[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 347
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 347


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Színjátszás



Valóban, az élet nem más, mint egy igazi színház,

számunkra a Föld a színpad, és mi színészek vagyunk,

tovább haladva mondhatjuk, a társadalom teltház,

és mi minden mozdulatunkkal játszani akarunk.



Tőlünk függ, hogy teltház vagy üres székek előtt játszunk,

függ a felkészültségtől, mint tehetségtől a sikerünk,

a közönség elismerését reménykedve várjuk,

mert a közösségi életbe, csak így reménykedhetünk.



Elszigetelve élni, soha nem lehet megoldás,

az ilyen esetekben, mindig, kevés a kilátás

mindarra, mely az emberi élet igazi célja,

személyiségalakítás és a boldogulása.



Sikertelenségek, mindig, boldogtalanná tesznek,

nagyon sok kellemetlenséget szülnek az embernek,

ezért a színjátékunk, mindig oda kell, hogy hasson,

minden nehézség ellenére, csak sikert arasson.



Az élet színpadán, nem játszunk mindig kedvünk szerint,

de erről mi nem tehetünk, mert nem magunknak játszunk,

hanem a közönségnek, ki követi játékunkat,

ha kedvére van , így mi elismerésre találunk.



Sokszor a szomorúságainkkal is nevetnünk kell,

máskor pedig, a boldog pillanatainkban sírni,

mindezekkel az ember a társai kedvére lel,

ha a színjátszásaival így tud alkalmazkodni.



Úgy kell játszani, hogy egybeolvadjon a valóssal,

mi színészek pedig, hittel és nagy odaadással,

mindig az élet kérte képet kell, hogy felvázoljuk,

lemondva magunkról, hogy élettel azonosuljunk.



Ezúttal az életünk tanulsága a számunkra,

mindazáltal, hogy nem bízhatjuk sorsunkat másokra,

alkalmazkodva, egyéniség fel nem adásával,

igaz boldogságban élhetünk, kijővén egymással.






Cím: Színjátszás
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Simon Endre
Beküldve: March 13th 2016
Elolvasva: 270 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.45 Seconds