Sára naplója



Bevezető





Az ezerkilencszázas évek egyik forró nyári délelőttjén láttam meg a napvilágot. Az élettörténetem szempontjából elhanyagolható a pontos évszám, mert a továbbiakban ezt igazolja az életem alakulása.

Mint utóbb kiderült a bábaasszony azt jövendölte nekem, hogy születésemkor a csillagok állása szerint én egy fokozott érzékiséggel megáldott nő leszek. A szüleim ezen nagyot nevettek, hogy honnan vesz ilyen badarságokat, de ő váltig erősködött saját igazát hangoztatva. Nos akkor még nem, de a jövő a jóslatát teljes mértékben igazolta.

A kisváros ahol laktunk élte mindennapos nyugalmát amennyire visszaemlékszem nem történt sosem olyan esemény ami lázban tartotta volna az ott lévő embereket. Apám egy jó nevű ügyvédi irodában dolgozott, mint fogalmazó, tisztes jövedelemmel s így anyám nem járt el otthonról, de annyi nem volt, hogy szolgálót tartsunk, ami már a középosztályban akkor divat volt s aki tehette az tartott. Apám a legjobb nevelést biztosította számomra a legelőkelőbb leányiskolában, ahol a város tehetős polgárainak leányai kapták a nevelést.

Ami sok esetben nem jött be, mert az elkényeztetett hölgyek különleges úri alürökkel rendelkeztek, aminek a továbbiakban meg is lett az eredménye az érdeklődési körömet illetően. A túlfűtött kíváncsiság a másik nem iránt vagy inkább a kihívás a veszély keresése, mind - mind feldobta a társaságot s vagy úsztam az árral vagy kidobtak volna maguk közül. Az igazat megvallva az otthoni felszabadult élet, mert szüleim sem csináltak titkot szerelmi életükből, ami abban a világban nem mondható általánosnak.



Kicsit előre szaladtam, de most szép sorjában az események amennyire az emlékek engedik és nem törlődtek az évek alatt. A kor amelybe születtem nagy mértékben meghatározója lett az életem alakulásának. Hiába volt erkölcsös nevelés a kíváncsiság és a már említett iskolás évek is nagyban hozzájárultak a másik nem és az erotika szeretetéhez s vágyamhoz az ismeretlen megismerésére. Az egyébként polgári család minta amit szüleim is követtek a társasági mázat levetkőzve otthon, igen is szabadelvűek voltak. A test titkait nem fedték előttem s már kislányként láttam a papát és a mamát hiányos öltözékben. Csak rácsodálkoztam a dolgokra és napirendre tértem felette, de az éjszaka sejtelmes hangjaira felettébb kíváncsi voltam s ennek minden esetben utána is jártam. A kisváros nevét szándékosan hallgatom el, legyen annyi elég, Rabicfalvához úgy kétórányi vonatút. A történetemben szereplő személyek nevét is kénytelen voltam megváltoztatni, de ha olvassák akkor ráismernek úgy is magukra. Családom gyorsan itt hagyott, még fiatalon és a harmincas éveim elejéig Egon nagybácsimmal éltünk, aki szintén nem házasodott meg, mert fiatalon a háborús sérülése előtt anyámba Nórába, ahogy ő hívta volt szerelmes, de az öccse vette el, mert nem merte neki megvallani, aztán pedig nem vallotta be nyíltan de én éreztem, hogy belém habarodott, legalábbis a nevelésembe ami azt jelentette, hogy egyes dolgokat különös figyelemmel kezelt. Naplóbejegyzéseim csak a legszebb állomásokat rögzítették, vagyis van amit szívesen átugrok és nem emlékszem rá. Most így életem alkonyán megtaláltam amit egész életemben kerestem, az őszinte odaadó szeretetet, amelyet Editben és Bandiban találtam meg. Valósággal berobbantak az életembe és az alkony rozsdabarnáját arannyá változtatták a maguk tisztaságával, őszinteségével és önzetlenségével. Az élettörténetem is így kerül nyilvánosságra, hogy okulásukra és tanulságukra szolgáljon.







A két fiatal megjelenik az életemben



Közel kerültünk egymáshoz Edittel





Nagyon aggasztott, hogy a lánynak valami baja van, mert egy ilyen szép és csinos teremtés egész este itthon egyedül. Csak a munka és az otthon. Semmi barát, fiú a láthatáron. Nekem ez furcsa volt.

Egyik este erőt vettem magamon. Akkoriban már több, mint egy éve nálam lakott és sokat nem tudtam róla.

Benyitottam hozzá. Az ágyon feküdt, ami majdnem olyan széles volt, mint egy francia ágy.

– Nem zavarok Editkém? – kérdeztem udvariasan.

– Nem Sára néni!- örülök, ha bejössz.

– Te tanulsz? – az ágyra pillantottam és egy könyv volt nyitva előtte, de a szeme másról árulkodott. El-elkalandozott.

– Muszáj tovább képeznem magam! – válaszolta.

Én úgy láttam ez csak pótcselekvés inkább a részéről.

Mindjárt a közepébe vágtam, minek a kertelés a jövetelem célját illetően.

– Editkém! – mélyen a szemébe néztem s valami bús árnyalatot véltem felfedezni.

– Igen Sára néni! – s rám emelte a gyönyörű barna szemét, ha fiú lennék azonnal leteperném, suhant át a gondolat rajtam.

– Sokat nem tudok rólad, habár több mint egy éve ismerlek, jobban mondva itt laksz nálam. Ne értsd félre, amit most mondani fogok, hallgass végig és mérlegelj mielőtt válaszolsz.

Sok évet megéltem és gondolhatod, van tapasztalatom annak megítélésében, ha valahol nincs minden rendjén. Úgy érzem, hogy neked valami nagyon hiányzik az életedből, mert csak itt kuksolsz a munka végeztével s ráfogod a tanulásra.

– De hát ez így igaz Sára néni! – vágott szavamba, de közben kerülte a tekintetem.

– Mondtam ne vágj közbe! – de semmi baj.

Folytatom Editkém.

Még nem sikerült neked az életem történetét elmesélni, de úgy érzem itt az ideje tanulságul, hogy azokat az értékeket, amelyekkel rendelkezel ne hagyd elkopni, elhervadni.

Itt a szemei kerekre nyíltak, a gyönyörű dióbarna szemek fátyolossá váltak.

– Drága Sára néni,- tudod, hogy senkim nincs. Szüleim külföldre távoztak és semmi hírt nem kaptam felőlük tízéves korom óta. Ide oda hányódtam a világban, míg végül hozzád kerültem. Eleitől fogva éreztem azt a melegséget, szeretetet amely belőled sugárzott felém.

Most majdnem én könnyeztem, de erőt vettem magamon.

– Drága kislányom Edit! – akkor ha nem untatlak esténként megismertetlek az életemmel s megtanítalak arra, hogyan kell a férfiakkal bánni, mert egy nőnek a szépségében és lelkében van a legnagyobb ereje. Ezzel a legerősebb férfit is maga alá gyűri és ezt nem fizikális értelemben értem.



Ahol most laksz az a gyermekkorom csodálatos világa, mert a nagyi és a nagybácsi egyedüli örököseként vittem tovább a birtokot s fenn a dombon a kúriát.

Itt egy kicsit elmerengtem.

– Sára néni! – hallottam távolról

Edit szólongatása hozott vissza a jelenbe.

– Ó kislányom bocsáss meg elkalandoztak a gondolataim. Az emlékek megrohantak.

Most visszakanyarodok a te problémádra. Szeretném pótolni szüleidet, s ha véglegesnek határozod a letelepedésed itt nálunk akkor öreg napjaim támaszaként megteszlek örökösömnek.

– Sára néni! – felkiáltással a nyakamba borult és patakokban hullt a könnye. Ne mondj ilyeneket még Te a korodhoz képest jól tartod magad. A bőröd sima, hisz volt alkalmam látni a fürdőszobában mivel nem csináltál titkot belőle.

– Örülök a szavaidnak Editkém! – hálával néztem rá és a buksijára elhelyeztem egy csókot.

– Nos, én is tudom, hogy te milyen szép vagy és azt is, hogy nincs fiú az életedben. Javíts ki, ha tévedek.

– Nincs senki Sára néni és nem is volt még úgy senki hozzám közel.

Ezen aztán végképp elcsodálkoztam.

– Szűz vagy?

– Teljesen nem, – feleltem. – Volt egy kamaszkori esetem. A fiú nem nagyon erőltette, de a barátnőmet és engem hajtott a kíváncsiság, de közben féltem is, úgy hogy vegyes érzelmekkel történt meg a dolog.

– No és milyen volt? Elmeséled nekem? – aztán haladunk tovább. Ne pironkodj bátran, minden részlet érdekel.

– Akkoriban a gimnáziumban nyáron mindenkinek kellett egy hónap tábori munkát végezni a mezőgazdaságban. Én egy nagy gazdaságba kerültem, ahol temérdek barack volt, és azt szedtük a fákról ládákba, a fiúk pedig hordták be a színek alá. A nagy melegben fürdőruhában dolgoztunk s ugyanígy a fiúk is. Volt egy csinos barna fiú aki tőlem és a barátnőmtől hordta el a ládákat.

A barátnőm hívta fel a figyelmem rá, hogy figyeljem meg a fiút mikor ott van körülöttünk, mert a nadrágja igencsak dudorodik.

– Egyszer mikor jött vissza, mondja Klári, – most nézd Edit! – és tényleg a fiú nadrágja szép nagy ívben kidudorodott.

Azt mondja erre neki Klári: – Tán teleraktad barackkal a fürdőnadrágod? – és elkacagta magát.

A fiú fülig vörösödött! – valamit rebegett, de Klári nem hagyta annyiban a dolgot.

Ha nem azt akkor mit rejtegetsz benne? Tudja a felügyelőnő, hogy neked milyen titkod van? Ha elárulod és megmutatod akkor nem köpünk be. No most lett aztán cékla a fiú.

Kinn voltunk a sor végén ahova nem látott senki és valamiféle bokros növény volt ültetve, nem emlékszem rá, de a dolog szempontjából nem is lényeges.

– Folytasd nagyon izgalmas! – teljesen beleélem magam, mintha magam látnám fiatalnak.

Lejöttünk mindketten a létráról és a fiút a bokros felé vezettük a kezénél fogva. Klári, mert ő volt a vagányabb és elmondása szerint a tűzkeresztségen már jóval túl, egy határozott mozdulattal lejjebb húzta a fürdőnadrágot. A fiú meg csak állt no meg a szerszáma is most már, de keményen. Valósággal kiugrott a nadrágból. Klári egy gyakorlott mozdulattal elkapta és lassan húzogatni kezdte és csak nőtt-nőtt. A szívem majd kiugrott a helyéről izgalmamban, mert most láttam először ilyet testközelből. Klári rám parancsolt és nem tudom milyen erőktől vezérelve eszembe sem jutott ellenkezni.

– Edit húzd le az alsód te is! – engedelmeskedtem neki és a fú mohó tekintete rám szegeződött. Akkor történt meg az első, mert Klári közölte, hogy most nekem kell megpuhítani a fiú szerszámát. Nagy szemeket meresztettem, de hogyan?

– Úgy Edit, hogy kissé lehajolsz és én odaillesztem neked s a többit a természet elintézi. Valahogy így is történt, de a természet azt nem mondta, hogy ez ennyire fáj és hogy ez a nagy szerszám hova tűnik el. Még jó, hogy nem láttam csak Klári utólagos elbeszéléséből tudtam meg a méreteket amiket érezni volt módomban akkor. A fiú is gyakorlatlan lévén egy kis biztatásra szorult, ami abból állt, hogy Klári a combjaim átfogva a fiú fenekét a másik kezével és hol össze hol szét húzott elejében bennünket, majd mikor belejött akkor már csak dicsérte, hogy ez az, adj neki.

Közben figyelt nehogy baj legyen valaki felfedezze a mi játékunkat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kóvályog velem a világ, egy addig ismeretlen érzés tör rám, csodás volt. Klári is figyelt mert a fiú vesszeje elkezdett remegni, de ebben a pillanatban már ki is rántatta belőlem Klári, mert valami érdekes fehéres valamit lövellt rám. A fenekem csupa olyan ragadós lett. Klári élvezettel kente szét rajta egész be a vágatba is.

Remegtek a lábaim s amint megfordultam a fiún is láttam a gyönyör jeleit még. Egy forró csókot kaptam és adtam neki. Mint később megtudtam ő is ekkor esett át Klári segedelmével a tűzkeresztségem.

Ahogy tudtam fűvel letakarítottam magam s a fürdőruhát felvéve folytattuk a melót, de már csak a kolompot várva, hogy mehessünk lefürdeni a közeli tóba.

Délután négy óra volt mikor vége lett a munkának és mindenki futott a tóhoz fürdeni az egész napos port izzadságot lemosni.

Ilyenkor a nevelőnőnk vagy csapatvezető ahogy jobb ő is jött velünk, aki nem egy utolsó jelenség volt. Méretes mellekkel rendelkezett amelyek elég jól tartották magukat ami a súlyukat megítélve elég szép teljesítmény volt. Valósággal élvezte a fiúk tekintetét akik szemükkel meztelenre vetkőztették minden fürdésnél.

Ilyenkor lazult a szigorúság. Hús-vér volt ő is. A mi kis triónk a többiektől távolabb a bozótos felé vettük az irányt. A vízbe ereszkedve Klári közel húzta a fiúnkat magához és közölte vele, hogy most délután őt kell kielégítenie. Nem is hagyott kétséget affelől, hogy ez így lesz, mivel az alsóját a vízben lehúzta és ezt tette a fiúval is. A két alsót nekem kellett őrizni, miközben a vízben felizgatta a szerszámot s rácsusszant. Ütemesen mozogva szép nagy hullámokat kavartak maguk körül s nem győztem széthessenteni nehogy lebukjunk. Csakhogy egyáltalán nem figyelt senki oda, mert el volt az egész tábor magával és mással.

Tőlünk jobbra a vízre ráhajolt egy csodálatos nagy koronájú szomorúfűz. Mivel én nem voltam most szereplő csak falazó, így alkalmam nyílt a nézelődésre. A fűz lombjai közt alakokat véltem felfedezni. Az ágak nemcsak a vízbe hanem a partra és rásimultak. Egy valóságos sátort alkotva a kíváncsi szemek elől. A nevelőnőnk ide húzott be két végzős diákkal. Sikerült úgy helyezkednem, hogy engem nem láttak, de én őket olykor kiválóan. Először ártalmatlan fürdőzés volt majd kilépve a vízből mindegyikük kezében volt a fürdőruha. Most láttam csak mily tökéletes alakja volt a nevelőnőnek. Nem csoda, hogy Klári szerint a fiúk álmukban is elélveztek tőle. Az érett nő irányította a fiúkat akik közül az egyik felkínálta a szerszámát a másik pedig a nevelőnő ölét csókolta, legalábbis ezt gondoltam,hogy látom. Sokáig tartott hármójuk játéka, mert hol egyik hol másik fiú került sorra és úgy nézett ki, hogy nem lesz vége.

Nálunk Klári hamar elélvezett és a fiú még nem akarta abbahagyni, így egy kevés repeta jutott nekem is. Majd Klári verte ki neki s akkor élvezett el. Mikor magunkhoz tértünk, hívtam fel a figyelmüket a közeli fűz alatti eseményekre, amelytől a mi fiúnk újra begerjedt. No akkor aznap harmadszor is a szerszámára ültem, de ez már maga a csoda volt. Az apró kis élvezet amit az első kettő okozott, most a harmadik mindenért kárpótolt. Az első fájdalmai már rég elfeledve. A fiú sem élvezett el gyorsan, hanem addig bírta míg a teljes orgazmust el nem értem, éreztem amint a hőhullámok egymást követve az egész testem forró lázba tartják a beteljesülésig. Talán mondhatom, hogy a legszebb nap volt az életemben.

A tábor ideje alatt többször nem volt módunk ilyen aktusra. Pedig az a szóbeszéd járta, hogy a nevelőnőhöz minden fiúnak le kellett tenni a voksát, így a mi fiúnknak is, de ezt ő nem mondta nekünk meg csak került bennünket.

– Rosszul vagy Sára néni? – riadt meg Edit ahogy rám nézett.

– Nem kislányom simogattam meg arcocskáját... Visszatért a múlt egy rövid időre és csupa nedves lett a bugyogóm.

Erre mindketten kacagásba törtünk ki. Innentől kezdve a bizalom teljes lett köztünk és esténként minden kendőzés nélkül meséltük történeteinket, Én a sajátot ami megtörtént velem. Ő pedig a baráti és iskolatársai körében megesett dolgokat.

– És mondd Editkém, azóta nem volt dolgod férfival? – kérdőn tekintve rá.

– Nem volt, egyszer-kétszer maszturbáltam, de az nem pótolja a szeretkezést.

– No meg Bandival aratás közben, de csak ártalmatlan simogatás, tovább még nem jutottunk egymással, pedig úgy érzem nagyobb érdeklődést tanúsít irántam.

– És te Editkém, ő irányába? – választ várva néztem rá.

– Nem közömbös a személye, de elkapkodni sem akarom szimpatikus, és itt elmesélem a nadrágon keletkezett folt történetét.



Akkor majd holnap este elkezdem a tanításodat, amelyhez kérem tőled a teljes odaadást és bizalmat. Amit átélsz az csepp a tengerben, amit az élet kínál számodra, ha ügyesen sáfárkodsz a kincseiddel.

Felkészítelek a férfival történő találkozásodra. Ez már nem diák csíny lesz, hanem belépés a nagybetűsbe s sok múlik a további életedben azon, hogy az első lépések milyen hatást váltanak ki benned.

Akkor a holnapi nagy napra gondolva tegyük el magunkat éjszakára.



Sokáig néztem a plafont még mikor Edit a szobájába ment. Hallottam a fürdőből kiszűrődő zajokat, a víz surrogó hangját s a lány halk dudorászását, mintha a saját fiatalságom jött volna vissza.

Erős lett az elhatározásom, ő lesz az örökösöm. Mindenre megtanítom ne legyen kiszolgáltatva a másik nemnek mint én, amit akar érje el, de mindig az ő kegyét keressék.





Edit és Bandi





A két fiatal közül Edit egy éve került a Rabicfalvi gazdaságba gyakornokként. Edit a kertészetbe, Bandi pedig egy jó félévvel követte őt a szántóföldi növénytermesztésbe. Mindketten az ország másik végéből jöttek. Talán első benyomásom róluk az volt, hogy a szakmájukat nagyon szerették. A lányt közvetítette ki a tanács mezőgazdasági osztálya először hozzám. A fiút addig míg Edit be nem költözött névről sem ismertem nemhogy tudtam volna létéről. Ő is csak úgy futólag említette, hogy jött egy fiatal agronómus a gazdaságba. Hiába kérdezgettem nem tudott leírást adni róla, mert csak futólag nézte meg.

Aztán jött a nagy áttörés. Forró nyár volt, izzott a levegő a gabona betakarításra érett. Megkezdődött az aratás. Minden nap későn jött haza Edit és holt fáradtan zuhant az ágyba. Az esti beszélgetések rendre elmaradtak. Mondanom sem kell nagyon hiányoztak.

Délutánonként a kertészkedő szomszédom jött át megnézni mi van velem, de már a kíváncsisága sem a régi. Olykor felelevenítjük a régi szép délutánokat vagy a meglepetésszerű látogatásait. Ilyenkor megkértem, hogy segítek neki abban, hogy kicsit átmasszírozzon, mert nekem sem ártott. A nap végére mindig elfáradtam. Erős kezei jól megdolgozták a testem, de mikor a kedvenc tájaira ért kellemes és gyengédek voltak azok a bütykös ujjak és el-el tűnt hosszú percekre, legnagyobb gyönyörűségemre.

Este megvártam Editkémet, mert aggasztott ez a nyújtott műszak. Azt is tudom, hogy ilyenkor aki él és mozog mind a betakarításban vesz részt.

– Csók Sára néni! Ne haragudj, de hulla vagyok nem is tudom egyáltalán kipihenem-e magam egyszer. Ha nem vagyok tolakodó a kérésemmel, egy laza masszázst kaphatnák-e fürdés után s aztán zsupsz az ágyba, mert reggelente fáradtabban ébredek, mint előző este lefeküdtem.

– Menj kislányom tussolni! Addig mindent előkészítek s közben tudunk egy pár szót váltani is.

– Az jó lesz, hangzott a válasz már a fürdőszobából. Csak ledobálom a ruháim.

– Hagyd is ott majd elrendezem úgy is mosnom kell holnap.

A víz erős sugárban simogatta a testét a lánynak, előkészületeim befejeztével oda álltam az ajtóba és néztem amint a tusrózsával simogatja minden porcikáját. Hagytam hadd élvezze ki minden cseppjét. Kilépve a víz alól, nyújtottam felé a nagy törölközőt és abba csavarta magát, hogy felitassa testéről a guruló cseppeket.

– No gyere galambom egy kicsit átnézlek és aztán még elkísérlek az ágyig, hogy beszélgessünk egy kicsit, mert Bandival adósom vagy.

– Ó igazad van Sára néni, őróla teljesen megfeledkeztem, de pótolom, mert az első lépést megtette amit szívesen fogadtam. Ugyan nem bátorítottam, de nem is taszítottam. Úgy ahogy tőled tanultam.

– Nagyon helyes kicsinyem! – és elkacagtam magam.

A masszírozás most kifejezetten frissítő és ellazító volt. Az intim tájakat szándékosan futólag érintettem, csak amennyit elengedhetetlenül szükségesnek találtam.

– Tegnapelőtt odajött hozzám a tábla széléhez, mert én a fuvarokat rögzítem. Nem nehéz feladat, de árnyékban is forró a levegő, így a nyári szoknyám alatt csak egy nagyon pici bugyit viselek, felül a blúz alatt meg semmit. Mindig mikor elmennek az első fuvarral a kocsik akkor kikapcsolom a melltartóm és a táskámba rejtem.

Bandi szerintem kiszúrta, mert ő állandóan figyel mindent, hisz ez a dolga s egy idő óta észrevettem, hogy rám is több időt szentel, mint azt egy kollégától elvárható lenne általában.

– Végül is ebben ludasnak érzem magam én is, mert igyekeztem magam észre vetetni vele. Tudod Sára néni hiányzik a férfi az életemből, habár mint tudod nem sok játszott benne szerepet.

– Bebugyolállak kicsim és az ágyszélére ülök míg el nem alszol s hallgatlak.

Így is tettünk, elkísértem a szobájába s mint egy anya kicsijét, úgy betakargattam. Nem én mondtam az esti mesét, hanem fordítva, ő volt soron.

– Tehát tegnap előtt amolyan rutin dolgokkal kezdődött a beszélgetésünk, mármint szakmai. Átnézte a fuvar listát ki mennyit fordult és egyebek. Közben a szemét állandóan a blúzomon pihentette. Már-már kezdett kellemetlen lenni, – ugyan mit talált benne annyira különösnek. Egy kis idő után nem bírtam tovább, erőt vettem magamon s minden bátorságom összeszedve megkérdeztem: – Ne haragudj valami nem stimmel a ruházatomon? – most ő jött aztán zavarba.

– Nem-nem! – tiltakozott, csak

– Mi csak? – most már élveztem a helyzetem, mert ő valamit látott és ezt most már én is érzékelte. Elfeledkeztem róla, hogy a blúzomon több gomb van nyitva, mint az egyébként szükséges lenne s amint előrehajoltam a melleimet teljes szépségében láthatta. A kis pimasz úgy intézte a dolgot, hogy nekem olyan mozdulatot kelljen tennem, hogy ez a rés megnyíljon a kutató szemei előtt. Ezt észlelve galádul rájátszottam és titkon figyeltem a hatást.

– Ez nagyon izgalmas eddig, folytasd – a szám teljesen kiszáradt s csak nyeltem nagyokat, de nem akartam kimenni, nehogy a mese itt megszakadjon.

– A hatás nem maradt el, mert Bandin a vékony vászonnadrág egyre jobban dudorodott, míg végül egy tekintélyes hurka lett belőle egész a zsebéig kitöltve a nadrágot.

Kiszáradt, rekedtes hangon szólalt meg mikor már nem bírta tovább: – szép a blúzod! – csak hogy ez nem az igazság volt, bele is pirult.

– Neked meg jó szabású a nadrágod – kacagtam el magam, azzal megsimogattam a dudort ő pedig önkéntelenül nem hogy oda kapott volna, inkább a blúzomba kereste meg a dudor okozóját.

Hosszú percekig szótlanul simogattuk egymást, mikor is egy nagy sóhaj kíséretében a nadrágon a dudor végén lassan egy folt vált láthatóvá. Hála Istennek a kombájnok messze voltak és a szállítók sem értek vissza elővettem a zsebkendőmet és minden előzetes nélkül legomboltam a nadrágját és próbáltam a foltot letörölni.

– Sára néni! Micsoda szép nagy szerszám ugrott elő a szorításból. Még mindig ereje teljében. Megtörölgettem és egy csókot leheltem rá. Nagy nehezen visszatuszkolta a nadrágba és szó nélkül sarkon fordult. Azóta kerül, szerintem szégyelli magát a történtek miatt.

– Szerinted Sára néni, keressem vagy várjam ki mit lép következőre, mert az az igazság, hogy amit láttam szörnyen felkavarta a fantáziám s éjszakánként lucskosra izzadtam álmomban miatta.

Ezt már nagyot ásítva mondta s leragadt a szeme a fáradságtól. Lehet a szavaim is csak álmában jutottak el hozzá, de oly kedvesen mosolygott amint elaludt.

Majd csak vége lesz ennek a hajszának és akkor kitalálunk valamit.



Másnap megint korán ment el itthonról, még javában aludtam. Álmomban én is a mezőn jártam s mikor felébredtem azt vettem észre magamon, hogy teljesen átéltem a dolgot, oly annyira utaztam álmomban, a hálóruhám csupa lucsok lett. Ki kellett terítem, hogy megszáradjon, mert a szennyes kosárba sem rakhattam így. Amint ott nyugodtan pucéran járok le s fel a lakásban a hátsó kijárat ajtajából egy hosszúra nyúlt árnyékra lettem figyelmes az összekötő folyosón. A félfának támaszkodva István az én settenkedő szomszédom. Pillanatra meglepődtem, de csak egy pillanatra, aztán következőben felcsattant a hangom.

– Te sosem szoksz le erről lopózkodásról? – végül jó hogy nem szokik le, de a rend kedvéért meg kellett jegyeznem.

– Nem szokok le Sára, mert az alakod még mindig feltüzel és szeretem nézni, amint itt lejtesz.

A kezdeti meglepetés pillanatok alatt elmúlt. Nézzük a kellemesebb oldalát a dolognak. Az éjszakai álom folytatása itt áll az ajtóban és hiába a hatvanas évei elején jár István, a gerjedelme még mindig harcra fogható, legalábbis én hatással tudok rá lenni. Most is ez történt.

– Gyere beljebb! – nézzük csak milyen hatással vagyok rád? – nem csak mese az egész kívánás.

– Az alsón látszott, hogy nem mese az egész, – odalépve hozzám lehúztam róla. – Hohó barátom ez harcra kész!

Kellemesen telt a délelőtt. Hancúrozásunknak a postás vetett véget. Veszettül rángatta az utcai csengőt. Köntöst kanyarítottam magamra és kaput nyitottam neki.

– Mi baj postás uram? Talán ég a ház?

– Már negyedórája csengetek asszonyom! Sok helyre kell mennem még.

– Rendben, elnézést! Mit hozott?

– Van itt két levele, valami hivataltól az egyik, rá van írva „saját kezébe” a másik az közönséges levél.

– Látom! Hol írjam alá? – mikor megmutatta, elkönyvelte dolgot akkor nyugodott meg és egy ötöst a markába nyomtam, akkor már mosolygott is.

Míg befelé haladtam forgattam a két levelet, az egyik Gebre Lajostól az ellenőr szeretőmtől jött. Ó de rég volt mikor a kúriába járt ellenőrizni.

A másik a földhivataltól. No ez elgondolkoztató, – mi dolgom velük?



A másik a földhivatalos izgatott nagyon, mert még a hirdetésre sem válaszoltam amit a legutóbbi városi látogatásomkor olvastam.

A szemem nagyra nyílt mindjárt az elején „Végzés”. Gyorsan kihajtottam a negyedíves papírt.

Tele írva mindenféle rendeletre hivatkozva, hogy az államosított, majd tartós használatra bérbe-adott Homokháti kúria tulajdonjogát az ilyen és olyan törvény bekezdése alapján visszaállítja az örökös tulajdonjogát. Egy ideig levegő után kapkodtam, megszédültem az emlékek viharától, mert az egész ifjúságom és legszebb asszonyi éveim leperegtek egy pillanat alatt előttem.

No ez jobbkor nem is jöhetett volna. Ezek szerint szabadon rendelkezem felette újból. Teljesen felpezsdített, mintha a fiatalságom jött volna vissza.



Már csak az a kérdés milyen állapotban van belülről és a berendezés mennyire maradt meg. Egyből kombinálni kezdtem. Amit tudtam róla az vajmi kevéske. Az utolsó információm az volt, hogy a kerület vadászlakként használta, de hogy kik látogatták s mennyire vigyáztak rá azt nem tudom. Biztos nem vigyáztak rá annyira, mint mikor a tulajdonom volt, de ezt egy pillanatig sem hittem, de azt se álmomban sem, hogy egyszer visszakapom.

Az én időmben kényesek voltunk a tisztaságra s nem különben a bútorok kényelmességére és praktikusságára. No majd ha megjönnek a gyerekek akkor megbeszéljük a részleteket, de előbb a hivatalos részét is el kell rendeznem, ami a birtokba vételt illeti. A földhivatali papírokat, hogy megkapjam a formaságok kedvéért a régi tulajdont bizonyító iratokat is magammal kell vinni.

Ezek megléte után a kerületnek a kulcsokat és az épületet át kell adni számomra, mint hivatalos örökösnek és volt tulajdonosnak.



Most van egy fontos dolgom is, ez Edit. Megígértem a lánynak, hogy kezelésbe veszem a testét, hogy a lelke is kisimuljon. Estére ennek meg kell történnie. Majd azután lépünk tovább a közös dolgainkba, mert terveim vannak vele.



Hallottam amint csukódik a kapu. Ez csak Edit lehet gondoltam s az ajtóhoz léptem, hogy beengedjem.

– Szervusz kislányom, már nagyon vártalak! – magamhoz húztam.

– Igyekeztem ahogy tudtam, mert emlékszem a ma estére tervezett kezelésre. Nagyon fáradt vagyok Sára! – sóhajtotta.

– Ettél valamit vagy kérsz egy kis könnyű vacsorát? – kérdően néztem rá.

– Köszönöm ettem a büfében egy keveset, ami elegendő mára.

– Akkor minél előbb annál jobb, és vágjunk bele.







Edit masszírozása





No akkor a továbbiakban választ kap vagyis betekintést a kislány a testi gyönyörök rejtett bugyraiba , hogy aztán maga is tudjon bánni az érzéseivel s legfőképp a szépsége fegyverével.



Edit már régóta küszködött hát és derékfájással. Az előbbit rossz testtartásának tudták be amiért is sok támadás érte.

Már az első találkozásunkkor nemcsak, hogy megláttam de kedvesen meg is jegyeztem, hogy egy ilyen fiatal és csinos nőnek jobban kellene vigyázni magára. Ekkor még nem hoztam szóba a tudományom.

Itt most Edittel foglalkozzunk.

Mindent tudtam arról ami egy nőnek kell ahhoz, hogy masszírozás által fellazuljon illetve felizguljon. Fiatal koromban rengeteget szeretkeztem, bőven volt tehát tapasztalatom, hogy mi kell egy nőnek. Másrészt a szexmasszázsnál pontosan ismertem azokat a pontokat és masszírozási technikákat amelyek révén még egy nőt is a teljes extázisba tudtam juttatni nem beszélve a férfiakról.

Egy kicsit még a lányról, amit nem említettem meg.

Edit mintegy 167 centiméter magas volt. A fiatal teste már teljesen kifejlődve, mint egy érett gyümölcs csak arra várt, hogy leszakítsák.

Mindenhol szemet gyönyörködtető ruganyosan feszes idomokkal, a legcsekélyebb súlyfelesleg nélkül. Edit nem viselt a felsőtestére tapadó blúzt, de így is sejtette a szemmel, hogy a ruha alatt kincs rejlik. A gömbölyű mellek csábosan duzzadtak előre nekifeszülve a ruhának. Járásával a csodás gömbök mintha önálló életet éltek volna, úgy ringottak a blúz alatt.

Arca kifejezetten csinos volt. Hamvas arcbőre, enyhén piros gömbölyű arcocskája és ártatlan arckifejezése vonzotta a tekintetet. Duzzadt ajkai és kissé pisze orra felett barna szemöldöke még jobban kiemelte barna szemeit. Középhosszú sötétbarna haja lazán hullott a válláig.

Kérdőn tekintettem rá, nem sürgettem a lányt, szólj kicsim, ha felkészültél.

Még annyit a végkifejlet felől nem lehet kétséged Editkém, az olyan lesz amit még soha nem éreztél.



– Próbálhatjuk meg, az este megegyeztünk és a mai nap sokat gondoltam rá.

– Rendben kedvesem, akkor kövesd az utasításaimat. Először is alaposan tusolj le és csak a köntöst hagyd magadon, én addig előkészítem a szükséges olajat és testápolókat.

Miután a lány eltávozott előszedtem a kellékeket s egy pillanatra elkalandoztam a gondolataimmal.

Felrémlett előttem az az időszak amikor tanultam a masszírozást a szomszéd Margittól. Mily ügyesen bánt a testtel, Egon bácsit is annak idején rendbe szedte.

Edit megérkezése zökkentett vissza a jelenbe.

– Nos akkor kezdjük mondtam kedvesen enyhítendő Edit zavarát. Lassan leeresztette a köntöst. Most látszott csak rendesen mily tökéletes teste van.

Kérlek feküdj hasra az ágyon. Az előkészített törölközővel letakartam a gömbölyű popsikat.

Szorosan az ágy mellé lépve a lány szép, kerek csípőjéhez álltam. A gömbölyded popsik szabályosan kerekedve emelkedtek ki a lágy ívbe hajló finom hát és derék vonalából. Szorosan összezárta a lábait, kezeit az oldala mellé fektette.

– A kezeidet tedd a fejed alá Editkém!

Edit engedelmeskedett. Az ívelt hátban gyönyörködtem egy kis olajat öntöttem a kezemre és szétdörzsöltem a tenyeremen.

Előre nyúlva gyengéden a lány derekára fektettem a tenyerem. A meleg bőr rugalmasan simult a tenyereim alá. Lágyan masszírozni kezdtem az ívelt hátat.

Csend ülte meg a szobát csak a halkan surranó kezeim adtak az olajos testen sejtelmes hangot.

A tenyerem alatt Edit izmai görcsösen feszesek voltak. Ez tipikus volt ebben, a szokatlan helyzetben. Gyengéden simogatni kezdtem a karcsú hátat. Ezek a simogatások csupán kellemesek voltak és arra szolgáltak, hogy megnyugtassák a masszírozandó testet. Ujjaim végigsiklottak a meleg bőrön, egyenként kitapogatva az egyes izmokat.

Az ujjbegyeim gyengéden végigcsúsztak a hátcsigolyákon, felsiklottak a nyakig majd vissza a lány csípőjéig. Oldalt csúszva kitapogattam a bordákat és a csípő izmait.

Éreztem, hogy a lány izmai fokozatosan ellazulnak a kellemes simogatásra.

– Ugye jólesik Edit? – törtem meg a csöndet.

– Igen! – válaszolta halkan a lány szemeit behunyva.

A meleg kezeim szakértően siklottak a hátán. Kezdeti idegessége gyorsan elmúlt. Egyre inkább felengedve adta át magát a hihetetlenül kellemes, eddig még nem tapasztalt érzésnek.

A nyakától a derekáig ide-oda csúszó kezeim felsőteste minden porcikáját alaposan végigjárva lágyan simogatták a testét. A meleg ujjaim kellemes csiklandó érzést keltettek.

Ez nagyon jó – vallotta be magában s kifelé csak halk sóhaj volt.

Jó mondta a lány vékony hangon.

Kezeimmel nyugtatólag simogattam a lány csípőjét.

Most már nem simogattam a lány hátát és csípőjét, hanem egészen a gömbölyű popsi vonaláig egyre erőteljesebb céltudatosabb nyomással a csomók elmasszírozásával törődtem.

Edit teste, már teljesen ellazulva kínálta magát a simogató és dinamikus mozdulatoknak.

Kezembe egy kis olajat öntve szép lassan bekentem a lány felsőtestét.

A következő percekben a ruganyos felsőtest minden izma engedelmesen és puhán mozgott az ujjaim alatt.

Most egy kicsit mást is fogsz érzékelni Editkém, hajoltam a füléhez, majdhogynem suttogva.

A lány már túl volt azon a ponton, amikor visszajöhetett a jelenbe.

Csak elmosolyogta magát, arcát felém fordította és halkan mintegy sóhajtotta, – Jó lesz!

A továbbiak csodájának megéléséhez nem elegendő a testet helyzetbe hozni, hanem a lelket is arra a csúcsra kell emelni, ahol a gyönyörök laknak.

Elégedetten a dolgok állásával kezdtem óvatosan áttért a szexmasszázsra.



Edit ebből csak annyit érzett, hogy az idő múlásával egyre jobban élvezi a masszírozást. Testén egyre kellemesebb borzongások futottak keresztül, ahogy a kezeim gyengéden masszírozva folyamatosan siklottak az olajtól síkos hátán, miközben egyre gyakrabban megérintettem azokat a pontokat, amelyek egyre távolabb repítették.

A vágy alattomosan kerítette hatalmába a teljesen érett testet, amely egyre jobban elengedte magát.

A hihetetlenül izgató borzongás villámütésként szaladt végig egész testén, le egészen a lábujjáig. Teljesen a testétől irányítva kéjesen megfeszítette a vállait.



– Nos milyen érzés Editkém? – kérdeztem kedvesen miközben két kezemmel újra gyengéden végigsimítottam a lány enyhén ívelt gerincén. A lány ismét megborzongott.

– Nagyon jó! – válaszolta Edit elhaló hangon.

Teljesen átadta magát a folyamatosan érkező kellemes érzéseknek.

Soha nem gondolta, hogy ez ilyen kellemes. Már bánta, hogy nem próbálta ki korábban.

A puha tenyerek eddig ismeretlen érzéseket keltettek benne. Remélte, hogy a masszírozás még sokáig fog tartani.

A feje alá húzta a kezeit és rájuk fektette az arcát.

A mozdulat hatására a testének nyomásától ellaposodott melleinek oldalsó része kétoldalt teljesen szabaddá vált.

– Ugye nem bántad meg a dolgot?

– Nem! – válaszolta Edit behunyt szemmel.

A következő öt percben egyre szélesebben masszíroztam a hátát és mind inkább megközelítettem a hónaljakat. Mindjobban közelebb csúsztattam kezeimet a lány fekvéstől ellaposodott és oldalt kidomborodó melleihez.



A következő körben ujjbegyem finoman és óvatosan megérintette a mell finom bőrét. Végigsiklott rajta majd a bordákon ismét le a csípőig. Ujjam finoman játszott a rugalmas bőrön.

A lány teste újból megrándult alatta.

Edit kéjesen megborzongott a mellei oldalsó részén dolgozó ujjaim keltette érzéstől.

Észre sem vette, hogy egyre jobban élvezi ami történik. A korábbi masszírozás hatására az egész háta borzongató tűzben égett. Ehhez jött most pedig az eddig még nem tapasztalt, a melleiben feltámadó kéjes érzés. Eddig ezt sem tudta magáról, hogy mennyire érzékeny a melleire, igaz senki sem simogatta ily kitartóan.

Az érzés hihetetlenül jó volt.



– Már érzékenyek a bimbóid ugye Editkém? – kérdeztem s a választ egy borzongásban kaptam meg.

A lány borotvált hónaljába nyúltam és simogatva az érzékeny bőrt ujjaimmal kitapintottam az itt található szexpontokat.

A lány teste ismét megrándult a kezeim alatt.

– Csak nem fáj? – kérdeztem.

– Nem! – suttogta Edit csak olyan csiklandós. Ez igaz volt.

Az itt található pontok segítenek az ellazulásban válaszoltam. Végigsiklottam a csípőn és a lábakon egészen a bokáig. A lány lábai még mindig szorosan összezárva voltak. Szép lassan masszíroztam a lány combjait egészen a fenekéig majd vissza az ujjaiig. A pompás gömböcskék időnként megrándultak. Edit testében egyre fokozódó élvezet lett úrrá, ahogy simogatják a lábait. Hirtelen melege lett. A testén váratlanul remegés futott végig, olyan volt, mint az aratási vacsora után a kiserdőben Bandival, amikor a fiú keze ölét simogatta. Erről még nem is mesélt, de ami késik, nem múlik.

Nem bírta magát akkor sem megfékezni a bugyija tiszta nedves lett.



Masszírozni kezdtem a lány fenekét. Ujjaim a formás félgömbök közti vágatba csúszott majd eltűnt, hogy aztán a szorosan zárt combok között érintsem a forró bőrt, a szeméremajkait egy pillanatra érintve. Szorosan összezárt combjai között egy ismerős bizsergés támadt fel. Korábbi önkielégítései során már volt alkalma megismerni ezt az érzést. A gyönyör olyan jó volt. A lány teste forrón lüktetett a kezeim alatt.

– Lassan nyisd szét a lábaidat, hogy jobban hozzáférjek a combizmaidhoz.

A lábak engedelmeskedtek a széthúzó gyenge simogató érintésnek. Kezem élével benyúltam a combok közé, eddig elzárt belső érzékeny részét kezdtem masszírozni. Majd visszatértem a feneket masszírozni és le megint a talpáig.

A következő percekben egyre intenzívebben ismét az egész testet vettem kezelésbe. Szisztematikusan haladtam a talpaktól a nyakig. Ujjaimmal besiklottam a félgömbök közötti szoros vágatba. Masszírozva széthúztam a félgömböket amíg el nem értem a szeméremdomb völgyét.

Edit teste jelezte, ahogy lefele csúsztattam az ujjaimat a vágatban a széttárt combok között. Kihúzva az ujjaimat gyengéden masszírozni kezdtem a belső combokat a puncus mellett.

– Nagyon jól ellazultak izmaid Edit! – suttogtam szaporán mozgó ujjaimmal.

A lány gyengéden megrándulva aprókat mozdulva fel-le mozgatni kezdte a csípőjét. A felizgult öle mellett munkálkodó kéz megőrjítette. Teste kéjesen megrándult amint az olaj végigcsurgott a punciján. Még soha nem érintették meg a punciját. A nemiszervén várakozó ujjak enyhén nekinyomódtak a szeméremdombjának. A gyönyörtől remegve előre-hátra mozgatni kezdte a csípőjét.

Két oldalról szakértően összenyomtam a szeméremdombját. Ujjaimmal kellemes köröző mozdulatokkal kényeztettem a már felhevült rést. Majd mélyen benyomva masszírozni kezdtem az összepréselt szeméremdombot. A lány teste nagyokat rándulva vonaglott.

– Fordulj meg! – szóltam. Kezemmel alányúltam segítettem Editnek. A lány a hátára feküdt. Mellbimbói sötétbarnára színeződtek és peckesen meredtek felfele.

Benyúltam a széttárt lábak közé, tenyerem és kinyújtott ujjaimat a hosszan kimeredő kemény dombra helyeztem. Tapasztalt mozdulatokkal az ujjaimmal erősen masszírozni kezdtem.

A lány behunyta a szemét és felnyögött. Szétterpesztett lábai között kidülledő puncija nekifeszült a rátapadó kéznek, amely erősen fel-le mozogva dörzsölni kezdte. Fenekét megfeszítve emelte meg a csípőjét még jobban kidüllesztve a szeméremdombját.

– Neeeeeeeee! – nyögött fel ismét.

Puncija lángolt a vágytól. Még soha nem élt át ilyen gyönyört.

Az egyik ujjam befurakodott a szeméremajkai közé. Az utolsó ujjbegyig betolakodva ide-oda mozogni kezdett a szűk résben.

A lábak közé hosszan benyúló vágatot a megduzzadt csillogó szeméremajkak takarták. A vágat tetején a szőrzetből előbújva kis szeméremajkak vöröslöttek. A szeméremdomb két szélén dús barna göndör szőr húzódott, körbevéve a hüvelynyílást. A felül vastag barna bozontot alkotó szőrrengeteg teljesen befedte az élettől duzzadó punci felső részét. A szőrszálak csapzottan gubancolódtak össze.

Tenyeremmel körözni kezdtem a csúszós dombon.

– Engedd el magad és mozgasd a puncidat. És ehhez mit szólsz? – kérdeztem kedvesen. Középső kinyújtott ujjamat kéjesen belenyomtam a lány szűk és forró hüvelyébe. A rugalmas fal nedvesen szorult az ujjamra. Félig betoltam majd húzogatni kezdtem az ujjam.

A lány hangosan nyöszörgött. Csípőjét emelgetve vonaglott.

– Ugye jól esik galambom? – kérdeztem belülről masszírozva a teljesen elázott hüvelyfalat.

– Igeeeeeen! – lihegte a lány behunyt szemmel. Homlokán verejtékcseppek csillogtak.

Csak a testében áramló kéjes érzés töltötte be a gondolatait. A puncijában mozgó ujj teljesen megőrjítette.

– Ugye jó? – kérdeztem tőle.

Edit pihegve suttogta. – Igen. Ernyedt teste pihenés után könyörgött.

– Akkor lazulj el és élvezd amit csinálok.

Élvező punciját teljesen hátradüllesztve vonaglott. Soha át nem élt érzéshullámok futottak rajta keresztül.

Először a nyöszörgést halk sikoly követte, majd a csúcson magán kívül kiabált. A szemei teljesen elhomályosultak csak körvonalakat vélt felfedezni. Hirtelen kezem után nyúlt s hálából ajkához emelte.

Szememből egy könnycsepp indult útjára s hagytam, hogy végig gördüljön. A legnagyobb elismerés amit kaphattam a lánytól.

– Ha majd igényled kicsim akkor máskor is megismételhetjük- Rendben?

– Igen! – a lány válasza még félig kábult állapotot mutatott.

Editet átsegítettem a szobájába, ahol ernyedten zuhant az ágyra a zuhanyozást későbbre halasztva, mert most képtelen lett volna rá.

Reggel korán elment Edit, még aludtam.



Másnap reggel





Nem akartam felébreszteni, hogy megköszönjem a tegnapi élményt, de úgy határoztam, hogy csak abban az estben beszélek Bandinak a dologról, ha előtte megkonzultálom Sára nénivel.

Nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni Sára néni, de Bandi előtt sem. Az utca teljesen kihalt volt még. Lépteim koppanása a járda kövezetén hangosan visszhangzottak a házak faláról. Úgy éreztem, hogy mindenki az ablak mögül engem les és a gondolataimban olvas, pedig csak a tegnap csodás érzelmi vihara dúlt bennem.

Egész nap hatása alatt voltam, gondolataim ott kerengtek és többször feltettem magamnak a kérdést, amelyre, egyenlőre nem jött válasz:

„Vajon férfival is ilyen jó? Netán Bandival?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések kergették egymást gondolataimban.

Az esti élményem úgy érzem a további életemre nagy hatással lesz. Még mindig beleborzongok, ha csak egy percre is rágondolok. Nehezen koncentráltam a munkámra. A tábla szélén messze a zajtól a fa hűvösében volt időm gondolkodni. Bandi, mintha az előző esetet kerülné a reggeli eligazítást kivéve, nem jött közelembe napközben, pedig most nagyon jól esett volna. Nagyon hiányzott az érintése, pedig sok alkalmam még nem volt benne, mégis kellett.

Az egész napos sürgés-forgás elterelte ugyan a gondolataim, de a nap vége felé megint éreztem azt a kellemes bizsergést amit már a testiség gondolata is ébresztett bennem.

A nap lassan lenyugodni készült s az utolsó fuvar is elment, mikor láttam az én Bandimat lassan megfontoltan bandukolni felém. Odaérve lehajolt hozzám és az arcomra adott puszit s mindjárt fel is egyenesedett.

– Szia Editkém! Hogy telt a nap?

„Csak ennyi?” – gondoltam.

– Lassan telt Bandi – és jelentőségteljesen néztem a szemébe. Amibe teljesen belepirult.

– Hogy értsem ezt Editkém? – és kérdőn tekintett vissza.

– Szerettem volna veled megosztani valamit, ami tegnap történt velem, de ha van kedved és időd, akkor egy darabon kísérj el és amennyire tudom felvázolom neked, habár nem egyszerű dolog.

– Editkém, kérlek ne haragudj a tegnapi eset miatt, ígérem – és itt a szájára tettem az ujjam.

– Ne ígérj semmit elhamarkodottan. Különben is nem arról van szó. Azért nem haragudhatok, mert én miattam történt, felizgattalak akaratlanul is, de most már örülök, hogy megtörtént.

– Köszönöm a megértésed, igazán nagyon kedves vagy Editkém, szeretnélek megcsókolni.

– És ennek mi az akadálya? – s már fordultam is felé.

– Semmi, E

Hosszú forró csókban egyesültünk az árnyas utcán a jótékony lombok takarásában.

Lassan bontakoztam ki az öleléséből. Gyengéd volt és figyelmes. A csókja, nos ilyet még nem éreztem, habár nagy gyakorlatom nem is volt benne, de annyit megállapítottam, hogy simogatott a szája, nem követelőzött csodásan simult hozzám és élvezet volt visszacsókolni. Egy pillanatra a nyelvünk is összeért, de az villámként hatott, így mindketten visszakoztunk.

Átöleltük egymás derekát és szép lassan sétáltunk hazafelé sokáig nagyot hallgattunk. A számban éreztem a csók édes ízét s nem akartam megtörni a varázst. Jó pár házat végig hallgattunk mikor majdnem egyszerre szólaltunk meg.

Összenevettünk.

– Mondd Bandikám! – és a szájára egy kis puszit nyomtam.

– Mondd te Editkém! – erre megint egy puszi és nevetés.

– Lassan hazaérünk. Bejössz egy pár percre?

– Szívesen tenném, de mit mond a háziasszonyod? Hogy is hívják? Azt hiszem mondtad már.

– Sára néni, de csak Sára így szabad szólítanom és tudd meg szeretne megismerni téged is. Meséltem rólad neki.

– No hiszen jókat gondolhat rólam. Remélem az aratási dolgot nem mesélted el?

– Hova gondolsz? Muszáj volt füllentenem.

Sára nénit a nappaliban találtuk. A jó öreg karosszékében üldögélt. Az újságot az ölébe ejtette és elnyomta az álom, de beléptünkre felkapta a fejét.

– Bocsánat, hogy felébresztettünk Sára! De elkísért Bandi és behívtam egy percre, hogy ne csak a mesémből ismerd meg.

– Bandi vagyok! – nyújtotta a kollégám a kezét, mást hirtelen nem mondhattam mivel még úgymond barátok nem, szeretők még nem. Fura a kapcsolat még e pillanatban köztünk.

– Nagyon örülök – mondta Sára és mélyen a szemébe nézett Bandinak, aki bele is pirult ebbe a pillantásba. A veséig tudott látni Sára.

Sára teljesen felvillanyozódott Bandi társaságában. Ha nem lenne ez a nagy kórkülönbség még féltékeny is lennék. Innen átvette a szót Sára és úgy érzem elfogadta Bandit.

– No gyerekek, azt kell, hogy mondjam első benyomásom az rólatok így elnézve, – összeilletek.

Tágra nyitottam a szemem ezen a kijelentésen, és egyből reagált is Sára.

– Kislányom Editkém, már egy pár történetem ismered és még az elején járunk a dolgoknak, de azt tudom, emberismeretem sosem csalt meg, nem úgy mint a férfiak. Tudod, hogy téged megszerettelek és a te partnered ugyanúgy kedves nekem is és elfogadom a választásod.

A bizalmam teljes mértékben élvezni fogja és ezt tudod milyen mélységeket jelent.

Hamiskásan nevetett s vele mi is. Csak Bandinak sejtése sem volt még, hogy ezeknek a szavaknak mekkora jelentősége lesz a továbbiakban.

Tegyétek magatokat kényelembe,- Bandikám én tegezni foglak és kérlek tedd te is ezt. Ha kell vegyetek fürdőt addig megterítek és előkészítem a vacsorát, mert ám megéreztem, hogy nagy nap lesz a mai.

Könnyű volt megérezni gondoltam magamban, mivel az este elmondtam, hogy az aratásnak ma lesz vége, és szombaton az aratási bál a szövetkezet ebédlőjében.

Szót fogadtunk és elkísért Bandi a szobámig s várt.

– Gyere be nyugodtan nem harapom le a fejed!

– Jól van Editkém, nem illik, mit szól Sára hozzá, hogy betoppanok és máris a szobádban vagyok.

Ha tudná Bandi, hogy ez a célja Sárának nem idegeskedne. Hátha még azt is tudná miért küldött el „úgymond kényelembe helyezni magunkat” az mit jelent Sára olvasatában.

– Ne kéresd magad Bandi, gyere be! Innen nyílik a fürdő. Gyorsan letusolok és máris mehetünk vacsizni.

– Rendben Editkém, de ne legyen baj belőle! – válaszolta és leült az ágyamra. Egy párat rugózott rajta és láttam az arcán, nagyon jó benyomást tett rá. Gondolata elkalandozhatott.

Bementem a fürdőbe, de az ajtót kissé nyitva felejtettem, hogy abból a szögből ahol ült a nagy tükörben mindent jól tudott látni és követni a szemével. Apropó nagy tükör,- ez a bútordarab aztán sokat tudna mesélni, hogy az évek során mennyi gyönyört látott.

Könnyű nyári ruhámat nem sokáig tartott levetni, csak a fehérneművel bajlódtam egy kicsit tovább, mert úgy kellett tennem, hogy nem veszem észre a tükörben, a két égő szempárt, amely követi minden mozdulatom.

Vajon meddig bírja ki? Beléptem a tus alá és kevertem magamnak kellemes vizet. A halk surrogás feledtette velem, hogy más is jelen van, nagyon szerettem a vízzel kényeztetni magam. A legintimebb részeket is felkerestem a vízsugárral, és jólesően masszíroztam magam. Szegény Bandiról megfeledkeztem, de nem ő énrólam. Arra lettem figyelmes, hogy valami meleg és kemény nyomódik a popsimhoz.

Hirtelen visszatértem a jelenbe és Bandit éreztem szorosan hozzám simulva.

– Ne haragudj Editkém nem bírtam tovább és bejöttem – a szemei égettek úgy nézett rám.

– Bandikám – sóhajtottam. De férfias vagy! – és kezemmel hátranyúltam öléhez. A teste megrándult és még jobban simult hozzám.

– Gyere kincsem! – suttogtam elhaló hangon. – Mert már nagyon vágytam rá, hogy magadévá tegyél.

– Itt a tus alatt Editkém? – most mikor vár Sára!

– Kis butám! Sára boldog lesz, ha megtudja, hogy férfival voltam és észrevetted, befogadott téged. Vagy nem akarod?

Közben falloszát jól megmarkolva irányítottam ölemnek.

– Dehogynem drágám. Kulcsold át a derekam, gyere szépen lassan ereszkedj rá.

Csodálkoztam magamon, hogy elsőre ennyire simán ment a dolog, de Sára intelme eszembe jutott, mikor azt mondta egyik este.

– Editkém, ha valakivel lelkileg közel kerülsz azzal a fizikai kapcsolat is oly’ könnyen megy, mintha mindig együtt lettetek volna és ez így igaz. Bandi gyönyörűségemre teljesen kitöltött és oly gyengéden mozgatta bennem, hogy nagyon rövid idő alatt kétszer-háromszor élveztem el. Éreztem, mikor kezd az egész teste remegni, akkor lecsusszantam róla s csodás nedűt a mellemre spricceltettem vele. Az idő gyorsan elrepült velünk. Mint két megszeppent gyerek, aki a tilosban járt, úgy jelentünk meg az ebédlőben.

Sára mosolyogva várt bennünket. Szavak nélkül csak szemvillanásból megértette, hogy mi történt és elégedetten nyugtázta a történteket.

– Gyertek! – mondta. – Kihűl az étel, majd utána váltunk egy pár szót, mert támadt egy ragyogó ötletem.

No hiszen a Sára ötletei. Képzelem mit találhatott ki vagy mégsem? Farkasétvággyal estem a vacsinak.

– Közben nem haragszotok ha beszélek? – választ nem várva folytatta. –Az az ötletem támadt, hogy a másik vendégszobába Bandi is ideköltözhetne, ha ö is akarja no meg kislányom te is. Tudom furcsa ez a gyorsaság, de én ilyen voltam mindig, az elhatározást tett követte s az esetek túlnyomó részében nem tévedtem. Ami meg nem jött be az szóra sem érdemes. Na azért meg ne fulladjatok! Egyetek csak nyugodtan tovább, mert folytatom.

– Nekem nyugalmat biztosítanátok a puszta jelenlétetekkel és a másik amit ígértem neked Editkém, egy a tanításod is könnyebb lenne, ha ebben partner Bandi. A másik pedig az öröklés.

Még nem volt módomban megbeszélni veled a feszített munkád miatt, hogy a földhivataltól megjött a hivatalos irat, mely szerint a Homokháti kúria tulajdonjoga visszaszállt az örökösre, nevezetesen rám.

Ez öröm is, de egyben nagy feladat számomra, így veletek közösen elboldogulunk és a jövőtöket is biztosíthatjuk ezáltal.

Itt van mindjárt egy hirdetés, amelyben baráti összejövetelekre diszkrét helyet keresnek. Nos ennél diszkrétebb nem kell mivel azelőtt is sok szép dolog megesett a falai közt.

– Nem kell azonnal választ adni. Holnapra kipihenitek magatokat. Ha akar Bandi aludjon itt nincs ellenemre s a reggelinél találkozunk. Ha leszedtem az asztalt szeretnék lefürdeni és utána lefekszem mert elég zűrös napom volt.

– Annyit kérek csak Editkém, hogy annyira gyere be hogy a hátam egy kicsit megmosd. Rendben?

Természetesen Sára, boldogan teszem, addig Bandi sétálhat egyet az udvaron ha kedve van vagy a szobámba megvárhat.

Beleborzongtam ahogy rám nézett Sára volt benne kihívó, vagy inkább az a tekintet, hogy most nagy csínyre készül velem.

Igen! - majd elfelejtettem, hogy Ő azt szereti ha én is ruhátlan vagyok és leszappanozom, sőt lefürdetem, a szappanból a sűrű hab az egész testét beborítja s a tus vízsugarával mosom le. Volt hogy elélvezett ilyenkor. Azt hiszem én is huncut leszek és mint kora-délután, most is kissé nyitva felejtem az ajtót, hátha Bandinál elérjük vele kellő hatást, és netán bekapcsolódik, de legalábbis feldobja s nekem lesz jó éjszaka.

Sára bevonult a fürdőbe és én kisvártatva követtem s amint terveztem az ajtót annyira hagytam nyitva, hogy a szándékosság látszatát kerüljem, de minden látható legyen ami történik.

Sára is észrevette a turpisságom, rám mosolygott és amit még nem tett szájon csókolt. Ügyes, agyafúrt vagy, Bandi be fog indulni.

Ledobáltuk a ruháinkat, s beléptem keverni vizet, addig Sára feltűzte a haját és a nagy tükörben nézegette magát.

Tette ezt szándékosan, mert Bandi a szobámból mindent látott. Sára szabályos alakú, a bőre, sok fiatal megirigyelhetné, a kor nem látszott rajta. A mellei csak egy kissé voltak megereszkedve, de ez a súlyuknak is betudható. Popsija még mindig feszes gömbölyű és az öle, mint egy gondosan-szépen kezelt angol pázsit, közepén egy kagyló alakú tavacskával. Ennyi ismertető után joggal gondolhattam, hogy Bandi beindul, mert egy érett nőt és egy zsenge fiatalt lát együtt, – ez sokkolja majd.

Tervünk bevált. Alig értem el odáig, hogy Sárát egybefüggő szappanhab borítsa a fürdőbe belépett Bandi teljes harci díszben.

Sára intett neki. – Gyere közelebb Bandi.

Az én lovagom megigézve követett minden utasítást. Az izgalomtól szólni sem tudtam pillanatokig. Belépett közénk a zuhanyfülkébe és Sára rám nézve esdeklőn, szemében valami vad tűz égett, megmarkolta a fenemód követelődző falloszt.

– Nem haragszol Drágám? Oly régen volt alkalmam ilyen csodában.

– Persze, hogy nem haragszom – mondtam dadogva, hisz ez volt a tervünk, de ezt csak gondoltam.

Megtörtént az amire Sára várt, már egy éve. Edit kényeztette a habbal és masszírozta a testét, Bandinak pedig felkínálta ölét egy kissé előrehajolva, hogy minél mélyebbre tudjon hatolni.

Miközben a szappanhabtól a tussal szabadítottam meg Sárát a másik kezemmel Bandim lába közé nyúltam hátulról s tovább izgattam. Ő rám nézett és fejét felém fordítva kérte a csókom. Eszméletlen forró volt ez a csók.

Sára nagyon szaporán szedte a levegőt, közben sikongatott úgy élvezett.

– Editkém! – szólongatott. – Gyere, vedd át ezt a gyönyörűséget, s azzal felém fordította a csodás falloszt és ugyanúgy hátulról bevezette nekem. Bandi ha lehetett még gyengédebben mozgott bennem, mint előtte tette.

Sára különös pózt vett fel amiért igen hálás lehetek neki. Lekapcsolta a zuhogó vizet és leguggolt velem szemben s nyelvével kagylóm vérbő rózsáját kényeztette, kezével pedig Bandi heréjét masszírozta, mint tettem én előtte.

Fantasztikus szeretkezés volt amit követett a franciaágyamon a folytatás, mert ugyanis sebtében átvonult a csapat Sára kérésére, mert remegett már a lába.

Egymás után repültünk a csúcsra. Kezdtem én, majd követett Bandi lespriccelve mindkettőnket és ekkor jött Sára, aki teljesen kikészült.

Csak pihegett. Nevetve meg is jegyezte: – Ez az én koromban végzetes lehet!

Bandim szájon csókolt mindkettőnket és csak ennyit mondott, – eddig nem tudtam, hogy a szeretkezés ily csodálatos.

– Tudjátok – szólt kissé fátyolos hangon Sára, – a szeretkezést, ha örömmel és nem kényszerből tesszük, akkor Isten legnagyobb és legcsodásabb ajándéka az embereknek.

– Igen – válaszoltam neki, de megjegyezném, és itt éreztem, hogy belepirulok, – nem gondoltam volna, hogy erre képes volnék ami most történt hármunk között, és egyáltalán a tudatalattimban lakozik erre hajlam-késztetés. Most már nagyon örülök, hogy megtörtént s boldogok leszünk tudom s marad a mi kis titkunk.

– Mi a véleményed erről Bandi? – néztem rá kérdőn.

– Editkém és Sára, két nagyszerű nőt ismerhettem meg bennetek! Olyan boldogságot nyújtottatok nekem amelyben részem még nem volt ezelőtt, sőt ha mondhatom és miért ne, egy futó kalandon kívül nővel nem volt dolgom. Az is egy idősebb hölgy volt aki elvette a szüzességem.

– No akkor majd ezt a történetet elmeséled nekünk – csapott le rá Sára. Ezen aztán jót nevettünk s Bandimnak nem volt kifogása ellene. Éjszakára ott maradt nálam, de már pihenés volt, kihancúroztuk magunkat rendesen. Abban maradtunk, hogy a mese másnap estére marad, vacsora után a nappaliban kényelmesen elhelyezkedünk és hallgatjuk végig Bandi beszámolóját.

Sára valamit dúdolt magában úgy ballagott el a szobájába. Lassan elcsendesült a ház és én is búcsúzom mára. Jó éjt Bandikám, jó éjt Sára.





Bandi mesél





Reggel gyors tusolás volt, mert bealudtunk mindketten. Az asztalon várt bennünket a kávé és egy-egy kis uzsonna becsomagolva, de Sára sehol. Így nem tudtunk elköszönni tőle. Nagyon kellett sietnünk, mert a szövetkezeti irodán nyolckor kezdődött a tanácskozás. A főagronómus beszámolóját nem eresztette nagy lére, csak az összesített adatok alapján a termésről és az aratásban résztvevők áldozatos munkájáról beszélt ami elnyeri méltó jutalmát. Nagyon jó volt a termés az előző évekhez viszonyítva. A beszámoló végén megköszönte a többi ágazat munkáját és kilátásba helyetek az elnökkel egy kis aprópénzt jutalmul minden résztvevőnek.

A tanácskozás végén félrehívott a főagronómus és meglepő kérdést tett fel.

– Ne haragudj Editkém a kérdésemért, de régóta szeretném megtudni, milyen a háziasszonyod? Tudom, hogy Sára néninél laksz és a faluban sok szóbeszéd kering róla. Én nem adtam rá sohasem, ha akarsz válaszolsz, de csak ha akarsz.

– Nos! Sára néni egy nagyszerű asszony, aki nemcsak szállást ad nekem, hanem pótolja az anyám, lelkileg támaszt nyújt, törődik velem.

– Köszönöm, nekem ennyi elég, mert én is nagyszerű asszonynak tartom.

Ez a beszélgetés szöget ütött a fejemben és úgy döntöttem Bandinak nem szólok, de Sárának alkalmasint megemlítem.

A ház még csendes volt mikor felkeltem.

A gyerekeknek odakészítettem a reggelit és átmentem Istvánomhoz a kert alatt, hogy most én lepjem meg. Az oldalam majd kilyukadt, hogy elmeséljem mi történt az este, no meg nem ártott volna egy kis gyúrás az után ami velem történt. Még ma is beleborzongok Bandi méreteire.

A szomszédom sehol ahogy belépek csak a víz surrogása hallatszik. No ez fürdik! Na te gézengúz, most én leslek meg, mint annyiszor tetted velem.

A hang irányába vettem lépteim és nem csalt az előérzetem a tus alatt állt nekem háttal egyenlőre. Az ajtóban megálltam s vártam. Csupa szappanhab volt a szeme csukva így fordult felém. A testén végigvonuló habból csak szerszáma magasodott ki, de az rendesen.

Késztetést éreztem, hogy odamenjek és megragadjam, de türtőztettem magam. Kiélvezzem a leselkedés izgalmát. A víz sugarát a mellkasára irányította és a hab így gyorsabban távozott a kiálló részről, amelyet alapos mosásnak vetette alá, ami azt eredményezte, hogy az előbbi félkeményből dárda lett.

Most mustrálgattam, hogy mérete nem sokkal marad el Bandiétól. Ekkor mikor már oly kellemesen belemerültem az összehasonlításba, ami az adott helyzetben nem oly lényeges, mert minden aktus más és más, akkor nyílt kerekre a szeme.

– Te? Sára... mióta vagy itt?

– Épp elég régen ahhoz, hogy megállapítsam, hogy még mindig a legjobb kertészem vagy. A kerti szerszámod pont az ágyásomba való, de nem ezért jöttem.

Kilépett a tus alól és a nagy törülközőbe csavarva jött felém.

– No-no! István! – és hátráltam, most nem ezen jár az eszem, de a törülköző csak dudorodott.

– Sára ha nem elégítesz ki én menten szétrobbanok! – és esdeklőn nézett rám.

– Rendben de csak te érted, én nem! – azzal a nappalijába mentünk s leejtette a földre a törülközőt. Hatalmasra duzzadt szerszáma majd szétpattant. Ügyesen rákulcsoltam ujjaim és makkját megcsókolva lazán siklattam a kezem rajta.

Nem bírtam soká a kísértésnek ellenállni és teljesen beengedtem az ajkaim közé, ott lüktetett bennem a forró tüzes virág.

Ettől teljesen benedvesedtem, éreztem, hogy a bugyim tiszta lucsok. No gondoltam nem árt, ha egy kicsit beengedem, mert mindjárt elmegy. Azzal félrehúztam elázott bugyim és ráültem a dorongjára. Nem sokra rá egy őrült nagyot lökött s az egész tartalmat belém engedte, eszméletlen forró volt, de nekem is elég volt már, mert beindultam s míg élet volt benne addig járattam a popsim körkörösen rajta az utolsó cseppig kikényszerítve belőle.

– No kezdhetjük a fürdést elölről jegyeztem meg.

– Maradj még így ne mozogj Sára. - sehova nem mégy.

– Dehogy megyek! – és mozdultam egyet rajta, felnyögött és sóhajtva mondta. – Ez az Sára, nagyon jó.

– István! Hajlandó vagy meghallgatni vagy halasszam mondandómat máskorra?

– Mindjárt észhez térek, várj! Nem kis meglepetést okoztál.

– Egyáltalán nem így terveztem a mai reggelt, mert az este sok széppel örvendeztetett meg.

– Na mesélj! – húzódott a kanapé sarkába, el is mosolyodtam rajta.

– Nem azért ültem ide mert félek! – észrevette a mosolyt ami átsuhant arcomon.

– A lakómat Editkét ismered már? – kezdtem neki. – De a fiúját vagy jobban mondva a kollégáját nem. A szövetkezetben külön ágazatban de együtt dolgoznak és az aratás összehozta őket, mindenféleképp. Az este hazakísérte a lányt és ő behívta, hogy ismerjem meg. Ezt huncut lány, tanítványom, kieszelte, hogy mikor fürdök nyitva hagyja az ajtót, na elsiettem, nem tudom azt meséltem-e, hogy ő szokta a hátam időnként lemosni ha megkérem. Az este is így történt és a fiú a látványtól úgy begerjedt, hogy mindkettőnket kielégített. Mit szólsz mindehhez? És kérdőn néztem rá.

– Ti dolgotok! Milyen kommunában éltek.

– Nem ezt vártam tőled! A te helyzeted velem kapcsolatban egy csöppet sem változott a státuszod nem csorbult, – ellenkezőleg...

– Mit ellenkezőleg? – látszott rajta a besértődés.

– Ne sértődj meg, most jön a java – és elmondtam a földhivatalos levelet.

– Ebben nekem mi szerepet szántál? – még mindig morgósan.

– Kedvem lenne most itt hagyni és megbüntetni, hogy egy hétig tájadra sem jövök.

– Na tessék, dicsekszik a fiatal farokkal és még vágjak hozzá jópofát. Ez nekem sok.

És ezzel kiment a fürdőbe valamit szöszmötölt és kisvártatva felöltözve jött vissza, de akkor már az ajtóban voltam s nem hallottam mit mond.

Hazamentem, tényleg megbüntetem! Meg aztán máskülönben, van most mire gondoljak.

Napom további részét azzal töltöttem, hogy készítsek vacsorát mire jönnek a gyerekek no meg az újsághirdetésre megírjam a választ.

Tevékenykedésem közepette észrevétlenül elszállt az idő.

Rám esteledett. Legalábbis szürkült.

A holnapi nap elviszem a postára és ezzel remélem beindul az üzlet újból. Nem titkolt szándékom, hogyha a gyerekek is úgy akarják, akkor meglesz a jövőjük alapozva vele.

Már nagyon vártam haza a kosztosaim, mert azzal váltunk el az este, hogy Bandi ideköltözik. Kíváncsi vagyok, hogy mit váltott ki benne az esti közös együttlét. Akkor sem csodálkoznék ha menekülne tőlem, mert a falusiak szóbeszéde sokat árthatott volna nekem, ha komolyan veszem vagy aki ismer az veszi komolyan és nem irigykedésnek. Az asszonyok azért, mert nem kapják meg az uruktól azt amit én, a férjek meg azért, mert ők nem kaphatnak meg engem és itt kör bezárul. Ha tudnák, hogy jutottam el idáig akkor más lenne a véleményük rólam, de ez egy külön fejezet az életemben.

Hallottam amint a külső kapu a szokásos nyikorgással nyílt majd kisvártatva csukódott. Mint az első randin úgy kalapált a szívem míg be nem értek a gyerekek. A nappali közepén álltam és csak akkor roskadtam le kedvenc karosszékembe amikor beléptek. Editnél egy két kisebb táska, de Bandi két jól megtermett bőröndöt tett le a nappali közepén. Nyakamba ugrottak és körbecsókoltak.

– Drága Sára! – szólított meg Bandi. – Az esti megbeszéltek szerint szeretnék élni a vendégszereteteddel és beköltözni a felajánlott szobába, hogy osztozzunk boldogságon bánaton közösen. Remélem az előzőből jut ki bőven a csodás esti közös együttlétünk bizonyíték rá.

– Már nagyon vártalak benneteket gyerekek! Hazudnék ha nem így lenne. Pakoljatok le és amikor szóltok terítek s eszünk. Vacsora közben a továbbiakat megbeszéljük és ha elpakoltátok Bandi holmiját akkor tarthatunk egy traccspartit a nappaliban, úgy is adósunk Bandi egy történettel.



– Örülök ha esténként lesz kivel-kikkel az emlékeim feleleveníteni és talán ez feloldja a hosszú évek lerakódását ami csak gyűlt s nem tudtam kibeszélni magamból... Úgy érzem könnyebb lesz veletek.

– Azt senki sem tudja miért vagyok ilyen amilyen vagyok. Elég rögös út vezetett idáig csak a sustorgás volt a hátam mögött, hol irigykedtek, hol lenéztek. Szeretném ha megoszthatnám veletek életem történetét minden kertelés nélkül, nevén nevezni a dolgokat.

A gyerekek elvonultak a szobájukba, hogy Bandi holmiját elrendezzék én pedig a terítéssel és a vacsora előkészítésével töltöttem a hátralevő időt. Talán egy félórát szöszmötölhettek a szobában, vagy nagyon gyorsan eltelt az idő, mert a két éhes csóka ott volt köröttem és az étel után érdeklődtek.

– Éhesek vagytok ugye? – egyöntetű igenlő választ kaptam.

A vacsora közben alig esett szó a költözésről, inkább a gyerekek a napjukról meséltek, hogy nagyon megvannak elégedve a munkahelyükkel és megint szóba jött a főagronómus személye. Edit nagy érdeklődést tanúsított arra vonatkozólag, hogy miért nyilatkozott olyan pozitívan rólam mikor az egész falu sustorog, amit ő fel sem vesz, mert a véleménye rólam merőben ellenkezik az emberekétől.

– Nagyon hálás vagyok neked Editkém ezért. De fittyet hányok én ezekre véleményekre immár, több mint négy évtizede, mióta végleg Rabicfalvára költöztem.



– Tudjátok gyerekek a nagyimról nem mertek semmit terjeszteni, pedig egyedül élt és idős korára is fenemód csinos és jótartású asszony volt. Akadt is bőven széptevője, de csak egy embert jutalmazott meg és az nem volt más, mint a főagronómus papája aki akkoriban jó negyven fölött járt és a nagyi földügyeit felügyelte. Én akkor nagyon kicsi, hétéves voltam s időnként itt nyaraltam és volt, hogy az újévet is itt töltöttem. Ezen a nyáron történt, hogy véletlen tanúja lettem akkor még ismeretlen dolognak a nagyi szobájába belesve.

– No de előbb te jössz Bandi a történeteddel. Üljetek a beszélgető sarokba, addig leszedem az asztalt.

Én neveztem ki a nappali azon szegletét ahol a jó öreg karosszékem mellet egy kis dohányzó asztal és a kanapé volt. A karosszéket még kedves nagybácsimtól Egontól örököltem, amely ha tudna mesélni, hajaj mennyi történetet mondana el nektek, de itt vagyok én és majd tolmácsolom.



Bandi igencsak feszengett a kanapén Edit mellett s hol rá és hol rám pislogott.

– Na gyerünk vágj bele Bandi! – biztattuk mindketten.

– Rendben, legyen hát, de nem nevettek ki? – és megesketett bennünket.

– Maradjunk abban gyerekek, siettem hozzátenni a véleményem, az esti történet meséléseket bármelyikünké is legyen mindannyian tiszteletben tartjuk.

Bandi láthatólag teljesen megnyugodott.

Tizenhét éves voltam. A szüleimet teljesen lefoglalta a mindennapi előteremtése, hogy amellett, hogy éljünk még a taníttatásomra is jusson. Arról ilyen körülmények között nem is álmodhattam, hogy nyaralni vagy kirándulni menjek. Az osztálytársaim élményeit sokszor szájtátva hallgattam mikor az új tanév elkezdődött és az osztályfőnöknőnk külön egy órát szentelt a történeteknek. Hamar leszokott róla, hogy engem megkérdezzen, hogy aztán Bandikám ti merre jártatok. Elég kellemetlen volt azt mondani, hogy sehol és egyébként nincs is rá anyagi tehetségünk, de szívesen hallgatom a társaimat, mert legalább addig kirándulok én is. A tanárnő arca elkomorult akkor és többet szóba se hozta, míg az ominózus év vége el nem jött. Mint mondtam a tizenhetet töltöttem augusztusban és az osztály sátortáborba készült a Balatonhoz.



Osztályfőnöknőm a tudtom nélkül lobbizásba kezdett a szülői munkaközösségben az érdekemben. Minderről semmit sem tudtam s úgy váltunk el a tanév végén, hogy találkozunk szeptemberben.

Nagyon szép és főleg meleg nyár ígérkezett.

Apámnak sikerült a munkahelyére nyári munkára alkalmaztatni és így a családi költségvetéshez valamivel hozzájárulnom. Így telt el a június és a július is majdnem, mikor is egyik nap apámmal sétáltunk haza a munkából és beszélgettünk az utcán és oda jutottunk, mint sokszor, – megkérdezte:

– Milyenek az osztálytársaid fiam? – nem piszkálnak, hogy szegényebb vagy, mint ők?

– Nem válaszoltam! – egy esetet kivéve azt meséltem, de a tanárnőm is segít sokat, hogy ez ne legyen gond. A társaim pedig nem piszkálnak.

– Tudjátok Sára és Edit, nagyon rossz volt ezt megélni és beszélni is róla. Apám nagyon jó ember volt, de szavai szerint,- többet nem bírt dolgozni.

Oly csendben voltunk amennyire csak lehetett, mert nagyon életszagú volt a történet. Hoztam egy-egy teát és biztattam,- folytasd Bandikám!



Ott tartottam, hogy bandukoltunk beszélgetve hazafelé. Egy kis mellékutcában laktunk a nagyszülőktől ránk marad házacskában. Szépnek nem volt mondható, de nekem a mindent jelentette. A békés meleg családi otthont.

Belépve a szokásos mozdulatokkal a táskánkat ledobtuk a padra, ami az ajtó mellett volt a konyhában és anyám nyakába ugrottam tudakolva mit eszünk. Aki intett a fejével, hogy vendégünk van. Csendesebben. Észre sem vettük belépésükkor, hogy az asztal mellett a tanárnőm ül. Apa is meglepődött no meg én is.

Ő felállt és üdvözölt bennünket, apának bemutatkozott, aki kérdőn nézett hol rá, hol anyára.

Anya törte meg a csendet. – Bandikám az osztályfőnököd a nyaralás miatt jött.

Most aztán mi lepődtünk meg, bámultunk hol egymásra, hol választ várva az osztályfőnöktől.

– Tudom az első hallásra hihetetlennek tűnik – állt fel a székről és nyújtott kezet apának. – Klárika vagyok, Bandi osztályfőnöke, de mindjárt érthetőbbé válik, ha bővebben kifejtem.

– Az nagyon jó lesz – mondta apa nem kis meglepődéssel a hangjában, mert tudja nekünk bármennyire szeretnénk ez a dolog oly távoli és elérhetetlen, egyenlőre.

– Sajnos tudom apuka és ezen segít a szülői munkaközösség – válaszolta mindjárt rá Klárika.

– És hogyan ha szabad érdeklődnöm? – még mindig a meglepetéssel viaskodva a hangjában apa.

– Az iskolában minden évben kisorsolnak egy osztályt, amelyik az nyári táborozáson egy ingyenes részvételt nyer a munkaközösség támogatásával. Az idén a mi osztályunkat érte a szerencse s a tanulmányi, no meg, elnézést a szociális helyzete alapján Bandit választotta a közösség ki, úgy hogy a kéthetes táborozás teljes költségét fedezi. Azért jöttem el, hogy ezt közöljem és továbbiakban az indulás időpontját, ha a család ezt elfogadja.

Hol anyára, hol apára néztem, akik könnyes szemmel bólogattak, mert hang nem jött a torkukra.

Nagy sokára sikerült a köszönetüket kifejezni. Klárika átadott egy részvételi kártyát amelyen az állt, Fonyódon az ifjúsági táborban két hét az iskola neve és a dátum, év, hó, nap. Tehát augusztus ötödikén indul a busz, amit az egyik szülő munkahelye biztosít számunkra, hogy levisz és majd értünk jön.

– Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra nyúlt a bevezető, de meg kellett magyaráznom miből telt rá.

– Bandikám semmi baj ez az este neked van szentelve, ugye Editkém?

– Igen Sára, most Bandin a sor és addig nincs lefekvés míg nem érünk a végére – hunyorított hamiskásan Edit.

Akkor folytatom. Elérkezett a várva várt nap. Anya összekészítette a holmim egy nagy táskába és ami még nem volt nekem, egy vadonatúj fürdőnadrág. Most furcsán hangzik, de akkor ez nagy dolog volt, mert ilyenre nem volt szükségem. A falu végén ugyan volt egy patak, de oda jó volt az egyszerű gatya is vagy az se. Már a buszon az ülésrend is furcsa volt nekem. Ugyanis az nem volt feltűnő, hogy klikkek alakultak ki, mert az osztály, mint mondtam tehetős szülők gyerekeiből állt. A kirekesztést vagy legalábbis annak tűnő dolgot elkerülendő Klárika, most már így nevezem az egyszerűség végett, úgy intézte, hogy elől ahol ő ült a másik tanárnő kísérővel ott legyen az ülőhelyem. Róla még nem is szóltam, pedig a történetben szerepet játszik ő is nem is kismértékben.



Ibolya a matek és fizika tanárunk volt. Ő is mint Klárika a negyvenes évei közepén járó, de még nagyon csinos fiatalos megjelenésű nő volt.

Az út a szokásos mederben folyt, a társaság már itt kialakította a szállásrendet, hogy kik kikkel alszanak egy sátorban, úgy volt az elsődleges információ, hogy nagyobb sátrak lesznek a fiúknak és a lányoknak külön-külön természetesen, amin az egész társaság jót derült, gondolom az előző évek tapasztalata tette ezt.

Ebéd előtt érkeztünk meg Fonyódra. Kísérőink mikor a cuccainkat kipakoltuk a tábor irodája előtt a buszt visszaindították ők pedig bementek a hivatalos ügyeket rendezni. Az egész csapat felszabadultan viselkedett és ugratták egymást különféle dolgokkal. Az egyik fiú oda jött hozzám és barátilag figyelmeztetett, hogy ne lepődjek meg semmin, mivel én új vagyok még ezeken a kirándulásokon. Megköszöntem a jó tanácsát, de biztosítottam afelől, hogy tudok a helyzethez alkalmazkodni bármilyen furcsának is találja csak azért nem folyok bele az őrült ötleteikbe, mert alapjában véve sem ez az alaptermészetem, attól még jól érzem magam.

– Nem igazam volt lányok? – azt hitte, hogy félszeg vagyok.

– De nagyon is igazad volt Bandi, – én még egyebet is mondtam volna. Sára is helyeselt.

– De folytasd tovább. Megérkeztetek és? – már nagyon vártam valami izgalmat.

Igen. A tanáraink kijöttek és teljesen hidegen hagyta őket a ricsaj, de mikor megálltak a kör közepén, mind elhallgatott, mert a szállás elrendezéstől sok függött.

– Nos gyerekek! – kezdte Klárika. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a nagy sátrak elfogytak, mert közben egy nemzetközi tábor is bejelentette az igényét, helyette négyszemélyes faházak lesznek, amelyek a vízparttól nem messze a tábor másik végén vannak. Hallottátok volna azt a diadalüvöltést. Erről ábrándoztak egész úton. Ment is a suttogás, de jó lenne.

Klárika mikor haladtunk a táboron keresztül úgy intézte, hogy mellém kerüljön, – és megszólított.

– Bandikám, nem tudom jól cselekedtem-e, de féltettelek bedobni a mély vízbe, ezek a haramiák közé, és a fejével a többiek felé bökött.

– Úgy döntöttünk Ibolya nénivel, hogy te velünk leszel a mi faházunkban, ami kétszer két részes, tehát te a másik oldalon lennél tőlünk függetlenül. Megfelel-e így neked?

Először tágra nyílt a szemem, amit rögtön észre is vett, de hirtelen átvillant rajtam, ez nem is olyan rossz, mert legalább nem „cipőkrémeznek” be vagy „fog-krémeznek” be felavatásomra.

– Nagyon köszönöm Klárika tanárnő a bizalmat és hozzám való jóságát, igyekszem meghálálni.

– Azt reméltem is Bandikám és kacsintott egyet olyan huncutul, majd a két nő összenevetett.

A srácoknak és lányoknak ez fel sem tűnt, vagy azért, mert az elsőt így avatják be, vagy azért mert nekik is megvolt a saját felosztásuk és ezzel voltak elfoglalva, az utóbbi látszott igaznak.

Nagyon furcsa lesz amit mesélek most, de gondolom csak egyedi eset ami velem történt, - vagy nem is?

– Majd meglátjuk Bandikám! – szóltam közbe. – Nekem is voltak hasonló eseteim gyerekkoromban.



Mindenki elhúzódott a neki megfelelő faházába és vacsoráig szabad program volt, ami a kipakolást és kinek-kinek a terepszemlét jelentette. A faházakhoz tartozott egy kis zuhanyzó is a körülményekhez képest megfelelő, ezt azért jegyzem meg, mert miután mi is a faházba elfoglaltuk a helyünket, ennek fontos szerepe lesz. A tanárnőék a tusolóhoz közelebbi részt választották így én a kijelölt részben kevéske holmim a szekrénykébe pakoltam. Ekkor jelent meg az ajtóban Klárika a törölközővel ami nem a kezében hanem magára volt tekerve, és közölte velem, hogy letusolnak mindketten s ha akarok utána én is mehetek.

Bólintottam, hogy rendben ez csak természetes nem gondolva arra, hogy ez felhívás volt a táncra. Nagyon naiv voltam női téren s fel sem tételeztem az ellenkezőjét.

Csakhogy, mint itt nálad Sára ott is az én részemből abszolute jó rálátás nyílt a tusolóra. Az ajtaját pedig résnyire nyitva hagyta. A szemem nem tudtam ezek után arról a kis résről venni. Azt sem vettem észre, hogy Ibolya néni belépett a szobámba és hol rám, hol pedig a szemem irányát követte. Csak egy szál törölközőbe csavarva ültem az ágyam szélén várva a soromra. A combjaim közt a hely szokatlanul kezdett kicsi lenni és valami érdekes érzést éreztem az ölemben mikor is leült mellém Ibolya néni. Hirtelen szörnyű vörös lehettem zavaromban, mert az arcom égett és elárultam magam, mi dúl bennem. Megsimogatta kedvesen az egyre növekvő dudort az ölemben és a fülembe súgta,

– Nem láttál még ilyet Bandika?

Valahonnan nagyon messziről jöhetett a hangom mert magam sem ismertem rá a válaszra. – Nem Ibolyanéni.

– Azt is látom, hogy a törülköződre is nagy hatással van – kacagott fel és a kezét gyengéden ráhelyezte.



Ettől aztán elszabadult a pokol, legalábbis én úgy éreztem az ölem tájékán. A fütyim kitört a szorításból és helyet keresett felfelé, ami azt eredményezte, hogy a törülköző hajtásán kibujt.

Ibolya néninek csak ennyi volt a megjegyzése

– Ó kis szépségem.

Gondolhatjátok zavarom.

Kaptam volna oda, de nem engedte, ráadásul a tusoló felé fordult és bekiáltott Klárikának,

– Gyere, nézd már ki keres téged!

A tanárnő látva zavarom, és közben moccanni sem hagyott, egy csókot nyomott a számra, ami megint csak meglepett.

A tusolóból kilépve Klárika csak lazán tartva maga elé a törülközőt, rám nézett, majd lejjebb, mint aki nem hisz a szemének,

– Ibolyám jól látom, ez a kis aranyos nekem köszön?

– Igen barátnőm ez neked.

Ibolya néni egy határozott mozdulattal eltávolította a törülközőt az útból és kitárta ölem Klárika előtt is. Dermedten ültem és reszkettem.

– Te Bandika szűz vagy ugye? – csak bólintottam.

– No akkor itt az ideje, hogy felavassunk, most mindent szabad, nyaralunk. Rendben?

Csak bólintottam megint, mert az avatást nem tudtam, hogy milyen lesz, de fogkrémezésnél biztos jobb, gondoltam.

Ami ezután történt az volt maga a csoda. Klárika az ágyra dobta a törülközőjét és teljesen meztelenül oda guggolt elém és mellettem Ibolya is ugyanezt tette csak ő a kezem a mellére húzta, hogy simogassam, míg Klárika a fütyim a szájába vette. Olyan forróság öntött el ettől, hogy akkor már nem voltam ura a cselekedeteimnek.

Ibolya hanyatt lökött és a számra ülve arra biztatott, hogy puszilgassam meg nyalogassam, ez engem annyira felizgatott, hogy a fütyim úgy éreztem menten szétreped. Klárika mikor úgy érezte, hogy eléggé megdolgozott, oda helyezte az öléhez és ráült.

Szabályosan ráült, ami szörnyen fájt pillanatokig. Azt hittem szétszakad a mindenem. Kis idő múltán ez az érzés átment valami másba, amit most már tudok mi, élvezetbe-gyönyörbe.

Nem sokáig élvezte a fütyim a vendégszeretetet mert úgy döntött, hogy a feszültség előtt megnyitja a kapukat és kitör. Az utolsó cseppig kicsavarta belőlem Klárika. A két tanárnő is hangos sóhajokkal adta tudtomra, hogy jó nekik és elélveztek.

A kis intermezzo után letusoltak megmosdattak, különös gondot fordítva ölemre, amely ettől újból kíváncsian emelgette magát. A két nő nevetve simogatta meg.

– Várj kis délceg este lesz dolgod.

– Bandi! Ami történt és ami még történni fog az szigorúan köztünk, hármunk közt marad érted ugye?

– Ez csak természetes tanárnő! Nagyon boldog vagyok, mert még életemben nem volt ilyen élményben részem.

– Ha egymás közt vagyunk, Klári és Ibolya a megszólítás és csak a társaságban tanárnő. Érthető?

– Igen! – és nevettünk mindannyian. Kaptam tőlük még egy nagy puszit és nekiláttunk öltözködni, hogy ne legyen feltűnő a távolmaradásunk.

– Bejártam estig, a vacsiig a tábort, megnéztem a strandot, találkoztam a többiekkel is, de semmi megjegyzés vagy célzás nem történt arra vonatkozólag, hogy én a tanárainkkal lakom. Ez nagyon jó volt, mert könnyebb volt a beilleszkedés.

Mikor sétáltam vissza az étkezde felé, a gondolataim a délután történtek körül forgott. Feltettem magamnak a kérdést,- most hogyan tovább? – Akkor mint a lányoknak, nekem is elvették a szüzességem? A fütyim elég furcsán éreztem, mert eddig nem bújt ki úgy a bőréből, most meg állandóan kíváncsiskodott.

Gondoltam megkérdezem estére a bölcsektől,- mivel közölték, hogy ezzel még nincs vége a mai szeánsznak.

A vacsora egyszerű volt. Krumplipaprikás meg vegyes savanyú, hozzá egy szelet kenyér. Ez a vacsora volt az első életemben ami kegyetlen hosszúnak tűnt nekem. Mikor mindenki végzett az étkezéssel az egyik fiú felvetette, hogy nincs-e kedve a társaságnak éjszakai fürdőzéshez.

Egyöntetű hurrázás fogadta. Klári tanárnő pillanatra lehűtötte a kedélyeket,

– Fiúk-lányok csak óvatosan, tudom miben sántikáltok, nagy körültekintetéssel a fürdőzést, mert könnyen hazaküldenek bennünket.

Először nem értettem mi baj abban, hogy éjszaka fürdenek és ennek hangot is adtam, mire harsány kacagás tört ki.

– Gyere ki Bandi aztán meglátod. Tanácstalanul néztem pártfogóimra akik szintén nevettek naivságomon.

– Rendben gyerekek, tíz órakor találkozunk a parton, addig mindenki csendesedjen el.

Elhúzódtunk a barakkba mi is, vagyis elé kiültünk. Csodás volt az este és meleg. A nap már régen lement, de meleg köntösét itt hagyta. Egy szál kis sortban és ingben melegem volt, nemkülönben a két nő akiken tudomásom szerint kis nadrágon és blúzon kívül semmi nem volt szintén.

Beszélgettünk erről-arról és szóba került a fürdőzés. Gyorsan kitértek előle, hogy nem fontos, de gyanút fogtam, ha minden fiatalnak jó akkor nem lehet rossz.

Végül kötélnek álltak és Ibolya mondta meg mit is rejt magában az éjszakai fürdőzés.

– Magyarul Bandikám mindenki meztelen. Mi nem mehetünk közéjük, bár jó lenne, mert nagyon izgató dolog számunkra is.

– És ha egy kicsit elhúzódva oldalt nem feltűnőn csinálnánk? – próbálkoztam.

– Majd meglátjuk milyen sötét lesz, ha téged is feldob a dolog Klári, akkor megyünk.

Mindketten Klárira néztünk és vártuk a válaszát.

– Rendben, én már rég eldöntöttem, mikor Bandi javaslatát hallottam, de azután én irányítok itthon és az éjszaka az enyém. Jobban mondva közös de azt tesztek amit én akarok.

– Úgy lesz mondta Ibolya – és oly érdekesen nevetett, hogy lúdbőrös lett a hátam a melegben.

Tíz óra már jóval elmúlt mikor előkerültek a nagy törülközők és magunkra csavarva kimentünk a partra. Azt hittem a szemem káprázik. A sekély víz tele meztelen fehér popsival, mellel s a parton szaladgáló fiúkkal, lányokkal. Az egyik kis bokorra terítettük a törölközőnket és belevetettük a habokba magunkat. A két nő nem tágított mellőlem és ennek meg lett az eredménye. A vízben mindketten elkaptak és a forró testükkel hozzám simultak. Nem sokat kellett a reakcióra várni, mert Klárika megtalálta s meg is markolta. Csak simogatta ölét vele s tette ezt Ibolyával is aki szintén odafordult.

Csodálatos volt a Balaton vize, bársonyos és a nap melege kellemessé tette. Nem véletlenül érezte magát oly önfeledt vidámságban mindenki, s csak víz nyújtotta lehetőségekkel törődött a jótékony lepellel, amely takarásában egymással lubickoltak a párok.

Kacarásztak, de víz alatt szorgosan tevékenykedtek. Könyörgőre fogtam a szót: – Kíméljetek! Nem sokáig bírom már!

– Nem is kell sokáig visszatartanod magad Bandika, mert felmegyünk a faházba csak egy kicsit lenyugtatjuk, mert még valaki meglátja és elkívánja tőlünk – ezen aztán harsányan nevettünk.

Tőlünk nem messzire a csapat nagy hancurozásban volt, így senki sem hederített ránk mikor a vízből kilépve „a kis delit” fogva vezetett a bokorhoz a két nő. Magunkra kaptuk a törölközőnket és sietős léptekkel mentünk vissza a faházunkba.

– Bandikám várj egy kicsit, ki kell mennem – szólt Sára.

– Addig te is igyál a teából, mert kiszárad a szád annyit mesélsz, mi meg szájtátva hallgatunk. Nagyon hasonlít az én fiatalkoromra a történet, mintha az ismétlődne meg.

– Editkém, hogy tetszik a történetem? Nem ítélsz el, vagy nevetsz ki? – kérdezte csók kíséretében.

– Nem Bandikám. Nagyon élvezem a történeted és az igazat megvallva így kettőnk közt szólva, irigykedek is egy kicsit. Már a történet felénél teljesen benedvesedett a bugyim.

– Editkém! Kárpótollak ha lefekszünk. Rendben?

– Alig várom Bandikám – és kapott egy puszit, mert már jött Sára és a történetet folytatni kell.

– Hú-ha gyerekek, teljesen beindultam a történettől, szabad ilyet tenni egy idős asszonnyal? – mondta nevetve.

– Akkor ne folytassam? – kötözködött Bandi.

– Na azt próbáld meg vágtuk rá mindketten egyszerre.



Nos ott hagytam abba, hogy visszatértünk a faházba. Ugyan átestem a tűzkeresztségen, de nagyon bátortalan és ügyetlen voltam még. A két nőnek ez felettébb tetszett, hogy az iránymutatásuk alapján történik minden. Nem lehetett különbséget tenni, így visszagondolva kettejük fantáziája közt. Klárika nagyon szeretett a délceggel játszani, míg Ibolya öle kényeztetésére helyezte a hangsúlyt. Ezt a tevékenységemet felváltva kellett alkalmaznom mindkettőjüknél. Értettek hozzá miként késleltessék a csúcs eljövetelét. Amint hármasban lettünk Klárika ágyra lökött és munkába vette a kis delit, Ibolya pedig a szokásához híven fölém guggolt s felkínálta magát. Időnként cseréltek, de Klárika az ölem és annak virágát kényeztette előszeretettel. Ibolya megtanított arra, hogy mikor a nyelvemmel izgatom egy időben ujjammal is hatoljak be s izgassam belül.

– Ma este-éjjel nem engedjük, hogy gyorsan elmenj Bandika! – közölte velem Klárika, csak lassan és pillanatokig hatolhatsz belénk s ezzel nyomatékot is adott a dolognak, mert ráült és kéjes mozgásba lendült, majd átadta a helyét Ibolyának s ez így ment hosszú ideig, mígnem könyörgősre fogtam, hogy nem bírom tovább, vagy szétrepedek vagy valamelyiküket elárasztom a nedvvel.

A „ kis delit” közre kapták és magukra spricceltették a nedűt.

– Nevetve közölte Klárika éjszaka ha pihentünk, aki előbb ébred az elkap Bandika. No képzelhetitek, hogy éreztem magam, de nem volt mit tennem. Az igazság az, hogy az új szituáció nagyon tetszett s igyekeztem mindent megtenni a boldogságukért, mert az nekem is maga a csoda volt így. Csak abban reménykedtem, hogy a két hét nem így fog lezajlani, mert akkor csak a sapkám kerül haza. Nem sokat tévedtem, de az első napok vihara csendesült egy kicsit és kíméletesebbek lettek az éjszakák, de minden lehetőséget kihasználtak.

Az életem első nyaralása egy életre szóló élménnyel gazdagított és megtanított szeretni és értékelni a másik nemet.



Azóta nem volt ilyenben részem, mindaddig, míg meg nem ismertelek benneteket, különösképp téged Sára. Az első este amikor bizalmadba fogadtál és elvezettél arra az útra, amelyre gimnazista koromban két csodálatos negyvenes nő vitt fel s azóta csak álmaimban és ábrándjaimban volt jelen a csoda.

Szívesen és örömmel fogom venni a jövőben is az útmutatásaid Sára és a beígért élettapasztalatod átadásával Editkémnek a mennyei boldogságot megteremteni, mivel nem titkolt vágyunk, hogy a közös együttlétünk legmélyebb harmóniában és gyönyörben teljen el.



– Köszönöm ezt a csodálatos történetet tőled Bandikám. Ma már nem, mert eléggé tömör volt az este és elfáradtam a napközben történtekkel együtt. Holnaptól én kezdek mesélni s választ kaptok sok-sok kérdésre, akár kérdezés nélkül is. Említettem, hogy alapjában véve normális gyerekként születtem, csak a körülmények alakulása elvezetett engem egy olyan útra amely nem a szokványos mindennapi megszokott formát jelentette.

– Jó éjt gyerekek! Gondolom ti még váltotok egy pár szót, én elbúcsúzom.

Mi Bandimmal visszavonultunk a szobánkba és alig vártam, hogy az ajtó becsukódjon, mert azonnal elkezdtem letépni a ruhát róla, mert teljesen beindultam az est folyamán. Csodás éjszakának néztünk elé.

Holnap hallgatjuk Sárát és életét.



Főagronómus





Az élet gyerekek furcsa dolgokat tud produkálni. A szövetkezet főagronómusa megint csak a múltba vezet vissza. Valamikor ha jól emlékszem hetedik évemben nyári vakációmon történt meg egy eset. Mielőtt elmesélném ki kell jelentenem, hogy az úriemberhez csupán baráti szálak kötnek. Kölcsönösen tiszteltük egymást. Úgy tíz év korkülönbség lehet köztünk, mert mikor a papája a nagyimnál tette a szépet s kezelte a földjeit akkor még a világon se volt. A papája későn nősült, úgy tudom a nagyi halála után csak. De pontosan nem tudom, nincs hiteles információm róla, mivel akkoriban érdeklődési köröm az életkorom miatt is teljesen más irányban volt elfoglalva, azokat a dolgokat, amelyeket meg kifürkésztem, azok elraktározódtak valahova hátulra az agy mélységébe és csak hasonló szituáció folytán jöttek elő tudati szintre.



Nos akkor helyezkedjetek el kényelmesen és elkezdem életem történetét mesélni. Csak azt kérem tőletek, hogy ha kissé előre szaladok szóljatok, mert lehetséges – nem a legpontosabb időrendbe rakom, de igyekszem. A lényeg ugyanaz csak az érthetőség kedvéért kell a láncszemeket amelyek az évek során egymásba fűződtek, helyesen illeszteni.

Itt hogy a főagronómus említést tett rólam, ebből az időből indítom a történetem.

Bevezetésként egy kicsit a szüleimről is mesélek, de mivel elég fiatalon elveszítettem őket, így sok közös emlékem nincs velük. Sajnos nem úgy alakult az életem, hogy mint más gyerekek kiélvezzék a család nyújtotta boldogságot és felhőtlen ifjúság érzését.





Sára gyermekkora





A kisváros ahol laktunk élte a mindennapos nyugalmas hétköznapjait. Amennyire visszaemlékszem nem történt sosem olyan esemény ami lázba tartotta volna az embereket.

Apám egy jó nevű ügyvédi irodában dolgozott,mint fogalmazó. Tisztes jövedelemmel, így anyám nem járt el otthonról. Annyi nem volt, hogy szolgálót tartsunk ami akkor divat volt az előkelő házaknál. Apám a legjobb nevelést biztosította számomra a legelőkelőbb lányiskolában, ahol a város tehetős polgárainak a lányai kapták a nevelést. Ami sok esetben nem jött be, mert az elkényeztetett hölgyek különleges úri alűrökkel rendelkeztek, aminek a továbbiakban meg is lett az eredménye az érdeklődési körömet illetően.

Anyám a kor divatja szerint öltözött, kimondottan csinos és nagyon szép gesztenyebarna hajú asszony volt, ugyanolyan mély barna szemekkel s csodás szempillákkal. A korzón vasárnaponként mikor a templomból jöttünk a férfiak meg-megfordultak utána. Anyámnak voltak furcsa szokásai amelyek rám is átragadtak,hozzászoktam és most így sok-sok év távlatából visszagondolva kapok magyarázatot arra miért is történt ami megtörtént s sok dolog miért is volt természetes nekem.

Kicsit előre szaladtam, de most szép sorjában az események amennyire az emlékek engedik és nem törlődtek az évek alatt.

Apámról csak egy kifakult fénykép maradt. Alig voltam hat éves mikor kitört a háború. Ennyi idő távlatából az emlékképek a szülői házról és berendezéséről nagyon homályosak és hiányosak.

Anyám, mint említettem nem járt munkába az otthont tartotta rendben. Szépasszony volt, hosszú gesztenyebarna hajjal, amit reggelente hosszasan fésült és különös gonddal font a tükör előtt egy tömött hosszú fonattá. Ezek a reggeli szertartásos tisztálkodások egész életemre mély nyomot hagytak bennem. Akkoriban még nem voltak ilyen flancos fürdőszobák pláne ekkora kényelemmel. Egy kis helyiség volt kinevezve erre a célra, legalábbis a középosztálybelieknél, a szegényeknél maradt a konyha, de a gazdagabbak már akkoriban megengedhették maguknak a fürdőszobát. Egyszer volt alkalmam látni az egyik osztálytársamnál és elhatároztam, hogy egyszer lesz nekem is olyan.

Tehát.

A szobából jól lehetett látni a fürdőhelyiséget, ahol hálóruháját lassan engedte a padlóra és hajol a nagy fehér mosdótál fölé, hogy először felülről alaposan mossa meg gyönyörű kerek melleit nyakát teljes felsőtestét. Különös gondot szentelt minden pontnak.

A székről mikor letette akkor úgy alakította, hogy a nagy állótükörrel szemben legyen. A mosdótál fölé guggolva a mosdókendője segítségével vastag habot képzett az illatosított háziszappanból és átszellemülve simogatta altestét. Ez a szertartás minden nap megismétlődött s közben a nagy tükörben kíváncsian nézte, valósággal élvezte a rituálét, amit a fürdés okozott.

Csendben ültem a sarokban lélegzetem is visszafogtam nehogy megzavarjam anyu fürdését. Még kicsi lány voltam, de valami érdekes bizsergést éreztem magamon végigfutni, amit akkor nem tudtam be másnak, mint hogy fázok. Ma már teljesen más színben tűnnek fel az akkori érzések.



Szobáink a főutcára néztek és rajtuk zsalugáterek.

Az ablakokon kétszárnyas zsalugáter nem volt teljesen soha leengedve. Nem is lehetett, annyi haszna volt, hogy éjszaka nem kellett fényt gyújtani. A szobám közvetlenül a szülők mellett volt s az ajtó állandóan nyitva, mert az enyémen nem volt ablak és a beszűrődő fényben tudtam tájékozódni vagy anyu, ha éjszaka átjött megnézni, hogy alszom-e.



Sokszor hallottam mikor anyu mondta apunak. – Várj míg megnézem alszik-e! Nem tudtam miért fontos, hogy aludjak akkor, de jobbnak láttam úgy tenni.

Ilyenkor még szorosabbra zártam a szemem nehogy kikapjak. Ami ezután után történt a másik szobában,- azok a furcsa ismeretlen hangok, megmagyarázhatatlan suttogások, sóhajok a szülők felől nekem mind idegenül hatott, s nem tudtam mi van a háttérben. Mikor meggyőződtek arról hogy alszom, mindig akkor történtek olyan dolgok amik egy idő után felkeltették az érdeklődésem.

Vajon mi is lehet az, amit ilyen titokban kell csinálni és éjszaka? Mert ezt igazán nem értettem, mivel nem titkoltunk a családban semmit egymás elől. Elhatároztam, hogy bátorságot merítek és a következő alkalommal megnézem és megtudom a hangok okát.

Egyik éjszaka mikor az apa jött megnézni, hogy alszok-e, valami furcsát láttam, amit eddig nem.

A papán nem volt ruha s a beszűrődő holdfényben teljesen kivehető volt minden.

A mamát, hogy sokat látta fürdeni mezítelen most teljesen összezavarodott minden elképzelésem a papa láttán.

Egy-két ponton teljesen más mint mi, – felül mellei nem voltak és alul, valami hosszú volt. Azt hittem kihallatszik milyen hevesen kalapál a szívem s még ha lehetett jobban összeszorítottam a szemem.

Mikor a papa visszatért halkan súgta a mamának: – alszik mélyen a kicsi.

Amint hallottam, hogy az ágyra fellépett a papa, bátorságot merítettem és lábujjhegyen az ajtóréshez osontam.

A holdfényben misztikusnak hatott amint az ágyon a mama hol felül, hol alul volt csodálatos teste ringott s a gesztenyebarna hajzuhatag mint a vágtázó lovak sörénye úgy csapódott ide-oda a testén. A hold fénye felrajzolta a szoba falára a szülők mozgását. Miközben ez történt köztük akkor tört fel a sóhaj és suttogás s már így közelebbről kivehető szavak voltak, amelyeket ugyan nem értettem, sőt a jelentőségét sem, de mindketten ilyenkor vadabbak vagy lassabbak lettek.

Ezekből még nem értettem semmit, de azt tudom, hogy másnap még gyengédebbek voltak egymáshoz és a mama fürdőzése még tovább tartott és olykor dúdolgatott is valami dalocskát, de erre már nem biztosan emlékszem.



Kis kitérő után jött el az ominózus nap, amit nem lehet kitörölni az emlékezetemből soha. A postás egy levelet hozott délelőtt, anya borús arca mindent elárult a tartalmáról, – nem jó hír volt az biztos.

Amikor a papa hazajött akkor bontották fel közösen, akkor a papa arca is komorrá vált a mamát a zokogás rázta.

Ettől fogva a házban nyomasztó volt a hangulat a meghitt éjszakákat egy viharos éjjel kivételével a szomorúság lengte körül.



Eltelt egy év és időnként jött levél a papától, olyankor a mama mosolygott és boldognak látszott, de utána megint visszazuhant a melankóliába. 1916 nyara volt, mikor olyan hírek érkeztek, hogy nagy veszteségek keletkeztek és a papa is elesett, de hivatalosan senki nem erősítette meg, így anyu még reménykedett.



Időnként az irodából meglátogatott bennünket apa egyik fogalmazó társa, hogy érdeklődjön tudna e segíteni valamiben, nem-e szenvedünk hiányt. Anyám sóhajából ítélve egy valaminek érezte nagyon hiányát, amit az apám távolléte okozott, de ezt én nem értettem akkor még.

A látogatásai egyre sűrűsödtek Artúr bácsinak és édességgel meg ajándékokkal halmozott el, anyut meg mindig egy nagy csokor virággal lepte meg.

Az egyik ilyen látogatás alkalmával különös dolog történt. Artúr bácsit útközben elkapta egy hirtelen kerekedett nyári zápor és amit anyunak szánt virágot megtépázta a szél, de legfőképp ő aztán teljesen átázott. Amint belépett a házba, onnan amerre ment mindenütt vízcseppek mutatták az útját. Anyu mindjárt hozott egy köntöst az apu ruhatárából, és ráparancsolt, hogy a fürdő-helységben mindent dobjon le magáról, nehogy megfázzon. Először húzódozott megtenni Artúr bácsi, de anyu erősködött és ellentmondást nem tűrve leparancsolta róla a ruhát. Akkor a mama olyan lázban volt, hogy alig tudta magát csillapítani, talán olyannak csak akkor láttam, mikor meglestem őket.

Elállt az eső, s ahogy jött olyan hirtelen el is állt. A nap teljes pompájával ragyogott. A mama megkérdezte nincs-e kedvem az udvaron játszani amíg jó az idő. Hogyne lett volna kedvem s kimentem az udvarra a hintához, nagyon szerettem. Nagyban löktem magam a hintán mikor eszembe jutott, hogy az alvós babám benn maradt s azt ki nem hagynám, hogy ő is velem hintázzon.

Leállítva hintát bementem a házba, jobban mondva a lakásba, nem csaptam zajt mert a mamáék nem jöttek elő amit furcsálltam is. Kis kobakomban nem állt össze a kép vajon merre lehetnek, mikor a háló felől halk neszezést hallottam. Óvatosan lépkedtem zajt ne csapjak, mert nem tudtam mi vagy ki adja ezt a hangot. A hálószobába belestem és tágra nyílt a szemem. Az anyu Artúr bácsinak valami furcsán adott életmentést, mert biztos rosszul lett a vihartól. Előtte térdelt és szorosan az öléhez simult s annyira el volt ezzel foglalva, hogy engem észre sem vettek. Én akit jól neveltek nem zavartam meg az idősebbeket elfoglaltságukban. Megfordultam és a babámmal kimentem játszani a hintához. Csak nem hagyott a kisördög békén, mert izgatott a dolog, mit is csinálhatnak benn a mamáék. Újból belopóztam, és most már azt láttam, hogy Artúr bácsi teszi anyával ugyanazt. A mama lábai a bácsi nyakában és ő meg fel akarja fújni alulról. A végére járok gondoltam, és a lesállásomban maradtam. Egyszer csak az Artúr bácsi amit anya felfújt neki, elbújtatta a combjai közt. Innen már tiszta sor, mert ilyet apuval is csináltak, és olyankor nagyon kedvesek voltak velem.

Artúr bácsi sűrűn volt ezután nálunk és nem volt már feltűnő nekem se ha nem volt teljesen felöltözve. Volt olyan eset is amikor ott aludt, hogy a mama ne féljen.

Hetedik évembe léptem ezen a nyáron és a nagyi üzent, hogy beküldi a városba szolgálót értem, s a vakációt töltsem nála. Egon bácsi sincs otthon, mert ő is a fronton van. Apu egyetlen bátyja, vagyis testvére ő.

Úgy is történt a mama olvasta a levelet nekem, hogy a nagyi mit írt. A szolgáló a megbeszélt vonattal jött értem s vett át a mamától. Ez számomra minden évben egy nagy kaland volt, a vonatozás. A füstös mozdonyt megcsodáltam minden alkalommal. A Rabicfalva állomásán a nagyi várt a lovas-kocsissal és mentünk be a faluba. Az állomás jóval kintebb esett a falutól. A nagyi is egyedül élt, mert a nagyapa kivándorolt, ezt akkoriban így mondták. Nagyanyám nem volt túl öreg, korához képest jól tartotta magát. Akadt kérője nem is egy,de mindig azzal szerelte le őket, hogy csak a vagyonért akarják senki sem csak őt egyedül. Egon bácsi ugyan nem bánta volna ha viszik,mert akkor nagyobb kanala lett volna háznál, de nem volt szerencséje neki ebben. Kérdezgetett a nagyi mi van otthon. Én kis őszinte emberke lévén válaszolgattam, nem is sejtve, hogy a nagyi alattomban kikérdez az otthoni dolgokról. Mondtam neki, hogy anya nagyon sírt a levélnek,de azt mondta nem adja fel, haza kell jönni az apunak.

Meséltem neki Artúr bácsiról is, hogy sűrűn látogat el hozzánk és akkor kapok csokikat az anyu meg csak virágot, én jobban járok mert ezt meg lehet enni és finom. Meséltem neki, hogy hogyan gyógyították egymást mikor Artúr bácsi annyira megázott, hogy meztelenre kellett neki vetkőzni. Anyu szárítgatta és melegítette fel. A nagyinak azt hiszem vérben forgott a szeme vagy csak belerepült valami azt nem tudom, de valami csúnyát mormogott a fogai közt.

Nagyon szép időben indult a nyaralásom. A nagyi a szomszéd kisgyerekeknek is megengedte, hogy a portáján játszanak s így nekem lettek játszó pajtásaim. Nem is hiányzott az otthoni hinta.

Már jól benne jártunk a vakációban mikor egy reggel korábban ébredtem mint egyébként szoktam. Halk szóváltásra lettem figyelmes. Nem lett volna feltűnő egyébként csak a házban tudomásom szerint a nagyin és rajtam kívül senki sem tartózkodott, – vagy tévedtem? Mert a szolgáló a ház ellentétes oldalán volt elfoglalva.

Úgy ahogyan voltam pizsamában és mezítláb kiosontam a verandára, de nem onnan jöttek a hangok, amelyek most már kivehetőbbek voltak.

A nagyi szobája felől jött a társalgás, amit furcsállottam, de azért tovább lopóztam. A háló ablaka mint az én szobámé is a verandáról nyílott s meleg nyár lévén csak a sötétítő függönyök voltak behúzva a kíváncsi szemek elől no meg a felkelő nap első sugaraitól.

A sötétítő mögül jött a hang.

Hol a nagyi mondott érdekes szavakat, amelyeket nem ismertem, hol pedig a bácsi akivel beszélgetett. A nagyi hallottam amint mondta a bácsinak, hogy elég kemény vagy már, gyere hatolj be ne csigázz tovább. Biztos valamit a levelezős asztallal csinálnak, mert panaszkodott rá a nagyi, hogy nehezen nyílik és kell egy mesterembert hívni hozzá. Addig sündörögtem, hogy felfedeztem a sötétítőn egy kis rést amin beláttam a szobába. Ami legelőször is feltűnt az volt, hogy a nagyin nem volt ruha amit felettébb furcsállottam, mert így nem szokás mesterembert fogadni.

Tovább szemlélődve az illető mesteren sem volt ruha és a nagyi lehajolva mintha keresne valamit a bácsi meg lökdöste, hogy igyekezzen megtalálni. Még nem láttam a nagyit levetkőzve ezért alaposan megnézem. Az ötvenes éveiben járt ekkor a nagyi és abszolute nem látszott rajta a kora. A mellei ugyan megereszkedtek egy kicsinyt, de még sok fiatalabbal felvehette volna a versenyt. Mikor a bácsi leült az ágy szélére akkor látszott mit is csinálnak, hát olyat, amit az anyu szokott Artúr bácsival. A nagyi nagyon élvezte amit csinált, mert megfeledkezett mindenről, nevezetesen rólam, hogy egy nyolc esztendős kíváncsi kislány megláthatja őket. Mikor végeztek a bácsi hosszan csókolta a nagyit, aki arra kérte, hogy legközelebb este jöjjön, ne lássa senki, mert a falu egyből a szájára veszi. Azért valamit nem értettem, a nagyi haragszik anyura, mert Artúr bácsizik és most ő sem volt más.

Végül is a férje él valahol a nagypapa, ő meg szeretőt tart. Nem tudom én ezt miért van. Ha rossz lenne, nem csinálnák.



Visszamentem a szobámba és megmosakodtam, utána felöltöztem. A konyhában már a szolgáló készítette a reggelit, úgyhogy éhen nem maradok. Kérdezte is,hogy nem a nagyival jövök reggelizni, mondom neki a nagyi valami mesteremberrel tárgyal.

– Kivel? – kérdezi ő. Nem tud róla, hogy valami elromlott volna. No majd megkérdezi a nagyit ha jön. Nemsokára a nagyi is előkerült, de már akkorra túl voltam a reggelin és készülődtem az udvarra játszani.

A szomszéd gyerekek már itt csiripoltak. Elmenőben hallottam amint a szolgáló megkérdezte a nagyit, hogy mi romlott el, mert én azt mondtam, hogy volt egy mester bácsi aki a nagyi szobájában szerelt. Gondolom a nagyi fülig piros lett, mert mikor lehozta nekünk a nagy tábla csokit, ami nem jellemző rá, még akkor is volt az arcán a piros színből.

Ettől kezdve nagy becsületem volt és a nagyim mondta, hogy nem kell ám otthon mindenről beszámolni, lehetnek nekünk kis titkaink is. Megígértem neki, mert nem értettem a titok és a mesterember közti összefüggést, de ha ő mondja, akkor így van. Csak iskolakezdésre mentem vissza a városba. Még mindig nem volt hír a frontról. A nagyi is állandóan figyelte Egon bácsi miatt is,mert a papát nem várta már haza. Mondta egyik este az elutazásom előtt, hogy érzi azt csak egy fia van már. Már benne jártunk az őszben mikor jött egy levél a faluról, hogy rokkantan, de hazajött Egon bácsi. Megerősítve azt a hírt amit már széltében-hosszában beszéltek, hogy a papa egész egysége elesett.

Most már hivatalosan is árva lettem. Anyu elsiratta, tudj Isten hányadára. Ma csendes volt minden, Artúr bácsi sem jött, betartva az illendőséget.

Karácsony táján jött levél a faluból a nagyitól. Teljesen más hangvételű, mint eddig, ezen anyu is meglepődött s kérdőn nézett rám, mintha ludas lennék a dologban, pedig csak egy nagy titkot tudok a nagyiról. A levélben a kérése állt, hogy Egon bácsi jön be a városba hivatalos ügybe s ha lehetséges biztosítsunk vagyis az anya szállást neki. Anya válaszolt postafordultával, hogy semmi akadálya a dolognak ez csak természetes. A levél további része nekem szólt,- jövő nyárra megint vár az iskola szünetre. Majd beszélgetünk Egon bácsival s nem lesz a karácsony sem unalmas. Akkor még nem tudtam mi a jövetel célja.



(folytatása köv.)

Cím: Sára (1 rész) +18
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Maszong József
Beküldve: January 23rd 2013
Elolvasva: 2957 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]