(avagy a fajok közötti evolúcióról...)
Sókék vízben úszott hering,
Elméjében eszme kering-
-ett…útirányt könnyen tartott,
S szembejőni látott partot…
Föld előtte, víz mögötte,
Ki fog menni, eldöntötte.
De nincs keze, se nem lába,
S tüdő nélkül nem lesz kába?
„Bőrtestfelszín kell, nem pikkely!
Randomszubrutint jól klikkelj
Biztos kézzel, vak Természet!”-
- szólt hangtalan, s bután nézett…
Nekiláttak benn a gének,
Felharsant a munkaének,
S mutálódtak össze-vissza…
Ennek levét hering issza?
„Törzsfejlődök szanaszéjjel,
S mire leszáll ma az éjjel,
Kutya legyek, ha addigra
Kutya nem leszek! ... Vagy vidra?”
„Ja, és hangszál fejlesztendő…
Az bonyolult… pár esztendő…
Netán néma emlős legyek?!
Emlős?! Abcúg ikra-hegyek!”
„Utódszülni méhnövesztek…
Génrögtönzők, készen lesztek?
Harapok majd s vizelgetek…
Fognövesztés!?... hosszú hetek…”
„Nincsen időm, mindjárt oda-
-érek! Kéne egy kis csoda…
Ami teremt?! Hülye ötlet!”
… s múlt az idő, s negyed öt lett…
„Dolgozz gyorsan, vak véletlen,
Nem élhetek tökéletlen!
Hadd legyek én földi király! …”
S égből lecsapott egy sirály…