Gyermekként az ember csodálja a karácsonyt:zsibaj,mocorgás,édes süteményillat,hó,szeretet,ajándékok.Talán hét éves lehettem,amikor először szembesülnöm kellett azzal,hogy nem a Jézuska díszíti fel a fát.
Emlékszem,hét éves lehettem és már nagyon vártam a karácsonyt.Titkon abban reménykedtem,hogy megláthatom Jézust és beszélhetek vele.Szemem előtt nem az amerikai filmekből elhíresült ajándékkövetelés lebegett,hanem a találkozás a Megváltóval.A nagymama rendszerint mesélt róla,amikor ottaludtam náluk és még egyszer a templomba is elvitt.Jó lett volna találkozni Isten egyszülött fiával.
Eljött a várva várt nap, huszonnegyedike.A hó fehér bundába öltöztette a tájat,olyan volt,mintha fényesen csillogó cukormáz borítana mindent.Az ablakon kinézve látni lehetett,ahogy a kéményekből először füstpamacsok,nem sokra rá pedig öblős,vastag füst kanyarog,hogy aztán felfelé emelkedve lágyan beleágyazódjon a felhőkbe.Felkelés után azonnal rohantam ki és kértem apát,hogy hozza be a fát.
-Majd este.Olyan korán van,hogy még a Jézuska is biztosan alszik.-bajsza alatt ajkai halvány mosolyra húzódtak.Tudomásul vettem,hogy estig várnom kell.Arcomra hirtelen kiült a pirosság,elkezdtem izzadni.Ma már tudom,hogy miért ez történt velem:izgultam.
-Elviszlek majd a nagymamához és,amikor hazaérsz,már fel lesz díszítve a fa.
-De én szeretném meglesni a Jézuskát.
-Azt nem szabad!Nem szereti ha nézik,miközben díszíti a fát.
-De...
-Majd meglátjuk.
-Rendben,akkor majd meglesem a mama Jézuskáját is!Ez után a mondat után apa csak mosolygott.Anya felöltörtetett.Még az általam hihetetlenül utált szűk harisnyát is felvettem.Most nem számított semmi,csak az,hogy láthatom végre!
Néhány perc múlva a kocsi lefékezett a nagymama háza előtt.A kapu tárva-nyitva.Ez általában azt jelenti,hogy az unokatestvéreim is itt vannak.Bementünk a nagyszobába...és egyszerűen hihetetlen volt,amit láttam!Az unokatestvérem szája tele volt tömve szaloncukorral és közben próbált ráerőltetni egy csllag alakú díszt a fa tetejére.A szemeim hirtelen megteltek könnyel.Nem szóltam egy szót sem,csak néztem ezt a fura jelenetet.Apa úgy döntött,hogy hazavisz.Csalódott voltam.Akkor egy pillanatra eltűnt a karácsony,eltűnt a szeretet.De csak egy pillanatra.Azóta a család együtt díszíti fel a fát minden egyes karácsonykor.Nagyon szeretek díszíteni,mert ilyenkor együtt van a család,beszélgetünk és jól érezzük magunkat.
Azt hihetné az ember,hogy számomra eltűnt Jézus.Pedig nem.Most értettem csak meg,hogy mit is jelent ő valójában:Ő a szeretet,mely összeköti az embereket,ezáltal egy jobb világot teremt.A hitem aznap nem gyengült,hanem erősödött.A szívembe minden áldott karácsonykor beköltözik a magasztos szeretet.Teljesült a vágyam:találkoztam Jéziussal és még beszélgetni is sikerült vele.
