Zsuzsa meglepetése
Ha jól figyelsz, a sok baj mögött
megtalálod azt, mi nem riaszt,
és bár az utad sokszor rögös,
lesz majd aki ad néked vigaszt.
Nyár közepe volt. Ági majd két hónapja járt már a várba, és mivel az iskola befejeződött, így hétköznap is két-három alkalommal fel tudott menni. Közben festette nagyi portréját. Egészen pontosan most festette meg harmadszor. Az első és a második próbálkozása úgy érezte nem tökéletes. Nagyi persze csak nézte a mindig megújuló képeket, és dünnyögött magában, hogy pont egy ilyen vénasszonyról kell valakinek festmény. Szerinte az illető csak bolond lehet. De mivel Ági megmutatta a szerződést, és a kifizetett előleg nagy részét oda is adta neki, végül csak elhitte, hogy a rendelés komoly. Ági a maradék pénzből festékeket, vásznat, és papírt vásárolt.
A két lány egyre közelebb került egymáshoz. Bár Áginak sok barátnője volt az iskolában, ezek mind vele egykorúak voltak. Zsuzsa viszont tíz évvel volt idősebb nála, ezért a lány kicsit mintha elvesztett anyját találta volna meg benne. A nagyival sok mindent megbeszélt, de volt, amihez Zsuzsa kellett.
Ez egyfajta kölcsönös bizalmi viszony kialakulásához vezetett. A két lány rövid idő alatt igazi lelki jó barátnők lettek.
Emellett Zsuzsa sok jó tanáccsal látta el a munkájában. Felhívta a figyelmét a hibákra, de kiemelte, és dicsérte is a lányt. Zsuzsa úgy érezte, hogy segítenie kell Áginak. Meglátta benne a tehetséget, azt gondolta, ha nem segít, a lány elkallódik. Látta, hogy Ági milyen nehézen dolgozza fel, hogy alig fél éve vesztette el szüleit.
Zsuzsa bemutatta Áginak a barátját, aki szintén művész - szobrász - volt. Amikor pedig András, Zsuzsa barátja is megdicsérte a festményeit, a lány szárnyalt boldogságtól.
* * *
Nagyi nehézkesen cammogott az ajtóhoz. Meglepetten látta, hogy Zsuzsa áll a küszöbön.
- Ági nincs itthon, Zsuzsikám.
- Tudom, de én most Margit nénihez jöttem.
- Hozzám csillagom? Ugyan miért?
- A segítségét szeretném kérni. Egy meglepetésre készülök, és ehhez kellene Margit néni közreműködése is.
- Ha tudok, segítek. Miről lenne szó?
- Van egy tervem! Azt szeretnénk, hogy Ági egy kicsit kimozduljon itthonról. Szabadidejében nem jár máshova, csak a várba, ami nem szórakozás, ahogy azt sokan vélik, hanem igen is kemény munka.
- Mit kellene tennem? És hová mennétek?
Zsuzsa részletesen beavatta a készülő tervbe Ági nagyanyját. Megbeszélték, hogy mit kell tennie, még arra is felhívta az idős asszony figyelmét, hogy kicsit aggodalmaskodjon, nehogy feltűnő legyen túlzott engedékenysége.
Nagyi pontosan a Zsuzsa által kértek szerint viselkedett. Magában meg örült, hogy Ági ilyen jó barátnőre akadt ebben a nála jóval idősebb lányban. Érezte, hogy a bohém külső mögött megfontolt, érzékeny lélek lakozik. Továbbá, hogy Ági vele olyan dolgokat is megbeszélhet, amit valójában az anyjával kellene.
* * *
Péntek délelőtt Zsuzsa a jelzett időben megérkezett. Ági még nem volt otthon, így nem kellett félni, hogy bármit is kiszimatol. Nagyi már várta, és mindent előkészített, úgy ahogyan azt Zsuzsa kérte. A lány későn ért haza, és akkor még nagyi megkérte, hogy szaladjon le a boltba kenyérért, tejért. Amikor sietve hazaért akkor tűnt fel neki, hogy kenyér is, tej is van otthon. Kapkodva, lázasan készülődött, és mérges volt, hogy nem találja kedvenc blúzát. Így aztán egy mély kivágású póló, és egy vékony vászonszoknya mellett döntött. Tudta, hogy ez nagyon jól áll rajta, és kiemeli karcsú alakját. Haját aprólékos gondossággal hullámosra sütötte. Örült a meghívásnak, hiszen a szülei elvesztése óta nem járt szórakozni. Továbbá ez volt az első alkalom, hogy Zsuzsa, nem, mint művésztársat, hanem mint barátnőjét hívta valahova. A buli Zsuzsa egyik ismerősénél lesz, legalább is ő ezt mondta. Öt órára beszélték meg, hogy találkoznak. Igaz szokatlanul korainak tűnt a találkozó egy bulihoz, de Ági lezárta magában azzal, hogy Zsuzsa tudja. Nagyi kissé aggodalmasan nézte Ági készülődését. A lány egy nagy puszit nyomott a nagyanyja arcára, és mosolyogva megpördült előtte.
- Hogy tetszem?
- Nem mondok semmit, mert megsértődsz, de tudod, hogy ez nekem nagyon kihívó.
- Nagyikám elhiheted, ma minden lány így jár, és senki nem találja kihívónak rajtad kívül.
- Jó-jó, de azt sem tudod hová mész. Csak jobb lenne egy kényelmesebb sportos ruha.
- Ami a helyszínt illeti, Zsuzsa azt mondta, meglepetés. A hazajövetel pedig annak a függvénye, hogyan érzem magam. De megígérem, nagyon vigyázok magamra.
- Tudom édesem, tudom. Nem is kételkedem ebben - Ági megérezte, hogy a nagyanyja furcsán engedékeny. Sokkal jobban szokott aggódni. Amikor indult két nagy puszit nyomott az idős asszony ráncos arcára, és megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baj.
Zsuzsa és András a Keletinél a megbeszélt helyen várták. Beültek a rozoga Opelbe, és Ági hiába kérdezgette hová mennek, ők ketten csak sejtelmesen mosolyogtak. Egy idő után azért feltűnt, hogy a tervezett buli nem a szomszédban lesz. András felhajtott az M3-s autópályára. Már Gödöllőt is elhagyták, de semmi jele nem volt, hogy a célhoz közelednének.
- Áruljátok már el hová megyünk?
- Meglepetés! - válaszolta Zsuzsa, és továbbra is sejtelmesen mosolygott.
- Jó, viszont a nagyi úgy tudja, hogy ma hazamegyek, legkésőbb holnap hajnalban. De ahogy haladunk azt hiszem ez egyre kétségesebb.
- A nagyid pontosan tudja, hogy ma nem fogsz haza menni, sőt, hogy holnap sem.
- Micsoda? - kérdezte meglepetten Ági. - Ti összeesküdtetek a nagyival?
- Bizony! Annyira, hogy ő készítette össze a holmidat, ami hátul van a csomagtartóban - válaszolta kuncogva Zsuzsa.
- Ezt nem hiszem el! Nagyi, mint cselszövő? - és ő is hangosan nevetni kezdett. - Ezért volt ennyire engedékeny, és ezért akarta mindenáron, hogy sportos ruhába menjek. Na, de most már igazán elárulhatnátok, hová megyünk.
- Azt elárulom, hogy három napra megyünk, természetesen lesz buli is. A többit majd a helyszínen.
Így aztán Ági kénytelen volt beérni azzal, hogy a tájban gyönyörködjön, és számba vegye, milyen lehetőségek jöhetnek szóba. Legvalószínűbbnek az látszott, hogy Zsuzsa szüleihez utaznak vidékre. De miért kell ezt így titkolni? Ez semmiképpen sem logikus! Végül beletörődött, hogy meg kell várnia, amíg oda érnek. A táj egy idő után már nem kötötte le, és a kocsi monoton zúgása is segítette abban, hogy elszundikáljon.
Arra ébredt, hogy a kocsi megállt. Kissé kábán nyitotta ki a szemét. Csodálkozva látta, hogy szülői házra legkevésbé sem emlékeztető helyen vannak. Inkább olyan volt, mint az iskolai tábor Káptalanfüreden, ahol nyaranta mindig táborozott az osztállyal.
Kikászálódott a kocsiból, megindult Zsuzsa után. Barátnője nagy vehemenciával üdvözölt néhány embert, akikről messziről lerítt, hogy művészek. Zsuzsa kibontakozott az ölelő karokból, majd amikor András is mindenkit üdvözölt, bemutatták Ágit az egyik férfinak. Ági zavarba jött, hiszen a jó ötvenes férfi tegezte, de a lány nem merte visszategezni.
- Na, nem! Kislány, itt mindenki mindenkivel pertuban van, ezért ez a szabály rád is vonatkozik. Szia Ági! Üdvözöllek a ceredi művészeti táborban. Bartha Péter vagyok a tábor művészeti vezetője.
- Szia Péter! - köszönt vissza zavartan. - Fogalmam sem volt, hogy ma itt kötök ki.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy felszerelés sincs nálad?
- Sajnos nincs. Az egész Zsuzsa merénylete.
- …és mint főmerénylő, gondoskodott, hogy a felszerelése itt legyen - mosolygott Zsuzsa. A lány alig bírta leplezni boldogságát. Titokban sokszor gondolt arra, milyen jó volna egyszer pár napot eltölteni egy művésztáborban. Azt is tudta ugyanakkor, hogy mint teljesen ismeretlen és szinte még gyerek, hiába is ajánlkozna.
- Ugye nincs harag? - kérdezte Zsuzsa
- Zsuzsikám, én olyan boldog vagyok, hogy itt lehetek! De miért kellett titokba tartani?
- Egész egyszerűen tegnap reggelig nem volt biztos, hogy jöhetünk, ezért nem mondtam el. Tudom, hogy nagyon csalódott lettél volna, ha meghiúsul.
- Te jobban ismersz engem, mint én magamat - mosolygott rá Ági hálásan.
Elhatározta, hogy az esti bulin rogyásig fog táncolni. Amikor beléptek a hatalmas terembe, majdnem összeütközött egy magas, jóképű fiúval. A két fiatal megtorpant, hogy elkerülje az ütközést, de a lány elvesztette az egyensúlyát, és ha a fiú el nem kapja a karját, bizonyosan hasra esik.
- Köszönöm - dadogta zavartan Ági.
- Én kérek elnézést, hogy miattam majdnem elestél. De maradjunk annyiban, hogy nem történt semmi baj. Ha már így megismerkedtünk, akkor bemutatkozom: Zoltán vagyok.
- Szia Zoli! Ági vagyok.
- Szia! Van kedved táncolni?
- Persze, hiszen azért vagyunk itt - vigyorgott a lány.
Egész este a fiúval táncolt, és beszélgetett. Zsuzsa meg is jegyezte, kissé ironikusan, hogy milyen hamar átvette a tábor stílusát. Éjfél körül kisétáltak a szabadba, egy padra leültek, és beszélgetni kezdtek.
„Jaj, ha most megcsókolna, hagynám” - gondolta Ági. - „Igaz, hogy alig két órája ismerem, de nem tiltakoznék. De csak beszél, és beszél. Igaz, azt is jó hallgatni, és olyan bölcseket mond.”
- Menjünk vissza? - kérdezte Zoltán.
- Nem jó itt?
- De, nagyon jó - válaszolt a fiú, azzal odahajolt a lányhoz, és megcsókolta. Ági boldogan fogadta a közeledést, és önfeledten csókolta vissza.
* * *
Kinyitotta a szemét, és csak lassan tudatosult benne, hogy hol is van. Elmosolyodott, ahogy a tegnap esti eseményeket felidézte. Zoltánra gondolt, és melegség öntötte el.
„Átkozottul jóképű - gondolta. - Úgy érzem jó vagyok nála. Nálam mindenesetre ez a fiú a maximális tíz pontot kapta.”
Zuhanyozás közben eszébe jutott, hogy Péter az este folyamán megígérte Áginak, hogy véleményt mond a képeiről.
Reggeli után erre sor is került, miután Zsuzsa jóvoltából Ági festményeinek jó része szintén a kocsi csomagtartójában pihent. Péter hosszasan nézegette a képeket, és a lány, akárhogy is szerette volna, nem tudott kiolvasni semmit a férfi tekintetéből. Amikor az utolsó képet is megnézte, Ágihoz fordult.
- Te lány, jól bánsz a színekkel, és a kontrasztokat is jól kezeled, viszont a térbeli ábrázolást gyakorolni kell. Az arányok elcsúsznak. Na nem baj, majd kitalálunk valamit neked, és gyakorolhatsz. Ezt is meglehet tanulni, mint mindent. És mivel te jól bánsz az ecsettel, meggyőződésem, hogy menni fog a dolog.
Péter meg is tartotta ígéretét. Délután Ágival lebaktattak a faluba, és hosszas keresgélés után egy utcarészletet jelölt ki a lánynak. Meghagyta, hogy a hangsúly egyszerre három ponton legyen. A háttérben lévő templomtornyon, a templomot takaró két parasztházon és a ház előtt kapirgáló baromfikon, valamint az árnyékban szundikáló pulikutyán. A lány nekilátott a munkának. Néha megállt mellette egy-egy falubeli, volt aki csak szótlanul nézte, de volt aki meg is dicsérte a munkáját. Nem tudta mennyi lehet az idő, amikor Pétert és Zsuzsát látta közeledni.
- Na, hogy állsz kislány? - kérdezte Péter. - Látom majdnem kész vagy. A maradék munkát és a hibák kielemzését már a táborban is elvégezhetjük.
- Nincs egy korty vizetek? - kérdezte Ági. - Mindjárt szomjan halok.
- Ha nem hoztál magadnak, miért nem kértél valamelyik házban? - kérdezte Zsuzsa.
- Hogyan kérhettem volna, hiszen nem ismerek itt senkit. - Zsuzsa és Péter egymásra néztek, majd hangos nevetésben törtek ki.
* * *
Ági nagyon élvezte az alkotótábort. Érezte, hogy ez alatt a három nap alatt rengeteget tanult. Péter sokat segített neki, és tudta, hogy a férfi észrevételei jogosak. Vasárnap délelőtt a táborzáráson csodálkozva látta, hogy két kép van kifüggesztve Péter mögött. Ebből az egyik az ő festménye, amit a faluban készített.
- Köszönöm mindenkinek az aktív részvételét az idei táborban - kezdte beszédét Péter. - Elmondhatjuk, hogy az idei alkotótábor is eredményes volt, és mind az alkotások számában, mind a megszerzett tapasztalatokban felülmúltuk a korábbi éveket.
Ági egyre azon tűnődött, hogy miért van a két kép kiakasztva. Annyira lekötötte figyelmét ez a gondolat, hogy csak akkor kapta fel a fejét, amikor Péter a nevét említette.
- Azt kérném tehát tőletek, hogy írjátok le a véleményeteket, Ági és Zoltán festményeiről. Amit leírtok, átadjuk a két ifjú művésznek, és megkérjük, hogy az ott leírtak figyelembevételével fessék újra a képet. A két alkotást majd remélhetőleg jövőre újra megbíráljuk. Miután mindkettőjüknek a térbeli ábrázolással és az arányok megválasztásával van gondja, az sem baj, ha ezt közösen teszik.
Ági szíve nagyot dobbant. Zoltán iránt, első találkozásuk óta valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett. Érezte, hogy ez a vonzalom, kölcsönös, és amikor csak lehetett keresték egymás társaságát. Ez a közös feladat pedig azt jelenti, hogy a tábor után is találkozhatnak.
Átvette a tucatnyi értékelést, de elhatározta, hogy csak otthon fogja elolvasni, akármennyire is kíváncsi azok tartalmára. Hazafelé a kocsiban Zsuzsa meg is jegyezte, kissé ironikusan, hogy fél szembenézni a kritikával. Ági mosolygott és csak rázta a fejét.
- Hidd el Zsuzsi, nem erről van szó! Nem félek, hiszen tudom, hogy sok mindent kell még tanulnom. Meg is fogom tanulni, és nem fogom elfelejteni soha, hogy milyen sokat köszönhetek neked. Ez a tábor fantasztikus volt!
- Nem kell semmit köszönni! Csak élj a tehetségeddel, mert Péter azt mondta nekem, hogy nagyon tehetséges vagy, és figyelemmel akarja kísérni a fejlődésedet!
Ági zavarában csak vigyorgott, és nem tudta mit válaszoljon.
