Küzdőtér |
|
|
|
Dórika nem felejt!
Dórika nem felejt!
Dórika sokat vendégeskedett a mami házában, ahol a picinyke udvaron számára sok érdekes látnivaló,tennivaló és tanulnivaló akadt.A sok virág fejlődését figyelemmel kisérte,mint ahogy a eper és a málna ehetőségét is büszkén jelentette:piros ,már lehet enni.
A háznak két cicalakója volt.Az idősebb Buci még a régebbi lakhelyükről került a házhoz,légpuskával kilőtt szemmel,s mint leszázalékolt rokkantnyugdíjas élvezte a ház vendégszeretetét.A másik cica Berci,vörös volt és cicuska korában az egyik reggel kéredzkedett be,mint menekült,valamelyik szomszédtól,akik mint nyaralók élményekkel tele,de "cicateher" nélkül angolosan távoztak az ősz beáltával.
A két cica sokat veszekedett egymással- lehet,hogy oda-oda lestek a bekapcsolt tv-re,de lehetett ,hogy génjeikben volt a hajlam hiszen az "ember" háziállatai voltak.
Dórika kétéves volt amikor kedves közeledésére Buci/talán féltékenységből/megkarmolta,s mivel ilyen bántáshoz Ő nem szokott, maradandó emléket hordozott ezután az esetről.Telt-mult az idő,Dórika már nagycsoportos bölcsis lett,de a Buciról mindig a karmolással együttjáró ijedtség és fájdalom jutott eszébe.A kirekesztés szerencsére még nem ívódott be fejlödő értelmébe,de valahogy le kellett rendezni a sérelmet és egy napon kijelentette,hogy a Buci a mami cicája,a Berci pedig az ővé. Ezután a "megcímkézett" macskákat igy hívta és igyekezett minél kedvesebb lenni az Ő cicájához , Bucival pedig többször közölte,hogy Te a mami cicája vagy.Szeretetét Bercire zúdította,de Buci se lett árva,hiszen Ő a szeretett mamié,majd Tőle várjon szeretetet.
Dórikának"bejött" ez a megoldás,olyannyira,hogy a szomszédék két kutyáját is "megbélyegezte".A fiatal harcias,aki mindig megugatta ,az Enci néni kutyája lett,az öregedő,néha egyet vakkantó pedig az Ővé.
A nagyszülők először csak mosolyogtak az angyali csöppség "tulajdonelosztásán",de aztán rájöttek unokájuk "zsenialítására".
Mi lenne ha a felnőttek a számukra nem szimpatikus szomszédokat,munkatársakat,rokonokat nem gyűlölni kezdenék,hanem másik embertársuk szeretetébe ajánlanák:ha én nem szeretlek,szeretni fog másik,ha Te nem szeretsz szeretni fog másik.
Cím: Dórika nem felejt!
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Solti Gábor
Beküldve: June 17th 2007
Elolvasva: 1238 Alkalommal
Pont: Beállítások:
[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]
|
|
|
|
|
zsuzsuzsu 2007-07-10 23:23:23
Kedves Gábor! Elöször is: nagyon szeretem a stílusodat, olyan kedves, hogyha kisgyerek lennék, órák hosszát elhallgatnám. Igy is.
Irásod végén feltett kérdés pedig nagyon is megszívlelendö, csak... nem olyan könnyü. Mivel, ha az ember valakit nem szeretet, nem kiván neki jót, mástól sem. Pedig igazán kár.
Tetszett irásod, folytasd!
Zsuzsi:)))
|
|
|
|
|
|