Családfa 8.
Születésnap
Vannak sokan, kik köszöntenek.
Kiknek fontos vagy igazából.
Ne szégyelld, hogy az örömkönnyek,
peregnek porba az orcádról.
Zoltán zsebében megcsörrent a mobil.
- Szia Zoli! Zsuzsa vagyok. Szeretnék veled megbeszélni egy fontos dolgot.
- Ne kímélj, mondd! - válaszolta Zoltán meglepetten, mert Zsuzsa soha nem hívta fel és azt se tudta, honnan tudja a számát.
- Ági a jövő héten lesz tizennyolc éves. Kellene neki egy nagy meglepetés bulit csinálni. Benne vagy?
- De jó, hogy ezt mondod! Én már megvettem neki az ajándékot, de éreztem, hogy ez így kevés. Bármiben számíthatsz rám! Mondd, mit kell tennem!
- Legelőször is holnap gyere el hozzánk. Ott mindent megbeszélünk.
- OK! Hány órára menjek?
- Ha megfelel délután négykor.
Zoltán a megjelölt időben pontosan betoppant Zsuzsáékhoz.
- Szia Zolika! - köszöntötte Zsuzsa, az ajtót szélesre tárva. - Bújj be!
Zoltán belépett a lakásba, és követte a nappaliba. A lány hellyel kínálta, és megkérdezte, mit inna.
- Mindegy, csak ne legyen hideg, mert kapar a torkom.
- Tea, jó lesz? Készítek egy forró teát!
- Köszi az nagyon jó - mosolygott Zsuzsára a fiú.
- Szóval egy bulit rendeznénk Áginak - mondta Zsuzsa miközben nekilátott a tea elkészítésének.
- Van ötletetek?
- Van! De vevők vagyunk bármire.
- Én csak a ti ötleteteket tudnám támogatni. Megvallom nincs semmi tervem.
- Zolika! Itt csapnánk egy szülinapi bulit. Természetesen meglepetés lenne. Áginak nem szabad semmit sejtenie.
- Melyik napon? Ugyebár csütörtökön van a születésnapja.
- Igen. Azt gondoltuk Bandival, hogy csütörtökön felköszöntenénk és egyúttal valami ürügyet találva, felhívnám péntekre hozzánk. Ő egyedül jönne, és mire megérkezne mindenki itt lenne és ahogy azt a filmekben is szokták mutatni: fények, és hatalmas "happy birthday to you" éneklés, torta és ami még kell.
- Azt hiszem nagyon boldog lesz - mondta Zoltán.
- Az a jó! Azt akarjuk, nem?
Még megegyeztek néhány apró részletben. Zoltán már éppen indulni készült, amikor András hazaért. A férfi jókedvű volt, de amikor meglátta a fiút elkomorodott, és a kölcsönös üdvözlés után homályos célzásokat tett arra, hogy jobban meg kellene becsülnie Ágit. Zoltán dadogva kitért a válasz elől. Zsuzsa bambán bámult a két férfira, végül csak nem bírta türtőztetni magát.
- Áruljátok el végre miről beszéltek!
- Nem tudom miről beszél, és mire célozgat - válaszolta Zoltán. - Amint elintéztem amit megbeszéltünk jelentkezni fogok - azzal kikászálódott a fotelből. Andrással hűvösen kezet fogott, és Zsuzsától is csak egy gyors puszival búcsúzott majd elviharzott.
- Ez mi volt? - nézett Zsuzsa a barátjára.
- Nem tetszik nekem ez a Zoli. Ennyi.
- Nem tetszik? És miért nem tetszik, ha szabadna érdeklődnöm? Talán bizony tudsz valamit?
- Zsuzsikám, hagyjuk ezt - azzal egy puszit nyomott a lány orrára.
- Ne nézz hülyének! Ti valamit titkoltok! - válaszolt indulatosan Zsuzsa. Miután András tüntetőleg bevonult a műterembe, a lány dünnyögve nekiállt vacsorát készíteni.
Ennek ellenére, vagy talán pont ezért Zoltán mindent lerendezett pontosan, ahogy megbeszélték. Reni és Anna, örömmel fogadták a kezdeményezést, sőt nagyszerű ötletekkel rukkoltak elő. Zsuzsának is sikerült meggyőzni Margit nénit, bár ő eleinte kicsit szabadkozott.
Csütörtökön délután mikor Ági hazaért az iskolából, nagyi csak annyit mondott, hogy Zsuzsa telefonált, feljönnek felköszönteni. Ági morcos volt. Nem ilyennek képzelte a tizennyolcadik születésnapját. Az iskolában barátnői egy futó "Isten éltessen!" köszöntéssel elintézték az egészet. Zsuzsa meg bejelenti, hogy feljönnek, aminek örül, de hát tudja a telefonszámát, miért nem őt hívta. Zoltán pedig délelőtt csak egy rövid sms-el köszöntötte.
- Elmegyek tanulni - mondta miután megebédelt. Szobájába ment, és végigfeküdt az ágyon. Semmi kedve nem volt tanulni. Rossz kedve volt. Azt gondolta, hogy a mai egy nevezetes nap, hiszen nagykorú lett. "De ha az nagykorúság, hogy senki egy kedves szót nem szól hozzám, akkor nem akarok felnőni. De jó volna, ha megint kislány lehetnék! Anya finom kakaóval keltegetne, apa csokit hozna este mikor hazaér. Mennyire nem szerettem, amikor meghúzta a hajamat játékból, és most hogy örülnék, ha mondaná, hogy csicseng, és piciket rántana a tincseimen".
Arra ébredt, hogy a nagyi keltegeti.
- Ágikám gyere! Itt vannak a barátaid. Azért jöttek, hogy felköszöntsenek.
Ági álmosan nézett nagyanyjára. Azt gondolta: "De szép álom volt, anyuval, apuval! Lehet ez lesz a legszebb ajándék születésnapomra?"
Felkelt, és az álom okozta mámorral fejében, hunyorogva követte nagyanyját a másik szobába. Zsuzsa, András és Zoltán már várták. Amikor meglátták, elmosolyodtak.
- Csak nem aludtál? - kérdezte Zsuzsa.
- De igen! Nagyon szépet almodtam. A legszebbet születésnapomra. De titok, hogy mit.
Mind a négyen Ági elé álltak, és sorba felköszöntve átadták az ajándékaikat. Nagyi egy kis tortát hozott be, rajta számgyertyák égtek. Puszik cuppantak, nagyi felvágta a tortát miután Ági kötelességtudóan elfújta a gyertyákat.
- Ugye nem haragszol, ha nem maradunk soká? Még van némi elintéznivalónk.
- Persze, ha dolgotok van, menjetek! - válaszolt csalódottan a lány. - Lett volna egy-két dolog, amit szerettem volna megbeszélni, de talán majd legközelebb.
- Tényleg mennünk kell! - azzal Zsuzsa és András is készülődni kezdett. Gyorsan elbúcsúztak a lánytól és sietve távoztak.
Zoltán megköszörülte a torkát, és zavartan fordult a lányhoz.
- Nekem is mennem kell nemsokára.
- Te is? - biggyesztett Ági. - Nem eszel egy kis tortát?
– Nem kösz. Aranyos vagy, de tényleg megyek - azzal, hogy nyomatékot adjon szavainak készülődni kezdett. Ági letörten vette tudomásul, hogy nem is olyan jó nagykorúnak lenni. Mikor magára maradt, csalódottan elvonult a szobájába. "Ha anyuék élnének, biztos nagy születésnapi buli lenne" - gondolta magában szomorúan.
Csalódottságában egész este az ágyon feküdt, és a mennyezetet bámulta. Ennek következtében, másnap csak egy harmatgyenge hármasra felelt irodalomból. Rosszkedvűen lépett ki az iskolából, és csöppet sem bánta, hogy barátnői elköszönnek tőle, és magára marad.
Majdnem három óra volt mikor hazaért. Meglepetésre nagyi nem volt otthon. Helyette csak egy levélke várta, hogy el kellett mennie, de, hogy hova azt nem írta. Megebédelt, és nekilátott a tanulásnak, amikor megcsörrent a telefon.
- Szia Ágica! Zsuzsa vagyok. Lenne egy nagy-nagy kérésem. Tegnap nálatok maradt a kardigánom, valószínűleg az előszobában. Kérlek, nézd meg ott van-e!
Ági kiment az előszobába és valóban Zsuzsa színes, bohókás kardigánja a fogason lógott. A lány nem emlékezett rá, hogy tegnap is látta volna a ruhaneműt.
- Itt van! Elteszem, és a legközelebbi találkozásunkkor visszakapod.
- Ágicám, ha szépen, esdekelve kérlek, el tudnád most hozni?
- Most? Miért olyan sürgős?
- Hidd el, nem kérnélek, ha nem volna fontos!
- Nem ér rá holnap?
- Ha ráérne, nem is hívtalak volna fel.
- Na jó nem bánom - sóhajtott nagyot. - Befejezem a tanulást, és elviszem.
- Nagyon jó Ágicám. Mikorra érsz ide?
- Hat óra körül. Előbb semmi esetre sem.
- Várlak, nagyon.
Ági visszaült tanulni, és közben egyre csak azon járt az esze, hogy miért olyan fontos ez a kardigánt, és ha már sürgős, miért nem tudott eljönni érte Zsuzsa.
* * *
Negyed hét körül ért Zsuzsáékhoz. A csengetésre barátnője nyitott ajtót. Széles mosollyal üdvözölte, és betessékelte. Ahogy belépett a sötét lakásba, hirtelen semmit sem látott. "Miért van itt ilyen sötét" - akarta mondani, de abban a pillanatban fényárba borult a nappali, és Ági csak állt tátott szájjal.
- Boldog szüli napot! Boldog szüli napot! - énekelte mindenki. Ott volt Nagyi, Zoltán, Reni és Anna. Zsuzsa néhány művészbarátja, akiket Ági korábbról már megismert, egyszóval mindenki, aki számára kedves volt.
A lány csak állt, és szemébe könny szökött. Hirtelen jó érzés fogta el: mégis csak fontos ő valakinek, sőt valakiknek. A kis csapat körbe vette, mindenki jobbról, balról megpuszilta, majd Zsuzsa tört utat magának kezében egy tálca, rajta egy hatalmas csokoládétorta tizennyolc gyertyával.
- Nem is tudom, mit mondjak? Annyira jól esik, higgyétek el!
- Nem kell semmit mondani, csak elfújni a gyertyákat.
- Jaj, Zsuzsikám - borult Ági a barátnője nyakába. - Tudom ám, hogy te vagy ennek az értelmi szerzője. Még nagyit is ide tudtad csalni. Én meg mit szidtalak a kardigán miatt, míg jöttem.
- Nem kellett engem nagyon győzködni, jöttem én boldogan - vágott unokája szavába a nagyanyja.
- Na gyerünk barátosném, fújd el azt a gyertyát, mert ráolvad a faggyú a tortára! Aztán még az ajándékok is hátra vannak. Vagy azt gondoltad, hogy annyival kiszúrjuk szemedet, amit tegnap kaptál?
Ági elfújta gyertyát, és olyan boldogság töltötte el, amit már régen érzett. Hagyta, hogy kényeztessék, hogy mindenki a kedvét keresse.
Vacsora után csak táncolt, és mókázott, de vigyázott nehogy úgy járjon, mint szilveszterkor, ezért csak egy pici pezsgőt ivott. Önfeledt volt és nagyon boldog. Még az sem tűnt fel neki, hogy amikor a vendégek lassan elköszöntek Zoltán is csatlakozott a búcsúzókhoz. András hazavitte nagyit kocsival, így Ági és Zsuzsa ketten maradtak.
- Egy csöpp pezsgőt még? - kérdezte Zsuzsa.
- Jaj! Zsuzsikám a fejembe száll!
- Na csak egy csöppet, barátosném. Aztán szeretnék neked még egy születésnapi ajándékot adni.
- Még egyet? Ne bolondozz!
Zsuzsa a szekrényhez ment, és egy kis dobozt vett elő.
- A nagyid mondta, hogy a szüleid azt tervezték, ezt kapsz majd a tizennyolcadik születésnapodra - azzal Ági kezébe nyomta az ajándékot. A lány kinyitotta a kis dobozt, és tátva maradt a szája.
- Zsuzsi, én ezt nem fogadhatom el.
- Mi az, hogy nem fogadhatod el? Majd jól nyakon legyintelek! Tudom, hogy pont ilyenről álmodtál. Különben is ajándékot nem illik visszautasítani. Vitának helye nincs! Világos? - azzal megkerülte Ágit, kivette a kis dobozból az aranyláncot, a lány nyakába tette, a medált is felfűzte, és bekapcsolta a láncot. Ági megnézte a tükörben majd Zsuzsit átölelve, két hatalmas puszit nyomott a szeplős arcára.
- Zsuzsikám, köszönöm szépen azt a gyönyörű születésnapot!
- Nem kell megköszönnöd! Megérdemled.
