Tegyél meg valamit. Nézz ki az ablakon.
Látod? Látod, amit én látok?
Zuhogó eső, tikkasztő hőség,
De mit érdekel is engem, amikor veled lehetek én...
Ó, a szerelem... Milyen nehéz dolog..
De azt hiszem elmesélem...Elmesélem a kapcsolatunk.
Kinéztél az ablakon.
Talán azt sem tudtad, hogy látom,
De sóhajtottál.
Vágytál a természet érintésére,
A szabadba le,
A könnyed tavaszi szellőre,
Mi átjárja a lelked.
Akkor még nem voltunk beszélő viszonyban.
Nem igazán foglalkoztam semmivel,
Te pedig nem nyitottad ki felém a bizalmi körödet,
Jogosan.
Meguntam a dolgot,
Beszélgetni kezdtem Veled,
Rájöttem,
Nem is olyan nagy baj, ha egy srác okos!
De persze az okos férfinak nem minden esetben kell okos nő.
Abban az időben meg sem fordult a fejemben,
Hogy Te és Én egyszer kettesben,
Több lesz köztünk, mint a levegő,
Hogy számomra már nem vagy nélkülözhető.
Ismersz engem, nyílt lapokkal játszom.
Kivéve előtted,
Mert sem kimutatni, sem megérteni nem merem,
Mi ez egész...
Már nem csak az ablak mellett állok.
Most már itt állsz mellettem,
Boldog lennék, ha megfognád a kezem,
Tudnám, hogy boldog vagy,
Mondd, Te tudod, hogy most mégis mi van?
Napokon és éjszakákon átnyúló beszélgetések,
Már akkor rájöttem:
Tévedtem.
Nem ítéltelek meg jól,
Az észhez nem feltétlenül párosul a kor,
Hirtelen lettél számomra tökéletes,
S néha még most sem értem.
Nem értem,
Nem értem bohém életed,
Hogy itt vagyok, Melletted,
Mégsem figyelsz.
Nem figyelsz Rám.
Elvárásokkal, ideákkal van teli az életed,
Mondd csak, látsz is, vagy csak nézel?
Mert elveszted a kincset.
Elveszted azt, amit adni tudok,
Vajon gondoltál már erre valamikor?
Akkor, amikor megcsókoltál?
Vagy azokon a napokon amikor velem voltál?
Csak semmi testiség.
Szigorúan csak néhány kétértelmű utalás a részedről,
Néha nem értem..
Mit is akarsz kihozni ebből?
Bármi is lesz,
Bárhogy is alakuljon,
Megmaradok Neked,
Ha meg is szakad a szívem,
Mert már túl fontos lettél ahhoz, hogy elengedjelek.
