A cselekmény elkövetésének időpontja:

1963. 08. 08.

Minősítés: előre megfontolt emberölés



Ítélet



Árnyékvilágba szöktél,

s míg álmodott a gyermek,

felnőtté nőve immár

tudja, nem kap kegyelmet.

Kimondtad akkor régen,

az ítélet: árvaság.

Ki tudja, mi volt okod,

tán gyöngeség, gyávaság?

Önkéntes haláloddal

engem ölsz minden napon

negyvenöt éve immár.

Hát hagyd abba. Fáj nagyon.

Mit tőled kaptam egykor,

add vissza az életem;

halj meg örökre, végleg

– ez az én ítéletem.





Indoklás



a gyermek nem hitte

senki szavát

évekig álmodta

anyja még mindig él

nincs kibúvó

nincs mentség

nincs feloldozás

e kegyetlen álom

halálig elkísér



2008. 08. 08.

Cím: Ítélet
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Mezei Katalin
Beküldve: August 8th 2008
Elolvasva: 1170 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]