Megbújva lelked tested börtönében
Keresi nap, mint nap földi életednek
Valódi eredetét. Tán megleléd.
Felismered-e, miért e létezés?
Hosszú a magányos út, ha nincs, ki vár,
S végtelenben bolyongsz, hogy rátalálj.
Mindig, és mindenkor veled van, csak láss,
Mert fel kell vállalni, ha veled vibrál.
Nézz szét, érezned kell a rezgést, és tudd:
Nincs itt körben semmi, ami nem Te vagy,
Mert mindent Te rezgetsz, a többi tévút.
Hisz e Világ nem Te, meg Én, hanem MI!
Ami nem Te vagy, az nem rezeg veled,
Ami nem Te vagy, az nem is létezik.
2013. március 19.
