Mondanivalómnak a kezdetén,
töprengések halmozódtak bennem,
mérlegelve azt, hogy tulajdonképp
mi is az, amihez hozzákezdtem.
Folytatása valaminek, vagy csak
befejezési aktusa ennek,
egy új esemény előhírnöke,
azaz a végnek újabb kezdete.
A tyúk és tojás elméletében,
a kezdet és vég közötti viszony
kifürkészhetetlen a számunkra,
ha csak az eredményben számolunk.
Minden kezdet egy elindítója
az események sorozatának,
mint minden vég, amely csak egy kezdet
új események folytatásának.
Akárcsak a láncszemek a láncnál,
kapcsolódva, az egységet adják,
mely értéke függetleníti már,
hogy melyik szem volt a kezdet és vég.
Életünkhöz hasonlítva,
a születés már nem is egy kezdet,
mert csak egy eseménynek a vége,
egy elvárás beteljesülése.
Körforgásnak van kitéve minden,
kezdet és vég között váltakozva,
az eredmény így függetlenedik
mindattól, hogy hogyan is kezdődik.
Életünknek minden pillanata,
kezdettel és véggel van összhangban.
Mindig úgy kell nekünk cselekedni,
hogy a végnél el tudjuk kezdeni.
Kezdetekkel és végekkel élve,
haladunk mi a végtelenségbe.
Végesnek hitt életünk, mostantól,
reménykeltő a folytatásoktól.
