Aranyos volt és okos. Kizárólag azt nem szerettem, ha nyalakodni
akart. Minden szavamra figyelt, és tőle telhetően igyekezett
kedvembe járni azzal, hogy amit kértem, azt - ha nem is elsőre,
de másodjára, legfeljebb harmadjára - teljesítette. Nem értem a
dolgot. Úgy nézett fel rám, mintha én lennék az isten, aztán egy
napon mégis elhagyott. Csöpi, te hűtlen dög. Jucit megtanítottam
kefélni. Nehezen jött bele, mert mindig a játékon járt az esze.
Ha olyankor megfedtem, úgy vágott vissza, nem szereti csinálni,
mert a szája tele megy szőrrel.
*
- Van nekünk még itthon két áramkörös villanykapcsolónk?
- Micsodánk van?
- Mókuci, ne malackodj! A szerszámkamrába akarom felszerelni, de
nem találom.
- Gyöngyitől kérdezted már?
- Igen, de ő az anyjára ütött.
- Még csak az kéne! Nem a múlt héten vettetek olyan kapcsoló
izét?
- Akkor idetettem a konyhaasztalra, de elraktátok valahova.
- Tiszta szerencse, hogy egy hétig nem marad az asztalon. Valami
dobozra emlékszem. Kivittem a garázsba a szekrény nyitott
részére.
Esett az eső, de kénytelen voltam kimenni és megkeresni.
- Mikuli! Mit keresel ennyi ideig a garázsban? Gyere, jött a
Juci, hogy megtanítsad zongorázni.
- Zongorázni?!
- Szia, Mikuli!
- Szia, Juci! Mi az, hogy Mikuli?
- Az a neved, Rózsika néni is így hívott.
- Rózsika néni a feleségem.
- Jó, de én is az leszek. A múltkor megkértelek rá, hadd legyek a
feleséged, ha megnövök.
- Mire te megnősz, én a hamut is mamunak mondom.
- Tudod, mi jutott eszembe délelőtt a suliban? Hát az, mi lenne,
ha megtanítanál gyorsan zongorázni, akkor elzongorázhatnám
Levinek a kedvenc számát.
- Ki az a Levi?
- Másodikos és az én szerelmem.
- Hűtlen kutya. Így akarsz a feleségem lenni, hogy más a
szerelmed?
- Igenis, az akarok lenni, és különben az apunak is más volt a
szerelme, anyu meg a felesége, csak már elköltözött a
szerelméhez. Ha neki szabad, akkor nekem is. Mondtam már, hogy az
új apukám ismer téged?
- Nem mondtad.
- Meséltem rólad, hogy a haverom vagy.
- Örülök neki. Ki ő?
- Jaj, te buta! Az anyunak a pasija. Tudod, aki a múltkor
belerúgott a Csöpibe.
- Aha! Csöpi ezért szökött el tőletek?
- Nem tudom, de mikor Béla belerúgott, akkor még nálunk maradt.
Csak amikor nyitva volt a kapu, és az utcán meglátott egy
macskát, akkor szaladt utána.
- Béla is a szerelmed? Ha láttad, miért nem hoztad vissza Csöpit?
- Béla a Béla apu, és különben is a szobában voltam, mert az anyu
megmosta a hajamat, ezért nem szaladhadtam utána.
- Emlékszel még az egyezségünkre?
- Nem vagyok én hülye! Azt mondtad, ha tanulok, megtanítod sok
mindenre a kutyámat.
- Tanítottam is, de szegény kutyát elüldöztétek a háztól.
- Akkor tanítasz zongorázni?
- Gyere, menjünk be a nappaliba!
- Jé! Mi az ott a falon?
- A képre kérdezel?
- A gitárra. Nem lehetne, hogy inkább gitározni tanulnék? De
aranyos itt a zongorán ez a kutyus. Játszhatok vele?
- Játsszál, de így nem fogsz zongorázni a szerelmednek.
- Vau-vau-vau! Mit mondtál Mikuli?
- Megyek rakottkrumplit ebédelni, mert hallom, Rózsika néni
tálal.
- Jaj, azt szeretem, csak a krumplit nem annyira benne. Kimegyünk
pisilni a kutyussal, aztán kérek a Rózsika nénitől én is.
Természetesen a főnökasszony Jucinak is tálalt. Elvégre a kis
hétéves csajszi immár családtagnak tekinthető, hiszen két hónapja
ritka az a nap, hogy ne jelenjen meg nálunk. A fehér színű
plüsskutyámat az utolsó pillanatban sikerült megmentenem a
táplálkozástól. Bár az is igaz, ekkor már cserfeske a beszélő
konyhamérleggel barátkozott a konyhában.
- Jucikám, komolyan mondtad, hogy meg akarsz tanulni zongorázni a
Miki bácsitól?
- Igen, de már nem zongorázni, hanem gitározni. Rózsika néni,
szólíthatlak én is Mókucinak?
- Nem szólíthatsz, mert nem illik egy nénit Mókucinak hívnod.
Mikuli, te nem is tudsz gitározni.
- Juci a Gólya, gólya gilicét akarja eljátszani a szerelmének,
azt pedig gitáron is elpengetem.
- Nem igaz, mert Levinek Szandi a kedvence.
- Engem ne hazudtoljál meg, te kis fruska!
- Az mit jelent, hogy hazudtoljál? Ráállhatok a mérlegre?
- Még csak az kéne. Van olyan mérlegünk is, benn a szobában.
- Mikuli, cseng a vonalas telefon, menjél vedd fel!
Mentem. Mivel a szobában csengett, akadt kísérőm is.
- Itt a Mikulás üzenetrögzítője beszél. Kérem, a füttyszó után
hagyjon üzenetet!
- Szia Miki, Júlia vagyok. Ezek szerint nem vagytok otthon? Csak
tudnám, hol van ez a büdös kölyök, mert azt mondta, hozzátok megy
át.
- Kézcsókom neked, Júlia! Én beszéltem, nem az üzenetrögzítő.
Bemutatkozás nélkül is megismerem a hangodat. Te vagy a Bélának a
Bélánéja. Ugye?
- Megint pletykált a lányom? Egyébként nem megyek hozzá
feleségül.
- Mindegy, akkor is haragszom rátok, mert elüldöztétek a Csöpi
kutyát.
- Juci nem mesélte, hogy jövő héten a kolléganőméktől kapunk egy
kis vizslát? Mi ez a visítás nálatok?
- Gyermeked felfedezte a könyvespolc alján Gyöngyi gyerekkori
tűzoltóautóját. Most azzal rohangászik négykézláb és visítatja.
- Hihihihi!
- Az anyuval beszélsz, Mikuli?
- Nem vagyok Mikuli és Rózsika néni sem Mókuci.
- Ezt kinek mondtad?
- A lányodnak.
- Csodálkoztam is, mert én még soha nem mondtam neked, hogy
Mikuli.
- Júlia, tudsz beszélni a varjúk nyelvén?
- Nem.
- Kár.
- Megdumáltál. Ezután nekem is Mikuli leszel. Küldjed haza azt a
kis imposztort!
- Nem lehet, mert ebédel, kutyázik, beszélteti a
személymérlegünket, valamint most bújt be az asztal alá a
tűzoltóautóval. Gitározni csak ezután fogunk.
- Gitározniii?! Azért ment át hozzátok, hogy megkérdezze, nektek
mit hozott a Mikulás.
- Arra eddig nem került sor.
- Kérdezd meg az anyutól, akar-e rakottkrumplit enni!
- Hallom, mit kell megkérdezned. Nem akarok enni. Jöjjön haza,
mert érte küldöm az apját!
- Melyiket?
- A Bélát. Úgy fél tőle, mint a tűztől.
- Mondd meg a Béládnak, Juci aranyos kislány, nem kell félnie
tőle. Különben most szaladt ki az udvarra.
- Remélem, hazajön.
- Gondolod, hogy köszönés nélkül elhúz, mint a vadludak? Megvan.
Gyöngyi most állt meg az autóval a kapunál. Ment a fogadására.
- Mikuli, szeretnék telcsizni az anyuval!
Mint a szélvész, úgy rohant be a szobába. Egyenesen nekem. Kicsit
fejbe kólintottam a kézibeszélővel véletlenül, ahogy ő sem
szándékosan fejelt a hasamba.
- Halló, anyu! Te vagy az?
- Ki lenne más, te szeleburdi? Gyere haza azonnal!
- Anyuuuu! A Gyöngyi néniék leugranak Gyöngyösre, és szeretnék
velük menni.
- Sehova nem mégy, meg különben is, messze van Gyöngyös.
- De nincs messze, mert Sári néniékhez mennek, aki felsős tanár
néni. Minden reggel látom, biciklivel jár dolgozni.
- Juci! Béla apu mérges, ne várjad meg, hogy érted menjen!
- Küldd ide, bánom is én! Megmondom neki, mit mondtál rá a
szomszéd Kati néninek tegnap délután.
- És mikor jöttök haza?
- Várjál, megkérdezem, addig dumálj a Mikulival!
- Júlia, szerinted messze esett az alma a fájától?
- Az apja volt ilyen kuszált hülye.
- Várjál! ... Most kiabálja az udvarról, este nyolcra hazaérünk.
Ne izgulj, házhoz szállítjuk a törpét!
- Ne haragudjatok, nem bírok vele!
- Gondolom, jól jönne neki egy tesó. "Hass, alkoss, gyarapíts, s
a haza fényre derül!"
2011. április 26.
* * *
Családunk amatőr irodalmi honlapja:
http://migyoro.5mp.eu
