…in memoriam Kolonics György
Koloék eveztek, mint mindig,
csapkodták a nagy vizet,
siklottak tükrén nagy álmok felé,
valahol szívében egy olimpia
lángja, a korona vágya égett,
ami nem bronz és nem ezüst,
nem délibáb vagy keleti füst,
hanem nagyvilági torna
remélt, arany koronája.
Az ötszázból ötvennél
megráng a kéz és az arc kékül,
elferdül a lapát s ő szédül,
zendül egy nagy szív,
nem bírja tovább, elpattan
hirtelen a feszes húr,
valami nagy álomról,
valami nagy érzésről
egy utolsót pendül,
majd végleg leáll.
(2011)