Kis gyermekként
a csillagokat figyeltem,
a felnőttek és templomtornyok magasságát
csodáltam,
madarak és repülőgépek magas röpteit
néztem,
mert ezek mindig felettem
léteztek,
ezeket szerettem volna túlszárnyalni,
kitartó vágyódással.
Erdei kirándulásaimon
a kilátóból,
szabaddá vált kitekintéssel
mindent észrevettem,
tekintetem most a csúcsról
észlelte csodálattal,
a kicsiknek tűnő
lenti képeket.
Úgy lentről, mint fentről
csak illúzió,
amiket a szemünk befogad,
a távolság az,
ami meghatározza mindazt,
amit szeretnénk
teljességgel,igazából megismerni.
Vágyódsz, hogy a csúcsról tekints
mindenre,
mert úgy tűnik, hogy nincs további
emelkedés,
elérted mindazt, amit lehetett
megvalósítanod,
a pillanatnyi képességeid által.
Ez egy csalóka pillanat
az életedben,
mert semminek sincs abszolút csúcsa,
minden fejlődik,
határozott kitartással, képességeid
gazdagodnak,
attitűdöd skálája tágul.
Új csúcsok várnak reád
az életedben,
minden területét beleértve,
ez az ember,
aki álmodik, vágyódik
minduntalan,
és határozottsággal meg is valósítja.
Úszó felhők általi simogatásból
érzed,
a hihetetlen boldogságot,
kitartóan,
érzelmeid telitörnek
szeretettel,
a tudatod feltöltődik
értelemmel.
A jéghegynek a csúcsa
bizonytalanság,
amikor már összeomlik
minden,
a külső erők hatására energiád
kimerül,
és bekövetkezik a vég,mert ilyen
a halandóság.
