[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 219
Tag: 1
Rejtve: 1
Összesen: 221

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Hol vagy Piroska? (2)

Lassan. Észrevétlenül vette ki kezéből a birodalmát... hagyta, tűrte, tegye, amihez kedve van. Kicsit "nagyságát" játszva, hogy nocsak, mi mindent megtesz ez a nő, mire képes, amit ő eddig csak egy legyintéssel intézett el.



Észrevette körülöttük a változást, és nem mulasztotta el megdícsérni. "Ügyes ez a nő!" Mennyi minden rejlik benne, amit nem tudnak sokan. Érzéke van a szépre, a jóra, és mégis a legutolsó helyen áll ez az érték? És be kellett lássa, annyi mindenre képes, amire ő nem. Akkor mégis miért ez az elutasítás mindenki más részéről az életében? Miért nem tudta a környezetével is elhitetni, ami szemmel látható, bebizonyítani, hogy milyen értékes tulajdonságai is vannak amellett, hogy züllött életet él. "Csalódás..., vagányság..., rosszul értelmezett élet?



*



Ő annál sokkalta értékesebb. Én tudom. Aki segítek neki talpra állni. Megosztom vele, amim van. Mi van nekem? Otthon? Fedél a fejem felett? Meleg. Hiszen itt a tél. Van egy lányom. Olyan, amilyen, de hozzám tartozik. Kertem, cicáim? De őket, ezeket én mind nagyon szeretem. Hol van ebbe a nőbe a felelősségtudat, hogy tennie kell egy életen át azért, hogy neki is jó legyen, legalább, mint egykoron?

Miért nem érti meg, hogy csak ennek van egyedül értelme. Csak így lehet boldogulni, egyedül is, ha kell. Így is meg lehet mutatni, hogy vagyunk valakik. Tesszük, amire szükségünk van, hogy túléljük a megpróbáltatásokat. - "Magunkra hagytak?" - Na és!? Talpra állunk. Segítséggel, vagy a nélkül.



Neki valamiért ez nem ment. Még mindig azt hiszi, hogy vagánynak, rámenősnek, férfiasnak kell lennie ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Ez már nem ő, nem az, aki volt. Az utca tette ezt vele? Ahhoz több kell, először is, hogy belássa. Elmúlt az idő. Ez a vagányság már nem illik hozzá. Megijeszti, elriasztja a körülötte lévő embereket. Még azokat is, akik ismerik, tudják, hogy többre, jobbra képes, mint amit mutat magából.



Ha belegondolok abba, hogy a börtönben, ami egy évig elvette a szabadságát, a külvilággal való mindennemű kapcsolatát megszüntette, hiszen akkor mindenki elfordult tőle, akkor miért nem tanította meg a jónak az értékelésére?... hogy változni, változtatni mindig lehet, szükséges, kell, muszáj. Csak így maradhat talpon az ember!



Miért van az, hogy még mindig győzködni kell, beszélni erről, amiről már nem lehet többet. Előbb-utóbb tenni kell! Pihenjen egy darabig, maradjon nyugton, amíg lesz annyi ereje, hogy elinduljon... - gondolta. De nem. Majd ő megmutatja. Nem lehet őt megfékezni. Bezárni. Ha menni akar, megy. De senki se tudja hová? Amit tesz, ahogy teszi, azok a „jó” emberek, az ál barátai úgy sem fogják engedni, hogy sikerüljön. Manapság nem ilyen a világ. Mindenki magáért tesz, hogy neki legyen jobb, szebb, még olyan áron is, hogy átgázol embereken, érzéseken. Ez a világ van most. Hát nem látja? Nem érzi?



Megfogta a csuklóm. Törékeny már. Mondtam, ne tegye. Ezt még egyszer ne! Egy pillanatra érezte, túllőtt a célon. Nem engedhetem, hogy eluralkodjon rajta a felfokozott érzelem! Erős, mint hiszi. De nem az, én látom. Tudom. Kapkod. Siet. Be akarja hozni azt, amit elmulasztott. Otthon, család, gyerek, unoka? Mindent elveszített. Én értem. Én tudom mit érez...



*



Most is várja a telefonhívásomat. Nem teszem! Még nem! Nem bírja tovább, és fel fog hívni? Felhívott. A lányom veszi fel a telefont. Uszít? Ezt még a lányom is felfogja. De miért? Ez így nem fog menni.



Most ott lehet – csak bízni tudok ebben – a barátjánál, aki egyszer kidobja, mint valami rongyot, máskor visszaveszi, vagy vissza sírja magát. Ez élet? Ettől szerettem volna megkímélni, de hiába. Egy fafejjel nem lehet értelmesen beszélni.



Folyt.köv.




Cím: Hol vagy Piroska? (2)
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Zsolt Józsefné
Beküldve: November 27th 2013
Elolvasva: 475 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds