Maróti László
Tanár úr, kérem, mi
Próbáltuk először...
Azután meg mintha
Ment is volna már.
Tanár úr, kérem, mi
Megpróbáltuk többször,
Segítsen! Végülis
Maga a tanár!
Meddig mehet ez még?
Hány évezred kell, hogy
Fejhajtva belássuk:
Hibás az eszünk,
Vagy, hogy legalábbis
Azt fogjuk fel végre,
Ennél okosabbak
Már úgysem leszünk.
Látja, hogy nem értjük,
Mivégre születtünk,
Ha csupa csalódás
Mind ami ránk vár?
Gyakran készakarva
Felbuktatjuk társunk,
Mert ő egy lépéssel
Már előttünk jár.
Tanár úr kérem, most
Mért hallgat? Vagy viccel?
Talán gondolatban
Máshol kóborol?
Vagy elbóbiskolt s most
Békén kéne hagynunk,
Hátha megálmodja
S aztán válaszol?
Tanár úr kérem, mi
Megpróbáltuk sokszor,
Néha már azt hittük
Látjuk a hibát,
De már kegyed előtt
Sok isten és eszme
Zavart s mi egynek sem
Láttuk igazát.
Tanár úr, kérem! Nos,
Ébredjen fel végre!
A válasza nélkül
Nem mehetünk el!
Nézzen a szemünkbe!
Mondja a képünkbe!
Nagy baj lesz a vége,
Hogyha nem felel!
Göteborg, 2010
