják, amíg az végképp kimerül és annyira lelassul, hogy könnyûszerrel utolérik. Esetleg futás közben kirúgják a lábát, és így egy óriásit esik mielõtt elfogják. És akkor kezdõdik a szokásos kegyetlen verés. Keiji már rettegett a verésektõl. Volt olyan, hogy napokig nem bírt iskolába menni. Ilyenkor az anyja ápolta és vigasztalta otthon.

Mióta a Nara család Tokióból az okinawai Onna faluba költözött, Keiji Narának a falubeli gyerekek megkeserítették az életét. Ezt a most soron következõ verést is csak szerencsével úszta meg. Miközben kergették, kiabáltak utána:

- Nézd, hogy be van szarva a kis féreg!

- Meg is van rá minden oka, mert ha elkapjuk, az anyukája borogathatja megint vagy két hétig.

- Mi lenne, ha felakasztanánk és akkor nem kellene így rohangászni utána?

- Ugyan, ha kicsináljuk, akkor kivel szórakozunk utána?

- Vigyázz, megszökik a patkány!

De most Keijinek szerencséje volt. Ahogy rohant, már majdnem utolérték, amikor a falu legutolsó utcájához értek. A legszélsõ házsoron túl már kezdõdtek a falut körülvevõ hegyek, a buja szubtrópusi növényzettel borított meredek hegyoldalak. Ha oda felér, valahogy talán el tud rejtõzni. Futás közben megpillantott az egyik fakerítésen egy hiányzó lécet. Azon bebújva rohant át a gyönyörûen rendbetartott japán díszkerten. Ha a gazdája ezt meglátta volna, valószínûleg többel köti be, mintha az õt üldözõ gyerekek érik utól, de a gondosan ápolt kert tulajdonosa nem került elõ és Keiji is elérte a hegyoldalt. Bevetette magát a bozótok közé. Akkor csattant fel az idõközben az üldözés zajára elõjött gazda hangja.

- Mit kerestek a kertemben, piszkos gazemberek? - kiabált az éppen Keiji után igyekvõ gyerekekkel a felbõszült gazda.

- Téged meg ismerlek. Nakamura fia vagy. Na megállj, beszélek én az apáddal, az majd megtanít a helyes viselkedésre!

- Úgyis letagadom, te vén hülye!

- Kit nevezel te hülyének, te kis taknyos? - és üldözõbe vette a betolakodókat, kezében egy fából készült kerti lombgyûjtõ gereblyét lóbálva.

Ezzel Keiji megmenekült, és gubbasztott a galagonyásban. Az erdõbe beljebb nem akart menni, vissza pedig csak a díszkerten keresztül vezetett az út. Várnia kellett, amíg mindenki behúzódik a házába. Igen ám, csakhogy idõközben teljesen rásötétedett és õ elkezdett rettegni a sötét bozótosban. Eszébe jutott a mese a haburól. Arról a rettegett mérgeskígyóról, ami csak itt Okinawa szigetén honos és valóban nincs ellenszérum a marására. Akit megmar, annak vége, és pont ilyenkor sötétedés után indul el vadászni. Még a tapasztalt erdõkerülõk sem merészkednek sötétedés után a vadonba. Tehát a mese, ami Keiji eszébe jutott, úgy szól, hogy egy öregembert kiraboltak és súlyosan bántalmaztak, majd az útmenti bozótban hagyták meghalni. Reggelre eltünt az öregember holtteste. Habuvá változott és minden éjjel vadászik az erdõbe tévedõkre.

Keiji egy óráig kuporgott a sötétben, mire elõmert bújni. Késõ este ért haza, kimerülten és átfázva.



- 2 -



Keiji Nara tizenkét éves volt, de nem látszott többnek tíznél. A sok gyermekkori betegség, amin átesett, nem vált testi fejlõdésének a hasznára. Alacsony termete pedig családi vonás volt. Ezek a szerény fizikai adottságok már eleve is célpontjává tették volna a falubeli gyerekek körében. Meg azért is, mert csak pár hónapja érkeztek a fõvárosból Onnába, és az újonnan érkezetteket egy darabig kívûlállóként kezelik. Keiji a városi fiú egyébként sem találta a helyét ezek között a vad és féktelen gyerekek között. Nem értette mi a jó az annyira közkedvelt okinawai bírkózásban. Itt a falujában a gyerekek minden szabadidejüket bírkózással töltik. És ahányszor csak ilyen bírkózó gyerekek mellett sétált el, már messzirõl látta, hogy összesúgnak.

- Odanézzetek, ott jön az a kis városi majom!

- Az árulónak a fia.

- Én ki se mernék lépni az utcára, ha ilyen apám lenne!

- Na gyere Nara, mutatsd meg mit tudsz!

És Keiji akárhányszor leállt ezekkel a gyerkekkel bírkózni, mindig csúnyán helybenhagyták. Ha nem állt meg magától, akkor csoportosan vették üldözõbe. Ha pedig nem a gyenge fizikai adottságai miatt kezdték ki, akkor az apja miatt szekálták. Végül is az apja miatt költöztek vidékre.



Nagyapja még hagyományos szamurájéletet élt, hûséggel tartozott urának. Annak a parancsait pontosan végrehajtotta, bármi is volt az. Keiji apját még ilyen szamurájetikett szerint nevelte a nagyapja. Amikor Keiji apja olyanidõs volt, mint most Keiji az a külvárosi városrész még egész más képet nyújtott, mint amit Keiji megismert. Nem sorakoztak a fekete füstöt ontó gyárkémények és a nyüzsgõ embertömeg helyett is nyugodt sétáló emberek és játszó gyerekek tüntek csak fel a poros utcákon. Tisztelettel néztek az utcán végigvonuló hadi öltözetet és sisakot viselõ fegyveresekre, a szamurájokra. Haguro Nara ahogy apró társaival együtt az utcán futkosott és háborúsdit játszott, ugyanúgy arról álmodozott, mint a többi gyerek, hogy õ is nagy harcos lesz, mint az apja. Kedvenc játékuk a fakard volt. Órákon keresztül képesek voltak egymással hadakozni. Ha esetleg valakinek nem volt szerencséje és a fakard összezúzta az ujját, annak sem tulajdonítottak túl nagy jelentõséget. A felnõttek csak nevettek a síró gyerekeken.

- Na, most már tudod, milyen, ha az ujjadra koppintanak. Máskor vigyázz jobban!

Amikor az idõs Haguro Nara, Keiji nagyapja egy-egy ütközetbõl hazatért, Keiji apja ámulattal hallgatta apja történeteit.

- Akkora volt a túlerõ, már azt hittük elvesztünk, amikor...

- És amikor láttam, hogy az ellenfél a katanájával éppen egy fiatal...

És még számtalan izgalmas, de ugyanakkor állandó életveszélyrõl szóló történetet hallott a kis Haguro apjától, amirõl tudta, szóról-szóra igaz.

Haguro Nara minden vágya az volt, hogy õ is elismert és megbecsült harcossá váljon és ennek megfelelõen meg is tett mindent ennek érdekében. Haguroban akkor merültek fel az elsõ kétségek a jövõjével kapcsolatban, amikor angolórán egy olyan japán tanártól, aki évekig élt az USA-ban, hallott a nyugati világ életformájáról.

- Az emberek autógyárakban és különféle üzemekben dolgoznak, emeletes házakat építenek, hogy minél közelebb lakhassanak a munkahelyeikhez.

- És az ottani szamurájok is olyan kitûnõ harcosok, mint itt japánban? - kérdezte Haguro.

- Ott nincsenek szamurájok, ott a rendõrség vigyáz az emberek biztonságára.

És Haguro Nara érdeklõdése fokozatosan fordult a nyugati kultúra felé. Ahogy a tudása gyarapodott, úgy látta egyre tisztábban a fejlett nyugat és ez elmaradt japán közötti különbségeket. Mire elérte a fiatalember kort, már nem akart az a dicsõ harcos lenni, akit a poros utcán kardozó gyerek megálmodott. Az 1800-as évek végén a szamurájok világa már nem a jövõbe nézett, inkább csak a múlt részét képezte. Haguro Nara tanárember lévén más szemléletre tett szert, mint édesapja, aki fiából is igazi szamurájt szeretett volna nevelni.

Haguro Nara rájött, hogy nem sógunokat és daimjókat akar szolgálni egész élete során, mint ahogyan azt apja tette, hanem egész Japán szolgálatába szeretett volna szegõdni, és a fiát Keijit is felvilágosodottan szerette volna nevelni. Akkoriban a fõvárosban még kétféle szemlélet létezett. Az egyik, miszerint minden úgy van jól, ahogy eddig volt, és apja is ezt vallotta, a másik ami a változásokat sürgette, a nyugathoz való felzárkózást, és ide tartozott a fiatalabb Haguro Nara is.

A fõvárosban akkor már nem mindenki viselte a férfiasság szimbólumát, a fejük tetején összekötött kontyot. Rendelet ugyan még nem szabályozta a szamurájidõkbõl visszamaradt szimbólumot. Haguro Nara az elsõk között vágatta le saját kontyát. Édesapjának ezzel akkora csalódást okozott, hogy a családi béke teljesen felborult. Addig szülei házában laktak feleségével és fiával, de most költözniük kellett. Édesapja kiadta az útjukat. Ezzel egyidõben a fiatal tanár kapott egy vidéki állásajánlatot Okinawa szigetén. Nem volt más választása, kénytelen volt elfogadni. Tisztában volt vele, vidéken nem túl szívesen látják azokat, akik a változásokat sürgetik, de mégiscsak nekivágott az újabb kihívásnak és vitte magával családját is a távoli szigetre. A tanári állással járt egy kis szolgálati lakás is.



- 3 -



És ezzel kezdõdött el a Nara család szomorú tragédiája. A vidéki faluban még szinte feudális állapotok uralkodtak. A társadalom feljebbvalói nem akarták alábbadni, aki pedig szolgálatra született, az csak szolgálni akart egész életében. Haguro azon kevés férfiak közé tartozott a faluban, aki nem viselte a férfiasság jelképét, a kontyot és gyorsan elterjedt a faluban, miért is kellett elhagyniuk a szülõi házat és a fõvárost. És bár tettlegességig nem fajultak a dolgok, Haguro Nara nem érezte biztonságban sem magát, sem családját.

Feleségének szomorúan mesélte a faluban szerzett tapasztalatait.

- Bent az iskolában néha olyan érzésem van, mintha történelemkönyvet lapozgatnék.

- Hogy érted ezt? - kérdezte Izura Nara, a felesége.

- Az emberek úgy néznek ki, mint száz évvel ezelõtt és ami ennél sokkal rosszabb, úgy is gondolkodnak.

- Lehet, hogy nem jól döntöttünk, amikor ideköltöztünk?

- Tudod, hogy otthon nem maradhattunk.

- És mi van, ha innen is menni kell? - kérdezte a felesége.

- Akkor már csak nyugat jöhet szóba, például az USA. Ott állítólag szükség van japán-angol nyelvtanárokra.

Így hát a család egyetlen tagja sem volt könnyû helyzetben.

Keijinek egyetlen barátja volt, az öreg kínai vegyesboltos Jung Taj. Az idõs boltos rendkívül érdekes ember volt. A maga különös kinézetével. Õsz haja és hófehér szakálla alapján egy gyenge vénember képét keltette az õt megfigyelõ emberben. De ezt a képet nyomban eloszlatta fiatalos mozgása és okos beszéde. A külsõ alapján a fiatalok egybõl ugrottak volna, hogy segítsenek, mondjuk egy zsák rizst arrébb tenni. De ami egy fiatal embernek erõkifejtést igényelt, ugyanazt a zsákot a kínai úgy tette arrébb, mintha pehelykönnyû tollal lenne kitöltve, és még jobban meghökkentek volna ezek a csodálkozó emberek, ha meglátják, amikor ez az öregember, házának hátsó kertjében a kb. 1,2 m magas örökzöld sövényt helybõl ugorja át úgy, hogy egyik oldalról a másikra érkezve, és ezt a mûveletet addig ismételve, míg a verejték vastag patakokban nem folyik az arcán és kimonója alatt. De ezeket a gyakorlatokat otthon végezte, így a vevõknek õ az öreg kínai vegyesboltos maradt.



A boltos mindenkivel kedves volt, aki betévedt a boltjába, ahol szinte minden megtalálható volt, a hántolt rizstõl kezdve mindenféle gyógyhatású szárított füveken keresztül a kínai selyemig és a gyönyörû hímzett kimonóig.



- 4 -



Jung Tajt mindenki kedvelte, mindenkivel kedves volt és tisztelettudó. A hosszú évek alatt kiválóan elsajátította a japán nyelvet. Elterjedt róla egy legenda. Egyszer valamikor jópár éve már, hogy bement egy kislány a boltba és valahogy nyitva maradhatott az ajtó. Így történhetett, hogy amíg a kislány a boltossal beszélt, becsusszant a boltba egy óriási habu, a rettegett okinawai mérgeskígyó. Amikor Jung Taj észrevette, a kígyó már szinte függõlegesbe emelte testének hetven százalékát és már éppen le akart csapni a kislány nyakára, ami perceken belül a kislány halálát okozta volna.

- Ne nézz hátra, kislányom! - szólt a kínai nyugodt hangon.

- Miért, mi van a hátam mögött, Jung Taj?

- Most még nagy veszély, de ha nem mozdulsz meg, nem lesz semmi baj. - és a gyerek betartotta a boltos utasításait és ez mentette meg az életét. Ezután csak annyit látott, hogy a vegyesboltos egy pici guggolás után elrugaszkodik és a pult és a gyerek válla felett átlendülve a kislány háta mögött ér földet. Ahogy az megfordult, a hatalmas kígyó ott tekergett a boltos kezében.

Ezután a hihetetlennek tûnõ tett után elterjedt, hogy Jung Taj shaolin szerzetes volt és amikor a Kínában élõ nyugati telepeseket lemészároló boxerlázadás ellen fordult, menekülnie kellett. De bármi is volt igaz a Jung Tajról szóló legendákból, az az egy biztos volt, hogy Jung Tajjal mindenki jóban volt. Nem voltak ellenségei. A shaolin szerzeteseket Japánban is nagy tisztelet övezte. Egyszer történt meg Jung Tajjal, hogy megpróbálták kirabolni. A három fiatal tolvaj a Naha városi alvilágból került Onnába. Kinézték maguknak a védtelen, öreg vegyesboltost és miután a sötét utcán figyelték, mikor oltja el az öreg a gyertyákat, behatoltak a boltba. Reggel, ahogy a falubeli halászok elindultak a tengerre, azt látták, hogy három megtermett idegen frissen kopaszra borotvált fejjel, összeverve és gúzsba kötve ül a vegyesbolt elõtt és egy tábla lóg az egyik nyakában:

- Tolvajok vagyunk és le lehet minket köpni!



- 5 -



Egy vásárlás alkalmával Jung Taj megszólította a boltból éppen távozó Keijit.

- Hogy hívnak, fiam?

- Keiji Nara.

- Láttam Keiji a múltkor bírkóztál a fiúkkal.

- Sajnos nem megy nekem a bírkózás. Soha nem leszek elég erõs hozzá.

- Elõször nem is az izmaidat kell megerõsíteni, hanem az akaratodat! A többi az már menni fog, ha elég erõsen akarod.

- Sajnos az apám ellenzi a bírkózást és azt mondja, hogy inkább a tudásomat erõsítsem. - felelte a fiú.

- Az apádnak majdnem igaza van. - válaszolt a kínai - De az okos fej, csak az ügyes kezekkel képes elõre jutni. Fogok beszélni a szüleiddel, és ha akarod, segítek egy kis tiszteletet kivívni ezek között a csibészek között.

Így történt, hogy a kínai, miután megbeszélte Keiji szüleivel, felkarolta a gyenge és beteges Keiji Narát. Iskola után rendszeresen korrepetálta. Az egyik ok, hogy a fiún segített, az volt, hogy egy kicsit közös volt a sorsuk. Ennek a fiúnak az apját is árulónak tekintik, amiért nem viseli a kontyot és ezzel együtt elveti a régi hagyományokat és õt Jung Tajt, a néhai shaolin szerzetest is elüldözték szülõhazájából, amiért a nyugati telepesek védelmére kelt, és legalább húsz angol és német életét meg is mentette. Igaz, õ sem szimpatizált a nyugattal, de az értelmetlen vérontást nem nézhette tétlenül. Úgy, ahogy ennek a tokiói családnak sem nézheti a meghurcolását.



Az elsõ korrepetálás csak beszélgetéssel telt.

- Láttam, Keiji, fõleg futással szoktál védekezni, ha rád támadnak.

- Eddig még ez volt a leghatásosabb. Így sikerült a legtöbb verést elkerülni.

- Jó, akkor legelõször a futásodon fogunk egy kicsit csiszolni. Van erre egy nagyon jó módszer. Hallottál már arról, hogyan lehet a nappal versenyezni?

- Errõl még azt hiszem nem hallottam.

- Úgy, hogy minden reggel ugyanabban az idõben, még napfelkelte elõtt elindulsz, futva fel azon az úton. - és a kínai felmutatott a kert szélén álló fa mögött induló hegytetõre vezetõ ösvényre - Ha elõbb érsz a hegytetõre, mint a nap, akkor te nyertél. Holnap reggel gyere hozzám, reggel 1/4 5-re és meglátjuk, ki a gyorsabb, te, vagy a felkelõ nap.



Másnap reggel a megbeszélt idõben ott álltak mind a ketten, Keiji és Jung Taj is a kerti utat jelzõ fa tövében. Keiji kapott Jung Tajtól egy vadonatúj kimonót arra a célra, hogy amikor hozzá jön korrepetálásra, abban jöjjön és ne az ünnepi kimonóját koptassa, amit az anyja hímzett számára a saját kezével. Jung Taj jelére megkezdték a reggeli versenyt a felkelõ nappal. Jung Taj Keiji legnagyobb döbbenetére pár pillanat múlva úgy eltünt a kanyargós hegyi ösvényen, mint egy álom az ébredés után. Kb. negyedóra kaptató volt a hegy tetejéig. Keiji úgy érezte, soha nem fog felérni, de ha felér is, a nap már nem felfelé, hanem lefelé fog bukni. Végül, mikor felért, a nap már ezrével szórta a fénysugarakat és pára szállt fel a harmatos fûbõl. Keiji majdnem összesett, köhögött és hányingere volt az oxigénhiánytól. Alig akart hinni a szemének, amikor megpillantotta Jung Tajt. A rét közepén, egy kidõlt fa törzsén üldögélt. Arcán már nyoma sem volt a reggeli futásnak. Lélegzete nyugodt és lassú volt. Homlokán egyetlen izzadtságcsepp sem látszott. Keiji biztos volt benne, hogy még a pulzusa sem magasabb az átlagosnál, gyanítani kezdte, lehet valami igazság a Jung Tajt övezõ legendákban.

- Azt hittem Keiji, te sem jössz, és a nap sem kel fel ma reggel. De szerencsére mind a ketten ideértetek egy kis késéssel.

- Ezt hogy csináltad Jung Taj? Talán tudsz repülni?

- Erre a kérdésre pár hónap múlva te is tudni fogod a választ. Induljunk, mert neked iskolába kell menni.

És a reggeli futások, majd a délutáni korrepetálások nap, mint nap követték egymást.



- 6 -



A Nara család napja szerény körülmények között, egyszerûen teltek, hasonlóan a többi onnai családéhoz. Az a néhány jen, amit Haguro Nara tanárként keresett, éphogy elég volt, hogy a háromtagú családját eltartsa. A szolgálati lakás egy idõre megoldotta a lakásproblémájukat. Táplálékuk fõ alapanyaga a tengeri hal és a rizs olcsó volt. A tengerparti falu lakóinak több mint fele halászatból élt. Így hát a Nara család a tanári fizetésbõl szûkösen, de kijött, bár félretenni egy jent sem tudtak. Keiji anyja a háztartás elvégzése mellett gondozott egy kis konyhakertet, ami a kedvezõ klímának köszönhetõen télen-nyáron ellátta a háztartást a konyhában szükséges zöldséggel. A hétvégék általában kirándulással teltek. Erre bõségesen volt lehetõség, mivel Onna gyakorlatilag üdülõterületnek számított. Egyik oldalról a tenger határolta, másik felén a gyönyörû örökzöld tölgyekkel, kúszónövényekkel, borókával borított hegyoldalak határolták.

Keiji unta már a tengerparti sétákat, szívesebben ment volna a hegyek közé az erdõbe.

- Anya, miért mindig a tengerpartra megyünk hétvégén? Én szeretnék néha az erdõben is kirándulni!

- Tudod milyen történetek keringenek a bosszúszomjas haburól.

- Dehát, kígyók otthon is voltak, mégis jártunk kirándulni! - viatatkozott Keiji.

- Ha nem akarsz velünk jönni a partra, akkor itthon is maradhatsz. - és Keiji nem merte elmesélni, hogy õ bizony már járt az erdõben éjszaka egyedül és mégsem támadta meg semmilyen szörnyeteg. Sõt még azt sem tudták a szülei, hogy a reggeli futásokat is az erdõben szokták megejteni Jung Tajjal. Úgy tudják, hogy a kínai kertjében tornáznak. Így hát Keijinek maradt erdõ helyett a tengerpart, ahol rengeteget úsztak és különbözõ formájú, nagyságú és színû kagylót szedtek. Keigi csodálta apját, mikor számára elérhetetlen mélységbõl képes volt egy levegõvel alámerülni és szebbnél-szebb kagylókat felhozni.

- Tudod Keiji - mesélte ilyenkor az apja - nekem is nagyapád mesélte, hogy egyszer, mikor négy szamurájt beszorítottak egy fából készült épületbe, és a négy szamuráj között ott volt a nagyapád is, rájuk gyújtották az épületet.

- És mi lett a nagyapával? Hogy élte túl? - hallgatta Keiji a történetet érdeklõdve, mert apja nem túl sok szamurájtörténetet mesélt neki, mintha titkolta volna elõtte, hogy õ maga is szamuráj származású.

- A nagyapád a katanájával ásott egy gödröt a földbe, abba feküdt bele úgy, mint a többi három szamuráj is, majd magukra húzták a földet.

- És mi történt azután? - kérdezte a fiú.

- Így a tûz melege felettük tombolt és nem égette szénné a testüket. Kb. 7-8 percig tartotta vissza a lélegzetét akkor a nagyapád. Csak õ élte túl azt a tüzet. Az egyik szamuráj már nem bírta visszatartani a lélegzetét, elõjött és szénné égett. A másik kettõ pedig megfulladt.

Keiji büszke volt, amikor a nagyapjáról hallott történeteket és csodálta a régi kardforgatókat, akik minden helyzetben méltóságteljesen viselkedtek.

- Te miért nem lettél szamuráj, apa?

- Ezt nem lehet ilyen egyszerûen elmagyarázni, de úgy éreztem, ez a helyes út és nem a bushido. És szeretném, ha te is jól döntenél majd, amikor eljutsz egy olyan választás elé, mint én amikor levágattam a hajtincsemet.

- És ha most Onnában a szamurájok támadnának rád, te is olyan ügyesen forgatnád a kardot, mint a nagyapa?

- Azt hiszem, az én harcom gyorsan véget érne, de én a céljaimat nem a kardommal szeretném elérni, hanem az eszemmel és a tudásommal. És egyébként a szamurájoknak nincs is okuk tanárokra támadni.

De ebben Haguro Nara végzeteset tévedett.



- 7 -



A nap eseményei közül Keiji kedvence az esti teaszertartás volt. Ez a szokás annyira berögzõdött a család mindennapjaiba, hogyha kimaradt volna, talán nem is bírtak volna nyugodtan lefeküdni. Ilyenkor angolul beszéltek. Keiji teljesen megszokta, hogy a szertartás alatt csak az idegen nyelvet használják, szinte már folyékonyan beszélt angolul. Többször is kihallgatta anyjáék beszélgetését:

- Ha itt sem változik meg a helyzet, akkor már csak külföldre mehetünk.

- Muszáj mindig mennünk? - kérdezte Hagurot a felesége.

- Ha nem tudják elfogadni, hogy és nem látom életképesnek azt a Japánt, ahol az ész helyett a karddal lehet mindent megoldani, akkor tovább kell állni.

- Én nem szeretném elhagyni Japánt!

- Reméljük, nem kerül rá sor, de Keiji jól beszéli az angol nyelvet és mindenütt meg tudná állni a helyét. Majd ha a japán emberek gondolkodása megváltozik, bármikor visszatérhetünk.

Keiji szomorúan hallgatta az ilyen és ehhez hasonló beszélgetéseket. Bizonytalannak érezte a család helyzetét. Úgy tünt, Onna sem az õ otthonuk. Iskolai helyzete sem sokat változott, mindig õ volt minden haragos osztálytársának a célpontja.

- Apád egy áruló!

- Egy kutyát sem tudna móresre tanítani, nemhogy egy férfit!

- Miért nem költöztök vissza Tokióba? - hallotta szinte nap mint nap.

De az is elõfordult, hogy verés lett a szidalmak vége. Egyetlen barátja Jung Taj volt, aki mindig mosolyogva fogadta. Szeretett a kínaihoz menni, szívesen töltötte nála a szabadidejét.

Egy alkalommal így szólt hozzá Jung Taj:

- Most, hogy már javul az állóképességed, és nagyon jól futsz, elmesélem neked, miért nem támad senki egy olyan öregemberre, mint én. Pedig nekem is voltak ellenségeim itt a faluban. A boltom bevételére is fájt a foga egypár gazembernek.

- Tudom, hogy elláttad a baját a csirkefogóknak, de én soha nem leszek képes megvédeni magam. De most már legalább képes vagyok elfutni.

- Nem mindig te leszel az, akinek futni kell. Ezt megígérem neked Keiji. Lehet, hogy Nakamura, Demura vagy Kiro erõsebb nálad és okinawai szkanderben odanyomnák a csuklód a kõhöz, de hidd el, hogy te mindegyiknél sokkal ügyesebb vagy.

- Jó, de ezt nekik is meg kellene mutatni, vagy nem úgy gondolod?

- Majd egy kicsit késõbb, de meg fogod mutatni.



- 8 -



A beszélgetést követõ korrepetálások másról szóltak, mint eddig. Jung Taj elmesélte Keijinek, mikor budhista szerzetesként élt egy shaolin kolostorban. Mesélt a shaolin szerzetesek mindennapjairól, a rengeteg meditációs gyakorlatról, amihez erõs fizikai állóképességre volt szükség, mert egyébként egy átlagember könnyen bele is halhatott volna azokba a megpróbáltatásokba, amiknek egy shaolin szerzetes ki volt téve. Mesélt a harcmûvészetrõl, ami elég erõssé tette a szerzeteseket fizikailag, a lelki terhelések elviselésére.

Jung Taj elmesélte a minden történetet kíváncsian hallgató tanítványának, hogy hogyan jutott be abba a kolostorba, ahol húsz évig élt. Elmesélte, hogy annyi volt a jelentkezõ fiatal, hogy a legendás szerzetesek kénytelenek voltak a jelentkezõk között szelektálni. Ezt úgy csinálták, hogy amikor például a fiatal Jung Taj bezörgetett a kolostor ajtaján, egy hang szólt ki neki az apró kémlelõnyíláson.

- Mit akarsz fiam?

- Szeretnék szerzetesnek állni!

- Semmi akadálya. Hogy hívnak?

- A nevem Jung Taj.

- Jól van, az éjszakát még kint kell töltened, majd reggel beengedünk.

És Jung Taj egész éjszaka kint fagyoskodott a szakadó esõben a kapun kívül, a hideg földön a szabad ég alatt. Másnap reggel újból beszólt a kapun.

- Mit akarsz fiam? - jött a felelet.

- Én vagyok az Jung Taj, most már bemehetnék?

- Rendben van, bejöhetsz, de még egy kicsit várnod kell, holnap reggelig.

Jung Taj csalódottan fogadta az újabb határidõt, de nem volt más választása, várt még egy napot. És a fiatal Jung Taj negyven éjszakát töltött a szabad ég alatt, mire Jung Taj bejutott a kolostorba, de így a szerzetesek megbizonyosodtak arról, hogy a legújabb tanulójuk nemcsak szaglászni jött a kolostor falai közé, és kellõ türelemmel bír a késõbbi megpróbáltatásokhoz. Jung Taj elmondta Keijinek, hogy száz jelentkezõbõl maximum egy jutott be a kolostorba. Az, aki kiállta a türelem próbáját.

- Te is legyél mindig türelmes Keiji, és akkor eléred amit szeretnél!

Keiji ámulattal hallgatta Jung Taj tanulságos történeteit. Olyan áhitattal, mint amikor az apja mesélt nagyapja szamurájtörténeteirõl, és õ is vágyott a harci mûvészetek gyakorlására. Már nem az volt a célja, hogy a falubeli gyerekek támadásaitól megvédje magát, tanulni akart a bölcs kínaitól. Jung Taj nagyon jó megfigyelõ volt és jó emberismerõ. Észrevette a fiún az érdeklõdést. Tudta, jó tanítványa lesz. Jung Tajnak volt már egy okinawai tanítványa, de az nagy csalódást okozott neki. Remélte Keiji lesz az akinek átadhatja többezer éves múlttal rendelkezõ harcmodorát a shaolint.



- 9 -



Jung Taj régi okinawai tanítványa Hokone Hofu ügyes és kemény kezû volt. Megkérte az akkor is javakorabeli vegyesboltos kínait, tanítsa õt, mert hallott a shaolin legendárõl és õ is szeretné elsajátítani ezt a harcmodort.

- Tudod Hokone, a shaolin nemcsak a puszta kezes küzdelemrõl szól, mint ahogy azt te gondolod, hanem a vallásgyakorlás része. De szívesen tanítalak, ha szeretnéd.

- Én már gyakorlott küzdõ vagyok ám! - dicsekedett a gyerek.

- Nocsak. - mérte végig Jung Taj a kb. 16 éves, de koránál idõsebbnek látszó erõs testalkatú fiút.

- Nocsak. - ismételte - Csak nem te is okinawai bírkózó vagy?

- Á dehogy! - legyintett Hokone - Engem az apám tanított okinawa-tére. - mesélte a kínainak, csak sajnos õ már meghalt.

- Mi történt vele, hogy halt meg?

- Errõl inkább nem beszélnék.

- Jól van. - felelte a kínai - Egyébként hallottam már az itteni okinawai stílusról. Azt mondják, aki elég régóta gyakorolja, félelmetes dolgokra képes. Te is ilyen félelmetes harcos vagy, Hokone?

- Hát nemigen kell tartanom senkitõl.

- Ma már úgysem nyitom ki a boltot, délután ráérek. Gyere és gyakoroljunk. Megmutatod nekem, hogy milyen a ti okinawai harcmodorotok. Te pedig kapsz egy kis ízelítõt a shaolinból.

Aznap délután találkoztak a kínai házánál.

- Gyere, menjünk ki a hátsó kertbe, ott szoktam gyakorolni.

Hokonénak nagyon tetszett a különleges kialakítású és berendezésû kert. A japán díszkert csak egy negyedrészét foglalta el az udvarnak. Itt megfért egymás mellett a japán juhar, a már elvirágzott cseresznye és a konyhakerti zöldség. De Hokone szeme az udvar többi részén található, számára ismeretlen fatörzsekbõl ácsolt tárgyakon csodálkozott el legjobban. Egyedül az udvar egyik sarkában leásott ütõfát ismerte fel. Ilyen ütõfa minden okinawai udvarban volt, ahol olyan ember lakott, aki gyakorolta az okinawai stílust.

- Így néz ki az én kis kertem. Ha van egy pár órám, itt szoktam az izmaimat erõsíteni. Tudod én már öreg vagyok, és egy kis torna nélkül teljesen legyengülnék.

- Látom, hogy rendszeres gyakorlás helyén vagyunk. - mutatott Hokone a teljesen kopár, földig letaposott talajra.

- Hát igen. Itt szoktam a formagyakorlatokat gyakorolni, és így nem bír a fû kisarjadni. Tarts nekem egy kis bemutatót, fiam.

- Rendben.

És ezzel felálltak egymással szemben az udvar teljesen símára taposott közepén. Hokone egy hosszú, merev támadóállást vett fel. Jung Taj látta, hogy ebbõl a fiú képtelen lesz akár kézzel, akár lábbal hatékonyan és gyorsan támadni. Az öreg kínai, mintha csak a pultja mögött áldogálna, természetesen kezeit maga mellett lógatva áldogált.

- Így nem támadok rád Jung Taj, mégcsak nem is védekezel.

- Támadj csak bátran!

És a bíztatásra Hokone Hofu egy elég erõsnek szánt hátsó lábas egyenes rúgást indított a kínai gyomrába, és meg volt gyõzõdve róla, hogy az öreg a következõ pillanatban a földön fog vonaglani. De nem egészen így lett. Ahogy Jung Taj látta a fiú támadását - ami nagyon lassúnak bizonyult, elõbbi magabiztosságához viszonyítva -, amikor az egyenes rúgás épp a gyomrához ért volna, 90 fokkal elfordult úgy, hogy a rúgás elhaladt a teste mellett, majd elõl lévõ kezével megragadta Hokone vállán annak kimonóját és maga elõtt tovább taszította. Így a fiú repült a saját lába után, majd fejjel nekiesett az ütõfának. Majdnem elvesztette az eszméletét és nem értette mi történt. Csak arra emlékezett, gyomron akarta rúgni a kínait.

- Legelõször azt tanuld meg Hokone, hogy senki mellkasára sincs ráírva, mit fog reagálni a támadásodra.

- Jó, de akkor sem értem, hogy mi történt.

- Én csak annyit csináltam - válaszolt a kínai -, hogy a rúgásod elengedtem magam mellett. Sajnálom, hogy pont az ütõfának estél.

És Jung Taj miután feltérképezte a fiú képességeit, hozzálátott, hogy átadja neki, amit a shaolin harcmodorról tudott. Hokone szorgalmas tanulónak bizonyult. Nem ismerte azt a szót, hogy fáradtság. Jung Taj nem is értette, hogy mi hajthat egy ilyen fiatal fiút. Szívesen foglalkozott Hokone tanításával. Japánban nem voltak rokonai, így legalább volt társasága. Hokone számára ismerõssé váltak a fából készített eszközök Jung Taj udvarán, a két függõleges oszlopon keresztbe fektetett vízszintes rúd nem tartozott a kedvencei közé. Ezen a vízszintes oszlopon kezével felkapaszkodva saját testsúlyát kellett karja segítségével felhúzni, majd leengedni.

- Ahhoz, hogy bárkinek a szorításából ki tudj szabadulni, ezen a rúdon naponta legalább ezer darab húzódzkodást kell elvégezned, és így a saját súlyodnak megfelelõ erõvel fogsz rendelkezni. És Jung Taj be is mutatta a fiúnak az ezer darab húzódzkodási gyakorlatot. De volt még a kertben emberi alakot formázó, fából készült baba a földbe ásva, amin a támadható felületek gyékénnyel voltak betekerve, hogy a gyakorló keze és lába ne sérüljön, amikor ütést vagy rúgást vitt be a babának. Hokone a Jung Taj által készített ütõfa segítségével öklének elsõ két bütykét olyan keményre megedzette, hogy azzal képes volt egy földre helyezett kókuszdiót ökle egyetlen csapásával darabokra zúzni. Jung Taj csak ennyi megjegyzést tett a mûvelet láttán:

- A becsületesen elvégzett munka meghozza az eredményt, de legközelebb ilyet ne csinálj Hokone, mert azt meg kell tanulnod, hogy a keményet csak puhával, a puhát csak keménnyel szabad támadni, különben könnyen megsérülsz.

És Jung Taj megmutatta egy másik kókuszdión, hogyan lehet azt tenyere izmos belsõ felével széttörni.

- Így a csontot megvédik az izmok a sérüléstõl.

Hokone mégis a páros gyakorlásokat élvezte a legjobban. Jung Taj elmagyarázta a fiúnak, hogy miért kell alkalmazni az egysíkú egyenes támadásokon kívül a köríves technikákat is. Az okinawai stílusban fõleg egyenes technikákat alkalmaztak, amik viszonylag könnyen kiismerhetõk egy olyan ellenfél számára, mint a kínai. Megtanította Hokonét a köríves támadásokra, amik ugyan hosszabb úton értek célba, mint az egyenesek, de változatosabb támadásokat eredményeztek és ezzel a gyõzelem esélye is megnõtt. Akkoriban az 1900-as évek elején még nem voltak harcmûvészeti versenyek. Egy-egy személyes összetûzésnek általában élet vagy halál volt a tétje. Például mesélte az idõs kínai:

- Mikor azok a bûnözõk betörtek a boltomba, a pénzemen kívûl valószínûleg az életem is elvették volna, ha sikerül. Nem kockáztathatták volna meg, hogy késõbb felismerjem õket. Hokone Hofu szorgalmának köszönhetõen tizennyolc éves korára kiváló harcossá vált. Erejével már felülmúlta a mesterét és a páros gyakorlások alkalmával is jól megizzasztotta a kínait.



- 10 -



Történt egyszer, hogy Jung Taj fülébe jutott, hogy titokzatos gyilkosságok történnek a faluban. Az elkövetés módja felettébb különös volt. Jung Taj egyszerûen nem értette. Puszta kézzel ölték meg az áldozatokat. Mindegyik halott nyakcsigolyája hasonló módszerrel volt eltörve. És ami a legkülönösebb volt, mindegyik halott mellett ott feküdt katanája, a hosszú szamurájkard. És ami a legkülönösebb volt a nyomok alapján, hogy a gyilkos mindegyik szamurájnak - ugyanis minden áldozat szamuráj volt - esélyt adott, hogy használja a kardját. És ezzel igen komoly veszélybe sodorta önmagát. Jung Taj maga is került fiatalabb korában olyan helyzetbe, amikor õ fegyvertelen volt és képzett kardforgató támadt rá. Még a boxerlázadás véres összecsapásaiban. De akkor a kínai súlyos sérülésekkel és a szerzetestársak segítségével élte túl az összecsapást. Az idõsödõ kínai harcmûvész, így az onnai pusztakezes gyilkosságok kapcsán sokat elmélkedett azon, hogyan képes egy fegyvertelen ember képzett fegyveres szamurájokat a puszta kezével lefegyverezni, majd megölni. Mert a nyakcsigolyák eltörése már nem olyan nehéz feladat egy gyakorlott verekedõnek, de még mindig ott van a kardok rejtélye. Egy százalék esély sincs rá, hogy egy ügyes okinawai harcos felé sújtó katanát a két tenyér összeszorításával a megfelelõ pillanatban képes legyen megfogni, majd azt kicsavarni a szamuráj kezébõl. Jung Taj csak egyetlen dolgot bírt elképzelni. A shaolin szerzeteseknek volt erre egy módszerük. A gyilkos valószínûleg fémrudakat erõsít alkarjára és így képes a kardok gyilkos csapásait kivédeni. Az utolsó gyilkosságnál elterjedt a hír, hogy az elkövetõ maga is súlyosan megsérült. A császári rendõrség megállapította a nyomok alapján, hogy a távozó gyilkos maga is súlyosan vérzett és valószínûleg életveszélyesen megsérült.



- 11 -



Hokone Hofu kedvére való tanítvány volt az idõs kínai mesternek. Nem lehetett túlhajszolni, szorgalma kiváló volt. Jung Taj napról-napra látta tanítványa fejlõdését. Legnagyobb örömére a fiú nagyon ügyesen sajátította el az elsõ formagyakorlatot, amit a mestertõl tanult. A kínai nem szerette az olyan tanulókat, akik úgy kezelték a formagyakorlatot, mintha az csak egy táncgyakorlat lenne. Hokone úgy végezte a formagyakorlatot, hogy amikor megütötte a levegõt, ruhája újja hangosan pattant. Minden mozdulatán látszott, hogy érti amit csinál, nemcsak elmutogatja a katát. Hokone nagyon gyorsan megértette Jung Taj szavait.

- A formagyakorlat kõkemény küzdelem. Ugyanolyan keményen üss és védekezz, mintha hús-vér ellenféllel harcolnál. Az az egy különbség van a formagyakorlat és az igazi harc között, hogy itt az ellenfél láthatatlan.

Jung Taj még emlékezett régi mesterére, aki hogy bemutassa egy erõkata végrehajtásának módját, úgy végezte el a gyakorlatot, hogy közben becsukta a szemét, így elveszítette a külvilággal való kontaktust, csak a gyakorlatra figyelt. Közben megkérte Jung Tajt és még három jólképzett társát, hogy amíg õ csukott szemmel végzi a formagyakorlatot, õk négyen próbálják meg bármilyen technikával kimozdítani egyensúlyából.

- Támadjatok teljes erõvel, én nem fogom látni, hogy ti mikor üttök vagy rúgtok. Testem az egész gyakorlat során felkészülten várja majd a támadást.

- És mi történik, ha esetleg megsérülsz? - kérdezte a fiatal Jung Taj.

- Az csak annyit jelent, hogy nem végeztem jól a gyakorlatot. Figyelmeztetésnek fogom venni, hogy ezentúl még lelkiismeretesebben gyakoroljak.

És a négy szerzetes folyamatosan támadta mestere felsõtestét és lábait, miközben az csukott szemmel, lassú mozdulatokkal végezte a formagyakorlatokat. Természetesen a gyakorlat jól sikerült és az ifjú Jung Taj csodálattal nézett erre a kiváló szerzetesre, aki ilyen szinten gyakorolta a harcmûvészetet. Ekkor értette meg a formagyakorlat jelentõségét.

Hokone izmai könnyedén képesek voltak közel 80 kg-os testét a húzódzkodásra épített szeren ezerszer is felhúzni. Amikor a reggeli futásra került sor, Hokone egy métert sem volt hajlandó lemaradni a kiváló futó Jung Taj mögött. De azon kívül, hogy a fizikai terhelést kíválóan bírta, a küzdelemben is rendkívül tehetségesnek bizonyult. Azt az erõn alapuló egyszerû stílust, amit még az apjától tanult, kiválóan ötvözte azzal a finom és bonyolult stílussal, amit Jung Taj tanított neki. Amikor Hokone felülkerekedett, Jung Taj büszke volt, de nem mutatta tanítványának.

- Elég lesz mára fiam, öreg vagyok én már, majd holnap folytatjuk.

- Gyakoroljunk még!

- A shaolin nemcsak a harcról szól, Hokone, de azért örülök, hogy ilyen igyekvõ vagy.

- Akkor holnap reggel jövök, napfelkelte elõtt.



Az egyik reggel Jung Taj hiába várta a tanítványát. Igaz, csak ritkán, de volt már rá példa, hogy nem jött el a reggeli futásra, amikor a nappal versenyeztek. Ilyenkor anyja kérte meg, hogy segítsen neki a halpiacról vásárolt halat hazavinni, mert Hokone anyja egy héten egyszer tartott nagybevásárlást. Viszont ha a reggeli futás kimaradt, akkor a délután foglalkozásra feltétlenül eljött a fiatal tanítványa. De ezen a délutánon hiába várta, és még a következõ egy hétben sem jött a fiú.

Ekkor Jung Taj elindult és meglátogatta.

- Jó napot, Jung Taj! Ritkán jössz mifelénk! - köszöntötte Hokone anyja a kínait.

- Jó napot! Hokonét jöttem meglátogatni. Egy hete nem volt nálam és már aggódtam miatta.

- Tüdõgyulladása van, de már jobban van.

- Bemehetek hozzá? - kérdezte a kínai.

- Épp most aludt el, de majd megmondom neki, hogy voltál itt. Biztosan nagyon fog neki örülni. - füllentette zavartan az asszony.

És Jung Taj éles pillantása felmérte, hogy más oka van annak, hogy nem engedik be Hokone szobájába. Semmilyen gyanúja nem volt akkor még a kínainak, csak annyit látott, hogy valami nem stimmel a tanítványa körül.

Hokone két hét elteltével jelent meg az idõs mesternél.

- Örülök, hogy jobban vagy, fiam! Már aggódtam miattad, mikor napokig nem jöttél gyakorolni.

- Sajnos a láz levert a lábamról és nem tudtam eljönni, hogy szóljak.

- A lényeg, hogy már jobban vagy.

- Igen, meggyógyultam.

Feltünk Jung Tajnak, hogy Hokone egy új és hosszabb újjú kimonót visel a gyakorlások során. De ennek sem tulajdonított különösebb jelentõséget.



Jó pár hét múlva történt az eset, amikor Jung Taj rájött a szörnyû igazságra, hogy miért maradt távol Hokone. Tanítványa a húzódzkodó rúdon gyakorolt, amikor arra lett figyelmes, hogy a mestere különös tekintettel áll elõtte és õt nézi. Hokone rosszat sejtve követte mestere tekintetét és saját karján állapodott meg. A felcsúszott kimonója alól elõtünt a könyökétõl és válláig húzódó, még mindig élénk vörös színben játszó rettentõ forradás. Jung Taj megértette mirõl van szó. Ez hát Hokone távolmaradásának az oka. Nem tüdõgyulladása volt, hanem egy súlyos vágás, amit egy borotvaéles szamurájkard okozott, és amit el kellett titkolni. Ugyanis mindenki tudta, hogy a pusztakezes gyilkos maga is súlyosan megsérült az utolsó bûntény elkövetésénél. "Hogy is lehettem ilyen buta!" - gondolta Jung Taj. Hiszen a titokzatos gyilkosságok áldozatai annak a daimjonak a szamurájai voltak, aki állítólag megölette Hokone Hofu édesapját. Hokone mindent leolvasott a mester arcáról. Az mindenre rájött a forradást látva.

- Akkor most fel fogsz engem adni, Jung Taj?

- Tudod, hogy ezt nem teszem meg. De azt is tudod, hogy ezentúl nem taníthatlak.

- Ne haragudj, nem szivesen vezettelek félre, de nem tehettem mást!

- Amit tettél, azt meg lehet érteni, de nem lehet vele egyetérteni. De azt is meg kell értened, hogyha én rájöttem, elõbb-utóbb más is rá fog jönni, hogy te vagy a gyilkos. Anyáddal együtt el kell költöznötök a faluból és többet hozzám se gyere. Nem vagy már a tanítványom.



- 12 -



Keiji Nara volt Jung Taj újabb és egyben utolsó reménysége arra, hogy valakinek átadja élete munkáját, amit a shaolin gyakorlásába fektetett. Öreg volt már, elmúlt nyolcvan éves és ilyenkor már nem tervezhet 20-30 évet elõre. Bár kiváló fizikai állapotban volt, és képes volt felülmúlni 20-30 éves fiatalokat akár a munkában - mert régebben a rizsaratásokban bebizonyította, hogy felér bármelyik fiatal napszámossal -, akár a küzdelemben. De azért szerette volna, ha valakinek átadhatja tudását.

Jung Taj megkedvelte a fiatal Keijit, aki a reformszemléletû - és ezért folyamatosan incidenseknek kitett - fiatal tanár fia, aki maga is szintén folyamatos veréseknek és kiközösítéseknek kitett fiú volt. Igaz, pontosan az ellenkezõje volt elõzõ tanítványának. Hokone már azelõtt is a falu réme volt, mielõtt Jung Taj elkezdte volna a shaolinra tanítani. Erõs gyerek volt és nem kellett a bántalmazásoktól tartania. Keiji Nara pont fordított szerepben volt. Mindig õ volt aki alulmaradt, pedig senkinek sem ártott soha. Testfelépítése is az ellenkezõje volt, mint Hokonénak. Vékony és gyenge volt. Hokone apja szamuráj volt, Keiji apja pedig pont a szamurájok ellen állt ki. A két fiúban egyetlen közös volt csak, az az egy közös dolog, ami késõbb majd összeköti mindkettejük életét. Az az egy ember, aki mindkettõjük apja életéért felelõs. Az a helyi nagyúr, akinek mind a két fiú apja más-más okból, de ellenségévé vált. Ez a helyi nagyúr, akinek az összes onnai szamuráj engedelmességgel és hûséggel tartozott Utacu Vakuro volt. Szóval Keiji Nara szorgalmasan gyakorolt szabadidejében Jung Tajjal. Ahogy Keiji szülei megismerték a kínait, szivesen vették, hogy foglalkozik a fiúval.



Jung Taj fokozatosan ismertette meg Keijit a fegyvertelen küzdelem rejtelmeivel. Miután a fiú testét megerõsítette, és az már képes volt komolyabb sérülések nélkül elviselni az õt ért ütéseket és rúgásokat, egyre több hangsúlyt fektetett a páros gyakorlásra. A fiú ahhoz képest, hogy milyen apró és törékeny gyerek volt, mégis igen szívós küzdõnek bizonyult. Ha valami esetleg fájt neki, csak elszántabb lett tõle, ahelyett, hogy feladta volna.

- Nagyon emlékeztetsz engem egy fiúra Keiji! Még Kínában ismertem, ezelõtt vagy hetven évvel.

- Miért, azt a fiút is mindennap elverték az iskolában?

- Igen, az is elõfordult néha. És pont olyan könnyes viselte, mint te.

- És hogy hívták azt a gyereket?

- Úgy hívták, Jung Taj. Én voltam az. Én is pont ilyen vékony legény voltam.

Az egyik reggeli futás alkalmával Keiji már ott lihegett Jung Taj nyomában és nem maradt le mögötte. Miután megérkeztek a hegy tetején lévõ kidõlt fához, megfigyelte, hogy az öreg kínai is szaporábban veszi a levegõt. Majd néhány furcsa mozdulat után ismét tökéletes ritmusban lélegzett, holott Keiji még mindig nehezen kapott levegõt.

- A múltkor azt kérdeztem tõled, vannak-e szárnyaid? De most már látom, hogy nincsenek. De valami trükköt csak csináltál, mert már nem kapkodsz úgy levegõ után, mint én. Pedig az elõtt láttam, hogy te is kifulladtál.

- Van egy speciális légzéstechnika, amivel vissza tudod állítani a légzésed, amikor úgy kapkodod a levegõt, mint most.

- Megtanítod nekem, Jung Taj?

- Igen, megmutatom, de ahhoz, hogy megtanuld, sokat kell gyakorolnod.

És Jung Taj örömmel látta, hogy a tanítványa mindent meg akar tanulni és meg is van minden képessége a tanuláshoz.



- 13 -



Haguro Nara családjával már negyedik éve élt Onnában. Szívesen tanította az itteni gyerkeket. Voltak olyan tanítványai, akik szerették a fiatal tokiói tanárt, de voltak elvetemült diákjai is.

Haguro Nara egyszer így szólt a feleségéhez:

- Ameddig vannak olyan apák, akik megparancsolják a fiuknak, hogy vágják le kedvenc kutyájuk fejét egy akkora karddal, amit alig bírnak felemelni, én nem is csodálkozom rajta, hogy itt tart az országunk.

- Igen, igazad van, de ezen mi nemigen tudunk változtatni.

- Lehet, hogy nem, de én mindent meg fogok tenni, amit tanári eszközeim engednek.

Haguro Nara gyakran kapott fenyegetést dühös szülõktõl, amikor azok gyermeke otthon elmesélte, hogy mit hallott Haguro tanárúrtól. Azzal fenyegették meg egyszer, hogyha szüksége van mind a tíz ujjára a tanításhoz, akkor a gyerekeknek csak a matematikáról beszéljen, a szamurájok szerepét pedig ne nagyon firtassa. Ha az iskola igazgatója - aki szintén hasonló nézeteket vallott, mint Haguro, csak nem tette olyan nyilvánosan - nem járt volna közben az érdekében, már kirúgták volna az iskolából. Legnagyobb ellensége Utacu Vakuro volt, aki a feudalizmusban Okinawa szerte rettegett nagyúr volt. Most az új politikai rendszer kezdetén neki volt a legtöbb vesztenivalója. Hivatalos hatalma már nem volt, de régi összeköttetéseinek köszönhetõen még mindig neki volt a legnagyobb hatalma és beleszólása a falu vezetésébe. Nem bírta elviselni a nagyhangú tanárt, akit még a saját apja is elüldözött otthonról szégyenében. Most pedig õ tanítja a fiát, hogy mi is a becsület.

Öt évvel ezelõtt, amikor még viselhettek fegyvert az utcán, egyszerûen odament volna hozzá és levágta volna a fejét. De most már más idõk jártak. Az utcán nem viselhetett fegyvert, és még a férfiasság szimbólumát, a fejtetõn összekötött kontyot sem viselhették. Most már a császár ezt is rendeletben szabályozta. A Vakurohoz hasonló vezetõknek az ideje lejárt. Elkellett viselniük, hogy az ilyen árulók, mint ez a tokiói tanár, mindenfélét fecsegjen az õ gyermekeiknek. Haguro Nara nem vette túl komolyan a kapott fenyegetéseket. Tisztában volt a helyzetével, hallott a reformereket ért támadásokról és hallott a kegyetlen gyilkosságokról. Akkoriban Japánban senki sem csodálkozott, ha egy harakirirõl, egy rituális öngyilkosságról hallott, és nem volt ritka, ha egy közönséges gyilkosságot öngyilkosságnak tüntettek fel. De azért attól nem tartott, hogy õt az egyszerû tanárt bárki megakarná ölni. Nem ártott õ személyesen senkinek. A változások már folyamatban voltak és nem õrajta múlt annak sikere, de azért érezte, hogy egy-két hatalmától megfosztott embernek az útjában lehet. Ezzel nem foglalkozott, nem retteghetett mindig. Pedig ha akkor Haguro Nara belelátott volna a jövõbe, talán összepakol és elmenekül Onnából a családjával együtt. De sajnos nem tudta senkirõl a legrosszabbat feltételezni. És különben is azért lett tanár, hogy tanítsa az embereket, és ezeknek az embereknek, fõleg az iskolásoknak szüksége lett volna a tanulásra. Tokió egyetemen százával végeztek az olyan fiatal tanárok, mint õ. A hozzá hasonló fiatal tanárok mindenfelé ilyen összetûzésekbe kerültek. Nem volt ritka a tanárokat ért bántalmazás. Haguro elsõ ellenfele saját apja volt. A tanár sajnálta, hogy új otthonában is ilyen ellenségesen bánnak vele, holott tudta, hogy helyesen cselekszik, amikor nem áll be a sorba. A változások már a küszöbön voltak. Az utcán udvarias volt mindenkivel, mégha tudta is valakirõl, hogy rosszhírû szamuráj, de ha valaki elfordította a fejét, azt is tudomásul vette.



- 14 -



Tokió egyre kevésbé hiányzott Keiji számára. Az elsõ két évben rengetegszer megverték, csúfolták, de mostanra ezek a gyerekes incselkedések megszüntek. Részben azért, mert megtanulta, hogyan kerülje el a bajt, részben azért, mert szert tett néhány barátra és így már nem õ volt az örökös célpont. Azzal nem büszkélkedett, hogy Jung Taj segítségével fizikailag is megtudja már magát védeni. Hiszen a négy év alatt amit Jung Tajtól tanult, küzdelemben valamennyi iskolatársa fölé emelte. De ezt nem is kellett bebizonyítania. Ha esetleg valaki bírkózásra hívta ki, bátran kiállt és nem szenvedett csúfos vereségeket. Egyszer kellett komolyabb küzdelembe bocsátkoznia, mert egy szombat délelõtt anyjáék után sietett a tengerpartra vezetõ sétányon, és vállával véletlenül meglökte a nagy verekedõ hírében álló Kiro Sampeit, aki vele szemben sétált három társával.

- Ne haragulj! - kért elnézést Keiji.

- Kérj elnézést te taknyos.

- Már kértem.

- De ahhoz le is kell ám térdelni! - nézett barátaira a nagy verekedõ, és azok is bólogattak.

- Jól van. - és Keiji letérdelt, hogy így kérjen elnézést.

Ahogy letérdelt Kiro elé, az jobb kezével akkora pofont adott Keijinek, hogy az megpördült és eldõlt a nem várt pofontól. És már körbe is vette a négy kötekedõ.

- Most megleckéztetjük az áruló fiát. - mondták - Most megtanulja mi a különbség egy áruló és egy szamuráj fia között.

- Rúgd szét a fejét Kiro!

És ahogy az éppen feltérdelõ Keijit Kiro fejbe akarta rúgni, Keiji elkapta annak lábát és így felálva annak egyetlen földön lévõ lábát egy lábsöpréssel kirúgta, mire Kiro tehetetlenül zuhant a földre és a fejét úgy beverte, hogy elájult.

- Ezért Kiro apjával fog meggyûlni a bajod! Elmondjuk neki, hogy mit mûveltél Kiroval, ezt még nagyon megbánod.

- Cak magam védtem meg - szólt Keiji - és ha ti mást mondtok, akkor hazudtok. Inkább segítsetek a barátotokon, hamár verekedésre bírtátok buzdítani.

És Keiji folytatja útját. Ez volt az elsõ alkalom, hog nem hagyta magát. Ezelõtt számtalanszor kötöttek bele minden ok nélkül. Amikor elmesélte Jung Tajnak, az megnyugtatta, hogy helyesen cselekedett.

- Nem te támadtál rájuk, hanem õk rád. Az a fiú megérdemelte amit kapott. De azért máskor legyél óvatosabb és ne adj olyan jó támadási felületet. Az a négy fiú csúnyán elláthatta volna a bajod. Veled volt a szerencse, de ez nem lesz mindig így. Jung Taj már sok évet megélt és így sok dolgot is látott. Végignézte hogyan gyilkolják halomra a Kínában élõ nyugati üzletembereket, hogyan rombolják le kolostoraikat és lövik halomra szerzetestársait és kényszerítik õt, Jung Tajt is harcolni. Majd késõbb elüldözik szülõhazájából, úgy ahogy most ezzel a fiatal tokiói tanáremberrel is teszik. Jung Taj elég jól igazodott ki a világ dolgaiban és próbálta Keijit is felvilágosítani.

- Ha ilyen helyzetbe kerülsz, mint a minap, tisztában kell lennek azzal, hogy a harcot nem minden esetben a résztvevõk felkészültsége dönti el. Az a legfontosabb, de néha egész pici véletlenek döntenek. Keiji még mindig odafigyelt az öreg kínai szavára, és az öreg elmesélt neki egy régi történetet:



- Egyszer egy híres kínai katona urát kísérte egyik faluból a másikba. Gyalog tették meg az utat, ami nem volt túl hosszú. Ez a kínai katona garanciát jelentett az úr biztonságát illetõen. Az út egy bozótos rendezetlen területen is keresztülvezetett, ahol a katona kardja csúnyán belegabalyodott az aljnövényzet kusza növényeibe. Nemsokkal ezután egy erdei tisztáson útonállók fogták õket közre. Három fiatal bûnözõ, még fegyverük sem volt. Ehelyett botokat tartottak a kezükben.

- Adjátok ide amitek van, és mehettek tovább!

- Engedjetek tovább, különben megjárjátok! - szólt a büszke katona, aki nem ijedt meg, hiszen tapasztalt harcos volt.

- Akkor most megleckéztetünk benneteket! - mondták az útonállók és a katonára támadtak primitív botjaikkal. De amikor a katona elõ akarta volna rántani a fegyverét, az a tátekeredett növényektõl nem csúszott ki a hüvelyébõl. Az útonállok a botjaikkal agyonverték a katonát. Az uraságot pedig kirabolták.



- Azért meséltem el neked Keiji ezt a történetet, mert nem mindig azon múlik, milyen felkészült vagy, hanem az adott pillanatban is jó döntést kell hozni, mert a legkissebb hiba is megbosszulja magát.



- 15 -



Jung Taj aggódott tehetséges tanítványáért. Éberen figyelte a faluban zajló eseményeket. Emlékezett még elõzõ tanítványa tragédiájára, aki azóta már elhagyta Japánt édesanyjával és emlékezett még a kínai boxerlázadásra. Tudta, hogy akik a haladás ellen vannak, és féltik a pozíciójukat, bármire képesek. Jung Taj meg volt gyõzõdve, hogy a Nara család élete nincs biztonságban. Hallotta Keijitõl, hogy apja milyen fenyegetéseket kap és történtek olyan gyilkosságok a faluban, amikben a Haguro Nara féle jóhiszemû emberek haltak meg. Régi tanítványa Hokone apja nézeteltérésbe keveredett a néhai nagyúrral Utacu Vakuroval, mert az megmondta a véleményét, hogy többé nem szolgálja és nem tartozik Vakuronak. Hokone apját egy reggel felesége és az akkor tizenegy éves fia találta meg szobájában. Rituális öngyilkosság volt megállapítva hivatalosan, de a család pontosan tudta, hogy ez nem így van. Hokone látta a rövid kardot, amivel a gyilkosságot elkövették és az nem az apjáé volt. Igaz, az elkövetõk apja kardját elvitték a házból, de az világos volt, hogy a kard nem az apjáé volt. Ha öngyilkosság lett volna, azt az apja a saját kardjával követte volna el. A szamurájok nem szoktak kölcsönkardot kérni a harakirihez. Hokone elmesélte Jung Tajnak, hogy akkor az apja holttesténél fogadta meg, hogy megbosszulja a halálát, ez adott neki erõt az edzésekhez is. Az öreg shaolin szerzetes nem szerette volna, ha mostani tanítványa is ilyen családi vérbosszúra tenné fel az egész életét.

- Próbáld meg a szüleid rábeszélni Keiji arra, járassanak téged a fõvárosban egyetemre. Ez a falu nem nektek való. A fõvárosban már más idõk járnak.

- Apát nem lehet ilyenre rávenni és én is szeretek Okinawán lakni.

- A Vakuro féle emberek miatt egyenlõre itt még a nyugatiasodás nagyon messze van.

- A szüleim nélkül én sem szeretnék elutazni. Megaztán akkor többet tõled sem tanulhatnék.

Jung Taj örült annak, hogy õ is egy érv a maradás mellett, de nem nyugodott meg teljesen. Akit egyszer már elüldöztek a szülõföldjérõl az mindig gyanakvó marad.



- 16 -



Haguro Nara igaz, hogy nem örvendett népszerûségnek az elmaradott gondolkodású faluban, de olyat valóban nem tett, amiért halált érdemelt volna. Egész addig nem volt közvetlen életveszélyben, ameddig Utacu Vakuro fiára nem emelt kezet. Illetve nem õ egyedül emelt kezet, hanem az egész tanári kar. Tulajdonképpen Haguro csak épp abban a szobában tartózkodott, ahol nem kellett volna. A rendelet a konty levágásáról már érvényben volt, csak foganatosítani nem volt túl egyszerû. Az iskolaigazgató elhatározta, hogy végére jár ennek a dolognak.

- Úgy fogjuk csinálni, hogy minden gyereket egyesével behívunk a tanáriba és aki még viseli a kontyot, azét egyszerûen levágjuk.

- És mi lesz azzal, aki nem engedi? - kérdezte egy tanár.

- Vagyunk itt épp elegen. Csak elbírunk egy gyerekkel.

- És ezt megtehetjük?

- Õk sem tehetik meg, hogy viseljék a kontyot.

És így történt, hogy a gyerekek mindegyike átesett a hajvágáson. Sajnos Vakuro fia szerencsétlenül járt. Olyan ellenállást fejtett ki, hogy három tanár alig bírta lefogni, és amikor az ollót a fejéhez közelítették, felsértették a szemöldökét. A seb elég csúnyán vérzett, de nem volt veszélyes. A gyerek ruhája véres lett. Ahogy a gyerek hazaért és felháborodott apjának elmesélte az eseményeket, azt is elmesélte, hogy a tokiói tanár is ott volt a szobában. Utacu Vakuro biztosra vette, hogy az egész a tokiói tanár ötlete, õ volt az aki a fõvárosból jött, és õ terjesztette, hogy a daimjok csak az ország vérét szívják, és hogy a hatalmuknak véget kell vetni. Vakuro dühe a fiát ért bántalmazás miatt és addig betöltött pozíciója elvesztése miatt Haguro Nara ellen fordult. Eljött az idõ, hogy a tanár arra a sorsra jusson, amire minden engedetlen paraszt jutott Vakuro fénykorában. Haguro Narának meg kell halnia.



- 17 -



Utacu Vakuro 185 cm magas óriás volt. Makulátlan és tiszteletre méltó megjelenése volt. Most, hogy már benne volt a korban, hízásnak indult, nemesi származású volt, hisz apja is daimjo volt. Nem tudott beletörõdni, hogy addigi alattvalóival a császár most már egyenrangúnak tekinti õt. Birtokait szét kellett volna osztania a nincstelen parasztok között. Minden változást ellenzett, neki jó volt a nagyúri élet. Szamurájait, ha nem engedelmeskedtek, saját kezûleg büntette meg. Gyermekkorában harcos neveltetést kapott. Katonáival vállvetve harcolt, ha szükség volt rá, kiváló kardforgató volt, és ha a nemesi származása nem keltett kellõ tiszteletet, karjával is kivívta magának. Utacu Vakuroról azt mesélték, hogy fiatal korában, mikor még apja volt hatalmon, és Vakuro élte gondtalan, fiatal életét, egyszer hazafelé sétált, amikor a szomszéd falu ura bosszúból, mert gyûlölte Vakuro apját, meg akarta öletni. A fiatal Vakurora nyolc bérgyilkost küldött, hogy vágják darabokra és akasszák apja házának falára a halott fiatalember darabjait. Vakuro mind a nyolc támadóval végzett, és apja tudta nélkül saját kezûleg vitt a gyilkosokat küldõ fõnöknek egy zsákot ajándékba, amit az kibontva nyolc levágott fejet talált, amiben felismerte saját embereit. Vakuronak nem kellett tartania emberei engedetlenségétõl. Minden esélye megvolt rá, hogy hatalmas vezér válhasson belõle. Évek óta sértett büszkeséggel élt, mert hivatalosan minden hatalmat kivettek a kezébõl. Gyûlölte a faluba érkezõ idegeneket, akik a nyugathoz való felzárkózást hírdették. Esze ágában sem volt a császári csapatokhoz csatlakozni, mint ahogy azt elvárták volna tõle és kötelessége is lett volna. Csak a saját érdekeltségeit próbálta védeni. A tokiói tanárt mióta a falujukba jött, ellenségnek tekintette. A fenyegetéseknek, amiket Nara kapott, benne volt Vakuro keze. Most pedig megvolt az indíték, hogy az amúgy is terhessé vált tanártól megszabaduljon. Összehívta még megmaradt katonáit, mert azok is megfogyatkoztak. Fizetni nehezen tudta õket, így sokan hûtlenné váltak. Egy egész osztagát pedig kiírtotta egy ismeretlen gyilkos. Azokban a rejtélyes gyilkosságokban, amiket valaki puszta kézzel követett el. Hokone Hofu fiát gyanusította, de az eltünt a faluból és senki sem tudta, hogy hová utaztak. Így szólt szamurájaihoz:

- Tudjátok mi történt a fiammal! Ami történt, annak az a nyápic, gyáva tokiói tanárnak a bûne.

- Megtisztelsz minket Vakuro, hogy ránk gondoltál, örömmel fogjuk elintézni.

- Nem. Nem kell megölni. Csak hozzátok ide a házamba, én fogok végezni vele.

- És mi lesz a családjával?

- Azokat ott a helyszínen vágjátok le.

Izura Nara házuk hátsó kertjében dolgozott, amikor furcsa hangokat hallott a ház belsejébõl. Elõször arra gondolt, talán egy macska szökött be. Nem ez lett volna az elsõ. Máskor is elõfordult, hogy az erõs halszagra, mert éppen halat fõzött, egy éhes macska besurrant és ellopta az ebédnek valót. Már éppen elszánta magát, utánajár a hang eredetének, de utána meggyõzte magát, hogy biztos csak képzelõdött és folytatta a kerti munkát. Pár perc múlva ismét hangokat hallott bentrõl. Most egy edény esett le hangos csörgéssel. Csak be kell menni, mert ez a macska feldúlja az egész lakást. De kár volt bemennie, mert nem macska okozta a zajt. Vakuro négy fegyverese azzal a paranccsal érkezett a Nara házba, hogy Haguro Nara kivételével mindenkit öljenek meg, Hagurot pedig vigyék Vakuro elé. Izura Nara mikor benyitott a hátsó kert felöli ajtón, négy férfit talált a konyhában, arcukat fekete kendõ fedte el, csak a szemük látszott és az sem igen sok jót ígért. Általában a bérgyilkosok szokása volt kendõvel elfedni az arcukat. Megrémült és sikítva nyitotta ki az ajtót, amin az elõbb bejött. Kirohant, vissza a hátsó kertbe.

- Kapjátok el! Még felriassza a szomszédokat a sikoltozásával.

- Te is elkaphattad volna! - vitatkoztak egymással a bérgyilkosok.

Egy szamurájnak nem volt nagy dicsõség megölni egy nõt. Egyik szamuráj sem szívesen emelt kezet Izura Narára, de nem volt más választásuk. Cak úgy térhetnek vissza, ha a Nara család meghal. Nem volt gyakori, hogy nõt kellett megölniük, de nem bújhattak ki a feladat alól. Ha õk nem ölik meg a nõt, akkor Vakuro mással végezteti el a feladatot. De tudták, mi a jutalma annak, aki nem végzi el a rábízott feladatot és abból a jutalomból nem kértek. De van a dolognak jó oldala is. Ez a nõ legalább nem bír védekezni. Utána eredtek az asszonynak. Mikor utolérték, épp a hátsó kerítésre kapaszkodott fel. Ha átbír lendülni, akkor megmenekül. Már a kerítés tetején volt, amikor halálos szúrás érte a hátán, hang nélkül visszaesett. A bérgyilkosok visszamentek a házba és elrejtõzve várták a tanárt. Tudták, a tanítás négy órakor befejezõdik, és utána indul haza. Még egy órájuk volt addig. A tanárt nem kellett megölniük, csak megkötözve Vakuro házához vinni. Mivel tudták, semmilyen harcmûvészetben nem járatos, nem tünt nehéz feladatnak. A fiú, aki iskola után még az öreg kínaihoz jár korrepetálásra, valószínûleg még jóval apja után ér haza. Két fegyveres ittmarad és végez vele. Elég volna egy szamuráj is, de nem akartak semmit a véletlenre bízni. Minden eshetõségre fel kellett készülni.

Haguro Nara minden gyanú nélkül lépett be lakásuk ajtaján. Miután szeme megszokta a délutáni félhomályt, feleségét kereste és abban a pillanatban látta meg a felé repülõ ökölben tartott kezet és egy olyan ütést kapott a fejére, hogy elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért meg volt kötözve és egy szamuráj vállán feküdt úgy, hogy a feje lefelé lógott. Vállon vitték, míg magához nem tért.

- Mi történt? Hová visznek?

Mikor észrevették, hogy magához tért, durván ledobták a földre.

- Hol van a feleségem?

Nem kapott semmilyen választ, és semmi jót nem következtetett ki a hallgatásból. Ami ezután következett, azt hitte rosszul látja. Jung Taj az öreg kínai, mintha a semmibõl tünt volna elõ, egyszerre ott termett közte és a két fegyveres között.



- 18 -



Keiji azon a napon is iskola után Jung Tajhoz ment, mint szinte minden nap a héten.

- És mi is volt pontosan az a kontylevágási akció? - kérdezte a kínai, aki boltja vásárlóinak köszönhetõen mindenrõl hallott, ami a faluban történt.

- A tanárok behívtak minden gyereket a tanári szobába, és akinek még volt, annak levágták a kontyát.

- Én arra gondoltam, hogy Vakuro fiával mi történt? Megvágták a fejét?

- Nem, csak annyit ellenkezett, hogy véletlenül felsértették az ollóval.

- És apukád jelen volt az esetnél?

- Igen, nekem is õ mondta el, hogy történt.

- Mondd meg neki, nagyon vigyázzon, mert Vakuro ezt személyes sértésnek veszi és az egy nagyon veszélyes ember.

Ezzel folytatták a szokásos edzéseket. Keiji gyakorolt a gyékénnyel bevont fából készült bábun. Ezen az eszközön gyakorló mozdulatok tökéletesítésén kívül az ütõfelületeket is kellõképpen meg tudja erõsíteni. Keiji négy évvel ezelõtt, mikor ezen az eszközön gyakorolni kezdett, elõfordult, hogy vérzõ ököllel és lenyúzott bõrû sípcsonttal ment haza. Azóta megtanulta, hogyan kell támadni ezt az eszközt. Miután a bábuval végzett, nekiállt a Jung Tajtól tanult formagyakorlatot tökéletesíteni. Négy éve gyakorolta már ezt a katát, de Jung Taj még egyszer sem dícsérte meg.

- Miért nem dicséred meg soha a formagyakorlatomat?

- Mert soha nem lehet elég jól elvégezni. Amikor úgy érzed már, hogy jó, akkor azért kell gyakorolnod, hogy még jobb legyen. És ez életed végéig így fog menni. Ezt a saját tapasztalatomból tudom.

- De mégis, azért jól csinálom?

- Úgy csinálod, mint aki négy éve gyakorolja.

- Most nézd meg az én gyakorlatomat, én hatvan éve gyakorlom.

És ahogy Keiji nézte Jung Taj formagyakorlatát, úgy érezte, valamit ért a mester magyarázatából.

- Ez a shaolin lényege, Keiji! Az, hogy megtanulsz jól verekedni, még nem jelenti azt, hogy közelebb vagy a tökéletességhez. A mindig tökéletességre való törekvés a lényeg. Egy-egy mozdulaton mindig lehet valamit csiszolni. Ami jó, az mindig lehet mégjobb.



Keiji egy-egy ilyen edzés után szívesen sétált egyet a tengerparton, vagy ha még nem volt sötét, akkor az erdõben is. Most is így tett, mielõtt hazafelé vette az irányt. Mikor a házuk elé ért, már sötét volt. Ezért tûnhetett fel neki, hogy a házuk ablakán nem szûrõdik ki semmilyen fény. Teljesen sötét volt. Ha az esti órákban ért haza, a konyhaablakban mindig ott hajladoztak szülei árnyékai a gyertya lángjától. És õt várták az esti teával, amit anyja készített el gondosan. Ez minden este legalább egy óráját vette igénybe. Amint az ilyen estéken belépett az ajtón, igen finom teaillat csapta meg az orrát és õ ezt az illatot nagyon kedvelte. De most az egész ház olyan furcsa volt, szülei sötétedés után nem jártak el otthonról. Eddig nem. Valami rosszat érzett. Amikor belépett, automatikusan kereste orrável az ismerõs illatokat. De a finom tealevelek párlatának aromája helyett idegen savanyú szagot érzett. Mintha a gyakorló kimonójából fõztek volna teát. Ekkor már biztosra vette, hogy valami nincs rendben.

- Jó estét! Hol vagytok? - és beljebb lépett a sötétben tapogatózva.

- Nincs itthon senki? Vagy bújócskázunk?

És ekkor, mintha valami neszt hallott volna, a tõle úgy egy méterre lévõ tûzhely felõl, ahol szintén nem látta parázsnak nyomát. És ahogy szeme hozzászokott a sötéthez és figyelmét a nesz vélhetõ irányába összpontosította, egy kardot emelõ alak formája bontakozott ki a sötétben. A lesúlytó kard viszont picikét megvillant. Ahogy agya kapcsolt, nemcsak szülei tüntek el, hanem egy kard éppen lesúlyt rá, már vetõdött is elõre. Még éppen idõben, így a szamuráj elvétette a csapást. Keiji elõre vetõdött fejjel a sötétbe és gurult, majd ismét talpon volt. Miközben gurult, kezébe akadt egy nehéz cserépedény, most azt szorította maga elé fegyver helyett. A férfi ismét elõtte állt, most vízszintes irányban szúrt a katanával. Keiji az edényt maga elé tartva védte a szúrást, de az edény darabokra tört és a kard haladt tovább Keiji belsõ szervei felé, de szerencsére erejét vesztette és a ruháján keresztül a hasizmát sértette fel. Nem ment mélyebbre. Ezzel egyidõben Keiji 90 fokot elfordult, így a kard pengéje elhaladt mellette. A támadó keze, amint a kardot tartotta, Keijinek elérhetõ közelébe került és mielõtt az újabb csapásra emelhette volna a kardot, Keiji ráfogott a kard nyelére és kirántotta azt a támadó kezébõl. Így az õ kezébe került a kard és az öreg kínainak köszönhetõen használni is tudta. Az elkezdett fordulatot befejezve ismét szemben állt a támadójával és azzal a lendülettel, ahogy pördült, lemetszette a támadó bal karját a borotvaéles katanával és a mellkasán is halálos sebet ejtett. A másik szamuráj látva társa vereségét, felemelt karddal egy felülrõl lefelé irányuló csapással támadt Keijire, de nem volt mellette a szerencse. Felemelt katanája, mielõtt lesúlytott volna, a még szinte gyerek Keijire, egy felsõ tartógerendába ütközött. Ez elég volt Keijinek arra, hogy elkerülje a halálos csapást. A szamurájok ott hibáztak, hogy a rövid kard helyett a hosszú katana mellett döntöttek. A szûk lakásban az egyébként halálos fegyver nem bizonyult ideálisnak. Ha ilyen komoly összecsapást terveztek volna, bizonyára a rövid kard mellett döntenek. Így volt elég ideje Keijinek a saját kardját feje fölé emelni vízszintesen és védeni a következõ halálos csapást. De így sem volt Keijinek semmi esélye sem, hogy túlélje a szamurájjal való kardpárbajt. A szamurájnak a kardja olyan volt, mint a kezének a meghosszabbítása. Keiji viszont még alapszinten sem volt jártas a karddal történõ harcban. Az elsõ szamurájjal szerencséje volt. Megzavarta a cserépedénnyel. De ez a másik már nem fog habozni.

- Miért akarsz megölni? - kérdezte Keiji.

- Nem szeretnél a szüleid után menni?

- Mi van a szüleimmel?

- Õk már meghaltak, most te következel!

És újra lesújtott Keijire, aki a Jung Tajtól tanult módon védte azt, de a gyakorlott szamuráj olyan erõvel támadott és találta el a kardját, hogy az kirepült a kezébõl és hangos remegéssel állt bele egy függõleges tartóoszlopba.



- 19 -



Keiji úgy érezte, a halállal néz most farkasszemet. Már kard sincs a kezében, pedig még úgy sem volt sok esélye. És amit Jung Taj mondott neki a szüleit fenyegetõ veszélyrõl, úgy tûnik igaz. Ezek az elmaradt gondolkodású emberek bármilyen szörnyûségre képesek, hogy védjék az érdekeiket. Igaz, hogy nagyapja is szamuráj volt, de õt nem tudta volna elképzelni, amint ártatlan emberekre támad. Miért pont a nagyapja jutott eszébe? Õ is szamuráj volt, mint ezek a támadók, de ezek az emberek már nem a dicsõ szamurájok, a középkori Japán lovagjai, ezek csak bérgyilkosok. És a bérgyilkos ismét támadt, felemelt karddal, és amíg Keiji a felemelt kardra összpontosított, várta a csapást, addig a szamuráj elõl lévõ lábával gyomron rúgta Keijit. Ez meglepte. Igaz, Keiji hallott már arról, hogy a szamurájok fizikai erejük növelésére gyakorolnak pusztakezes küzdelmet is, de ez a rúgás most nagyon betalált és Keiji egy métert tántorgott hátrafelé, és ott egy földön heverõ ládában hanyattvágódott. Támadója pont ezt szerette volna elérni, ismét lendült a kardot tartó keze, hogy egy vízszintes döféssel végezzel Keijivel. És Keiji egyensúlyát vesztve védtelenül várta, hogy átdöfje õt a szamuráj. És ekkor hihetetlen dolog történt. A bérgyilkos arca eltorzult, rángó szája sarkából sötétvörös vér szivárgott és egy sötét folt közepén egy penge jelent meg a mellkasán. Miután a támadó összeesett, megpillantotta a félhomályban mögötte álló férfit.

- Apa?

- Jól vagy Keiji?

- Igen, jól vagyok.

- Már azt hittem, hogy nem fogunk idõben ideérni!

- Azt mondták, ti meghaltatok.

- Anyád sajnos tényleg meghalt.

- És veled mi történt apa?

- Miután hazaértem, már itt vártak Vakuro emberei, majd leütöttek és a tengerparti házába akartak vinni.

- És most hogy kerülsz ide?

- Ezt kérdezd meg tõle! - mutatott az éppen tüzet gyújtó öreg kínaira.

És Jung Taj elmesélte, hogy miután az edzéssel végeztek, õ elindult Keijiékhez, hogy figyelmeztesse a szüleit, mostantól nincsenek biztonságban a faluban, de még az egész szigeten sem. És a Nara házhoz jövet keresztezte az útjukat az éppen Narát Vakurohoz kísérõ szamurájoknak. Amikor felmérte a helyzetet látta, hogy Haguro Nara élete veszélyben van. Utánuk ment és az esti szürkületben elnéptelendõ tengerparti sétányon megtámadta a két fegyverest. Mivel tudta mire számolhat, még otthon felszerelt alkarjára egy-egy vékony fémcsövet, így a karddal támadó szamurájok nem jelentettek az idõs shaolin harcosnak komoly ellenfelet. Könnyedén fegyverezte le õket és szabadította ki Haguro Narát. Egybõl idesiettek. Haguro elmondta Jung Tajnak, hogy megölték a feleségét és biztosra vették, Keiji élete is nagy veszélyben van és igazuk is volt. Az utolsó pillanatban léptek közbe. Keiji nagyon ügyesen ellenállt a két fegyveres szamurájnak. Kevés ember lett volna erre képes. Egy ilyen karddal történõ összecsapás általában pár másodpercig szokott tartani. A különleges japán pengék pillanatok alatt elvégzik a dolgukat az avatott kezekben. Keijinek nagyon nagy szerencséje volt.



- 20 -



- Azóta már Vakuro biztosan mindenrõl értesült. - szólt Jung Taj.

- Mibõl gondolod? - kérdezte a tanár.

- A két katonája azóta már magához tért és elvitték a hírt.

- És mit tegyünk most? Kérjünk elnézést Vakurotól?

- Nem nektek kellene elnézést kérni, de itt már ennél sokkal többrõl van szó. Most már õ sem fogja annyiban hagyni, nagyobb erõvel fog támadni.

- Akkor viszont te sem maradhatsz itt a szigeten Jung Taj. Most már te is olyan ellenség vagy, mint mi.

- Én már öregember vagyok, de ti nem maradhattok itt, mert biztosan végez veletek. - mondta a kínai.

Jung Taj még akkor megfogadta, amikor Kínát elhagyta, hogy mégegyszer nem lesz hajlandó menekülni. Még akkor sem, ha a biztos halál vár rá. Nyolcvan éves elmúlt és már nem tudna még egy új hazát keresni. Úgy tíz éve kapott egy levelet egyetlen élõ rokonától, térjen haza, mert a régi események már elavultak és már nem kell üldöztetéstõl tartani, de már akkor is öregnek tartotta magát, hogy visszatelepüljön. Jól érezte magát Okinawán és az itteniek is elfogadták. Szabad idejében meditált és testedzéseket végzett, hétvégén gyógyfüveket gyûjtött, a változatos okinawai növényzet kiváló lehetõségeket nyújtott erre.



- 21 -



Tokió legaláb tíz évvel járt elõrébb fejlõdésben, mint az elmaradt Okinawa szigetvilág. Fellendült a gazdasági fejlõdés és az emberek más módon gondolkoztak, mint azelõtt. A nyugatias gondolkodás hatott Haguro Narára is, Keiji nagyapjára. Kb. annyi idõs lehetett az öreg szamuráj, mint Jung Taj. Egész életét hûbérura szolgálatában töltötte, azt a kis földdarabot, ahol faháza állt is urától kapta hûsége jutalmául. Fiának is hasonló hivatást szánt, mivel másfajtát nemnagyon bírt elképzelni. Alárendelt életet élt egész életében. Kardját adta a becsületéért cserébe, és mindig rászolgált, hogy a becsületét megtartsa. Becsület szimbólumának tartotta a kontyot. A konty, amit a fia eldobott és nem becsült semmire. Mikor bejelentette, hogy a kontyát eldobja és nem hajlandó a hûségét adni semmilyen nagyúrnak, pont az ellenkezõjét akarja tanítani, ahelyett, mint amit egész családja tett elõtte, aki a bushidot, a harcos útját járta. Az öreg megharagudott a fiára és elûzte saját házából. Már régóta tisztában volt fia szándékaival, hogy az megtagadja a régi életformát, de mégis mindig reménykedett, egyszer majdcsak megjön az esze. Egyszer majdcsak belátja, hogy a tervei esetleg nem helyesek. Talán rájön szülei igazságára. Az idõs Nara abban bízott, hogy a fia is ugyanolyan becsületes életet él majd, mint õ tette. De már rájött, hogy a fiától nem várhat mást. És mostanra az évek múlásával az egyre fejlõdõ Japán fiát igazolta. A jövõ az ipari fejlõdésé volt, nagy szükség volt az olyan gondolkodású emberekre, mint a fia. Az öreg Haguro bölcs ember volt, belátta fiának igaza volt, amikor nem apja tanácsát követte, hanem elõretekintett. Sõt még büszke is volt a fiára, amiért kiállt a saját igaza mellett, nem úgy látta már, hogy a fia elárulta a családját, szerette volna, ha visszatérnek hozzá öreg napjaire, mivel idõközben a felesége is meghalt. Hiányzott neki kis unokája, az okos Keiji. Az utóbbi idõben már leveleztek fiával. Próbálta hívni õket Tokióba, de az legalább olyan hajthatatlan volt, mint õ maga.



- 22 -



Miután az éj leple alatt Keiji, Haguro és Jung Taj megadták a végtisztességet Izura Narának, összepakolták szerény vagyontárgyaikat és a Nara család készen állt elhagyni Okinawa szigetét. Mivel már Haguro békülõben volt apjával, úgy gondolta, hazaköltöznek. Apja egyedül volt és hiányzott neki a családja. Igaz, Haguro úgy tervezte, hogy innét már csak az Egyesült Államokba mennek, de gondolta, egy idõre még visszaköltöznek Tokióba, bár anyagilag még ez sem tûnt elérhetõnek. Ráadásul várható volt Vakuro embereinek a támadása is. Elõször valahogy el kellett volna jutniuk Nahába, ahonnét hajók indulnak a fõszigetre, de mire gyalog elérik a várost, Vakuro emberei már rég ott várnak rájuk. Jung Taj segített nekik a nehéz helyzetben.

- Van némi spórolt pénzem, most jól jön nektek. És ismerek egy halászt, aki elvisz benneteket Nahába.

- De ezt nem fogadhatjuk el!

- El kell fogadnotok, mert nincs más megoldás. Csak így tudtok elmenekülni.

És a kínai segítségével a Nara család Onna kikötõjébõl egy halászbárkán még az éjszaka elindult Naha városba, ahonnét naponta több hajó is indul Kagoshimába és más városokba. Ha egy ilyen hajóra feljutnak, akkor már szinte biztonságban lesznek. Legalábbis így gondolták, de nem számoltak azzal, hogy mire képes a bosszúszomjas Utacu Vakuro.



- 23 -



Vakuro el sem tudta képzelni azt, hogy emberei nem járnak sikerrel a Nara család kivégzésében. Ezek az emberek számtalan szamurájháborúban bizonyították, hogy kitûnõ harcosok. Amikor a megbeszélt idõben nem jelentkeztek, még nem idegeskedett a néhai daimjo. Csak akkor csapta le a kezében tartott rizspálinkával teli csészét az asztalra, ami mellett agurában ült, amikor a két összevert, kardjától megfosztott katonája betántorgott a szobájába.

- Nem jártunk sikerrel! - szólt lehajtott fejjel.

Vakuro lecsapta a csészét a kezébõl és rájuk üvöltött.

- Hogy mertek a szemem elé kerülni a tanár nélkül?

- Elnézést kérünk!

- Mi történt?

- A kínai boltos megtámadott bennünket, amikor a tanárral ide tartottunk.

- Kínai?

- Jung Taj. A vegyesboltos.

- Fegyvertelenül? - kérdezte Vakuro.

- Az alkarján volt valami fém, azzal védekezett. Legyõzött mindet.

- Hol a tanár?

- Valószínûleg a kínaival van.

- A család?

- Az asszonyt megöltük, Masuda és Hideyosi ott maradt a gyerekkel végezni. Nemsokára jönnek.

De Hideyosiék sohasem értek oda. És miután Vakuro és emberei elmentek a Nara házhoz, ott sem találták õket. Nem tudták ugyan az igazságot, de biztosra vették, hogy történt valami a két szamurájjal.

- Végezzünk a kínaival?

- Az még ráér, most a tanár a legfontosabb. Nem hagyhatja el élve a szigetet. Az ilyen árulók miatt kell az olyan kiváló harcosoknak, mint mi kard helyett kapát fogni a kezünkbe. Reggelig várunk, és világossal kiderítjük, hogy mi történt, majd végzünk ezekkel a nyápic tokiói csavargókkal.

Haguro Nara és fia így jutott némi egérúthoz. Így maradt egy kis esélyük a túlélésre.



- 24 -



Másnap reggel Vakuro és emberei, köztük Takayama Nakamura, aki valaha közel százfõs szamurájhadseregét vezette minden csatában, Vakuro jobbkeze volt, maga is nemesi származású és nagyszerû kendjucu mester, okinawa te harcos. Elindultak végére járni a történteknek.



A kérdezõsködést a halászfaluban kezdték. Takayama kérdezett. Az õ személye garancia volt arra, hogy komolyan veszik õket. Nem mintha Vakurot nem vették volna komolyan, de egy néhai daimjo nem állhat szóba egy egyszerû halásszal. Bár a császár mostani álláspontja szerint a nép minden tagja egyenlõ, Vakuro ezzel mégsem értett egyet. Egyre jobban utálta a tokiói tanárt, aki még mindig élt, és ha nem igyekeznek a végén még tényleg megszökik a szigetrõl és akkor már nem bírják elkapni, mert Japán nagyon nagy.

- Igen, az éjszaka hajóra szállt itt két személy. Egy iskolai tanár és a fia. Nahába tartottak.

- Mikor érkeznek Nahába? - kérdezte Takayama Nakamura a halásztól.

- Dél felé körülbelül elérik Naha kikötõjét, de lehet, hogy még hamarabb.

Vakuroéknak ez rossz hír volt. Ha a tanár és a fia elérik azt a hajót, ami délután 13.00 órakor indul a fõszigetre, és Vakuro emberei lekésik, kicsúsznak a kezükbõl. Ha a tanár megmenekül, ki tudja milyen bajt hoz az önbíráskodó nagyúr fejére. A császári udvar nem nézi túl jó szemmel a magukat még mindig kiváltságosnak tekintõ szamuráj vezetõket. Vakuro tisztában volt vele, hogy ha a tanár akarja, õt Vakurot földönfutóvá teheti. Vakuro csapata kiváló lovasokból állt, a nagyúr igen büszke volt nemesvérû ménesére, amit még a sóguntól kapott, személyesen neki hozatta Kínából, hûsége elismeréséért. Kizárólag lóháton volt esély utolérni a menekülõket. Volt egy hegyi út, amelyen keresztül esetleg idõben Nahába érhetnek. Ha hajóval indulnak utánuk, nem volt esély hogy sikerrel járjanak.

- Nyergeljetek! - szólt a hat kiválasztott emberének.

- Úgy gondolod lóháton utolérhetjük õket? - szólt Takayama kétkedve.

- Ha nem úgy gondolnám, el sem indulnánk. Azokat a lovakat nyergeljétek fel, amelyek tegnap nem futottak. Egész úton vágtázniuk kell.

Mivel az utcán már nem volt megengedve a fegyverviselés, a szamurájok csak a rövid kardjukat vihették magukkal, mivel azt el tudták rejteni a ruhájuk alatt és így elkerülhették a feltünést. A rövid kard, ugyanúgy, mint a hosszú katana, gyakorlott ember kezében hatékony fegyver volt. Volt egy történet, ami elterjedt a híres Takayama Nakamuráról. Egyszer egy ütközetben szorult helyzetbe került, két szamuráj ellen harcolt, mikor a katanája kiesett a kezébõl. Elõrántotta a rövid kardját, így folytatta a harcot. A két ellenfél biztosra vette a sikerét. Már elõre büszkék voltak, hogy õk végeznek a nagy Takayama Nakamurával, de az a rövid karddal a kezében végrehajtott egy elõreszaltót a két szamuráj válla felett, amikor megállt mögöttük a földön, mind a kettõnek elvolt vágva a nyaka és összeesett. Ilyen kitûnõ harcosok indultak lóháton Naráék nyomába a kanyargós hegyi úton. Vakuro annyira megbízott Takayamában, aki még sohasem hagyta õt cserben, hogy nem ment el velük Nahába. Itthon maradt, hogy a kínaival személyesen végezzen, ugyanis mint kiderült, az is veszélyes ellenfél. És nem hagyhatja, hogy saját kedvére büntetlenül tevékenykedjen. Ha képes volt két fegyveres szamurájra támadni puszta kézzel, ki tudja mire képes, ha egy kicsit felkészül, mert az bizonyos, tisztában van vele, hogy Vakuro nem hagyja annyiban amit tett. Vagy az is lehet - gondola Utacu Vakuro -, hogy a kínai is elmenekült. De nem tartotta valószínûnek. Azt tapasztalta, hogy az öregemberek már nem olyan könnyen szedik a sátorfájukat, mint a fiatalok. Ez az öreg boltos nem fogja itthagyni minden értékét, valószínû, hogy itt lapít az öreg valahol és nem hajlandó menekülni. Inkább meghal, minthogy mindent itthagyjon, amit évek alatt összekuporgatott. Ha Vakuro abban a percben összeszedi a harcosait és meglátogatja a kínait, lett volna esélye ellene. Jung Taj még nem volt felkészülve a támadásra. Vakuro kihasználhatta volna túlerejét az öreggel szemben, de rosszul döntött és elodázta a dolgot. Ezzel idõt hagyott Jung Tajnak, hogy rendezze a gondolatait. A daimjo nem használta ki a meglepetés elõnyét. Régen volt, mikor apja tanította õt egy speciális döfésre:

- Ennek a mozdulatnak - szólt Vakuro apja a fiához - egyetlen titka van a rengeteg gyakorláson kívül. A meglepetés elõnye. Ha akkor használod, mikor az ellenfeled éppen nem számít rá, biztos lehetsz az eredményben.

És miközben az apja így beszélt Vakurohoz, egyszer csak azt érezte, kinyújtott kardja felett apja kardjának a hegye gyakorol nyomást a csupasz nyakára.

- Ha a meglepetés erejét kihasználod, igen könnyen elõnyre tehetsz szert. De Vakuro elfelejtette apjának ezt a tanítását sok más bölcs tanítással együtt és így elmulasztotta egyetlen esélyét, a nála sokkal tapasztaltabb Jung Taj ellen.



- 25 -



Vakuronak egyben volt igaza. Jung Taj valóban nem menekült. Soha, mióta Onnában élt, nem keveredett senkivel vitába. Sohasem kereste magának a bajt. De ha valaki bajban volt, gondolkodás nélkül sietett a segítségére. Így karolta fel a védtelen Keijit, akibõl mostanra kiváló harcost nevelt. Büszke is volt a fiúra, amikor a szamurájok támadásánál meg tudta magát védeni. Igaz, szerette volna még tovább tanítani a fiatal Keijit, mert a küzdelmen kívül volt még mit elsajátítani a fiúnak. Jung Taj úgy látta, a fiú nem képes még a komoly meditációra, ami nélkül sohasem lesz igazi nagy harcos. Jung Tajnak volt egy szerzetestársa, aki a boxerlázadáskor fogságba esett. Ezt a szerzetest egy akkora üregbe zárták, amibe éppen belefért a teste függõlegesen. Csak a feje látszott ki. Kezét, lábát nem volt képes mozgatni. Fogvatartói, hogy megalázzák, volt olyan, hogy kisdolgukat a fején végezték el. Táplálékot csak napjában egyszer kapott. Ezt a megaláztatást két hónapig kellett elviselnie. Egy átlagember szervezete ennyi ideig mozdulatlanul hevert volna, egy szûk, dohos üregben, már rég felmondta volna a szolgálatot. Legyengült és meghalt volna. De Jung Taj társa Li Hoi napi 8-10 órát meditált és a meditációs gyakorlatokkal agya hihetetlen koncentrációjával minden izmát rendszeresen átmozgatta, szervezetét frissen tartotta. Amikor a kegyetlen fogvatartók Li Hoi szerzetest kiemelték az üregbõl, hogy végezzenek vele, arra számoltak, hogy az már a végkimerültség határán áll. De a szerzetes olyan tökéletes állapotban volt, a meditációs gyakorlatoknak köszönhetõen, hogy képes volt fogvatartóit legyõzni és így megmenekült. Li Hoi ezzel bebizonyította, a meditációs gyakorlatok hétköznapi hasznosságát.



Jung Taj miután éjszaka elbúcsúzott a Nara családtól, hazament, leüllt a kis buddhista szentély elé, ahol tanítványaival is sokat üldögélt és meditált. A meditációs gyakorlatok után, mikor agya kiürült a pillanatnyi gondoktól, úgy érezte, gondolatai sokkal tisztábbak. Ilyen tiszta gondolatokkal könnyebben tudott bölcs döntéseket hozni, melyet Jung Taj a néhai szerzetes a szellem embere volt egész életében. Rengeteg idõt töltött saját gondolatai rendezgetésével és próbálta azokat beilleszteni a buddhista tanítások közé. Most két lehetõsége volt. Elmenekül vagy ittmarad. Ha elmenekül, mindent elveszít. Ha ittmarad meghalhat, tehát így is mindent elveszíthet. Ha elmegy vagy ha ittmarad, a lényeg ugyanaz. Akkor már inkább megtartja a fogadalmát és nem menekül. Nem tudhatta mi lesz a vége csak abban volt biztos, Utacu Vakuro megpróbál rajta is bosszút állni.



- 26 -



- Mi van ezzel a rossz gebével?

- Még egy órája sem jövünk, ennyitõl nem lehet fáradt.

- De ha nem fáradt, akkor miért nem tartja az iramot?

- Túl kövér vagy! - ugratták a többiek.

Meg kellett állniuk, mert Gero Navaki lova valóban nem akart a többiekkel haladni.

- Ha lekéssük az egy órakor induló hajót, nem szeretnék Vakuro szeme elé kerülni. - szólt a vezetõ Takayama.

- Mi lehet ezzel a lóval?

És rájöttek, hogy a ló jobb elsõ lábáról leesett a patkó. És ez annyira zavarta, hogy nem volt hajlandó a többiekkel haladni.

- Gero üllj át Kosugi mögé, azt a gebét meg vezessétek.

Miután így oldották meg a problémát, elindultak, hogy a közel kétórás hátralévõ utat megtegyék. Úgy tervezték, idõben elérik a hajót, öten felszállnak a hajóra és miután a hajó kifutott, feltünés nélkül végeznek a tanárral és a fiával, majd egy következõ járattal visszajönnek Nahába. És onnan már ráérõsen halászbárkán utaznak vissza falujukba. Egy társuk pedig a kikötõbõl elindul vissza a lovakkal. A terv nagyon egyszerû volt, egyetlen rizikós pontja volt. El kellett érniük a hajót. Ha nem érik el a hajót, nem sok jóra számíthatnak uruktól. Egyikõjüknek sem volt kedve levágni egy ujjpercét, mert egy bocsánatkérést az elkövetett hibáért csak így lehetett elérni. Egy szamurájnak csak egy lehetõsége volt, az hogy jól végezze a dolgát. Alázat és engedelmesség. De ezeknek az alázatos szamurájoknak meg sem fordult a fejükben, Vakuro miért nem tanusít alázatot a császárral szemben. Eszükbe sem jutott, hogy õk egy gonosz embert szolgálnak. Próbáltak megfelelni a feladatnak, ami most a hajó elérését jelentette. Amikor a hat harcos a kikötõbe ért, a hajó utasai már a kabinjukban voltak és várták, hogy a gõzös nagyot fújva kiússzék a kikötõbõl.

- Öt jegyet kérünk.

- Igyekezzenek, mert már végeztek a berakodással.

- Mikor ér a hajó Kagoshimába?

- Holnap délelõtt.

És az öt harcos felszállt a hajóra. Mind az öten egy nagy fülkében kaptak helyet és megkezdték a felkészülést.

- Reggelig kell végeznünk velük. Miután meghaltak, a cápák elvégzik a többit.

- Ki kell deríteni, hogy melyik a kabinjuk.

Az öt férfi nem tünt fel senkinek. De ha esetleg fel is tünt volna, akkor sem kérdezték volna meg tõlük, hová tartanak. Az illem sem ezt diktálta volna, de ami még lényegesebb, senki sem kereste magának a bajt. Az nem volt senkinek az arcára írva, ki melyik nagyúrnak a szolgálatában áll. Azt viszont le lehetett olvasni az arcról, ha ezt valaki nem akarja elmondani. És Vakuro emberein azért látszott, nem túl barátkozó típusok.



- 27 -



Keiji és apja Jung Taj segítségéval hajózott el a faluból. A kínai ismerte a halászbárka tulajdonosát. Üzleti kapcsolatban állt a férfivel. Mivel az rendszeresen járt Nahába, visszafelé Jung Tajnak is hozott különféle árukat.

- Elviszed ezt a két embert Nahába? - kérdezte a halásztól, miután felverte az éjszaka közepén.

- Mindennek megvan az ára, Jung Taj.

- Rendben. Amit kérsz, megkapod.

És Naráék a halászbárkán ringatózva már egy kicsit nagyobb biztonságban érezték magukat.

- Szerinted Nahába is fognak minket követni? - kérdezte Keiji az apját.

- Nem tudom. Elképzelhetõ.

- És mi lesz, ha elhagyjuk Nahát?

- Visszamegyünk a nagyapádhoz Tokióba.

- Nagyapához?

- Igen. Mostanában levelezünk és visszavár minket.

- És ugyan mi lesz szegény Jung Tajjal?

- Én is nagyon aggódom szegény öregért.

- Remélem nem esik bántódása.

Késõbb, mikor a nap már magasan járt, jól látszott Naha város és kikötõje. Haguro Narának eszébe jutott az a nap, amikor a családjával megérkezett Okinawára. Akkor is ugyanígy látták messzirõl Naha kikötõjét. Most még nem tudta hogyan lesz tovább, csak azt tudta, minél hamarabb el kell hagyni a szigetet és akkor már talán biztonságban lesznek. Elgondolkozott, mi minden történt a négy év alatt mióta a faluba költöztek. Bántotta a felesége halála és szeretett volna minél hamarabb Tokióban lenni, ahol állítólag már más idõk jártak. Haguro Nara ugyanolyan vesztes volt, mint Utacu Vakuro. Utacu a rangját veszítette el, Nara pedig az apját és most a feleségét. Gyáva módon menekül most, dehát õ csak egy tanár. Ha Keiji nincs ott, talán el sem menekül. De a fiának még volt jövõje, elvégzi az egyetemet és még sokra viheti.

- Megérkeztünk. - szólt a halász.

- Köszönjük. További jó utat.

Miután partra szálltak megtudták, mikor indul a hajójuk. Örültek, hogy egy óra múlva már ki is fut. Egyre valószínûbbnek látszott, hogy senki sem üldözi õket. Úgy nézett ki, egy új fejezet kezdõdik a Nara család életében. Haguro Nara fényesebben kezdte látni jövõjüket. Nem sejthette, hogy Keijinek néhány órán belül az életéért kell majd képzett gyilkosokkal verekedni, õ maga pedig már nem lesz az élõk sorában.

Délben szállt fel Keiji és Haguro a Kagoshimába tartó hajóra. Haguro Nara már nem hagyja el élve a hajót és Keiji is csak a véletlennek köszönheti, hogy túléli ezt a hajóutat.



- 28 -



Miután a jogos, de kegyetlen bosszúsorozat véget ért, mert az utolsó támadás majdnem Hokone Hofu életébe került, ugyanis, miközben apja egyik gyilkosával harcolt, egy kötelet dobtak Hokone nyakába hátulról. Így már a figyelme kétfelé oszlott és így szenvedte el a súlyos sérülést. A csodával határos módon sikerült neki elmenekülni. Miután Jung Taj leleplezte, anyjával együtt elhagyta a falut. Azt a hírt terjesztették el, hogy külföldre utaznak, így közben a gyanút fogó Utacu Vakuro, mivel, hogy az õ emberei voltak az áldozatok, nem üldözte Hokonét. Hokone Nahában talált munkát. Apja gyilkosai meghaltak, már csak egy élt közülük, aki a parancsot kiadta és ez Utacu Vakuro volt. Nem mondott le Utacu megölésérõl, csak várt a kedvezõ alkalomra. Sokat gondolt mesterére is, Jung Tajra és szívesen meglátogatta volna, de nem kockáztathatta meg, hogy felismerjék a faluban. Nahában dolgozott a kikötõben. Matróz volt. Okinawa és a fõsziget közötti hajókon szolgált. Kitanulta a matrózkodást és szerette is csinálni. Hokone, ahogy elhagyta faluját, nem hagyta abba a testedzéseket, tovább fejlesztette, amiket a kínaitól tanult. Sajnos a matrózok közé sokszor kerültek a törvény elõl menekülõ bûnözõk. Az ilyen emberek többnyire kötekedõ és részeges bajkeverõk voltak. Hokone sokszor került olyan helyzetbe, hogy mások segítségére kellett sietnie. Egyszer egy tapasztalatlan kapitánnyal utaztak. Ez a kapitány nem tudott rendet tartani a hajón. Miután megbüntetett egy rendbontót, azok, mikor éjszaka kikötöttek Naha kikötõjében, és mindenki ment a dolgára, a sötét utcán közrefogták a fiatal kapitányt. Hároman voltak.

- A hajón te voltál az úr - szólt az amelyiket megbüntetett a hajón -, de most az utcán téged fogunk megbüntetni.

- Eresszetek a dolgomra, hiszen ti hároman vagytok, én meg egyedül.

- Eleresztenénk mi, de sajnos elõször jóvá kell tenned, hogy megbüntettél. Mindenki elõtt megaláztál.

- Mit akarsz?

- Add ide minden pénzed!

- Azt nem adom, az az egyém.

- Akkor elvesszük.

Közben a sötét utcán Hokone megközelítette a társaságot és végighallgatta a beszélgetést. Ismerte már az ilyen kötekedõket. Tudta, hogy mi lesz a vége a beszélgetésnek. Megfogják verni a kapitányt. Többen voltak és érezték a fölényüket. Hokone tudta, hogy nem fogják elengedni a kapitányt. Körbeállták és annak esélye sem volt, hogy elmehessen.

- Ezt a szégyenért kapod! - szólt a fõ hangadó és egy ökölcsapással betörte a kapitány orrát.

Mire az megtántorodott és a mögötte állónak zuhant. Az egy felütéssel hátulról vesén ütötte a védtelen kapitányt, aki a kezét az oldalára szorítva összerogyott. A harmadik lábát hátrahúzva akarta fejberúgni a térdelõ kapitányt. Ekkor lépettt oda Hokone és fogta meg a rúgásra készülõ lábát hátulról. És azt teljes erejébõl felrántotta, mire a rúgásra készülõ arccal a földre esett. Közben a kapitány látta, hogy segítség érkezett, felállt. Hokone azonnal a fõhangadó felé fordult.

- Te pedig azért kapsz, mert kezet emeltél egy tisztre! - és egy villámgyors fordulásos egyenesrúgással, amit lórúgásnak neveznek, gyomorszájon rúgta, amitõl a férfi elveszítette az egyensúlyát és a hátára esett. Közben a kapitány is feltalálta magát. Azt a férfit, aki az elõbb vesén vágta hátulról, egy horogütéssel eltalálta az arcán, amitõl az felhagyott a további próbálkozással.

- Te az én hajómon voltál matróz? - kérdezte Hokonét a kapitány.

- Igen, ma az ön hajóján szolgáltam.

- Remélem lesz alkalmam meghálálni a segítségedet.



- 29 -



Az öt szamuráj nem keltett feltünést, amikor felszállt a hajóra. Rövid pengéjû kardjuk észrevétlenül pihent ruhájuk alatt. Bármelyik pillanatban harcra készen. Miután elfoglalták a szállásukat, Macu Hidayosi elindult kideríteni, hol van a tanárék kabinja. Azért õ ment kémkedni, mert Naráék nem ismerték. Macu Hidayosi Vakuro megbízásából Nahában tartózkodott és csak most tért haza. Narát is csak az utolsó nap látta. Így fel tudta ismerni, de a tanár õt nem. Macu Hidayosi felment a létraszerû falépcsõn a felsõ fedélzetre és leüllt a sütkérezõ utasok között, egy arra a célra szolgáló padra. Egy pillanatra elfelejtette, hogy mivégre is van õ a hajón. Ahogy a hajó egyre távolabb került Okinawa szigetétõl, annál inkább kibontakozott annak festményre emlékeztetõ szépsége magasba szökõ szikláival és színpompás növényvilágával. De aztán ráeszmélt, hogy miért is van õ itt a felsõ fedélzeten. Nem gyönyörködni jött és verseket írni, hanem keres valakit, azt akit meg kell, hogy öljenek. Szétnézett maga körül, de nem látta a tanárt. Várt még egy negyedórát, de nem tünt fel. Ha nem tolják ki a képüket, nem lesz egyszerû elkapni õket. Macu visszament társaihoz és elmondta, nem járt sikerrel.

- És mi lesz, ha nem jönnek elõ?

- Holnapig csak nem bújkálnak a kabinjukban?

- Addig senki sem képes visszatartani a vizeletét.

Valakinek közülünk a WC közelében kell tartózkodnia és akkor megtudhatjuk, hogy melyik a kabinjuk. Macu Hidayosi azért visszament a felsõ napozóhoz, hátha azóta már kimerészkedtek. De a tanár most sem jelent meg, a fiát pedig még nem látta, úgyhogy akár itt is ülhetne mellette.

- És mi van, ha nem is ezzel a hajóval utaznak?

Mert arról már nem volt idejük megbizonyosodni, Naráék valóban erre a hajóra szálltak-e. Örültek, hogy egyáltalán elérték a hajót. Ha így rászedték õket, azt aligha bocsátja meg nekik Utacu Vakuro.



- 30 -



Vakuro aznap, mikor emberei elindultak a tanár után, nekilátott volna a kínai elfogásának megszervezéséhez, de megjelent birtokán a császári rendõrség bár embere és kifaggatták milyen kapcsolatban áll a Nara családdal. Ezen annyira felbõszült, hogy õt, aki nemolyan rég még a falu elsõ embere volt, így elõvehetik, hogy másnapra halasztotta a kínai elfogását. Reggel összehívta maradék embereit és kiválasztotta a négy legjobban képzett kardozót. Úgy okoskodott, hogy ha Jung Taj elbánt két emberével, akkor legalább öten kell, hogy menjenek, merthogy õ személyesen is embereivel tartott. Azt tervezték, hogy este támadnak, miután besötétedett. Két irányból behatolnak a házba és aki elõbb akad össze az öreggel, az értesíti a többit, akármilyen shaolin harcos az öreg, öt szamurájjal nem tud elbánni. Vakuro emberei az évek alatt megtanultak együtt dolgozni. Egy ilyen éjszakai bevetés alkalmával, amikor az arcukat kendõvel takarták el, hang nélkül, egymás szemét figyelve kísértették egymást. Mikor eljött az este, a csapat útnak indult.

- Kinél van az ásó? Mert nem szeretném, ha kardlappal kellene elásni.

- Nálam van. - felelte a sorban leghátul lépkedõ szamuráj.

- Ti is hisztek abban, hogy ez az öreg kínai csodákra képes? - kérdezte egyikõjük.

- Én nem hiszek az efféle mesékben, de az tény, hogy Usukiéktól elvette a fegyvert a puszta kezével.

- Azért csak igyekezz Sano! - szólt Vakuro a beszélõre - Nehogy tõled is elvegye a kardot, mert azt nem biztos, hogy megúszod egy ujjperced elvesztésével, mint Usuki.

Ahogy haladtak az éjszakában a kínai háza felé, a szamurájok feszültnek tüntek. Sano halkan dudorászni próbált, de Vakuro idegesen lehurrogta.

- Fogd már be a pofád! Nem bálba megyünk.

Amikor elérték a kínai vegyesboltos házát, már szó nélkül tudták, kinek mi a feladata. Szétváltak az elõre megbeszéltek szerint. Vakuro és Sano elölrõl mentek, a többi három hátulról. A házban sötétség volt, de biztosra vették, hogy a kínai a házban van. Abban már nem voltak olyan biztosak, hogy alszik-e vagy felkészülten vár egy esetleges rajtaütést az öreg kínai. Jung Taj valóban a házban várta a támadást, egészen addig, amíg döntésre nem jutott.



- 31 -



Jung Taj az elmúlt másfél napot meditációs gyakorlatok végzésével töltötte. Azon az estén mikor Vakuro elszánta magát a támadásra, otthon volt és törte a fejét, mi lenne a leghelyesebb, legjobb megoldás. Vakuro elõbb-utóbb meg fogja támadni. Öregember õ már és igaz, soha életében nem félt senkitõl, de a képzett szamurájok ellen egy szûk lakásban harcolni már nem egy ilyen öregembernek való. Valamit ki kell találnia. Megpróbálta elképzelni Lee Hoi régi szerzetestársa most mit csinálna. Li Hoi egy szûk üregbe volt zárva és folyamatosan megalázták. Na az egy szorult helyzet volt. - gondolta Jung Taj. Régi barátjához képest neki most sokkal több választási lehetõsége van és talán Lee Hoi szelleme segített neki a helyes döntésben. Arra az eredményre jutott a kínai, nem vár tovább, õ fogja meglátogatni Vakurot. A meglepetés mindig nagy elõny. És Jung Taj felfegyverkezett. Alkarjára felhelyezte a fémrudakat, amivel képes az esetleges kardcsapásokat hárítani, és derekára duplán átfûzött szövetöve fölé odakötötte a 70 cm hosszú, két végén fa fogantyúval ellátott selyem fojtózsinórt, aminek a segítségével egy rántással eltörheti akár egy óriás gégéjét is. Ahogy elhagyta a házát, azonnal észrevette az ötfõs csoportot és érezte jobban jár, ha nem mutatkozik elõttük. Egy útmenti bozótos levelei között talált rejtekhelyet és onnan nézte végig, amint az arcukat kendõvel eltakaró, de mindegyik válán keresztbe katanát viselõ férfi bekeríti a házát. Ha most bennmaradt volna, igen szorolt helyzetbe került volna. Szûk helyen öt borotvaéles katana és az azokat igen jól forgató szamuráj között. Most, hogy ilyen jó idõben hagyta el a házat, úgy nézte végig az akciót, mint ahogy más egy színpadi elõadást. Csak most a fõszereplõ, aki õ maga, még nem szerepel a mûsorban. Az alkarján viselt fémrudak biztonságérzetet adtak neki. Végignézte, amint a sötét alakok néma fejbólintások alapján kommunikálnak egymással és behatolnak a házba. Profi módon csinálták, Jung Taj biztosra vette, ezek a fickók a kardjukat is ilyen profi módon használják. Csak azt hiányolta a kínai ebbõl az elõadásból, hogy nem látja az arcukat, amikor kiderül, hogy a ház üres. De a ház gazdája ezekben a percekben ott járt, ahol Vakuro álmában sem gondolta volna. Amikor Vakuro még csak óvatosan osont a kínai házában, Jung Taj már messze járt. A bérgyilkosok lassanként átvették az áldozat szerepét.



- 32 -



A kínainak elképzelése sem volt, Vakuronak hány katonája van. Gondolta, egy pár ember Naráék nyomában járhat, remélte sikertelenül, de ebben tévedett. Az elõbb látott öt embert a háznál, úgy saccolta öt-hat embernél több nem lehet Vakuro tengerparti birtokán. A rezidencia két részbõl állt. Volt egy fõépület, ahol Vakuro és családja élt és volt egy melléképület, ahol a katonák voltak elszállásolva. Az egész birtok a tengerparton volt. A katonák szállása erdõvel volt határos, így ezt a kínai könnyûszerrel meg tudja közelíteni, úgy hogy nem veszik észre. A sötétben két õrt pillantott meg, az egyik a családi ház elõtt, a másik a katonák szállása elõtt tartott éppen. Volt egy útvonal, amit az õrök bejártak. Amikor az õrök távolodtak egymástól, az út végén mindkét õr elhaladt egy gondozott kert mellett, ahol Jung Taj meglapult. Itt csapott le mindkét õrre külön-külön. Az elsõ õr, száján Jung Taj kezével eltünt a bozótban. Mire teste földet ért, már nem élt. Jung Taj kitörte a nyakát. A második, mikor a közös találkozóhelyükre ért, aggódva figyelte, hogy hol lehet a járõrözõ társa.

- Hol vagy? - szólt halkan.

De közben rosszat sejtett, hogy nem látta, nem ez lett volna az elsõ alkalom, hogy rivális szamurájok támadnak Vakuro házára.

- Megyek már, csak dolgom volt. - válaszolt Jung Taj a sötét kertbõl.

- Talán fölfáztál? Gyakrabban kéne meleg fürdõt venned.

Miközben az õr beszélt a kertbe, illedelmesen háttal állt, hogy társa elvégezhesse a dolgát. És miközben így beszélgetett Jung Tajjal, az minden gond nélkül dobta az õr nyakába hátulról a fojtózsinórt, és a végén lévõ fa fogantyúk segítségével akkorát húzott rajta, hogy nemcsak eltörte vele az õr gégéjét, de még a nyaki ütõerét is átvágta, így ha nem fullad meg, akkor is elvérzett volna, ha esetleg kiszabadul a zsinór fojtásából. De Jung Taj nem úgy használta ezt az eszközt, hogy bárki is kiszabadulhasson belõle. Most már senki sem zavarta abban, hogy bejusson az alvó legénység épületébe. Még három-négy embert saccolt, hogy az épületben tartózkodik. Nem akarta megölni az alvó embereket, hanem úgy tervezte, hogy az elõre elkészített zsinór segítségével megkötözi õket és így megakadályozza, hogy hátba támadják, miközben õ a visszatérõ Vakuroval harcol. Minden esélye megvolt rá, hogy sikerül neki meglepni a visszatérõ Vakurot és az nem számít rá, hogy a kínai a saját házában fog támadni.



- 33 -



Jung Tajt kellemes meglepetés fogadta mikor nesztelenül belépett az alvó katonák hálójába. Csak két embert talált. Igaz, ez a kettõ teljesen felöltözve aludt, hogyha kell, az ébredést követõ fél percben képes legyen harcolni egy esetleges riadót követõen. Jung Taj tisztelte ezeket a tiszta életû harcos szamurájokat, akik egész életükben hûségesek voltak urukhoz. Azért sem akarta õket megölni, mivel nem tehettek arról, hogy Vakuro ennyire eltávolodott attól, amire apja tanította. Kötelességük volt minden parancsát teljesíteni. Vakuro egész életében visszaélt emberei bizalmával és nemesi származásából adódó hatalmával. Jung Taj minden gond nélkül fegyverezte le és kötözte meg az alvó szamurájokat úgy, hogy azok fel sem ébredtek, mivel egy speciális technikával elkábította õket.



Amikor az öt fekete árnyék a ház felé közeledett, egy éber szempár követte minden lépésüket a sétányt szegélyezõ bozótosból és minden szavukat hallotta.

- Hol a fenében lehet ez a kínai? - kérdezte Sano.

- Nem tetszik ez nekem! Semmi jót nem várhatunk ettõl a kínaitól.

- Állítólag gyorsabb, mint egy habu.

- Senki sem gyorsabb, mint egy habu. - szólt közbe Vakuro. - Ne sopánkodjatok annyit, biztos megijedt a vén szaros és most a hegyek között bújkál. Holnap elkapjuk.

A kínai mosolyogva hallgatta a beszélgetést. Ezek szerint tartanak tõle a szamurájok. És ahol a tengerparti ösvény annyira elkeskenyedett, hogy csak libasorban voltak képesek haladni a szamurájok, elérkezettnek látta az idõt a cselekvésre. A sötét ösvényen ismét akcióba lépett a nesztelen halált jelentõ fojtózsinór. A sorban utolsónak haladó szamuráj hang nélkül tünt el a bozótosban. A zsinór légcsövével együtt a hangszálait is megnémította. Ugyanígy járt a következõ szamuráj is, aki negyedik volt a sorban. Úgy halt meg, hogy azt sem tudta, mi történik vele. Talán érzett egy kis rémületet mielõtt elvesztette az eszméletét. Sano kétszer is hátraszólt társának, aki nem válaszolt.

- Tsuro, olyan nesztelenül jössz mögöttem, mint egy szellem. Hogy tudsz ilyen halkan jönni? Engem is megtaníthatnál rá.

Miután nem jött válasz, Sano hátrafordult.

- Ne szórakozz!

És amikor hátranézve sem látott senkit, még mindig azt hitte, hogy a társa csak szórakozik vele.

- Most ijesztgetni akarsz? Nem vagyunk már gyerekek!

Vakurot dühítette, hogy Sano egyfolytában beszél.

- Fogd be a szád, felébred az egész tengerpart.

- De ezek eltüntek.

Vakuro és az elöl haladó szamuráj is megállt. Most már mind a hároman idegesek voltak. Valami tényleg nincs rendben körülöttük. Két ember nem maradt volna le, csak úgy. Nyomós oka lehet a dolognak. Egy szamuráj nem viselkedik ilyen fegyelmezetlenül. Szó nélkül nem tünhet el az éjszaka közepén egy akció közben. Valami történt az embereivel, ebben biztos volt.



- 34 -



Haguro Nara és Keiji miután elfoglalták azt a negyedosztályú kabint, ami csak három ajtóval volt arrébb, mint a rájuk vadászó szamurájoké, szomorúan üldölgéltek és csak néhány szót váltottak.

- Úgy néz ki megmenekülünk. - mondta Haguro Nara.

- Igen. Most már nem lehet semmi baj.

Kagoshimába érve el kell dönteniük, hogyan utaznak tovább. Vasúton nem utazhatnak végig, még legalább egyszer hajóra kell szállniuk. Haguro Narának nem volt kedve kimozdulni a kabinból, így Keiji egyedül ment ki a fedélzetre körbejárni a hajót. A délutáni napsütésben jólesett a séta. Miután a hajó korlátja mentén körbejárta a fedélzetet, a felsõ teraszon elhelyezkedõ napozóhoz érkezett. Itt üldögélt a többi sütkérezõ utas között, de nem szólt senkihez. Nem vette észre azt a férfit, aki végig õt figyelte, és amikor egy félóra múlva visszaindult kabinjukba, a férfi feltünés nélkül, mintha csak véletlenül tenné felállt és távolból szemmel tartotta Keijit egészen addig, míg az belépett kabinjuk ajtaján. Miután Keiji eltünt az ajtó mögött, a férfi gyors léptekkel a mellettük lévõ, de nagyobb fülkéhez sietett, és bement.



Macu Hidayosi a harcosoktól megszokott nyugodt arccal lépett be a kabinba az ott beszélgetõ négy férfi közé. De azok így is látták, hogy valami fontos mondanivalója van.

- Hogy is néz ki Narának a fia? Ti ismeritek.

És amikor elmondták társai a fiú személyleírását, Macu Hidayosi így szólt:

- Valószínûleg itt vannak tõlünk három ajtónyira. A fiú, aki hasonlít arra, akit ti leírtatok, ide ment be.

- Úgy néz ki - szólt a legendás Takayama Nakamura - szerencsénk lesz. Ez a hajónak egy nyugodt része, sötétedés után nyugodtan elintézhetjük õket és utána reggelig alhatunk.

- És talán visszafelé is lesz hajónk, amivel már holnap éjszaka ismét Okinawán leszünk.

- Sima ügy lesz. Higyjétek el nekem, hogy ez a tanár és a nyápic fia nem fog problémát okozni. - szólt Nakamura.

- Igen, most nincs itt a fiú kínai barátja, hogy segítsen neki.

Azt természetesen nem tudták a szamurájok, hogy két társuk, aki nem élte túl a Nara házban tett látogatást, tulajdonképpen Keijinek és apjának köszönhették a halálukat. Valóban nemsok esélye volt a fiatal Keijinek és a harcot elutasító apjának a túlélésre. De van amikor az esélytelen is képes a gyõzelemre.



- 35 -



Sötétedés után már alváshoz készülõdtek, amikor Keiji így szólt apjához.

- Ki kell mennem, mindjárt jövök.

- Igyekezz, éjszaka nincs túl meleg a tengeren!

Keiji mikor a mellékhelyiséghez tartott, nem vette észre az õt kivont karddal követõ három férfit, és amikor magára csukta a WC ajtót, ketten az ajtó jobb és bal oldalán várták, hogy kilépjen. Macu Hidayosi pedig az ajtóval szemben állt, hogy a kilépõ fiú figyelmét elvonja, míg a másik kettõ oldalról támadva végez a fiúval. Mikor Keiji kilépett az ajtón, Macu Hidayosi idegesen szólt a fiúra.

- Azt hittem már, hogy bele kell pisálnom a vízbe, mert nem akartál kijönni.

- Most már szabad a WC.

És Keiji mikor ezt mondta, nem tudta volna megmondani, hogy mit érzett meg a veszélybõl, de a fejét valamiért oldalra fordította, éppen idõben, mert az oldalt álló szamuráj kardját derékmagasságban tartva, azzal körívet rajzolva szúrt. Ha ez sikerül, Keiji hasán ment volna be a kard és a hátán pedig kijött volna. Belsõ szervei halálosan megsérültek volna. Mikor a szúrást észrevette, kezét kapta maga elé, így a kard az alkarjába fúródott és a csontjában megakadt egy pillanatra. Ahogy kezét érte a szúrás, Keiji már lendült is elõre a két szamuráj között a hajó egy üres részére. Kezébõl így kihúzódott a kard. Helyén fájdalmas seb maradt. Szembe fordult a szamurájokkal és csak akkor látta, hogy nem is ketten vannak, hanem hároman. Ha még egy picit ottmaradt volna az ajtóban, a harmadik szamuráj hátulról leszúrta volna. Szemével egybõl önvédelmi eszközt keresett. A hold fényében meglátott egy fából készült csigát, ami a kötelek feszítésére szolgált és ami körülbelül egy méteres kötélen lógott. Azt fogta meg és a feje felett megforgatva halántékon vágta az ismét rátámadó szamurájt. Az ütés jól sikerült, a támadó a földre került. A másik kettõ egyszerre támadt Keijire. Vízszintes irányban szúrtak. Keiji oldalra lépve tért ki elõlük és a csigát az egyik támadó csuklójára sikerült hurkolni egy jólirányzott csapással. Magafelé rántotta a kötelet, majd elengedve azt, két kezével megfogta a szamuráj kezét, majd csuklóját megcsavarva kezével azzal az erõvel, amit a sokezer húzódzkodással ért el, és a támadó saját kardját szúrta át annak nyakán úgy, hogy a rövid kard vége annak túloldalán jött ki, majd visszarántotta a kardot és most már a saját kezében tartva várta a harmadik szamuráj támadását. A szamuráj repült Keiji felé a levegõben és a kardot jobb keze alkarjához szordítva készült a támadásra. Majd egy olyan gyors mozdulattal, hogy Keiji nem is látta, kivágódott a kard. Csúnyán megvágta Keiji egyébként is sérült jobbkezének felkarját. Mire az elejtette a kezében tartott kardot. Csak arra volt ideje, hogy egy lépést hátráljon. A szamuráj ismét villámgyorsan szúrt felülrõl lefelé. Ez a szúrás a kulcscsont mellett elhaladva elérhette volna Keiji szívét, de mielõtt a szamuráj szúrhatott volna, a már eldobott csigakötél ismét támadott. Rátekeredett a szamuráj kezére és még az a meglepetéssel volt elfoglalva, Keiji a földre esett kardot felvéve átszúrta annak mellkasát. Utána nézte csak meg a férfit, aki a segítségére sietett. Nála valamivel magasabb, jóval erõsebb testalkatú és legalább tíz évvel idõsebb volt. Matrózruhát viselt, úgy látszott nincs megilletõdve a három hulla látványától és a hajópadlót borító rengeteg vértõl.

- Ismertem ezeket a szemeteket. - mondta a matróz.

- Én nem, de tudom kik voltak.

- Vakuro emberei. De honnan ismered te Vakurot?

- Ezt én is kérdezhetném. - mondta Keiji.

- Miatta kellett elhagynom Onnát. - felelte a matróz.

És Keijinek hirtelen felrémlett amit Jung Taj tanítványáról hallott. Eszébe jutott apja, aki a kabinban maradt. Ha a hajóra követték õket, akkor apja még veszélyben lehet. És Keiji rohant a kabin felé, de már nem érhetett oda idõben. Amikor a kabinhoz ért, az ajtó nyitva állt és borzalmas látvány fogadta, amikor benézett. Apja térdelt a szoba közepén, az arca véres volt. Az ajtóban álló Keijit nézte és mondani akart valamit, de amint az apja mögött álló férfi meglátta az érkezõ Keijit átvágta apja nyakát, majd a talpával a földre lökte.

- Vakuro nem szereti a tiszteletlen embereket. Csak nem gondoltátok komolyan, hogy élve elhagyjátok Okinawát? - mondta Nakamura.

Keiji a borzalomtól, amit látott, gondolkodás nélkül ugrott apja holtteste felett a gyilkos Nakamurának, ledöntve a lábáról. Közben az ötödik szamuráj, aki Keiji figyelmét elkerülve,könnyûszerrel szúrta volna le õt, ha az idõben odaérkezõ Hokone a kezében tartott csigával nem ütötte volna le. Nakamura, miután a meglepõdéstõl, amit a vékony fiú nem várt támadása okozott, könnyedén dobta le maga mellé Keijit a földre. Nakamura a földharcban is igen járatos volt és egyébként is legalább harminc kilóval volt nehezebb Keijinél. Miután Nakamura felülkerekedett, Hokone átvetette nyakán a csigakötelet és így fojtva könnyedén kerekedtek rajta felül Keijivel. Megkötötték az utolsó élõ szamurájt.

- Nicsak, itt van mind a két áruló fia. - szólt Nakamura.

- Ebben a fülkében te vagy az egyetlen áruló. Apám csak az ország jövõjét szolgálta. Nem úgy, mint a ti fõnökötök Vakuro.

- Azóta már a kínai barátotok is megkapta a büntetését.

- Jung Tajt nem gyõzheti le száz olyan bérgyilkos sem, mint te.

- Én nem fogadnék erre, de a lényeg, hogy ez az áruló meghalt. - mutatott Keiji apjára Nakamura.

Keiji és Hokone közösen bedobták a megkötözött szamurájt a vízbe, ahol összekötözött kézzel és lábbal a biztos halál várt rá.

- Szóval te vagy Jung Taj régi tanítványa? De Jung Taj azt mondta, hogy külföldre menekültél.

- Kénytelenek voltunk ezt terjeszteni, így nem üldöztek.

Miután megismerték egymás történetét, megbeszélték, amilyen gyorsan csak lehet, Jung Taj segítségére kell sietniük.



- 36 -



Miután Hokone rendesen megállta a helyét matrózként, még sohasem kellett megbüntetni rendbontásért, minden hajón ahol szolgált, bizalommal fordulhatott a kapitányhoz. Most is így történt, elmondta mi történt a hajó két utasával, persze azt nem, hogy egy élõ megkötözött embert bedobtak a vízbe, és elmondták, valahogy sürgõsen Onnába kell jutniuk. A kapitány segítõkész volt.

- Éjfél körül fogunk találkozni Masutatsu kapitány hajójával. Ha jól tudom Hokone, vele jó viszonyban vagy.

És ez így volt. Ugyanis ennek a kapitánynak sietett egyszer a segítségére, amikor azt matrózok támadták meg.

- Úgyis mindig váltunk vele pár szót, amikor elhaladunk egymás mellett, megkérdezhetem, nem vinne-e vissza benneteket.

És Hokone és Keiji a kapitány jószándékának köszönhetõen, aki vállalta, hogy bár késik pár órát, de elviszi õket Onna partjáig, ha ezen múlik a barátjuk élete. És így sikerült a két régi tanítványnak az azt követõ nap, ahogy Keiji és apja elhagyta a falut, ismét visszaérkezni. Azzal a szándékkal jöttek, segítenek Jung Tajnak, ne egyedül kelljen szembeszállnia Utacu Vakuroval. Ráadásul Keiji tisztában volt vele, Jung Taj csak õmiatta került szembe a nagyúrral. Kb. akkor úsztak partra Keijiék, amikor Jung Taj úgy dönött, õ megy el Vakuro házához. Ha az öreg kínai akkor nem hagyja el a házát, akkor Keiji és Hokone legfeljebb eltemetni bírták volna az idõs kínait. A két fiatalt emellett a bosszú is vezette meggyilkolt apjukért. Ha Keiji és Hokone nem találkoznak idõben, Vakuro megúszhatta volna, és ha Nakamura meglátta volna Hokonét a hajón, valószínûleg vele is végeznek. De most minden összejátszott a kegyetlen Vakuro ellen és így nem sikerült neki büntetlenül megúszni, amit a két család ellen tett.



- 37 -



- Minél elõbb el kell jutnunk Jung Taj házához! - szólt a víztõl csöpögõ ruhájú Keiji.

- Reméljük, még idõben érünk. - válaszolt Hokone Hofu. - Jung Taj tud vigyázni magára, de Vakuro emberei is veszélyesek.

- Igen, ezt már a hajón is bebizonyították. Ha nem segítesz idõben, már nem élnék. - felelte Keiji.

Ahogy haladtak a kínai háza felé, elhaladtak Keiji otthona elõtt és õ ismét átgondolta az elmúlt két napot. Két napja még gondtalan gyermek volt, szüleivel együtt élt a faluban. Jól érezte magát Okinawa szigeten. De két nap alatt elveszített mindent. Szüleit brutálisan meggyilkolták és tulajdonképpen földönfutóvá vált. Nincs hova mennie és nincs kihez. Egyik napról a másikra lett felnõtt. Kétszer törtek az életére az utóbbi pár órában. Csak egyetlen barátja maradt, Jung Taj, ha még egyáltalán életben van az idõs kínai. Amiben Keiji jelenleg nem volt biztos. Szedték a lábukat. Hokonét is megviselte, hogy az éj leple alatt úgy kell szülõfalujában ossonni, mint egy tolvajnak. De most sürgõs dolguk volt. Amikor Jung Taj faházához értek teljes sötétség fogadta õket. Talán már nincs is életben az öreg kínai. Hokone visszaemlékezett, Jung Taj ilyenkor még javában szokott olvasgatni és szentéje elõtt halvány gyertyafény mellett apró kis emlékeit rendezgeti. Az ajtóhoz érve döbbenten látták, hogy az durván fel van feszítve, látszott rajta, hogy erõszakosan hatoltak be a házba.

- Ezek szerint elkéstünk! - szólt Hokone Hofu.

- Menjünk be, nézzük meg mi történt!

- Várj! - fogta meg Keiji vállát Hokone. - És mi van, ha még itt vannak?

- Akkor is be kell mennünk, nem ülhetünk itt az ajtó elõtt reggelig. Talán Jung Taj megsebesült és még segíthetünk rajta.

- Akkor menjünk a hátsó bejárat felõl.

- Jó, próbáljuk meg a kert felõl.

Az utca felöl megkerülték a házat és a hátsó kerítésen könnyedén lendültek át. Ahogy a kisudvarba értek, Hokone úgy érezte, mintha hazaért volna. Eszébe jutott az elsõ foglalkozás, amikor nagyképúen dicsekedett az idõs shaolin mesternek, hogy õ már gyakorlott okinawa-te harcos, és hogy az öreg milyen könnyedén hárította el az õ gyenge támadását. Keijinek is voltak emlékei a gyakorlásra kialakított udvarról. Szeretett volna még mindig az a tizenkét éves kisfiú lenni, aki értetlenül bámulja a számára különös alakú, furcsa gyakorlóeszközöket, amiket Jung Taj saját kezével épített. A hátsó ajtót is hasonló állapotban találták, mint az elsõt. Itt is látszott, hogy a vendégek nem teaszertartásra érkeztek. Egy darabig csendben füleltek az ajtó elõtt, nem hallanak-e valami zajt, ami arra utalna, a támadók még itt vannak a házban. De semmilyen zajt nem hallottak kiszûrõdni. Keijinek akaratlanul eszébe jutott az a savanyú szag, amit két napja érzett a sötétben, amit a házukban lapuló gyilkosok árasztottak, amikor õrá vártak, hogy végezzenek vele. Amikor beléptek a sötét házba, Keiji a levegõbe szimatolt. De csak a Jung Taj által készített füstölõk illatát érezte a levegõben. Végigkutatták az elhagyott lakást, de csak annyit bírtak megállapítani, hogy üres és hogy alaposan fel van forgatva. Az kedvezõ fejlemény volt, hogy sehol nem találtak ragadós vérnyomokat. Ha a szamurájok használták volna a kardjukat, valószínûleg az egész lakás csupa vér volna. Hokone emlékezett, amikor az apját meggyilkolták, milyen állapotban volt annak szobája. A borotvaéles katanák ejtette sebektõl az áldozat általában teljesen ki szokott vérezni. A tanítványok úgy gondolták, hogy mesterüket valószínûleg elhurcolták és akkor nem lehet máshol, mint Vakuro házában.

- Az is lehet, hogy Vakuro nem jött el személyesen, és azt a parancsot adta, vigyék hozzá Jung Tajt.

- Elképzelhetõ. Apámat is így hurcolták el.

- És akkor hogyan sikerült megmenekülnie? - kérdezte Hokone.

- Jung Taj útközben találkozott velük, majd lefegyverezte a szamurájokat. Valószínûleg ezzel válthatta ki Vakuro haragját.

- Na és azzal, hogy õ segített nektek elhagyni a szigetet.

- Igen, így lehet, de most menjünk, hátha még életben van.

Arra nem gondoltak, hogy Jung Taj önszántából ment Vakuro házához. Arra végképp nem gondoltak, hogy nem Jung Taj az aki veszélyben van, hanem maga Vakuro, ugyanis ezekben a percekben, míg õk a háznál tanakodtak, Jung Taj éppen Vakuro szívét próbálta meg átdöfni egy olyan katanával, amit személyesen Utacunak gyártottak és amely kard kizárólag Utacu Vakuro emberei számára volt elérhetõ.



- 38 -



Miután a kínai házánál Vakuro emberei nem jártak sikerrel, és mert visszafelé úton két embere is eltünt, Vakuronak mindenféle furcsa félelmei voltak.

- Mi van, ha ez a rafinált kínai felbérelte valamelyik ellenségem?

- Mi van, ha kapott pár katonát, hogy seítsenek neki?

Szerette volna abbahagyni a képzelõdést, de a gondolatok folytatódtak. Egy hang a fejében nem akart elhallgatni.

- És az is lehet, hogy az a tanár és a fia el sem utaztak. Az a halász éppen hazudhatott is némi készpénzért. De akkor azt is megölöm.

Majd így szólt embereihez:

- Lehet, hogy nagyobb a baj, mint azt gondoltuk. Minél elõbb haza kell érnünk.

- Mitõl tartasz Vakuro? - kérdezte egyik embere.

- Lehet, hogy ellenséges szamurájokat hívott a kínai és a tanár barátja Nahából. Nem tudom biztosan, de csak ez lehet a magyarázat.

- Igen. - szólt Sano - Tsuroékat nem kaphatta el az a vén boltos.

Eközben Jung Taj a bozótban mosolyogva hallgatta, amint a három harcos kivont karddal tanácskozik és hálás volt, amiért Lee Hoi szellemére hallgatott, mert biztos volt benne, hogy Lee Hoi szelleme segített neki a döntésben. Ha elmenekül Naráékkal egész életében nem talált volna nyugalmat. Ha otthon marad ma este a házában, már valószínûleg halott lenne. De valakinek a sugallatára éppen jókor lendült támadásba.

- Legalább nyolc harcos lehet az erdõben.

- Igyekezzünk haza, ott már többen leszünk és hazai terepen nem lehet semmi baj.

A szamurájok maguk elõtt tartott karddal, feszült figyelemmel haladtak a tengerparti ház felé. Minden rezzenésre, ami az erdõbõl jött, idegesen kapták fel a fejüket. Arra nem is gondoltak, hogy Jung Taj már Vakuro házának kertjében várja a visszatérõ szamurájokat. A harcedzett szamurájok rettegve vonultak a ház felé vezetõ szûk ösvényen és várták a bármelyik pillanatban támadni kész nyolc-tíz fõsre becsült ellenséges csapatot. Ami természetesen nem lendült támadásba, hiszen nem létezett.



Jung Taj, miután kihallgatta az ideges szamurájokat, megnyugodott. Ha ilyen állapotban vannak lelkileg, mégkönnyebben válnak sebezhetõvé. Egy mások úton, ami ugyan pár száz métert került, de így a szamurájokat elkerülve vitt Utacu házához, Jung Taj végigszaladt egész a házig. Elmúlt már nyolcvan éves, de a rendszeres gyakorlásnak köszönhetõen kiválóan futott. A házhoz érve álruhát öltött. Felvette az õr sötét színû ruháját, amit Vakuro emberei viseltek. Elfoglalta azt a pozíciót, amit a legmegfelelõbbnek látott terve sikerre viteléhez. A három férfi nyílt terepen már nem látszott megoldhatatlannak a kínai számára, és ha terve sikerül, akkor az elsõ meglepetés után már csak két ellenféllel kell számolnia. Igaz Vakuro rettegett harcos hírében áll, de Jung Taj egész életét a harcmûvészet gyakorlásával töltötte el.



- Amikor hazaértünk, egybõl jelezni kell. Mindannyian õrséget fogunk állni. Ha esetleg több támadó érkezik, akkor is helyt fogunk állni.

- Az is lehet, Tsuroék csak megálltak dolgukat végezni és másik úton jönnek.

- Elképzelhetõ - szólt Vakuro -, de akkor csúnya büntetést fognak kapni, amiért ilyen fegyelmezetlenek voltak.

- És holnapután már Nakamuráék is visszatérnek. - találgatta Sano. - És ha a kezünkbe kapjuk a kínait, könyörögni fog, hogy vágjuk már le a fejét.

Igencsak meglepõdtek volna, ha látják milyen állapotban van a hajóról megkötözve vízbedobott Takayama Nakamura.

Dehát a három ideges szamuráj nem tudhatta, mi történt a hajón, ahol társaik a halálukat lelték. A büszke Vakuro elfelejtette már azt, amit apjától tanult meg, a legelsõ szabályt, amit a bushidot járó férfinak mindig szem elõtt kell tartania és sohasem felejthet el, mert ha elfelejti nagy bajba kerül. Ez a szabály az, hogy az ellenfelet tisztelnie kell. Ha ezt valaki elfelejti, nem lehet igazi nagy harcos. A szabály lényege az, hogy mindkét félnek van esélye gyõzni. Bármilyen tapasztalt is a harcos, mindig történhet olyan esemény, ami a harcot az ellenfél javára döntheti el. Vakuro elfelejtette tisztelni Jung Tajt. Alábecsülte, így lehetségessé vált az öreg boltos számára és egy fiatal gyermek számára gyõzedelmeskedni afelett a Vakuro felett, aki valaha többszáz szamurájt vezetett háborúba. Vakuro kiváló hadvezére lehetett volna az ifjú császárnak, ha átlépi saját sérelmeit. Nem kellett volna életével és becsületével fizetni saját hibáiért. De Vakuron felülkerekedett a büszkesége és letért a helyes útról.



- 39 -



- Miért csak egy õr áll az épület elõtt? - kérdezte Vakuro halkan az embereitõl, amikor beléptek a sötét udvarra.

- Talán valamelyik most ment el a váltásért. Van amikor nem ébrednek fel idõben, akkor így oldják meg a dolgot.

- Erre még majd visszatérünk! - szólt Vakuro fenyegetõen.

Mikor odaértek a sétány melletti juharfának támaszkodó õrhöz, furcsának találták, hogy az feléjük sem fordul léptük zajára.

- Ez meg hogy képes állva elaludni? Ráadásul õrségben.

- Ébresztõ! - csapott az õr vállára a Vakuro mellett álló szamuráj - Itt a váltás!

És Jung Taj, aki a fa mellett állt, az õr ruháját felöltve álcázásnak, anélkül, hogy hátrafordult volna, ugyanis a hang alapján elhelyezte térben, hogy áll mögötte a szamuráj, egy egyenes döféssel a dereka magasságában átszúrta azt. Majd ahogy megpördült, és a kardon fordított egyet a szamuráj testében, majd azt kirántotta abból, szemben helyezkedett el a megmaradt két szamurájjal. Terve eddig sikerült.

- Menj Sano és rángatsd meg a harangot, ébreszd fel a többieket!

- Nem hagyhatlak itt egyedül.

- Menj, majd én elintézem a kínait!

Sano eltünt a sötétben a harangállvány irányában, amivel a riadót szokták jelezni a katonáknak.

Vakuro közben körbepillantott és kereste a többi támadót, de a kínain kívül nem látott semmi mozgást a sötét udvaron. Az nem lehet, hogy ez a kínai egyedül járt túl az eszükön. De ha nem így történt, erõs támadástól kell tartani.

- Úgy foglak elpusztítani, ahogy a fiam egy kutyát.

- Igen ez lehetséges Vakuro, de most még az én kezemben is van egy kard.

Mindketten felvették a szabályos kend-ju-cu alapállást, elõretartott karddal méregették egymást. Utacunak az eddig történtek miatt volt félnivalója Jung Tajtól. A kínai viszont tudta, Okinawa egyik legjobb kardforgatójával áll szemben. Két nagy harcos állt harcra készen. Az egyik tudta, hogy helyesen cselekszik, a másikat pedig ez már régen nem érdekelte. Vakuro volt az aki nem bírta a feszültséget. Támadott. Három villámgyors vízszintes csapás, Jung Taj mindegyiket könnyedén hárította. "Vakuro nem olyan veszélyes, mint a híre." - gondolta Jung Taj.

Amikor Jung Taj egyenes döfése után Vakuro felülrõl jövõ csapását egy körkörös védéssel hárította el, Vakuro kardja messzire repült. Az egész egy pillanat mûve volt. Amikor Vakuro fegyver nélkül maradt, Jung Taj elindította az utolsó halálos támadást. De Vakuro védtelen nyakától egy pár milliméterre megállt a kardja. Nem volt képes végezni a fegyvertelen emberrel.

- Nem öllek meg, embereid elvesztésével eleget fizettél. Ha változtatsz a viselkedéseden, megengedem, hogy gondoskodj a családodról.

- Bármit megteszek, ha életben hagysz!

- Akkor - szólt volna Jung Taj, de ebben a pillanatban ütést érzett a jobb kezén, majd zsibbandni kezdett a karja és elejtette a kardját. Ugyanis egy éles kard csapott le a kezére és csak azért nem vágta le az alkarját, mert a rajta lévõ fémrudak ezt megakadályozták. Így is csúnyán bevágta a kezét és jobb keze teljesen megbénult, erõsen vérzett. Jung Taj tudta, most veszítette el a játékot örökre. Óvatlan volt, valaki meglepte. De ki lehet az? Az akit harangozni küldtek esetleg mögé került, vagy csel volt az egész? Hiszen ezek kiváló harcos szamurájok. Jung Taj elbízta magát és ezért veszített. De ahogy a támadó felé fordult, Takayama Nakamura volt az a hatalmas harcos. Jung Taj nem értette, hogy honnan került elõ, hiszen úgy tudta, hogy Naráék üldözésére indult. Ezek szerint végeztek volna a családdal és már visszaértek.

- Takayama! Barátom, tudtam, hogy rád mindig lehet számítani.

- Jöttem Vakuro, ahogy csak tudtam, sajnos csak egyedül éltem túl az akciót.

- Ezt meg hogy érted? De most nem is ez a lényeg. Végezzünk ezzel a patkánnyal!



- 40 -



Takayama miután vízbe dobták, a biztos halálra volt ítélve. De roppant erejének és az izgalom hatására felgyülemlett adrenalinnak köszönhetõen, amit a szervezet képes vészhelyzetben felhasználni, és így az ember erejét megtízszerezni, tett egy utolsó erõfeszítést, miközben a hullámok készültek õt örökre maguk közé zárni. A vékony bõrszíj, amit Keiji és Hokone használt a szamuráj megkötözésére, már kissé érett és töredezett volt. Így amikor Takayama minden erejét összeszedve megfeszítette izmait az elszakadt. Szabaddá vált keze segítségével kioldotta lábain is a kötelékeket. Tengerparti faluban nõtt fel, így kitûnõ úszó volt. Ruháitól megszabadulva, ami magát teleszívva nehezítette volna a mozgását a hullámokkal folytatott harcban, a hajó sötét kontúrját - maga sem tudta miért - követve úszni kezdett. Amikor a hajó eltünt elõtte, Nakamura kezdte elveszíteni a reményt. Keze vérzett, így minden esélye megvolt rá, hogy a cápák elõbb-utóbb megtámadják. De azért csak úszott kitartóan, amerre a hajót remélte. Úgy egy óra elteltével hangokat hallott maga elõtt a sötétben. Elõször arra gondolt, már a végelgyengüléstõl kezd halucinálni.

- Rendben kapitány, elviszen Hokonét Onnába. De nekik kell partra úszniuk, mert a sötétben nem kockáztathatok a parti sziklák miatt.

Ezeket a két találkozó hajó kapitánya mondta, akiket Nakamura véletlen szerencséjének köszönhetõen beért. Nakamura rájött, hogy mi is történik. A két hajó szokás szerint találkozott a tengeren és Hokone és Nara átkéredzkedtek a visszafele tartó hajóra. Már az is véletlen volt, hogy egyáltalán utolérte az idõközben megállt hajót, de még így sem juthatott volna fel a hajóra, ha nem mulasztanak a matrózok. De szerencséjére egy a kikötésben szükséges homokzsák a kelleténél jobban lelógott és azon keresztül felmászott a visszafele tartó hajóra. Így jutott vissza Nakamura Onna partjáig és mivel õ egybõl Vakuro házához ment, Keijiéket megelõzve ért oda. A Jung Taj által megölt szamuráj kardját megragadva támadt a fõnökét éppen megölni készülõ kínaira. Nem túl udvariasan hátulról.



- De azt hiszem jobb, ha nem öljük meg, elõbb mondja el, mi is történik valójában. - mondta Vakuro.

És Jung Taj, aki a vérveszteségtõl már majdnem elvesztette az eszméletét, eközben egy fának a törzséhez volt kötözve.

- Hol lehetnek már a többiek? - türelmetlenkedett Vakuro. - Sano már rég elment riadózni, de még csak a harangot sem hallottuk, hogy szólt volna.

De Sanot hiába is várták, ugyanis holtan feküdt a harangálvány alatt, keze alig pár centire volt a harangkötél végétõl. De még ha el is érte volna, akkor sem jött volna senki a harangozásra. Sano holttestét másnap találta meg Vakuro felesége, a homlokán egy sebhely volt, egy kígyóharapás. Valószínûleg hatalmas példány lehetett az a habu, amelyik megharapta, mert csak így érhette el Sano fejét. Még akkor megmarhatta a férfit, amikor az elindult jelezni és még annyi ereje maradt, hogy elvonszolja magát a harangálványig. Itt álhatott be a légzésbénulás.

- Valószínûleg nem kell idegen szamurájoktól tartani. A kínai valószínûleg nem avatott be másokat. Viszont jönni fognak a segítségére Hokone és Keiji Nara. Ugyanis láttam, amikor partra úsztak. - mondta Nakamura.

- Hogyhogy Hokone? Õ már rég elhagyta Japánt.

- Igen, én is így tudtam, de a hajón volt, amivel Naráék menekültek. Õ hiúsította meg a merényletet.

A kínai ezeket a szavakat hallva ismét összeszedte minden erejét. Ha a fiúk nem is érnek ide idõben, akkor is nagy dolgot hajtottak végre, hogy visszajöttek miatta. Bebizonyították, méltók voltak arra, hogy tanítsa õket. Csak azt sajnálta, hogy Vakuro ismét megússza büntetlenül a vétkeit.

- Rendben, végezzünk a kínaival és fogadjuk méltóképpen a két látogatót.

- Engedd meg Vakuro, hogy .. - és Nakamura hangja elakadt.

Nyakát tapogatta, aminek mindkét oldalán kiállt egy rövid kard pengéje. A penge a sötétben szállt és hangtalanul fúrta át a szamuráj nyakát. Vakuro a kardja után kapott, hogy ledöfje a kínait, amikor a láncos sarló rátekeredett a kardjának pengéjére és kitépte azt a kezébõl.



- 41 -



Keiji és Hokone Jung Taj házában fegyverkeztek fel. Hokone egy láncos sarlót vett magához, azt a fegyvert, amit Jung Taj mesteri szinten volt képes használni és amire tanítványait is megtanítota. Ez a fegyver egy fanyélen lévõ rövid láncon és a ráerõsített kampós sarlóból állt.

- Ez a fegyver egy képzett harcos kezében veszélyes fegyver. De aki kellõ gyakorlás nélkül veszi a kezébe, akár saját magát is megölheti vele. - okította régen Hokonét a kínai.

Keiji pedig Jung Taj saját találmányát vette a kezébe. Egy átalakított rövid kardot, ami a nyelébe épített fémrugó segítségével egy kallantyú elfordításával képes volt a pengét akár nyolc méterre is elrepíteni. Ez a fegyver egy kardvívás közben nagy meglepetésekre volt képes. Így felfegyverkezve érték el a tengerparti házat. Nem a fõbejárat felõl közelítettek, hanem a legénységi épületekkel egybenõtt erdõ felõl közelítették meg a sötét udvaron álló férfiakat. Kúszva közelítettek centiméterrõl-centiméterre érve el a céljukat. A hold fényénél, amikor már elég közel jutottak a beszélgetõkhöz, akkor ismerték fel, hogy Vakuro kivel beszélget.

- Ez nem lehet igaz. - súgta Hokone Keijinek halkan.

Az csak bólintott. Õ sem értette, hogy kerül ide a halottnak hitt szamuráj. De másodjára Keiji nem hibázott. A nyakát találta el a nagydarab Nakamurának Jung Taj találmányával. Ezzel egyidõben Hokone már ugrott is, mivel felmérte, hogy Vakuro riadalmában végezni akar a fához kötözött Jung Tajjal. Miután Vakuro fegyver nélkül maradt, örjöngve kiáltott Keijiékre.

- Ezt nem ússzátok meg élve! Ti még nem tudjátok ki vagyok én!

- Egy bûnözõ vagy. - mondta Hokone. - És most megbosszulom, hogy megölted az apámat.

- Én fogok megküzdeni vele. - mondta Keiji. - Te segíts Jung Tajon.

És Hokone odaugrott a vérzõ Jung Tajhoz, és ahogy meglátta a súlyos sebet azonnal ellátta, nehogy Jung Taj elvérezzen. Vakuro nyakánál ragadta meg a nála lényegesen könnyebb gyereket. Keijinek eszébe jutott, nála erõsebb fiúk hányszor ragadták így meg õt, hogy erõfölényüket kihasználva egyszerûen kerekedjenek rajta felül. De Jung Tajtól elsajátított egy olyan fogást, amikor ujjait kinyújtva és Vakuro kulcscsontja mögé nyomva azt annak kezei elernyedtek a fájdalomtól és így Keiji képes volt kiszabadulni a szorításból.

- Te kis szemét, eddig mindig szerencséd volt. Már rég meg kellett volna halnod, de most követed az apád.

- Ebben az egyben tévedsz. Te fogsz ma éjjel meghalni.

Vakuro okinawai stílusban támadt Keijire. Két egyenes ütéssel fejre és egy egyenes rúgással gyomorszájra, ami nagy erõvel el is találta, de Keiji hasizmai fel voltak készülve az ilyen rúgások elviselésére. Keiji ismét támadt, de Vakuronak meg se kottyantak a combrúgásai. Ahogy látta, hogy nem bír a nála erõsebb férfivel, egy veszélyes támadásra szánta el magát. Felugrott a levegõbe és miközben repült a szamuráj felé teste 360 fokot pördült, ezzel megzavarta Vakurot és mikor elérte azt, könyöke hátsó részével eltalálta nyaka és állkapcsa találkozásánál. Vakuro állkapcsa eltört és kissé megszédült, de még ettõl sem dõlt ki. Nagyon erõs volt és az élete múlt ezen a harcon. Keiji Vakuro elõtt állva könyökével ismét ütött. Az ütést egészen lentrõl indította és alulról találta el Vakuro állát ismét. Ettõl az ütéstõl valószínûleg Vakuro nyaka is megsérült és eszméletlenül esett a földre.



Keiji, Hokone és Jung Taj kimerülten szedelõdzködtek fel. Jung Taj valamennyire erõre kapott és képes volt felállni. Elindultak, hogy elhagyják a leszámolás helyét.

- Nem hagyhattok így itt! Segítsetek becsületesen meghalni! - nyöszörögte a lebénult Vakuro. - Segíts rajtam Jung Taj!

A kínai nem akarta, hogy Vakurot így lássa a családja, és átsegítette a másvilágra. Vakuro úgy halhatott meg, ahogy egy igazi szamuráj.



- 42 -



Hokone Hofu nem térhetett vissza a faluba, mivel õ már egyszer volt gyanusított a szamurájgyilkosságok ügyében. Most, hogy Vakuro és emberei egy leszámolás áldozatai lettek, nem lett volna tanácsos pont most visszatérnie. Õ lett volna az elsõ számú gyanusított, így visszament Nahába és folytatta a matrózkodást.

Mindenki tisztában volt a faluban azzal, hogy Vakuro nem a legközkedveltebb volt a környékbeli daimjok körében. A faluban mûködõ rendõrség ennek tudta be a dolgot. Akkoriban nem volt az ilyesmi ritkaság. Keiji szüleinek eltûnése felderítetlen maradt. Csak hároman tudták az igazságot.

Jung Taj, aki teljesen felépült a sebesülésébõl magához fogadta Keijit, míg az be nem fejezte a középiskolát és elhagyta Onnát.

Vakurot senki sem hiányolta a faluban, családja elköltözött. Keiji és Hokone csak azt nem értette, Nakamura hogy került a faluba, miután õk összekötözték és bedobták a tengerbe. Késõbb tudták meg a matrózoktól, akik a hajón tartózkodtak, amikor õk a vízbe ugrottak, hogy egy harmadik ember is elhagyta akkor a hajót. Õ lehetett Nakamura.



"Vége"





Cím: A kard élén
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Gál István
Beküldve: November 28th 2006
Elolvasva: 1494 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds