[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 203
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 204

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Isten segítő keze 6.



6.





- Tehát azt mondja, hogy ott volt a lány, és a szülök már tudtak az állapotáról?

- Őszintén sajnálom eminenciás uram, de ez a helyzet.

- Mondja el mi történt.

- Az apja nekem rontott egy husánggal. Azt hitte én vagyok a gyerek apja.

- A kis kurva! Azt gondoltam a szülein keresztül sarokba szoríthatjuk. Kell valami, amivel megtörjük a makacsságát. Aztán mi történt?

Kelemen atya magába fojtotta meglepetését, amit feljebbvalója trágár szavai váltottak ki, és részletesen beszámolt, hogy mi történt. Elmondta, hogy a lány megvédte apjával szemben, majd a barátnője javaslatára a házban viszonylag higgadt fejjel beszélték meg a dolgokat. Továbbá, hogy a lány ragaszkodik hozzá, hogy János atyát nevezze meg apaként.

- Azt mondja, hogy ott volt a lány barátnője? - Kérdezte a püspök. - Hiszen korábban mindig arról beszélt, hogy nem barátkozik senkivel.

- Lehet, ha békén hagynánk a lányt, akkor ő is nyugton maradna - próbálkozott Kelemen atya.

- Nem! - kiáltott a püspök indulatosan. - Az a gyerek időzített bomba. Most azt mondja nem lép fel semmilyen igénnyel, de mi van, ha néhány év múlva meggondolja magát. A püspök felugrott és idegesen fel alá járkált.

- Ki az a másik lány? Nem, az nem lehet. Vagy mégis?

- Bocsásson meg eminenciád, de nem tudom követni.

- Arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a Novák Máriát megtalálta a Good Tidings. Van egy magyarországi tagcsoportjuk, ha jól tudom. Korábban félénk volt, visszahúzódó. Most meg tisztába van a jogaival, mi több hangoztatja is.

- Nem is hallottam erről a szervezetről.

- Akkor jobb, ha gyorsan bővíti az ismereteit, mert kemény csatára számíthatunk.

- Természetesen számíthat rám eminenciád.

- Helyes, nagyon helyes. Számítunk is magára. Az anyaszentegyház nem engedheti meg, hogy packázzanak vele. Meg kell keresni a gyenge pontját. Én utána nézetek ennek a szervezetnek, de jobb, ha ön is tájékozódik felőle. Egyet jegyezzen meg - emelte fel ujját a püspök. - Nem engedhetjük meg, hogy ez a lány packázzon velünk. Most elmehet, ha bármi fontosat megtud, hívjon közvetlenül.

Kelemen atya kilépett a püspöki palota kapuján és nagyot sóhajtott. Arra gondolt, hogy lassan napi rendszerességgel jár ide. Korábban erről álmodni sem mert, most mégsem volt boldog. Valahol legbelül úgy érezte, hogy értelmetlen ez az egész, és a püspök csak személyes bosszúnak tekinti ezt az ügyet. Sok másban is visszásnak érezte feljebbvalója viselkedést.

Lehet-e mérlegelni a lojalitást? - kérdezte magától, majd tovább fűzte gondolatait. ...ha lehet, meddig kell elmennem? Mennyi ér meg a karrierem, és mennyit az önbecsülésem?



***



- Szervusz! - Mária megborzongott az ismerős hang hallatán. Megfordult és melegség öntötte el. János atya állt előtte.

Lassan két hónapja nem látta a szeretett férfit. Nap barnította arca, magas erőt sugárzó alakja egy pillanat alatt elfeledtette a lánnyal a keserűséget és csalódást, amit okozott neki.

- János - sóhajtotta. - De jó, hogy látlak. Milyen jól nézel ki.

- Hidd el nekem, nem fogsz olyan nagyon örülni, ha megtudod, miért kereslek. Beszélni akarok veled.

- Jó! - felelte a lány, miközben a gyomra görcsbe szorult. - Van miről beszélnünk.

- Nem itt! Valami nyugodt helyen.

- Felőlem feljöhetsz hozzám. Az én hírnevemnek már nem fog ártani - válaszolta. Magában meg azt gondolta: milyen bolondságot beszélek, hiszen a környezetem még mit sem sejt az állapotomról, hiszen alig fél tucat ember tudja, hogy gyereket várok. Azt pedig, hogy ki a gyerek apja annyian sem.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne - mondta János atya. - Valami olyan hely kell, ami eldugott és nyugodtan beszélhetünk.

- Menjünk el az üzletembe. Az ugyan nem olyan eldugott, de ott biztos nem zavar meg senki.

János atya bólintott, így hát a lány megindult vissza az virágkertészet felé, mellette János atyával. A hátsó ajtón mentek be így kívülről úgy tűnt az üzlet zárva és nincs senki a boltban.

- Kérsz kávét?

- Nem köszönöm. Ha valami üdítőd volna.

- Tudod, hogy nem iszom ezeket az édes vackokat. Ásványvíz van - azzal kiment és behozott egy palack vizet és két poharat. - Hallgatlak!

- A püspök bosszút esküdött ellened.

- Mit tud velem csinálni? - A szüleim tudják, másnak meg nem tartozom elszámolással.

- Ne vedd félvállról. Tudja, hogy megtalált a Good Tidings. Bosszút esküdött és addig nem nyugszik, mígnem csinál ki.

- Mégis mivel?

- Gátlástalan zsarnok és nem is gondolnád, milyen hatalma van. Első ténykedése, hogy anyagilag ellehetetlenítsen. Rád fogja szabadítani az adóhivatalt.

- Ugyan! Kis falat vagyok én azoknak, és ráadásul vagyok olyan marha, hogy becsülettel vezetem az üzletemet.

- Csak ne vedd félvállról.

- Jó-jó, holnap átnézem a könyvelésemet.

- Megváltoztál - János atya felállt és a lányhoz ment, a szemébe nézett, úgy mondta. - Nagyon megváltoztál.

- Meg! Az élet kemény és megedzi az embert. Tudod volt valaki, akit nagyon szerettem, akiben bíztam, és aki elárult.

- Nem árult el - szegte fel a fejét a férfi. - Nem árultalak el, de csak így tudtalak megmenteni. Engem is megzsaroltak. Megzsaroltak és azt ígérték, ha elfogadom a feltételeket, téged békén hagynak.

- Nocsak? Nekem nem úgy tűnik, hogy nagyon békén akarnának hagyni. Elvették a gyerekem apját. Elcitáltak a püspökhöz, hogy mondjak le a gyerekemről. Utána megkeresték a szüleimet, hogy befeketítsenek előttük. Szerencsére elkéstek. Mégis mi a fészkes fenét akarnak?

- Hogy mondj le a gyerekedről.

- Soha! Érted, soha! De ez megmondtam a püspöknek is.

- Így kerek-perec megmondtad?

- Igen! - válaszolta Mária. A két ember egy pillanatra egymásra meredt, majd hangos nevetésben törtek ki.

- Azért az megnéztem volna.

- Nem is kapott levegőt egy percig. Na de aztán olyan patáliát csapott! Zengett az egész püspöki palota.

- Mondom, hogy megnéztem volna.

- Miért hagytál el? - kérdezte a lány elkomorodva.

- Muszáj volt, hidd el. Megzsaroltak. Ha nemet mondok neked is és magamnak is csak ártottam volna.

- Ennél jobban? Ugyan már.

- Nem ezt ígérték. Azt mondták, hogy békén hagynak. Becsaptak! Talán egyszer elmondom. Talán egyszer jóvá tudom tenni azt, amit igazándiból el sem követtem illetve csak kényszerből. Jobb, ha most megyek. Kérlel Marcsikám! Vigyázz magadra - megfordult és tétova léptekkel az ajtóhoz ment. Csendben tette be maga mögött az ajtót. Mária bámulta a csukott ajtót, majd elemi erővel tört ki belőle a zokogás. Ráborult az asztalra és csak sírt és sírt.



Ahogy az várható volt, János információja nem légből kapottak voltak. Másnap beállított az adóhatóság és hosszasan vizsgálta a vállalkozás könyvelését. Számlakönyvét, minden kiállított számlát és bizonylatot, az utolsó ceruzavonásig. Az elektronikusan nyilvántartott adatokat is a legnagyobb alapossággal ellenőrizték. Bekérték a könyvelőnél lévő nyilvántartást is. Mária könyvelését, és minden egyéb nyilvántartást egy helyi könyvelő cég vezetette, melynek vezetője hiába erősködött telefonon, hogy náluk egy hónapja volt ellenőrzés és mindet rendbe találtak, a hatóság emberei hajthatatlanok voltak. A lány magában átkozódott, mert rengeteg elintéznivalója volt, úgy a kertészetben, mint a virágboltban. A két alkalmazott próbálta helyettesíteni a lányt, de persze volt, amihez Mária kellett volna. Az ellenőrök másfélnapi vizsgálódás után két, nevetségesen apró hibát találtak. Jegyzőkönyvet vettek fel, amit aláírattak Máriával. A nő természetesen előtte felhívta az ügyvédjét, aki közölte, hogy nyugodtan írja alá, valószínűleg kirónak egy minimális bírságot. A minimális bírság igencsak fejbe kólintotta a lányt, mert közel kétszázezer forintra büntették, amire annak rendje és módja szerint az ügyvédnő benyújtotta a fellebbezést. Ám ezzel nem lett vége a nő zaklatásának. A következő hétfőn az ÁNTSZ-től jöttek vizsgálódni. Mária nem igazán értette, hogy egy kertészet és virágkereskedést minek kell ilyen behatóan ellenőrizni, hiszen mikor megnyitott, a hatóság megvizsgálta és áldását adta úgy a kertészetre, mint az üzletre. A sort az áram kommandó követte. Egyik vizsgálat sem talált rendellenességet, de arra nagyszerűen megfelelt, hogy a lányt felzaklassa és az állandó időhiány miatt egyre jobban késésbe kerüljön a megrendeléseivel.

Tisztában volt vele, hogy a sorozatos ellenőrzéseket a püspök eszközölte ki, és nyugtalansággal töltötte el, hogy ilyen messzire ér az egyház keze. Amikor beszélt az ügyvédjével, az közölte, hogy sajnos semmit nem tud tenni. A hatóságoknak és szolgáltatóknak joguk van az ellenőrzéshez. Panaszkodott Zsuzsának is, de ő is azt mondta, ez sajnos nem zaklatás. Mint állampolgár, joga van a rendőrségen bejelentést tenni, de semmi értelme.

Nyár végére szépen gömbölyödött a pocakja, a járás is mind jobban nehezére esett. Lassan két hónapja nem tartottak semmilyen ellenőrzést nála. Magában azt gondolta, hogy talán végre befejezték az örökös zaklatást és végre megnyugodhat, amikor egyik reggel Kelemen atya és két másik férfi állított be az üzletbe. Mária riadtan méregette az egyházfit és két kísérőjét. Agyában azonnal átsuhant, hogy figyelték, mikor megy el a két alkalmazott, és akkor jöttek mikor tudták, hogy egyedül lesz.

- Isten áldása kísérjen - köszönt Kelemen atya.

- Dicsértessék atyám. Megengedi egy pillanatra - azzal a hátsó ajtón kiment, a kiskertkapun belépett a kertészetbe, bement egy üvegházba és idegesen Zsuzsát hívta a mobilján. A készülék kicsengett majd kisvártatva Zsuzsa hangját hallotta.

- Szia Marcsi! Csak nincs valami baj?

- Még nincs, de nagyon is készülőben van. Itt van Kelemen atya két pasival. Nem tudom mit akarnak, de semmi jót nem nézek ki belőlük.

- Marcsika! Ne pánikolj! Semmire ne mondj igent. Mindig hagyatkozz arra, hogy ezt meg kell beszélni a jogi képviselőddel. Próbálj nyugodt lenni. Ne lássák rajtad, hogy ideges vagy. Ja és figyelj, ha tudsz szöveget rögzíteni a mobiloddal, vedd fel a beszélgetést.

A lány kikereste az diktafon funkciót és rögzítésre állította. Visszament az üzletbe. Mielőtt belépett volna az eladótérbe a falon lévő tükörben megnézte magát. Az arca sápadt volt. Kicsit megpaskolta és megcsipkedte az arcát és mélyeket lélegzett. Bekapcsolta a mobilon a felvétel gombot és belépett az üzletbe.

- Elnézést az uraktól, hogy megvárakoztattam. Miben lehetek a szolgálatukra?

- Kedves Mária! - kezdte kenetteljesen Kelemen atya. - Azért jöttünk, hogy megbeszéljünk egy fontos dolgot. Bemutatom az urakat, dr. Kováts András és dr. Varjasy Boldizsár.

- Milyen fontos dolgot kell megbeszélnünk, amiről előzetese nem tájékoztattak? - köpte ki a szavakat Mária foghegyről.

- Gyermekem! Kérlek, ne az indulataid vezéreljenek. Hallgass meg minket.

Igaza van Kelemen atyának - gondolta a lány. - Ha az indulataim alapján döntök, azzal az ő malmukra hajtom a vizet. Nyugodt maradok, és mosolyogva fogom elküldeni őket a francba.

- Rendben - felelte a lány miután így végiggondolta mitévő legyen. - Hallgatom önöket.

Az egyik ügyvéd felállt és egy dossziét vett elő a táskájából. Magas, pocakos, negyvenes éveiben járó ember volt. Enyhén kopaszodott. Mikor megszólalt raccsolt, de Máriának olyan érzése volt mintha direkt ropogtatná az „r” betűket.

- Egy szerződést kíván önnel kötni az egyházmegye - mondta az ügyvéd. - Ennek lényege, hogy az ön vállalkozása a jövőben kizárólagos jogot nyerne az egyházmegye templomainak és megjelölt szervezeteinek a szerződésben rögzített módon friss vágott és telepített nővényekkel és virágokkal való ellátására. A templomok és egyéb egyházi létesítmények tételesen fel vannak sorolva a szerződéstervezet mellékletében.

Mária szája tátva maradt. Mindenre számított csak arra nem, hogy a püspök, szerződést kínál neki. Agya meglódult, szinte hallani vélte, a fejében csikorgó fogaskerekeket.

Csapda! Vigyázz, mert ez csapda! - gondolta, mondani azonban csak annyit mondott:

- Áttanulmányozhatnám a szerződést?

- Természetesen! - felelte a másik ügyvéd. - Nem gondoltuk, hogy rögtönözve döntsön. Itt hagynánk ezt a szerződéstervezetet, és kimondottan kérjük, hogy alaposan olvassa el, és jól gondolja át. Gondolom a vállalkozásnak van jogi képviselője.

- Természetesen egy ügyvédi irodával van szerződésem. Mikorra kellene válaszolnom?

- Nem sürgős! Jövő hét végére ráér. Utána tartanánk egy egyeztetetést. Mindenesetre a püspökség szeretné, minél hamarabb tető alá hozni a szereződést.

- Pontosan hány templomot és egyéb intézményt kellene ellátnom és milyen rendszerességgel?

- Nagyjából százat, mindegyiket heti két-három alakalommal. Természetesen eltérő napokon.

- Ez, ha a szombatot is számolom húsz szállítási hely naponta. Egy-egy helyszínre mennyi virágot kellene szállítani?

- Ezt nehéz megmondani, de egy-egy templomba nagyjából öt és tíz közötti csokor és koszorú.

Mária csak áll és zsibbadtan bámulta a három férfit. Eddig jó, ha egy hét alatt összejött annyi rendelés, amit most két nap alatt kellene teljesíteni. Ha kicsit megugrott a temetések száma, akkor azt csak túlmunkával tudták teljesíteni. Fejben számolni kezdett, és elképedt. Hiszen ez hozzávetőleg heti félmillió forint többletbevétel. Vajon miért ez a pálfordulás a püspök részéről?

- Megkérdezhetem, hogy miért az én virágkertészetemet választották? Nem lehet mondani, hogy túl jó lenne a viszonyom a püspökséggel.

- Egy üzletben nincs helye az érzelmeknek. Az ön kertészete megfelelő áron, nagyon szép virágokat kínál.

- Ezt önök, honnan tudják?

- A püspökség néhány alkalommal rendelt öntől, természetesen úgy, hogy ön nem tudta, ki a megrendelő.

Mária csak állt a három férfivel szemben és zsibongott a feje. Egyfelől egy ilyen üzlet megkötése számára óriási nyereség lenne, másfelől úgy érezte, hogy csapdába akarják csalni. Az, hogy az általa termesztett és forgalmazott virágok vetekednek bárkiével a megyében, ő is tudta. De azzal is tisztában volt, hogy számára ez az üzlet nagyon nagy falat. Ugyanakkor tucatjával vannak olyan kertészetek, amelyek játszi könnyedséggel képesek lennének ellátni a püspökség igényét.

Vajon miért kínálja ezt a szerződést a püspök?

Mária feleszmélt gondolataiból. A három férfi némán várta a reagálását. Összeszedte magát mielőtt megszólat volna:

- Igazán megtisztelő az ajánlatuk. Azonban alaposan át kell olvasnom a szerződés tervezetét, és csak utána tudok érdemben dönteni. Azt sem titkolom, hogy ilyen mennyiségű megrendelést hosszú távon nem tudnék teljesíteni. Ahhoz mindenképpen bővíteni kell a vállalkozást.

- Az csak természet, hogy alaposan végiggondolja - felelte Lőrinc atya.

- Kedves kisasszony - kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Varjassy. - Ajánljuk is ügyvédkollegámmal, hogy alaposan olvassa el a tervezetett. Kérje ki a jogi képviselőjének a véleményét, és ennek ismeretében döntsön. A névjegykártyánkon megtalálja az elérhetőségünket. Jövő héten mindenképpen várjuk a jelentkezését. Amennyiben nincs más, mi nem is zavarnánk tovább.

Varjassy jelezve, hogy a megbeszélést befejezettnek tekinti, felállt. A másik két férfi követte példáját. Mária kezet fogott mindhármukkal, majd az ajtóhoz kísérte őket.

- Atyám, tudna maradni pár percet?

Lőrinc atya meglepődött, majd a két ügyvéd után szólt.

- Kérem az urakat, várjanak meg a kocsiban.

- Parancsoljon Mária! Miben állhatok még a rendelkezésére?

- Kérem atyám! Meg tudná mondani, mi történt, hogy a püspök úr egy ilyen szerződést ajánl nekem?

- Gyermekem! Ezt a szerződést a püspökség ajánlja nem a püspök úr.

- De azért azt nem akarja velem elhitetni ugye, hogy a püspök úr nem tud erről?

- Természetesen tud róla, mi több nagyon is támogatta.

- Akkor újra megkérdezem, mire ez a pálfordulás?

- A püspök úr nyilván belátta, hogy értelmetlen téged támadni a születendő gyermek miatt. És nyilván így akar segíteni.

- Atyám! Őszinte leszek. Én inkább csapdát sejtek az ajánlat mögött.

- De gyermekem. Miért feltételezed ezt?

- Magam sem tudom. Talán mert ilyen bizalmatlan világban élünk.









Cím: Isten segítő keze 6.
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Máté László (winner)
Beküldve: October 7th 2017
Elolvasva: 310 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


hori 2018-03-12 12:47:07
Top of All
:) Nem tudom, hogy mi a Good Tidings, csak sejtem, mivel a történet közepébe csöppentem bele. Volt valami „mágikus” feelingem, talán a Good Tidings-től, vagy az egyházi légkör miatt. Gördülékeny, érdekes rész volt.


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds