Az életünk szakaszokban,
két állomás közé fogva,
illeszkedik hálózatba,
egységesen, egymagában.
Állomások csomópontok,
útkeresés választása,
életünk megváltozása
lehetséges, ezek által.
Az állomás egy új kezdet,
csak egy irányba vezethet,
megérkezve tapasztaljuk,
ahogyan mi választottunk.
Érkezésünk új állomás,
ezért olyan teljesen más,
megállunk és tanakodunk,
ha itten megállapodunk.
Gondolatunk, mint egy mozdony
állomástól tovább halad,
a hangjának tompulása
reményeink lazulása.
Minden állomás kihívás,
életerőnkre rálátás,
küzdő szellemünk bölcsője,
mert ez vezethet sikerre.
Mikor erőnk fogyatkozik,
lendületünk is alábbhagy,
új állomás felé nézünk,
mozdony füttye élesedik.
Új erő visz így előre,
teljességgel reménykedve,
hogy ahová megérkezünk,
biztonságban letelepszünk.
Életünknek alkonyában,
mikor erőnk egyfolytában
fogyatkozik, elveszőben,
végállomás a temető.
