"Tudom, hogy Isten én vagyok, mert ha hozzá imádkozom, én hallom az imát."
(Peter Barnes)

1
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


1977.

A májusi nap tavaszi melegséget ontott a két hegy közé fészkelődött egy főutcás kis falura. A hegyoldalba kapaszkodó pár ház mellett állt az iskola, lefelé az úton következett a templom, majd a falu öregecske, fehérre meszelt házai sorakoztak.
A feltámadó szellő lágyan borzolta a templomdombon megbújó orgonabokrok illatát. Nemrég ért véget a tanítás, a poros földúton egy kislány sétált hazafelé egyedül. Angyali babaarcán táncot járt a napfény, élvezte a simogató meleget. Nyurga, vékony termetű volt, hosszú szőke haját kétoldalt copfba fonva hordta. Második osztályos iskolatársai már korábban elmentek, ő azonban ilyenkor szokott még egy kicsit bóklászni a templom melletti domb körül. Szeretett egyedül lenni, nem bánta, hogy a többi gyerek nem keresi a társaságát. Valami titokzatos vonzalom kötötte ehhez a helyhez, ahol mindennap hazafelé egy kicsit elidőzött. Az enyhe domb tetején méltóságteljesen terpeszkedett a katolikus templom, magasodó tornya büszkén tört az ég felé. Mellette egy folyosóval összekötve helyezkedett el a parókia. A domboldalon hatalmas fenyőfák nőttek, búvóhelyet adó bokrokkal. Egy árnyas tisztáson egy kőből faragott kereszt állt, titokban odajárt néha imádkozni.
Odaszökellt az egyik orgonabokorhoz, mohón szívta magába a bódító illatot. Lopva körülnézett, mintha nagy bűn lenne, amire készül, majd letörött egy ágat. Boldogan ugrálva indult tovább. Hirtelen megtorpant, menekülési útvonalat keresve.
A templom felöli keresztúton három fiú közeledett. Jól ismerte a hatodik osztályba járó fiúkat, nem véletlenül ijedt meg tőlük. A falusi iskola kis csirkefogói voltak, akik rendszeresen zaklatták fiatalabb társaikat. Többször csúfolták és lökdösték már őt is korábban. A középső - aki a legmagasabb volt -, hangosan gesztikulálva magyarázott társainak, mikor észrevette a kislányt.
- Ó a Csöpike, az édes kis pipike!
Szája gúnyos mosolyra húzódott, miközben odarohant. Társai hangosan röhögve követték. Még a legkisebb fiú is egy fejjel magasabb volt a megszeppent kislánynál, akit fenyegetőzve vettek körül.
- Csöpike, Csöpike, meggyóntad már a mai bűneidet?
- Ez az Lajos! Gyóntassuk meg! - szólt közbe az egyik fiú.
Csöpike, akit mindenki így hívott egész kiskora óta a faluban -, reménykedve körülnézett segítséget keresve. Bánatára azonban nem látott senkit a környéken. Félt ezektől a nagyfiúktól, remegett a gyomra az újbóli megaláztatás gondolatára.
- Hagyjatok békén! – kiáltotta erőtlenül. – Haza akarok menni!
A sírás fojtogatta torkát.
- Hazamehetsz Csöpike, ha meggyóntad bűneidet. Majd akkor hazaszaladhatsz anyucihoz, meg apucihoz! Most térdelj le! - mondta ellentmondást nem tűrően a Lajosnak nevezett.
A kislány belenézett a fölé magasodó fiú szemébe. A kegyetlen tekintet láttán sírni kezdett. A sós könnyek égették kiszáradt nyelvét. A zokogó kislány látványa nem hatotta meg a fiúkat. Lajos nagyot lökött rajta, amitől hátratántorodott, de nem esett el. A fiú utána lépett és a következő lökésétől elterült a zöldellő fűben. Az orgonaág kiesett kezéből. Egyik támadója felkapta.
- Na, mi van Csöpike! Nem jársz eleget a templomba? Gyónjál, és mi megszabadítunk bűneidtől! Mi vagyunk a tiszteletes urak! A papnál nem vagy ilyen szűkszavú, mi?!
A fiú óvatosan nézett magasabb társára, nem lépte-e túl a határt. Lajos egy fintorral elvette tőle az ágat és a kislány combjára csapott vele.
- Nem hallod, amit beszélünk? Talán megsüketültél?
Csöpike a könyökére támaszkodott, lenézett magára, szégyenlősen próbált összébb húzódni, mikor látta, hogy vékony combjairól felcsúszott szoknyája alól kivillan hófehér bugyija. Tekintetét követte az ág a fiú kezében. Rettegve nézte, ahogy az orgonavessző még feljebb tolja vékonyka szoknyáját. A félelemtől és a megalázottságtól hirtelen olyan minden mindegy hangulat fogta el. Könnyei kiszáradtak, kezével végigtörölte arcát. Mélyen Lajos szemébe nézett:
- Mi van te zabigyerek, csak itt tudsz ilyen bátor lenni? Az egész falu tudja, hogy ki az apád! Elé állj ki te zabigyerek! Talán félsz a tiszteletes úrtól? Vagy anyád még nem mondta meg, hogy ki az apád?

Hirtelen mintha megfagyott volna minden körülöttük. Csak a szavak visszhangját kapták fel a fák, ahogy egymásnak a néma völgyben továbbadták.

A falu tabuként kezelte azt a mindenki által ismert tényt, hogy Lajoska minden valószínűség szerint a tiszteletes úr egy korábbi megingásának mellékterméke. Mindenki tudta, de senki sem beszélt róla, mert az atya mereven tagadta volna ez atyaság látszólagos gondolatát is, no meg, azóta nem mutatott a tiszteletes tiszteletlen szándékot a gyengébb nem iránt, ezért a falu úgy döntött, hogy jótékony homály fátylat von e korábbi ballépésre és elfelejti azt. Nem volt szokás beszélni a faluban erről az ügyről. Az anyát annál inkább kiközösítette a falu.

A két fiú kétségbeesetten nézett fel társára. Annak arcán a gúnyos mosoly először oldalra lekonyulva félelmet tükröző grimaszba öltözött, majd fejét megrázta, mintha valami démont akarna elűzni. Lassan átalakult arckifejezése sötétlő gyűlölet képébe. Közben az idő, mint egy kimerevített filmben, szinte képkockánként pergett tova, a tavaszba jéghideg tél költözött. Szikrázott a levegő, ahogy megszólalt Lajos:
- Mit, mit képzelsz, ...te, .........te!
Kifröccsent a nyál szájából, ahogy elhagyták a szavak, miközben egy nagyot ráhúzott az ággal a lány bugyijára, majd mellkasára térdelt és arcul köpte.
- Most megtanulod, te kis cafka, hogy, hogy kell viselkedni! Most majd...
Eddig jutott a mondatban, amit végigmondani már nem tudott, mivel egy kéz hátulról megragadta és lerántotta a kislány testéről. A kéz ugyanazzal a lendülettel felemelte, majd egy akkora pofont kevert le a fiúnak, hogy az a lendülettől az egyik fiút feldöntötte. Mindkét test tehetetlenül gurult el a fűben. A fiúk riadtan néztek fel a huszonéves forma magas, vékonydongájú fiatalemberre, mint a nagy pofon gazdájára. Mintha az égből került volna oda közéjük. Menekülőre fogták a dolgot. Lajos is szédülten feltápászkodott a földről, meg-megbotolva futni kezdett a falu felé miközben visszakiabált:
- Megbánod te ezt még, nagyon megbánod!
Égette a pofon az arcát, nagyon fájt, kissé szédült a feje, érezte, hogy felrepedt a szája széle. Beléhasított a találkozás anyjával, ettől még jobban félni és futni kezdett. Bosszút esküdött magában, miközben eltűnt a szélső házak mögött.

A fiatalember közben felsegítette Csöpikét. A lány leporolta magát, összébb húzkodta ruháját, hálálkodva nézett a másikra:
- Köszönöm Kálmán bá! Tudja...
Újra megeredtek a könnyei, nem tudott beszélni.
- Na, gyere, hazakísérlek, de aztán engem még egyszer ne bácsizz le, nem vagyok én olyan öreg!
Csöpike hiába próbált tiltakozni, Kálmán nem engedett. Ismerte a szüleit, hallomásból tudta, hogy nagyon szigorúan nevelik. Lehet, hogy azért, mert nagyon késői és egyetlen gyermek, vagy talán az istenfélő életmódjuk miatt.
A kislány remegett az átélt élmények hatása miatt, de azért is, mert félt, hogy otthon ezért még ő fog büntetést kapni. Hazafelé hadarva elmesélte, hogy mi történt vele. Csak látásból ismerte Kálmánt, mégis, ahogy belenézett mélyen ülő barna szemeibe, úgy érezte, mintha évek óta ismerné. Az alatt a pár perc alatt olyat érzett, amit addigi rövidke élete folyamán még elég ritkán tapasztalt: biztonságban érezte magát...

Mielőtt a fiatalember bekísérte a házba, hirtelen elővett zsebéből egy vékony bőrláncon lógó angyalkát ábrázoló kerámia szobrocskát és a meglepett kislány apró kezébe tette.
- Legyen ez a medál a Te védőangyalod! Ha veszélyben vagy, csak beszélj hozzá. Meglátod majd, hogy segít neked! Még az is lehet, hogy én is megjelenek!

A kislány megbabonázva bámulta az apró angyalkát, majd nyakába akasztotta. Az egész olyan volt, mintha valamelyik gyermeki meséje elevenedett volna meg

- Köszönöm szépen! Ígérem, hogy örökre megőrzöm...




2
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

✞

Szombat

Jó keresztényként Istennek mindig hű szolgája voltam.

Isten valóban azért teremtett e földre, hogy lelkipásztora legyek e nyomorúságos lelkeknek? A jóságos lelkipásztor, akinek lelkét s életét talán örökre derékba törte egy bűnös pásztoróra, aminek kézzelfogható emlékét napról napra látom a paplak ablakából, ahogy jön és megy az iskolába? Istenem! Lelkem talán az égő gyertyád? Rád szegezem tekintetem! Bocsásd meg bűnös lelkem! Hogyan mutathat utat e lélek, kit a bujaság rossz démona éget? Poklok tűzén hevítem testem porhüvelyét, miközben titkon nézném a nők rejtett, feslett hüvelyét!
Ördögi erők esküdtek ellenem, állandó harcom e gyengeséggel felőrli már minden erőm. Nem tudom, mit kell tennem, hogy célodat elérd velem; Teremtőm!
Tizenhárom éve kísért az a bűnös perc, mikor az a szajha elérte célját. Ezerszer pergett végig bennem minden pillanat. Bejött a céda gyónni, keresetlen szavaival zavarba hozott, majd izgalomba. Szemeivel gúzsba kötött, ahogy az oltárra lökött. Egy kicsit olyan volt, mint egy feloldozó szertartás, egy áldozat az elkárhozott lelkekért. Gyűlölöm azt a nőt azért a pillanatért és minden másikat, kinek a lába között bűzlő fekély, állandó selymes álmokat ígér, és a beteljesületlenség bujasága lesz ágaskodó szervem netovábbja, agyam gyáva vágya...

Gyűlölöm a nőket. Kerülöm a tekintetüket. Messziről megérzem, ha menstruálnak, ha lábuk közül még csordul a férfi nedve, legyen az férj, vagy szerető, csak jó legyen kedve, én meg oldozzam fel a bűnös lelkeket! Hogyan, mikor én is bűnös vagyok?
Akkor, mikor az Erzsi e buja tettet tette velem, s különösen rá kilenc hónapra, mikor megszülte a magzatot, majdnem megcsonkítottam magam. Tettemtől a félelem hárított el. Azóta nőre nem nézek, kerülök mindenféle fizikai kontaktust velük.
Istennek még biztosan rendeltetése van e földön velem.

A gyerekeket például nagyon szeretem. Különösen azt az angyalarcú ministráns szőke kislányt. Tényleg olyan, mint egy földre szállt angyal. Olyan tiszta a tekintete, mintha Isten követe lenne. No és a hangja! A mise alatt, mikor a kórus hangja felszáll a hívők feje fölé, az ő hangja kiválik és felkúszik a templomtoronyba, talán az ő hangját még az Úr is hallja. A parókiából látom nap, mint nap, hogy a tanítás után különválik a többi gyerektől és önfeledten játszik egyedül a domboldalon. Mintha Isten háza egy delejes mágnes lenne.
Éppen most ment el. Segített előkészíteni a holnapi misére.
Most befejezem e titkos napló írását, hogy felkészüljek a holnapi istentiszteletre.

Vasárnap

Csodálatos volt ez a mai nap! Mintha megtisztultam volna. Én, a bűnös pap megtisztultam a hívőktől. Ahogy rám néztek, megint úgy éreztem, mint régen, hogy Istennek jó szolgája vagyok. Áhítattal szívták magukba szavaim. Jóságuk engem is átjárt. A kis szőke angyal is olyan lelkesen adogatta a szentelt ostyát, hogy öröm volt nézni. Melegség járta át testem és lelkem. Majdnem meghatódtam a látványától. Ő az én kis védőszentem.
Ma meglátogatott az öcsém is, aki most kezdi a szomszéd faluban papi hivatását gyakorolni. Gyakorlati dolgokról beszélgettünk. Jól érzem magam.

Hétfő

Félek, hogy valaki egyszer elolvassa e naplómat. Mégis, olyan erős kényszert érzek arra, hogy megosszam e lapokkal a gondolataimat, hogy nem tudok ellenállni e kísértésnek. Isten szolgájaként létezem e világias világban, mégis néha úgy érzem, hogy megtörik bennem lényem, valami megváltozik bennem, vágyaim ébredését bekötöm e naplóba. Kettős életet él tán lelkem? Egyik énem szapulja a bűnt, míg a másik gyarlón küzd ellene, néha vétkezve. Az elmúlt napokban nagyon küzdök feltámadó vágyaim ellen. Istenem, segíts meg engem! Oldozz fel bűneim alól! Mikor megpillantom azt a földre szállt szőke angyalt, olyan merevedésem támad, hogy attól félek, hogy egyszer bejelez a reverenda. Ezért aztán azt találtam ki, hogy bűnös gondolataimat lenyugtassam, hogy e várható találkozók előtt rendszeresen onanizálok. Nem tudom, mit kellene tennem, hogy vágyam csillapítsam, tudatom más régiókba tereljem. Ráadásul az ejakuláció megnyugvást sem hoz, csak undort. Olyan kiábrándultságot érzek, mint máskor soha. Mégis újra és újra elfog a vágy, hogy farkam marokra kapjam...

Kedd

Ma szörnyű dolog történt. Elmesélni is szinte lehetetlen. Valahogy mégis izgalmas. Nagyon szégyellem magam. Miután végeztem napi papi teendőimmel, megtisztálkodtam és újra magamra öltöttem papi ruhámat. Azt még nem mondtam, hogy csak ebben a ruhában vagyok képes izgalmi állapotba jönni, de már olyan szinten vagyok ezzel, hogy a napi szertatásaimnak részévé vált ez a folyamat. Egyfajta megtisztulásnak érzem és a természet csodálatos velejárójának, amikor a sűrű, ragacsos ondó elhagyja testem. Ma is a reverendát félrehajtva, hátradőlve az ágyon a sekrestyében sebesen vertem meredten álló farkam, miközben csukott szemekkel a kis szőkeségről ábrándoztam - mindig őrá gondolok -, mikor hirtelen nyikorgó hangot hallottam és szemem kinyitva ott állt előttem vágyaim tárgya, kimeredt hatalmas szemekkel rám bámulva, tátott szájjal nézett rám, miközben én azt hittem, hogy még mindig agyam szülötte a látott kép, és a vágyaktól elsöpörve szinte életre kel tudatom kivetített képe, hogy akkorát élveztem abban a pillanatban, hogy az ondósugár felspriccelt szememig, arcom félig beterítve, és ez a pillanat megállt, mígnem számban a kesernyésen sós spermám ízével visszacsúsztam a valóságba. Ekkor az ajtó is újra nagyot nyekkent, ahogy a kislány után becsapódott. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Álom ez vagy valóság? Aztán, ahogy tudatom egyre jobban tisztult és látásom is, ahogy kitöröltem szememből az élvezet e maradványát, rájöttem, hogy a valóság az, amit egy töredékre a képzeletnek hittem. Első gondolatom ekkor az volt, hogy utána rohanok. Továbbszőve e gondolatot, rájöttem, ennek már nem lenne értelme. Azóta ezen gondolkozom, mi lehet e mai nap következménye.


Szerda

Különös álmom volt az éjjel.
Azt álmodtam, hogy pappá szentelésem után távoli országok misszióiban tevékenykedem sok pogány gyermeket megkeresztelve. Életem az Isten-szeretet és az önfeláldozás csodája, állandóan prédikáltam, hitoktatást végeztem, mint lángoló lelkű hittérítő.
Fáradhatatlanul hirdettem az evangéliumot. Sok angyali arcú gyermek borult térde elém, nem győztem őket megkeresztelni. Mígnem egy nap annyian lettek, hogy nem láttam mást, csak a rám néző gyermeki szemek igéző követelését.
Verejtékezve tértem magamhoz e szörnyű álomból.

Szombat

Másfél hete nem írtam beléd kicsiny naplóm. Másfél hete nem töröltem beléd lelki szennyeim mocskát! Bocsásd meg nekem! Elmém néha oly zavarodott, hogy nehéz megállnom e csúf világon. Valami végleg kettészakadt bennem, egyik énemben a tiszteletre méltó atya, míg a másik a vágyaitól duzzadó kurafi. Azon az estén rettegve számoltam a perceket, összerezzentem az ingaóra időnkénti kondulására, éjszaka ébren virrasztottam, de aztán nem történt semmi. Sem másnap, és azóta sem. Féltem, hogy jönnek értem, zaklatni, vádaskodni fognak, de úgy látszik, az kettőnk titka marad. Igaz, hogy az eset óta kerül az angyali szőkeség, nem mer szemembe nézni, kerüli az olyan helyzeteket, mikor kettesben maradhatnánk.
Holnap, mise után beszélnem kellene vele. Annyira már nem kislány, hogy nem értene meg bizonyos dolgokat. Bár a szülei istenfélő, hitbuzgó, idős emberek, de talán pont ezért van esélyem. Valami halványan kezd körvonalazódni bennem. Lehet, hogy ezen angyali teremtéstől még jobban megtisztulhat lelkem azáltal, hogy segít kiűzni testemből az ördög pokoli démonát.

Vasárnap

Ó titkos naplóm! Ha érezhetnéd azt az érzést, mi bennem ma életre kelt, talán Te is testet öltenél e csúf világba! Remeg a kezem, mikor e sorokat beléd vésem.
Hitem erősödik, túlbuzog lelkemben az áhítat! Olyan erőt éreztem ma magamban, mikor a misét megtartottam, mint még soha! Igen! Már tudom az Isten nekem megvilágított útját! Általam fog megtisztulni és e kis angyalon keresztül a sok bűnös lélek!
Mise után szóltam neki, hogy maradjon segíteni, rendet rakni a parókián. Kifogást keresett, szinte verdestek angyali szárnyai. Apja szólt rá szigorúan, mire megadóan bólintott. Mikor mindenki elment, szótlanul nekiálltunk pakolni a szertartáshoz szükséges tárgyakat a helyükre a sekrestyébe. Szemlesütve tette a dolgát, nem mert rám nézni. Ettől önbizalmam egyre jobban erőre kapott. Mikor elmentünk egymás mellett és véletlenül kicsiny keze súrolta a reverendámat, vágyam újra soha nem érzett erővel feltámadt. A következő fordulónál szembefordultam vele, elállva a sekrestye szűk ajtaját. Megköszörültem torkom, egy pillanatra szemembe nézett, majd elkapta tekintetét. Előzőleg azt terveztem, hogy egy bibliai történettel példálózva elmagyarázom neki, hogy sokszor nem a valóságot látjuk szemeinkkel, hanem a képzeletünk falára vetített vásznon az ördögi démon bűne jelenik meg. Emberi látomásaink néha keverednek a valósággal. Aztán e helyett valami teljesen másról kezdtem el beszélni. Isteni megtisztulásról, egy természetes folyamatról, amiről az emberek nem beszélnek. Az ő ártatlan, tiszta lelke még befogad minden újat. Pár perc után rám nézett az angyali tekintet. Éreztem, hogy nem bírok magammal.
- Lányom a te isteni küldetésed az, hogy általam megtisztulj lelked bűneitől. Isten által rám ruházott feladatnak tekintem azt, hogy feloldozzalak e megtisztulási folyamat által.
Eközben éreztem reverendám emelkedését, szívverésem felgyorsult, hangom meg- megbicsaklott. Megfogtam kis kezét és behúztam a reverenda alá. Tiltakozása erőtlen volt, az angyali szemek riadtan kimerevedtek. Félrehúzni sem volt idő ruhám redőit, abban a pillanatban, amint testemhez hozzáért; elélveztem. Visszarántotta kezét, amelyen fehérlett még testem melege, maga elé tartva e jelet, kisurrant mellettem. Én megbénultan álltam. Percek teltek el, mire magamhoz tértem réveteg kábulatomból. Csodálatos érzés volt!

Péntek


Egész héten nem jelentkezett. Nem jött el a többi ministránsgyerekkel hittanórára. A domboldalon sem láttam játszani.

Szombat

Talán holnap. Holnap mindenképpen találkoznom kell vele.

Vasárnap


Mise után mire szólhattam volna, észrevétlenül lelépett. Ez így nem mehet tovább. Tehetetlen düh tobzódik bennem. Írni sincs kedvem.

Csütörtök

Isten meghallotta szörnyű kínszenvedésem. Segítő kezét felém nyújtotta, és kiemelt a bűzös ingoványból, mely napok óta fogva tartott. Felemelt magához, leültetett; és azt mondta: "Kicsiny pásztorom, légy boldog! Tereld tovább a kijelölt úton a Te nyájadat! Imádkozz, s ha vétkezel bűnös utadon, a megtisztulás tüze hevítse tested felém!"
Végre jól érzem magam. Nagyon jól. Le sem merem írni, mi történt ma velem. Mi lenne, ha valamely világi személy e naplómat egyszer megtalálná? Még jobban el kell rejtenem. Most többet nem írok.

Kedd

Nem bírom tovább. Kicsi naplóm bocsásd meg nekem hűtlenségemet, hogy élményeimet nem osztottam meg veled napok óta. Kihez lehetnék őszinte, ha nem hozzád? Ugyan kivel beszélhetném meg az én lelkem boldog nyomorúságát?

Égető tűzben tisztulok napról napra. Bűnöm kieresztem magamból, hogy hitemet erősítsem. Megváltom ezt a világot a gonosztól! Abba kell hagynom, mert valaki kopog.
Csak az öcsém volt. Hosszasan elbeszélgettünk. Mikor elment, olyan furcsán nézett rám, mintha sejtené isteni küldetésemet. Persze lehet, hogy csak beképzelem magamnak. Mostanában olyan kristálytisztán érzem köröttem e világot. Mintha érzékszerveim erősödtek volna. Megérzem az emberek betegségét, lelki bánatát, látom bűneiket. Szinte belátok a fejükbe aljas gondolatok után tapogatózva. Érzem, hogy napról napra egyre jobban megtisztulok e gyarló világtól. Most abbahagyom, mert fáradt vagyok.

Kedd

Egy hete, hogy nem írtam semmit. Most pedig le kell írnom, hogy napok óta ugyanazt álmodom. Be vagyok zárva valahova. A falak sejtelmesek előttem, mert látásom homályos. A földön fekszem, nem fáj semmim, mégis képtelen vagyok felállni. Mintha megbénult volna mindenem. Aztán rájövök, hogy a falakon keresztül sűrű füst árad felém. Levegőt vennék, de csak krákogóan köhögök. Aztán körben sárga lángnyelvek csapnak fel. Az egyre nagyobb füstben a lángok már vörösen izzanak. Mintha a pokol tisztítótűzén égnék! Iszonyú keservesen elvonszolom magam az ajtóig. Felkönyökölve épphogy elérem a kilincset. Sistergést hallok és égett hús szagát. Fájdalom szaggatja testem. Látom, hogy kezem csontig ráégett a kilincsre. Hiába rángatom, be van zárva! Sikoly tör ki belőlem…és. Ebben a pillanatban mindig felébredek. Ilyenkor reszket a testem, legtöbbször már nem tudok visszaaludni.

Szerda

Megint éjszaka van. Verejtéktől csatakos a hálóruhám. Megint a szörnyű álomra ébredtem. Megint nem bírok visszaaludni. Vajh... miért nem nyugszik meg lelkem végre? Most olyan boldognak kellene lennem. Ez sem igaz. Napközben nagyon boldog vagyok. Csak ezek az éjszakák...

Csütörtök


Két héttel ezelőtt mindent egy lapra feltéve mentem el az angyalarcú szüleihez. A kis szőkeség nyitott ajtót. Haját most is copfba fonva viselte. Félelem csillant meg szemében. Korosodó szülei meglepve, de kedvesen fogadva tessékelték félre a dermedten álló gyermeket. "Vajon minek köszönhető a nagy megtiszteltetés, hogy a tiszteletes úr személyesen látogat meg minket?" Az apa alacsony, de széles vállú ember, szikár arcára mély barázdákat szántott a falusi élet. Anyukája magasabb, kicsit teltebb asszony, gömbölyded, pirospozsgás arccal. Beinvitáltak a fehérre meszelt szobába, amely egyszerre szolgált hálónak és nappalinak. Pedáns tisztaság mindenhol, az ágyneműkkel magasra dúcolt bevetett ágyat hímzett terítő takarta, körben párnákkal, az ágy felett a falon feszület, a kis polcokon szentképek sorakoztak. "Csöpike, menj a szobádba!" - Utasította apja a megszeppent lányt. Miután hármasban maradtunk, udvarias társalgás következett a falusi dolgokról, az egyik utcabeli szomszéd haláláról. Vendéglátóim egyre kíváncsibb arckifejezését látva a felszínes témák után lassan rátértem jövetelem céljára. Hosszú litániákba bocsátkozva kifejtettem, mennyire fontos napjainkban hitünk szeretete, az elmélyülés vallásunk minél jobb megismerésében, különös tekintettel egy nyolc éves gyermek fejlődésére nézve. Nekem is nagyon sokat jelent az ő segítsége. Beszédem közben kíváncsi arcuk lassan értetlen vonásokat kezdett ölteni. Rövidesen kiderült, hogy nem tudták, hogy kislányuk mostanában kerüli az Isten házát. Otthonról rendszeresen azzal indult el, hogy megy a templomba. A szülök feltámadó haragját látva próbáltam őket megnyugtatni, hogy még semmi sem fordult rosszra, egy pillanatnyi megingás hitünk szeretetében és gyakorlásában még könnyen visszafordítható. Megbeszéltük, hogy ezentúl minden másnap felkeres a gyermek annak érdekében, hogy hitét megerősítsem, megmutassam számára a helyes utat, és még szorgalmasabb legyen a ministráns feladatok ellátásában. Láttam, hogy az édesapja szinte könnyeivel küszködött, mikor arról mesélt, hogy mennyire fontos őnekik, hogy ez a kislány - aki igen késői és egyetlen gyermekként jött e világra -, tisztességben nőjön fel, elkerülje azokat a kilengéseket, amik manapság egy fejlődő gyermeket állandóan kísértenek. Megkért rá, hogy amennyiben a jövőben bármi jelét látnám annak, hogy a szeretett gyermek meginogni látszik, azonnal értesítsem őket. Alig tudtam leplezni határtalan örömömet, mikor becsukódott mögöttem az ajtó.

Még aznap este megkeresett a parókián. A bátortalan kopogásból egyből tudtam, hogy ő az. Kicsit reszketett, mikor beengedtem, szemlesütve beszélt hozzám:
- Tisztelendő atyám, bocsásson meg nekem, bocsássa meg, hogy vétkeztem. Ígérem, mindenben segítek Önnek, Istennek hű szolgája szeretnék lenni, igaz keresztényként szeretném élni az életem. Atyám, rója ki rám a szükséges penitenciát.
Ezzel monoton hangon végigmondott egy "miatyánk"-ot.

A győzelem kéjes ízét éreztem számban.

Hirtelen megszűnt létezni minden. Eltűnt a szemben levő feszület a faragott kereszttel és Krisztus-alakkal együtt, eltűntek a falak, a szoba, összezsugorodott a tér, csak a világoskék szemek delejének ereje világította agyam perifériáját. Parancsolón néztem le a törékeny gyermekre, megfogtam kezét és félrehúzott reverendámból kiágaskodó péniszemre helyeztem, majd ütemesen – kicsiny kezét erősen markolva -, egyre sebesebben rángatni kezdtem. Az égszínkék tekintet gyermeki buja bája szíven döfött. Hiába gyorsult kezünk, éreztem, hogy képtelen vagyok az ejakulációra. Azok a szemek megbénítottak. Átdöfött ártatlan nézésével. Hosszú percek teltek el, kezem már zsibbadt. Makkom egyre jobban vöröslött, a kéj és a fájdalom egyszerre feszítette. Hirtelen elengedtem a rabul ejtett kezet, megragadtam a szőke copfokat és magamra rántottam. Abban a pillanatban, ahogy a gyermeki száj makkomat érintette, mintha elszabadult volna belőlem a kénköves pokol összes tüze. Hevesen szorítottam magamhoz, míg vágyam teljesen el nem csitult. Elengedtem. Próbált hátrálni - arcocskájáról a sperma csöpögött a padlóra -, öklendezni kezdett, én csak álltam, tehetetlenül néztem, ahogy vastag sugárban lehányja papi ruhám. Összegörnyedve - kezeit arcába temetve - zokogni kezdett. Könyökét megfogva leültettem, egy ronggyal próbáltam letörölni meggyötört pofijáról a szűzi tisztaság tisztátalanná tett foltjait. Kis idő múlva abbahagyta a sírást, odament a szenteltvíztartóhoz, megmosakodott benne, szótlanul hátat fordított és az ajtót kitárva hagyva kiviharzott. Néztem, ahogy lefut a domboldalon és eltűnik a házak között.

A vasárnapi mise után a szülei megkerestek. Hálálkodva kérdezték, hogy minden rendben van-e. Igenlő válaszom után mondták, hogy Csöpike pár napja szemmel láthatóan megváltozott, aminek nagyon örülnek. Még ájtatosabb lett, többet segít otthon, úgy tanul, mint egy kisangyal, csak az a furcsa, hogy olyan szótlan lett, alig lehet kihúzni belőle valamit. Megnyugtattam őket, hogy ez így van rendjén, ebben a korban ez természetes, ahogy múlik az idő, úgy változik, hitének ereje úgy mélyül el a fiatal lélekben, ahogy az öreg fák gyökerei a földben terjeszkednek.
Ők már mennek haza, de Csöpike természetesen még marad segíteni a tiszteletes atyának.
Úgy is lett. Mikor kettesben maradtunk, megdicsértem jó viseletéért, a szülei és az egyház iránt tanúsított tiszteletéért, kifejtettem újra, hogy közös bűneinktől csak úgy tudunk megszabadulni, hogy megtisztulunk a mi titkos szertartásunkkal. "- Gyermekem, a Te ártatlanságod által tisztítjuk lelkünk Istennek szent házában, hogy végleg kiirtsuk magunkból a világi csábítások fertőzött bűneit."

Aztán lágyan magamhoz vontam szürke fürtjeit. "Nyisd ki szájad, gyermekem." Behelyeztem egy szentelt ostyát, erre péniszem végét tettem, és okítgattam, hogyan szopogassa. Mikor beleélveztem bűnös nedvem, odament a szenteltvíztartóhoz és beleköpte a nyálával keveredett spermát.

Napról napra egyre engedelmesebb lett. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni, a jelenlétemben mindig kifejezéstelenül nézett maga elé, az angyalka mintha kicsit megfagyott volna, az ártatlanság édes szirma kezdett lefoszlani az időnként mérhetetlenül szomorú vonásairól.

Szombat

Ma kivételesen sokáig aludtam. Nem gyötört a visszatérő álmom. Ebéd után is leheveredtem, ami nem szokásom, kicsit még szunyókáltam is, majd megtisztálkodtam. Most is izgatottan várom, hogy nemsokára megérkezzen. Abbahagyom, mert kopognak, bár még nem lehet Ő, mert ahhoz még korán van.

Felháborító! Az a fattyú volt itt számon kérni atyai mivoltomat. Legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy képes lehet erre. Durván elküldtem, tagadva mindent, miszerint bármifajta közöm lehetne az ő nemzéséhez. Még hogy az én vérem! Isten szolgájaként hogyan lehetnék atya helyett apa? Teljesen felbőszített!
Most már tényleg tűkön ülök, hogy jöjjön az én angyalkám és megnyugtasson...

...Most csukódott be az ajtó. Elment. Furcsán izzott ma az égszínkék szeme. Még engedelmesebb volt, mint valaha. Mi ez a hang? Mintha kulcs nyikorgását hallottam volna. Megnézem mi az.

✞


3
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


1984.

Hatalmas tömeg volt a diszkóban. A színes fények sejtelmes félhomályt hagyva körbevillóztak a teremben, meg-megcsillantva a táncoló párokat. Éppen egy ABBA slágert nyomatott a disc-jockey, mikor a fiatal lány - átfurakodva a táncplaccon -, a bárpulthoz verekedte magát, csatlakozva barátnőihez. A soványkának tűnő tini fehér szoknyát viselt egy rózsaszín blézer felsővel. Kivágott dekoltázsa sejteni engedte bimbózó nőiességét. Szőke hajfürtjei hajcsavarók nyomát viselték.
- Na mesélj, milyen a pasi? Tök jól táncol! Hol hagytad a lovagot? - faggatta a többi lány.
- Azt mondta, kimegy a klotyóra. Nekem nem az esetem. Csak a kedvenc számom miatt mentem el vele táncolni. Kérjetek már egy vodka narancsot csajok!
Belekortyolt italába, mikor feltűnt táncpartnere. Barátnői összenevettek.
A magas, széles vállú fiú átkarolta a lányt.
- Hello! Már itt is vagyok! Na, rázunk még egyet?
Választ sem várva a szöszit elkezdte húzni magával:
- Figyú! Mit is mondtál, hogy hívnak?
- Nem mondtam semmit. Különben meg nincs kedvem táncolni. Ha nem haragszol, meginnám az italomat.
Ezzel sarkon fordult a lány, visszaülve a pulthoz. A fiú nem hagyta magát lerázni:
- Na gyere már, ne kéresd magad. Utálom, ha egy csitri megjátssza magát.
- Ha nem értesz a szép szóból, akkor úgy is mondhatom, hogy kopjál már le! Különben is, valakivel összekeversz! Nem látod, hogy rontod itt a levegőt? - hajolt közelebb a fiúhoz, nyomatékot adva szavainak.
- Hülye picsa, megbánod te ezt még!
Kiabált vissza a megszégyenült fiú, majd eltűnt a tömegben.
- Ezt jól megadtad neki Csöpi! Le a krapekokkal! Erre koccintsunk! - harsogták barátnői.
Kis idő múlva a lány elbúcsúzott a többiektől.
- Bocs csajok, de ma kivételesen időben hazamegyek. A nagynéném nincs túl jó passzban, az igazat megvallva én sem. Lehet, hogy sok volt a vodka a narancsban?
A többiek csodálkozva néztek utána. Nem volt jellemző rá, hogy hajnal előtt hazamenjen. Főleg egyedül.
A ruhatárból kivette télikabátját, odaköszönt az ismerős kuverosnak, majd megindult a jeges úton. Csúszós talpú cipőjével aprókat lépkedett, nehogy elessen. Közeledő lépéseket hallott maga mögött. Ismerős hang ütötte meg fülét:
- No, nézd csak, a kis szabadkozó fruska! Mi van kislány, ilyen hamar meguntad a bulit? Képzeld, mi is! Szerencséd van, mert a haverommal arra gondoltunk, hogy folytassuk veled hármasban! Lehet, hogy ismeritek egymást?
Italtól bűzlő lehelet csapott az arcába, mikor egy erős kéz hátrafordította. Félelem szúrt belé, ahogy meglátta az elutasított fiút a diszkóból. Mellette kaján vigyorral az arcán egy ismerősnek tűnő arc...
- Lajos?! – kiáltotta önkéntelenül, szája elé kapva kezét. - Hogy... hogy kerülsz te ide?
Évek óta nem látta a rossz emlékeket felidéző alakot, aki most megférfiasodva állt előtte.
Sötétlő bajsza alatt gonosz vigyorral szólalt meg:
- Csöpike! Az édes kis pipike! Kicsi ez a világ ugye aranyom? Gondoltam, hogy nekem kosarat adsz, de hogy a barátomnak is... Megint szereztél egy fekete pontot.
A lány segítségkérően nézett körül, de a késői órán a kihalt országút melletti fákkal övezett járda is néptelennek tűnt. Megpördülve kitépte magát, futásnak eredt, de a síkos járdán pár lépés után megcsúszott, majd hasra vágódott. A fiúk hamar utolérték. Hanyatt fordították, rátérdelve kigombolták kabátját. Egyikük durván megfogta mellét.
- Nézd a picikét, már hogy gömbölyödik.
Lajos megfogta blúzát, és egy mozdulattal letépte a vékony anyagot. Hófehér mellei elővillantak. A hidegtől egy pillanat alatt libabőrös lett. Egész testében reszketett a félelemtől.
- Segítsé... Próbált kiabálni, mire sáljával durván betömték a száját.
Újra a mérhetetlen megalázottság tehetetlen démona fojtogatta.
- Csöpike, nyugi. Nem fog fájni. Csináltál te már ilyet. Tudod, bűnbe esünk, aztán meggyónjuk vétkeinket. Meglásd, mi feloldozunk vétkeid alól!
Belekarmolt a Lajos arcába, mire kapott egy akkora pofont, hogy egy pillanatra elfeketedett minden előtte. Feltörtek könnyei.
- Rakoncátlankodik a kicsike? Na essünk túl rajta, told fel a szoknyát, húzd le a bugyit, rendezzünk egy jó kis murit…
A másik fiú szoknyáját felrántva letépte az apró kis bugyit, mikor egy autó csikorogva fékezett. Egy vékonynak tűnő, magas férfi pattant ki:
- Mi történik itt fiúk?
A helyzet elég egyértelműnek látszott, ezért a két fiú először védekezőn hátrálni kezdett. Aztán hirtelen Lajos előrelépett, mutatóujját az autós férfira szegezve:
- Mi a... mi a szentszar picsa. Hát te meg honnét a faszból kerülsz ide? Úgy látszik, a sors keresztezi útjainkat. De most nem fogsz az utamba állni. Hogy is hívnak? Kálmán? Most azt is megbánod, hogy az anyád világra hozott!
Fenyegetően lépett előre. Társa vette az adást, mert mindketten közelíteni kezdtek. A földön fekvő lány könnyeivel küszködve összehúzta kabátját, de a sokktól mozdulni sem tudott.
- Lajoska! - szólalt meg az autója előtt nyugodtan álló férfi. – Hagyjátok békén azt a lányt, aztán húzzatok innét! Nem volt elég tanulópénz az a gyerekkori lecke?

A két alak egyszerre támadott. Azonban Kálmán oldalra siklott az első ütés elöl kitérve, majd iszonyatos erővel - egy jobbhoroggal - eltalálta Lajost. Hallani lehetett az álkapocs csont reccsenését.
A rövid küzdelem ezzel véget is ért, mivel a másik támadó látva társa földre zuhanását; jobbnak látta, ha gyorsan sarkon fordul és elfut.
A távolodó léptek kopogása tompán visszhangzott az allé fái között. Lajos a földön nyöszörgött a fejét fogva. Megadóan nézett a fölé tornyosuló férfira. Felrepedt szájából vér és nyál keveréke csordogált.
Kálmán átlépett a vonagló alakon, felsegítette a megdermedt lányt. Mikor szemébe nézett, felkiáltott:
- Úristen! Csöpike, tényleg Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Úgy látszik, nekünk tényleg ez a sorsunk. Ilyen véletlenek ritkán adódnak.
Besegítette a lányt az autóba. A földön fekvő alak gyűlölködve nézett a távolodó autó után.

- Az a szerencséd, hogy áramszünet miatt félbeszakadt az éjszakai műszak. Így aztán hazaküldtek. Itt dolgozom a sarki üzemben esztergályosként. És Te? Mesélj már valamit, mielőtt hazavinnélek! Tényleg, merre laksz? Hidd el, hogy jót tesz, ha kicsit eltereled gondolataid! – nyugtatta a lányt.
- Kösz… Köszönöm Kálmán. Ez tényleg hihetetlen, hogy itt vagy.
Remegő hangon mesélt a férfinak kellemetlen estéjéről. Majd elmondta, hogy szülei három éve meghaltak, akkor került a városba a nagynénjéhez.
- Csöpike, hány éves vagy?
- Hát, tizenöt.
- Tizenöt éves vagy?! - csodálkozott a férfi. - Kicsit korai még neked az éjszakai élet, nem gondolod? Nagynénéd mit szól hozzá?

A lány nagyot sóhajtott, igyekezett másfelé terelni a beszélgetést. " Hát, még ha tudná ez a Kálmán, hogy fiatal kora ellenére milyen kicsapongó szexuális életet él!" Hiába húzta összébb kabátját, még midig rázta a hideg.
- Kálmán, nem ihatnánk meg valamit? Szeretnék megnyugodni, nem akarok ilyen zaklatottan hazaérni.
- O.K.! Bár itt a környéken nincsen semmi nyitva. Csak a benzinkút.
- Az is jó lesz, ha veszel nekem egy üdítőt!

Az autó beparkolt az épület mögötti sötét parkolóba, Kálmán bement a benzinkútra, a pult mögött álló magas, fiatal férfi ismerősként üdvözölte:
- Szia Kálmán! Ki az a jó, szőke kis bige a kocsidban? Neked még, úgy ahogy megy. Furikázod a csajokat, míg én itt szopok egész éjjel.
- Hello Feri! Sajna más a helyzet, mint aminek látszik. Csak egy üdítőért jöttem...
- Mi? Szabad a kiscsaj? Mutass már be neki!
- Ferikém, majd legközelebb. Most sietek...

Mikor visszaült az autóba, a lány éppen szakadt blúzát próbálta rendbe tenni.
- Sajnos, csak ásványvizet kaptam. Jó lesz?
- Köszönöm, tökéletes - a lány nagyot húzott a palackból. - Huh! Baj van! A bugyimat azok az állatok letépték. Igaz, hogy már úgyis szakadt lenne! Azt tudod, ugye, hogy pont jókor jöttél! Ha öt perccel később jössz, már megerőszakoltak volna! Köszönöm még egyszer! Örökre hálás vagyok neked! Milyen furcsa, hogy annak idején - mikor kislány voltam -, és a Lajos a templomdombon erőszakoskodott velem, akkor is pont Te segítettél nekem! Hét év eltelt azóta, de minden pillanatára emlékszem… És még azt mondják, véletlenek pedig nincsenek.
- Csak nem hiszel a sors karmájában Csöpike? Tudod, a múltkor olvastam valahol, hogy az életünk – mint egy könyv -, előre meg van írva. Tiltakozhatsz ellene, de a neked kijelölt útról nem tudsz letérni. Ezért nem is érdemes tiltakozni saját sorsunk fordulópontjai ellen. Ezért kell mindig, minden körülmények között vidáman vennünk az élet elénk gördített akadályait...
- Kálmán, tök jó veled beszélgetni. Mondjál még ilyeneket! Nem baj, ha egy kicsit hozzád bújok? Nagyon fázom! Egy kicsit szoríts magadhoz, úgy, mint hét évvel ezelőtt...
Bár a férfi meglepődött, de engedelmesen átölelte. A lány kicsi izgés-mozgás után összekuporodva a férfi ölébe fészkelte magát.
- Ez most nagyon jó. Itt biztonságban érzem magam.
Kálmán kellemetlenül észlelte az ölében fekvő lány alatt kezdődő erekcióját. Azonban pár perc után meghallva a másik egyenletes légzését, rájött, hogy a lány elaludt. Nem mert megmozdulni, nem akarta, hogy felébredjen. Akaratán kívül -, izgató érzés volt a lány forró leheletét érezni a nadrágon keresztül.
Nemsokára ő is elszenderedett...
Egy ismeretlen bárban ült meztelenül egy magas bárpulton álmában. Vele szemben ismerős arcvonású szőke táncosnő sztriptízt adott elő egy apró színpadon. Erősen sminkelt arca olyan igézően nézte, hogy nem volt képes levenni a tekintetét. Széles ajkai vöröslően fénylettek, ahogy a rúdon pörögve dobta le magáról ruháit. Odatáncolt hozzá, hátat fordítva jelezte, hogy segítsen levenni a fekete bőrből készült melltartót. Megbabonázva engedelmeskedett. A nő szembefordult vele, nagy holdudvarú, gyönyörű keblei közé fogta meredező hímtagját, majd nyelvével lassan végigszántotta azt. Kitágult pupillákkal nézte a vörös ajkak izgató mozgását. Igazi profiként szopott a nő, minden mozdulatából érzékiség sugárzott.
Egyre nagyobb forróságot érzett feszülő ágyékában.
Hirtelen kinyitotta szemeit. Nem tudta, hogy még mindig álmodik-e vagy ez már a valóság. Bénultan érezte a kéj közeledtét. Ölébe nézve csak a szőke hajfürtöket látta fel-alá járni. Iszonyatos erővel tört rá az orgazmus, teste belefeszült a kocsiülésbe. Hallotta, ahogy a lány buzgón nyeli a kiáramló spermát, majd ahogy nemsokára cipzárját felhúzza. Visszaült saját helyére, majd huncut mosollyal megszólalt:
- Bocsi, de olyan jól esett. Tudod, arra ébredtem, hogy valami nagyon nyomja a fejem. Gondoltam, megnézem, mi az a keménység, ami „kispárnámban” lapul. Aztán meg olyan követelőzően vágott szemközt, mikor fogságából kiszabadítottam, hogy gondoltam adok neki egy éjszakai puszit, hátha attól megnyugszik. Hát így történt. Bocsi Kálmán, hogy leszoptalak! Hidd el, nem így akartam kifejezni a hálámat, hogy megmentettél. Most pedig vigyél haza légyszí!
A férfi a döbbenettől meg sem bírt szólalni. A fiatal teremtés teljesen zavarba hozta. Furcsa volt ennek a 15 éves lánynak a szájából a „szopás” szót ilyen őszintén és keresetlenül kimondva hallani. Más nők egész életükben nem merik szájukra venni. Tűnődve nézett a másik szemébe, majd mikor szemeik találkoztak, elkapta tekintetét, beindította a motort.

A hazafelé út csendben telt el. Nem tudta, mit is mondhatna. Talán szégyellnie kellene magát? Nem érzett rá késztetést. Olyan természetesnek tűnt minden megtörtént furcsaság. Még szólni akart, mikor megállt a ház előtt, hogy az egyik pofija kicsit foltos, de aztán meggondolta magát.

- Emlékszel, Kálmán? - nyakából egy angyalkát ábrázoló medált húzott elő Csöpike. - Úgy látszik, ez mégis szerencsét hoz nekem…

A lány egy gyors pát intett, aztán magabiztos léptekkel bement a kapun.












4
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



1994.

A tank szörcsögve nyelte a pisztolyból kiáramló benzint. A tankolás után a kutas lemosta a szélvédőt, miközben a férfi bement a shopba fizetni. Vett egy ásványvizet is, amit az autóba ülve átnyújtott az "anyósülésen" ülő nőnek.
- Apu, nekem nem vettél semmit? - kérdezte egy öt év körüli kislány a hátsó ülésről.
- És nekem, nekem mit hoztál apci? - toldotta meg a mellette ülő két évvel fiatalabb kisfiú.
- Csiribí-csiribá! - húzott elő a férfi két csokit a zsebéből. - Apa nagy varázsló, tudjátok! - nyújtotta hátra a gyerekeknek az édességeket.
Játékos csata indult a hátul a zsákmányért.
- Drágám, szerintem most már indulhatunk.
Ekkor a kutas behajolt a szélvédőn.
- Kálmán, hallottad mi történt a Ferivel?
- Nem, már évek óta nem láttam.
- Már van vagy öt éve, hogy nem dolgozik nálunk. Tudod, elvett egy szőke kiscsajt, aki felcsináltatta magát, aztán ez a marha nekiállt inni, elvált. Na! Nem is ez a lényeg! Mióta iszik, hozzánk is bejár piálgatni, nem’tom talán abban reménykedik, hátha újra visszaveszik. Szóval a múltkor is tökrészegen bejött a kútra, aztán meztelenre vetkőzve nekiállt forgalmat irányítani. Aztán...
- Bocs Józsi. - szakította félbe a kutast Kálmán. - Nem haragudj, de indulnunk kell! Megyünk a családdal nyaralni. Jövő héten majd elmeséled a sztori végét!
- Elnézést! Jó utat, jó nyaralást!

Kikanyarodtak a benzinkútról, nemsokára elérték a főútvonalat.
Egy órát utaztak, mire elérték a hegyekkel határolt kis horgásztavat. Faházat béreltek ki az egyhetes nyaralásra. Napközben a gyerekek nagyokat lubickoltak az elkerített homokos parton, délutánonként sétáltak a környék kirándulóhelyeit bejárva. Kálmán hajnalonként lejárt a tóra pecázni.
A férfi nagyon boldognak érezte magát. Büszke volt feleségére - Orsira -, aki a két szülés után is remekül nézett ki. Nyolc éve ismerkedtek össze egy szórakozóhelyen. Romantikus szerelem szövődött közöttük, amely azóta is tartott. Igaz, anyagilag elég szűkösen voltak, de ami pénzük volt, azt jól beosztották, nem nélkülöztek. A gyerekek - Edina és Tomi -, megkaptak mindent, amire szükségük volt. Egy panelház első emeletén laktak, volt egy nem túl öreg autójuk. Kálmán elégedett volt az életével.
Rajongott feleségéért, mindene volt a család, a gyerekek. Szerette harmonikus, kiegyensúlyozott életüket. Elég későn nősült, korábban igyekezett kihasználni az adódó kalandokat, de mióta Orsit ismerte; kerülte a nőket.
Végre kapott munkahelyén egy hét szabadságot - esztergályosként dolgozott egy üzemben -, ezt használták ki a nyaralással.
Horgászás közben kisimult a lelke, ilyenkor nyugodtan tudott elmélkedni. Mikor visszaért a pecázásból és még aludtak a gyerekek, bebújt Orsi forró teste mellé és nagyokat szeretkeztek.
A nyaralás gyorsan elszállt. Utolsó este tüzet raktak, halászlét főztek. Miután a gyerekek elaludtak, a parázsló tűz mellett hanyatt fekve nézték a csillagokat. Orsi felkiáltott:
- Nézd drágám, Ott egy hullócsillag. Gyorsan kívánjunk valamit.
- Na, mit kívántál, kicsim? Én azt kívántam, hogy…
- Pszt! - szakította félbe az asszony. - Nem szabad elmondani, mert akkor nem teljesül...
Összeölelkeztek a szabad ég alatt.

Másnap azt tervezték, hogy hazafelé bemennek a férfi szüleihez.
A ház előtt titokzatoskodó mosollyal várták őket. Az unokák nagyszüleik nyakába ugrottak örvendezve.
- Mama, tök jó volt a nyaralás! Voltam apával pecázni!
- ... és papa képzeld el, egy csomót vízbicikliztünk!
Lelkendeztek a gyerekek.
- Na, gyertek beljebb - mutatott az öreg hátra. - Van egy meglepetésem apátoknak.
Kíváncsian mentek a hátsó kertbe.

A fészer előtt ott állt egy gyönyörű, piros motor. Kálmánnak tátva maradt a szája.
- Na fiam, ez mától a tiétek. Tudom, hogy mennyire szereted az öreg motorokat, én már biztosan nem fogom ezt az öreg paripát megnyergelni. Nemrég szereztem, aztán egy "kicsit" felújítottam. Használd egészséggel.
- Kö...köszönöm apa. Ez fantasztikus. Ez egy TLB Pannónia! De honnét jutottál hozzá?
- Az maradjon az én titkom. Bizony ez egy 62-es kiadású Pannónia TLB 250 de Luxe, amiből már csak pár darab van az országban. Ráadásul ez olyan mintha új lenne. Még nincs benne ötezer kilométer se!
Kálmán végigsimogatta az öreg járgányt. A karcmentes fényezés csillogott a napfényben. A gyerekek körbetáncolták az új szerzeményt.
- Apu, vigyél egy kört!
- Engem is, engem is vigyél!
- Én akarok elsőnek menni!
- Csend legyen! - szakította félbe a mama a vitát. - Most gyertek ebédelni, mert kihűl a leves. Majd utána kipróbálhatjátok.
- Még csak az kéne! Picik még ők ahhoz! - szólt közbe aggodalmasan Orsi.
Ebéd alatt végre megegyeztek, hogy elsőként a papa fog Kálmán mögé ülni. Elvégre neki köszönhetik az ajándékot.
- Anya, én is el akarok menni apáékkal! - könyörgött Tomika.
- Anya, menjünk utánuk autóval! Na, anya! – toldotta meg a nővére. - Aztán majd cserélünk a papával!
- Arról szó sem lehet, de nem bánom, autózhatunk mi is egyet. Mama, eljön velünk?
- Persze Orsika!

Ebéd után még körbejárták a motort. Kálmán berúgta a járgányt, felvette a bukósisakot, megvárta, míg apja elhelyezkedik a hátsó ülésen, aztán az országút felé vették az irányt. A tükörbe pillantva látta, hogy nem messze mögöttük követi őket az autó, benne a lelkesen integető gyerekeivel, a csitítgató feleségével és az édesanyjával.
Önfeledten élvezte, ahogy a lenge szél táncot jár homlokán…

5
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



2004.

A poharak hangosan csörömpöltek a mosogatóban. Miközben serényen járt a nő keze a meleg vízsugár alatt, vidáman dúdolt a rádióból kiáradó zene ütemére egy slágert. Középhosszú szőke haját kétoldalt összekötve viselte egy kendővel átfűzve. Világoskék szemei harmonikusan illeszkedtek az enyhén fitos orrhoz és kissé vastag ajkaihoz, melyet kerekdeden, dundisan ható pofik szegélyeztek az enyhén sminkelt arcon. A kislányos, szinte Barbie-babás benyomást azonban ellensúlyozta a kissé széles csípő, amelyet karcsú derék fogott közre és az asszonyosan telt, ruganyos mellek. A formás popsit ráfeszülő koptatott farmer takarta. Felsőrészként egy piros pólót viselt melltartó nélkül, szabad mozgást engedve így kebleinek.
Az elmosott poharakat áttette a szárítóra, lerázta víztől csöpögő kezét, megtörölte a derekán lógó kötényébe, majd teletöltött egy kiürült boros ballont. Kiegyenesedett, derekára tette kezét, a kinyújtózás jólesett enyhén sajgó derekának. Rápillantott a falon függő naptárra. Május 27-e volt aznap. El ne felejtsen holnapután Magdi névnapjára valami apróságot venni. Magdi volt a kisegítője időnként a kocsmában. Kicsit együgyű, de talpraesett lány. Alapjában véve meg volt vele elégedve. Kiment a pult mögül, hogy az egyik megüresedett asztalt letakarítsa. Aznap nem volt nagy forgalom. Bár a törzsvendégek jelentős részét helybeliek alkották, a kocsma elhíresült a gazdasszony és finom kávéja miatt is, ezért több kamionos is megállt egy erős feketére, és egy-két udvarló szóra, hátha sikerül kicsit közelebb férkőzni a kocsmárosné kegyeihez. Most csak két asztalnál ültek ismerős arcok a faluból. Ránézett a faliórára. Mindjárt két óra. Magdi nemsokára megérkezik. Ábrándozásából egy erős férfikéz billentette ki, amely durván belemarkolt a fenekébe.
- Csöpikém drága, adjál még nekem két decit.
Hátralökte magától a borszagú, munkásruhás férfit.
- Lajos, ha még egyszer megfogod a seggem, úgy megmarkolom a tökeidet, hogy húsvéti tojás se lesz belőlük!
Közben szembefordult az enyhén imbolygó, borostás alakkal, aki hirtelen átölelte és újra belemarkolt a hátsójába.
- Csöpikém drága, egyszer úgyis az enyém leszel! Velem mikor kefélsz már végre egyet? Mindenkinek szétdobod a lábad, csak pont engem hagysz ki? Gyere te kis...
Nyüszítve felhördült e szavak közepette. Lenézve látta fájdalmának kiváltó okát: A nő olyan erősen megmarkolta a golyóit, hogy tehetetlenül hátralépett kezeit maga mellé eresztve. Mozgásában követte a nő is.
- Megmondtam neked Lajos, hogy okos legyél. Különben is; nem szégyelled magad, hogy tökrészegen vezeted azt a traktort? Miért nem mész haza, a fiatal kis feleségedhez udvarolni?

E szavak közben két ismerős fuvaros lépett be az ajtón:
- Csöpike, van valami probléma?
- Á, semmi baj, csak a Lajos éppen menni készül.
Csöpi ezzel hátrébbmozdult, elengedve a férfi szorongatott testrészét. Lajos halkan szitkozódva kisomfordált a kocsmából. Nemsokára halhatták a távolodó traktor hangját.
- Igeeen, fiúk! Mit szabad adnom? A szokásos tejeskávé egy cukorral és a másik cukor nélkül?
Újra jókedvű volt, a kis incidens nem zavarta meg. Az elmúlt évek alatt megszokta már a hasonló molesztálásokat. Tudta, hogy a faluban nagyon ledér nőnek tartják, szabados viselkedése, kendőzetlen modora miatt. Ki nem állhatta az álszent, képmutató embereket. Különösen azokat, akik egész héten vétkeznek, hogy aztán a hétvégi misén megnyugtassák meggyötört lelküket a templomban. Csapongó szexualitását néha saját maga is nehezen tudta kezelni. Arra figyelt, hogy a falusi férfiakat kerülje. Nem akart családi botrányok szereplője lenni. Tudta, hogy sokan nem a kávé, meg a jó bor, hanem miatta járnak be a kocsmába. Ez meg jót tett a növekvő forgalomnak, úgy hogy nagyon nem bánta. Eddig mindig sikerült kikeverednie a kellemetlen helyzetekből. Igaz, hogy ilyen erőszakos sincs még egy, mint ez a Lajos.

Közben megérkezett Magdi is. Derűsen telt a délután. A betérők hullámszerűen érkeztek, váltották egymást. Egy-két falubeli töltött hosszabb időt az ivóban.
Teherautó állt a hátsóbejárathoz. Dudált egyet, majd leállította a motort.
- Megjött a sörös Pisti! Magdikám, hátramegyek átvenni az árút, figyelj mindenre! Tudod, okos legyél!
A két nő cinkosan összekacsintott. Csöpi ledobta kötényét a pult mellé, a tükör mellett futva megigazította haját, majd hátrasietett a raktárba. Bírta a Pistit az állandó jókedve, viccelődései miatt. No, és még valamiért...
Az alacsony, széles vállú, negyven körüli férfi már görgette befelé a söröshordókat. Meglátva a nőt, kiegyenesedett:
- Hello Csöpikém! Te napról napra jobban nézel ki! Csak meg tudnám fejteni, hogy mi a titkod, otthon az asszonyon is kipróbálnám! Persze, ha hagyná magát! - tréfásan összehúzta a szemét. - Jól vagy? Komolyan, nagyon jól nézel ki! Hallom tényleg indulsz a Marilyn Monroe hasonmás-versenyen? - erre a tréfára mind a ketten felnevettek. - Hoztam neked söröcskét, mutasd meg a csöcsöcskét!
Ezzel a nő pólója alá nyúlva finoman masszírozni kezdte melleit.
- Ezeknek a csodálatos gömbölyű almácskáknak sohasem tudnék ellenállni - lágyan nekiállt csipkedni a mellbimbóit. - Hiába vár otthon jó meleg ágyam, ha egyszer most jött meg a bazi nagy vágyam! - ezzel kidomborodó nadrágjához húzta a nő kezét. - Édes pici Csöpike, Te vagy a legjobb pipike! Old ki nadrágomon a hámot, s vedd elő e megduzzadt szerszámot!
- Pistike! Benned egy Shakespeare, akarom mondani; egy Szexpír veszett el. Na, mutasd ezt a kicsikét, látni akarom, tényleg olyan nagy vitéz-e! - e szavakkal lehúzta a sliccét, kiszabadítva a meredező farkat. - Ez igen! Pistikém... - súgta kéjes hangon a férfi fülébe belenyalva egyet -, nem tudom, hová növeszted még ezt a faszt!
- Ő az, ki téged most jól megdagaszt! - vágta rá a férfi.
- Benned tényleg egy költő veszett el...
- Megbaszlak most e kéj szettel! - jött rá az újabb válasz.
- Nyugi nagyfiú! – azzal kigombolta szűk farmerját, kihámozta magát belőle, majd a férfi elé terítve rátérdelt. - Úgy látom, meg kell néznem közelebbről is a kicsikét… Imádom ezt a férfias illatot!
Szájába vette, nyelvével körkörösen nyalogatni kezdte a makkot, majd torkáig engedte a férfitestet, aztán kihúzva nyelvével végignyalt a megduzzadt golyókig, finoman beszippantva azokat, miközben egyik kezével lassan húzogatta a bőrt a makkon. A férfi kéjesen felhördült. Csöpi szájából kicuppantak a herék. Visszatért a hímvessző végéhez. Egyik kezével a herék alá nyúlva lágyan masszírozta azokat, míg a másikkal a hímvesszőt verte egyre ütemesebben, s közben egyre erősebben szívta magába. Időnként enyhített a szíváson, ilyenkor nyelvével újra körkörös mozdulatokat végzett, majd megint nagyobb intenzitással szopott. Hirtelen alsó kezének mutatóujját kinyújtotta, végigsimított a férfi ánuszán.
- Csööööpi! Áááá! - a férfi hangos kiáltással elélvezett.
Kéjesen nézte, ahogy a nő sűrűn nyeldekel, majd lenyalja az utolsó ondócseppet is farka végéről.
- Ne haragudj, Csöpike drága, de a kefélés úgy látom, most elmarad. Kiszívtad az összes erőmet. - húzta fel sliccét. - Ha gondolod, egy kis nyalakodást még rendezhetünk, bár megmondom őszintén, hogy még volna a városba egy fuvarom.
- Semmi baj Pisti! Majd legközelebb.
Gyorsan elbúcsúztak. Elgondolkozva nézett a távolodó teherautó után. "Ez a Pisti se a régi már. Csöpi ezt megint elbasztad." Néha elő szokott fordulni vele, hogy annyira belemerül a franciázásba, hogy ha a férfi nem szól időben, elmarad a kefélés. Vagy legalábbis késik. "No, nem baj - gondolta magában -, az legalább biztos, hogy nagy szopóbajnok vagyok. Hmm. Ugyan kinek köszönhetem ezt?" Régi emlék hasított belé, amit gyorsan elhessegetett.
Kelletlenül húzta vissza átnedvesedett bugyijára a farmert. "Annyi baj legyen. Majd éjjel magamhoz nyúlok. Addig meg csak kihúzom valahogy. Bár egy olyan igazi, nagy baszásnál nincs is jobb a világon." Sóhajtotta, majd végigsimított enyhén megfájdult alhasán. "Igen, igen Csöpike, egy jó kefélés most nagyon rád férne."
A mosdóban igyekezett más irányba terelni gondolatait. Visszament a pult mögé, ahol Magdi úgy tett, mintha valóban csak a sört vette volna át Pistitől. Ezt szerette ebben a lányban. Amikor nem kellett; nem kérdezősködött. Időnként elmesélt neki egy-két izgalmas kalandot, ha a kedve úgy tartotta, de a lány magától nem mert volna érdeklődni.
Éjfél jóval elmúlt már, mire az utolsó vendég is elment és be tudtak zárni. Elköszönt Magditól, majd hazafelé vette az irányt. A sors furcsa fintora, hogy mindennap látnia kell azt a templomot, amely gyermekkora szörnyű lidérce volt.
Soha, de soha nem felejtheti el a múltat. Nap, mint nap élénken él benne kislánykorának minden rettegett perce. Szörnyen vallásosan nevelték szülei. Aztán az a pedofil pap kiölt belőle mindent, ami csak egy kicsit is a hithez kötötte. Kiskamasz korától fogva csak saját magában hitt. Tiszteletlensége, szabadossága az élettel szemben talán mind annak az átkozott papnak köszönhető. Azt az utolsó éjszakát sem felejti el soha...

Ahogy elsétált a templom mellett, akarva-akaratlanul eszébe jutott - mint mindennap az elmúlt 17 évben, ahányszor erre el kellett mennie -, az az utolsó szörnyű este. Szombat volt, megint mennie kellett elvégezni a másnapi mise előkészületeit. Legalábbis otthon a szülei így tudták, távolmaradásról szó sem lehetett, mióta az a rohadék pap felkereste őket. Nagyon keményen nevelték, a pap látogatása után is apja nádpálcával emlékeztette a hit szeretetére és fontosságára. Ha tudták volna… ha tudták volna, hogy valójában mi történik azon a templomdombon... Soha nem hittek volna neki. Soha. Ezért eszébe sem jutott, hogy bárkinek beszéljen róla. Különösen azt a szombat estét követően. Halálfélelemben nőtt fel. Szóval, szombat volt és az a rohadék megint jól leszopatta, hogy "megtisztuljanak" Isten szent oltárán a bűn alól. A mocskos kis szertartás után rázárta az ajtót és a magával hozott doboz gyufát meggyújtotta és a bezárt ajtó elé dobta, aztán hazafutott. Ez örökre az ő titka maradt. Senkinek sem mert beszélni róla. A templom, benne a bűnös pappal teljesen leégett. A pokol tűzén végleg megtisztult a rohadék. Másnap az egész környék dermedten nézte az üszkös, még füstölgő romokat. A nyomozók őt is kikérdezték, de nem tudott semmiről. Azt vallotta remegő gyomorral – még el is sírta magát a kihallgatás alatt -, hogy mikor eljött, akkor nem történt semmi rendkívüli. Bájos arcú kislányként ő volt az ártatlanság megtestesítője. "Mindenki Csöpikéje" volt, a falu kis angyala. Akkor rettegéssel telt minden perce. Állandóan azt várta, hogy kiderül minden, és őt elviszik javítóintézetbe. Éveken keresztül kísértette álmatlan éjszakáin a pappal töltött "szertartások" és az a szombati nap. Elkárhozott lélekként beszélgetett saját szellemeivel. Félt, hogy a pap eljön érte a pokolból, és magával ragadja. Kislányként képtelen volt feldolgozni. Nem mintha azóta könnyebb lenne. Ez már végigkísérti az egész életét.
Soha nem derült fény arra, hogy valójában mi is okozta a tüzet. Több fajta pletyka is szárnyra kelt a faluban, de hivatalosan lezárták a vizsgálatot. Volt, aki szerint az egyház nyomására is. Volt olyan is, aki azt hallotta, hogy benzinmaradványokat találtak. Talán valami miatt öngyilkos lett a pap, hogy nem menekült ki a lángok közül? Vagy nem volt rá ideje? De legtöbben egy égve hagyott mécsesre gyanakodtak.

A templom nem egészen egy év alatt épült újjá. A régi papnak az öccse vette át a hivatalt. Csöpi soha többé nem tette be a lábát a templomba. Soha többé nem játszott a templomdombon. Szülei mindent elkövettek ez ellen, de hiába. Apja sokszor megverte, anyja naponta könyörgött neki. Erőszakkal akarták behúzni a templomajtón, de akkora hisztériában tört ki, hogy jobbnak látták hazaengedni. Szülei belerokkantak abba, hogy kislányuk megtagadja a hitüket. Odáig fajult a dolog, hogy nem vett részt az otthoni imákban sem. Miután minden próbálkozással kudarcot vallottak a szülök, fájdalmasan, de beletörődtek kislányuk ilyetén elvesztésére. Óriási tragédiának fogták fel. Aztán az terjedt el a faluban, hogy olyan sokkot kapott azon az estén, hogy nem tudta feldolgozni a tiszteletes atya halálát.

12 éves volt, amikor meghaltak a szülei. Először apja kapott szélütést, majd rá egy hónapra anyját is elvitte a bánat. Az orvosok azt mondták, elpattant egy ér az agyában. A városba került a nagynénjéhez gyámságba. Egy csapásra megváltozott az élete. Egyre felszabadultabb lett. Az általános iskola után a városi gimnáziumban tanult tovább. Nagynénjének nehezen fogadott szót, gyakorivá váltak az esti kimaradásai, sokat járt haverokkal bulizni, diszkóba táncolni, ismerkedni. 14 évesen elvesztette szüzességét egy házibulin. Fél évre rá teherbe esett egy másik fiútól, akivel az első éjszakán lefeküdt. Nagy ribillió volt nagynénjével, majdnem intézetbe került. Túlesett az első kaparáson. 16 évesen összeismerkedett egy helyi benzinkutas fiúval. Újra terhes lett. Az orvosok azzal ijesztettek rá, hogy még egy kaparás már azt eredményezheti, hogy nem lehet többé terhes. Nagyon megijedt. Éjszakákon át keservesen zokogott. Még nem akart anya lenni. Élni szeretett volna, bulizni járni, szórakozni. Barátja - Feri -, aki tíz évvel idősebb volt nála, nagyon szerelmes volt a vad kamaszlányba. Könyörgött neki, hogy tartsák meg a gyereket, kössék össze az életüket. Végül is, ő is szerette barátját, bár valahol belül úgy érezte, hogy ez lehet, hogy még nem a mindent elsöprő szerelem, így aztán lassan belenyugodott sorsába. Nem sokkal később összeházasodtak. Mikor kezdett gömbölyödni a pocakja, abbahagyta a gímit, elköltözött nagynénjétől a fiú szüleihez. Anyósáék ki nem állhatták a fiatal lányt. Úgy gondolták, hogy direkt felcsináltatta magát, hogy palimadarat fogjon; az ő drága kisfiukat. Ferit igyekeztek ellene hangolni. A szerencsétlen fiú nehezen tudta kezelni a helyzetet, mivel a szüleit is nagyon szerette. Mindennapossá váltak a veszekedések, így aztán Csöpi nem is bánta, hogy veszélyeztetett terhesként többet volt a kórházban, mint otthon. Nyolc hónapos volt, mikor koraszülöttként megszülte Nándit. Fél év múlva vettek egy kétszobás lakást. Közben esti tagozaton befejezte a gimnáziumot. Kapcsolatuk harmonizálódott, boldogan éltek, viszonylagos jólétben. Férje jól keresett. A lakást hamar berendezték, autót vettek, nyaranta az olasz tengerpartra jártak. Volt egy-két baráti házaspár, akikkel rendszeresen összejártak. Anyósával ritkán találkozott, így kevesebbet veszekedtek. Furcsának találta, hogy a nagyszülők mennyire érdektelenek unokájukkal szemben is. Szinte alig látták. Csöpi - férje akarata ellenére -, beiratkozott egy vendéglátó suliba.
Aztán a rendszerváltás éve az ő életükbe is gyökeres változást hozott. Férjét kirúgták a munkahelyéről - a benzinkútról. Nem talált magának másik olyan állást, ahol elhelyezkedett volna. Félretett pénzük hamar elfogyott barátaikkal együtt. Feri munkakeresés címén sokat eljárt otthonról, de vagy a kocsmában kötött ki, vagy a szüleinél. Éjszakánként részegen ment haza, nagy perpatvart csapva. Kapcsolatuk már rég nem a szerelemről szólt. Csöpit az éjszakai botrányok teljesen kikészítették. Féltette Nándit, aki rengeteget sírt. Tudott a férje titkolt nőügyeiről. Aztán, amikor egyik este elcsattant az első pofon; döntött. Beadta a válópert. Feri hazaköltözött a szüleihez. Eladták a lakást, elváltak.
Csöpinek elege lett a városból.
Szülőfalujában olcsón hozzájutott egy építési telekhez, ide húzott fel egy kis házat. Amíg elkészült, albérletben lakott kisfiával. Aztán kibérelte a falusi kocsmát.
A fiatal, csinos nőt szinte mindenki szerette. Sokat segítettek neki. Amikor dolgozni ment, Nándit átvitte a szomszédban lakó, gyermektelen, idősebb házaspárhoz, akik imádták a kisfiút. Feri a gyermekét ritkán látogatta.

Csöpi jól érezte magát. Nem hiányzott a városi élet. Időnként bejárt szórakozni, sok futó kapcsolata volt, de előbb-utóbb mindegyik zátonyra futott. A fiatalabb férfiakkal nem volt szerencséje. Azonnal szakított, amikor meglátta a másik szemében az ellenérzést azt követően, hogy kiderült, hogy már van egy gyermeke. Az idősebbek meg vagy nősek voltak, vagy megrögzött agglegények.

Iszonyodva gondolt vissza a legutóbbi tartósabb kapcsolatára. Andor jóképű, negyvenes férfi volt. A városban lakott, egy jól menő fodrászszalont üzemeltetett. Négy hónapja ismerték egymást, Csöpi fejében időnként ösztönzést érzett arra, hogy szorosabbra fonják kapcsolatukat. Azonban volt valami furcsa a férfi viselkedésében, ami elriasztotta. Aztán egy fergeteges házibulin a toalettet keresve benyitott egy hátsó szobába. Ledöbbent az elé táruló látványtól. Andor egy másik férfi előtt térdelt, szájában egy méretes hímvesszővel. A rátörő undortól olyan hányinger fogta el, hogy ott helyben - földbe gyökerezett lábakkal -, kidobta a taccsot.
Világossá vált számára a férfi feltűnő szexuális szokása: akkor élvezett a legnagyobbakat, mikor az ujját mélyen feldugta a férfi ánuszába. Voltak meleg ismerősei - nem ítélte el őket ezért -, de az, hogy a párja titokban biszexuális, akkora törést okozott Csöpi lelkében, hogy egy darabig még a teljesen nyilvánvalóan hetero férfiakat is kerülte.
Első dolga az volt, hogy elment egy AIDS-tesztre. Csak az eredmény láttán nyugodott meg.

Elhatározta, hogy nem lesz megalkuvó többet. Úgy éli az életét, ahogy neki tetszik. Ő jól érezte magát Nándival a saját kis házukban stabilnak tűnő anyagi körülményeik között. Fiát tiltások nélkül, szabadon, nagy szeretetben nevelte. Ahogy múltak az évek, az anya-fia kapcsolat mellett őszinte barátok is lettek.

Vett egy nagyobb telket a háza mellett, ahová gyümölcsfákat kezdett ültetni. A hobbi odáig fajult, hogy a kocsma mellett egy zöldségest is nyitott.
A falusi férfiakkal való szorosabb ismerkedést kerülte. Nem akarta elveszíteni a falu rokonszenvét. Így is voltak azért ellenségei; nem mindenki nézte jó szemmel a gyermekét egyedül nevelő, szemrevaló, talpraesett nő vidám életmódját.
Megtanult nevetni a dolgokon. Akkor is, mikor nem ment jól az üzlet és kevesebb pénzük volt, vagy ha újra csalódnia kellett egy kapcsolatban.

Egyedül az a régi emlék volt számára kitörölhetetlen. Ráadásul házának ablakából rálátott a templomra. Annak idején azt gondolta, hogy nem menekül tovább saját múltja elöl, talán itt, a bűnös domb szomszédsága mellett könnyebb lesz leküzdenie a lelkébe beégetett fájdalmat.

Lelkiismeretének legjobban az a doboz gyufa fájt. Minden felsercenő gyufáról az elégett pap jutott eszébe. Házassága alatt is titkolta múltját. Miután elvált, olyan mélyponton érezte magát, hogy elment egy pszichológushoz. A terápia nem volt eredményes. Tudta, hogy ebben ő is hibás, mert mindenről beszélt, de a gyújtogatásról nem mert az orvos előtt sem kinyílni. Arra a következtetésre jutott, hogy problémáját egyedül önmaga oldhatja meg.

Valami a mai napig is delejesen vonzotta ahhoz a dombhoz. Emlékezett rá, hogy ártatlan kislányként mennyire szívesen időzött ott.

"Hú, Csöpike, már megint a múltad rángatja agyad. Térj vissza a valóságba!" -gondolta, miközben kulcsával matatott a zárban.

Fáradtan ért haza, készített egy forró habfürdőt és elmerült a kádban. Hamar ellazult a nyugtató vízben. Végigfutatta magában aznapját. Mikor a sörös Pistihez ért, önkéntelenül megborzongott, bizsergés futott végig testén. Becsukta szemét, fantáziálni kezdett. Kezével lágyan végigsimogatta combja belső felületét. Mire a gondosan fazonra nyírt szeméremdomboz ért, már ágaskodó csiklója követelőzve megduzzadt. Egyik kezével izgatni kezdte mellbimbóját, míg a másik sebesen siklott lába között fel és alá. Egyre erőteljesebben nyomta ujját csiklójához, körkörös mozdulatokra tért át, érezte vágya mindent elsöprő erejét, eksztázisa végső állomásában halk nyögésekkel elélvezett.

Addig feküdt, amíg az áthűlt víztől fázni nem kezdett.
Hirtelen iszonyatos ürességet érzett magában. Ritkán tapasztalt hiányérzete támadt, szeretett volna valakihez csak úgy hozzábújni. Könnyeivel küszködve kilépett a kádból, megtörülközött, a szemközt levő tükörben - mint minden este -, végig nézett magán. 35 éves kora ellenére meg volt elégedve a látvánnyal. Talán az évek óta tartó rendszeres futásnak köszönhetően feneke bár telt volt, mégsem ereszkedett meg, kerek mellei is ruganyosan feszültek. Keserű mosollyal rácsippentett az egyik megkeményedett mellbimbójára -"ugyan Csöpike, kit érdekel a tested egy futó kalandnál tovább" -, majd meztelenül átment a hálóba.

Sokáig forgolódott a takaró alatt, míg elnyomta az álom.
Nagy, sötét, boltíves teremben volt, a falak homályba veszve kúsztak az ég felé. Tapogatózva botladozott előre. Ki akart menni a szabad ég alá. Menekülni a nyomasztó félhomályból. Sűrű füst tört elő szemből, egy fekete ruhába öltözött hatalmas alak bukkant elő. Széthúzta palástját, lágyéka helyén egy izzó kereszt ontott vakító fénysugárt. Hátrálni kezdett, a rém hangosan kacagni kezdett, démoni hangja fájóan feszítette dobhártyáit. Megbotlott, hátraesett. A félelem arctalan gyűrűi fojtogatták. Artikulátlan sikoly tört ki torkából...

- Jó reggelt! Anya, anya! Mi bajod van? Nyugodj már meg, ne kiabálj!
- Hát Te? Szia kicsim! Rosszat álmodtam, semmi baj. Hogy - hogy itthon vagy? Nem kéne iskolában lenned? - anya és fia átölelte egymást.
- Tudod, mondtam telefonon, hogy ma szünnap lesz a suliban. Az este meccsünk volt, aztán meg buliztunk a haverokkal. Gondoltam, ma reggel korán megleplek.
Csöpi hálásan és büszkén nézett fel fiára. - Jó, hogy hazajöttél! Anyuci ma el van anyátlanodva. – Elkomorodott. - Mi az a lila folt a szemed alatt?
- Semmi anya, csak egy alacsony ajtófélfa.
Nándi közel két méteres magasságát a kosárlabdában kamatoztatta. Apjától örökölt magas termete miatt még vékonyabbnak tűnt. Kerek vonásai anyjára emlékeztettek. Az átható, kék szemek kontrasztszerűen kiemelkedtek arcából. Hétköznap kollégiumban lakott, de a hétvégéket általában anyjával töltötte. Vendéglátó-ipari szakközépbe járt, már készült az érettségire.

Csöpi rendbe szedte magát, megterített reggelizni. Leültek egymás mellé, mikor a fiú komoly tekintettel anyjára nézett:
- Anya, valamit meg kell beszélnünk. Valóban nem szállnak alacsonyan a szemöldökfák. Tegnap, mikor a haverokkal a meccs után elmentünk szórakozni, találkoztam az apámmal. Már régen láttam. Részeg volt. Lekurvázott téged... Sor került egy kis ütésváltásra is. Megütöttem a saját apámat!

Csöpi megszorította fia ökölbe zárt kezét.
- Semmi baj, Kicsim. Apád sohasem tudta elviselni, hogy nélküle is boldogok lehetünk. Az emberek sokszor mások boldogságára a legirigyebbek. Főleg, ha ők boldogtalanok.
Átölelte fiát. A fiú megsimogatta anyja szőke haját.
- Szeretlek anya...




6
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



A traktor nagyokat döccent a mélyen barázdált földben. Hosszú sárnyomot hagyott maga után, ahogy ráfordult az aszfaltos útra. Pár száz méterrel arrébb megállt a falu szélén sorakozó új házak egyikénél.

Lajos fájdalmas arccal lekászálódott a traktorról. Még mindig érezte annak a nőnek a golyószorító emlékét. Elővett egy cigarettát, rágyújtott. Ránézett házára. "Mikor lesz ez is bepucolva" - gondolta, miközben benyitott az ajtón. Már reggel öt óta dolgozott a földeken. Másnapos gyomra ételt kívánt. Megérezte a sülő tojásrántotta illatát. Felesége - Juci -, akit a faluban csak ducijuciztak a háta mögött -, lelkendezve fogadta. Elmesélte, hogy most írt fel a tévéből egy új receptet, amit majd másnap ebédre ki is próbál. A bekapcsolt tévében egy reggeli brazil szappanopera ontotta legújabb epizódját. "Ott a reggeli az edényben. Egyél drágám, nekem dolgom van, tudod, ez a kedvenc sorozatom."
Lajos szótlanul ült asztalhoz. Gőzölgött a rántotta. Elkezdett enni, aztán hirtelen felállt félig elfogyasztott reggelijétől. Kinyitotta a kredencet, kivette a félig telt átlátszó üveget, majd mélyen meghúzta. Az erős pálinka kellemesen égette sajdult gyomrát. Meredten bámult ki az ablakon, ahol a falu másik végén levő templomtoronnyal nézett farkasszemet.
Rágyújtott, majd megint ivott egyet. A szobából kiszűrődött a tévéből sugárzó beszédfoszlányok szaggatott hangja. Idegesítette a hangos bömbölés. Mire felesége kijött a szobából, az üveg kiürült. "Jaj, drágám, már megint iszol! Hogyan lehet már kora reggel inni? Különben is, az este megint olyan részegen jöttél haza a traktorral, hogy kidöntötted a postaládát. Lajos, ez így nem lesz jó. Azt is ezerszer mondtam már, hogy ha bejössz, vedd le a csizmád! Nincs nekem időm egész nap takarítani utánad! Nem vagyok a cseléded! Meg az a büdös cigaretta! Undorodom ettől a szagtól a lakásban! Meg az a pálinkaszag! A kocsmában nincs ilyen bűz! Próbálj meg kevesebbet inni, mert én ezt már nem bírom tovább!"
Lajos összehúzta szemöldökét:
- Mi az anyád picsáját nem bírsz tovább? Azt a szaros tévét azt bírod a hülye sorozatokkal, ugye? Majd megmondom én neked, mit bírsz te tovább! Azt a hájas segged, csak azt tudod növeszteni, miközben én reggeltől estig dolgozom! A kurva életbe, hogy mi a fasznak kellett megint hazajönnöm? Hülye picsa! Ne mereszd nekem itt a kövér segged, mert akkorát rúgok belé, hogy visszaröpülsz anyádhoz, te dagadék, te!

Juci rémülten hátrált vissza a szobába. Hallotta, ahogy férje becsapja maga mögött a bejárati ajtót. Elbőgte magát. Vagy tíz évvel fiatalabb volt férjénél, de az elmúlt években kezdett egyre megromlani boldognak indult házasságuk. Tudta, hogy a bajok fő forrása nem csak a testsúlya, hanem annál inkább, hogy nem tudott teherbe esni. Felmosta férje sáros csizmájának nyomait. Ma megint tökrészegen fog hazajönni...




7
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A férfi rátolta a következő munkadarabot az esztergapadra. A magas, szikár férfi testhezálló kék overallt viselt. Korát meghazudtoló bicepszei meg-megrándultak pólója alatt. Magas homlokát enyhén ráncolva koncentrált a munkájára. Rutinosan dolgozott, összeszokott mozdulatait ösztönösen végezte. Az elkészült darabokat félrerakta az asztalra. Jókor jött ez a nagyobb megrendelés az alkatrészek gyártására. Szerette a munkáját.
Kivágódott a műhelyajtó, a hátulról besütő napfényben egy huszonéves lány szemrevaló sziluettje rajzolódott ki. Rövid szoknyája alig takart valamit, barnára szoláriumozott hasát látni engedte a felsőtestére feszülő trikó. Mellei hívogatóan kacérkodtak a férfiszemekkel.
A férfi önkéntelenül nyelt egyet, ahogy rápillantott. Barna szemeit kissé összébb húzva hamar felismerte Ildikót. Ő Katinak, a barátnőjének a lánya.
- Hello Kálmánka! Annyira unatkozom, gondoltam, megnézem, mit csinálsz ebben a jó időben. Pont erre jártam. Mizújs? Dolgozol? Ja, hülye kérdés, úgy látom. - A lány kipöckölt egy cigit a dobozból, majd mohón rágyújtott. - Kérsz? Ja, hülye kérdés, tudom, hogy nem dohányzol. Kálmánka! Tulajdonképpen azért is jöttem, hogy megkérjelek, nem vinnél-e be a belvárosba. Tegnap láttam egy új rucit a kirakatban, meg kéne néznem. Na... Lekéstem azt a hülye buszt. Nem kell megvárnod, na, vigyél már be. Tíz perc alatt megfordulsz a kocsival. A munka az megvár, tudod.
Kálmán mosolyogva lépett ki a lány után a tűző napsütésbe. "Ennek a lánynak nehéz ellenállni." Rápillantott az előtte haladó formás popsira. "Vagy mégis?"
- Anya?
- Kati? - csak így hívta a lány az anyját. - Szerintem, még dolgozik.
Beültek az autóba, kikanyarodtak a főútra. A férfi lopva oldalra pillantott, és egy nagyot fékezett. A mögöttük haladó autó épphogy kikerülte őket. Hangos dudálással húzott el mellettük.
- Mi a baj, Kálmánka? - a fiatal lány mindig így szólította a 47 éves férfit.
- Mi a baj? Tudod Te azt jól, Ildikó! Ha azt hiszed, hogy fából vagyok, akkor nagyon tévedsz. De úgy gondolom, hogy a kedvesem lányával nem illene flörtölnöm. Arról nem is szólva, hogy apád lehetnék. Nem tudom, mit akarsz tőlem, de elég elfajzott gondolatnak tartom, hogy anyával, meg a lányával is egyszerre bármilyen viszonyt kezdjek. Mielőtt tiltakozni kezdesz, véleményem szerint az általam elhangzottak - Te is tudod jól -, hogy annak a hatására történtek, hogy nem tartom természetes dolognak, hogy egy ekkora leheletnyi szoknyában beülj mellém az autóba, főleg úgy, hogy bugyi helyett a borotvált puncidat látom rám mosolyogni. Hol hagytad az alsódat leányzó? Anyád tudja, hogy így flangálsz? Most pedig, mielőtt kiszállsz az autóból, szoknyácskádat gondosan húzd vissza magadra, mielőtt egy kóbor szatír rád veti magát. Bár, ahogy elnézlek, egy féllábú öregember is olyan kangörcsöt kapna tőled, hogy eldobná a botját.
- O.K. Kálmánka. Nyugi. Lehet, hogy igazad van. Este találkozunk. Pá.

A lány csípőjét felnyomva visszahúzta felcsúszott szoknyáját, majd kiszállt az autóból. Mélyen visszahajolt búcsút inteni a férfinak, aki ekkor a formás, körte alakú mellek látványával találta szembe magát. Elkapta tekintetét és gázt adott. A gumik fekete nyomot hagytak az aszfalton. A lány elégedetten nézett utána.

Kálmán visszament a műhelybe, amelyet a háza melletti hátsó udvarban alakított ki. Bekapcsolta az esztergagépet, azonban rövid idő múlva abbahagyta a munkát, miután az egyik alkatrészt elrontotta.
Bement a házba, leheveredett a díványra, hogy fellapozza az aznapi újságot. Kis idő múlva elbóbiskolt. Békés szendergéséből a telefon csörgése riasztotta fel. Álmosan szólt bele a kagylóba:
- Halló!
- Szia Kálmán, Kati vagyok. Nagyon fátyolos a hangod, csak nem aludtál? Nagyfiú, nézz már rá az órára, azt beszéltük meg, hogy este hatkor jössz hozzám. Fél hét van, kihűlt a vacsora!
- Bocs Kati. A tegnap éjszaka úgy látszik, túl hosszú volt nekem. Összeszedem magam és megyek.

A férfi döbbenten nézett az órára. Tényleg fél hét. Egy gyors zuhany után tíz perc múlva már a kocsiban ülve hajtott Kati lakása felé.

Gondolatai minduntalan a formás lány körül kalandoztak. Rendre eszébe jutott, mikor az autóban ülve meglátta a rá mosolygó, szőrtelen puncit. Nehezen sikerült másfelé terelnie gondolatait. Enyhén szólva bizarrnak vélte, hogy a lány anyja barátjával flörtöl. Már máskor is előfordult, hogy kihívóan viselkedett vele.
Katit - az anyját -, fél éve ismerte meg. Akkor került oda dolgozni a könyvelőirodába, ahová ő rendszeresen járt. Nem volt szerelem az első látásra. Egy darabig udvarias beszélgetésekben merült ki kapcsolatuk. Aztán az egyik estén kettesben maradtak, amikor a nő közelebb lépett hozzá és megtörtént az első csók. Kati rámenős volt vele. Igaz, nem volt túl nehéz dolga, mivel Kálmánnak is tetszett a 40 éves kora ellenére még nagyon is vonzó, csábító nő. Nem szeretett udvarolni, úgy hogy nem bánta, hogy az első közös vacsora után - ami másnap volt -, már a nő lakásán kötöttek ki.
Kapcsolatukban a szex volt a domináns erő, és ezt nem is titkolták egymás előtt. Mindegyikük továbbra is őrizte látszólagos függetlenségét. Az összeköltözés gondolata fel sem merült. Így volt jó; egyikük sem akart többet a másikból. Időnként előfordult, hogy valamelyiküknél maradtak éjszakára, de ebből sem alakult ki rendszer. Kati elvált nőként, lányával együtt függetlenül élte az életét, amivel - Kálmán érzése szerint -, a nő meg volt elégedve.

A férfi első gondolata az volt - mikor csöngetésére az ajtó kitárult -, hogy korgó gyomra ellenére inkább a hálószobát venné célba először a konyha helyett. A nőn - bár csak egy egyszerű otthonka volt -, de erotikus kisugárzásától inkább egy kurva, mint egy háziasszony jutott eszébe. Bár tudta, hogy legjobban akkor mutat, ha csinosan felöltözik. Zseniálisan értett ahhoz, hogy kissé vaskos combjait eltakarja és megereszkedett melleit felstócolja merész dekoltázsba. Mivel minden prűdség távol állt a nőtől, levetkőzve a gátlásait is könnyen ledobta magáról a ruháival együtt. Odaadó szerető volt.
Egyik kezét derekára téve kinyomott csípőjén a másikkal az ajtófélfát támasztotta.
- Szia nagyfiú! Már azt hittem, egyedül kell vacsoráznom, mivel Ildi is lelépett a barátaival.
- Szia Kati! Bocs a késésért, de tényleg elaludtam. Úgy látszik, öregszem, hogy nem bírom az ilyen vehemens éjszakákat, mint a tegnapi. Lehet, hogy fiatalabb pasi után kell nézned? - a nő magához húzva megcsókolta.
- Nana, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Különben is; ne panaszkodj itt nekem, tegnap olyan heves voltál nagyfiú, hogy azt hittem, a lelket is kidöngölöd belőlem. Na gyere, megmelegítem a kaját, mert már farkaséhes vagyok.

Kálmán meglepve vette észre a megterített asztalon a bontásra váró behűtött pezsgőt a díszes gyertyatartó mellett.
- Tudnom kéne valamiről? Mit ünneplünk Kati?
- Tudtam, hogy elfelejted! Ma fél éve, hogy megismerkedtünk!
- Hűha! Én még virágot se hoztam.
- Semmi baj nagyfiú, tőled nem is a virág az, amit elvárok - búgta a fülébe a nő, miközben elé tette a gőzölgő ételt.

Hamar megvacsoráztak, közben a pezsgő is elfogyott. Kálmánnak kezdett a fejébe szállni az ital, mire a második pezsgőt bontotta.
Újra koccintottak.
- Egészségünkre és arra a csodálatos napra, mikor először csókolóztunk. Emlékszel, Kálmán?
- Persze. Lehet azt elfelejteni? - mondta nevetve a férfi, azzal magához vonta a nőt, ölébe ültette.
A barna szemekben csodálkozással vegyes pajkosság sugárzott, a férfi megsimogatta a nő rövid, vörösre festett haját, majd kezével lefelé vándorolt. Lassan kigombolta ruhája gombjait. A sötétkék, csipkés melltartó pompásan fogta össze a kitüremkedő kebleket.
- Mondtam már neked, hogy legjobban ezt a félszáraz pezsgőt szeretem? – szólalt meg a férfi, miközben a szépen ívelt pohárból pár cseppet a nő szájába eresztett, majd megcsókolta.
Közben az egyik kezével rutinosan kikapcsolt melltartót félredobta. A pohárból ezúttal a nő melleire öntött, majd mohón nyalni kezdte a lefolyó pezsgőt. A két hatalmas mellet marokra fogva befúrta fejét közéjük, majd lassan a köldök felé közelített nyelvével.
- Kati, elfogyott a pezsgőm, légy szíves töltsél.
A nő elfúló hangon engedelmeskedett.
- Igyál csak nagyfiú. Szürcsöld ki kelyhemből e nedvet.
A férfi lecsúszott a nő lába közé, lehúzta vékony pántú bugyiját, kezével széthúzta a combjait, majd nyelvével igyekezett felfogni a csordogáló pezsgőt a rövid fazonra nyírt punciban. Szájában keveredett az ital fanyar íze a nő öléből áradó nedvvel. Finoman szívni kezdte a kiduzzadt csiklót - tudta, hogy erre partnere még jobban érzékeny lesz -, majd két ujját mélyen a hüvelybe tolva mozgatta. A nő fel-felsikoltott. Kis idő múlva a férfi fejét erősen magához szorítva artikulátlan hangok jelezték kitörő orgazmusát. Remegő kézzel húzta fel a férfit, hogy megcsókolja. Kéjesen nyalta le arcáról saját nedveit.
Még félig önkívületi állapotban lerángatta a férfi nadrágját az alsóval együtt a bokájához. A meredező hímvessző tréfásan arcon csapta. Mohón szopni kezdte az egyre keményedő hímtagot. Bár a férfi jelentős méretekkel rendelkezett, de a nő képes volt rá, hogy időnként az egészet eltüntesse szájában.
Hátralökte az álló férfit a székbe, majd türelmetlenül az ölébe ült. Nem kellett kézzel segítenie, kitágult hüvelye megtalálta párját. Egyre vadabb ritmikus mozgásba kezdett. Feneke nagyokat csattant a férfi izmos combján.

Kálmán erősen beszívta az egyik mellbimbót, megmarkolta a kerek popsikat. Kezének erejével segítette a súlyos farpofák gyorsulását. Úgy érezte magát, mint egy kitörésre készülő vulkán...

Pár perc után hangos nyögések és hörgések közepette egyszerre elélveztek.
Kati hangosan szuszogva a férfi vállába fúrta fejét. Képtelen volt megmozdulni.

Kálmán paskolt rá a fenekére, mikor érezte a nő öléből kifolyó spermát.
Szégyenkezve gondolt arra, hogy az aktus közben agyába néha önkéntelenül bevillant Ildikó szemérmetlen teste...

Reggel korán felébredt. Enyhén hasogató fejfájása emlékeztette az előző este elfogyasztott pezsgő mennyiségére. Mellette Kati még mélyen aludt. Kiosont a szobából.
- Jó reggelt Kálmánka! Egy erős kávét? - összerezzent Ildikó hangjára, aki egy átlátszó fehér selyemkimonóban tevékenykedett a konyhában.
- Szia. Hát Te? Ilyen korán ébren vagy? Mi történt veled, talán beteg vagy? - mondta ironikusan a férfi. - A kávé az kösz, jöhet.
- Az az igazság, hogy még le se feküdtem. Tök jó buliban voltam az este. A csajokkal úgy felpörgettük magunkat, hogy még most sem vagyok álmos. Nem akarsz álomba ringatni Kálmánka? - letette az asztalra a forró kávét.
- Nem tudom, anyád mit szólna hozzá! - válaszolt a férfi. - Kösz a kávét. Most mennem kell - az ajtóból még visszaszólt. - Ja, ha szépen megkérlek, legközelebb húzd már szorosabban magadon ezt a ruhát, mert az ingemen levő kávéfolt a Te figyelemelterelő hadműveleted eredménye!
Ildikó kajánul magára nézett - mikor a férfi után becsukta az ajtót -," jé, valóban az egyik cicim majdnem teljesen kikandikált!"

Hazafelé a lány újabb kacérkodása járt a férfi fejében. Lehet, hogy meg kellene beszélnie az anyjával?
Otthon lezuhanyozott, átöltözött, majd bepakolta az autóba a hétvégére szükséges szerszámokat, majd elindult szülőfalujába.
Apránként felújítatta az üresen álló régi parasztházat, ahol szülei régen laktak. Bár ő is abban a házban nőtt fel, de úgy érezte, nem lett rabja az emlékeinek. Korábban soha nem érzett lelkileg kötödést. Édesanyja tíz éve halt meg balesetben, apja rá három éve hunyt el, majdnem hetvenéves korában.

Tudta, hogy mostanában egyre keresettebbek a vidéki házak. Azt tervezte, hogy a felújítás befejezése után eladja. Ahogy készült a ház, egyre jobban tetszett neki.
Kálmán már közel harminc éve a városban lakott. Megszokta a nyüzsgő életmódot. Igaz, néha menekülési vágy fogta el, ilyenkor talán jólesett volna a vidéki élet nyugalma, de különösebb késztetést soha nem érzett rá.

Alig húsz perc alatt leért a főút menti kis falura. Végighajtott a főutcán, majd az egyik leágazásnál befordulva megállt a ház előtt. Büszkén nézett fel a frissen meszelt tornácos házra, amely a felújítás után is megőrizte eredeti jellegét. Ha ezt a szülei láthatnák...
Kicseréltette a víz- és elektromos vezetékeket, a nyílászárókat. A ház új tetőt kapott.
Amit tudott, kétkezi munkával ő készített el. Most éppen a kerítéselemeket akarta befejezni.
Egész nap dolgozott. Délutánra fejfájása is elmúlt. Bár sokszor járt a faluban, de a közösségi helyeket - mint a bolt, meg a kocsma -, nem látogatta. Most azonban nem hozott magával egy szendvicsen kívül semmit, így estefelé a munkát befejezve úgy gondolta, körülnéz a kocsmában, hátha tud valamit enni. Miközben elsétált a házak mellett, meglepődve tapasztalta, hogy mennyire megváltozott a falu. Kocsiban ülve eddig fel sem tűnt, hogy egyre több a felújított épület. Gyerekkorában milyen más volt itt minden. Az emberek most is hangosan ráköszöntek, bár a legtöbbjüket nem ismerte.

Vagy tizenöt éve épült a falu határában a főút, azóta a forgalom is nagyobb lett. Az új soron épült házak egyformasága nem igazán tetszett neki. Átment az úttesten, majd meglepődve nézett fel a kocsma feletti cégtáblára: "Csöpike kocsmája". Az épület előtti nagy parkolóban több kocsi állt, mellette a kerthelyiségből hangos szófoszlányok szűrődtek ki. Bár hallomásból tudta, hogy a nő üzemelteti a kocsmát, de még soha nem volt bent. "Épp itt az ideje" -gondolta. Húsz éve nem találkozott ezzel a nővel. "Vajon mennyit változott? Mi lett abból a szeleburdi fruskából?" Annyit még ő is tudott, hogy a faluban könnyűvérű nőként ismerik.

Benyitott az ajtón. Szombat este lévén alig volt üres asztal. Egy fiatalabb lány az egyik asztalról szedte le az üres poharakat. Odament a pulthoz. Combközépig érő szűk, drapp szoknyában, felette egy testre feszülő barna trikóban neki háttal mosogatott Csöpi. Szőke fürtjeiről egyből megismerte. Elismerően nézett végig enyhén puccsitó popsiján, amely szépen ívelt vonalban futott a csípőtől a karcsú derék felé. "Katinak mennyivel nagyobb segge van." Futott át egy kósza gondolat fejében. Gömbölyű vállát a trikó szabadon hagyta.
- Jó estét! - köszönt hangosan, mire a nő konyharuhával kezében megpördült.
- Jó estét kívánok! - hangzott a kissé gépiesnek ható, de udvarias válasz.
A nő elnézett Kálmán feje mellett az asztalokat vizslatva. A férfi önkéntelenül a nő melleire pillantott. Csodálkozva konstatálta, hogy nem hord melltartót. Igaz, hogy a formás kebleknek erre nem is volt szüksége. Egyszerre találkozott tekintetük. A nő felhúzott szemöldökkel nézett rá. Áttetsző égkék szeme megigézően nézett vissza a kerek arcból. Az egész lényéből kihívó viselkedés áradt.
- Mit szabad adnom? - kérdezte búgó hangon a nő, ám az utolsó szónál elbizonytalanodott. - Elnézést, de annyira ismerősnek tűnik valahonnan. Tudja rengeteg emberrel találkozom itt, de… Bocsánat, valószínűleg tévedtem.
Kálmán elmosolyodott. Nem csodálkozott, hogy a nő nem ismerte meg. Az ő számára is furcsa volt, hogy az a hajdani kamaszlány ez az érett asszony, aki most kíváncsiságtól elkerekedett szemekkel alig titkolva vizsgálja.
Tudta magáról is, hogy mennyit változott. Fiatalabb korában vékony, inas alkatú teste mára egy széles vállú, erőteljes férfiemberré alakult, arcán markáns vonásokkal. Míg korábban tömött, fekete haját félhosszún viselte, mára hosszú évek óta tüskés frizurát hordott, amely szinte teljesen megőszült.

- Valamikor régen ismertem egy gyönyörű szép, mosolygós kislányt...
Csöpi egészen eddig eltűnődve bámulta a férfit. Ez a máséval össze nem téveszthető érces hang...
Az erőteljes vonású férfi mélybarna szemei mintha állandóan mérhetetlen szomorúságot hordoztak volna, hiába mosolygott most is rá. Összerezzent az utolsó mondatára, a felismerés képe tört rá:
- Csak nem Kálmán? Úristen… maga az? Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel.
- Szia Csöpike! Szerintem utoljára még tegeződtünk.
A nő hirtelen azt sem tudta, hogy viselkedjen. Aztán kiugrott a pult mögül és az elképedt férfit átölelte.
- De örülök, hogy látlak! Hogy vagy? Mi történt veled? Miért nem láttalak eddig? - hadarta a mondatokat, majd a közelben álló asztalhoz vezette. - Gyere, üljünk le egy picit, erre a találkozásra innunk kell valamit. Mit iszol? Ne mond, hogy semmit! A vendégem vagy. Magdi! - állította meg a pincérlányt. - Had mutassam be egy régi barátomat! Légy szíves hozzál nekünk két unikumot, bocsánat, hármat, hogy veled is koccintani tudjunk. Elvégre ma neked van névnapod! Tudod Kálmán, ma van Magdi névnapja, már ittunk egy párat az egészségére. Hiába mondtam neki, hogy ma ne jöjjön dolgozni, ünnepeljen valahol, nem tudtam lebeszélni, de most már nem is bánom - dőlt a szó a nőből.

Koccintottak, majd Magdi beállt a pult mögé.
A hatodik kör után Kálmán érezte, hogy másnapos gyomra erőset kondul az éhségtől, de az unikum is jólesően melegítette. Csöpikét nem lehetett "lelőni". Az italt is jól bírta. Gyorsan elmesélte életének azt a részét, amit a városban töltött.
- ...Nagyon belecsömörlöttem a városi életbe, meg az eltöltött évek is rossz hatással voltak rám. A válás után amúgy is környezetváltásra volt szükségem. Itt megtaláltam a helyem. Jól érzem magam. És Te? Veled mi van? Én csak beszélek és beszélek, igaz lassan már az unikum is beszél helyettem, de rólad szinte nem tudok semmit. Húsz év nagyon hosszú idő! Van családod? Gyerek, vagy gyerekek? - faggatta a férfit.

Kálmán maga elé meredt. Nem szeretett a múltjáról beszélni.
Még gondolni sem, nemhogy fájó szavak szakítsák fel a múlt soha el nem múló kínzó emlékét.

- Igen. Húsz év rengeteg. Csöpi, mi lenne, ha innánk még egyet?
A nő észrevette a férfi szemeinek elsötétülését. Témát váltva nem faggatta tovább. Majd mesél úgyis, ha akar. Bár kíváncsi volt, vajon mi lehet az, ami miatt egy ember a múltját szinte tabuként kezeli. Lehajtották a következő felest.
- Kálmán, emlékszel a Lajosra?
- Persze.
- Képzeld el, megnősült, elvett egy tíz évvel fiatalabb nőt, traktorosként dolgozik.
- Ez minden?
- Hát, sokat iszik.
- És, azóta nem molesztál?
- Ezt így nem mondanám, de azért tudom kezelni a helyzetet – kuncogva eszébe jutott a golyószorongatás.

Mindkettőjük feje egyre jobban elnehezült az unikum jótékony hatásától.
Munkájukra terelődött a szó. Csöpi mulatságos kocsmai történetein jókat nevettek. A férfi is elmesélte, hogy van egy maszek esztergaműhelye, ahol nagyon szívesen dolgozik. Aztán a nő újra átvette a szót:
- Jaj, nagyon örülök, hogy találkoztunk. Most már elmondom neked, hogy én rengeteget gondoltam rád! Nehogy félre érts! Te voltál számomra a jóságos megmentő, aki mindig megvéd a gonosztól! Várj csak!
Hátrarohant, majd kis idő múlva egy kopottas medállal a tenyerében tért vissza.
- Az angyalka! Még mindig megvan? - kérdezte meglepve a férfi.
- Igen, igen. Amit tőled kaptam. Bár a szüleim eldugták előlem, ezért kislányként nem viselhettem, de a haláluk után megtaláltam az egyik fiók mélyén. Éveken keresztül hordtam. Látod, most is megvan még. Lehet, hogy tényleg ő az én védőangyalom?

Ebben a pillanatban három fiatalember jelent meg az ajtóban. A középső jó egy fejjel kimagasodott közülük. Messziről látszott, hogy nem ez az első kocsma aznap este, ahova betértek. Enyhén dülöngéltek, egymást átkarolva.
- Szia anya! Képzeld el, hukk, képzeld el, hogy ma laposra vertük a legnagyobb riválisunkat! Húsz pontot dobtam! Hukk. Ráadásul ma van a Tóninak szülinapja. Gondoltuk, hukk, hogy benézünk hozzád!
- Kisfiam, Te részeg vagy! Na üljetek le, mert mindjárt elestek. Szerencséd, hogy anyád is ivott ma, így nem tudok vizet prédikálni. Gyertek, bemutatom Kálmánt, nagyon régi barátom, akivel régóta nem találkoztam.
- Ő a fiam; Nándi, akiről meséltem - fordult a férfihoz.
Bemutatkoztak, Nándi leült melléjük, a fiuk a pulthoz mentek. Kálmán látva a fiú erősen ittas állapotát, szabadkozott:
- Na, én nem zavarok tovább, ideje hazamennem.
- Dehogy mész haza, még alig beszélgettünk. - parancsolt rá Csöpi.
- Ki a fasz vagy Te? - nézett le ködös tekintettel a fiú Kálmánra. – Te is meg akarod dugni az anyámat?
Megdöbbenten néztek a fiúra. Az alkohol agresszív formáját mutatta. Mielőtt Csöpi felháborodott arccal közbeszólhatott volna, a fiúk sörrel a kezükben visszatérve az utolsó mondatot hallva barátjuk segítségére siettek:
- Nándi, mi a baj? - harsogta egyikük. - Beléd kötött ez a vén köcsög? - Sörével leöntötte a férfit, míg a másik hátulról megmarkolta az ingét.
Kálmán felpattant, a mögötte levő fiú hátraesett, míg az üres korsóját szorongató akkora pofont kapott, hogy a lendülettől a belépő Lajossal együtt kiesett az ajtón. Nándi felpattant a székről, kezét ütésre emelte.
Csöpi fia elé állva üvölteni kezdett:
- Most pedig takarodjatok innét a szemem elől, mert tőlem is kaptok egy akkora pofont, hogy életetek végéig megemlegetitek. Nem szégyelled magad, Nándi? Normálisak vagytok ti egyáltalán? Na, tűnés haza innét. Majd holnap, ha kijózanodtál, beszélünk.
Az anyai szigor megtette hatását. A fiúk eloldalogtak. Bizonytalan léptekkel kitámolyogtak a kocsmaajtón, felsegítve a földről kinnrekedt társukat.
Lajos lépett be újra:
- Milyen egy hely lett már ez? Söröskorsók röpködnek az égből? Az ember gyereke már be se léphet ide nyugodtan? Azt hittem, ez a fickó engem akar megtámadni! Na Csöpike! Pattanjál, aztán adjál egy sört! Vagy már kiszolgálás sincsen? - förmedt rá a csípőre tett kézzel álló nőre, majd ránézett a mellette álló férfira.
Megbabonázva elhallgatott, mint aki szellemet lát. Mutatóujját előrenyújtva fenyegetően előrelépett.
- Te...te... - hessentett egyet, mintha egy rossz szellemet akarna elűzni. - Tudom ki vagy! Ahol te megjelensz, ott csak a baj van! Azt hiszed, nem ismertelek meg?
Odaállt a másik elé. A két férfi farkasszemet nézett egymással. Kálmán is felismerte Lajost, akinek tagbaszakadt testén sártól foltos munkásruha feszült.
Csöpi a feszült helyzetet mentve a két férfi közé ugrott:
- Ennyi elég volt mára a kakaskodásból. Lajos, ha nem nyugszol le, kihívom a rendőrséget! Emlékezhetsz rá, a múltkor is hogy jártál! - fenyegette meg, célozva egy korábbi esetre, amikor a rendőrök vitték el a felbőszült, részeg férfit. - Ülj le a seggedre és igyál valamit!

Megfogta Kálmán kezét, és hátravezette a raktárba.
- Maradjunk itt egy kicsit, amíg elcsitulnak az indulatok. Ne haragudj, a fiam, meg a barátai tök részegek voltak. Szinte soha nem iszik Nándi. Talán azért is ártott meg neki ennyire az alkohol. Tudod, néha annyira félt engem...
Leültek az egyik sarokban megbújó ágyra.
- Tényleg ne haragudj már! - két kezébe fogta a férfi erős markát. - Nem szeretném, ha ez az este rossz hangulatban végződne. Na, hogyan tudnálak kiengesztelni?
Kálmán lerázta magáról az elmúlt pár perc feszültségtől teljes súlyát. Elmosolyodott. "Csöpike, Te semmit sem változtál." - gondolta, majd így szólt:
- Talán még egy unikummal.

A nő elsietett, majd kisvártatva egy félliteres, jéghideg unikumos üveggel tért vissza, két pohárral a kezében. Gyakorlott mozdulatokkal töltött.
- Igyunk a nagy találkozásra! - visszhangot verve csendültek összekoccant poharaik. - Remélem, az a nagy mamlasz fiam hazatalál ilyen tökrészegen. Az előbb utána küldtem valakit. Ez tényleg olyan ciki, hogy pont beléd kötöttek…
- Vessünk fátylat és igyunk rá! - oldotta a helyzetet Kálmán. – Az az igazság...
- Az igazság odaát van... - nevetett közbe a másik.
- Szóval az az igazság, hogy elég ritkán szoktam inni és ez most enyhén szólva sok nekem. Lassan nem tudom majd zabolázni ösztöneimet - mondta kétértelműen, önkéntelenül a nő melleire pillantva. Észrevette, hogy a nő időközben nyakába akasztotta a láncot. - Szóval, hol is tartottam? Kezdem elveszíteni a fonalat.
Csöpi büszkén húzta ki magát.
- És szerinted még jól nézek ki? Mond meg őszintén? Abból a hajdani kislányból egy 35 éves nő lett ám! Kálmán! Nézz egy kicsit a szemembe is! Látom a melleim tetszenek neked, vagy csak az angyalkát bámulod ilyen kigúvadtan?
A férfi kezébe vette a kis medaliont. Érintése nyomán Csöpi bőre önkéntelenül is libabőrös lett. Kebleihez vonta a férfi fejét.
- Az angyalkám azt kívánja, hogy áld meg őt egy csókkal, hogy tovább éljen a varázsereje!
Jól ismert bizsergés indult el az öléből, mikor megérezte a férfi forró leheletét kebleinek halma közt.
Kálmán hirtelen felhajolt. Centikre voltak egymástól szemeik.
- Csöpike, valamit el kell mondanom. Nekem van egy kapcsolatom…
- Pszt! Most nincs itt a szavak ideje!

Azzal megcsókolta a férfit, majd kis idő múlva visszanyomta a fejét babusgatásra váró dekoltázsába. Beleült az ölébe, fejét hátrahajtva, előrefeszítette mellkasát.
Kálmán áthúzta a trikót a melleken és először lágyan, majd egyre erősebben szopogatni kezdte a megduzzadt mellbimbókat. Nyelvével játszott a kiálló pöckökön. Közben ölelő kezét egyre lejjebb csúsztatva simogatta a nőt. A hátáról a derekára, majd a finoman ívelő farpofákon át a tangát félrehúzva bedugta ujját a nedves hüvelybe.
A nő kéjesen felsikoltott, majd türelmetlenül kigombolta a férfi nadrágját. A jókora hímvessző felszabadultan utat tört magának. A látványtól olyan elementáris erővel tört rá a vágy, hogy Csöpi egyik kezével még jobban félrehúzta a tangát, míg a másikkal a meredező farkat helyére illesztette. Nagyon lassan ereszkedett belé. Mikor teljesen befogadta, mozdulatlan maradt, csak hüvelyizmaival tornáztatta még beljebb a bajnokot. Majd megőrült, ahogy a kőkemény test kitöltötte minden porcikáját.
A kitörni készülő gyönyör hullámai egyre erősebben verdesték háborgó orgazmusa gátját. Megemelte csípőjét, majd mikor újra beleült, olyan erővel söpört át rajta a vágy beteljesülése, hogy visszafogott sikolyai után eleredtek könnyei. A férfi vállára borulva zokogni kezdett.
- Ne haragudj, de akkorát élveztem...
Kálmán felemelkedett Csöpivel az ölében, majd finoman az ágyra tette. Ágaskodó hímvesszője kicsusszant jó meleg helyéről.
Nyelvével becézgetni kezdte újra a nő melleit, majd lejjebb csúszva elidőzött a köldök körül. Lassan közelített az ágyékához, majd a combjait kezdte finom csókjaival ellátni. Közben szemügyre vette a gondosan keskeny háromszög alakú fazonra nyírt fanszőrzetet. Centiméterről centiméterre közelített a kellemes illatokat ontó puncihoz. Mikor elérte volna, mindig egy másik oldalról kezdett támadást intézni. Ezzel elérte, hogy a nő könyörögve nézett rá.
- Mond ki, mit szeretnél? - suttogta, miközben végignyalt a rövid háromszög "befogóján". - Na? Mondjad Csöpike, különben megőrjítelek.
- Azt... azt szeretném, azt akarom, hogy nyaljál ki! - ment bele a játékba a nő sürgető hangon. Elfúló hangon hozzátette: - Könyörgöm, nyald ki a pinám! Nyaljál már!
A férfi csak erre várt. Kezével teljesen széthúzta a finoman redőzött nagyajkakat, majd a szőke szirmú háromszög alsó csúcsát elhagyva a hüvelybejáratba tolta nyelvét. Száját elárasztotta a kéjes nedv. Körbenyalta a rózsaszín kelyhet, aztán hirtelen a pöckösen kitüremkedő csiklóra tapasztotta száját. Csókolózni kezdett vele, ajkai közé fogva beszívta, míg nyelvével erőteljes nyomást gyakorolva körözni kezdett. Időnként lenyelte a szájüregében felgyülemlett bódító permetet.
Kis idő múlva a nő hangos extázisban tört ki. Idegvégződései frenetikus erővel hatva eldurrantak, az idegpályákon olyan erővel ért az orgazmus az agysejtekbe, hogy egész testében megrázkódott, artikulátlan hangok hagyták el torkát, majd pár másodpercre elájult. Feltolt csípője erőtlenül visszaesett az ágyra, széttárt lábai ellazulva pihentek a férfi fejét közrefogva.

- Végem van - suttogta. - Gyere, gyere csókolj meg! - felhúzta magához a férfit. - Az azúrkék szemek homályosan csillogtak. Egy lecsurgó könnycseppet lenyalt a férfi a gömbölyded pofiról, majd csókolózni kezdtek. - Kálmán! Teljesen kikészítesz! Neked még nem is volt jó! Na gyere, dugjál meg!
Ezzel megfogta a férfi izmos fenekét, és magába húzta. A kitágult hüvely könnyedén befogadta a hímtagot.
A férfi két kezére támaszkodva lassú mozdulatokat végzett.
Jó húsz perc múlva a nő sürgetésének engedelmeskedve ütemük begyorsult. Lágy galoppból vad vágtába vágtak át.
Nemsokára a nő halk nyöszörgéssel újra elélvezett.
- Bocs, de én már nem bírtam tovább!
- Pihenjünk?
- Ne, nem kell! Hogyan akarod?
- Fordulj meg!
Parancsolta a férfi, majd miután partnere engedelmeskedett, kezével széthúzta a nő felkínált fenekét, majd egy határozott mozdulattal visszaillesztette már szinte égető szerszámát. Izmos combjai minden csapásnál csattantak a formás női hátsón. Elbűvölten nézte, ahogy vastag dorongja ki-be jár a szűk nyíláson.
Egyik lábát felemelte az ágyra, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy kis nyálat csurgatott szájából a farpofák közti résbe, majd hüvelykujját benedvesítve a nő végbelébe tolta.
Csöpi újra felsikoltott a rátörő gyönyörtől. Teste hátrahajló ívben megfeszült, majd lassan előrecsúszott. A kicsusszanó pénisz halk, cuppanó hangot adott. Megfordulva épp szembe találta magát vele. Marokra fogva verni kezdte, dús ajkaival körbefogta, alsó peremét nyalogatva. Közben megszólalt:
- Na gyere picinyem! Mutasd meg, mekkorát tudsz spriccelni! Gyere, élvezz az arcomra! Szereted, ha jól leszoplak, mi?
Talán ez volt az a szó, ami hiányzott az ejakulációhoz, mert ekkor egy nagy adag sperma borította el arcát. A következő kilövellést nagyra tátott szájával fogta fel. Nagyokat nyelve tűnt el torkában az értékes nedű, majd addig szívta a terhétől megkönnyebbült hímvesszőt, amíg teljesen petyhüdt nem lett.
A férfi leroskadt mellé az ágyra. Mosolyogva nézte, ahogy Csöpi homályosan pislog a szemébe fröccsent ondótól.
A nő felkapta az ágyra dobott trikót, majd megtörülte vele az arcát.
- Te! Én azt se tudom, hányszor élveztem el! Ez fantasztikus volt! Nem csak jó védőangyalom vagy, de nagyszerű szerető is! Teljesen kész vagyok. Úgy érzem, nem bírok megmozdulni. Mi lenne, ha itt aludnánk? Szűk ez az ágy, de szerintem elférünk rajta.

Összeölelkezve aludtak el, ami Kálmánnak furcsa volt, mert szeretett egyedül, nagy ágyban aludni. Most mégis jóleső érzéssel töltötte el, ahogy a nő biztonságot keresve az ölébe fészkelte magát.

A felkelő nap ugyanebben a pózban találta őket. Csöpi óvatosan kibújt a férfi karjaiból, vigyázva, nehogy felébressze, megmosakodott, kinyitotta a raktár hátsó kijárati ajtaját, hogy friss levegőt eresszen az áporodott szagú helyiségbe.

Úgy, ahogy volt, meztelenül kilépett a hátsó udvarra. Magába szívta a reggeli napsugarakat, amelyek kellemesen bizsergették bőrét. Lágy szellő borzolta mellbimbóit. A május végi melegedő idő bearanyozta a tájat. Szétnézett a távoli dombokon. Csodás kilátás nyílott a hátsó rámpáról. Máskor is szeretett itt bámészkodni, ha volt egy kis ideje. Nem kellett félnie, hogy a szomszédok meglátják, mert oldalt magas kerítéssel volt körbevéve az udvar. A telek végét egy kis patak zárta le.
Ide csak a szállítók szoktak behajtani, de vasárnap lévén, ettől nem kellett tartania. "Csodálatos ez a mai reggel. Régen éreztem ilyet. Még a fejem sem fáj, pedig milyen sokat ittunk tegnap! Lehet, hogy ebben szerepe van az esti orgazmusoknak is? De jó lenne még egy reggelit is beiktatni!" A gondolatra puncijában jól ismert bizsergés kezdődött. Lágyan végighúzta magán kezét, majd utoljára melleit megsimogatva kéjesen kinyújtózott. "Na, megnézem, mi újság az ivóban". Végigment a raktáron, ránézve közben a sarokban halkan szuszogó férfira.
Átment a kocsmarészbe körülnézni. Elégedetten nyugtázta, hogy Magdi tökéletes rendet hagyott zárás után. A presszógépen főzött két erős kávét, majd tálcával a kezében, rajta a gőzölgő feketékkel, visszaindult a raktárba. Elmosolyodott arra gondolva, hogy Kálmán mennyire örül majd a kávés ébresztőnek. Földbe gyökerezett a lába a döbbenettől, mikor benyitott a raktárba és halkan becsapódott mögötte az ajtó.
Vele szemben a hátsó nyitva hagyott ajtón keresztül vehemensen jött befelé a sörös Pisti. Rájött, hogy azért nem hallotta a teherautó érkezését, mert egy autó parkolt a hátsó kijárat mellett. Élre vasalt nadrágot viselt, világos ingét barna kardigán takarta. "Úristen! Ez idejött nekem vasárnap reggel udvarolni?!" - futott át a riadt gondolat agyán. Attól meg egyenesen bepánikolt, hogy még mindig anyaszült meztelen volt.
Pisti közben vigyorgó képpel átviharzott a raktáron, tenyerébe vette a nő melleit, s folyamatosan harsogott hangja:
- Hello Csöpikém! Látom, Nándi már ideszólt neked, hogy jövök! Te aztán tudod, hogy kell várni az embert! Erre jártam, mondom magamban, meglátogatlak, hamar megmondták a faluban, hogy merre laksz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán már itt vagy! Te az a gyerek hogy nézett ki! Csak nem beteg? Olyan karikásak voltak a szemei, mint a bagzó nyúlnak - felnevetett, s közben hevesen morzsolgatta a nő mellbimbóit. - Szóval Csöpikém aranyos vagy, hogy pucéran vársz forró kávéval, de én is készültem ám! Pszt! Ne szakíts félbe! Készültem neked egy verssel: A múltkor kettőt sem szóltál, s rögtön leszoptál, most nem kell több maszlag, máris megbaszlak! Hehehe. Jó, mi?

Csöpi többször próbálta félbeszakítani. Hátrált volna, de a csukott ajtó ezt megakadályozta. Mindkét kezével a tálcát fogta, amelyen veszélyesen imbolyogtak a rápakolt kávéscsészék, a cukor és a tejtartó edény. Tehetetlenül érezte, ahogy a durva kezek kebleit markolásszák. A sarokba nézve látta, ahogy Kálmán lassan feláll az ágyról - valószínűleg tanúja volt az egész monológnak -, és elindul feléjük. Ekkor már nem tudta tovább türtőztetni magát, ahogy tálcát tartó kezeit lerántotta, hogy Pisti kezeit eltolja magától, a forró kávé és tej a szemben álló férfira ömlött, a porcelánpoharak hangos robajjal törtek szét a padlón. A beállt csendet csak a kiskanalak még mindig mozgó rezgése törte meg.
- Elnézést, hogy megzavarom ezt az érzéki idillt, vagy lehet, hogy egy szavalóversenyre tévedtem, szóval; a mosdót merre találom?
Választ sem várva ment el Kálmán mellettük. Pisti a ráöntött tálca tartalmától felüvöltve ugrott hátra. Aztán olyan sokkot kaphatott az elcammogó meztelen férfi látványától - kigúvadt szemeit Csöpike melleiről a másik férfi pucér hátsójára döbbenten szegezve, hogy villámgyorsan hátrálni kezdett, egészen addig, amíg hangos kiáltással le nem esett a hátsó rámpáról. Jajveszékelés közepette kocsijába ugrott és padlógázzal kihajtott az udvarból. A nyikorgó gumiabroncsok magasra verték a kavicsokat a murvás udvaron, porfelhő jelezte a távolodó autó útját.

Csöpi leeresztett vállakkal nézte, ahogy a visszatérő férfi gyorsan magára kapja ruháit, majd egy szó nélkül kisétál az ajtón.
Utána akart rohanni, megállítani. Lázasan járt az agya, hogy valamit kitaláljon. Aztán rájött, hogy semmi értelme. Ezt a helyzetet nem lehet megmagyarázni.
Lábujjhegyen átlépett a kávéscsészék összetört darabjain, odasétált a hátsó kijárathoz, ahol pár perce még érzéki boldogságban úszva lebegett, aztán bánatosan nekitámaszkodva az ajtófélfának hangtalanul sírni kezdett.
"Végre egy pasi, akivel a reggelt is szívesen vártam... Csöpike jól elbasztad. Beleestél a saját vermedbe. Pont a Kálmánnal kellett ennek megtörténnie... Lassan kezdek hinni a sors karmájában..."
Olyan erősen markolta a nyakában függő angyalszobrocskát, hogy elfehéredtek az ujjai.

Kálmán erősen másnaposan, háborgó gyomorral dobálta be szerszámait az autóba. Eredetileg úgy tervezte, hogy még a vasárnapot is végigdolgozza, de ettől most elment a kedve. "A Csöpi is egy hülye kurva. Ez volt az első, de az utolsó alkalom is, hogy bementem abba a kocsmába."
Kihajtott az utcából, rákanyarodott a főútra.
A kocsma mellett elhajtva rátaposott a gázpedálra; irány haza, a városba!





8
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



A déli harangszó hangját elnyomta a hangszórókból kiáradó zene. Péntek volt, a kocsma meg kongott az ürességtől. "Ilyen sem volt még" gondolta Csöpi. Valószínűleg az emberek dolgoznak, vagy ebédelnek. A kamionosok meg sietnek haza hétvégére. "No sebaj, a fő, hogy én jól érzem magam."
Odament a rádióhoz, felerősítette a hangerőt, majd önfeledt táncba kezdett. Mikor pörögni kezdett, szoknyája fellibbent derekáig, piros tangája szinte világított alatta. A konyharuhát ostorként tekerte a feje fölött, a pocit amúgy is alig takaró vékony felső most időnként - ahogy begyorsult a forgás egyes ütemeinél -, látni engedte kebleinek alsó gömbölyded halmát.
Ma reggel végre jó kedvvel ébredt. Maga sem tudta miért, igazából nem történt semmi különös. Mintha lerázta volna magáról az elmúlt napok szomorúságát. "Vasárnap lesz két hete, mikor a sörös Pisti belerondított a vasárnap reggel induló gyönyörűségébe."
Mivel a Pisti nem jelentkezett az ominózus eset után, és telefonon sem tudta elérni, más sörszállítót keresett.
Kálmánról sem hallott azóta. Úgy sejtette, nem is fog. Végleg elszállt védőszentje, akire ezentúl csak a nyakában lógó medál fog emlékeztetni.
Hiába gondolt időnként arra, hogy a "nagy könyvben" úgy van megírva az életük, hogy egy eltéphetetlen fonál köti össze őket. Lehet, hogy rosszul értelmezi sorsukat, és a megérzése csak azt jelenti, hogy útjaik néha keresztezik egymást, hogy aztán újra szétváljanak?

Arra is már régen volt példa, hogy két hétig ilyen szűzies életet éljen, ne flörtöljön idegen férfiakkal. "Csöpike, csak egyszer élsz, felejtsd el azt a krapekot, örülj a napsütésnek, élj a mának!"
Elege volt a maszturbálások utáni kiábrándult hiányérzetből, kiéhezett teste férfit kívánt. Elhatározta, hogy kihasználja az első adandó alkalmat, hogy csillapítsa háborgó kalandvágyát. Újra prédaként fog nézni a férfiakra, igénybe véve testüket.

Elhessegette gondolatait, örült feltámadt jó kedvének, és átadta testét a zene ritmusának.

Nem vette észre a belépő két vendéget, akik szótlanul nézték a bejárat mellett állva, ahogy Csöpi a külvilágot kizárva, lehunyt szemekkel táncol.
Mikor véget ért a szám, és Csöpi megpillantotta a két ismeretlent, pironkodva halkította le a hifit. A korabeli kisportolt, alacsony férfi, oldalán a nyurga, szemrevaló 25 körüli lánnyal -, furcsa kontrasztot alkotott.
Zavarában magyarázkodni kezdett:
- Jó napot! Elnézést, de kicsit elfeledkeztem magamról! Ez a májusi nap néha megbolondítja az embert. Mit parancsolnak?
A férfi széles mosollyal válaszolt:
- Lehet ennél jobb napja az embernek? Üdvözlöm - furcsa volt, hogy bemutatkozott, határozott kézfogása bizalmat sugárzó volt. - A boltban már hallottuk, hogy maga egy szerfelett vidám teremtés, de arra álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ilyen erotikus műsorral fogad minket - nevetett, fehér fogsora harmonikusan illeszkedett a jó vágású arcba. - Tudja, pont azért, béreltünk ki egy házat hétvégére a faluban a barátnőmmel, hogy egy kicsit lazítsunk, távol a város zajától. Úgy hallottuk, ez a környék csodálatos, tele vidám emberekkel. Nos, eddig minden passzol. Had mutassam be a barátnőmet is; ő Andi. Lesz szíves nekünk két capuccinót adni, két kis konyak mellé? Esetleg meghívhatjuk egy italra?
- Nem köszönöm, nagyon kedves, de hosszú még a nap, kicsit korai lenne nekem most alkoholt innom.
- Nem utasíthat vissza minket, az a minimum, hogy koccintunk egyet a megismerkedésünkre, és persze hálánk jeléül, hogy részünk lehetett ebben a szemet gyönyörködtető, erotikus táncban - mondta a férfi sötétzöld szemeit a nő dekoltázsába mélyesztve. - Milyen érdekes medálja van kegyednek! Szóval, remélem, nem utasít el minket!
Laza egy kapcsolat lehet ez, ha a férfi szinte már nyíltan udvarol neki a barátnője előtt - gondolta Csöpi.
- Tudja mit? Iszom én is egy kiskonyakot! Távol álljon tőlem, hogy ilyen kedves vendégeket megbántsak!

Udvariasan visszahívta őket még egy konyakra, amit elfogadtak. Közben újabb kuncsaftok érkeztek, ahogy múlt az idő, az ivó lassan megtelt. Miközben kiszolgálta az embereket, időnként szót váltott a férfival. A mellette ülő lány is bekapcsolódott időnként a párbeszédbe. Az elfogyasztott konyakoktól még jobb kedve lett. Megbeszélték, hogy milyen jó szállást választottak. "Képzelje Csöpike - addigra már a férfi is így hívta -, még pezsgőfürdő is van!"

Gyorsan telt a délután. Sűrűn váltották egymást az emberek - Csöpi ettől úgy érezte -, mintha röpült volna az idő. A pár közben azzal búcsúzott, hogy este még lehet, hogy visszajönnek, de most erős kényszert éreznek arra, hogy a jacuzzit közelebbről is kipróbálják.

Nándi is beugrott hozzá elköszönni, ment vissza a koleszba. Csöpi nehezen bocsátotta meg neki a múltkori atrocitást.

Este kilenc körül lehetett, mikor újra megjelentek déli vendégei. Szerfelett jókedvűen mesélték, hogy milyen isteni volt a pezsgőfürdő. A férfi - akit Gyuszkónak becézett barátnője -, tréfásan mondta Csöpinek, hogy ezt neki is ki kéne próbálnia. Mit szólna hozzá, ha meghívnák egy éjszakai kellemes fürdőzésre?
- Miért ne? - válaszolta Csöpi, belemenve a játékba. Mintha egy sóvárgó villanást látott volna Andi szemében. - Csak az a baj, hogy ma egyedül vagyok, és éjfél előtt nem tudok bezárni.
- No problem! - vágta rá viccesen a lány. - Mi későn fekvők vagyunk, ugye Gyuszkó?
- Persze Andidi! Mi most hazamegyünk, előkészítjük a terepet, hogy mély szeretettel tudjuk várni illusztris vendégünket.

A spiccesedni látszó párocska elköszönt.
Csöpi kétkedő hangulatban várta az utolsó vendég távozását. Volt benne egy kis félelem is, ami lehet, hogy teljesen alaptalan volt, de elvégre egy fél napos ismeretség után nem tudta, mibe akarják belerángatni. Kíváncsisága felülkerekedett, mikor záróra után gyorsan lezuhanyozott, és a megadott cím felé vette az irányt. Elvégre annak a legnagyobb a valószínűsége, hogy megmártóznak a forró vízben, koccintanak egyet udvarias beszélgetés közepette -, aztán hazamegy.

A fiatal lány nyitott ajtót. Hófehér frottír fürdőköpenyt viselt, akárcsak a nappaliban hellyel kínáló férfi. Nagyon kedvesek voltak, ahogy enyhe italos állapotban lazítani próbálták a hangulatot. A férfi tréfás történeteket adott elő, időnként erotikus részletekkel megborsozva. Pezsgőt bontott, majd pertut ittak.
- ...A barátom mesélte, hogy kolléganőjének meglepetéspartit szerveztek születésnapja alkalmából. Elcsórták a pótkulcsait. Mindenki bent szorongott a nappalijában a kutyájával egy pisszenést sem ejtve, mikor a kollegina hazaérkezett. Csakhogy először a konyhába ment, ahol anyaszült meztelenre vetkőzve bekente a punciját csokoládékrémmel, majd kutyáját szólongatva berontott a nappaliba!

Térdüket fogták a nevetéstől.
- Képzeljétek, volt egyszer egy munkatársam, akinél prűdebb embert a föld még nem hordott a hátán. Minden alkalmat megragadott arra, hogy fájdalmasan felemlegesse züllött erkölcsi életünket. A jelenlétében még viccet sem lehetett mesélni, nemhogy flörtölni egy kolléganővel. Minden szexuális jellegű dolgot mélyen elítélt. Na! Képzelhetitek mi történt, amikor ez a kolléga hazavitt a munkahelyéről egy videokazettát, amelyet vállalati ünnepségekkor szoktak felvezetésként levetíteni, aztán otthon véletlenül elcserélte egy saját készítésű filmre. A házi mozin az egész vállalat hasát fogva röhögve nézte, ahogy a tisztelt kolléga meztelenül, nyakán egy pórázzal ugat ostort pattogtató feleségének! Mondanom sem kell, többet nem láttuk erkölcscsősz barátunkat!
Csöpi, nem untatlak még? Különben is, arról volt szó, hogy áztatunk egyet - fejezte be a mesélést Gyula, majd odasétált a nappali falához, amit paravánként elhúzva egy másik félhomályos helyiség tárult eléjük.
A férfi meghajolva, kezét előremutatva invitálta a nőket beljebb.
Fantasztikus látvány tárult Csöpi szemei elé. A félkör alakú fürdő szemközti fala üvegből készült, a többit apró, színes kövekből kicsempézett mintás felületek alkották, pálmákkal, nagy növényekkel szegélyezve. A falakban kialakított beugrókon rejtett lámpák gondoskodtak a sejtelmes hangulatvilágításról. Oldalt egy beugró zuhanyzó, mellette egy dívány kerek asztalkával, székekkel. Középen helyezkedett el a kör alakú a pezsgőfürdő, amely legalább hatszemélyes volt.
Gőzölgő vize csábítóan hatott Csöpire.
- Van egy problémám. Nem hoztam fürdőruhát.
- Hát, ezen könnyen tudunk segíteni - mondta a férfi. - Méghozzá úgy, hogy nekünk sincs. Persze, ha nem vagy túl szégyenlős.

Könnyed mozdulattal leoldotta magáról a fürdőköpenyét, és az egyik székre dobta. Most látszott csak, milyen izmos a férfi. Széles felsőtestén feszültek a muszklik, szőrtelen mellkasa csillogón domborodott. Keskeny csípője erőtől duzzadó vaskos combokban folytatódott. Lába között ernyedten lógott meglehetősen hosszú, de nem túl vastag, borotvált pénisze.
Beleereszkedett a vízbe, majd bekapcsolta a pezsgőztető rendszert.
- Mi van lányok, nem jöttök? Nagyon kellemes a víz!
Andi is levette köpenyét, leült a medence partjára, csak a lábát lógatta az apró hullámokba. Nevetve mondta:
- Na gyere, megvárlak!
Csöpi döbbenten nézett vissza a lányra. Most, hogy ruha nélkül rápillantott, így volt csak igazán feltűnő jelenség. Roppant karcsú derékba torkollt lágyan ívelt csípője. Felfelé haladva azonban a vékonyka testhez képest aránytalanul nagy mellek feszültek peckesen. Mintha egy szobrász keze munkája lenne. Vagy mondjuk, egy sebészé...?
Nem kérette magát. Érezte, hogy a másik kettő kíváncsian figyeli, mikor szoknyájából kilépve vetkőzni kezdett. Keblei ruganyosan buggyantak ki az inge alól. A leheletnyi tangát két ujjával oldalt megfogva egy rántással bokájára tolta, majd a nyitott zuhanyrózsa alatt hidegvízben leöblítette testét. Mindhárman elhelyezkedtek a tágas, bugyborékoló medencében.
Csöpi megkönnyebbülten dőlt hátra, nem érezte zavarban magát. A vele szemben elhelyezkedő férfi kisvártatva megszólalt:
- Hölgyeim, mit szólnátok egy kis pezsgőhöz a pezsgőfürdőben? Ne csak kívül, belül is pezsegjünk!

Gyula az odakészített jéggel teli pezsgősvödörből kiemelte az üveget, töltött mindhármuknak.
- Proszit és puszit hölgyeim! - mondta nevetve, majd koccintottak. - Igyunk a mai sikeres találkozás örömére. Az ember mindig örül, ha egy új barátra lel - nézett jelentőségteljesen Csöpire. - Fenékig!
- Elnézést, de ez a sok pezsgő utat keres magának. Merre van a toalett? Kérdezte Csöpi, majd kiszállt a vízből, és a férfi által mutatott ajtó felé indult, amelyet eddig a növényektől nem is vett észre. Odabent a WC mellett még egy zuhanyzó, mellette szolárium, a rövid folyosó végén pedig szauna volt. "Ez igen!" - gondolta. "Így aztán ki lehet bírni!" Pisilés után gondosan megmosta punciját, majd kíváncsian körülnézett.

Mikor visszanyitott a fürdőhelyiséghez, a látványtól földbegyökerezett a lába. A lány szélesen széttárt lábakkal - feneke alatt egy törülközővel -, könyökére támaszkodva lihegett a medence szélén. Lába között a férfi izmos segge mozgott sebesen.
Csöpi első gondolata az volt, hogy halkan visszahátrál. Aztán az jutott eszébe, hogy azok ketten tisztában voltak vele, hogy nagy valószínűség szerint rájuk fog nyitni. Ezért aztán beleült a medencébe, a szeretkező párral szemben, és gátlástalanul bámulta őket. Igézetten nézte, ahogy a jókora, formás cicik a lökésektől fel-alá hullámzanak. Tekintete találkozott a lányéval, aki ekkor halk sikolyokkal csúcsra érni látszott. Pár pillanattal később a férfi kirántotta hosszú, vékony falloszát, majd aprókat húzogatva makkján, nagyot spriccelt. A vékony ondósugár egészen a terjedelmes mellekig fellőtt. A lány kéjesen masszírozta bőrébe a tejszínű testápolót.
Csöpire nem várt hatással volt a szeme előtt lezajló szeretkezés. Titokban vulvájába temette kezét. Amúgy is épp eléggé izgatta a lába közül előtörő nagy nyomású buborékhalmaz. Közben a pár gyorsan lezuhanyozott, majd beültek mellé a forró buborékok közé. Addigra teljesen felhevült a feszítő kielégületlenségtől.
A nő önkéntelenül is időnként a másik gyönyörű emlőire pillantott. Meg volt elégedve a sajátjával is, de ilyen testközelből még nem látott ilyen kerekded, és mérete ellenére ágaskodó formákat.
- Látom, téged is ámulatba ejt Andidi melle - fordult hozzá nevetve a férfi. - Add ide a kezed, nyugodtan tapogasd meg – azzal Csöpi kezét rátette barátnője domborulataira. - Bevallhatjuk, ugye Andidi, hogy van bennük egy kis szilikon is. De csodásak lettek, és a műtét helye sem látszik. Fantasztikus ez a mai orvostudomány! Igaz, hogy majdnem egy milla volt, de nézd meg, sehol egy nyom, egy vágás helye. A bimbók körül végzik a bemetszést. Na, de ne merüljünk ennyire a részletekbe. Ahogy téged elnézlek, neked nem mostanában kell kés alá feküdnöd. Látszik, hogy igaziak, és mégis gyönyörűen gömbölyödve állnak. Szabad? - kérdezte, aztán megsimogatta.
Csöpi testén rázkódás futott végig. Elalélva észlelte, hogy egy kéz lassan simítva kúszik felfelé a combján. Kétoldalról körülvették. A férfi keze után ajkait tapasztotta a bimbóira. Közben a víz alatt a kutakodó kéz combja belső felétől az ölébe csúszva megtalálta a bejáratot a puncijába. Halkan felnyögött, amikor finoman, de mélyen megujjazták. Ekkor kisegítették a vízből, a medence szélére ültetve a férfi csókolózni kezdett vele. Nyelvét fürgén dugta szájába. Forró leheletet érzett tüzelő ölében, majd nyelvcsapásokat. Olyan érzékien és figyelmesen szívta és nyalta a lány, hogy rövidesen elélvezett. Halkan pihegett hátrafeküdve a hideg padlón. Vénuszdombja kiemelkedett csípőjéből. Megkövülten nézte, ahogy a férfi újra meredező szerszámát beleilleszti, fekvőtámaszokat végezve felette. Mintha kéj-nyársa húzták volna a méhét elérő hosszú farokkal. A felgyorsult iram csúcsán újra elöntötte az orgazmus. Hüvelye összerándulásakor érezte, hogy belül elönti a férfi magja.
Észre sem vették, hogy a pezsgőprogram már rég lejárt, a víz csak testüktől fodrozódott.
Rövid pihenés után átmentek a nappaliba. Csöpi hitetlenkedve nézte, hogy már hajnali fél négy van. Mégsem érezte magát fáradtnak. Gyula leült egy fotelba. Andi meg a vele szemközti kanapéra.
Olyan érzése volt, hogy még nincs vége ennek az éjszakának.
Az Andi melletti szabad helyre ült. A lány szemében vágyakozással lassan felé közelített, majd dús ajkaival Csöpi nyelvét kereste. Magához húzta a nőt. Fejét lassan, de követelőzőn lejjebb nyomta. Csöpi feltámadó kedvvel legelészett a dús emlőkön, majd a kéz nyomásának engedelmeskedve belefúrta fejét a lány széttárt lábai közé. Újfajta, de jóleső érzés volt egy másik nő klitoriszát nyalogatni. Egyre nagyobb hévvel szopta nyalta a vörösre dagadt kakastaréjt.
Meglepve tapasztalta hátradüllesztett fenekén a férfi égető nyelvét. Fel-felsikoltott, ahogy a forró nyelv behatolt végbelébe. Kis szünet után érezte szeméremdombjának nyomódni a kemény péniszt. "Úristen, ez a pasi egy baszógép. Hogy-hogy még mindig bírja?" - futott át agyán, miközben hüvelyfalát már böködte a hímtag. Alulról felnézve látta, hogy a lány kéjgörbéje rövid időn belül a csúcsra ér, így még vehemensebben folytatta a nyalakodó játékot. Közben érezte, hogy a makk elhagyva kelyhét, a farpofái közé szorítva jár fel, s alá, meg-megérintve popsinyílását. Aztán enyhe nyomást érzett ánuszán, ami egyre erősödött. Csöpi rájött, ha nem tesz valamit, itt rövidesen seggbe dugják. Nem tartozott az anális szexet űzők táborába. Erőtlenül próbált tiltakozni kezével, közben a férfi a fenekét keményen fogva beljebb vezette végbelébe a farkát.
A hosszú hímtag lassan csúszott befelé az érzékeny hártyákon. Csöpi fájdalmában belemarkolt a férfi combjába, mire az kijjebb csúszott egy kicsit. Ezt a játékot folytatták egy darabig, aztán a nő fájdalmába újabb érzés vegyült: az idegpályák eddig nem ismert gyönyörhullámokat közvetítettek. Már farával is besegített a lökésekbe. Úgy érezte, rögtön szétfeszül ott belül, de ugyanakkor a kéjes izgalom is fokozódott.
Hírtelen és hosszan tört rá az orgazmus, ahogy megérezte végbelében a forró spermát. Ahogy nyelve alulról megtámasztotta az apró csiklót, és a csúcs pillanatában belehördült, Andi is nekiállt hangosan sikoltozni szorosan fogva a fejét.

Kitikkadva mosolyogtak egymásra a vastag szőnyegen elterülve.
Csöpi úgy érezte, elhagyta az összes ereje.
Mikor legközelebb magához tért, meglepődve látta, hogy kivilágosodott. Valaki egy pléddel betakarta.
Nem hitt a szemének; mellette Andi hevesen szopta az újra meredten álló hímvesszőt. "Ez nem is fasz, hanem egy hatlövetű stukker." - gondolta, majd a másik oldalra helyezkedve besegített a nyalakodásba. A férfi elhomályosuló tekintettel, elbűvölten nézte a két női ajkat, ahogy felváltva eltűnt bennük egyre keményülő szerszáma. Időnként a két nyelv játékosan egymásba gabalyodott, hogy aztán megint fogócskát játsszon az erektől duzzadó barlangos kéjszerven. Éppen a makk széles peremén kalandoztak, harcba indulva egy erekciós cseppért, amikor a férfi egész testében megfeszülve, felordított. Hangos csatakiáltását visszaverték a falak. Heves gecivulkán tört fel, a két torok harcba indult; kinek jut több a kéjpermetből. Addig nyalták, szívták a lassan konyuló férfitestet, amíg az teljesen elernyedve megadta magát. A nők egymás szájában kutattak lázasan matató nyelvükkel az utolsó éretlen gesztenye ízű cseppek után.

Harangoztak, mire Csöpi szédülten támolyogva hazaért. Azzal váltak el, hogy este is szívesen látják; meghívták egy-két ismerősüket is egy laza partira. Sajgott minden porcikája, telefonált Magdinak, hogy menjen be dolgozni. Végigheveredett az ágyon, és egy perc múlva mély álomba zuhant…

Este nyolckor ébredt fel. Kicsit tompa fejjel sietve bekapott pár falatot, majd beleült a forró vízzel teli kádba. Ellazult testében kellemes bizsergés futott végig, ahogy lepörgette lehunyt szemhéján keresztül az elmúlt napot...
Sokat válogatott a gardróbszekrény ruhái között. Végül egy kék vászon együttes mellett döntött. A félhosszú szoknya és a zakószerű felső elegánsan és kihívóan feszített rajta. Alatta világoskék fehérneműt viselt. Kivételesen melltartót is felvett.

Gyula nyitott ajtót. Arcán zavarodottsággal vegyes izgalmat vélt felfedezni. Beljebb terelte egy kisebb szobába, amit öltözőnek használtak.
- Csöpike. Nagyon örülök, hogy eljöttél - mondta a férfi. - Az az igazság, hogy mai vendégeim illusztris emberek, akik nem szeretnék, ha kilétükre fény derülne. Tudod, gazdag vállalkozók, politikusok. Nagy hatalmú, befolyásos férfiak. Ezért is -, no meg mindenki szereti az izgalmas szerepjátékokat -, ne csodálkozz, hogy egyfajta jelmezbál ez a mai, ahol alapszabály, hogy mindent szabad, ami a másiknak is jó. Semmi sem kötelező. Lazítunk egy kicsit, kilépve a hétköznapok szürke egyhangúságából. Nincs más dolgod, mint jól érezni magad. Gyere, vegyük fel ezeket - mutatott egy halom fekete bőrdarabra.
Csöpi elbizonytalanodott. Nem erre számított. Fogalma sem volt, hogy mi vár rá. Most még itt a lehetőség, hogy gyorsan visszavonulót fújjon. Aztán kíváncsisága, és Gyula bizalmat sugárzó tekintete felülkerekedett. Ledobta ruháit, és felvette az odakészített lasztex ruhát. Izgatóan hatott, hogy az anyag szorosan testére simul. Bokájától indult, és kebleit fedetlenül hagyta, ölénél egy nagy kivágással. Gyula adott még neki egy bőr tangát és egy olyan melltartót, amely bimbóinál átlátszó volt. Ezután már csak egy hosszú csizma volt hátra, és egy érdekes fekete álarc, melyből csak szemei, és szája látszott ki. Szeme sarkából figyelte, hogy a férfi is átöltözik. Bár ő csak egy bőrből készült tangát, és egy álarcot vett fel.
- Na, úgy látom, tökéletes vagy. Sikerült eltalálni a méreteket. Ne lepődj meg, ha bementünk, most még kevesen vagyunk, Andi elment a többiek elé, nemsokára jönnek.
Kicsit remegett a nő lába az izgalomtól, mikor benyitottak a nappaliba. Öt férfit látott, Gyulához hasonló öltözékben. Egyikük arcát sem tudta felismerni az álarc alatt. "Hú Csöpi, mibe csöppentél? Nem kéne mégis visszavonulót fújni?" - gondolta, de addigra kedvesen körbevették, itallal kínálták. Gyorsan beletukmáltak két pohár jéghideg pezsgőt, aminek kicsit furcsa íze volt. "Hol vannak már a többiek?" Kissé idegennek tűnt számára ez a dominaszerű szerepkör. "Lehet, hogy nem is dominának szánnak, hanem rabszolgának?" Agya riadózott volna, de hirtelen elhomályosult köd ereszkedett tudatára. Úgy érezte, képtelen irányítani mozdulatait. "Ezek kevertek valamit a pezsgőmbe?"

Darabjaira hullott a világ körülötte. Zsibbadt minden porcikája, eltompult hallása. Csőlátása lett, a periféria megszűnt létezni. Mintha kiemelkedett volna testéből egy másik szférába, ahonnét - külső szemlélőként - látta saját magát, ahogy a hat férfi körbeveszi. A mondatokból szófoszlányok jutottak el agyáig.
- Ez a Gyula megéri a pénzét!
- Ja, jó kis anyag, mi?
- Úgy látom, már hat a cucc, fiúk!
- Hogy tudott ez ilyen jó kis bigét felhajtani?
- Munkára fiúk, előttünk e test, mi se legyünk rest!
- Biztos, hogy tiszta a nő? Nem szeretnék valami nyavalyát, a múltkor is két hétig viszketett a tököm! Hahaha!
- Ti bírjátok még, fiúk? Én már mindjárt behúgyozok!

Erőtlenül próbált tiltakozni, de eltompult agya engedelmességet közvetített testének. Lassan megszűnt minden ellenállása.

Körbetapizták, a matató kezek leoldották róla a melltartót és a tangát. Csak a szorosan simuló lasztex maradt.

A nőt átvitték egy másik szobába, amelynek közepén egy hatalmas, fóliával letakart franciaágy volt. A férfiak körbe állták. Már csak álarcot viseltek. A különböző méretű fütykösök a nőre szegeződtek. Egyikük vazelinnal bekente a nő nemi szervét és popsinyílását.
Egyszerre kezdték el levizelni. Nemsokára átható pisisszag töltötte be az egész szobát. A nő tocsogott a jókora mennyiségű vizelettócsában. Szőke haja elázva tapadt fejére, félig nyitott száját köhögésroham szállta meg, a vizeletcseppek permetként úsztak a levegőben.
Ezután a hat férfi váltotta egymást a nő testnyílásai körül. Egyik szétfeszített szájába dugdosta a farkát, míg a másik alul kefélte. Mikor mindenki már vagy kétszer körbeért, hasra fordították a nőt.
Szélesre húzták farpofáit, majd egyesével seggbe dugták.

Újra hanyatt forgatták a tehetetlen testet. A nő üveges szemekkel meredt a plafonra, mikor a hat férfi ráverte az arcára spermáját. A vörösre dagadt hímvesszőkből görcsös rángások kíséretében kifröccsenő geciáradat az egész arcát beborította. A sűrű váladék csípte a szemét, lefolyt fülébe, gyönyörű kerek arcocskáira fehér fekélyként telepedett. Dús ajkai tocsogtak, fejét félrehajtva folyt ki szájából a ragacsos ondófolyam. A nő ekkor elájult.

Másnap délután szaggató fejfájásra ébredt. Fájt minden tagja, különösen megkínzott végbele sajgott. Állkapcsát alig bírta mozdítani. Szájüregének halleves ízétől hányingere támadt.
Csöpi úgy érezte magát, mint egy kifacsart citrom. A megalázottságtól sűrű könnyek lepték el szemét. Már megint kihasználták, sárba taposták. Dühösen könyökölt fel az ágyban, majd körülnézett. Meglepve vette észre, hogy az a kék ruha van rajta, amiben elindult otthonról. Bőre szappantól illatozott. Szoknyája alá nyúlt, egy pillanatra megnyugodott, mikor csipkés bugyiját kitapogatta. Lehet, hogy csak álmodta az egészet? Csak egy újabb rémálom volt? Aztán testének fájó pontjai emlékeztették az este minden pillanatára. Ez valóság volt, egy jól kitervelt cselnek volt a szenvedő áldozata.
Felkelt, körbenézett a házban. Üres volt minden. Sehol senki. Példás rend és tisztaság uralkodott mindenhol.
Most mit tegyen? Lázasan járt az agya. Ki kell derítenie, kik tették ezt vele! Ki ez az elfajzott társaság, akinek ez a rendszeres szórakozása?
Telefonálni akart a rendőrségre. Aztán meggondolta magát.
Megkereste a faluban a lakástulajdonost. A kövér férfi széttárta a kezét, miközben készségesen mondta, hogy fogalma sincs arról, hogy ki bérelte ki a házat, közvetítőn keresztül intézték. Dupla tarifát fizettek azért, hogy ne zavarják őket, ő meg tiszteletben tartja más diszkrécióját.
Csöpi hazament, magára zárta az ajtót. Tehetetlen düh feszítette. A rendőrség értesítését már elvetette. Ugyan mit tudna bizonyítani? Csak az lenne a vége, hogy a faluban egy újabb pletyka kelne szárnyra. Ironikusan gondolt magára; a szőke falusi nőt elcsábították, beetették az első éjjel, hogy aztán kihasználják testét...

Most visszaütött sajátos gondolkodása szexuális vágyainak kezeléséről: Csöpi sohasem értette, hogy miért kell lepleznie, ha megkíván valakit. Csak a férfiak viselkedhetnek nyíltan, ha rájuk tör az elemi ösztön? Miért kell környezetének egyből lekurváznia egy nőt azért, mert kimutatja, ha megtetszik neki valaki csupán egy kóbor "numera" céljából. Szabados viselkedését természetesnek gondolta, amiért azonban néha kellemetlen helyzetbe került. A férfiak sokszor megrettentek tőle, mások pedig gátlástalanul igyekezték kihasználni.



Beült a kádba, sokáig súrolta egy durva szivaccsal megkínzott testét.
Később meztelenül ágyba bújt. A plafont bámulta, ahogy előző este is, mikor el volt kábítva. Keservesen zokogni kezdett...









9
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------




Kálmán elégedetten szállt be az autójába. Az üzleti ebéd - amire meghívták -, sikeres volt. A legyártott alkatrészekkel a megrendelő teljesen meg volt elégedve. A megállapodott határidő előtt le tudta szállítani a minőségileg is kifogástalan árut. Kapott egy újabb megrendelést. Még a végén bővítenie kell a műhelyt.
Szórakozottan nézett ki az autó szélvédőjén. Szombat délután révén az üzletek zárva voltak, a belvárosi kirakatokba bámészkodtak az emberek. Pár perc múlva járó motorral megállt a háza előtt, kinyitotta a kaput, beállt az udvarba.

Furcsán észlelte, hogy nincsen kulcsra zárva a bejárati ajtó. Ennyire szórakozott lett volna, mikor elment? Mikor belépett, meglepve tapasztalta, hogy ismerősei, barátai gyűrűjében áll Kati, kezében egy óriási tortával, aki meglátva a férfit, vezényelni kezdett:
- „Happy birthday to you, happy birthday to you…
Énekelte vidáman a kórus az ismert köszöntőt.
"Hoppá! Ma van a születésnapom, erről teljesen elfeledkeztem" - gondolta Kálmán zavartan fogadva a gratulációkat. Körbevették, italt töltöttek neki.
- Érezd magad otthon! - nevette a fülébe Kati. - Ugye nem haragszol, ezért a kis meglepetésért. Gondoltam, jót tesz neked egy kis bulizás.
- Köszi Kati - próbált hálás hangon válaszolni. - Jó fej vagy.

Aztán várakozása ellenére jó hangulatban telt a délután, és az este. Sokat nevettek, táncoltak. Szinte sajnálta, mikor éjfél körül elmentek a vendégek.
Kati jelentőségteljesen nézett rá, mikor becsukta az ajtót.
- Hogy-hogy nem jött el Ildikó? - kérdezte a nőtől, mikor kopogtattak.
- Valaki biztosan itt hagyott valamit... - harapta el a mondat végét Kati, mikor az ajtóban meglepődve látta meg lányát.
- Hát Te? Kicsit megkéstél! Na bújj beljebb - tessékelte befelé.
- Bocsi. Sziasztok. Puszika. Egész este tortát sütöttem, de sajna csak most lett kész - hadarta a lány.
- Te? Tortát sütöttél? - hitetlenkedett az anyja. - Na, erre kíváncsi vagyok, hiszen emlékezetem óta nem láttalak a konyhában étkezésen kívüli tevékenységben ténykedni. Ezt meg kell kóstolnunk!
Leültek a nappaliban.
Kálmán meghökkenve vette észre a két nőn levő ruha hasonlóságát. Ildikó is ugyanolyan fekete kiskosztümöt viselt, mint az anyja.
- Ebben a ruhában vigyáznom kell, nehogy összekeverjelek benneteket!
- Boldog szülinapot! - állt elé a lány, majd egy puszit nyomott az arcára, és átadta ajándékát, az apró, csokis mázzal bevont tortát.
- Köszönöm! - válaszolt a férfi, majd egy késsel leszelt három szeletet. - Nem bánom, zsűrizzük le e remekműnek látszó tortakölteményt!

Annyira ízlett, hogy hamarosan megették az egészet.
- Le a kalappal előtted, kislányom! Ezt nem néztem volna ki belőled! Biztos, hogy Te készítetted?
- Kati! Hogy mondhatsz ilyet! - válaszolta anyjának a lány.

Kálmánnak mindig furcsa volt, hogy keresztnevén szólítja az anyját.
Maguk sem vették észre, hogy szinte egyszerre mindhárman folyamatosan nevetnek. Mozdulataikat álomszerűnek vélték, tekintetük homályos kábultságot mutatott. "Ilyen sokat nem ihattam." - gondolta Kálmán. Gyanakodva nézett az elfogyasztott torta morzsáira. "Csak nem belekevert valamilyen kábítószert ez a lány? Mindenesetre ilyen lazának még sohasem éreztem magam."
Tudatuk lebegni kezdett, szétfolyt az idő, csak a combok villanásának erotikája maradt. Ildikó bizonytalanul felállt:
- Na, én elmegyek pisikélni, aztán, ha nem bánjátok, lefekszem. Úgy érzem, képtelen vagyok hazamenni. További jó mulatást!
- Jó éjt, kicsim! - szólt utána az anyja.

Megvárta, amíg lánya eltűnik a szobából, majd Kálmánra vetette magát.
- Annyira kívánlak, mint még soha. Itt helyben megőrülök, ha most rögtön nem teszel magadévá!
Kálmánnal forgott a szoba. Megadóan tűrte, hogy Kati kigombolja a sliccét. A nő kisegítette félmerev farkát, majd mohón szopni kezdte. Mikor keményedni érezte a férfiszerszámot, lovagló ülésben ráült és vehemens vágtába kezdett. Pár perc alatt eljutott a csúcsra, körmeit mélyen a férfi vállába mélyesztetve levegő után kapkodott. Félájult állapotban lefeküdt az ágyra és elaludt.
Kálmán értetlenül nézte az alvó nőt. A csendben csak a hangos szuszogást lehetett hallani. Lenézett meredten álló vesszejére. Kielégülésre vágyott. Marokra fogta ágaskodó farkát, előrehajolva nyálát összegyűjtve ráköpte a vöröslő makkra. A meleg nyál megbizseregtette érzékeit. Fejét hátradöntve lehunyta szemét, mikor maszturbálni kezdett. Lelki szemei előtt - mint egy mozivásznon -, önkéntelenül megjelent Ildikó sziluettje, ahogy a műhely falának támaszkodik kihívóan. Aztán egy másik kép; a lány szőrtelen puncija, középen a finom kis kéjréssel.

Ildikó, mikor kiment a szobából, gyorsan visszaosont. Igen, a haverjaitól szerzett egy kis narkót, azt keverte bele a torta töltelékébe. Az volt a terve, hogy kilesi őket, ha az ajzószertől egymásnak esnek. Nem volt lelkiismeret furdalása az anyja miatt. Annyira vonzódott ehhez az idősebb pasihoz, hogy időnként úgy érezte, hogy nem tudja féken tartani az ösztöneit. Egyszer korábban már kileste őket anyjának a lakásán. Azóta az a kép lebegett előtte, ahányszor esténként magához nyúlt, vagy valamelyik korabeli fiú "maszatolt" rajta.
Most is elbűvölten nézte, ahogy anyja rábukik Kálmánra, majd szeretkezni kezdenek. Közben ujját szájában megnedvesítve lába közé nyúlt. Kéjesen masszírozni kezdte felhevült punciját. Mikor anyja elaludt, úgy érezte, ez az este többet rejt számára, minthogy leselkedve simogassa éhező nuniját.
Az önkielégítést végző férfi látványától majdnem szétrobbant. Nem bírt tovább uralkodni testén. Némán odalopódzott lábujjhegyen a férfihoz. Megbűvölten nézte, ahogy a férfi kezével kényezteti magát, majd hirtelen fölételepedett és átvette anyja korábbi helyét.
A férfi érezte, hogy gyengéden elhúzzák kezét, majd a forró, szokatlanul szűk punci szinte lüktetett, ahogy farkát szorosan átölelte. „Felébredt volna Kati? Nem, ez nem lehet ő, ez a test könnyebb, ezek a combok vékonyabbak, és ez a feszesség ott belül…
Fejét felemelte, majd kinyitotta szemét. A mozivászon megelevenedett; Ildikó hús-vér emberként nézett vele farkasszemet.
"Ó Te kis ribanc, hát ez kell neked?" - felállt, a lány súlyát formás fenekén markoló kezeivel tartotta, majd ütemesen gyorsuló extázisba kezdtek. A lány ajkát ráfonta a férfiére. Egyszerre élveztek el. A férfi hosszú másodpercekig érezte hímtagjának pumpálását, ahogy az összehúzódó hüvelyizmok kipréselve magába szívják utolsó cseppjüket is.

Mikor Kálmán szédülten visszahuppant a fotelba, mintha egy pillanatra Kati szemvillanását látta volna a lány válla felett. "Valószínű, csak képzelődtem" -
hessegette el a gondolatot magától a férfi, mivel úgy látszott, hogy a nő továbbra is egyenletes légzéssel alszik.

Ildikó továbbra is szótlanul, egy búcsúcsókot nyomott a férfi markáns arcára, majd kiviharzott a szobából.

Kálmán arra ébredt, hogy Kati szólongatja egy forró kávét tartva elé.
- Ébresztő nagyfiú, derekadra süt a nap!
Fürkészve nézte a nő arcát, de nem látta nyomát annak, hogy tanúja lett volna az éjszakai jelenetnek.
- Jó reggelt! Kösz a kávét.
- Jó volt az esti buli, mi? Bár, hogy őszinte legyek, sok részletre nem emlékszem. Valami rémlik, hogy szeretkeztünk is? Vagy csak képzeletem szüleménye? Olyan hülyeségeket álmodtam, hogy el sem tudom mesélni!
Megcsókolta a férfit.
- Képzeld el, azt álmodtam, hogy a lányommal keféltél, én meg nevetve néztelek benneteket. Mikre nem képes az emberi elme, nem?
"Most csak játszik velem, vagy szívat?"
- Hát, elég bizarr álmod lehetett.

Megitta a kávét, majd elment a mosdóba. A tükörben hosszasan vizsgálta arcát borotválkozás közben. "Ki vagy Te tulajdonképpen? Ez az erkölcsi fertő megint csak mélyíti ráncaid."
Hirtelen undor kapta el, egy nagyot köpött tükörképére. A lecsorgó nyál eltorzította vonásait.
El akart menni. Menekülési kényszer tört rá.
"Stop the World! I Want to Get Off." Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.
Jó fej lehettél Janis Joplin, kár érted.
"No, nem baj hapsikám, tégy úgy, mintha ma kezdődne életed hátralevő része."
Anya és lánya ott állt előtte a nappaliban.
- Anyával azt beszéltük Kálmánka, hogy mi lenne, ha kirándulnánk ma egyet? Olyan szívesen megnéznénk a szülőfaludat! Igazán megmutathatnád, milyen lett a vidéki házad! Én még sohasem voltam ott.

Ez a lány nem szívbajos. Próbált mindenféle kifogást keresni, aztán beleegyezett a közös kirándulásba. Végül is, már két hete nem volt a háznál. Legalább rendet rak a pajtában. Átöltöztek, összepakoltak, és elindultak.

A nőknek nagyon tetszett a ház. Sétára hívták a férfit, ő azonban szabadkozott, hogy van egy csomó dolga, menjenek csak. Úgy is lett. Kálmán rövidesen egyedül maradt. Hátrament az udvarba. A régi pajta elhagyottan állt az udvar sarkában. Itt az ideje, hogy kicsit lomtalanítson. Állandóan csak beszórta a "szükségtelen, de majd jó lesz még valamire" cuccokat. Mostanra az ajtót kinyitva már be se fért a sok lim-lomtól.
Egykedvűen pakolt kifelé. Az udvar lassan megtelt a sok kacattól. Egy-egy régi tárgy láttán megrohanták az emlékek. "Ez a kasza még apámé volt. Ezzel meg disznót szokott az öreg perzselni."

Elmélázva húzott le egy vásznat, mikor megpillantotta alatta a poros motorkerékpárt.
Keze megállt a levegőben. A vászon tovább csúszva lehullt a földre. Milliónyi porszemcse repkedett a levegőben, ahogy a falak rései között betűzött a nap.
Kálmán agya fájóan megrándult. "A motor. Az öreg TLB Pannónia."
A motor látványának kínzó emlékétől összegörnyedt, múltja öklendezett belőle.
"Miért kellett pont idejönnöm?"
Összeroskadt a motor mellett, feltörő könnyei utat törtek mélyülő barázdáin. Homlokára szorítva kezét; próbálta elűzni a múltat.

Soha nem felejtheti el azt a napot. Nyaralásból jöttek hazafelé családjával. Bementek a szüleihez. Apjától kapott egy gyönyörű, felújított Pannóniát, amivel próbaútra indultak. Apja ült mögötte a motoron. Felesége, gyermekei és édesanyja követték az autóval.

Éppen egy kanyarban levő kereszteződéshez értek, mikor szemből közelített egy autó nagy sebességgel. Kálmán érezte, hogy baj lesz. Lelassított, és oldalra húzódott. Az autó a kanyarban áttért a szembejövő sávba, a motorkerékpárt szinte súrolta. Látta a sofőr eszelős tekintetét. Egy pillanattal később hatalmas csattanást hallott.
- Neeeeeeeeeeeeeeee!

Távolinak érezte saját sikoltását.
A két autó frontálisan ütközött. A feleségének esélye sem lett volna kitérni. Az ütközés erejétől az autó nekicsapódott egy fának, amely recsegve kidőlt. Pont ott, ahol Kálmán megállt a motorral.
Úgy érezte, hogy ez nem valóság, hanem egy lidérces álom, amely mindjárt elmúlik. Kisfia nyöszörgő hangja visszarántotta az útra. Leugrott a motorról, odarohant autójuk roncsaihoz. Felesége élettelen teste kimeredt szemekkel nézett rá a kormány mögött összepréselődve. Vér és vér mindenütt. Feje rendellenes helyzetben feküdt a kitört szélvédőjű műszerfalon. Mellette édesanyja hasonló pózban. Újra hallotta Tomika nyöszörgő hangját:
- Apa, segíts! Apa segíts!
Mikor meglátta a hátsó ülésen kisfiát, zokogva verte az autó oldalát. A gyermek hasából ömlött a vér… A gépkocsi annyira összeroncsolódott, hogy képtelen volt közelebb férkőzni hozzá.
- És Edina, Edina hol vagy? – üvöltötte. A kislányra húsz méterrel arrébb talált rá a szántásban. Vértelen teste megbékélten nyugodott a földön. Bár külső sérelmi nyomot nem látott rajta, azonnal érezte, hogy halott. Ölébe kapva rohant vissza az autóhoz.
Közben több autó megállt a baleset helyszínén. Valaki telefonált. Mások próbálták kifeszíteni az autó oldalát.
- Orvost! Hívjanak már valakit! - rohant Kálmán az élettelen gyermekkel.
Nyugtató kezek vették ki öléből halott kislányát.
Egész testében remegve nézte, ahogy kisfia utoljára megszólalt:
- Apa, én most meg fogok halni?
Utolsó erejével apjára nézett, majd lecsuklott kicsiny feje.
- Tomika! Tomika! Tarsál ki, mindjárt itt vannak a mentők! Nem lesz semmi baj, meglátod! – kiabált a mozdulatlan testhez.
- Segítsen már valaki!
Magatehetetlenül nézett körül. Ekkor megpillantotta a balesetet okozó kocsi vezetőjét, aki akkor támolygott ki jó ötven méterrel hátrébb az autóból. Szemmel láthatóan a fiatalember sértetlen volt és tökrészeg. Páran próbálták segíteni, de ellökte a kezeket.
- Az a hülye átjött a sávomba! - kiabálta imbolyogva.- Nem én voltam a hibás. Az én apám rendőr, mindjárt idehívom! - vette elő a mobilját. - Hello apa, itt vagyok a pusztai elágazónál, tudod... Történt egy kis baleset, gyere már ide. Hát maga meg ki...
Kálmán közben odaért és iszonyatos erővel lesújtott. Ütése nyomán a fiatalember nekiperdült autójának, és lecsúszott mellé. Kálmán ráugrott. Keményen záporoztak öklei. Próbálták leszedni, de félrelökte az embereket.
- Gyilkos! - üvöltötte, ahogy torkán kifért. - Megölted a családomat!
Aztán Kálmán hagyta, hogy lehúzzák a mozdulatlan testről. A fiú péppé vert arca beékelődött a kocsikerék mellé.
Közben szemből szirénázva megérkeztek a mentők és a tűzoltók.
Visszaimbolygott a saját autójuk roncsaihoz. A tűzoltók szétfeszítették a karosszériát, egy orvos behajolt a kisfiúhoz, majd zokogó nagyapjához fordult:
- Sajnos már itt sem tehetek semmit...
Kálmán odarohant a doktorhoz. Gallérját megrázva követelte:
- Miért nem segíthet? Élessze újra! Maga orvos, nem?
- Nagyon sajnálom! Maga az apa?
Az öreg sírva ölelte át Kálmánt.
- Meghaltak... fiam. Meghaltak mind a négyen.

Az orvos nyugtató injekciót adott be nekik, mikor a rendőrök is megérkeztek. Az egyik egyenruhást társai fogták le. Pisztolyával közeledett Kálmán felé.

A rendőr fiát sem sikerült újraéleszteni. A mentőautóban meghalt.
Kálmánt bilincsben vitték el.
A börtönben két nap alatt megőszült.
Három és fél év múlva engedték ki jó magaviseletéért.
A munkahelyére nem vették vissza. Megbélyegzett ember lett. Az emberek kerülték. Édesapja meghalt, mire szabad lett. A szülői házat sokáig kerülte.
Fél évig ivott keményen. Teljesen lecsúszott. Nem volt senkije.
Aztán összeszedte magát. Eladta lakásukat, az árából vett egy lerobbant, de nagyobb családi házat, aminek a hátsó részén műhelyt alakított ki. Vállalkozó lett.
A börtönben megtanulta, hogy a gyengéket eltapossák. "Vagy te szívatsz másokat, vagy téged szívatnak." A mindennapi fekvőtámaszokkal izmosra gyúrta korábbi inas testét. Hamar tekintélyt szerzett magának. Haját rövidre, majdnem kopaszra vágatta.
Vállalkozása egyre sikeresebben működött.
Lelki sebei soha nem gyógyultak be.
Az a szörnyű tragikus délután mindörökre belévésődött.
A motor azóta is, itt porosodott a pajtában, ahová az apja annak idején betolta.

Megrázta fájó fejét, felegyenesedett. Visszahúzta a motorra a porlepte vásznat. "Ezt is eladom majd, a házzal együtt. Minden emléktől meg kell szabadulni."

Bement a házba. A két nő még nem ért vissza a sétából. Nem is bánta. A spájzban talált egy régi üvegben pálinkát. Az üveg tartalmát pillanatok alatt magába döntötte. Az erős ital égette gyomrát.
Maga elé meredve leült a konyhában. Ebben a pózban talált rá Kati és Ildikó.
- Mi van Kálmánka? Miért nézel olyan furin? - szólította meg a lány.
- Képzeld, nagyot sétáltunk, voltunk a kocsmában is! - vágott közbe az anyja. - Találkoztunk a kocsmárosnéval is. Azt mondta, jól ismer téged. Te Kálmán! Ugye, nem kell féltékenykednem? Az a szőke nő olyan, mint egy bombázó. Gondolom, majd elepednek utána a férfiak. Kálmán! Hahó! Te be vagy rúgva? Szólj valamit, különben kénytelenek leszünk visszamenni a kocsmába! Volt ott egy-két jó pasi is, ugye lányom?
- Húzzatok innét ahová akartok! - mondta a férfi közönyös hangon, aztán visszasüppedt méla némaságába.
- Hát, ha ezt akarod, akkor pá! Nem tudom, mivel érdemeltük ki ezt a hangot!
Az ajtócsapódásból gondolta, hogy elmentek.
Jó két óra is eltelt, mire magához tért mély apátiájából.
A pálinkától berúgva támolygott az ajtóhoz. Hirtelen elhatározással kiment és a kocsma felé vette az útját.

Kati és Ildikó a pult melletti asztalnál ült két férfi társaságában. Az egyikük Lajos volt, aki vasárnap révén nem munkásruháját viselte, hanem szinte ünneplőnek ható fehér ingét egy szövetnadrággal. Fiatalabb haverja - Gyuri -, éppen egy viccet mesélt Ildikónak, mikor Kálmán belépett.
Egy pillanatra elhallgattak, mikor odasétált a pulthoz, majd folytatták a hangos beszélgetést. Kati élcelődve flörtölt Lajossal, míg lánya kacérkodva pislogott időnként Gyurira.
Csöpi a pult mögül elkerekedett szemmel nézett a bárpultnak dülleszkedő férfira.
- Szia, Hát Te? - mivel kérdésére nem kapott választ, hátat fordított.
- Pálinkát kérek - hallotta meg a férfi érces hangját.
A nő visszafordult.
- Már azt hittem, megnémultál.
Kálmán fürkésző tekintettel nézte a nőt. Szomorúságot látott kék szemeiben.
Elfordulva körülnézett. Tele volt a kocsma. Ügyet sem vetett az asztaltársaságra. Látta, hogy most Csöpi és Magdi mellett a nő fia, Nándi is besegít a kiszolgálásba.
Lajos hangosan inzultálta Kálmánt. A férfi eleresztette füle mellett a csipkelődő megjegyzéseket. Nem értette, hogy a két nő mit keres a két bunkó mellett. "Ezek még ahhoz is kevesek, hogy féltékennyé tegyék. Bár lehet, hogy eddig nem tudtam, hogy ilyenek a zsánereik."
Látta, hogy Gyuri suttyomban kiteszi a lábát Nándi elé, amikor az egy sörös tálcával iramodott. Az elgáncsolt fiú megbotlott, az egyik sör Kati ölébe fröccsent.
- Elnézést hölgyem. - mondta szabadkozva.
Lajos felpattant, és felnézett a nála jóval magasabb, de vékonyka fiúra.
- Az anyád hétszentségit! Mit képzelsz Te, hogy direkt ráöntöd a hölgyre a sört?
- Már mondtam a hölgynek, hogy elnézést. Maga meg minek ugat bele? – nézett le a férfira, akinek ekkor meglódult az ökle. Nándit készületlenül érte az ütés állcsúcsán. Hátraesett, aléltan elterült a padlón. A tálca tartalma Kálmánra esett.
- Ezt nem kellett volna Lajoska! - szállt le megbillenve a bárszékről. - Mond csak, Te hogy lehetsz olyan hülye, hogy sohasem tanulsz a múltadból?

Lajos ütött elsőnek. Kálmánnak csak arra volt kábultan ideje, hogy ösztönösen lejjebb döntse fejét. Az ütés így halántékon érte, amitől csak egy kicsit szédült meg. Érezte, hogy homlokán kidagadnak az erek. Villámgyorsan válaszolt egy alulról indított horoggal. Az ütés ereje akkora volt, hogy Lajos teste enyhe ívű röppályát futott be, mire a falnál landolt. Közben Gyuri Kálmán háta mögé lopódzott és egy sörösüveggel fejbe vágta. A férfi erősen megszédült, de arra még volt ereje, hogy könyökével betörje a támadó orrát. Az nyüszítve esett össze, orrához kapva a fájdalomtól.

Ezzel a rövid csata véget ért.
Kati és Ildikó iszonyodva álltak a sarokban, Lajos a fal mellett lecsúszva leharapott nyelvét kereste, Gyuri barátja két lépéssel arrébb nyöszörgött, Csöpi - hangosan szidva Lajost -, fia mellett térdelt, aki most kezdett magához térni.
Kálmán végighúzta fájó tarkóján kezét - ömlött a vér a sebből.
Csöpi látva, hogy Nándi már kezdi összeszedni magát, odament a vérző fejű férfihoz, megnézte sebét, majd az elsősegélycsomagból kötszert elővéve ellátta.
- Kálmán, nem látom pontosan milyen mély a seb, orvoshoz kellene menned. Bár a vérzést sikerült elállítani, azért nem ártana...
- Dehogy megyek! - legyintett Kálmán. - Adjál még egy pálinkát, azzal majd fertőtlenítek!
Az adrenalin szint emelkedésétől kicsit józanodni kezdett. Kati most merészkedett elő a sarokból. Ildikó mögötte somfordált. Kihívó magabiztossága szertefoszlott, a vérző emberek láttán a lány arca enyhe undort fejezett ki:
- Na Kálmán, menjünk haza. Mára elég volt a műsorból, meg ezekből a falusi bu... - elharapta a szó végét. - bulizós emberekből. Le akarok feküdni!
- Le akarsz feküdni? Igen? - a férfi arca vészjósló volt, a pálinka újra hatott -, és most éppen kivel? Kit szemeltél ki magadnak? Talán ezt a fickót? – mutatott a törött orrát fájlaló Gyurira. – Ahogy elnézem, ma nem sok hasznát veszed.
- Nagyfiú, hagyd már abba! - szólt közbe Kati. - Nem veszed észre, hogy mindenki minket néz? Majd otthon megbeszéljük!
- A faszomat sem érdekel, hogy ki merre bámul! - kiabálta Kálmán dülöngélve. - Talán nem tetszik valakinek valami? – nézett körbe a helyiségben, mire az arcok zavartan elfordultak. - Na! Látod Katika? Itt senkit nem érdekel a magánéletünk! Azt azért el kell mondanom, hogy egy kissé csalódtam bennetek! Az a ti dolgotok, hogy eljöttök ismerkedni, de hogy pont ezzel a két bunkóval álltok szóba... Hát, megint csalódnom kellett! Arról beszéljünk inkább - nézett szúrósan az összehúzódó Ildikóra -, hogy kellemes sétátok során kibeszéltétek-e az elmúlt éjszakát? Szeretném tudni, hogy a születésnapom megtervezett része volt-e, hogy anyuci után a kislányát is meg kell dugnom? Vagy erről nem mesélt a kislányod? Ildikó drága! Hozzád képest egy tüzelő szuka kisangyal! Mi a szart kevertél abba a kibaszott tortába? Kati! Rám nézzél! Miért nem ápolod e hős lovagot? - Lajos zavarodott szemekkel nézett fel rá. - Na, itt a kulcsom. Menjetek el.
- De Kálmán! Mit képze...- próbált ellenkezni Kati.
- Mondom, menjetek el! - mondta vészjósló hangsúllyal a férfi.
Ildikó kikapta kezéből a felajánlott kulcscsomót, anyja kezét maga után húzta.
- Gyere anya, hagyd már! Menjünk.
Csendben csukódott a két nő után az ajtó.
Kálmán megfogta a földön fekvő Lajost és Gyurit, az ajtóhoz húzva kidobta őket a nők után kiáltva:
- Lovagjaitokat itt ne hagyjátok!
Röhögés morajlott végig a kocsmában. "Ezt jól megadtad nekik!"
Nándi a földről felkelve a férfihoz fordult:
- Kösz... Köszönöm a segítséget, és bocs a múltkoriért!
- Spongyát rá! - Kezet ráztak.

A férfi leült a mögötte levő székbe, az asztalra borult, és elájult.

Egy sötét szobában ébredt fel. Hátul hasogatott a feje, szája rossz ízű volt a másnaposságtól. Széles franciaágyon feküdt. Hirtelen egy kislámpa fénye vakította el. Szeme elé kapta kezét, hunyorogva látta, hogy a fal mellett Csöpi könyökére támaszkodva néz rá.
- Szia. Bocs, hogy idehoztalak a házamba, de nem jutott okosabb eszembe. Azt el kell mondanom, hogy hárman alig bírtunk el. Ne félj, nem vetem rád magam! Kálmán! Nem akarsz beszélgetni? Vagy aludni szeretnél?
- Nem, nem akarok már aludni. Kösz, hogy elhoztál.
Lassan oldódtak fel.
Szavaik nehezen találtak utat. A két megtört ember őszinte tekintettel nézett egymásra.
- Úgy látom - kezdte Csöpi -, útjaink akaratunk ellenére időről időre keresztezik egymást. Időnként láthatatlan erők szakítják el útjainkat, aztán újra egymáshoz sodor a sors minket. Kálmán! Úgy érzem, van bennünk valami közös. Nem tudom, talán a szemedben látom azt a szomorúságot állandóan, amiből arra gondolok, hogy múltadnak van egy fájó pontja? Nekem... nekem van egy szörnyű titkom. Még soha, senkinek nem mondtam el. Valami most azt súgja, hogy neked el kell mondanom. Kössünk egyezséget: én elmondom neked, ami lelkem oly mélyen nyomja, aztán Te is mesélsz a múltadról.
- Rendben - bólintott a férfi. - Ez a mai napom úgyis erről szólt. És fogadjuk meg, hogy amit beszélünk, az kettőnk közt marad. Hallgatlak.
Csöpi mesélni kezdett. Beszélt a szüleiről, a szigorú vallásos neveléséről, a kedvenc templomdombján eltöltött játékos percekről. Aztán akadozva elmondta részletesen, miket élt át a mostani pap bátyja idején a templomban.
Undorodva mesélt a pedofil papról, hogy kislányként hogyan jutott el odáig, hogy azon az estén elkövesse azt a szörnyű bűnt.
- ...felgyújtottam a templomot, érted? - sírni kezdett, Kálmán átölelte. - Felgyújtottam, és az leégett a pappal együtt. Megöltem a tiszteletes atyát!

Szorosan a férfihez bújt. Jólesett gondoskodó ölelésében elbújni.
Pár perc után elhúzódott.
- Köszönöm. Köszönöm, hogy elmondhattam. Érdekes módon, mintha egy mázsás súlyt vettek volna le a lelkemről. Jól esett, hogy megoszthattam veled a titkomat. És, most Te jössz.
Kálmán habozott. Aztán megnyílt a nő előtt arra gondolva, hogy az imént milyen súlyos titkot tudott meg ő is. Őszintén mesélni kezdett feleségéről, gyermekeiről, mindenről, ami régen a múltját képezte. Ami régen a kiegyensúlyozott boldogságot, szeretetet nyújtotta számára.
Aztán részletesen elmondta, hogyan történt a balesetet. Közben kis szüneteket tartott, hogy összeszedje magát.
Látta, hogy a nő mellette nekiáll bőgni, mikor annál a résznél járt, mikor meghallotta kisfia hangját. Neki is elhalkult a hangja, potyogni kezdtek könnyei.
Aztán mesélt a börtönről, a tárgyalásokról, ahol az agyonvert fiatalember rendőr papája mindent megtett, hogy a legsúlyosabb büntetést kapja. Azonban a bíróság figyelembe vette a körülményeket...
A börtönről is nehéz volt beszélnie. A bent eltöltött három és fél év örökre testébe égette magát.
Mesélt még arról a hullámvölgyről is, ami a sitt után történt vele.
Mikor befejezte, mindketten hallgattak. A múlt néma varázsát percekig nem törte meg semmi. Nézték egymást, aztán Kálmán megszólalt:
- Hát ennyi. Ez volt az én történetem.
Összeölelkeztek, mint két testvér. Az erotika nem tört magának utat mozdulatukba.
Kis idő múlva egyszerre elaludtak.
Reggel Kálmán korábban ébredt. Kibontakozott a nő öleléséből, és halkan kiosont a szobából.
Ruháit gondosan összehajtogatva megtalálta egy széken az előszobában.

Hazasétált. Kati és Ildikó az előszobában várta tűkön ülve. Úgy tettek, mintha nem történt volna semmi.
- Jó reggelt! Kálmán, ha megkérhetlek; siessünk, mert nem akarok egész nap hiányozni a munkahelyemről! – fogadta Kati.
Szótlanul telt a városba vezető út. A nők hátul ültek.
Ildikót kitették lakásuknál, majd amikor megálltak Kati munkahelyénél, és a nő kiszállva visszaszólt egy laza „viszláttal”, a férfi utánaszólt:
- Kati! Nincs viszlát! Vége van.
A nő szomorú arccal nézett a távolodó autó után. Aztán megvonta vállát, és besietett az épületbe.




10
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Eltelt egy hónap. A június végi esőben Lajos szitkozódva ért haza. "Ebben az esőben nincs értelme dolgozni." Gyuritól jött, ahol egész délelőtt boroztak. Szája még mindig enyhén fel volt dagadva, a nyelvéből hiányzó darab miatt selypítve tudott csak beszélni. Tudta, hogy a háta mögött kigúnyolják. Gyűlölettel gondolt a férfira, és a szőke nőre. "Egyszer úgyis bosszút állok. Az a nő meg rövid időn belül az enyém lesz. Addig nem nyugszom, míg meg nem kapom."
Berontott a házba, ahol felesége felugrott a tévé elöl.
- Szia Lajos! Te megint részeg vagy? Ma sem dolgoztál? Hogyan fogjuk így fizetni a házra felvett kölcsönt, ha egész nap csak a kocsmában vagy?
A férfi vérben forgó szemmel közelített. Odament feleségéhez, és megmarkolta hájas mellét.
- Jucika, ne zsörtölődj már megint! Gyere, bújjunk össze - húzta magához az asszonyt.
- Bújjon hozzád a Csöpikéd, az! Az a riherongy! - ellökte magától a férfit. - Azt hiszed, nem tudom, hogy Te is hozzájársz? Nem szégyelled magad? Dől belőled az alkohol, úgy nézel ki, mint egy disznó, aztán még bujálkodáson jár a fejed? Dugjál a Csöpikéddel, az majd biztosan hálásan fogad!
Idáig jutott, amikor egy hatalmas pofont kapott. Feje nekikoccant a falnak, megszédült.
- Ne pofázz már asszony! - kiabálta a férfi indulatosan. - Azt mondom; kefélj, ne pofázz! Kérsz még egyet?
- Neeem! Lajos drágám, mi van veled? Tényleg, most nem lehetünk együtt, mert megjött a havibajom - az asszony félve hátrált.
Szája sarkán egy keskeny vércsík futott lefelé.
- Mi van velem? Ha! Ezt még nem hallottam! Elegem van az állandó kifogásaidból, hogy fáj a fejed, meg megjött a havid! Remélem a fogad nem fáj, mert akkor most szájbabaszlak!
- Mi? Micsoda? – remegett az asszony.
- Jól hallottad. Elegem van mindenből! Ducijuci! Te seggnövesztő prűd koca Te! Mióta ismerlek, még soha nem vetted a szádba! Most jöttem a Gyuritól! Azzal dicsekedik, hogy őt az asszony rendszeresen leszopja! Mikor érted már meg, hogy egy férfinak erre szüksége van. Undorodsz tőlem?
- Nem, nem! De nekem mindig azt mondták, hogy az egy gusztustalanság, rendes asszony nem tesz olyat. Én… én azt nem akarom.
Behátrált a szobába. A férfi követte. A nő ráesett az ágyra, férje fenyegetően állt felette.
- Te Lajos, ha nekiállsz velem erőszakoskodni, én isten bizony összecsődítem a fél falut!
Hisztérikusan nézte, ahogy a férfi kigombolja nadrágját, és előveszi meredező szerszámát.
- Segítség! – üvöltötte torkaszakadtából, de az utolsó szótag már a fal felé röpült fejével együtt az érkező pofontól.
- Megmondtam, hogy ne pofázz, tedd a dolgod! Kapd be.
Nagyon félt, úgy érezte, vizeletét sem képes visszatartani. Lassan terjedő halálfélelmében undorodó arccal megérintette a vörösre dagadt hímvesszőt. A férfi a torkáig nyomta, amitől öklendezni kezdett. Hátrálni próbált, de erős kezek szorították a fejét. Hirtelen tört rá a hányás, azonban, mivel szája tele volt, nem talált utat magának. Fuldoklott, nem kapott levegőt.
A férfi brutálisan még mélyebbre hatolt, a nő fejét olyan erősen húzta magára, hogy kifehéredtek az ujjai. Melegséget érzett a torokban, valami folyni kezdett a nő szájából. Ekkor görcsös rángásokkal elélvezett. Sokáig szorította magához felesége bodorított hajfürtjeit.
Mikor elengedte, a fej élettelenül hátrahanyatlott az ágyon.
Lajos döbbenten figyelte Juci élettelen testét. Próbálta pofozgatni, hogy térjen magához. Kis idő múlva már tudta, hogy halott.
A nehéz testet eligazgatta az ágyon, letörölte szájáról a váladékokat, betakargatta, majd melléült.

Baljós sötétség fedte el lassanként elméjét. Tudta, hogy ettől a pillanattól átlépett egy határt, ahonnét már nincs visszaút.
Aljas terveket szőtt fürgén elborult agya.










11
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



A reggeli csúcsforgalomban lassan araszolt előre a kisteherautó. A főváros bedugult a munkába igyekvő járművektől.
Csöpinek másfél órájába telt, míg átért a nagybani zöldségpiacról az autópálya bevezető szakaszáig. Átsorolt a külső sávba, majd kiállt az út menti benzinkúthoz tankolni.
Mikor fizetés után beült az autóba, a visszapillantó tükörben egy sötét sportkocsit látott beállni mögé. Megdöbbenve vette észre, hogy a kiszálló elegáns öltönybe öltözött férfi nem más, mint Gyula.
Gyula, aki lépre csalta, hogy perverz ismerőseivel kiéljék hajlamukat rajta. A férfi, aki kihasználta testét...
Lázasan járt az agya. Most mit tegyen? Nem lehet, hogy megtorlás nélkül hagyja tovább élvezni bűnös kis játékait!
Félreállt a parkolóba. Nem jutott egyelőre semmi sem az eszébe, de a tankolással időközben végzett autó nyomába szegődve, követte.
Szerencséje volt, hogy nem sietett üldözöttje, mert az áruval megrakodott kis furgon -, amúgy sem volt túl gyors. A zsúfolt forgalom is kedvezett neki, feltűnés nélkül tudta követni. Egyszer szem elöl tévesztette, de aztán nem sokkal később sikerült két autóval lemaradva utolérnie.
Negyedóra után egy külvárosi, szépen gondozott kertes ház elé érkeztek. Csöpi kikerülte a személyautót, a tükörből látta az automata kapu nyitódását, majd az utca végén megállt. "Ez biztos, hogy az ő háza." - gondolta a kapunyitóból következtetve. "Vajon egyedül van otthon? Azt sem tudom, hogy van-e családja."
Nem tudta, mit fog tenni, de mindenképpen ura akart lenni a helyzetnek. Zsebre vágta a gázsprayt a kesztyűtartóból, majd ruganyos léptekkel a bejárati ajtóhoz ment. Szerencsére kamerát, kaputelefont nem látott.
Csengetett, majd oldalra ált, kilépve a kémlelőnyílás hatósugarából.
Gyula egy fürdőköpenyben nyitott ajtót. "Te aztán hamar levetkőztél. Csak nem egy kis etyepetye van kilátásban?" - gondolta, mikor a gázsprayt maga elé tartva erős, könnyfakasztó permetet zúdított a jóvágású arcba.
A meglepett férfi arcához kapva felüvöltött.
Csöpi egy jól irányzott rúgással, minden erejét összeszedve tökön rúgta, és beugrott a házba. Kulcsra zárta maga mögött az ajtót, majd a magatehetetlen férfit a köntös övével megkötözte.
- Nem engem vártál, picinyem? - kérdezte, miközben beljebb húzta a nehéz férfit. – Ne haragudj, de már nem bírtam magammal. Szükségem van rád. Nagyon kívánlak. Megőrülök a testedért.
"Na! Eddig megvagyunk! Most mi legyen?"
Talált egy vastag kötelet az egyik mellékhelyiségben, azzal az előszobából nyíló tágas, amerikai konyhás nappaliban talált székhez kötözte a férfit. Kezeit hátrafeszítve kötötte meg a szék karfájához. Száját egy konyharuhával betömte.
A férfi kigúvadt, vörös szemekkel nézett rá.
- Ne haragudj, hogy ilyen erőszakosan és váratlanul toppantottam be hozzád, de attól féltem, még félreérted látogatásom okát. Nyugi, a néni nem akar tőled semmi rosszat!
Megsimogatta a szétnyílt köntösből kikandikáló péniszt. Az lankadtan lógatta hosszú ormányát. Az egyik golyó bedagadva vöröslött az iménti rúgástól.
Csöpi finoman elkezdte masszírozni.
- Ne haragudj picinyem, nem akartam fájdalmat okozni neked. A néni mindjárt megvigasztal.
A férfi felszisszent. Leguggolt elé, nyelvét végigfutatta a heréktől a makkig. A petyhüdt fütykös nem reagált.
- Jaj, picinyem, ne félj már tőlem! Nem harap a néni!
Lágyan szájába vette, enyhén, bő nyállal szívogatta, miközben kezével húzogatni kezdte a puha törzset.
A hímvessző meg-megrándult, majd lassan megnőtt ajkai közt.
A keményedő hímvessző láttán Csöpi élvezettel mélyült el a szopásban.
Felnézett a férfi arcára. Látta, hogy véreres szemeiben a rémület helyén kéjes tekintet jelenik meg.
- Látod, hogy nem akarok tőled semmi rosszat? Ha jól viselkedsz, kiveszem a szádból azt a rongyot. Ennek az a feltétele, hogy csendben maradsz. Érted? Olyan némának kell lenned, hogy hallani akarom szívdobogásod!
A férfi hevesen bólogatni kezdett. Felállt. A konyharuhát kihúzta.
Hallotta, hogy a másik, mélyeket lélegezve megkönnyebbül.
- Ha meg mersz szólalni, újra betömöm azt az édes kis szádat. Tudod, én is szeretem a szerepjátékokat. Hogy izgalmasabbá tegyük a dolgot, bekötöm a szemed. Neked nincs más dolgod, csak élvezni.
Úgy is tett. Szorosra húzta a szájából kivett ruhát a szeme körül.
Kiemelt a bárszekrényből egy átlátszó kristálypoharat, óvatosan maga mellé tette, mikor újra térdre ereszkedett.
Kezével keményen verni kezdte a lankadó fütyköst, ami hamar visszanyerte ágaskodó formáját. Szájában az összegyűlt nyálat finoman a makkra köpte.
- Tetszik, picinyem? Azt akarom, hogy élvezz el! Na, mi lesz már, gyerünk, élvezz!
A férfi nyakát hátrafeszítve kilökte magából magját. Csöpi gondosan ügyelt rá, hogy minden cseppjét felfogja a pohárban.
- Jól van, ügyes vagy. Most kicsit pihenhetsz, amíg lezuhanyozom. Addig szedd össze magad, mert nagyon ki vagyok éhezve rád!
A poharat félretette tartalmával együtt. "Ideje egy kicsit körülnéznem." Kíváncsian sétált körül a házban. "Ízlésesen berendezett, szép otthon. A pasinak van stílusa."
Modern bútorok, gépesített konyha, a fürdőszobában hatalmas kád, a nappali falain értékes festmények.
A hálószobában az ágy melletti éjjeliszekrény fiókjait kihúzkodta. "Csak találok valamit."
Szeme felcsillant, mikor kezébe vette az óriási, hosszú és vastag vibrátort. "Ez kancákkal is perverzkedik?" Kipróbálta. Az elemek vidáman rezegtették a műfaszt.
Az alsó fiókból egy különös szerkezetet vett elő. Első pillanatban nem tudta, mi az. Elnevette magát, mikor rájött, hogy amit a kezében tart, az nem más, mint egy profi vákuumos „szopógép”. "Na, hogy mik vannak! Ez a pasi tényleg egy szexőrült lehet!"
Visszament zsákmányaival a konyhába, kivett a fiókból egy éles kést, és egy madzagot.
Kipakolta eszközeit a dohányzóasztalra, a férfival szemközt.
- Na, kipihented magad? Én itt vagyok frissen, és üdén! Gyuszkó - ugye így szólított Andidi is -, emlékezetem szerint te egy sorozatlövő vagy. Most bizonyítsd be, mire vagy képes!

A bekötözött szemű férfi kíváncsi arccal forgatta fejét. Szája sarkában kéjes mosoly bújt meg.
Csöpi letolta bugyiját, zsebébe tömte. Csípőjéig felhúzta szoknyáját, majd egyik lábát a férfi mellkasának szegezve hátralökte.
A megbillent szék támlája nekidőlt az ágynak. Így szétterpesztett lábbal ráereszkedett a férfi fejére. Punciját a szájához nyomta.
- Na gyerünk, nyaljál! Nyaljál ki te perverz disznó! - mondta tréfásan.
A nyelvek fürge játékba kezdtek szeméremajkai között.
Egyre erősödött benne a feszültség.
Mióta egy hónapja a hat férfi - ezzel a szeméttel együtt - meggyalázta, nem volt szexuális élménye azon kívül, amit önmagának okozott időnként. Kerülte a férfiakat.
Mikor a végső bizsergés végigpásztázta egész testét, elégedetten látta, hogy a férfi erekciója tökéletes. A szerszám meredten állt.
Csöpi halk sóhajokkal elélvezett. Lábai remegtek a furcsa testhelyzettől.
Egyik lábával átlépett a férfi fején, szoknyáját leeresztette. Felvette a poharat, melyben a szürkéssárgás színű ondófolyadék lötyögött.
- Nem vagy szomjas, picinyem? Szerintem megszomjaztál! Gyere, igyál!
A pohár tartalmát beöntötte a nyitott szájba, majd lekapta a férfi fejéről a szemfedőt, és újra szájába tömte.
- Na, Gyuszkó? Ízlik? Úgy látom, nem! Akkor nekem miért kellett hat férfiét nyelnem? Nyeld csak le te is szépen! A sajátod! Nehogy azt mond, hogy nem kóstoltad még!
A férfi undorodva próbált szabadulni szája tartalmától.
Akaratán kívül nyögve nyeldekelt. Hangját elfojtotta felpeckelt szája.
Csöpi gyorsan megfogta a madzagot, és a még kemény hímvessző tövét erősen elszorítva megcsomózta. Az ereket elszorító madzag megakadályozta a lankadást. A barlangos test egyre vörösebb lett. Tudta, hogy nemsokára egyre jobban fog fájni.
A férfi rémülten nézte a nő ténykedését. Homályos látása lassan tisztult a könnygázspray hatásától. Bár szemeit még marta az irritáló anyag, de reszketve nézett végig az asztalon fekvő tárgyakon:
A hatalmas konyhakés, a vastag vibrátor és a vákuumgép nézett vele farkasszemet.
- Hát igen Gyuszkó! Mostantól egy kicsit megváltoznak a játékszabályok.
Kitágult pupillákkal, riadtan vinnyogott a férfi.
- Mi? Akarsz valamit mondani? Nem? Akkor most én beszélek. Arra gondoltam, hogy adok egy kis leckét neked, úgy ahogy tőled is kaptam. Ha rossz kisfiú leszel, eljövök máskor is megismételni.

Csöpi látta a másik félelmét; a hátrakötözött kézzel, a szétcsúszott köntösből kilógó elmerevített péniszével úgy ült, mint egy remegő kocsonya.
Elgondolkozó kézzel felemelte a kést.
A férfit olyan rettegés fogta el, hogy egész testében reszketni kezdett. Könnyek folytak szeméből.
- Na, ne félj - elhúzta a hímvessző előtt a kést -, ne ijedj már meg ennyire, a végén még szívrohamot kapsz itt nekem. Nem vágom le a szerszámodat, megnyugodhatsz.
Azzal elvágta a csomóra kötött madzag lelógó végeit.
- Azt viszont szeretném, ha továbbra is izgalmi állapotban maradnál. Gondolom, jól ismered a kis barátodat, ugye?
Megfogta a vákuumos szívóberendezést, szorosan ráillesztette a kemény, elliluló péniszre, a madzaggal erősen körbetekerte, hogy ne tudja lerázni magáról.
Bekapcsolva elégedetten tapasztalta, hogy a szerkezet előírás szerint működésbe lendül.
- Na, elég jó a szívóhatás? Melyik jobb; a szám, vagy ez? Hu, és most jön a java! Jól érzed magad? Légy szíves húzzad már fel a lábad, ne kelljen már ezzel a késsel bökdösnöm. Köszike - mondta, mire a férfi engedelmeskedve mellkasáig húzta a térdét.
- Hogy ne legyen fárasztó e testhelyzet, segítek rajtad, jó?
Körülnézett Csöpi, mivel tudná rögzíteni a férfi helyzetét. Észrevette az ülőgarnitúrára ledobott öltönynadrágot. Kihúzta a vékony bőrövet, majd a férfi hátán átvetve a térdei alatt átfűzte. Jó szorosan meghúzta a szíjat.
E furcsa döntött testhelyzetben már lehetővé vált számára tervének végső beteljesítése.
- Ide nézz, mit mutatok neked! - dugta a férfi riadt szemei elé a vastag, hosszúkás vibrátort. - Gondolom, jól ismered őt! Talán élvezni is fogod, ami most következik!
A vöröslő szemek könyörgő félelmet mutattak, majd riadtan zárultak össze, mikor Csöpi a gázspray tartalmát a műpéniszre fújta. A permetből jutott a betömött arcú férfira is.
Megvárta, amíg leszáll a könnygázfelhő, majd a szék elé guggolva széthúzta a férfi izmos farpofáit. "Bekenjem még egy kis erős paprikával? Á! Ennyi elég lesz!" A végbél ellenállt a nyomásnak. "Túl vastag e műszer? Még a végén nem tudom bedugni."
Felállt, kisietett a konyhába, majd kezében egy zsírosbödönnel tért vissza. Ujjával egy nagy adag zsírt kent a végbélnyílásra.
- Látod, milyen rendes vagyok hozzád?
A vibrátor lassan utat tört magának. Miközben tolta befelé, hallotta a férfi fájdalmas nyüszítését.
- Na, így jó lesz. Élvezed, Gyuszkó? Ja, hogy nincs bekapcsolva? Bocsika! Majdnem elfeledkeztem róla! Látom, nemrég cseréltél elemeket. Egész kellemes mi? Megfelelő a vibráció? Sajnos, jobban már nem tudom feltekerni! A maximumon van.

Csöpi kiegyenesedett. Elégedetten szemlélte művét. Megakadt a szeme a könyvespolcon hagyott digitális fényképezőgépen. Hirtelen ötlettel bekapcsolta, addig fotózott, amíg nullát nem mutatott a kijelző. Kivette a kis lemezt, zsebébe tette a bugyija mellé.
- Tudod, nem szeretnélek többet meglátni kicsiny falum környékén. Különben még előfordulhat, hogy nem csak én fogok gyönyörködni ezekben a képekben. Imádom ezt a mai technikát. Ennyi vibráló, kattogó szerkezet...
Átkutatta az ágyra dobott zakót. Belső zsebében megtalálta, amit keresett. A férfi mobiltelefonját eltette egy névjegykártyával együtt. Kivette a tárcáját is. Kiszórta a pénzt a földre, figyelmesen szemügyre vette a férfi iratait.
- Na! Gyuszkóka! Most már azt is tudom, hogy ki vagy. Gondolom, nem bánod, ha én most távozom. Szeretnélek még egyszer figyelmeztetni, ha valamerre utamba sodor újra a sors, legközelebb nem leszek veled ilyen engedékeny, vajszívű. Lehet, hogy azt a kést is használni fogom. Jól mutatna a farkad a nappalim falán. Szép trófea lenne belőle. Eddig hányszor élveztél el? Jó neked, mások keményen dolgoznak, te meg itt egész délelőtt csak a test élvezeteinek hódolsz! További jó szórakozást! Na, pá!

Otthagyta a férfit, mikor a bejárati ajtó kilincsére tette a kezét, elgondolkozva megállt. Visszament.
- Valamiről majdnem elfeledkeztem. Ezt az apró szívességet is szeretném viszonozni. Tekintsd ezt az én névjegykártyámnak! A tiedből már eltettem egyet.
Felhúzta szoknyáját, a férfi feje fölé telepedett, ellazította feszítően megtelt húgyhólyagját. Gondosan célozva körbepisilte az arcát, majd a köntöst törlőnek használva még egyszer végignézett a nyöszörgő férfin. Nyugodt léptekkel elhagyta a házat, a bejárati ajtót nem zárta kulcsra.

A furgonhoz sietett, majd elhajtott.
Két órával később elővette a mobilt. Az "I" betűnél lapozgatva megtalálta, amit keresett. Átment az SMS író menübe, majd pötyögtetni kezdte a betűket: "Drága Ildidi! Nagyon kérlek, siess hozzám, nagyon kívánlak! Ne csodálkozz rajtam, ha meglátsz, egy újfajta játékot eszeltem ki."
Elküldte az sms-t, aztán az ablakon kihajította a telefont.
Borzasztóan elégedettnek érezte magát.



Még este is elmosolyodott a gondolatra, hogy milyen jól sikerült spontán bosszúja "Gyuszkón". Nehezen verte ki fejéből a vissza-visszatérő látványt, ahogy otthagyta.
A kocsmában a vendégek szóvá is tették; "hála istennek, hogy ilyen vidám ma Csöpike, mostanában nem láttuk jókedvűnek".
Eszébe jutott Kálmán is. Mióta megtudta a férfi fájdalmas múltját, nem telt el nap, hogy ne gondolt volna rá. Hallotta, hogy ideköltözött. Az után az éjszaka után arra számított, hogy megkeresi. Lelkük olyan közel került egymáshoz azzal, hogy elmesélték a múltjukat. Neheztelt rá, hogy kerüli. Nem értette, hogy miért nem jön a kocsma környékére.

Délután megjött a fia is. Hálás volt érte, hogy besegített, mert Magdi aznapra szabadnapot kért.
Együtt zártak be éjfélkor.
Hazafelé sétáltak, mikor a tiszteletes szembe jött velük. Arca feldúltnak látszott. Mikor megpillantotta Csöpit, tekintete elsötétedett.
- Ne haragudjon fiatalasszony, hogy ilyen késői órán megszólítom, de tudja, ma egész este a parókián voltam, hogy rendet tegyek a régi dolgok között. Eh, ez nem is érdekes. Tudom, hogy nagyon késő van, de ha lenne egy perce a számomra, megköszönném. Találtam valamit, ami szerintem Önt is érdekelné. Nagyon, nagyon érdekes.
A nőnek nagyot dobbant a szíve. "Már megint a sötét múlt kopogtat a lidérces emlékeivel? Vagy teljesen másról van szó?"
- Persze atyám, úgyis útba esik. Mégis, miről van szó?
- Jobban szeretném, ha négyszemközt beszélnénk meg.
Közben odaértek a templomhoz. Csöpi Nándihoz fordult:
- Menj csak haza, mindjárt megyek én is utánad.
- Ne várjalak meg, anya?
- Ne, nem kell. Rögtön otthon vagyok, ígérem.

Azzal a pap után sietve, bement a parókiára.









12
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



A férfi a templomdombon egy bokor mögött elbújva figyelte, ahogy a tiszteletes és a nő bemegy a paplakba.
"Végre. Most itt az alkalom." Egész nap erre a percre várt, mióta felesége holttestét hátrahagyva eljött házukból. Bosszankodva látta, mikor a kocsmából zárás után a fiával együtt jött ki. "Hiába vártam egész este?" - gondolta akkor. Megkönnyebbült, mikor látta a magas fiút elmenni. Mégiscsak érdemes volt követni őket. Annak külön örült, hogy a templomba megy be a nő, ráadásul a pappal együtt. Ördögi terv körvonalazódott benne.
Lajos gyűlölte a nagybátyját is, aki nem vett tudomást róla. "Tudnia kell, hogy a bátyja az apám volt! Álszent szentfazék ez is! Neki is bűnhődnie kell!"
Elborult aggyal húzta ki övéből tőrét. Óvatosan benyitott az ajtón. A belül hagyott kulcsot kétszer elfordította maga után. Tompán nyikorgott a zárbetét.




13
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Csöpi azóta nem járt itt. A régi templomra szinte semmi sem emlékeztetett, mióta újjáépült. Követte a papot a parókián át a sekrestyébe. Mégis, a nőn különös érzés lett úrrá. Hiába telt el 27 év...
Az emlékek feltörtek belőle. Már bánta, hogy bejött. Nem érdekelte, mit akar tőle ez a pap. Haza akart menni. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne kezdjen el hátrálni. Isten háza a bűn háza.
"Lányom a te isteni küldetésed az, hogy általam megtisztulj lelked bűneitől. Isten által rám ruházott feladatnak tekintem azt, hogy feloldozzalak e megtisztulási folyamat által."

- Jöjjön, csak jöjjön bátran.
A sekrestye olyannak tűnt, mint régen.
Az ostyák… amiket szájába kellett vennie mással együtt is...
"Nyisd ki szájad, gyermekem."
A szenteltvíz... amibe száját öblítette...
Lesütötte szemét.
- Leányom - "lányod ám az..." fűzte magában hozzá Csöpi -, ma mikor rendet raktam, találtam valamit. Valamit, ami fényt derített számomra a múlt régi, megmagyarázhatatlan titkaiból. Arra gondoltam, hogy segíthetne nekem megmagyarázni bizonyos dolgokat...

"- Gyermekem, a Te ártatlanságod által tisztítjuk lelkünk Istennek szent házában, hogy végleg kiirtsuk magunkból a világi csábítások fertőzött bűneit."

A reverenda mellett lógó kezében egy fekete, kemény lapú füzetet markolt.
- ...amik a bátyám halálával és az akkori tűzvésszel kapcsolatosak. Lehet, hogy nem szerencsés ennyi idő távlatából felbolygatni a múltat, de úgy gondoltam, lelkiismeretem nem maradna tiszta, ha ezt nem osztanám meg veled.
Emelte fel kezében a füzetet.
A nő döbbenten észlelte, hogy a pap átváltott tegezésbe.

- Saját magam hozom kellemetlen helyzetbe ezzel. Az anyaszentegyház és az emberek előtt ennek titokban kell maradnia. Ez egy napló, mely egy nagy kő mögé volt elrejtve 27 évig. Isten akarata talán, hogy ma rátaláltam.
Leányom. Ez a napló tele van az emberi gyarlóság bűneivel. Úgy gondolom, hogy bátyám vétke, melyet kislány éned ellen követett el, a sátáni tűz, amit a lelkében gyújtottál, nehezen megbocsátható. Úgy érzem, hogy kötelességem, hogy feloldozzalak lelked terhe alól. Túl súlyos teher az, amit ennyi éve cipelsz.
"Sátáni tűz, melyet a lelkében, s a templomban gyújtottam! De... mit akar ez tőlem? És mi, ez a napló?" - tolongtak fejében a kérdések.
Csöpi tátott szájjal bámult a tiszteletesre, mikor berontott a sekrestyébe Lajos.

Szemei vérágasak voltak, szája habzott a dühtől. Látszott rajta, hogy önkívületi állapotban van. Kezében egy tőrrel hadonászott.
- Hát te mit keresel itt? - lepődött meg a pap. – Takarodj ki e szent helyről! Nem szégyelled magad Isten szolgája előtt késsel a kezedben!
- Fogd be a pofád, vén szentfazék! Elegem van! Tudod, kinek a szolgája vagy te? Az enyémé! Talán nem te vagy a nagybátyám? Térdelj le vén bolond! Te is, te cafka! - Csöpi hátrált egy lépést. A mögötte levő feszületnek ütközött. – Most imádkozhattok! Eljött az utolsó órátok. Én vagyok a megváltó! Pokolra kerültök, de előtte elvégezzük az áldozati szertartást! Maradj, ahol vagy vén szemét! Még egyszer nem mondom, hogy térdre! Te szuka! Most ütött az utolsó órád! Feláldozlak az oltáron! Most nem fog jönni a Kálmánod, hogy megmentsen! Könyörögjetek! Azt akarom, hogy csókoljátok meg a cipőmet!
Kifordult szemeivel körbenézett.
- Gyerünk! Gyerünk kifelé!
Elkapta a nő nyakát, a tőrt nyakához szegezve szorította.
- Most nem menekülsz! - sziszegte a fülébe. - Gyere csak te is, ha nem engedelmeskedsz, átvágom a nyakát!
Az oltárhoz vezette őket. A pap ekkor kiabálni kezdett:
- Segítség! Gyilkos! Segí... Nem folytathatta tovább. Lajos Csöpit elengedve a pap hasába döfte tőrét.
- Most megkaptad, te istenszolga te! Hová menekülsz, kurva? - kiabált a nő után, aki kihasználva, hogy elengedte, futásnak eredt a templom főbejárata felé. - Állj meg! Állj meg, vagy nagyon megbánod!

A magas falak visszaverték a hangokat. Démoninak hatottak a visszhangzó szavak.
Csöpi a hatalmas, boltíves ajtót bezárva találta. Kulcs sehol. Újabb menekülési útvonalat keresett, de ekkor utolérte a padok között utána rohanó őrült. Megmarkolta a haját, a földre rántotta. Kezében a tőr vöröslött a vértől. Ellenkezést nem tűrő erővel visszarángatta az oltárhoz, aminek lábánál a pap feküdt, kezét hasára szorítva. Kis vértócsa növekedett mellette. Szaggatottan, hörögve lélegzett.
Lajos magához vonta a nőt, úgy suttogta fülébe:
- Csöpike, édes kis pipike... Mielőtt feláldozlak, hogy vétkeidtől megtisztulj, most végre letérdelsz előttem, és meggyónsz - fellökte a nőt, aki a pislákoló tiszteletes mellé esett a fekete füzetre.
- Ott maradsz.
Az egyre kevesebb életjelet mutató papról lecibálta a véres reverendát, és magára kanyarította. Felkapott egy keresztet.
- Én vagyok a megváltótok!
Csöpi összeszűkült szemmel nézett fel:
- Lajos, térj már észhez! Tudod, hogy mit csinálsz egyáltalán?
Az eszelős tekintetű alak vészjóslóan tekintett le:
- Azt mondtam, könyörögj, nem azt, hogy pofázz kurva! Nem értesz a szép szóból? Ez kell neked?
A súlyos fakereszttel halántékon vágta a nőt, aki elájult.
Égett faggyú szaga kúszott az orrába, mikor magához tért. A távoli mennyezeten levő freskók úsztak a látómezőjébe. Oldalra nézve rájött, hogy Lajos kikötözte az oltárhoz. Teste körül körben gyertyák égtek. "Ez az őrült tényleg meg fog ölni." - gondolta, mikor meglátta a férfit meztelenül a szószéken.
- Na végre - rohant oda a nő mellé, az oltárhoz. - Úgy látom, elkezdhetjük a szertartást. Kicsit túl vagy öltözve. Így nem fogsz megtisztulni.
A tőr hegyét ruhája kivágásába illesztette, és lassan lehasította testéről az összes ruhadarabot. A nő érezte a hideg fém karcos érintését. Néhol belekapott a bőrébe, piros csíkot húzva maga után.
- Nini! Mi van kurva, nem viselsz bugyit? De szépen meg van nyírva a pinád! Ma végre betömöm ezt a rést rajtad, mielőtt feláldozlak!

Csöpi egész testében reszketett. "Valamit, valamit ki kell találnom. Időt kell nyernem."
- Lajoska! Áruld el nekem, miért bántottál engem egész életemben? Legalább most mondd el nekem. Kérlek. Kislánykoromtól úgy nőttem fel, hogy te állandóan gyűlöltél. Miért? Kérlek, mondd el!

A férfi eltűnődve fordult hozzá. Mintha egy picit tisztult volna tekintete.
- Hogy miért? Mit gondolsz, miért? Nem tudod? Tényleg nem tudod? Az apám… ah! Úgy nőttem fel, hogy nem volt apám! Tagadott, tagadta a létezésemet! Én itt fogantam ezen a rohadt helyen, ahol nappal erkölcsről prédikált! Anyám a halála előtt elmondta, hogy a gazember hogyan csalta kelepcébe. Aztán letagadott minket. Én csak egy fattyú zabigyerek voltam! Anyámat is ő vitte a sírba. A tiszteletre méltó tiszteletes atya, aki csak az angyalkáját imádta, a Csöpikét, a mindenki drága Csöpikéjét! A szőke fürtű, ártatlan kislányt!
Emlékszem...
Megkerestem... azon az estén.
Elzavart! Elzavart magától! Mint egy undorító pondrót, úgy akart eltaposni! Mint szerencsétlen magjának nemkívánatos melléktermékét! Hmm… Kilestem az ablakból, hogy miket műveltek! A pap, meg a kis ribanc. A szopós borjúnak lett volna mit tanulnia tőled! Az apám szopatta a falu szőke tündérkéjét! Akkor fel sem fogtam, mit műveltek. Aztán láttalak, amikor elrohantál – suttogta a szavakat a nő füléhez hajolva. – Láttam az elhamvadt doboz gyufát. Kis pancser… Tudtam, hogy ki kell használnom a lehetőséget. Találtam egy ép szálat a doboz mellett. A vén kujon verte belülről az ajtót, eszeveszetten rángatta a kilincset. A parókián találtam egy kanna benzint. Rohanva körbelocsoltam mindent, amit tudtam. Aztán meggyújtottam azt az utolsó szál épen maradt gyufát. Te kis gyújtogató, faszszopó szuka! Hát ezért gyűlöltelek, és akartalak mindig megkapni. De most nem kerülöd el a sorsod. Végleg megtisztítalak bűneidtől.


Csöpi a hallottaktól megütközve teljesen megdermedt.
Hiszen akkor nem is ő gyújtotta fel a templomot és égette el a papot!!!

Nem maradt ideje a hallottak megemésztéséhez. Semmi mást nem akart, mint túlélni ezt az éjszakát.

Lajos odahajolt a nyakához. A tőr hegyét a mellbimbójához illesztette.
- Most rögtön kivágjam a szíved?
Odanyúlt nyakához, és előrehúzta nyakláncát.
- Nézd milyen édes kis angyalka!
A férfi nagy tenyerében szinte elveszett az apró medál. Csöpi halkan suttogni kezdett:
- Könyörgöm neked, édes kis angyalkám, ments meg engem!
- Végre könyörögsz k...
Lajos szavait elnyomta az egyik magas ablak robbanásszerű döreje. A színes mozaik üvegdarabkák millió szemcsére törve hullottak szét fülsüketítő csörömpölő hanggal a padlón.
Mintha valamely Isten szállt le volna a mennyből.
A boltíves ablakban ott állt Kálmán.





14
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Fél órával korábban még békésen vacsorázott a konyhában egyedül. Kellemes fáradtság ült testén. Éjszakába nyúlóan dolgozott, csak most volt ideje falatozni. Egy hete költözött ki a falusi házba, azóta egyfolytában igyekezett még otthonosabbá tenni, befejezni az utolsó simításokat. Azt tervezte, hogy nemsokára nekiáll, és a hátsó udvarban kialakít egy műhelyt, hogy ne kelljen bejárnia a városba. A fészert már lebontotta.
A TLB Pannóniát két napig javítgatta, pucolta, mire meg volt elégedve a látvánnyal. Az idő vasfoga megkímélte a veterán járgányt. Eltökélte, hogy napokon belül kipróbálja.
Már nem tudta, mi volt az a gondolat, amelyik végleg elindította azon az úton, hogy elhatározza a költözést. Belecsömörlött városi életébe. Nyugalomra vágyott, úgy érezte, hogy itt; gyerekkora emlékei között megtalálja. Elmosolyodott. "Ahelyett, hogy az eladáson törném a fejem, inkább ideköltözöm. No, sebaj, anyám és apám - Isten nyugosztalja őket -, biztosan örülnének, ha most látnának."
Néha, mikor esténként magányosnak érezte magát; eszébe jutott a nő. Ilyenkor erős késztetést érzett, hogy a kocsma felé vegye az útját, de mindig meggondolta magát. Sokat töprengett sorsuk keresztező útjain. Aztán arra jutott, majd a sors eldönti e dolgot, ha akarja, ő bizony nem fog tenni egy lépést sem.
Éppen egy jókora sonkát szelt le, mikor valaki türelmetlenül dörömbölni kezdett a bejárati ajtón.
Nándi állt ott feldúltan.
- Kálmán, gyere gyorsan! Valami nagyon nagy baj van anyával! Gyere már, majd útközben elmondom.
A férfi szó nélkül futott a fiú után.
- A pap akart a templomban négyszemközt beszélni anyával, aztán mivel sokára sem ért haza, visszamentem, és csak annyit hallottam, hogy valaki segítségért kiált. Az összes ajtó be van zárva.
Közben odaértek a templomdombhoz.
Kálmánon átfutott, amit Csöpi mesélt a helyről.
Megálltak az égbe magasodó falnál. A férfi ziháltan nézett fel.
- Na jó. Gyere ide Nándi. Te jó magas vagy. Állj itt bakot.
A fiú kezéből ellendülve megkapaszkodott egy vékony peremben. Nehezen feltornászta magát. Lassan araszolva, nehogy megbillenjen, felegyenesedett. Kezét óvatosan felnyújtva éppen elérte az ablakpárkányt. Alig bírt megkapaszkodni. Egyszer annyira megbillent, hogy majdnem leesett. Végül sikerült feljutnia. Belesett a színes üvegen, de a torzítás miatt nem sokat látott. Leszólt a várakozó Nándinak:
- Menj le a faluba, hívjál még segítséget! Szólj az Árpinak. Tudod, ő a polgármester. Tudod, hol lakik, ugye?
A fiú bólintott, majd lerohant a dombon.
Kálmán megkapaszkodva a keretben berúgta az üveget.


15
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Az eléje táruló látványtól a férfi egy pillanatra visszahőkölt.
Az oltáron meztelenül kifeszített Csöpi kikerekedett szemei szinte fénylettek a rémülettől. Fenyegetően borult felé a szintén pucér Lajos. Félkegyelmű tekintetét eszelősen kapta fel rá.
Alattuk, fejét az oltárnak döntve feküdt a pap. Egyik kezét vérfoltos ingére szorította, a másikat Kálmán felé nyújtotta, mintha a megváltó Istent üdvözölné.

A férfi merészen ugrott le a közel ötméteres mélységbe. Recsegett az üvegtörmelék lába alatt, ahogy földet ért. Kicsit oldalra érkezett a talajra, lendületében gurult egyet. Fájdalom hasított az egyik bokájába, testét a szilánkok több helyen felhasították. Önkéntelenül felszisszent kificamított bokájától, mikor bicegve az oltár felé lépett.
- Lajoska! Látom végleg elhagyott az eszed! Mit művelsz, te szerencsétlen?
- Lám csak, újra itt van a nagy megmentő. Hát, most az egyszer nem fogsz kifogni rajtam! Rajtad is beteljesülhet végre édes bosszúm!

Lajos elengedve a nőt, felbőszülten közeledett kezében a tőrrel köröket írva a levegőben maga előtt. Olyan volt meztelen, szőrős, tagbaszakadt teste, mint egy feldühödött orangutáné.
A másik szíve tájékát célozva ugrott előre, a tőrt maga elé tartva. Kálmán látva a szúrni készülő fegyvert, hátraugrott, azonban fájós bokája lassan engedelmeskedett. Tudta, hogy a tőr pengéje elérte, de a testében keringő megemelkedett adrenalin szinttől nem érzett fájdalmat. Oldalra szökkent, ekkor a támadó végighasította ingét. A penge nyomát vöröslő vércsík jelezte.

Kálmán addig körözött, amíg az oltár a háta mögé nem került. Hátrálva felkapta az egyik súlyos gyertyatartót. Lajos ekkor kihasználva, hogy a másiknak egy pillanatra elterelődik a figyelme; újra előredöfött. Azonban meglendülő teste a fekvő pap lábában megbotlott. Az egyensúlyvesztését kihasználva Kálmán félreugrott, és a nehéz mécsessel lesújtott a férfi tarkójára.
Lajos aléltan esett az oltár elé. Mozdulatlan testén a gyertyafények árnyéka járt táncot.
Kálmán sietve kioldozta a megkötözött Csöpit. Összeölelkeztek. A férfi a nőre terítette elhasított ingét. Most látta csak, hogy mély sebéből hosszan folyik a vér. Megszédült a rátörő vérveszteségtől.
- Gyorsan menjünk innét! - rebegte a nő.
- Várj! A papot nem hagyhatjuk itt.
- Nézd, ő már halott. Gyere.
Elszörnyedve vették észre, hogy a tiszteletes üveges szemmel néz rájuk. Mellkasából a tőr markolata meredt ki, rajta az őrült kezével, aki megmozdult.
Lajos megrázta fejét, és lassan felállt. Lenézett a halott tiszteletesre, kihúzta a tőrt, a levegőbe suhintva egyet, lerázta a vércseppeket.
- Most végetek! - mutatott rájuk.
Csöpi hirtelen lehajolt, és maga elé kapta a kemény fedelű füzetecskét, ami a lábainál hevert. A támadásba lendült fegyver hegye elcsúszott a borítón. Mindketten hátrálni kezdtek.
- Nem menekültök! - üvöltötte az ég felé emelve karját Lajos. – Most megbűnhődtök!
Ösztönösen a paplak irányába tartottak. Csöpi alig bírta tartani az elnehezült Kálmánt, aki bicegve támaszkodott a nőre. Nagyon szédült, látása elhomályosult. Lajos ádáz tekintettel közeledett.
Ekkor odaértek a folyosó ajtajához, amin gyorsan belépve becsukták maguk mögött az ajtót. Kulcs nem volt a zárban. Kálmán a kilincset felfelé feszítve suttogta:
- Hozz egy széket a parókiából!
Közben az ajtó nagyokat döngött, ahogy Lajos a másik oldalon vállával nekirontott. Kálmán fejétől pár centire kiszakadt a vékony ajtó, ahogy a tőr átdöfte. Egy pillanatra a véres pengével nézett farkasszemet. "Úristen, tisztára, mint egy horrorfilmben!"
Csöpi rohant a székkel. A kilincs alá dúcolták, majd igyekeztek a paplak kijárata felé. Megkönnyebbülten látták, hogy benne van a kulcs a zárban.
Hírtelen nagy robajjal beszakadt a folyosó ajtaja, és megjelent a felbőszült Lajos.
Csöpi remegve fordította el a kulcs nyelvét a zárban. Ki akarta rántani a kulcsot, de nem sikerült. Kálmán maga után húzta.
Kifutottak a szabadba. Zseblámpák fénye vakította el őket. Velük szemben emberek közeledtek, élükön Nándival.
- Anya! Anya jól vagy?
- Mi történt itt? - szólt közbe Árpi a polgármester.

Ekkor meglátták a meztelen férfit az ajtóban, kezében a véres tőrrel. Öklét rázta feléjük, majd a közeledő túlerő láttán becsapta az ajtót, belülről bezárva azt.
- Átkozottak! Úgyis a pokolba kerültök mind! Megtisztítom ezt az átkozott falut a bűneitől!
Üvöltő hangja elhalkult, ahogy távolodott.
Az érkező férfiak együttes erővel próbálták betörni a súlyos ajtót. A régi, tömör fa azonban ellenállt.
Valaki kiabálni kezdett:
- Emberek, ég a templom!
Körbefutottak a magas falak mellett. Ahol Kálmán bemászott, látni lehetett a feltörő lángnyelveket. Sűrű füst csapott ki az ablakból.
Időnként hallották a férfi ádáz, sátáni röhögését. Aztán kiáltását lassan elnyelték a pattogó hangok. A templomból kicsapó robbanásszerű dörejek megrezegtették a környékbeli házak ablakait.

A tűz gyorsan terjedt. Mire a tűzoltók kiértek, a megfékezhetetlen lángok már a templomtoronyban járták bűvös táncukat. A főhajó súlyos gerendái recsegve ropogva dőltek össze.
A fél falu odasereglett a templomdombra. Az emberek szörnyülködve bámulták a lángnyelvek pusztítását.

Kálmán és Csöpi összeölelkezve nézték, ahogy a sűrűn gomolygó füst utat tör az ég felé. Nándi ott állt mellettük, anyjához simulva.
Csöpi nem vette észre, hogy kezében még mindig szorongatja a fekete naplót.



16
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Az éjszakai erdő sötétségét csak a kis tisztás fénye törte meg. A fák sűrűjéből időnként túlviláginak tűnő rejtelmes hangok szaggatták a csend nyugalmát.
A sebtében rakott tábortűzben vidáman lobogtak a felcsapó lángnyelvek. A kora őszi szél hűvös lehelete megropogtatta a szenesedő fahasábokat.
A piros motorkerékpár enyhén megdőlve pihent a kitámasztón. Gyönyörű fényezése meg-megcsillant a lángok árnyjátékán.

A sárgán izzó tűz sejtelmes fénnyel világította meg a pléd alatt összebújt Kálmánt és Csöpit, ahogy a sátor előtt ülve olvasták a vékony könyvecske utolsó bejegyzését.

"...Most csukódott be az ajtó. Elment. Furcsán izzott ma az égszínkék szeme. Még engedelmesebb volt, mint valaha. Mi ez a hang? Mintha kulcs nyikorgását hallottam volna. Megnézem mi az."

A nő összecsukta a naplót. Milyen varázsereje lehet e könyvnek, hogy átélt két hatalmas tűzvészt?

Fázósan még szorosabban simult a férfihoz, majd a könyvet a tűzbe dobta.
Igézetten nézték, ahogy a lángok bele-belekapnak a sötétülő oldalakba. A fekete, kemény borító egy darabig ellenállt a sárgán izzó forróságnak, majd megadva magát, lassan felvette a vöröslő lángnyelvek tűz-ruháját.



●


Szentbékkálla, 2004. december

Cím: Bűnös keresztutak
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Somogyi Ottó
Beküldve: December 14th 2008
Elolvasva: 2298 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]