[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 203
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 203


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Isten segítő keze 5.



5.





- Foglalj helyet! - mutatott egy kényelmes fotelre Zsuzsa.

-...hogy neked milyen szép a lakásod! - bukott ki önkéntelenül Máriából. - Tulajdonképpen mivel foglalkozol?

Zsuzsa egy lakóparkban lévő társasházban lakott. A háztömbökben négy lakás volt és mindegyikhez tartozott egy apró kert is. A lakás amerikai stílusú, tágas, világos, elegánsan berendezett volt. Mindenről a jó ízlés és a visszafogott jómód sugárzott.

- Van egy vállalkozásom. Rendezvényszervezéssel foglalkozunk. Már gondoltam is rá, hogy alkalomadtán egy-egy rendezvényre rendelnénk tőled virágot. Na meg, ha egyéb kiegészítőket forgalmazol, akkor azt is. De nem ezért kértem, hogy jöjj ide. Ma volt egy rendezvényünk Győrben és nem értem volna le hozzád időben. Viszont amit mondani akarok az nagyon fontos.

- Hallgatlak Zsuzsám.

- Nem hallgatni kell engem, hanem cselekedni. Beszélni kell a szüleiddel, mielőtt a püspök embere tenné meg.

- Nem hinném, hogy erre sor kerülne. Mármint, hogy a püspök képviselői megkeresnék a szüleimet.

- Én pedig nagyon is hiszem - torkolta le Máriát Zsuzsa. A lány hitetlenkedve, sápadt arccal hallgatta, hogy a püspök, amíg tegnap vele tárgyalt, az alatt a népesség nyilvántartóból kikérte a szülei nevét és címét. Továbbá, Kelemen atyát azzal bízta meg a püspök, hogy keresse fel a szüleit, és rajtuk keresztül próbálja meg kieszközölni, hogy mondjon le a gyerekről.

- De hát a népesség nyilvántartó nem adhat ki neveket és címeket.

- Ne lény naiv! Hivatalosan nem is, de az egyház keze messzire elér. Annyira, hogy már azt is tudják, hogy kapcsolatba kerültünk veled. Ezért kell gyorsan cselekedni.

- Gondolom, hogy neked már terved is van - felelte Mária.

- Van bizony. Holnap haza kell menned a szüleidhez. Hol is laknak?

- Nyírmeggyesen! Tudod, hol van?

- Nem. De holnap megtudom. Tudniillik én is mennék veled. Hidd el jobb, ha én is megyek.

- Rendben! De az én autómmal megyünk, nem várhatom el, hogy miattam fizesd az útiköltséget. Viszont...

- Anya nézd mit csináltam - robogott le egy nyolc év körüli fiúcska az emeletről kezében egy LEGO-ból épített várral.

- Talán köszönnél!

- Csókolom! Te vagy az anyukám új barátnője? Nézd, ezt építetem.

- Nagyon ügyes vagy!

- Neked van gyereked? - kérdezte a kisfiú.

- Még nincs, de hamarosan születni fog.

- Bent van a pocakodban? Anya azt mondta a babák az anyukájuk pocakjából születnek ki. Tudod én is onnan születtem ám. De akkor még nagyon pici voltam.

Mária hallgatta a csacsogó kisfiút és érezte, hogy a szeme könnybelábadt. Csodás érzés egy ilyen kis embert nevelni. És ettől akar engem a püspök megfosztani.

Zsuzsa szavai zökkentették vissza a valóságba.

- Meg tudod oldani, hogy itt aludj? Akkor nem kell haza autóznod és reggel visszabumlizni.

- Elvileg meg. Máskor is volt már, hogy valami elintéznivalóm akadt. Van két alkalmazottam, ők tudják a dolgukat, egy napot kibírnak nélkülem. Csak éppen nem készültem, hogy nem megyek haza.

- Azt megoldjuk. De most előbb le kell rendezni Balázskát. Tudod ez a szokásos esti program. Fürdetés, vacsora, esti mese.

- Segíthetek? Legalább gyakorlom, hogy kell majd csinálnom.

- Gyere bátran - nevetett Zsuzsa.

Így aztán Mária élvezettel segített Balázs esti fürdetésében, majd elkészítette a vacsorát. Mesélni is akart, de Balázs közölte, hogy azt csak anya tud. Miután a kisfiú elaludt a két nő is megvacsorázott, majd Mária felhívta telefonon az egyik alkalmazottját és eligazította a holnapi napra. Zsuzsától kapott hálóinggel bevonult a fürdőszobába, kimosta a fehérneműjét, majd lezuhanyozott. Mikor végzett, hosszan vizsgálta magát a hatalmas tükörben. Próbálta felfedezni a más állapot jeleit. Egyelőre ezt csak ő érezte, látható jele még nem volt, hogy testében egy apró kis lény fejlődik. Próbált nyugodt maradni, mert tudta, hogy holnap nehéz napja lesz. Szerette a szüleit és félt, hogy a két vallásos ember, hogy fogadja a hírt. Ugyanakkor megnyugtatta a tudat, hogy Zsuzsa is ott lesz, mert egyrészt egy idegen előtt csak nem rendeznek jelenetet, másfelől meg újdonsült barátnője csodálatosan tudott bánni az emberekkel. Miután végzett, letelepedett a szobában a kanapéra Zsuzsa mellé. A nő valami politikai vitaműsort nézett, a lány jöttére kikapcsolta a készüléket.

- Nem bírom ezt - mondta. - Már amikor kérdeznek akkor is, hazudnak.

- Ezzel én is így vagyok. Nem is értem a politikát, de irtózom is tőle. Inkább azt mond meg, hogy holnap, hogy közöljem a szüleimmel a hírt?

- Őszintén! Másképp nem is lehet. Megmondod, hogy szerelmes lettél egy férfiba, akitől teherbe estél. Viszont jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a férfi, sem mint férj, sem mint apa nem jöhet szóba.

- Na, ha ilyen szavakat használok, az apám kihajít.

- Nyugodj meg, nem fog kihajítani.

- Te nem ismered az apámat. Előre félek, hogy felhergeli magát. Akkor pedig nem ismer se Istent, se embert.

- Jó, na. Marcsikám, ne izgasd fel magad, azzal nem lesz jobb. Mit szólnál, ha kevernék két koktélt, na persze neked szigorúan alkoholmenteset - Azzal felkelt és a bárszekrényből és a hűtőből italokat hozott és kevert magának egy Mojito koktélt, a lánynak pedig, Virgin Mojito-t ami ugyan az volt alkoholmentes változatban. A két nő felkuporodott a kanapéra, miközben az italukat szürcsölték bizalmasan elbeszélgettek. Zsuzsa nem sokkal később elköszönt és elment lefeküdni. Mária magába gubózva feküdt a kanapén, szopogatta a megmaradt italát, és most először gondolt arra, hogy szülei elé kell állnia és megmondani az igazságot. Nyugtalanította, hogy fogalma sincs, miként reagálnak majd. Félt, hogy apja, aki hirtelen haragú ember volt, kidobja, és ily módon elveszíti a szüleit. Tudta, hogy nem bújhat el a felelősség alól, most mégis úgy érezte, legjobb lenne nem haza menni. Nyugtalanul aludt, és ébredésnél úgy érezte magát, mint akin egy úthenger ment keresztül.

Az úton Zsuzsa megpróbált beszélgetni vele, hogy elterelje a figyelmét, de nem igazán sikerült neki. Mária zaklatott volt, érezte, hogy egész eddigi élete gyökeres fordulatot vehet a mai naptól. Félt ettől a változástól. Általában félt minden változástól.

Bár önállóan élt évek óta, de a tudat, hogy szülei, mint biztos sziget ott vannak, ha bajba kerülne egyfajta biztonságérzetet adott neki. Nem anyagi, lelki biztonságot, és most lehet, elveszti ezt a támaszt.

- Mesélj valamit a faludról.

- Nem falu, község - válaszolt a lány. - Mátészalkától öt km-re, alig két és félezer lakossal. Nincs ott semmi és senki, ami említést érdemelne.

- ...és a szüleid?

- Munkanélküliek. Apu a szövetkezetnél volt traktoros, anyu Mátészalkára járt be, egy üzletben dolgozott, mint eladó. Aztán a rendszerváltás után szép lassan megszűnt minden. Apunak lassan tíz éve nincs munkája, anyu is legalább hét éve otthon van. A háztájiból, segélyből és alkalmi munkából élnek. Az utóbbi időben én is tudom őket segíteni. Az anyai nagyszüleim Mátészalkán laknak. A másik nagyapámat nem ismertem, az apai nagyanyám tavaly halt meg. Volt egy bátyám, de ő is meghalt. Nem nagyon emlékszem rá, mert csak három éves voltam. A szüleim nagyon vallásosak, engem is így neveltek. Ezért is félek most.

A lány észre sem vette, de, ahogy a családjáról beszélt megnyugodott. Zsuzsa pedig hagyta, hogy csapongva idézze fel gyerekkora emlékeit. Ijedten eszmélt fel, hogy megérkeztek. Beparkolt a ház elé. Érezte, hogy a szíve a torkában dobog. A házból egy idősebb nő dugta ki a fejét majd mosolyogva megindult a kertkapu felé.

- Marcsikám! Micsoda meglepetés, és milyen öröm! Gyere apus, itt a Marcsi! - Megtorpant mikor Zsuzsa is kikászálódott az autóból.

- Jó napot! Ilona vagyok, Marcsika édesanyja - nyújtott kezet Zsuzsának miután a lánya öleléséből kibontakozott.

- Jó napot kívánok! - fogadta a kézfogást. - Tarnai Zsuzsanna.

Kisvártatva édesapja is megjelent a ház ajtajában, ő is mosolyogva ölelte magához a lányát.

Mária szülei közel jártak a hatvanhoz. Anyja töpörödött vékony csontú hajlott hátú öregasszony. Ősz haját hátul apró kontyba fogta. Apja pont ellentéte anyjának. Szálfaegyenes és vékony, de szemmel láthatólag szívós ember. Nap barnította arcát mély ráncok barázdálták.

- Novák Mihály - mutatkozott be Zsuzsának.

- Miért nem hívtál, hogy hazajössz, főleg, hogy vendéget is hoztál? - zsörtölődött a lány anyja. - Nincs itthon semmi, mivel kínáljunk titeket? De azért csak kerüljetek beljebb - invitálta a vendégeket. Belépve a konyhába megtorpant, és a lánya felé fordult. - Csak nincs valami baj, hogy ilyen váratlanul hazataláltál?

- Remélem nincs - felelte Mária, de hangja nem volt túl meggyőző.

- Ne ijesztgess te lyány! Mondtam apádnak, hogy rosszat álmodtam az éjjel, biztos valami rossz fog történni. Csak nem tán munka nélkül maradtál?

- Anya! Hogy maradtam volna munka nélkül, mikor én vagyok a saját munkaadóm.

- Mondd már Marcsókám - kérlelte az apja is. - Mi a baj?

A lány önkéntelenül elmosolyodott. Apja mindig így hívta, és bár mástól nem fogadta volna el, ha így szólítja, apjától kimondottan szerette ezt a furcsa becézést.

- Nagyszülők lesztek! - bökte ki egy szuszra.

- Micsoda? - nevette el magát Ilonka néni.

- Ahogy mondom. Nagyszülők lesztek - ismételte Mária önmagát. Az anyja elsápadt, az apja arca lángvörös lett a haragtól.

- Mi az, hogy nagyszülők leszünk? Hiszen nincs is férjed?

- Jaj apa! Manapság már nem kell férjhez menni. Senki nem szól meg egy lányanyát. A mai fiatalok nem is ismerik ezt a szót.

- Ne oktass engem! - mordult fel. Tudod jól, hogy mi nem úgy neveltünk, hogy csak összefeküdj bárkivel! És miért nem hoztad el a fiút? Egyáltalán ki fia-borja? Vagy talán nem is vállalja a gyereket?

- Épp ez a bökkenő - nyögte a lány. - Ő vállalta volna, de a feljebbvalói nem járultak hozzá.

- Mi? Mi az, hogy nem járultak hozzá!? Katona vagy mifene? Vagy többen voltak és azt sem tudod kitől vagy terhes!? - kiabált a lány apja.

- Teremtő atyám - nyögött fel Ilonka néni.

- Jobb lett volna el sem jönni - sírta el magát Mária.

- Na, most már eljöttél és beavattál a szégyenedbe! Tudni akarom, hogy ki az apja a leendő unokámnak! Ki becstelenítette meg a lányomat, és azt adja meg neki az Isten, hogy ne vállalja a gyerekét, és ne vegyen el feleségül! Ki vele, ki az apja!? - üvöltötte Mihály bácsi.

- Nem mondom meg, mert akkor még jobban fogsz üvölteni. Olyat tennél, amit később megbánnál - felelte Mária zokogva.

- Egy paptól van a gyerek - mondta halkan Zsuzsa.

- Teremtő atyám - nyögte Ilonka néni. Mária sápadtan és rémülten bámult Zsuzsára, legbelül érezte, hogy jobb ez így, most mégis gyűlöletet érzett iránta.

- Micsoda!? - hördült fel a lány apja. Egy pap szajhája voltál!? - üvöltötte.

- Szerettük egymást - zokogta a lány, és a mellette álló székre roskadt.

- Takarodj a házamból! Megértetted? Takarodj innen te cafka!

- Megértettem - szegte fel a fejét Mária. - Gyere, nincs itt már nekünk keresnivalónk - fordult Zsuzsához, azzal meg sem várta, hogy a másik nő szedelőzködni kezdjen, kifordult az ajtón és sebes léptekkel megindult a kapu el. Fél úton járt, mikor egy autó fékezett a ház előtt és egy középkorú férfi szállt ki a kocsiból. A nap szembe sütött és ezért nem tudta kivenni arcát, de így is ismerősnek tűnt. A férfi váratlanul megtorpant mikor meglátta Máriát és szemmel láthatóan zavarba jött.

- Gyermekem, te itt vagy? - kérdezte meglepetten.

- Még van képe ide szemtelenkedni! - hallotta a háta mögül az apja indulatos hangját. - Na, jöjjön csak be és mondja el mit csinált a lányommal! - azzal széles léptekkel megindult felé, kitárta a kiskertkaput, megragadta a meglepett férfi karját, és az udvar közepére penderítette. Mária ekkor ismerte meg az újonnan érkezőt. Kelemen atya állt ott zavartan. Apját biztosan a papi kolláré tévesztette meg. Az idős férfi megragadott egy keze ügyébe került husángot és fenyegetően méregette a zavarodott embert.

- Apa! Apa ne! - ugrott közéjük Mária.

- Mit ne? Kitaposom a belét, még ha lecsuknak is, hogy ezt tette a lyányommal!

- De apa! Nem ő a gyerek apja - sírta el magát újra Mária. Az apja keze lehanyatlott és értetlenül bámult előbb a lányára, majd a papra. Kelemen atya zavartan falfehéren állt és remegett.

- Javaslom, hogy talán menjünk vissza a házba - szólalt meg Zsuzsa. - Felesleges, hogy a fél falu az önök portájáról csámcsogjon holnap.

Először mindenki értetlenül bámult rá, majd az idős férfi lassan megindult a ház felé. A többiek szó nélkül követték.









Cím: Isten segítő keze 5.
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Máté László
Beküldve: July 28th 2017
Elolvasva: 310 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds