Tudatosság a lét alapja,
ez mindenkinek meg van adva,
a fejlődésünket segíti,
életünket egységesíti.
A káoszt mindig rend követi
és kiinduló ponttá teszi,
sok ellentmondás közepette
egyensúlyozó törekvése.
Nyílt rendszer, amelynek a magját,
a beleszületés adja át
mindazt, mely a személyiséget
jellemzi, az önértékelést.
Adni azt lehet, mit birtoklunk,
azt amit tudatosítottunk,
amelynek értéke számunkra
fontos, kihat adottságunkra.
Nyitottságunkra, a környezet
beépít sokszor oly tényeket,
amelyek zavaróan hatnak,
bomlasztóan meg is zavarnak.
Ez társadalmi hiedelem,
beidegződik az emberben,
nincs alapja a valósághoz,
ereje félelmet sugároz.
Tudatosságunk sem reagál,
a logikusságunk is leáll,
kész tényként fogadjuk el mindig
és így félelmünk fokozódik.
A belső hang irányit minket,
tudatalatti életünket,
belső időnk örökös harca
a fizikaival, fokozza.
Lelki egyensúlyunk csak úgy lesz,
ha hiedelmeket félretesz,
nem veszi komolyan, csak szokás
szinten kezeli és semmi más.
Fekete macska találkozás,
csak pillanatnyi megtorpanás,
nem tekinthető előjelnek,
mert véletlenek létezhetnek.
