Most, hogy ilyen közel ültek egymáshoz, Cynthia zavarban érezte magát. Felkeltette a figyelmét a vakmerő srác, és tetszett is neki. De az ő köreiben nem volt egyszerű bárkivel is megismerkedni. Egy meggondolatlan lépés után könnyen az újságok címlapján találhatta magát, vagy a pletykarovat kellős közepén. És sajnos annak a veszélye is mindig fennáll, hogy a fiúk azért akarnak vele megismerkedni, mert könnyen középpontba kerülhetnek az ő ismertsége révén.
- A harmadik osztályt kezditek a középiskolában? – kérdezte Billy mindhármuktól.
Cynthia éppen egy falattal küzdött, így csak bólintani tudott.
- Igen, további két évig koptatjuk az iskolapadot. – fintorgott Jessica.
Billy tehát jól saccolta meg az életkorukat.
- Ti viszont már dolgoztok a barátaiddal. Vagy suli mellett melóztok? – kapcsolódott be Elizabeth is.
Cynthia hálás volt húgainak, hogy elterelték róla Billy figyelmét. Ő ugyanis már teljesen zavarban volt. Ezt látták a lányok és próbáltak segíteni.
- Már nem járok suliba. Tavaly befejeztem. Konkrétan meguntam. Mike és Tom végigcsinálta. Nekem más terveim voltak. Most már csak itt dolgozom és a hobbimnak élek.
- És mi a hobbid? – talált vissza hangjára Cynthia. Billy letette a villát, használta a szalvétáját, és megvárta, míg Cynthia ránéz.
- Zenélek. Van egy közös zenekarunk Mike-kal és Tom-mal.
- Komolyan? – Cynthiát kezdte érdekelni. Tágra nyílt szemekkel nézett Billy-re.
- Igen. Péntek esténként a szomszédos klubban szoktunk játszani. Letesszük itt a műszakot, aztán szórakozunk és szórakoztatunk. Legalábbis igyekszünk.
A lányok lelkesen hallgatták. Még Elizabeth és Jessica is felkapta a fejét.
Cynthia ránézett Billy karjára, de a hosszú ujjú póló miatt nem látott tetkót. Pedig volt…
- Milyen stílusban nyomjátok? Csak nem rockbanda vagytok? – próbált vele incselkedni.
- De igen. Tippeltél, vagy tudtad valahonnan?
- Kitaláltam. És saját számokat adtok elő?
Cynthia most már nagyon kíváncsi lett. Tovább faggatták, ki milyen „szerepben” vesz részt a zenekarban. Billy szerezte a dalszövegeket, és gitározott. Mike volt a basszusgitáros, Tom pedig dobolt.
Billy-nek tehát alkalma nyílt beszélgetnie a lányokkal a zenélésről. Először a sulitémát vesézték ki, aztán az egyéb elfoglaltságokra terelődött a szó. Mindhárom lány érdeklődő és barátságos volt, elmeséltették vele az együttes keletkezésének történetét. Persze nem mesélt a „Poszterlány”-ról, csak az anyukája szülinapi daláról. Majd elhívta őket, nézzék meg este a „koncertjüket”.
- Azon tűnődöm éppen, hogy ha meghívlak, hogy hallgassatok meg minket ma este, lenne-e kedvetek eljönni. De nem akarlak még jobban lerohanni.
Cynthia „emésztette” a szavait. A három ikerlány összenézett.
- Talán együtt elengednek minket, a nyárra való tekintettel. – kezdte Cynthia. Nem tudta, hogy közölje Billy-vel, hogy ők még túl fiatalok ahhoz, hogy éjszakába nyúló bulikon vegyenek részt.
- De nem lehetünk sokáig. Mikor kezdtek? – kérdezett közbe Jessica.
- Nyolckor. Kb. egy, max. két órát szoktunk zenélni. A lányok szinte egyszerre felszisszentek. Cynthia szomorúan lehajtotta a fejét. Jessica fejcsóválás közben össze-nézett Elizabeth-tel. - Hát ez elég nehéz lesz. Tíz előtt nem érnénk haza, úgy gondolom. – tanakodott félhangosan Jessica. – Viszont van egy baromi nagy ötletem.
És máris elemében érezte magát.
Lelkesen mesélte, milyen terv pattant ki a fejéből.
Kitalálta, hogy készíthetnének „interjút” a fiúkkal.
Meghallgatják őket, és ha tetszik a zene, elbeszélgetnek velük, szeptemberben Elizabeth bedobja a suliújságba, és meghívatják őket, hogy bulikon felléphessenek náluk. Ezzel egyúttal Elizabeth újságírói, Jessica fotós karrierjét is elindíthatják. Egy iskolaújság szerkesztése jó referencia. A szüleik így biztosan engedélyeznék a kimenőt ma estére. Cynthiának meg majd kitalálnak valamit, hogy miért jön velük.
Sajnos a lányoknak a koruk miatt elég problémásnak tűnt kimenőt kérni egy késő esti programhoz. Billy ismerte a szülők reagálását az ilyen szituációban. A lányos mamák még inkább féltik „gyöngyszemeiket”, nehogy rossz társaságba keveredjenek, vagy valami nőcsábász csapdájába essenek. El tudta képzelni, hogy három lányra mennyire vigyázhatnak! De nem akart nekik bajt okozni, ezért megkérte őket, hogy ha nem engedik el őket estére, akkor legalább délután találkozzanak megint.
Billy-nek ismét minden rábeszélőkészségét be kellett vetnie, hogy találkozhasson Cynthiával, bár tény, hogy Jessica ötlete is nagyon tetszett neki. Egy interjú ígéretével már lehet mit kezdeni. Talán a lányok is látnak majd némi fantáziát a zenekarban.
- De anyuéktól kitelik, hogy a bátyánkat a nyakunkba sózzák, hogy vigyázzon ránk. – húzta el a száját Jessica. – Ez nagy gond lenne?
- Nem, így legalább biztonságban éreznek titeket. Biztos vagyok benne, hogy a szüleitek féltenek. Minden szülővel így van ez. Ne vegyétek korlátozásnak, ha néha azt kérik, időben érjetek haza. Nekik van igazuk. Nem szabad zokon venni ezeket a kéréseket. Csak jót akarnak, nem piszkálódásnak szánják.
A lányoknak kikerekedett a szemük, ahogy hallgatták. De igazat adtak neki.
- Az én mamám is mindig aggódott értem. Szerintem még most is félt, pedig én már tizenkilenc vagyok. – Most sajnálta csak igazán, hogy már betöltötte, mert ez a három év korkülönbség nagyon soknak tűnt. De hát ez van. Cynthiát is szíven ütötte Billy kora.
- És egyidősek vagytok Mike-kal és Tom-mal? – kíváncsiskodott Elizabeth.
- Tom-mal igen, de Mike már húsz lesz ősszel.
Szóval Jessica keresztet vethet arra, hogy valaha is randira engedik vele. De hát a szülőknek nem kell mindent az orrára kötni…
- Szóval, megteszitek, hogy elkéritek otthon magatokat és visszajöttök? Ha nem engednek el este, akkor legalább délután. – Billy szinte könyörgőn nézett Cynthiára.
Mostanra már mindenkinek egyértelművé vált, hogy tetszenek egymásnak, még ha ők titkolni próbálták is egymás előtt.
Cynthia bólintott, mert Billy rászegezte a tekintetét.
- Megpróbálunk kimenőt kérni, de nem ígérünk semmit.
Jessica viszont szorgalmazta az interjú ötletét. Igaz, nem ő fogja elkészíteni, mert ez Elizabeth területe, de ő is rábólintott. És még mindig akadt a tarsolyukban egy-két ötlet arra az esetre, ha nem tudják ma este a fiúkat meghallgatni.
- Van demo cd-tek, amit elkérhetnénk, ha nem engednek el?
- Nem készítettünk még demo-t. És kiadót sem kerestünk. Nem tartjuk ezeket a dalokat arra méltónak, hogy átadjuk kiadónak. Még fejlődnünk kell. De remélem, majd meglátjátok.
Cynthiával alig tudták levenni a szemüket egymásról. Végül Billy újra kezébe vette az evőeszközt és folytatták az evést.
- Messze laktok innen? – kérdezte közben.
- Pár utcányira. – válaszolt Elizabeth. – Csak elkezdtünk a környéken mászkálni, hogy felfedezzük a területet, ahol élni fogunk. Egy hete költöztünk.
Beszélgettek kicsit a költözés nehézségeiről. Meg arról, milyen furcsa lesz az új környezet, és új barátokat kell találniuk. Új suli, és a régi barátnők sokáig hiányozni fognak. De ez a ház sokkal nagyobb, mint a régi és sokkal kényelmesebb is. A házba hamar beleszerettek. Jessicából dőlni kezdett a szó. Ő már befejezte az ebédet. Most lelkesen mesélni kezdte, hogy a szobáját ő maga alakította és festette ki, bátyjuk segítségével.
Billy mosolyogva hallgatta. Végül Cynthiának – Jessica két levegővétele között – volt alkalma ismét megszólalni. Ekkor viszont nevetve intette csendre húgát.
- Hagyjuk néha egy kicsit Billy-t is beszélni. – Próbálta a saját malmára hajtani a vizet, hátha még többet megtud a fiúról. Érdekesnek találta, több dolog is megmozgatta a fantáziáját vele kapcsolatban. Például, szerette volna zenélés közben látni, és hallani az énekhangját.
Eközben valami csoda folytán mindenkinek sikerült befejeznie az ebédet. Billy összeszedte a tányérokat és maga elé gyűjtötte őket. Megkérdezte a lányokat, mit kérnek még.
- Desszertre meghívhatlak titeket?
- Szeretnénk valami édességet, de nem muszáj meghívni. – kotyogott Jessica. Ő volt a legtorkosabb. – Ugye van tiramisu?
Billy elmosolyodott.
- Természetesen van. Szóval hármat kértek? – nézett körbe. De Cynthia megrázta a fejét.
- Én inkább almás pitét szeretnék.
Elizabeth túrótorta-szeletet rendelt.
Billy felállt az asztaltól és elvitte a tányérokat is.
Ami a legjobban tetszett a három lányban Billy-nek, hogy ugyanazt a dolgot nem szerették. Teljesen különbözőek voltak, egyszerűen csak azokat kellett megjegyeznie, amiket Cynthia szeretett. És máris meg tudta őket különböztetni.
Így volt ez az édesség kiválasztásánál is. Billy-nek megint oda kellett figyelnie, hogy ne keverje össze a rendeléseket. És közben igyekezett leginkább azt megjegyezni, Cynthia mit szeret. Később jól jöhet minden apróság.
Ahogy megfigyelte őket, rájött, hogy jól választott, amikor Cynthiát nézte ki magának már eleve. Jessica túl harsány és rámenős volt az ő elképzeléseinek, Elizabeth viszont túl félénk. Ha nem rajongott volna eredetileg is Cynthiáért, hanem egyszerűen csak találkoztak volna, akkor is ő tetszett volna.
A lányok megint magukra maradtak, és gyorsan meg is beszélték a szülők puhításához szükséges stratégiát. Mivel Jessica találta ki az interjú ötletét, úgy gondolták, végszükség esetén ezt is bevetik, de előtte egyszerűen megkérdezik, csinálhatnak-e estére programot. Ha erre nem reagálnak a szülők, akkor fordulnak Robert-hez, és megkérik, kísérje el őket. Ha így sem jutnak eredményre, bedobják, hogy mennyire fontos nekik, hogy találkozzanak még a fiúkkal.
Elizabeth szinte már fogalmazta is magában a kérdéseket, amiket hivatalosan feltesz majd a srácoknak. Jessica pedig már sejtette, kitől fog fényképezőgépet kölcsönözni, hogy készíthessen egy-két jó fotót a zenekarról az interjúhoz.
Elhatározták, hogy a desszert után elköszönnek a fiúktól, és gyorsan hazamennek szülőket és tesót puhítani. Valószínűleg vacsora előtt már sikerül „tálalni” a témát.
Ha nem jön össze ez a ma esti program, akkor holnap ismét eljönnek ebédelni és beszélgetnek a fiúkkal.
Billy lerakta a tányérokat, és a sütiket saját kezűleg szedte össze. Közben lelkesen, de nem túl részletesen elmesélte anyukájának, mire jutott a lányokkal, legfőképp Cynthiával.
- Úgy néz ki, fogunk még találkozni vele. Felkeltettem az érdeklődését a zenénkkel. Most költöztek ide, úgyhogy szem előtt tudom tartani. Ez volt a jó hír.
- És mi a rossz?
- Túl fiatalok, anyóca. – sóhajtotta gondterhelten. – De ezt eddig is sejtettem. Remélem, tényleg el tudnak jönni este. Nagyon izgulok, hogy megint lássam Őt.
- De hát még itt van. Egyfolytában nézegetheted.
- Már nem sokáig. Nemsokára hazaküldöm őket, hogy mielőbb visszajöjjenek. De előbb megyek, és megkérdezek még egy nagyon fontos dolgot Cynthiától – kacsintott mamájára Billy, és tálcára pakolta a sütiket. Magának meggyes pitét rakott – némi hátsó szándékkal. A felét Cynthiának szánta.
- Folyt. köv. később, anyóca. Mit is mondtál: ha megebédeltem, már nem muszáj dolgoznom?
Anyukája rámosolygott.
- Mit kezdesz a felszabadult idővel?
- Azt hiszem, gyakorolok egy kicsit estére. Mert már most nagyon ideges vagyok.
- Várd meg előbb, hogy eljön-e. A lógás pedig csak neked van megengedve! Mike és Tom marad! Bármennyire is vérzik majd a szívük, rájuk nem érvényes a fogadás!
- Oké. Rendben, anyóca. Köszönöm, hogy segítesz és támogatsz. – Billy megölelte az anyukáját. Ő megsimogatta a hátát, hogy egy kicsit megnyugtassa. Érezte, hogy fia mennyire feszült, izgatott és ideges egyszerre.
- Tudod, kicsim, hogy szurkolok neked. A fiúk is. A nővéred és apád kiugrik a bőréből örömében, ha elmeséljük nekik, hogy mekkora öröm ért ma téged.
- A mai napot nagyon bele fogom vésni az emlékezetembe, még akkor is, ha nem látom többé Cynthiát.
Maggie megsimogatta kisfia kipirult arcát.
- Nyugi, kicsim. Máris közelebb kerültél hozzá, mint bármelyik másik rajongója.
Billy már ki is találta, hogyan fogja megkérdezni Cynthiát, jár-e valakivel. Vagy megvan-e még a barátja. Ezt mindenképpen tudni akarta.
Amikor Cynthia meglátta, hogy magának is pitét hozott, azt gondolta, most vagy tényleg hasonló dolgokat szeretnek, vagy a srác trükközik, hogy bevágódjon nála. Hirtelen túl soknak tűnt az egyezés.
Billy kiosztotta a süteményeket, és megjegyezte:
- Még a pitét is mindketten szeretjük… Az almás a kedvenced?
- Igen. És csak az almásat szeretem. A tiéd milyen?
- Meggyes. És épp fel akartam ajánlani neked a felét. Ne is próbálkozzak? – mosolygott a lányra.
- Esélytelen. A meggyet semmilyen formában nem eszem meg. Legalább több marad neked.
Hát, minden csel nem jöhet be – könyvelte el magában Billy.
- A költözés témánál tartottunk. – folytatta később a társalgást. – Szóval, mindent magatok mögött hagytatok. A gyerekkort, a barátnőket, rokonokat… és, gondolom, egy csomó összetört szívű srácot.
A lányok nevettek.
- Én ezt nem tudhatom. Nem jártam ott senkivel. – nyilatkozott Elizabeth.
- Engem pedig nem hatnak meg a fiúszívek. – szájalt Jessica. – Egy srác volt, aki össze akarta törni a szívem, de bevetettük az ezeréves ikertrükköt, és végül a srác arccsontja tört össze…
Billy felnevetett. Cynthia a mondat közepén villámló tekintetet vetett húgára, de már késő volt.
- Ezt el kell mesélnetek!
- Ha már muszáj, majd én mondom el! – fojtotta bele Jessicába a szót Cynthia. – Végül is én voltam ott helyetted!
Billy magában kuncogva figyelte a lányok közti néma csatározást. Határozottan élvezte a helyzetet. Még jó, hogy Jessica folyton elszólja magát, így még közelebb kerülhet bálványához. Rájött, hogy ha bármire kíváncsi Cynthiával kapcsolatban, Jessica majd mindig tud neki pletykával szolgálni.
- Egyébként semmi érdekes nem történt. – fordult Cynthia a fiúhoz. – Jessica összeakadt egy idióta pasival, és nem tudta lekoptatni. Én mentem el egy randira helyette, és amikor nekem akart esni a srác, akkor egyszerűen behúztam neki egyet. És mondtam neki, hogy ezt a húgom küldi. Így tettünk pontot a kaland végére.
- Direkt azért küldtük Cynthit, mert ő tud verekedni!
- És nem féltetek, hogy valami baja lesz?
- Nem, Cynthinél gyakran előfordul, hogy kiverekszi magának a csodálatot.
- És a srác?
- Semmi baja nem lett, csak egy pár napig napszemüveget kellett hordania a monokli miatt. – vigyorgott Cynthia.
- Tudott erről valaki rajtatok kívül?
- Senki. És nem is derült ki soha. Te eldicsekednél vele, hogy egy lány bevert neked egyet? Na, hát ő sem.
- Jó lesz, ha vigyázok magamra, mielőtt engem is leversz!
Billy még inkább bálványozni kezdte a lányt. Cynthia pont ettől félt. Kiszolgáltatva érezte magát a fiúnak. Eltökélte, hogy valahogy lakatot tesz húga szájára. Otthon majd szépen elmagyarázza neki, hogy társaságban nem mesélünk el mindent! Most azonban még csak egy jól irányzott bokánrúgásra van lehetőség, de ez is megteheti a hatását. Jessica a hirtelen fájdalom eredményeképp abbahagyta a „fecsegést”, és inkább sütijére fordította át a figyelmét.
Folyt.
