Csak egy csöppnyi fuvallat volt,

Mint pillangó szárnya, ha rezdül,

Épp, hogy végigsimította arcomat,

Halványan, csendben, észrevétlenül.



Szellő lett hamar, mi megérintett,

Már éreztem rejtőzködő erejét,

Hatalmas felleg ért a láthatárra,

Hivalkodva mutatta hatalma teljét.



Lecsapott rám, dühöngő orkánná nőtt,

Magasba kapott, hogy földbe taposson,

Hiába kapaszkodtam tíz körömmel,

Szándéka volt, hogy elpusztítson.



Kidöntött fát, tépett gyökeret,

Tombolt, űzött ameddig ért,

Előle a föld alá sem menekülhetek,

Ismer, megtalál minden repedést.



Ám ahogy jött, úgy múlt ki ereje,

Langyos szellő leng romjai felett,

Nincs felleg sem, mi beárnyékolná

Felettem a tiszta, kék eget.



Csak egy csöppnyi fuvallat ér,

Mint pillangó szárnya, ha rezdül,

De inkább elfordítom arcom,

Halványan, csendben, észrevétlenül.

Cím: Fuvallat
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Ábel Andrea
Beküldve: March 26th 2008
Elolvasva: 1206 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]