[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 330
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 330


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Túlélés?



 

Melinda kinyitotta a szemét, de semmit nem látott. A ablaküvegen megtört a napfény és egy pontban tűzgolyóként izzott, elvakítva látását. Gyorsan lehunyta újra.

Jó volt a lebegő érzés, de furcsa hangokat hallott, és valami mindenképpen arra kényszerítette, hogy lásson…, nézzen.

Aztán megint csönd lett, puha bársonyosan lebegő álom.

Talán a tengervíz felszínén ringatózva, lebegve ilyen kellemes…

 A vakító fény ismét látszott, a tűzgolyó megint világított a szemébe, de érdekes módon mintha a szeme csukva lenne.

Megint a lebegést érezte…

Miért is nem maradhat egy kicsit így.

De ismét jött a tűz, már égette is egész bensőjét, nem csak a szemét kápráztatta el.

Hirtelen, hatalmas ütéssel kitisztult minden.

Mindent hallott, mindent látott, de nem értett semmit.

Ezt az érzést most nagyon nem szerette. Mint az ólom, nehéz volt a teste…

Nézte az ablaküveget, és az eső esett…

-         Melinda lát engem? Figyeljen, nézze a kezemet! - hallotta egy fehérköpenyes férfi hangját, és mellette többen nyüzsögtek.

-         Igen, mondta erőtlenül, halkan.

-         Jó, most már nem lesz semmi baj, nyugodjon meg – s egy hűvös kéz simította végig a  homlokát.

Elég gyors ütemben pittyegéseket hallott, de a fejét nem tudta arra fordítani.

- Vajon mi lehet ez, és hol lehet? - erőlködött, nem bírt megmozdulni.

Aztán hírtelen nagy lett csend...

 

- Gyerekek futás, mert elkésünk. Kicsit elaludtunk. Most, hogy az apu nincs itthon, egyből elkanászodtunk - kiabálta Melinda a konyhából az emeletre.

Futtában csinált mindent, mert nemsokára fontos megbeszélése lesz, és még a kicsit az oviba, a nagyobbat meg a suliba kell vigye. Nézett ki az ablakon, nem lett vidám tőle. Az eső rendíthetetlenül esett.

Nem panaszkodhatott, gyermekei a kis Melli és Ákoska, helyes, jól nevelt gyerekek.

Átlátták a helyzetet, és tényleg igyekeztek. Még Tappancs a fekete németjuhász kutya is elvonult az útból, mintha tudta volna, hogy most bizony, semmi nem fog leesni az asztalról.

A rádióban, a bemondó a hétórás híreket olvasta, s Melinda gyomra összeszorult.

- Ma nem késhetem el.

A táskákat gyorsan kiosztotta, és már futottak is a kocsihoz a garázsba.

A kis Melli feltápászkodott a gyerekülésbe, aprócska hangján buzdítva Ákost – szegíts már - Ákos beült melléje, de agyában már az első matek óra járt.

Melinda nem nézett semerre, csak gyorsan beugrott a vezető ülésbe. Indított, és már kint is voltak két-három kanyar után a főúton.

Az ablaktörlő nehezen bírta az üveget törölni. Belül a pára vastagon ráült az üvegre.

 – A fenébe, hogy a klíma, pont most nem működik - motyogta mérgesen, s ekkor hatalmas kamion száguldott el mellettük.

Az úton hömpölygő víz nagy robaj kíséretébe terítette be a kocsit. Melinda összerándult és a kocsi irányíthatatlanul pörgött… már nem tudta merre…

 

-         Főorvos úr, ha magához tér mit mondjunk neki?

-         Még semmit, ne válaszoljanak a kérdéseire. Csak a legszűkebb formában annyit, hogy baleset érte.

-         A gyerekeket se mondjuk meg?

-         Nem. Arra fel kell majd készíteni. Ő a légzsák miatt túlélte, de a gyerekeknek esélyük sem volt, mert még bekapcsolva sem voltak a gyerekülésbe.

Hogy lehetnek a szülők ennyire felelőtlenek…

Bólogatott a nővér, és csöndben tovább ment.



(Lőrinczi L. Anna)




Cím: Túlélés?
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Lőrinczi L. Anna
Beküldve: June 27th 2017
Elolvasva: 667 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.44 Seconds