28.
Vasárnap Éva ébredt először, bár ő sem túl frissen. Körülnézett a kidőlt társaságon, és óvatosan kerülgetve a kempingágyakat, amiken Zsolti és Heni, valamint Kati és Laci szoroskodott, leóvakodott a konyhába kávét főzni.
Eszébe jutott, most milyen jó lenne tudni, hogy is csinálta azt az első kávét. Biztosan sokat lendítene egy néhány lóerős fekete a másnaposságukon.
Miután meglátta a konyhát, gyorsan meg is bánta, hogy egyáltalán felébredt. Határozottan az az érzése támadt a rumli láttán, hogy itt valami fergeteges buli zajlott előző nap.
Benézett a nappaliba, vajon hogyan helyezkedett el a társaság többi része. A kihúzható heverőn aludt két pár, a fotelágyon pedig Szabolcs és Szilvi.
Éva elmosolyodott. Igaz, hogy a végére már elég nagy volt a keveredés, de legalább mindenki az eredeti partnerével került vízszintes helyzetbe.
Halványan kezdtek visszatérni az emlékképek.
A fiúkat igen kemény feladat volt kirángatni a medencéből, amikor a vacsora megérkezett. Éva, Szilvi, Heni és Kati a pizzákat helyezték el az asztalon, majd tányérokat szedtek elő, hogy ha már nem is ülnek kultúrember módjára terített asztalhoz, legalább tányéron egyenek. Megpróbálták rávenni az éhes bandát, hogy legalább ne a vízben fetrengve fogyasszák el a rájuk mért adagot.
Egyébként is már rég sötét volt, és a víz hideg. Igaz, a bejárat előtti lámpát Laci felkapcsolta, és egy kellemes beszélgetéshez elég volt a fény, olvasáshoz azonban kevés lett volna.
A fiúk áthelyezkedtek a lépcsőre és fűre, majd szépen megvárták, hogy a lányok egyenként kihordják nekik a teli tányérokat. Ki-ki a maga párjának tálalta a vacsorát.
– Az rendben, hogy mi felszolgáltunk, de a fiúk mosogatnak! – kiáltotta Szilvi és beszaladt a konyhába a tányérjával, mielőtt még bárki is hozzávágná az övét.
Általános felhördülés fogadta szavait – de csak a hímneműek részéről, amit a többi lány túltapsolt.
A lelkesedés ellenére a mosatlanheggyel Éva csak most reggel szembesült.
A jóllakott társaság bevonult a lakásba, és a nappalit táncteremnek rendezték át. Éva és Kati rávették Lacit, hogy a fekvőhelyeket kezdjék elrendezni. Hajnaltájban már úgyis csak beájulni lesz erejük.
„Nászutas” szobának rendezték be a nagy hálószobát, amit ezen a héten Éva és Miki kettesben bitorolt. Most még két párt elszállásoltak rajtuk kívül. Előkerült két kempingágy: az egyiket Heni és Zsolti, a másikat Kati és Laci osztott meg. Így Mikiéknek megmaradt az ágy.
Átöltöztek bulis ruhába, beforgatták a hangfalakat és táncolni kezdtek. Szépen sorban, mindenki mindenkivel. Lányok pörgették egymást, kört alkottak és középre mindig beküldtek valakit. Így egyesével megcsillogtatták tánctudásukat.
A fiúk bohóckodtak, a lányok nevetgéltek és megtapsolták őket.
A lassú számoknál pedig mindenki visszatért a párjához, összeborulva táncoltak, és össznépi csókolózás vette kezdetét.
A konyhaasztal közben roskadozott a poharaktól és a megbontott üvegektől. A hűtőajtó is gyakori nyitogatásnak volt kitéve.
Hajnaltájban kezdett oszlásnak indulni a csapat. Az alkohol és a fáradság lassan ledöntötte őket a lábukról. Néhányan ekkor már félkómásan a fotelben üldögéltek, de az egyik fiú az asztalra borulva aludt.
Kettesével indultak zuhanyozni, gondolták, időt spórolnak vele. Elég sokan voltak ahhoz, hogy praktikusan kelljen bánni idővel és helyjel.
A nappaliban gyülekeztek a pizsamás-köntösös, hálóinges-köntösös emberkék. A lányok előkészítették itt is az ágyakat, és kihordták a konyhába az összes poharat és üveget.
Lehalkították a zenét, és Laci bekiabálta:
– Most kéne vetkőzőpókert játszani! Már kevés ruha van rajtunk. Hamar eredményre jutnánk…
Ugyan jót nevettek az ötleten, de végül ez a lehetőség kihasználatlanul a levegőben maradt.
Miközben Éva pakolászta a mosogatóba a poharakat, Miki a háta mögé állt és a fülébe súgta:
– Ébren tudsz addig maradni, amíg a többiek végre elcsendesednek? Szeretnék veled utolsónak fürdeni, hogy addig lehessünk a fürdőszobában, amíg akarunk.
Éva mosolyogva átölelte a nyakát.
– Netán valami más terved is van azon kívül, hogy együtt fürdünk?
Miki csillogó szemmel, sejtelmesen mosolygott:
– Szerinted miért kérdeztem?
– Akkor menj, és sürgesd a többieket!
– Hát, ez nem fog könnyen menni. Sehol máshol nem tud most együtt lenni két ember, csak a fürdőszobában. Szerintem még a kertben is vannak párok…
Éva csalódott arcot vágott. És magában igazat adott Mikinek.
Viszont sikerült alternatív megoldást találniuk: kisurrantak a házból, és sétálni mentek. Így rövidebbnek érezték a várakozást, ráadásul „bemelegíthettek”.
Éva még most, reggel is kellemes borzongással, mosolyogva emlékezett vissza a hajnali csobbanásra.
Aztán nekilátott rendet rakni a konyhában.
Álmosan körülnézett: mivel is kéne kezdeni. Gondolta, megfőzi azt a bizonyos kávét. Ahhoz csak a kávéfőzőt és néhány bögrét kellett előbb elmosogatni. Tehát mosogatással indíthat. Murphy asszony konyhai törvénye ide is érvényes: mielőtt bármit is csinálnál, előtte biztosan valami mást kell csinálnod.
Ez a Murphy asszony tudott valamit…
Mert még mielőtt elmoshatta volna a kávéfőzőt, ki kellett ürítenie a mosogatót, ezt pedig legegyszerűbben egy mosogatással lehetett megtenni. Az asztalhoz sem lehet különben leülni, mert az is tele van pohárral. Tehát minden út a mosogatóhoz vezet.
Éva sóhajtva nekilátott. „Csak” elmosogatott, úgy gondolta, lesz még idejük az üres pizzásdobozokat kidobálni, és rendesen kitakarítani a konyhát.
Lefőzött néhány adag kávét, majd visszaosont a szobába, megnézni Mikit.
Kati és Laci éppen ébredezett, bár a szemüket még nem voltak képesek teljesen kinyitni. Mint a kétnapos kismacskák, hunyorogtak bele a világba.
– Jó reggelt, álmos cicák! – suttogta mosolyogva Éva. – Ma én vagyok a szobaszerviz. Hozhatok nektek kávét?
Laci reagált előbb. Kedves kis puszit Kati nyakára.
– Majd én hozok az én kis mormotámnak.
Éva visszabújt Mikihez. Hozzásimult a hátához, megsimogatta a karját és megfogta a kezét. Miki megszorította és lassan megfordult. Félálomban csókolózni kezdett a lánnyal, még nem tudatosult benne, hogy más nem kettesben vannak. Amikor kinyitotta a szemét, még mindig csak Évát látta, a mosolyát.
Éva viszont a szeme sarkából érzékelte a mozgást: Laci felkelt. Ketten mentek le a konyhába.
– Te aztán korán keltél! – csodálkozott, amikor meglátta a konyhát. – Vagy nem is aludtál?
Laci előszedte a tejet a hűtőből. A tejszínhab már az előző este elfogyott. Amíg a lány tálcákat és bögréket kerített, a fiú tovább kotorászott a szekrényben.
– Mit keresel?
– A tejhabosítót. Nem láttad esetleg a héten valahol?
Évának felrémlett, hogy egy mini habverőt eldugott a fiókba. Nem igazán tudta, mi az, és úgy döntött, nem lesz rá szükség.
Előszedte, aztán csendben figyelte, hogyan készít a fiú két bögre tejből habot. Majd óvatosan ráöntötte mindkettőre a kávét, amit közben becukrozott.
– Voila, cappuccino. Csináljunk Mikinek is? Éva lelkesen bólogatott.
Laci megismételte az előbbi mozdulatsort. Közben megkérdezte a lányt, hogy ő nem szokott-e kávézni.
– Sosem kóstoltam. Az illata finom, de valahogy sosem kívántam meg igazán. De ez most nagyon jól néz ki. Kérek én is.
Tálcákra rakták a habos csodákat és besiettek a szobába.
Miki közben már nyitva tudta tartani a szemét, és mosolyogva ült fel, amikor megjelentek a tálcákkal.
Éva lerakta az ágyra, és Miki csodálkozva nézte.
– Ma gyenge lett a kávé, azért kapok kettőt?
– Nem. Az egyik az enyém.
Miki kényelmesen hátradőlt, Éva pedig a közelébe kucorodott és belekortyolt a habba. Elsőre szokatlan ízvilágba kóstolt, de tetszett neki.
Zsolti úgy ébredt, hogy beleszimatolt a levegőbe.
– Kávé… – dörmögte. Éva felnevetett.
– Mire kinyitod a szemed, már hozom is!
– Én is kérek… – szólalt meg egy másik hang Zsolti mellett. Heni arcát még nem nagyon lehetett látni, úgy befúrta a párnába.
Laci felajánlotta a segítségét, de Éva már nagyon megtanult cappuccino-t készíteni, egyedül is elvállalta. Gyorsan főzött még pár adag kávét, hátha a többiek is magukhoz térnek lassan.
Előbújtak az éhes, másnapos emberkék. Mindenki leült az asztalhoz, és elsőnek kávét kaptak. Éva és Laci, akik a legfrissebbek voltak köztük, szétosztották a feladatokat. Két embert elküldtek bevásárolni. Az itt maradó lányok az ágyakat rendezték vissza, többiek összeszedték a szemetet, a sok fölösleges üres üveget. Aztán szendvicskészítés, reggeli, és strand.
Még egyszer együtt mentek ki a vízpartra. Nem mindenki mártózott, akadt, aki inkább az árnyékban szunyókált.
Bejárták a környéket, elmentek ebédelni, majd visszamentek és összecsomagoltak. Szinte szomorú hangulatban ültek be az autókba: mindenki sajnálta, hogy máris haza kell menniük.
Miki Szilviéknél rakta le Évát. Hosszasan búcsúzkodtak, de nem véglegesen. Másnap ugyan mindannyian dolgozni mennek, de Miki és Éva már meg is beszélte a randit. Szombaton este pedig ugyanúgy találkoznak majd a diszkóban mindenkivel, ahogyan eddig is.
Zajlott tovább az életük, és a nyár is még javában tartott. Még egy hónap hátra volt szeptemberig.
