Hitem Isten, de égi mennyországán kívül
a boldogság hazája Magyarország nekem.
Ha ház a Föld, ez ország a ház körül liget,
dús illatok susognak a gazdag földeken.
Garadna víg patakja csobogva üdvözöl,
akár a Nap az égen, ha egyszer meghalok,
partján a harmatos fű szikrázó zöld smaragd,
s ezüst vizén a napfény arannyal telt marok,
s lágy-ezüstű platánfák városok főterén,
mint a leányok pőre lábszára, hajlanak,
a domb tömött karéja táncosnő keble, mely
kivillan, mert a fátyla lábát takarja csak.
Madárdal csattogása szállong a víz körül
s daluknak ritmusára iramlik a patak,
folyók színes virágját ringatja a mező
s festői képbe fogja árnyékait a Nap.
Megfürdött már a szélben a Garadna patak
függöny mögött, a lombok hajoltak meg neki,
hajlong a lomb, de ága nem szárad el soha,
mert ujjait a forrás vizében fürdeti.
