Színdarab egy felvonásban
Szereplők:
Erika (25 körüli)
Szilvia (40 körüli, válófélben)
Natália (76 éves)
Laci (40 körüli, egyedül élő)
Kriszta (20-21 éves főiskolai hallgató)
Játszódik manapság egy iskola tantermében
Első jelenet
Iskolai tanterem szétszórt székekkel, asztalokkal. Kriszta egy papírlapról angol szöveget olvas, teátriális mozdulatok kíséretében.
Kriszta: Oh Romeo! Don’t be so stubborn. I love you. I’d do anything for you. If you would just feel the same way, you wouldn’t hesitate for a second. If you think that ours is a great love, which it should be, then you would understand.
Ajtó nyílik, Szilvia lép a terembe. Elcsodálkozik, körülnéz.
Please, Romeo, please! Understand me. Don’t let me beg you. Do what I ask you.
Szilvia: (gyanakodva) Jó helyen járok?
Kriszta: Attól függ, kit vagy mit keresel.
Szilvia: Valami Kéri Lászlót. Angol tanár, és úgy hallottam jó is.
Kriszta: Még nem érkezett meg.
Szilvia: Azt én is felszúrtam, nem vagyok vak. De ide fog jönni vagy nem?
Kriszta: (karórájára tekint) Hamarosan.
Szilvia: (beljebb jön, elhelyezkedik egy széken) Rómeóval együtt?
Kriszta: Miféle Rómeóval?
Szilvia: Nem jól értettem volna? Rómeóhoz könyörögtél az előbb.
Kriszta: Ja! Az csak egy darab. Gondoltam próbálok egy kicsit, mielőtt még mások is jönnek.
Szilvia: (felállni készül) Akkor mégis rossz helyen járok.
Kriszta: Nem azt mondtad, angolra jöttél?
Szilvia: Oda bizony. De ugye nem képzeled, hogy rögtön Shakespeare-rel akarom kezdeni az angolt?
Kriszta: Nem Shakespeare.
Szilvia: Ne etess kedveském. Én is jártam iskolába. Rómeó és Júlia...
Kriszta: Ez nem az.
Szilvia: Mi nem az?
Kriszta: Ez nem a Shakespeare darab. Ezt Kéri Laci írta.
Szilvia: (visszazökken a székre) Az angoltanár?
Kriszta: Igen.
Szilvia: Mi baja neki az eredetivel?
Kriszta: Semmi. Mondtam, hogy ez nem az a darab. Ez egy új. És szerintem baromi jó. Rómeó és Júlia nem halnak meg. Júlia rábeszéli Rómeót, hogy békítsék ki évek óta ellenségeskedő családjaikat. Rómeó végül kötélnek áll, a két család kibékül, aztán mégis ebből származik a tragédia. Mind a két család a javukat akarja, mindenbe beleszólnak, megkeserítik a fiatal pár életét...
Szilvia: Ismerős.
Kriszta: A darab?
Szilvia: Frászt a darab! A szitu. A férjem éppen ezért lépett olajra. Az anyósom folyton azt hajtogatta neki, ne hagyd, hogy a feleséged csak a pereputtyával foglalkozzon. Merthogy nekem a szüleimet is gondoznom kell. Tehetek én róla? Két magatehetetlen öreg, hidd el, hogy azok is kiborítanak. Az anyósom meg azt a hülye férjemet piszkálta. Mintha nem nyaltam volna ki még a seggét is neki.
Kriszta: Elváltatok?
Szilvia: Még nem. De már beadtam a válópert.
Kriszta: Együtt laktatok az anyósoddal?
Szilvia: Isten ments! Még csak az hiányzott volna!
Kriszta: Akkor miért hagytad, hogy mindenbe beleszóljon?
Szilvia: Nem hagytam én!. Azt viszont mégse mondhattam a férjemnek, hogy kerülje az anyját. Aztán az meg ki tudja mivel tömte a fejét. (legyint) Eh, hosszú történet. Nem is akarok beszélni róla. Csak felmegy tőle a pumpám.
Kriszta: (szabadkozva) Nem én kezdtem.
Szilvia: Nem? Ki hozta szóba azt a családi drámát? Azt az újfajta Rómeó és Júliát?
Kriszta: Én csak azt mondtam, hogy Laci egy új darabot írt. Egy kicsit kicsavarva az eredetit.
Szilvia: Ez a te Lacid most drámaíró vagy angoltanár?
Kriszta: A kettő nem zárja ki egymást. Tanít és drámákat ír. Méghozzá angolul.
Szilvia: Azért mert valaki angoltanár, még nem muszáj angolul írni.
Kriszta: Nem muszáj, az igaz. De ha elfogadják és angol nyelvterületen elő is adják a darabját, sokkal, de sokkal többet kereshet vele.
Szilvia: Igen? És van rá esélye?
Kriszta: Hogy elfogadják? Szerintem igen. Nagyon jó darab. Már maga az ötlet is észbontó.
Szilvia: Érdekes pasas lehet.
(Natália lép a terembe. Tétovázik)
Natália: Bocsánat a zavarásért. Azt szeretném kérdezni, itt lesz az angol oktatás?
Kriszta: Igen. Tessék csak nyugodtan beljebb jönni.
Szilvia: (végigméri Natáliát) Angolul akar tanulni?
Natália: Nem is annyira tanulni, inkább felfrissíteni, amit régen tanultam.
Szilvia: Lesz mit. Mikor tanult maga angolul? Jó régen, mi? Még az angolkisasszonyoknál.
Natália: Valamikor jól ment, csak sokat felejtettem.
Szilvia: Nem is kétlem. A maga korában a legtöbb ember mindent elfelejt. Éppenséggel jobban is teszi.
Kriszta: Nem mindenkinek tompul el az agya idős korára. Ismerek öreg színészeket, akik még ma is betéve tudják az évekkel ezelőtt tanult szerepeiket. (Megragad egy széket, odaviszi Natáliához) Tessék leülni. Ha szabad kérdeznem, hány éves a néni?
Natália: (miközben helyet foglal) Hetvenhat.
Kriszta: Nahát! Igazán nem látszik.
Szilvia: Annyinak nem, de akkor sem értem. Minek kell a maga korában angolt frissíteni. Talán egy angol professzorhoz jár kezelésre?
Natália: Semmiféle kezelésre nem járok. Még a körzeti orvosomról sem tudom kicsoda. Ki nem állhatom az orvosokat. Mind csak a pénzre megy. És akkor is kitalálnak valamit, ha az embernek nincs semmi baja.
Szilvia: Ami azt illeti, van benne valami.
Kriszta: Hülyeség. Az apám is orvos. Nem ki, hanem megtalálja az emberekben lappangó betegségeket. És mindig rátapint a lényegre. Ha nekem is sikerülne annyit elérnem a magam területén...
Szilvia: Te is orvosnak tanulsz?
Kriszta: Dehogy! A színművészetire járok. Rendezői szakra.
Szilvia: Aha! Rómeó és Júlia! És te is Hollywoodra pályázol. Mert ott jobban fizetnek.
Kriszta: Ugyan!
Szilvia: (Natáliához) Maga is Hollywoodba készül? Azért akarja felfrissíteni az angoltudását?
Natália: Hollywood? Eszem ágában sincs! Nem készülök sehova... azaz, talán... nem is tudom. Menjek, ne menjek?
Kriszta: Hova akar menni a néni?
Natália: Azt nem mondtam, hogy akarok is. De hívnak. Brazíliába.
Kriszta: Brazíliába?
Szilvia: Na hiszen, most jócskán melléfogott. Ott spanyolul beszélnek.
Natália: Portugálul.
Szilvia: Nem mindegy? Egyik se angol.
Kriszta: A néni tényleg Brazíliába akar menni? Fia vagy lánya él ott?
Natália: Nem, nem, dehogy! Nincs, nem is volt gyerekem. Se fiú, se lány. Egy... hogy is mondjam..., szóval egy házaspár hívott meg. Az aranylakodalmukra. Fizetnék az utamat is. Ötven éve én eskettem őket. Szerintük. De biztos így van. Én ugyan nem emlékszem rájuk. Olyan sok párt összeadtam...
Kriszta: A néni eskette őket?
Erika robban be a terembe. Kutatva körülnéz, mintha keresne valakit
Erika: Kéri Lászlót keresem. Ismeritek?
Kriszta: Én igen. Angolra jöttél te is?
Erika: Angolra? Még az is lehet. Miért ne? Fotótanfolyamra is jártam már, aztán az egyik alkalommal meglovasították a digitális gépemet. Pont, amikor be akartam csapni a zaciba. Még a legjobb fotóim is benne voltak. Azokért is adtak volna egy kis lóvét. Remélem itt nem szajréznak. (körültekint, lebiggyeszti a száját) Talán nincs is mit. Hogy mondtad, angol? Oké, legyen angol, tök mindegy. A lényeg az, hogy idevárjátok. Soká jön?
Natália: Remélem, hogy nem. Nekem ma még orvoshoz is kell mennem.
Szilvia: Az előbb azt mondta...
Kriszta: Minden percben megjöhet.
Erika: Cuki! Alig várom, hogy lekukkoljam.
Szilvia: Fenemód népszerű ember lehet, hogy olyan kíváncsi vagy rá.
Erika: Kíváncsi? De még mennyire! Csak megnézem, kinek az apját vágtam haza az éjjel.
Kriszta: (megrökönyödve) Azt akarod mondani, hogy megölted?
Egy percnyi dermedt csend. Megütközve néznek Erikára, aki felül az egyik asztal tetejére, lezserül keresztbe rakja lábait.
Második jelenet
Erika: Big deal, ahogy az English mondja. Most mit vagytok úgy kiakadva?
Natália: Ó te szentséges...! Maga gyilkolt?
Szilvia: Na, már csak ez hiányzik!
Kriszta: (izgatottan) Te frankón megölted?
Erika: Á! Nem komolyan. Csak álmomban.
Laci lép be az ajtón. Csak nőket látva a teremben egy kissé megilletődik
Laci: Hello everybody. Nice class I should say. And all women, too.
Erika: (Leugrik az asztalról, közelit Lacihoz) Á, szóval te vagy az! Na dugd ide a buksidat, hadd lássalak. Ha már az éjjel megöltem apádat.
Laci: (megrökönyödve) Mit csináltál? Csak nem? Azt nem...
Erika: Nyugi, nyugi! Nem kell felkapni a vizet. Nem igazándiból.
Laci: De... egyáltalán... Honnan ismered?
Erika: Egy presszóban szedett fel. Vagy én őt, ahogy vesszük.
Laci: Jellemző.
Erika: Mi? Hogy felszedek egy pasit?
Laci: Hogy az apám...
Erika: Az a vén kujon? Jó fej. Egy ezressel akartam levágni, kölcsönbe csak, és tudod mit mondott?
Laci: Fogalmam sincs.
Erika: Hogy többel is megajándékozhatna, és nem is kéne visszaadni.
Szilvia: (felháborodva) Szégyentelen.
Erika: Én? Végülis nem a pénzért mentem el vele. Tényleg jó fej az öreg. Nagy dumás.
Szilvia: Akkor is szégyentelen. Tipikus férfi.
Laci: És... és? Akkor miért kellett megölni? Vagy hát elképzelni, hogy...
Erika: Nem fogod elhinni. Miután jól megdugott, át akart passzolni neked. Azért jöttem ide. Hadd lássam már, kire akar rátukmálni.
Laci: Hát ha csak ezért... Előbb utóbb úgyis bemutatott volna.
Natália: Nahát! Az ember nem is hinné...
Kriszta: Halál frankó. Tiszta Phaedra. Egy modern Phaedra. Jobb, mint a Rómeó. A papa átpasszolja a nőjét fiának, aztán vissza akarja szerezni és...
Laci: Hagyjuk ezt a marhaságot... Inkább arról...
Erika: ...hogy miért vágtam haza. Ezt akarod tudni, mi?
Szilvia: Megérdemelte volna, hogy tényleg...
Erika: Mert folyton csak rólad szövegelt. Azért az már uncsi egy idő után.
Laci: Rólam? El tudom képzelni, miket mondhatott.
Erika: Hogy a fiának is egy ilyen tüzes csaj kéne. Többet nem nyúlna magához...
Laci: (zavarba jön) Na, de ezt azért...
Erika: ...mert amúgy klassz csávó lehetnél. Így mondta. Csak az a baj, hogy mulya vagy. Félsz a csajoktól. Meg, hogy zsidó iskolába szegődtél. Ezen nagyon ki volt akadva. Nem tudom, mi baja van a zsidókkal. Szerintem egy kicsit antiszemita az öreged.
Natália: Azt hiszem nem ezért jöttünk ide.
Kriszta: Egy kis türelmet! Ez nagyon izgi. Ebből egy frankó új Phaedrát lehetne kihozni. És hogyan... úgy értem, hogyan végeztél vele?
Erika: Rágyújtottam a házat.
Natália: (rémülten) Te jóságos isten! Kérem, hagyja abba!
Kriszta: Isten ments! Ez érdekel. Nagyon klassz sztori. Bár nem tudom, színpadon miként lehetne... mármint a lángokat..
Natália: Hagyják abba! Nagyon szépen kérem, hagyják abba!
Szilvia: Mit van úgy oda? Egy ilyen pasasra én is rágyújtottam volna a házat. (Lacihoz) És ez a maga apja? Szegénykém.
Natália: Tudom, hogy az óra még nem kezdődött el, és ilyenkor..., de akkor is, ha lehet... beszéljenek másról. Kérem! Én... én... ezt nem birom hallgatni.
Kriszta: Ugyan már! Ez csak a képzelet játéka.
Natália: Akkor is... Juditkám is így halt meg... Alig több, mint egy éve... és...és... (sírás kerülgeti)
Erika: (közömbösen vállat vonva) Sorry. Ezt nem sejthettem. Éppenséggel mérget is használhattam volna. Gyógyszerészetin végeztem, a mérgekhez is értek egy keveset...
Szilvia: Juditkám? Az előbb még azt mondta, nincs gyereke.
Natália: Judit az egyetlen barátnőm volt... Oda is költözött hozzám... már évekkel ezelőtt és mi ketten... Nagyon, nagyon szerettem... ő volt az életem...
Laci: (csodálkozva) Úgy érti, hogy...
Erika: Úgy hát! Hogy te tényleg milyen naiv vagy! Nem érted? Leszbi kapcsolat.
Laci: (tiltakozva) Na, na! Ennyire talán mégse kéne. Különben is, az ilyesmi magánügy.
Erika: Mint a maszturbálás, mi?
Szilvia: Még az is jobb, mint kurvák után kujtorogni. Bár maga még nőtlen, ugye?
Laci: És mi történt a barátnőjével?
Natália: (sírással küszködve) Mondtam neki, maradjon otthon... már csak azért is, mert nagyon hideg volt aznap..., de neki muszáj volt. Segíteni akart a testvérének... Vízkeresztkor. A gyerek meg... a testvére kisunokája... az meg addig könyörgött... hogy még egyszer a gyertyát... a fa meg lángra kapott... aztán a terítő... Csak a cicája maradt meg nekem.
Kriszta: És azóta nincs senkije a néninek? Egyedül tetszik...
Erika: Naná! Hacsak nem sikerült egy másik csajt felszedni?
Natália: (zsebkendőt húz elő, majd feláll) Elnézést... bocsánat... Ne haragudjanak.... de... ki kell mennem.
Elindul az ajtó felé. Kriszta felugrik, odaszalad hozzá támogatni. Elhagyják a termet.
Harmadik jelenet
Szilvia: Puff neki. Ebbe beletrafáltál.
Erika: Talán le kellett volna olvasnom róla, hogy mitől borul ki? Mondhattam volna azt is, hogy vízbe fojtottam. Volt már olyan is. Nem is egyszer. Majdnem minden pasast, akivel eddig lefeküdtem... így, vagy úgy... Nem tudom, miért, de utána mindig azt álmodom, hogy végzek velük. (Lacihoz) Apáddal is így voltam. A franc tudja, talán a tüzes csaj vágta ki a biztosítékot. Illett hozzá a tűz. Rágyújtottam a lakást. Ha tűz, hát legyen tűz.
Szilvia: A valóságban is megérdemelné az ilyen. Még hogy a fiának is! Ez már igazán...
Laci: Azért abba nekem is lett volna beleszólásom.
Szilvia: Gusztustalan!
Erika: Mi ebben a gusztustalan? Ez még nem vérfertőzés.
Szilvia: Akkor is. Ha arra gondolok, hogy a tizennyolc éves fiam most az apjánál van, aki ugyanúgy kurválkodott, és most viszi magával... Az anyja lakására hordta fel a spinéit, míg én a szegény apámat pátyolgattam, mert anyám már arra is képtelen. Ő meg... és most a gyereket is...
Erika: Az apja viszi? Na bumm. És akkor mi van? Ha egyedül nem tud magának... (Lacihoz) Te se tudsz, mi? Az öreged meg... Azért szép tőle, hogy gondol rád.
Laci: Jobb, ha nem foglalkozik velem.
Erika: Miért? Éppen ő mesélte...
Laci: (hevesen tiltakozva) Hagyjuk, hogy az apám miket mesélt. És, ha lehetne, inkább mellőzzük ezt az egész témát.
Erika: Na, csak ne szerénykedj! Inkább örülnél, hogy apád így gondoskodik rólad. Vagy nem tartasz elég jó csajnak? (Laci előtt riszálja magát) Na, milyen vagyok? (Elhallgat, rámered a férfire) Te... csak nem a fiúkra buksz?
Laci: (felháborodva) Ezt kikérem magamnak!
Szilvia: Nagyon helyes. Kérje is ki... (Erikához)
Erika: Kérdezni sem szabad?
Szilvia: (Lacihoz) Nem igaz, ugye?
Laci: Persze, hogy nem. Nem is tudom honnan szedi ezeket a marhaságokat. Még, hogy én a fiúkat!
Szilvia: (diadalmasan) Na ugye! Éppen elég, hogy ez az öreglány...
Erika: ...a csajokat komálja. Na és? Ízlés dolga. Semmi kivetni valót nem találok benne. Még akkor se, ha engem a pasikért esz a fene. (Lacihoz, gúnyosan) Főleg a rámenős palikat bírom.
Szilvia: Egy kis etyepetye, aztán hazavágod őket.
Erika: Ez van. Na és? Erről nem tudok leszokni. Most lógassam fel magam? Vagy inkább ne feküdjek le senkivel? Nyúljak én is magamhoz?
Laci: Ezt hagyjuk, jó?
Kriszta tér vissza sietve
Kriszta: Azt hiszem a néni már rendbejött. Még jó, hogy van odalent egy kis büfé. Belediktáltam egy kávét. Csak a retikülömet felejtettem itt. (felkapja a retiküljét, ismét távozik)
Erika: Ki ez a kiscsaj? Csak nem a barátnőd mégis?
Laci: Nem, dehogy! Csak néhány napja ismerem. Valahonnan hallott a darabomról és valami amatőr társulattal akarja színre vinni.
Szilvia: Azt a Rómeó darabot?
Laci: Honnan tudja?
Szilvia: Amikor bejöttem ide, éppen Júliát próbálta angolul. Azt mondta, hogy maga külföldön akarja bemutatni.
Laci: Szeretném. Van is egy érdeklődő... Angliából. Éppen ezért egy itthoni amatőr előadás csak... nem is tudom használna –e.
Erika: Hát ez kurva jó! Apád is mondta, hogy kár érted. Mert szerinte nagyon tehetséges vagy...
Laci: (meglepődve) Apám ilyet? (gúnyosan) Nagyon szép tőle.
Erika: Naná! Ha hiszed, ha nem, büszke rád. Éppen ezért bassza a csőrét... Na jó, nem folytatom. Angliában fogják játszani a darabodat? Hát ez kurva jó! Előleget adtak már rá?
Laci: Előleget? Szép is lenne. Ott még nem tartunk. Igazság szerint még sehol se tartunk... csak szó van róla...
Erika: Nagy kár! Gondoltam, ha kaptál már előleget, esetleg tudnál nekem kölcsönözni egy párszáz forintot...
Szilvia: Kölcsön? Nem inkább egy kis ajándék? Dugásért cserébe. Ha már a papától is...
Erika: Dugásról is lehet szó.
Laci: (tréfával akarja elütni) Igazán nem szeretnék a tűz martaléka lenni.
Szilvia: Ne is! Jobb, ha vigyáz magára. Az ilyenektől...
Erika: Tőlem félted ezt a nagy mamlaszt?
Szilvia: Remélem, nem kell. Tud magára vigyázni. Nem úgy, mint a férjem.
Erika: Hogy jön ide a férjed? Hozzá aztán semmi közöm se volt.
Szilvia: Pont neked ne lett volna?
Erika: Te nem vagy komplett!
Laci: Jaj, nehogy hajba kapjatok már! (Szilviához) És te is... bocsánat... de ha tegeződhetnénk esetleg...
Szilvia: Én is akartam javasolni. Végtére is egykorúak vagyunk. És nem is olyan öregek.
Erika: (gúnyosan Szilviához) Egykorúak, hát persze. Meg egymáshoz valók. Borulj csak a nyakába és smárold le.
Szilvia: Azt hiszed, mindenki olyan rámenős, mint te vagy? Egy férfinak meg kell adni a lehetőséget, hogy ő kezdeményezzen. Igazam van, Laci?
Erika: Beszarok a röhögéstől! Na, Lacika, mi lesz? Tanulj a papától. Döngölj rá a csajra, úgy ahogy a papa teszi. Ne legyél mulya!
Laci: Kértelek már... És különben is, még véletlenül sem akarok az apámhoz hasonlítani. Többre tisztelem a nőket.
Szilvia: (elégedetten) Na ugye!
Erika: Most fogok lepetézni. Nem is zavarok tovább. (Szilviához) Hajts rá nyugodtan, ha már én nem vagyok jó nála. (elindul kifelé, az ajtóból szól vissza) Csak arra vigyázz, nehogy át akarjon majd passzolni az apjának. Tudod, az már majdnem olyan vérfertőzés.
Erika nevetve csukja be maga után az ajtót
Negyedik jelenet
Szilvia: Megáll az eszem! Mit szólsz ehhez? Ennek aztán fogalma sincs arról, mi az a szégyenérzet.
Laci: Hááát...
Szilvia: Apád se lehet sokkal különb. Képes lett volna, tényleg?
Laci: Ahogy ismerem, tőle még ez is kitelik.
Szilvia: Szép egy figura lehet, mondhatom.
Laci: Mindig ilyen volt. Nem is tudom, mit mondjak róla.
Szilvia: Semmit. Ne mondj róla semmit. Az a lényeg, hogy te más vagy.
Laci: Sose szerettem a stílusát. Már akkor is be akarta mutatni nekem a barátnőit, amikor még együtt éltek anyámmal. Gondolhatod. Sokszor hozott kényelmetlen helyzetbe.
Szilvia: El tudom képzelni. Hidd el, sajnállak is érte. Szörnyű lehetett. Nem is csodálom, hogy...
Laci: Mit?
Szilvia: (zavarba jön, keresi a szavakat) Hát... hogy is mondjam... nem is az, hogy félsz a nőktől, hanem... szóval én megértelek. Némelyik szuka, mint ez is, (mutat az ajtó felé) lefekszik akárkivel. És még meg is öli őket. Jó, hogy csak álmában, persze, de végez mindegyikkel, mert már a következőn jár az agya. Egy tisztességes férfi hányingert kap ettől. Nagyon kell vigyázni az ilyen nőkkel. Neked olyan valaki kell, aki meg tud becsülni. Akinek nem csak a dugás jár folyton az agyában. Nem olyanra, aki apád ágyából akar átmászni a tiedbe.
Laci: (tiltakozva) Ebből úgysem lett volna semmi.
Szilvia: Elhiszem.
Natália és Kriszta jönnek vissza
Laci: (Natáliához) Elnézést kérek az előbbiért, a hölgy nevében. De nem tudhatta...
Natália: Az igaz. Akkor sem lett volna szabad így kiborulnom, de valahányszor eszembe jut... És sajnos elég gyakran. De hát ő volt nekem az egyetlen. (sóhajt) Ő volt az életem értelme.
Szilvia: Remélem lenyugodott egy kicsit. Az ilyen nők, mint ez is, csak bajt kevernek mindenütt. Ebben se volt egy szemernyi tapintat sem. Szegény Lacit is megviselte.
Natália: Nem tudhatta...
Szilvia: Nem, persze, hogy nem. De akkor se kellett volna szóba hozni azt az öldöklősdit. Ki kíváncsi rá? És még ezért dugta ide a képét! Érdekelte is őt az angol!
Laci: Borítsunk fátylat a dologra. Talán elkezdhetnénk az angolórát. Hiszen azért vagyunk itt.
Natália: Ne haragudjon kedves Kéri úr, de ma már... Sajnos kifutottam az időből. Orvoshoz kell mennem.
Szilvia: Magán se lehet kiigazodni. Nem azt mondta, hogy utálja az orvosokat?
Kriszta: A néni meggondolta magát.
Szilvia: Megáll az eszem! Tudja maga egyáltalán, mit akar?
Kriszta: Én tanácsoltam neki. Az ilyesmit nem szabad könnyen venni. Még akkor sem, ha itthon marad, és nem megy Brazíliába
Laci: Brazíliába? Tényleg oda akar utazni? Hiszen ez nagyszerű! Miért akarja meggondolni magát? Brazília csodálatos ország. És Rió...
Natália: Nem Rióba, de mindegy. Sehova. Meghívtak, pedig én nem is emlékszem rájuk. Ez talán még nem volna olyan nagy baj. Hanem Bastet. Nincs kire hagyjam.
Szilvia: Ki az a Bastet?
Natália: Juditkám sziámi cicája. Szegény már öreg és vak is. Ugyan ki vigyázna rá? Nem hagyhatom magára. Az orvoshoz is azért...
Szilvia: Juditkám? Ja persze! A barátnője vagy hogy nevezzem.
Natália: Mondja csak ki bátran. Az élettársam. Nem szégyellem. Nem volna szép, ha megtagadnám. Vagy ha eldobnám magamtól a cicáját. Nem, nem.
Kriszta: A néni elmondta nekem, hogy kitapogatott egy daganatot. Könnyen lehet, hogy rákos. Ha időben észreveszik...
Laci: Azt akkor nem szabad halogatni.
Natália: Ezért is megyek. Pedig tényleg ki nem állhatom az orvosokat. Gyerekkorom óta nem vizitáltam egynél sem. De most... Rettegek még a gondolatától is, hogy szegény Bastet cica ott maradhat egyedül. Neki sincs senkije. Nem halhatok meg előbb, mint ő. Csak ettől az egytől félek.
Laci: Ugyan már! Űzze el magától a halál gondolatát. Persze az orvost azért... tessék csak menni. Majd a legközelebbi órára.
Natália: (Krisztához) Ugye azt mondta kedves, hogy ez csak egy vizsgálat. Mert abba nem egyezem bele, hogy benn is tartsanak. Nem hagyhatom magára a cicát.
Kriszta: De hogy fogják! Annyira még nem lehet komoly baj. Biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi órára jó hírekkel tetszik érkezni.
Natália: Nagyon remélem. Akkor hát... ha nem haragszanak. Viszontlátásra. A jövő héten, mert az angolt talán akkor sem árt felfrissíteni, ha nem utazom sehova.
Natália elmegy, még be sem csukja az ajtót Erika robban be
Erika: Sorry, hogy már megint, de most más. Nem tudna valamelyikőtök kölcsön adni egy ötszázast. Odalent vettem észre, hogy egy vasam sincs, és villamosra...
Szilvia: (felháborodva) Ez aztán már mindennek a teteje! Ez a mániád? Fűt fát levágni?
Erika: Tudom, hogy cikis, de messze lakom. Na, frankón! Nem tudnátok kisegíteni?
Laci nyúl a zsebébe, Kriszta retiküljéből húz elő egy ezerforintost, átadja Erikának
Köszi. Hálám örökké. Tudod. És ne majrézz, vissza fogom adni. (elviharzik, nyitva hagyja maga mögött az ajtót)
Szilvia: Bye-bye a pénzednek azt tudod, ugye?
Kriszta: Ez legyen a legnagyobb veszteségem.
Laci: A pénz! Mindig a pénz. A legnagyobb átok.
Szilvia: De még mekkora! Főleg, ha nincs. Próbálna meg ez a kis kurva férj nélkül egy gyerekkel boldogulni. Remélem, hogy valaki felcsinálja, akkor majd megtanulja ő is. Ha valaha is megjön az esze.
Laci: Biztos, hogy megjön. Előbb-utóbb. Az ő korában még könnyű...
Kriszta: Ahogy vesszük. Azért, mert valaki fiatal, még nem jelenti azt, hogy könnyű is a helyzete. Nekem például nincs gondom a pénzzel, mégsem tekintem könnyűnek az életem. Vagyis nem veszem könnyen. Nagyon keményen kell hajtanom. Nem szeretnék rosszabb színházi rendező lenni, mint amilyen orvos az apám.
Szilvia: Te nyilván más vagy. De az ilyen sose fog megtanulni semmit. Még mindig nem fér a fejembe. (Lacihoz) Ez még képes lett volna itt helyben lefeküdni veled. Apád után...
Laci: Az ilyesmi mindig kettőn múlik.
Szilvia: Remélem is. Csak tudod az a baj, egy férfit könnyű levenni a lábáról. Kevés az olyan férfi, aki képes ellenállni a csábításnak. Talán a férjem is csak gyenge volt. Persze őt még az anyja is unszolta.
Laci: Az ilyesmi nem csupán a gyengeségen múlik.
Szilvia: Nem a fenét nem. Mutass egy férfit, aki nemet mond, ha egy szép nő nyiltan felkínálja magát.
Laci: Az nem elég. Minden érzelem nélkül...
Szilvia: Örülök, hogy így látod. Én is ezen a véleményen vagyok.
Kriszta: Én meg annak örülök, hogy ilyen szépen megegyeztetek. Akkor talán kezdhetnénk is...
Szilvia: Ha van még egy kis időnk, akkor ihatnánk egy kávét a lenti büfében. Meghívlak benneteket.
Kriszta: Köszönöm, én nem szoktam. De ha ti gondoljátok, menjetek csak.
Szilvia: (Lacihoz) Na, jössz? A vendégem vagy. Kávéval isszuk a pertut.
Laci: (Krisztához) Ha te tényleg nem veszed zokon. Csak egy kávé, és jövünk.
Kriszta: Menjetek csak.
Szilvia és Laci elhagyják a termet. Az ajtó nyitva marad mögöttük,
a folyosóról zene szűrődik be. A Beatles együttes All The Lonely People című száma.
Father MacKenzie
Writing the words of a sermon that no one will hear:
No one comes near.
Look at him working,
Nodding his socks in the night when there’s nobody there.
What does he care?
Kriszta: (az ajtó felé, mintegy a távozók után szólva) Forget about Romeo and Juliet. Or Phaedra. Write a play about solitary people. About an old lady, who has nothing left in this world but her blind cat. About a girl, who doesn’t know where she’s coming from, where she’s heading to, hoping to find herself by jumping from bed to bed. About a wife, who separated from her unfaithful husband and desperately wants somebody to love her. And about an English teacher who really needs a woman. And finally, write a play for me, a play I can direct and also play the main character in it.
Father MacKenzie
Wiping the dirt from his hands as he walks from her grave.
No one was saved.
All the lonely people, where do they all come from?
All the lonely people, where do they all belong?
FÜGGÖNY
