[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 71
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 71


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Az önkéntes

Az önkéntes



A legtöbb lakos Sanyi bátyámnak szólította, de még a kocsmában is. Esténként ott mesélt történeteket az ifjúságáról, felesége haláláról (elvitte a rák),no meg a katonaságról. Fia és családja egy másik városban lakott, volt lakásuk, jó állásuk Ukrajna magyar lakta részén. A háború kitörése után történt, hogy tízéves fiával az apa lement a közeli játszótérre az anya azalatt főzte a vacsorát. Egyetlen drón, nyilván elszabadult, a városka egyik lakásába csapódott. Amikor az apa haza akart menni a gyerekkel, akkor szembesült a tragikus ténnyel, hogy pont az ő lakásukat találta el, felesége a romok alatt lelte halálát. Egyik kollégája befogadta de csak néhány napig tartott, ugyanis az apa behívót kapott.Bement a hadkiegre és próbált a lelkükre beszélni, hogy ott a gyerek, felesége sincs, mi lesz a fiával ha ő is ott hagyja. Semmi gond nyugtatgatta egy tiszt, otthonba kerül a többiek közé. Azt már nem, tiltakozott az apa, inkább elviszem apámhoz, ő szereti legalább az unokáját. Meg is jelent apja házánál, akinek elmesélte a szomorú történetet és kérte hogy fogadja be a fiát,mennie kell a frontra. Sanyi bácsi persze hogy elvállalta. El is köszöntek egymástól sok szerencsét kívánva. Sanyi bácsi még örült is hogy megszerezte unokáját, jól meg lesznek ők együtt, meg hát itt falun nagyobb a biztonság. Néhány nap múlva azonban romlott a helyzet, közeledett az orosz front különféle rémhírek terjengtek, hogy viszik a gyerekeket Szibériába. Sanyi bácsi tanulmányozta a harchelyzetet és úgy vélte sógora nagyobb biztonságba van a maga területén, egy távolabbi faluban. Összecsomagolta a legszükségesebbeket, és a gyereket kézen fogva elindult úttalan utakon erdőkön és mezőkön keresztül.



Már közel jártak a másik faluhoz, ahol sógora lakott, amikor kiértek az erdőszélre és belebotlottak egy telepített ágyúba. Három hulla feküdt körülötte, a závárzat is köztük hevert. Az öreg régen tüzér volt, fel tudta mérni, hogy a hiba nem jelentős, vannak lőszerek is, használható az eszköz. A halottakat becipelték az erdőbe, aztán Sanyi bácsi egy kicsit megerőltette az elméjét és be is ugrott neki, hogy a závárzat csapszögéből, ami el volt törve, kell lennie egy tartaléknak a lövegtalp egyik rekeszében. Rövid keresgélés után meg is találta,és összerakta az egészet néhány perc alatt. A fiút a lőszeres fedezékbe küldte, és mondta neki, ha majd kell adogassa a lőszert. Éppen időben végeztek ahhoz hogy távol a mező szélén kibukkanó orosz tank figyelmét felkeltsék magukra. Az öreg nem teketóriázott,hozott a fedezékből egy páncéltörő lőszert, durván a csövön keresztül célzott mielőtt töltött volna, aztán mindjárt el is sütötte az ágyút. A hatalmas durranás és füstfelhő után szétnézett és feltűnt neki, hogy a tank csak egy helyben forgolódik, eltalálta a lánctalpát. Ám rövidesen újabb harckocsi bukkant fel, Sanyi bácsi habozás nélkül újra töltött. Az ott heverő modern lőelemképzőhöz nem értett, így megint csak találomra célzott , de ez is telitalálat volt, a lövegtorony ferdén lógott le a tank oldalán. Több orosz tankot nem is küldtek, úgy gondolták komoly túlerővel állnak szemben.



Mintegy varázsszóra megjelentek az ukrán harckocsik is a közeli erdő egyik útjáról, és leálltak az ágyú mellett. A parancsnok gratulált Sanyi bácsinak, és kérdezte honnan a tudománya. 30 évvel ezelőtt, amikor sorkatona volt tüzérként szolgált az akkori hadseregbe, így az alapokkal tisztában van. Amikor tisztázták, hogy az öreg már hatvanhat éves, a parancsnok némi töprengés után így szólt

Hatvanhat év az alig több mint hatvan, jó erőben van és van megfelelő szaktudása, nem engedhetem el. Besorozom ehhez a löveghez, adok maga mellé két katonát, idővel majd azokat is betanítja.

Nem maradhatok, itt az unokám is -intett a gyerek felé-épp viszem a sógoromhoz.

Helyes. Kap egy kocsit, beviszi a gyereket a faluba, és átadja a sógorának a gyereket. A két emberemmel mindjárt vissza is fordulnak, minden el van intézve. Maga remek önkéntes.

(Te meg marha vagy ha azt hiszed maradok) morogta az orra alatt az öreg, de hangosan csak annyit közölt: értettem...

Elhelyezte unokáját sógoránál, aztán visszajött és látványosan nekifogott a kiképzésnek. Gondolta ha majd lankad a figyelem,gyorsan bemegy az unokáért és odébbállnak. Harmadnap csetepatéba keveredtek és az oroszok egy vállról indítható páncéltörővel eltalálták a löveget. A szerte fröccsenő repeszek megölték Sanyi bácsit és az egyik katonáját. A másik éppen a fedezékben serénykedett semmi baja sem lett.

- Pedig milyen jó önkéntes volt- temette a parancsnok.




Cím: Az önkéntes
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Molnár István
Beküldve: July 22nd 2024
Elolvasva: 312 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.21 Seconds