A test, szellem és a lélek
alkotói az embernek,
képviselve azt a létet,
mit megjelenít az élet.
Az ember nem elszigetelt,
érzékeli környezetét
ingerekkel, kölcsön hatva
beépíti tudatába.
Tudata az embereknek
szabad választást jelentnek,
választásuk „itten és most”
meghatározza a sorsot.
Múltnak a tapasztalata
és ennek a tanultsága
gazdagítja a tudatot,
vagyis az információt.
Mint egy karmester, a szellem,
belső képként az emberben,
jelenít elvárásokat,
mely cselekvésekké válhat.
Az embernek attitűdje
viselkedésének tükre,
társadalmi vetülete
az, hogyan van elismerve
Az erős érzéki inger,
mely befér az attitűdbe,
átváltozik érzelmekké,
tudattalan cselekvéssé..
Ekkor a lélek irányit,
kikapcsolva a szellemit,
összhangban a belső képpel
a szív ritmusával éltet.
Cselekvésünknek jelene
befolyásolja éltünket,
kihatása a jövőre
sorsunk előidézője.
Végtelen létünk szakasza
életünk, mely azt tartja,
végessége látszólagos,
szakadt méretekben valós.
A szakaszos fraktált érték
lelket gazdagító mérték
az életnek fonalában,
életcélunk irányában.
Szakaszosodott éltünkben
rálátunk a végtelenre,
lelünk éltünk értelmére,
a végtelent nyújtó létre.
Boldogságként értelmezzük
mindazt, amit így cselekszünk,
összhangban alkotóinkkal,
lelkünk szimfóniájával.
Életszakasz közti hézag
az emberi szabadságnak
nyújtja lehetőségeit,
újabb szakasz kezdeteit.
Szimfonikus az életünk,
ezért kell mindent megtennünk,
a hangszerek sokaságáért,
életünk szakaszosságáért.
Harmóniánknak alapja
életünk boldogulása,
átélt szakaszt váltunk újjal,
végtelen élet látszattal.
