[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 201
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 202

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Az író és a lány



Ó az Internet! Vágyak hajója. Tündérek és varázslók lakhelye. Itt minden nő Vénusz lehet és minden vénülő bakkecske ifjú titán, csak össze ne keverje az álmokat a valósággal.

Ádám és Éva ebben a csalfa világban ismerkedtek össze.

Évát a magány, Ádámot a kíváncsiság hajtotta ezekre a képzeletbeli mezőkre.

A lány a maga húsz évével már túl volt egy nagy csalódáson, bezárkózott és elbizonytalanodva mozgott a világban. Szürke és egyre szürkébb lett sokadik adminisztrátorként dolgozva egy állami vállalatnál. Egyetlen társa Stefi, a Golden retriever volt, neki sírta el minden bánatát, fáradságát egy-egy kimerítő nap után. Az interneten csak nézelődött, olvasgatott, de a fórumokon nem kapcsolódott be a többiek fecsegése. Végül talált egy kutyás posztot. Ez érdekelte. Kicsit megbátorodva maga is feltett időnként egy-egy kérdést Stefi tartásával kapcsolatban.

Adám öregedő író volt. Az interneten nem a nőket kereste, mint annyi sóvár ifjonc, inkább új tapasztalatokat gyűjtött mindazzal kapcsolatban, aminek lassan a perifériájára sodródott. Talán akad valami téma a következő könyvéhez? Meg aztán a kutyája! Imádta az állatokat, és ha lett volna ideje, maga is beállt volna az ebtenyésztők népes táborába. Így is írt néhány kutyás jegyzetet és nemcsak a helyi lapokba. Sőt egy kisebb füzete is megjelent, amit szinte szakkönyvnek fogadtak el, pedig csak saját megfigyeléseit, kutyás élményeit írta le benne.

Mindez elég volt ahhoz, hogy Ádám és Éva megismerkedjen egymással, bár a lány Pesten, a férfi Torontóban élt.

Ádám, ha látta, hogy a kutyások közül senki nem reagál Éva kérdéseire, mint régi, tapasztalt kutyabarát, udvariasan válaszolt mindenre. Ez a patronálás a fórumról lassan áttevődött a magánlevelezésre és nem sokáig korlátozódott a kutyatartás speciális kérdéseire.

Az írót meghatotta és egyre jobban érdekelte a lány naiv tartózkodása, Éva pedig szinte szívdobogva várta a távoli e-maileket. Végre van valaki, aki megérti, aki tanítja, aki foglalkozik vele! Már ott tartottak, hogy napi három-négy levelet is váltottak és ebben az időeltolódás sem jelentett akadályt. Kicserélték kutyáik fényképét, majd saját gyerekkori fotóik kerültek sorra. Végül Éva rászánta magát, valamint kevéske zsebpénzét, és csináltatott magáról egy új fotót. Maga is elcsodálkozott, milyen szép a képen. Azonnal elküldte az írónak és szinte remegve várta, hogy ő is meglássa levelezőtársa vonásait.

Mindeddig a koruk szóba se került, de most az író elgondolkodott. Kiválasztott egy jó portrét, de természetesen nem diákkorából, mert nem akarta Évát becsapni, hanem olyant, ami úgy érezte, hogy a valóságot mutatja, amilyenek ma is látja magát, amikor néha tükörbe néz, bár a fotó talán már tíz éves is lehet.

(Na, megvolt az már húsz is, ha nem több, de ettől tekintsünk el, hiszen Budapest és Torontó között még légvonalban is nagy a távolság.)

Minden gondjukat, örömüket megosztották. Ádám elküldte legújabb novelláit, aktuális cikkeit, Éva Budapestről, mit a világ legszebb helyéről beszélt. A levelek pedig egyre forrósodtak. Különösen a lány szerette volna végre a valóságban is látni, karjai közé szorítani Ádámot.

A lány szenvedélyes rajongása az írót is lenyűgözte:

Miért ne találkozhatnánk? Hiszen ez talán az élet utolsó ajándéka, az igazi, nagy szerelem érintése, amit nem szabad eldobni.

A Sors pedig megadta a lehetőséget.

Ádám meghívót kapott egy lengyelországi kutyakiállításra. Mi lenne, ha Budapesten át utazna, és a kiállítás előtt a lánnyal töltene pár napot? Még minden lehetséges!

Gyors levélváltás. Egyeztették az időt. Éva a repülőtéren fogja Ádámot várni.

- Ezer közül is megismerlek -ragyogott a lány.

***

Eljött a nap és eljött az óra, amikor találkozhat végre egymással a pár. Éva már a menetrendben jelzett idő előtt egy órával ott volt a repülőtéren. A gép persze két órát késett, ami igazán csekélység a sok hónaphoz képest, amit Ádám utáni vágyakozással töltött.

***

Végre.

Még átveszik a csomagokat, aztán kezdenek kiszállingózni az utasok a váróba.

Éva időnként a kezében szorongatott fotóra néz és furakodik előre a várakozók között, megy… megy egyre közelebb az ajtóhoz, ahol fel kell tűnnie kedvesének.

Ádám azonnal megismeri Évát! Szebb, mint a képen… szőke haja körülrepdesi barackvirág arcát. Már közel van… Istenkém, de kék a szeme…!

A lány még mindig jobbra, ballra néz, egy pillanatra rápillant Ádámra, de tovább kutat…

Nem ismer meg!- döbben meg a férfi. Hirtelen átéli saját öregségének súlyát. Rettenetes!

Hirtelen új elhatározásra jut - Inkább csalódjon Éva úgy, hogy nem találkozunk, mintsem ráébredjen a valóságra…

Gyorsan elfordul, és az Információhoz siet. Pár sort ír egy cetlire:

Közös barátunk Ádám, megkért, hogy adjak át egy üzenetet. Váratlanul megbetegedett, és csak egy későbbi géppel utazhat Varsóba. Sajnos, az közvetlen járat és így nem találkozhatnak.

Üdvözletét küldi: G. B. Shaw - írja alá némi iróniával - ez a lány úgyse tudja ki az.

***

A cédulát letette a pultra.

- Adja át annak a szőke hölgynek, aki ott jön és nyilván érdeklődni fog. Nem. Nem akarom személyesen, hiszen nem is ismerem. Csak szívesség. Igen. Szívesség…

Aztán, ahogy elindult, magába roskadva mormolta maga elé:

- Megöregedtem. Ő fiatal. Majd elfelejt. Én meg talán írok belőle egy szívfacsaró, könnyes novellát.




Cím: Az író és a lány
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Kamarás Klára
Beküldve: May 23rd 2013
Elolvasva: 767 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]


Piroska54 2013-06-02 18:08:38
Top of All
Most azon gondolkodom, hogy jól tette-e az író amit tett. Valószínü igen a válasz. Nagyon tetszett a történet. Gratulálok!


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds