Trónolhatsz akár kéjvágyi arccal,
Keserg-e posztó kacagány.
Nem fog a múltad megjelenni,
Mint madám és ez a kisleány.
Mondhatnám, felszarvazott az élet.
Nem fog fogat csikorogatni senki.
A vesztőhelyre egyedül kell menni.
Primátusa van a tettnek.
A szó csak a jéghegy csúcsa lőn,
Mi tengerből kiemelkedék.
De neked ne legyen menedék!
Mirtuszkoszorúval borítsd az éjjelt!
Taplógombával rothaszd a nappalt!
A felkelő fény úgyis elárul.
Zsámbékoskodásod elhárul.
Szemernyi szemérem nincs e hölgyben.
Két domb között a völgyben, ruháján
Selyemszalagot visel ő. Ó, Richelieu!
Botorkálok a szemüveg nélkül.
Feldöntök tajt és sok veszet.
Szólni kéne már a szolgálónak,
Keresse meg a szemüveget!
Hírhedt parancsa királynak az,
Hogy kivonuljék teljes Rakamaz!
Mert arra jár éppen vadászni.
Gyújtsanak lobogó tüzeket,
Hogy jól lássa a király a szüzeket!
Mert hideg lészen az éjszaka,
S a királynak éppen áll a jó fabatkája.
A végtelent kívánom én ma uralni.
Állj félre játszi fertelem mégis!
Mert takarásban van a Szűz csillagkép.
Pedig ott most sok dolgom lészen.
Számot vetettem mindez e világgal.
Arra jutottam, éhes vagyok.
Mára hagyjuk ezt a halállal!
Kést, villát, kanalat adjatok!
Rontás, ki bénán útban áll.
Ne feledd a sót, te jó halál!
E várost most felszántatom,
Kaputornyát felrobbantatom.
Sóval hintem e miliőt,
És elcsapatom a szakácsnőt.
(Dr.Farkas András)