Még hajnal kél, s remél,
hogy ma tündökölni,
sütni fog a Nap,
s úgy ragyog, ahogy
szemeidben megcsillanó
boldogság, e napon.
Mert köszönjük neked,
hogy itt lehetünk,
s barátként, együtt nevethetünk,
vagy sírunk ha kell, bajban
elhagyni sosem mer az,
ki testvérként szeret.
Ha bántana, mert hiányzik
valaki, a távolban messze
gondol ő is rád, s elmosolyodik,
szíve nyugtalan, hozzád vágyakozik,
lelkéből köszönt téged,
s ezerszer csókolna meg.
Ha ősz tincseket látsz a hajadba,
ne bánd a múló időt,
szép emlékké bevésődnek,
az arcokon megcsillanó fények,
visszatükrözik mindent mit adtál,
ahogy jóságoddal csillagképet alkottál.
Legyen ünnep ez a perc,
megköszönve eddigi életed,
annak szebbnél szebb szirmait,
illatozva virágod színeit,
menj tovább, alkoss újra fényeset,
s kívánunk neked hosszú-hosszú életet!