[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 323
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 324

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Családfa 23.

Kié az örökség?





Elvennék azt, ami a tiéd,

kik jót soha nem tettek veled.

Ne kérdezd soha azt, hogy miért,

meglátod lesz, ki segít neked.





Napok óta emésztette magát. Egészen pontosan azóta, hogy az ügyvéd felhívta, és tájékoztatta, hogy a nagybátyja bejelentette igényét az örökség ráeső részére. Az ügyvéd elmondta, hogy a férfi felléphet ilyen igénnyel, és elvileg Ági nagyanyja is. A férfi perre is viheti a dolgot, azonban nem sok esélye van, hogy a hagyaték ráeső részét megkapja. De ilyen esetben akár évekig tartó pereskedés sem elképzelhetetlen.

Az ügyvéd igyekezett megnyugtatni, hogy ez csak a hagyatéki eljárás alá vont összegre vonatkozik. Annak is kicsi a valószínűsége, hogy a bíróság megítélje, de a jogban minden elképzelhető, és az ellenkezője is. Ha lenne végrendelet, akkor semmi esélyük nem lenne.

Nem volt kedve elmenni az ügyvédhez, főleg mióta megtudta, hogy József is ott lesz. Komótosan készülődött, hosszan állt a zuhany alatt, és élvezte, ahogy a víz a bőrét veri. Reggeli után lustán kezdett öltözködni. Majd felderült az arca. Érezte, hogy belé bújt a kisördög, és magában elhatározta, hogy a két férfit megleckézteti. Feszes pólót vett fel, és a múlt héten vásárolt vészesen aprócska miniszoknyát. Vállra akasztható tarisznyájába lapátolta a hagyatéki eljárással kapcsolatos iratokat, és elindult. Magában azon morfondírozott, milyen jó volna most beülni egy autóba és odahajtani az ügyvédhez.



Csengetésére a titkárnő nyitott ajtót. Bevezette a lakásból kialakított irodába, és hellyel kínálta. Ági, ahogy számított rá, József már ott ült egy öblös fotelben, és újságot olvasott. Jöttére felé biccentett köszönés gyanánt. A lány érezte, hogy gyomra összeszorul. A titkárnő bement az ügyvéd irodájába, majd kisvártatva kijött és szélesre tárta az ajtót.

- Kérem, fáradjanak be! Az ügyvéd úr már várja önöket.

- Megyünk már! - pattant fel József, és sebes léptekkel megindult. Ági tétován követte.

- Jó napot! - nyújtott kezet az ügyvéd - dr. Bartalossy Zsolt vagyok. Foglaljanak helyet!

- Varga József! Ágika nagybácsikája.

- Szóval Varga úr, ön úgy döntött, hogy igényt tart a néhai Forgácsné Varga Ildikó örökségére?

- Igen kérem! Úgy döntöttem, hogy igényt tartok rá.

- Megkaptam az ügyvéd kollégám által írt levelet, melyet az ön megbízásából küldött. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy jelenleg özvegy Forgács Béláné hagyatéki tárgyalása folyik, és mint tudjuk, ön a fent említettel nem állt rokoni kapcsolatban.

- Az általam megbízott ügyvéd felvilágosított, hogy miután Ágika mostoha nagyanyja az én húgomtól örökölte a vagyont, - amire ugye akkor azért nem jelentkeztünk, mert nem kaptunk értesítést - így visszamenőleg kérhetjük annak az örökösödési eljárásnak az újratárgyalását.

- Látom tanult kollégám mindenről tájékoztatta önt, amiről kell, és semmi olyanról, ami ennek az igénynek a jogosságát megkérdőjelezné. Nem akarok most hosszas jogi magyarázatba kezdeni, a lényeg, hogy Ági szüleinek hagyatéka korábban kétfelé lett osztva. Az ő fogadott nagyanyjára és Ágira. Mivel Ági örökbe fogadása folytán az unokahúga törvényes örököse nevelőapjának, így ön elvileg a korábbi örökség huszonöt százalékára tarthatna igényt.

- Az is pénz kérem! - vágott a szavába József.

- Nem véletlenül használtam a feltételes módot. Az kérem egy lezárt ügy. Ön maximum felülvizsgálati kérelmet nyújthat be, és ha megállapítást nyer, hogy formai hiba történt, akkor peres úton kérheti az örökségét. Egy ilyen per igen csak kétséges az ön szempontjából. Megmondom őszintén, nem látok sok esélyt, hogy nyerjen.

- Azt kérem tessék csak rám bízni!

- Kérem... Varga úr a döntés az öné. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez esetben viszont az ön édesanyja is számításba jön, mint örökös.

József szemmel láthatóan meglepődött. Ági viszont most először érezte, hogy az ügyvéd az ő érdekét képviseli.

- A mama is biztos igényt tart az örökségre - felelte József. - Nem ellensége ő saját magának!

Mint egy végszóra kopogtak az ajtón, és a titkárnő lépett be. Tekintetével jelezte az ügyvédnek, hogy fontos közlendője van. Az ügyvédhez ment, és halkan tanácskoztak. Ági pokolba kívánta az egészet, és legszívesebben kijelentette volna, hogy József vigye, ami jár. A titkárnő kiment, az ügyvéd megköszörülte a torkát, és kis hatásszünet után közölte:

- Amit az előbb felvázoltam, máris valóság lett. A titkárnőm most közölte, hogy özvegy Varga Kálmánné is megjelent a hagyatéki megbeszélésen.

"Még egy hiéna..." - gondolta a lány.

- Micsoda? A mama is itt van? - dadogta meglepetten József.

Újra nyílt az ajtó, és a titkárnő valóban Ági nagymamáját kísérte be.

- Tessék ide leülni - mutatott az ügyvéd egy öblös fotelre. Az idős asszony feszengve állt. Látszott, hogy nagyon zavarban van.

- Én csak ezt a levelet hoztam. Azt hiszem, fontos lehet. A lányom adta nekem jó egy évvel a halála előtt.

- Tetszik tudni mi van benne?

- Amikor a lányom elhozta, arra kért, hogy őrizzem meg. Mikor kérdeztem mi ez, azt mondta, hogy a végrendelete.

A szobára döbbent csend ült. Végül az ügyvéd szólalt meg.

- Ha ide tetszene adni, és a jelenlévők beleegyeznek, felolvasnám.

Ági kárörömöt érzett, József pedig láthatólag nem tudta kezelni a helyzetet. Az ügyvéd elvette a borítékot, felbontotta, amiből két levél hullott ki. Magában átfutotta a sorokat, majd a másik levelet is.

- Nos... Ha megengedik, csak a lényeget olvasnám fel, a többit összefoglalom. Az első levél néhai Forgács Tamás végrendelete, melyben örökösként a feleségét és nevelt lányát jelöli meg. Ez egyértelmű és tiszta. A második levél pedig néhai Forgácsné Varga Ildikó végrendelete, és ő örökösként a férjét és lányát jelöli meg. Nyilván nem gondolták, hogy egyszerre fognak távozni az élők sorából. Az ő levelében azonban van még egy kitétel. Ha megengedik, ezt felolvasnám.



...Továbbá kinyilvánítom, hogy az örökségemből kizárom szüleimet, Varga Kálmánt és Varga Kálmánnét, valamint testvéremet, Varga Józsefet, továbbá a fent nevezettekkel bárminemű rokoni kapcsolatban álló személyeke...



Ági gurgulázva nevetni kezdett. - Nesze nektek örökség! - hahotázta hangosan.

József felugrott, és idegesen anyjára förmedt:

- Minek jött ide mama? Most mindent elrontott!

- Apád tönkretette az Ildikó életét! Nem hagyhattam, hogy te meg a lányával tedd ugyanezt!

- Legjobb lesz, ha hazamegyünk - azzal felráncigálta az anyját, és feldúltan kiviharzott a szobából.

Ági újra hangosan nevetni kezdett, és fuldokolva nézett nagybátyja után.

- Kisasszony! A végrendeletet csatolom a többi irathoz, és azt hiszem, pár héten belül lezárulhat az ügy, ön pedig hozzájut az örökségéhez. Ez a váratlan fordulat mindent gyökeresen megváltoztat. Az ön nagybátyja ennek ellenére is perelhet az örökségért, de véleményem szerint semmi esélye sincs.

Az utcára érve Ági széles jókedvvel kapcsolta be a mobilját. A készülék feléledve éles pityegésbe kezdett, és ahogy megnézte három nem fogadott hívást jelzett, mindhárom Zsuzsától. Gyorsan tárcsázta barátnőjét és vidáman hallózót bele.

- Szia, látom többször is hívtál. Csak annyit mondok, váratlanul minden jóra fordult, úgy, hogy ne izgulj! De részletesen elmesélem majd. Olyat fogsz nevetni, hogy kipottyan a hasadból a baba.

- Már nem!

- Szóval az történt... Micsoda? - kérdezte Ági, ahogy felfogta barátnője szavait.

- Mondom, már nem! Hajnali háromkor született. Kisfiú és gyönyörű!

- Szuper! - üvöltött fel a lány olyan hangon, hogy egy mellette elhaladó férfi úgy nézett rá mint egy őrültre.

- Megyek, most rögtön bemegyek hozzád! Szeretnélek látni, annyi mindent kérdezni. Jól vagy? - Ági csak hadarta össze-vissza ami az eszébe jutott, nem törődve, hogy barátnője mit válaszol. Végül közölte, hogy majd személyesen mindent elmesélhet Zsuzsa, mert kíváncsi a legapróbb részletekre is. Útban a kórház felé bement egy virágüzletbe, majd egy élelmiszer boltba, és ész nélkül vásárolni kezdett. A kórházban Zsuzsa meglepetten kérdezte, hogy mi a fenének vett neki zsemlét meg fogkrémet? Üdítő mellé mustárt? Ági csak vigyorgott, és közölte, hogy jó lesz majd valamire, hiszen csupa hasznos dolgot hozott.

Elsétáltak a babaszobához és Zsuzsa az ablakon keresztül megmutatta a fiát. Ági csak két apró ökölbe szorított kezecskét meg egy pisze orrocskát látott.

- Márton! Végül Márton lett a neve. Bandi az utolsó pillanatba adta be a derekát. Tudod mondtam, hogy mindenáron Andrást akart. Na gyere csüccs le, és meséld el, mi az a nagyon jó dolog ami történt!

Ági leült Zsuzsa mellé, és szép sorjában elmesélte mi történt az ügyvédnél. Zsuzsa úgy nevetett, hogy a könny kicsordult a szeméből. Még hosszan pletykálkodtak, mikor egyszer csak betoppant András egy hatalmas csokor virággal, és csillogó szemekkel ölelte magához a párját. Ági látva, hogy itt rá most nincs szükség, elbúcsúzott, de megígérte, hogy minden nap bejön a kórházba.



* * *



Jókedvűen ment hazafelé, a buszról leszállva bevásárolt. Lassan bandukolt az úton, amikor a szeme megakadt egy táblán. Naponta itt ment el és sosem tudatosult benne, hogy a nagy betűkkel teleírt reklámtábla mire is hívja fel a figyelmet. Hirtelen elhatározással átvágott az úton, és benyitott az ajtón. Egy kis előtérbe lépett, ahonnan két ajtó nyílt. Az egyiken "Előadó terem" a másikon "Iroda" feliratú tábla volt látható. Kopogott, és benyitott az utóbbin.

- Jó napot!

- Üdvözlöm kisasszony. Miben segíthetek?

- Szeretnék beiratkozni, és autóvezető jogosítványt szerezni - válaszolt Ági széles jókedvvel.

- Ön a legjobb helyen jár kisasszony.




Cím: Családfa 23.
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Máté László (winner)
Beküldve: September 13th 2015
Elolvasva: 291 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.26 Seconds